Nyári Nap süti hátam, lelkem azonban mint befagyott tó, nem enged semmit a felszín alá. Elmémben ezernyi gondolat, ezernyi miért, hiszen jelenlétem oly' jelentéktelen, fejemben a zűrzavar pedig ezredjére is megmagyarázhatatlan. Elvégre ez más, mint az éveken át megszokott, több, mint amit ki tudok fejezni, de magam sem értem, ez mégis miért jelentőségteljes, mikor a csendes eltűnés a legbarátságosabb. Sok értelme nincs ismételnem újra és újra ugyanazt, csak befogadom a remegést, mint egyfajta hazatérést, ha más megnyugvást nem lelek, s hamis remények közt várom, hogy végre beletörődjek az állapotomba, mely' ellen mindig is harcoltam – de igazán sosem győztem magam ellen.

- 2022/08/13