- Nesze! Vedd fel ezeket! - dobott rám pár ruha darabot miután felültem. Fejben már az összes lehetséges megölési módon gondolkoztam, de nem mehetek neki így. Fogalmam sincs van-e átok teknikája vagy saját átka. Azt sem tudom hol vagyok meg hogy hányan vannak itt rajtam kívül. Akár ellenségek akár rabok mint én.

- Kimennél? - néztem rá mikor leakartam venni a feslőm maradványát.

- Nem. Nehogy valami trükkel próbálkozz - válaszolt karba tett kézzel.

- Nem motoztatok meg? Nincs nálam semmi fegyver!

- De a pontos teknikádat nem ismerjük. Szemmel kell tartsalak

- Perverz - motyogtam aztán hátat fordítottam neki az ágyon ülve. A végtagjaim még mindig fájtak egy kicsit, de már nem volt annyira vészes. Mi történhetett a ruhámmal? Szét van teljesen vagdosva. Egyszerűbb volt tépni mint levenni. Úgy is már régi volt és alig hordtam. Nem fog hiányozni. A melltartómat magamon hagytam. Magamra húztam a kukulóm által adott nagy piros pulóvert. Körülbelül még egyszer belefértem volna akkora volt. Ennek viszont kifejezetten örültem így nem kell a nadrágomat átcserélnek mert a combom közepéig is leért.

- Azt is leakarod ellenőrizni, hogy hogyan eszek? - néztem rá mikor elvettem a kezében tartott tálcát.

- Nem. Csak az érdekes rész érdekelt - vigyorodott el perverzül aztán sarkon fordult és kisietett a szobából. Az ajtóban még megállt és vissza nézett - Majd jövök ha a doki még akar valamit veled!

- A lehető legfájdalmasabb és hosszabb halát fogom neki szánni ha kijutok! - morogtam magamnak miközben elkezdtem enni a hozott kotyvalékot. Inkább nem részletezném milyen ízei voltak a lényeg az hogy elfogyott mert nagyon éhes voltam.

Felállva a falakat kezdtem tanulmányozni. Tényleg kopottak voltak. Ahogy finoman megkocogtattam őket egy kevés vakolat le is pergett beléjük a hajamra. Volt pár kisebb repedés, de semmit sem láttam bennük. Az egyik sarokban volt egy apró szellőző. Az aprót szószerint kell érteni mert a két öklöm sem fért volna bele akkorka volt.

Érzettem, hogy egy kicsit hevesebben kezdtem el venni a levegőt. Nagyon szűk ez a szoba. A klausztrofóbiám kezdett eluralkodni rajtam. Nyugalom Keiko! Nem eshetsz pánikba! Ilyen helyzetben biztos nem! Voltál már szűkebb helyeken is! Nem lesz semmi tűz itt! Ezen részről biztonságban vagy! Nem tudhatják, hogy nem tesz jót hogy be vagy zárva!

Várjuk! Figyelnek vajon? Mert igaz a kékhaj azt mondta, hogy szemmel kell tartson, de ez valószínűleg csak egy kamu indok volt. Elkezdtem szét túrni az ágyam és a kis komódot is. A fürdőbe is bementem. Csak egy wc volt benne egy csappal. Egy ember sem nagyon férhetett el benne. Még inkább rosszabbul lettem tőle. Gyorsan megmostam az arcom, hogy egy kicsit lehiggadjak.

Áttértem a bejárti ajtóra. A kereténél elég kopott volt. Látszott, hogy sokat nyitogatták már. Ezt egy kisebb dobással is könnyen kitudnám törni. De még mindig nem tudom, hogy hol vagyok és mekkora ez a hely. Ahogy jöttünk minden szinte ugyan olyan volt. Fehér folyosón vas ajtók. Könnyen ellehet tévedni.

Egy nagyon apró rácsos ablak volt csak rajta ami olyan magasan volt, hogy nem láttam ki. Ezen max a lisztes vagy Geto tudja kikémlelni a saját lábán. Bár a kékhaj sem mehetne a nyolcadik törpének.

Hogy pótoljam a magassági hiányosságom oda húztam a kis komódot. Rá állva elmondtam tíz imát, hogy nem törjön darabokra. Nem adott túl nagy látóteret. Szinte csak a szembe lévő ajtót láttam és a felét egy másiknak. Nem égett benne a villany. A szomszédjában azonban igen.

- Hahó! Hall valaki engem? - szóltam ki egy tölcsért formázva a kezemből. Semmi válasz nem érkezett. Megpróbáltam még egyszer mire valami fura morgást hallottam aztán valami nehéz csapódott az ajtónak ami nagy hangzavart kelltet. Két plusz vas rúddal be volt biztosítva így nem tőrt ki csak egy kevés fal pergett le körülötte.

Még egy ideig hallani lehetett a morgást aztán megszűnt. Nagy szemekkel bámultam az ajtót. Mi a fene lehet ott? Egy átok talán? Átkokkal vagyok összezárva? Logikus lenne az őrült kopaszból kiindulva. Akkor viszont lehetnek még itt emberek is. Őket is kikell szabadítanom. Így még kevésbé kellene fejjel a falnak kitörnöm. Hány átok lehet itt? Gondolom minimum a felét rám tudják küldeni és egyedül fegyver nélkül esélyem sincs.

A gondolkodásomat felfüggesztettem mert a fellépőm egyre fájdalmasabb hangokat adott ki magából. Vissza toltam a helyére.

Leültem az ágyra. A kezemet kezdtem el tanulmányozni. A repedések már alig voltak láthatók. Az ujjaim végei visszatértek a normálisra és a fogaimat sem érzem hegyesnek. Már biztos kiszállt belőlem a méreg nagyrésze.

Elég hamar meguntam ezt a vizsgálgatást ezért neki támasztottam a hátamat a falnak. Hűsítően hatott. Muszáj lesz valamit csinálnom mert különben kisebb pánik rohamom lesz. Ha legalább lenne társaságom akkor elterelhetném a figyelmemet, de most nem tudok mit csinálni!

Egy halk hang megütötte a fülemet. Mintha vonat lett volna. Az a tipikus kattogó hang amikor a kerekek át mennek a sínbe vágott réseken. Most vagy megbolondultam vagy nem vagyunk olyan mélyen mint gondoltam. Ez egy remek támpont a megtalálásra! Szólni kéne a többieknek! Ezzel be lehet mérni, de nem tudom hogy hogyan csináltam azt az előbbi beszélgetést.

- Ahh! Ieri! Te vagy a csapat esze! Találj már meg! Aztán meg elintézi azt az őrült kopaszt az az idióta vaksi! - sóhajtottam egy nagyot. Egy furcsa érzést éreztem. Leírhatatlan, de talán egy vibrálás szerű érzéshez lehetne hasonlítani.

- Miért hívsz idióta vaksinak? - hallottam meg az egyik emlegetett hangját. Felnéztem. Láttam magam elött az albínó körvonalát. Mintha itt lenne a szobában, de még sem.

- Hogy lehet, hogy még mikor fogságban vagyok te meg szabadon akkor sem tudok megszabadulni tőled? - néztem a szemébe ami kilátszott a szemüvege mögül. Hiába volt mindene halvány még így is ragyogtak.

- Látsz engem? - ült ki döbbenet az arcára és közelebb lépett. Kíváncsi voltam, hogy megtudom-e érinteni ezért az ágy szélére ültem. Leguggolt, hogy szem magasságban legyünk. Felé nyújtottam a kezem mire neki nyomta a homlokát a tenyeremnek. Az ujjaim bele értek a hajába ami meg is mozdult. Semmi tapintása se hőmérséklete nem volt. Csak éreztem, hogy valami ott van. Még emberként is olyan mint egy macska. A szemeit is lecsukta és úgy guggolt előttem.

- Miért a homlokodat adtad? - húztam el a kezem mikor kezdett kicsi furává válni a helyzet. Bár ez amúgy is eléggé az.

- Megakartad volna fogni a kezem? - villantott egy ezer wattos mosolyt.

- Barom! Haladtatok valamit hely felkutatásával? - húzódtam hátrébb tőle. Törökülésbe ültem és össze fontam a karom magam elött. Ajándék lónak ne nézd a fogát! Legalább van társaságom ami eltereli a figyelmet!

- Nem olyan egyszerű ez. Szóval még régi térképeket bújunk amin bunkerek vannak - egyenesedett fel.

- Valószínűleg egy vonat útvonala van a közelben. Mert az előbb hallottam egyet ahogy elment. Azaz annyira mélyen nem lehetek a föld alatt.

- Így sokkal könnyebb lesz megtalálni! - csillantak fel a szemei miközben elkezdett körbe nézni.

- Látod a szobát?

- Nem. Csak a sajátomban téged miközben az éjjeli szekrényemen ülsz.

- Detto. Vajon hogyan csináljuk ezt?

- Nem tudom, de örülök hogy épségben vagy - nézett rám egy lágy mosollyal. Viszonoztam a gesztust. Hirtelen egy éles fájdalom hasított a homlokon lévő sebbe. Felszisszentem a hatására.

- Mi a baj? - guggolt megint hozzám.

- Csak megfájdult a fejem. Semmi komoly! Lehet a vérveszteségtől. Elég sok vért levettek - nyugtattam, de egyre jobban fájt. Éreztem az ereket ahogy lüktetnek a fejemben.

- Miket csináltak veled?

- Csak vért vettem meg pár tincset vágta a hajamból. Viszont az ilyesztőbb, hogy valószínűleg tele van a helye átkokkal.

- Láttad őket?

- Nem, de az egyik szembe szomszédom kicsit morgósan beszél miközben kis híján kitörte az ajtót. Szóval az őrült kopaszból indulok ki.

- Nagyobb a baj mint hittük. Amúgy miért vagy így öltözve?

- A kékhajú adta mert szét volt szakadva a felsőm. Bár fogamam sincs hogy hogyan - nem mondott semmit csak félre nézve a falat nézte - Tudsz valamit? Lisztes!

- A clubban volt egy átok ami teljesen úgy nézett ki mint te! És rám támadtál szóval úgy szakadt szét a felsőd.

- Átok ként sem bírlak úgy tűnik - mosolyodtam el amit viszonzott is.

- Meg sem lepődtem, hogy agresszív átok vagy! Olyan gonosz vagy!

- Csak veled vagyok az Ékkőszem! - nyújtottam ki a nyelvem mire fájdalmasan a szívére tette a kezét - De ha rád támadtam akkor hogy hogy nem győztél és vittetek haza?

- Veled együtt még három jött rám és csak egy pillanatra néztem félre te el is tűntél – mondtam volna valamit, de egy nagyon éles fájdalom nyilallt a fejembe. A beszélgetés elején jelentkezőt ezészen elviselhető volt. Viszont már szédülni is elkezdtem.

- Mi ba- lépett volna megint elém, de eltűnt. Ugyan ebben a pillanatban a fejfájás is megszűnt. A halántékomat masszírozva néztem az újra üressé és szűkké vált szobát. Remélem hamar megtalálnak a vonatos segítséggel...