Igen mindenkinek fontos az, hogy Tina tudja kik ők.....
Az eset után inkább bementem a szobámba, ez hihetetlen. Mindig csak rossz történik körülöttem. Az apám állandóan vert minket amikor kicsik voltunk. A húgomat és anyát is, én védtem meg tőle, nehogy valami bajuk legyen. Amikor 14 lettem és már farkassá tudtam alakulni hála az egyik ,,barátomnak" ,akkor képes voltam az új alakomban is megvédni a családomat. Apukám először fel sem fogta mi történt olyan részeg volt, de aztán rám akart újra támadni én pedig rávicsorítottam ő ez miatt megtántorodott majd ezt mondta:
-Ezt még meg fogod keserülni te dög! Vissza fogok térni és akkor már a kiskutya formád se fog segíteni!!
Ezután sietve eltávozott a házból egy whiskyvel a kezében. Igen ez volt az apám, kiskoromban mindig példaképként tekintettem rá addig amíg egyszer meg nem ütötte anyát azután kezdte el velünk is. Egy férfi sosem verne meg egy nőt!!.. De ő még is megtette sose bocsájtottam meg neki amit velük tett, az már kevésbé izgat, hogy minek szólított. Anya az eset után egyedül nevelt minket nem is próbált magának társat keresni, állítása szerint nem akar még egy ilyen emberrel találkozni. Ezt mondjuk megértem, de még is jobb lenne neki ha nem a fia vígasztalná, aki nem tud mindenkinek ott lenni mindig, hanem olyan ember akit nem gyerekeként szeret. Megtanulna újra mást szeretni, együtt élni vele, elfogadni a hibáit. Ám ő sose hallgat rám. Amynek környezet váltással próbáltam segíteni. Ami sikerült is, mert Barcelonában mindig depressziós volt, itt meg a falka mindig feldobta a kedvét. Sokkal többet mosolyog mellettük elfelejtkezik a történtekről, és néha én is. Anyukám már azóta talált valakit magának és a közelbe költözött, az miatt mertem csak eljönni otthonról. Amikor van időnk meglátogatjuk és együtt vacsorázunk, beszélgetünk, de a múltat nem nagyon emlegetjük. Az egyetlen dolog ami miatt még nem adtam fel az az, hogy meg kell védenem a családom, a szeretteimet. Az életem semmit se érne nélkülük. Fogalmam sincs hol tartanák anyukám és a húgom nélkül. Anyu barátja is egész jó fej, folyton anya kedvében akar járni. Van egy fia akivel jó viszonyt ápolunk, de néha összekapunk vele is valami baromságon. Mielőtt valakinek furcsa lenne igen ő is farkas és tud rólunk. Az pedig még jobb, hogy Douglas, anya barátja is meg van áldva ezzel a képességgel, így amikor elmegyek otthonról akkor is biztonságban tudhatom.
Persze Amynek most kéne a legnagyobb támaszt megkapnia tőlem, mert Tina aki nap mint nap mosolyt csalt az arcára, most azt se tudja kicsoda. Így fogtam magam és átmentem a szobájába. Ott ült az ágya falfelőli sarkában és összekuporodva sírt. Odasiettem mellé és magamhoz öleltem. Fejét a mellkasomra hajtotta.
-Hé nyugi. Shh...-simítottam meg a hátát.
Szipogot egyet majd könnyes szemmel rám nézett:
-Nem emlékszik rám. Pedig annyi mindenben segített, megnevetett, rengeteg emlékem lett vele ebben a kevés időben is, de ő nem is ismer engem fel. Miért mindig mi kapunk ki minden elcseszett dologért!?
-Nem tudom. -mondtam szomorúan.
Erre szorosan megölelt és azt mondta:
-Soha el ne merj hagyni bratyó, rendben?
-Megígérem.
-Kisujj eskü rá?-tartotta felém ujját.
-Kisujj eskü rá. -mondtam nevetve, majd megkötöttük hivatalos kisujj eskünket.
-Szeretlek te kis hülye.-mondtam neki.
-Én is téged te idióta.- igen a testvéri szeretet befigyel.
Ekkor kopogtak az ajtón:
-Szabad!-mondta Amy.
-Öhm csak meg akartam kérdezni, hogy jól vagy e?-mondta Viktor.
-Akkor asszem én megyek is.-adtam egy puszit Amy homlokára és távoztam a szobából. Kimentem az udvarra és rágyújtottam. Nem szokásom ezt csinálni csak ha megint eszembe jutnak a régi emlékeim. Amikor beleszívok olyan mintha képes lennék pár percre felejteni, meg nem képes ártani az egészségemnek, a regeneládó képességem miatt. Egy szóval csak segíteni tud néha.......