Bocsánat hogy ennyit késlekedtem a résszel csak időm nem volt vagy ötletem, de most meghoztam a 3. rész, jó olvasást, remélem elnyeri tetszéseteket.

-Bocsánat-mondtam mielőtt rám jött a sírás.
-Mi a baj?-kérdezte kedvesebben. Mivel nem tudtam válaszolni ezért gondolt egyet és elindult az utcán a csuklómnál húzva hogy én is jöjjek. 
-Öhm...hova megyünk?-kérdeztem kicsit ijedten.
-Látom hogy, félsz ezért gondoltam átviszlek hozzám és addig megnyugszol. Bólintottam egyet és folytattuk az utat. Szerencsére jó idő volt ezért nem fáztam. Félóra sétálás után megálltunk egy nagy háznál és Cameron a  kulcsokat kezdte el keresni. Amig vártam tanulmányoztam a tetszőleges épületet. 
-Látom tetszik a ház-jegyezte meg inkább magának. Kinyitott a kaput udvariasan előre engedve, ugyanezt megismételve a bejárati ajtónál. Levettük a cipőnket és elindultunk, a nappaliban leültünk a fotelbe és adott zsepit hogy letöröljem az arcomról a könnyeket. Gyorsan letöröltem és el kezdtem mesélni a történtet, türelmesen végighallgatott. Meglepő volt hogy érdekelte, mivel elsőre bunkónak tűnt.
-És fogalmad sincs ki tehette?-kérdezte.
-Ötletem sincs ki lehetett, mindenki szerette anyát-mondtam szomorúan.
-Nem vagy éhes?- kérdezte a témát terelve örömömre.
-De-mondtam.
-Szüleid nincsenek otthon?-kérdeztem kíváncsian mivel nem láttam őket és a ház is üres volt.
-Közöd?-kérdezte flegmán.
-Ne haragudj-mondta rögtön utána.
-Semmi gond, nekem kellene ezt mondanom-mondtam. Kimentünk a konyhába, és leültem a bár székekere mivel mondta hogy, nem kell segítség nyugodtan üljek le. Ahogy az összetevőket előszedte rájöttem hogy omletet fog csinálni. Gyorsan összekeverte az összetevőket és elkezdte fűszerezni, majd sütni. Nagyon jó illata volt és mivel elég ügyesen használta az eszközöket rákellett jönnöm hogy nagyon jól főz. Miután meg sült, kivett 2 tányért és rakott az enyémre és a sajátjára, illedelmesen megköszöntem és elkezdtem elfogyasztani az elém rakott ételt. Nagyon ízlett és ezt tudtára is adtam. Amikor végeztünk későre járt ezért mondta hogy az emeleten nyugodtan zuhanyozzak és megmutatta a szobám ami az övé mellett volt. A szoba egyszerü de egyben nagyon szép is volt. Falai fehérek, volt benne egy ágy, fehér gardrób, egy íróasztal székkel, az ablakból való kilátás szép volt. A kertre nyílott, látszódott a medence is. Mivel nem volt nálam váltó ruha ezért nővére volt szobájából hozott ki nekem pár ruhadarabot amit majd felvehetek. Megköszöntem és elindultam zuhanyozni. A meleg víz jól esett kicsit meg is nyugtatott, letisztítottam magamról a koszt és utána elzártam a vizet. Megtörölköztem és felvettem a hálóruhámat, egy rám nagy póló volt és egy rövid gatyó. Kimentem a fürdőszobából jó éjt kívántam Cameronnak és bementem a szobámba. Lepakoltam a ruhákat amik rajtam voltak és bebújtam a puha ágyba. Már nagyon fáradt voltam ezért hamar elnyomott az álom.
Egy erdőben voltam és valami üldözött, futottam előle de nem sikerült elmenekülnöm, ezután megéreztem valami hideget és felébredtem. Meglepetésemre Cameron állt ott az ágyam mellett egy pohár vízzel. Értetlenül néztem rá azután megszólalt.
-Bocs csak nem tudtalak felébreszteni, és észre vettem hogy rosszat álmodsz.
-Öhm...köszönöm-mondtam miközben próbálta jobban elbújni a takaróban hogy ne fázzak. Felkapcsolt egy aféle éjjeli lámpát és mondta hogy aludjak, esetleg ha megint rosszat álmodom akkor nyugodtan menjek át hozzá. Pár percen belül sikerült újra elaludnom.