Három nappal később visszasírtuk ezeket az őrült, de egészen nyugis napokat. Ki sem láttunk a harcokból. Annyi átok kezdett felbukkani, hogy Yaga-sensei folyton vitt minket.

Most is éppen egy háztetőn rohanok az előlem menekülő átok után. A többieket már rég lehagytuk. Majdnem háromszázzal futottam, de így is pár lépéssel lemaradtam a lénytől. Fura mód nem támadott meg csak futott amióta meglátott.

Megunva a fogócskát elrugaszkodtam mikor éppen készült átugrani egy másik házra. Fölülről rávetettem magamat. Noha sikerült utolérnem, mutatványomnak az lett az eredménye, hogy egy sikátorba zuhantunk. Szerencsémre tompított az alattam lévő szörnyeteg. Nem volt egy nagy darab, de most pont megfelelt légzsáknak. Kiterült a földön. Valószínűleg az eséstől mozdulni sem tudott. A legyezőmet beleszúrtam a mellkasába. Mikor ezt megtettem hirtelen egy fényvillanás vakított el.

Egy kisfiút láttam magam előtt aki a kutyájával játszott. Körülötte csak fehérség volt. Hangosan nevetett aztán rám nézett. Az arca olyan volt mint azé az átoké akit az előbb megöltem. Sötét szemgolyók nélküli szemgödrei és aránytalanul hosszú kezei voltak. Egy hangos, fájdalmas visítás hangzott és éles fájdalmat éreztem a hasamban. Vissza kerültem a sikátorba. Az átok alattam utolsó erejével még bal oldalt hason szúrt. Egy kevés vért felköhögtem. A lény eltűnt alólam így a karma sem volt már bennem.

A kezemmel leszorítottam a sebet. Az újjaim között éreztem a lassú vér folyását. Fel akartam állni, de nem volt erőm. Túlzottan fájt. Elkezdtem szédülni. Úgy éreztem az egész világ forog körülöttem. Hevesen kapkodtam a levegőt. A kisfiú lebegett a szemem előtt. Lehet, hogy az átok emléke volt? Nem! Az átkok nem emberekből lesznek! Ez lehetetlen!

Megpróbáltam felállni, de csak féltérdig jutottam. A szédülés egyre súlyosabb volt. Mit csinálhatott velem? Méreg? Ez az! Ahogy megszúrt megmérgezett és ezért láttam azt a gyereket. Most mit csináljak? A többiek nem tudják, hogy itt vagyok.

Egy magamnál tartott kis késsel levágtam a ruhám egyik ujját és leszorítottam vele a sebem. Az esti félhomályban amit csak egy kicsit messzebb lévő utcai lámpa világított meg nem volt olyan egyszerű. Még egy ideig lihegtem aztán összeszedtem magam és elindultam. Csak pár lépést tettem amikor az egyik ablakon kiugrott valaki. Pontosan oda érkezett ahol eddig ültem. Gondolom el akart futni, de mikor meglátott megtorpant.

Egy átok volt az. Két lábon állt és négy szeme volt. A nyelve ki volt nyújtva és a földön lógott. Olyan hosszú volt, hogy engem kétszer körbe lehetett volna tekerni. Vörös szemeivel az enyémbe nézett.

A fájdalommal nem törődve azonnal kinyitottam a fegyverem és harcállásba álltam. Az átok ránézett a sebemre aztán felkacagott. Mármint amennyire egy ilyen alacsony átok tud nevetni.

Összeszorítottam a fogam és neki futottam. Olyan gyors voltam, hogy nem reagált elég gyorsan így képentöröltem az öklömmel. Arrébb tántorodott, de megfogta a nyelvével a bokámat. Elrántott és a falnak csapott. Egy adag vért felköhögtem és hallottam ahogy a bordáim reccsentek. El akartam rugaszkodni, de egy áramütést éreztem a lábamból kiindulva ami végig süvített a testemen.

Pár pillanatig tartott csupán, de így is rettenetes volt. Lecsúsztam a földre. A fejem zsongott a méreg miatt és az áramnak köszönhetően zsibbadt és fájt mindenem. Nem veszíthetek! Gyerünk Keiko! Kapd össze magad!

Megint el akart rántani, de minden maradék erőmet összeszedtem és lecsaptam a szervet. Feltápászkodtam. Egy kicsit billegtem, de aztán megtartottam magamat. Az átok csak viszongott és próbálta visszanöveszteni a fegyverét.

- Most már mérges vagyok! - szűrtem ki a fogaim között. A teknikám úgy egy óráig működik és utána újra kell dobnom. Itt volt az ideje a következőnek. Amint lejár a kocka a kezembe kerül. Megéreztem a tenyeremben a kis tárgyat amit azonnal el is dobtam. Huszonegy. Egy gonosz mosoly húzódott az ajkaimra aztán neki ugrottam. Hallottam ahogy a beton összetört az indulásom helyén.

Az átok próbált hárítani, de nem volt elég gyors. Gyomron rugtam aztán még a levegőben megpördülve állon boxoltam. Elesett én pedig abban a pillanatban elvágtam a torkát.

- Soha ne becsüld alá az ellenfeled - suttogtam neki miközben eltűnt. Az adrenalin eltűnt a testemből. Éreztem a hatalmas fájdalmat. A sebem a teljes kötést átáztatta már. A bordáim is sajogtak és akkor vettem észre, hogy a fejem hátul a hajam alatt vérzik. Féltérden térdeltem. A légzésemet próbáltam kordában tartani. Úgy éreztem, mintha az egész testem égne.

- Keiko-chan! - hallottam meg egy ismerős hangot felülről. A lisztes haj volt az. Valószínűleg a tetőről jött mert leugrott mellém. Óvatosan maga felé fordított és mikor meglátta a sebem azonnal felkapott menyasszony pózba. Nem volt erőm vitatkozni vele így a nyakába döntöttem a homlokom. Olyan jó hideg volt a bőre ami leírhatatlanul jól esett.

Egyszercsak egy fény vakított el. Egy autóban találtam magam. Mellettem az albínó ült a kormány mögött. Kellett egy kis idő míg rájöttem, hogy ez Yaga-sensei kocsija. Valamit nagyon nézett egy szembe lévő épületen. Én is elkezdtem szugerálni. Az egyik ablakban egy kék villanást láttam. Alig egy percel később oldalról felborították a kocsit. Még a levegőben voltunk mikor az egész köddé vált. Megint a vaksi karjaiban voltam.

Megint egy látomás? Mi a fene történik? Ez még mindig a méreg hatása? De az álmom is ilyen volt. Lehet, hogy a vaksi váltja ki belőlem? De miért csak vele vannak ilyenek? És egyáltalán mit jelentenek?

- Te lázas vagy! Mi történt veled? Keiko-chan! El ne aludj nekem! - rázogatott finoman az albínó miközben éreztem, hogy elkezdett futni velem. Valahogy fura mód megnyugtatott vagy a látomás vagy a közelsége. A fájdalmam egy kicsit enyhült.

- Mondtam, hogy ne hívj így! - motyogtam a nyakába. Most is kellemes tavasz illata volt. Várjunk! Miért szagolgatom?

- Én meg azt mondtam, hogy ne kérd a segítségem a harcoknál! Mind a ketten megszegtük azt amit a másik kért!

- Nem kértem senkinek a segítségét! Te segítettél magadtól tejföl haj!

- Látom nem vagy olyan rosszul ha ilyen gonosz neveket tudsz kitalálni nekem - valami hihetetlen mértékű megnyugvás bújkált a hangjában. Elmosolyodtam a megjegyzésén. Nem bírtam nyitva tartani a szemeim ezért lehunytam őket.

- Elinté... Mi történt? - hallottam Geto hangját aztán pedig a lépteit ahogy siet felém.

- Valószínűleg összetalálkozott a villám nyelvvel amit nem kaptál el - válaszolt szemrehányóan a szemkötős.

- Egyszerre kettővel harcoltam! Bocsánat, hogy nem figyeltem egy harmadikra! - vágott vissza a fekete hajú.

- Most ne ezen vitázzazok! Hozdd ide! Meggyógyítom! - állította le őket Ieri. Az albínó letett egy padra. Óvatosan levette a rögtönzött kötésemet. Átvizsgált aztán sóhajtott egyet. Pár pillanatig teljes csend lett aztán egy égető érzést éreztem a sebeimnél. Leírhatatlanul fura és kellemetlen érzés volt. Valahogy éreztem ahogy a szövetek megjelennek és eltömítik a helyeket.

Egyszercsak megszűnt az érzés. Úgy éreztem mintha egy pihentető alvás után keltem volna fel. Semmim sem fájt és még energiával is fel voltam töltődve. Felültem és a hasamra néztem. A döfés miatt egy kerek folt ki volt szakítva belőle. Egy apró heg húzódott a szúrás helyén.

- Pár nap alatt eltűnik. Semmi különös csupán nem tudom 100% -osan eltűntetni a sebet így a tested növesztett oda egy heget - mosolygott rám Ieri. Ekkor vettem észre a kezemet. Egy kék láng vette körbe pontosan úgy mint a lábaimat. A doktornőm észrevette a döbbenetem amin csak kuncogott egyet - Fordított átoktekniákával gyógyítok. A negatív energiát pozitívváteszem és ennek hatására most a te negatív energiájú teknikád látszani fog egy kis ideig. A méreg is fordítottanhat ezért érezheted úgy mintha megittál volna három energia italt.

- Elképesztő vagy! Köszönöm, hogy meggyógyítottál - pattantam fel mosolyogva.

- Jól rám ijesztettél - lépett mellém a lisztes hajú és a vállamra akarta tenni a kezét. Bevillant, hogy főleg miatta látom ezeket látomásokat amikből mára már bőséggel elég volt.

- Ne érj hozzám! - léptem el a közeléből. Az értetlen arcát látva azért fogtam magam és meghajoltam - De köszönöm, hogy elhoztál! Megmentettél!

- Mi az? Félsz, hogy belém zúgsz ha mégtöbbet kapsz a puha Gojo bőrből? - hajolt közelebb egy pervez vigyorral mikor felegyenesedtem.

- Nem félek irreális dolgoktól! - nyújtottam rá a nyelvem amin csak még inkább mosolygott.

- Mi van a szemeddel? - kérdezte hirtelen.

- Tényleg! Az iriszeid vörösek - nézett meg jobban Ieri.

- Mi? Hogyan? Nem értem - értetlenkedtem.

- Nagyon para! Csinálj már vele valamit! - mondta Geto.

- Mit szúrjam mi? - tettem keresztbe a kezem.

- Tessék! - nyújtotta oda a szemüvegét a zsebéből az albínó. Feltettem. Azt hittem sőtéteb lesz, de semmit nem változtatott a látásomon.

- Bocsánat, hogy megzavarlak titeket, de lenne két fontos dolog! - szólalat meg hirtelen mellőlünk a sensei akit csak most vettem észre. Mind felé fordultunk.

- Mi az? - kérdeztük kórusban Getóval.

- Először is: Ki nem tette fel a függönyt? - kérdezte kissé mérgesen. Akaratlanul is a möhöttünk lévő épületre néztem amihez eredetileg jöttünk. Nagyjából a fele hiányzott. Akkor ez volt az a nagy robaj miközben kergettem a mérgező átkot.

- Sensei! Mi jobban vagyunk annál mint hogy egymásra mutogassunk! - mosolygott ártatlanul a lisztes fiú. Mind a hárman rá mutattunk ugyanis mielőtt bementünk rábíztuk ezt a feladatot.

- Gondoltam! - mondta a napszemüveges és egy elég nagyot csapott a bűnös fejére. Mind elfolytott röhögés hangokat adtunk ki.

- Bár szerencsédre úgy sem járnak erre sokan - mormogta a sensei az öklét maszírozva - Másodszor: Most szóltak, hogy egy valószínűleg átokhasználó menekült az erdőbe a lerombolt házból.

- Mikor lesz vége ennek a napnak? - sóhajtott egy nagyot Ieri. Jogos volt a felháborodása. Reggel óta talpon voltunk és már éjfél felé járhatott az idő.

- Pontosam huszonegy perc múlva - mondta a vaksi a telefonját nézve.

- Hülye - temettem az arcom a tenyerembe.

- Dehát Shoko kérdezte! - emelte fel a kezét védekezőn.

- Amblok se, de most pláne nem kérünk a hülyeségedből - morgott Geto.

- Befejni a veszekedést és indítsatok az erdőbe - szólt ránk a sensei.

- Maga nem jön? - kérdeztem.

- Valakinek elkell takarítania amit csináltatok - tette karba a kezét egy szűrós pillantással. Geto kínosan megvakarta a tarkóját. Én csak sarkon fordultam és a többekkel az oldalamon a fák felé vettük az irányt....