Azt hittem egyedül lebegek
ebben a nyomasztó nyugodtságot
árasztó semmiben, s úgy
éreztem megfulladok.
Nem volt erőm, kedvem
semmihez és senkihez;
tudom, nem haragszol meg,
mikor nem írok vissza, mégis
mardos a bűntudat, hogy
neked, az egyetlen embernek,
akihez még akkor is van
kedvem, mikor létezni sincs.
Magamba zártam ezeket az
érzéseket, a próbáltam egyedül
meglenni velük; ez hiba volt,
hiszen bármilyen abszurd,
te is ugyanígy érzel.
Most jobb, hogy tudom;
nem vagyok egyedül a semmiben.