-NE MERÉSZELJETEK KÖVETNI! NEM LÁTHATNAK MEG A BARÁTNŐIM TITEKET! - mordult ránk a kisasszony a sulija kapujában. Természetesen mind a hárman elleneztük, hogy ide jöjjünk, de hajthatatlan volt.

-Csak látótávolságon belül leszek, mondjuk a tetőn. Így ha bármi baj van megtudjalak védeni - próbálkozott a lisztes, de a lány csak rázta a fejét.

-Biztos, hogy nem! Túl feltűnő vagy a hajaddal és a magasságoddal!

-Tény, de akkor szerezz nekem egy egyenruhát és veled megyek én! - néztem rá egy fél mosollyal, de ez sem hatotta meg.

- Te is kitűnnél a gettós kinézetted! - ordított rám majd betrappolt. Éreztem, hogy az agyvizem konkrétan forrt.

-Ha megölitek minket is lefejeznek - fogta meg mind a kettőnk vállát Geto.

-Ugyan! Dehogy akarom én bántani! - mondta a lisztes miközben neki is kidagadtak az erek a fején.

-Pontosan! Olyan gonosznak tartasz minket? - nézem rá a vállam felett egy angyali mosollyal. A lisztes is követte a példámat mire a kontyos csak sóhajtott.

- Elnézést a Riko-sama viselkedéséért! - szólalat meg Kuroi-san meghajolva. Vettem egy mély levegőt és sóhajtottam egy nagyot. Ezután Geto szét küldött az iskola területén vagy kétszáz átkot. Mi meg közben elmentünk a suli egy régen nem használt medencéjéhez. A lisztes természetesen azonnal hívta a senseit, de mind tudtuk, hogy úgy sem változtat a dolgokon. Ezért én csak leültem az egyik padra és előkaptam a telefonomat.

- Na most milyen gonosz oltást kap tőled Osamu-san Szemecske? - kérdeztem csillogó szemekkel miközben megnyitottam az új kedvenc Dazaios fanficem legújabb fejezetét. Úgy elmerültem az olvasásban, hogy csak arra eszméltem fel, hogy valki megböki a vállamat.

- Jött két átokhasználó! - mondta Geto mikor ránéztem. Azonnal elettem a telefonom és a kockámat előhívva már dobás közben indultam is.

- Megnézem vannak-e még! - mondtam még pont hallótáolságon belül.

Gyorsan felugráltam egy fa ágaira onnan pedig könnyen az egyik épület tetjére érkeztem. Alifg egy percel később az egyik épült gyericén megláttam egy férfit akinek egy zacskó volt a fejére húzva. Azonban felé vettem az irányt. Mivel nem tudotam milyen képessége van jobbnak láttam a meglepetés erejét kihasználi. Ezért mikor elég közel voltam felugrottam és oldalról fejberugtam. Mint kiderült kicsit túl erősen ugyanis a zacskó a fejévek együtt lerepült a testéről és tőlünk pár centire landolt a cserepeken. Sokkan pislogtam egy párat. Egy kicsit alábecsültem a saját erőmet. De legalább egy ellenfélle kevesebb.

- Hahaha! - kacagott fel egyszercsak a fej. Egy aprót ugrottam ilyedtemben majd a testére néztem ami elkezdett olvadni.

- Szóval csak egy klón vagy - néztem vissza a fejre miközben előkaptam a legyezőmet. Az ösztöneimet és az átok energia észelélesemt még jobban hegyezni kezdtem hátha egy másik énje rám ugrik.

- Pontosan. Sejtettem, hogy lesz egy pár zavaró tényező! - mondta még,, utolsó " erelyével aztán eltűnt. Ugyan ebben a pillatban megéreztem valaki jelenlétét mögöttem. Egy hátra szaltóval kitértem a felém repülő dobó csiagjait. Még egy párat ugranom kellett meg még többet küldött rám, de végül sikerült meg állnom vele szemben. Az arcára egy kendő volt kötve. Sima pólót és farmert viselt. Ezek szerint leráztuk a Q-t.

- Ha már a haveroddal nem tudtam veled elcsevegnék egy kicsit - mondtam egy gonsz vigyor közben.

- Nem beszélek egy asszonnyal! Az én hatalmasságomhoz nem é- belé akad a szó mikor megérezte a pengémet a torkán. Mire reagálhatott volna hátra csavartam a kezét mire nyekkent egyet.

- Most szegted meg a fogadalmad. De nekem így is jó! - vontam vállat majd elvágtam a torkát. Nem akartam azért, hogy szenvedjen ezért direkt az ütőerét is átvágtam. Elengedtem és a hullája egyszerűen csak eldőlt. Ellépve tőle tárcsáztam is Getot.

- Satoru elindult Ruika-channal a Jujutsu középpbe a kápolbók - mondta azonnal köszönés helyett.

- Volt még egy átokhasználó akit el is intéztem szóval van egy elvágott torkú fazon az egyik tetőn. És van egy másik aki klónokat hoz létre - mondtam miközben elkezdtem a lisztesék után futni. Ezután a fekete hajú le is tette a telefont.

Alig két perc futás után meg is láttam a lisztest ahogy épp vagy öt zacskófejjel bunyózott. Gondolom megérezte a jelenlétemet mert egyszercsak feldobta Amanait. Én még a levegőben elekaptam, de ekkor elvakított a villanás. A lisztest láttam ahogy melletem állt majd hirtelen átszúrtak arajta egy hardot. Aztán mintha pislogtam volna egyet egy másik kép volt előttem. A vaksi a földön feküdt vérbe fagyva. A torkától a hasáig felvágták. Aztán megint kép váltás. Amanait láttam, de csak a fejét ahogy egyre folyik ki belőle a vér. Miközben néztem egyszercsak egy szúrást éreztem a gyomromban. Lenéztém és nekem is egy kard állt ki belőle. Majd hirtelen Getót láttam ahogy egy épület romján feküdt a mellkasán egy iksz alakú sebbel.

- Hey! Jól vagy? - hallottam meg a lány hangját miután meg volt a második villanás. A látásom egy pár pislogásig homályos volt, de aztán kitisztult a kép. Egy háztetőn feküdtem a lány meg mellettem térdelt. Éreztem, hogy a testem több ponton is sajog. Gondolom kifagytam a látomás miatt és emiatt zakóztunk egy nagyot.

- Keiko-chan! Minden rendben? - kiáltott a lisztes aki gondolom most ért ide. Vettem egy mély levegőt majd felültem. A képek folyamatosan a szemem előtt lebegtek ami miatt nem bírtam ránézni egyikükre sem.

- Igen, csak látomásom volt - motyogatam miközben feltápászkodtam. Mereven csak a földet néztem.

- Most mit csináljuk? - sikított fel Amanai. Magamban elmotyogtam egy köszönömöt neki mer így a lisztes nem tudta megkérdezni, hogy mit láttam. Most tudatosultak csak igazán bennem a kepek. A... Lisztes...Amanai és Getó is
...meg...fog halni.

- Mi a baj? - fogta meg a vállaimat a lisztes mikor a számhoz kaptam mert érztem, hogy mindjárt hányok. Az egész testem remegett. A szemeim megteltek könnyel ezért a lisztes vállába fúrtam az arcom. Mélyen magamba szívtam a finom tavasz illatát. Hogy törtéhet ilyen? Hiszen az a kettő a legerősebb. Mégis ki tudá őket legyőzni? Ez lehetetlen! Újra felidéztem a képeket most a helyszínre koncetrálva. A lisztes mind a két esetben a suli udvarán volt. Geto valmi épület romjain amik helyen vol. Talán a földalatt lehetett.

A gondolkozásomból az hozott ki, hogy egyszercsak a fenekem talákozott a kemény földel. Azonnal felnéztem. A lisztes leőtt hevertem aki úgy tartotta a karját, hogy rájöttem ő ejtett ki a kezéből.

- Ezt most miért csináltad? - morgtam rá mire kuncogott egyet. Ahogy néztem az arcát megint bevillantak a képek ezért félre kellett néznem. Ekkor vettem csak észre, hogy egy sikátorban vagyunk. Azonban Kuroi-sanr nem láttam. Valami történgetett vele és azért sikított a fonatos még a tetőn.

- Hogy végre vissza térj a földre. Semmire sem reagáltál - szólalt meg mögülem Geto.

- Bocsánat. Mi történt? - vettem egy mély levegőt miközben feláltam. Elővettem a legkomolyabb arcomat. Ezekután el mondták, hogy Kuroi-sant elrabolták valamint, hogy a kölyök is jönni fog megmenteni.

- Mi volt a látomásodban? - kérdezte a lisztes mikor vissza értünk a kolis szobánkba. Egész úton csak némán ültem az ölében és a hozzábújtam. A komoly arcot csak addig tudtam tartani míg megbeszéltük a terveket. Ha ránéztem bármelyikükre a hullamerv arcukat láttan csak azért nem bírtam további bárkivel is beszéni. Vettem egy mély levegőt majd felnéztem rá. Az ágyamban feküdtünk. Ő a hátán én meg rajta a mellkasát párnaként használva. Bátorítóan mosolygott rám.

- Láttam a holtesttedet. És Getóét meg Amanaiéit is. Aztán engem is leszúrtak - motyogtam miközben újra a pólójába temettem az arcomat. Egyszercsak éreztem, hogy remegni kezdett alattam. Pár másodpercel később ki is törte belőle egy kuncogás. Érztem ahogy meg fel bennem a pumpa aminek hatására egy nagyot csaptam a mellkasára - Nem viccelek!

- Ugyan! Suguruval mi vagyunk a legerősebbek! Semmi esély erre! Baromságokat beszélsz! - kacagott mire éreztem, hogy forrni kezdett az agyvizem. Ezért felültem és indultam volna el, de megragadta a karomat majd visszarántott magára.

- Ha elkönyveltél bolondnak miért marasztasz? - néztem rá egy érdes pillanrással, de ő csak mosolygott. Az egyik kezével a hátamat kezdte simogatni a másikat meg az arcomra tette.

- Mert annyira könnyen felkapod a vizet, hogy végig sem hallgatsz - nyomott egy puszit az orrom hegyére - Biztos nagyon ilyesztőek voltak a képek, de nem kell félned. Biztos megint valami halucináció mint a strandos. Lehet Tengen-sama akart ránk ilyeszteni egy kicsit, hogy rendesen végezzük a feladatunkat. Nyugodj meg oké?

- Rendben - motyogtam. Nem nyugodtam meg teljesen, de nem akartam tovább veszekedni ezen. Logikus külső szemlélőként erre gondolni, de túl sokszor hittem már baromságank azt ami később bekövetkezett. Pedig nem egy sebbel lenne kevesebb rajtam ha hallgatok rájuk. A lisztes elmosolyodott majd adott egy csókot. Belemosolyogtam mire elmélyítette azt. A csók csatánkat egy kopogás zavarta meg. Én azonnal elváltam a lisztestől és fel ültem mire morgott egyett aztán követte a példámat.

- Igen? - kérdeztem az ajtóra nézve miközben probáltam eltolni az albínót aki áttért a nyakam csókolgatására.

- Mind a kettem fel vagytok öltözve? - mondta Geto az ajtó túloldaláról.

- Igen!
- Nem! - mondtuk kórusban a lisztessel. Sóhajtottam egyet majd gyomorba könyököltem minek hatására elengedett.

- Hallom már Keiko jobban van - nyitott be mosolyogva.

- Bocsánat, hogy aggódtál értem - viszonoztam a gesztust miközben álltam fel majd egy aprót meghajoltam.

- Hadjuk ezt most. Az emberrablók jelentekztek - váltott komolyra a tekintete...