Yoongi szemszöge:

Reggel fejfájásra ébredtem. Meglepődtem ugyan, de amint oldalra pillantottam egyszerre minden átjött. Valószínűleg leittam magamat tegnap este. Király... Amennyire gyorsan tudtam, kikecmeregtem az ágyból, majd lementem a konyhába. Anyámék nincsenek itthon, így nyugodtan szívhattam el a cigimet. Igaz, hogy nem cigizek... Viszont most muszáj valamivel lenyugtatnom magamat. Persze azért bevettem egy fejfájás csillapítót is, de ez igazán mellékes dolog. Miután megreggeliztem és rendbe raktam magamat, elindultam a már megszokott börtönöm felé.

***

Éppen Jin-nel beszélgettem, amikor Taehyung belépett az osztályterembe. Egyből beugrott az az Instagrammos kép, és csak az járt a fejemben, hogy ki kell derítenem mindent. Igaz, még beszélt hozzám Jin, de én mit sem törődve vele, elindultam barátom irányába. Ahogy "célpontom" elé érkeztem, megfogtam karja felső részét, majd kiráncigáltam a folyosóra. Nem akartam ennyire erőszakos lenni, de túlságosan is ideges voltam a nyitott cselekedetekhez. Taehyung ijedten pillantgatott hol rám, hol pedig a körülöttünk álló néhány emberre.

-Mi-mit csinálsz Yoongi?-hangja kissé megremegett, de a végére már sikerült korrigálnia magát. Szemében bizonytalanság bujkált, de ezt egy hamis mérgességgel próbálta álcázni. Nem tudom mi váltotta ki nálam végső kiborulásomat. Talán az, hogy mostanában Taehyung hazudik nekem és semmit nem képes elmondani. Lehetséges, hogy inkább csalódtam benne, mintsem hogy mérges lennék rá.

-Van valami közted és Jungkook között?-próbáltam higgadtan beszélni, ugyanis nem szerettem volna túlságosan is megijeszteni. Látott már engem szétverni embert, és akkor sem volt túlságosan elragadtatva tőle. Talán félt, hogy megütöm, de azt sosem tettem volna meg vele. Hiszen még ha meleg is, ő a legjobb barátom, akire mindig, minden pillanatban számíthattam. És ez az a dolog, amit nem téveszthetek szem elől. Soha. Ugyan gyűlölöm az összes embert, aki a saját neméhez vonzódik, de ő mellette akkor is kiállnék. Gondolatmenetemből kiszakadva, újra barátomra figyeltem, de ő csak lefagyva állt és nézett maga elé. Nyilván nem tudta mit mondhatna... Gyengéden, amolyan bíztatás képpen megérintettem vállát, majd amint rám nézett, egy halvány mosolyt varázsoltam arcomra. Ezt az idilli pillanatot, egy igencsak ismerős hang törte meg.

-Engedjetek már oda!-tört át az embertömegen, nem más, mint Jungkook. Próbáltam visszafogni érzéseimet, hiszen még mindig agyon tudtam volna őt verni. Ugyanakkor itt állt mellettem Taehyung, aki miatt ilyet nem tehettem meg. Ahogyan Jungkookra pillantottam, újra eszembe jutott minden amit tett velem. De legfőképpen az maradt meg, hogy ott hagyott. Egyedül, magamra maradva. És ekkor az a tudat is fejbe csapott, mivan ha az én barátomat is kihasználja? Hirtelenjében elurakodott rajtam az idegesség, és indulattal tele indultam meg az egykoron nyuszimnak hívott exem felé. Gondolkodás nélkül emeltem kezemet, majd egy óriásit húztam be neki. Taehyung gyors léptekkel jött oda hozzánk és egyből elkapta kezemet, ugyanis megakartam ismételni ütésemet.

-Yoongi, nyugodj le!-ahogy belenéztem legjobb barátom szemébe, tudtam, hogy most mindenképpen le kell állnom. Nem akartam, hogy miattam érezzem fájdalmat. Viszont borzasztóan zavart, hogy ezzel a sráccal van. Nem szerettem volna, ha Jungkook megbántja őt. Márpedig elég nagy esélyt láttam a dologra. Látókörömben észrevettem azt a két személyt, akik jelen pillanatban csak még jobban felidegesítettek.

-Menjetek már a dolgotokra!-kiabált rá a tömegre Jimin, akik persze egyből elvándoroltak. Nem értem Jiminnek miért van ekkora tekintélye, hiszen maximum azzal érdemelte ki, hogy Jungkook barátja. Mással aligha hiszem... Végigvezettem tekintetemet testén, de valami nagyon nem stimmelt. Valami kis dolog volt, ami borzasztóan zavart. Igaz, ez egy olyan dolog volt, ami miatt a falnak mentem volna, hiszen nem akartam, hogy ez egy kicsit is zavarjon. Jimin keze, összekulcsolva pihent oldala mellett. És hogy kinek a kezével volt párosítva? Hát persze, hogy Hoseokéval... Szememet akaratom ellenére is ott tartottam kettőjük között, és valamiért egy pillanatra sem tudtam elnézni onnan.

-Ti is együtt vagytok?-kérdeztem, de még csak egy kicsit sem néztem arcukra. Szemeim ugyanott voltak mint eddig. Egyszerűen rosszul esett. Jimin már szólásra nyitotta volna a száját, de Hoseok gyorsabbnak bizonyult.

-Talán zavar téged, Min YoonGi?-hangjára felkaptam fejemet, majd nyeltem egy nagyot. Most mit mondhatnék neki? Igen, tudd meg Hoseok, igenis zavar! De ezt a mondatot mégsem ejthettem ki számon. Még a végén azt hinnék, hogy meleg vagyok. Pedig ez rohadtul nem így van! Gyűlölni akarlak, Hoseok! Gyűlölni örökké! De valami nem engedi ezt az érzést. És ezért szörnyen szenvedek miattad... A lehető legflegmább hangsúlyomat előkotorásztam valahonnan mélyről, majd szép lassan megszólaltam.

-Tudod, vicces, hogy azt gondolod érdekel valamennyire is, hogy mit csinálsz. Tévhitek között élsz barátom.-felhúztam szemöldökömet és egy vállrándítással lezárt témának tekintettem a dolgot. Nagy nehezen visszafordultam a TaehyungxJungkook pároshoz, majd újra feltettem azt a kérdést, amire még mindig nem kaptam megfelelő választ.

-Szóval?-egyikőjük sem válaszolt. Persze elég egyértelmű, hogy egy párt alkotnak, de mégis szeretném ha ezt ők ki is mondanák. Vártam és csak vártam, de egy árva hang sem jött ki ajkaik közül. Nem is értem az egészet. Hiszen Jungkook pont olyan, aki mindent nagyban újságol. Akkor most miért nem mondja ki, hogy igen basszus együtt vagyunk! Olyan nehéz lenne??-Beszéljétek már, az isten szerelmére!-sóhajtottam egy nagyot, viszont látszólag senkit nem hatott meg magasabbra vett hangnemem. Pár perc múlva is csak álltak kukán és meredtek maguk elé a koszos padlóra. Ezt megelégelve elkezdtem bólogatni és csalódottan vezettem tekintetem barátomra.-Rendben van. Remélem már nem lesz rám szükséged, Taehyung.-erre a megszólított ijedten kapta fel rám a fejét, de én már nem figyeltem rá. Elviharoztam Jimin és Hoseok között, ezzel szétszakítva a két fiú kezét...

Uuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuu
Sziaaaaasztooook!!!!!!!!!!!!!!
Remélem tetszett nektek ez rész és nem csalódtatok bennem. 😇 lehet kicsit unalmas lett, szóval ezért igazán sok bocsánatkéréssel tartozok nektek... Köszönöm, ha elolvastad, és ha már itt vagy kérlek írj egy kis kommentet is! 🤗🤗❤️❤️❤️
Puszika kaktuszbabáim! ❤️🤗🌵😋✨

(926 words ✅)