1.  Néha azon gondolkodom, hogy anyám miért szült világra?
De később rájövök, azért, hogy apám ne menjen katonaságba.
A nevelő apámtól olykor a falra tudnék mászni.
Van, amikor azt érzem: élve eltudnám ásni.

Ref.:  Nem kell érzés, nem kell indulat se!
Csak a rosszra visz, ha hagyom, hogy vigyen a zuhatag le...
Nem kell jónak lenni, nem kell megfelelni sem!
Csak éljek már, nehogy ez a zombi-mód felemésszen!

2.  Néha megfordul a fejemben az öngyilkosság.
Talán könnyebb lenne, ha lelépnék már?
Valamikor rám tör a hisztizés és duzzogás,
Csak ezzel saját magam alatt vágom már megint a fát...

3.  Néha olyan jól indul el a reggel,
De csapni való a folytatás, ez nekem nem kell!
Van, aki megéli ezt, nem mondok újat.
Bánom, hogy későn érő vagyok. Életet kérek, de újat!

4.  Néha összetörve sajnálom csak magam,
Aztán felállok, mert van még célom, ha van...
Mikor múlik minden érzelem el hamar?
Miért vannak az életben a nehézségek sokan?

Ref.:  Nem kell érzés, nem kell indulat se!
Csak a rosszra visz, ha hagyom, hogy vigyen a zuhatag le...
Nem kell jónak lenni, nem kell megfelelni sem!
Csak éljek már, nehogy ez a zombi-mód felemésszen!

5.  Rongyos, megtépázott lélek, égj el!
Itt, a veremben, ha nem is a legalján, minek lész te?!
Csak kínlódsz és szenvedsz nappal meg éjjel...
Fölösleges köröket írsz, ezt eszed, pedig ez nem is étel!

6.  Hova tűntek el a jó pillanatok, meg egyebek?
Mikor lett a gyertya láng ilyen kicsi és reszketeg?
Szeretetnek se híre, se hamva -látszólag, ez szokatlan...-
Keseregve keresgélni az értelmet ott, alant...

7.  Évek, évek! Sulis évek!
Csak azt nem értem, miért élek??
Vegyes érzés fog el mindig...
Családomtól tipliznék inni...

8.  Bárcsak más lehetnék, bár lenne hova menjek!
Otthonra a szívemnél találok, ha kapok valahol egyet...
Csak az nem tudom holvan. Keresgélek, de még nem...
Az enyém már megrepedt, széthullot, összetört és elveszett...

Ref.:  Nem kell érzés, nem kell indulat se!
Csak a rosszra visz, ha hagyom, hogy vigyen a zuhatag le...
Nem kell jónak lenni, nem kell megfelelni sem!
Csak éljek már, nehogy ez a zombi-mód felemésszen!

9.  Megéltem pár évet, keményet és nehezet.
Eltörtem pár széket, dühömben, de keveset...
Van, akiknek írjam panaszom.
Így lelkem meghalni nemhagyom.

***

Ez egy sokáig lélekszéfben tárolt, dalnak szánt szöveg ... Nem tökéletes, de valamennyire kifejező.

És nyilván éltem a tulzással is, nehogy szószerintértsétek! Vagy legalábbis, ne minden részét... ;)