Csak szeptemberben
találkoztunk utoljára, ami
nem is volt olyan régen,
csupán pár hónapja,
mégis úgy érzem, mintha
minimum egy fél éve
nem láttalak volna már.
Túlságosan természetes
számomra, mikor
együtt vagyunk.
És szükségem is van a
kis találkozóinkra, mert
olyankor születnek a
legnagyobb poénok és
a legzseniálisabb ötletek:
mi lenne velünk, ha tavaly
nem akartuk volna megtanulni
az nct tagokat?