—
You and I 2.
—

Finn szemszöge:

Beléptem a hatalmas épületbe. Megigazítottam az öltönyömet és körbenéztem olyasvalakit keresve akit ismerhetek. Emberek száza volt a partin. Átfurakodtam magam a tömegen és megláttam Gatent az egyik sarokba a puncsok mellett.
-Szia haver, hol vannak a többiek?
-Szia, nem tom, de örülök hogy itt vagy mert Millie körülbelül egy órája keres téged. De aztán eltűnt.-vonta meg a vállát.
-Kösz haver.-fordultam meg és elindultam az emeletre hogy megkeressem a fürdőszobát. A folyosón mind a két oldalon volt egy ajtó szóval úgy döntöttem hogy a bal oldaliba megyek. Kinyitottam az ajtót, de amit bent láttam az meglepett. Tátott szájjal bámultam Milliere és Noahra, akik az ágyon ültek. Millie keze Noah vállán volt és arcuk csak néhány centire volt egymástól. Felnyögtem és kinyitottam a jobb oldali ajtót ami szerencsémre a fürdő volt. Leroskadtam a földre és hajamba temettem a kezem. Hallottam Millie és Noah veszekedését.
-El kell mondanod neki.
-Nem! Megutálna!
-Nem utálna, bízz bennem.
-Millie kérlek, te ezt nem érted... meg fog utálni!
-Ó te jó ég Noah!
Aztán lépések és egy halk kopogás a fürdő ajtaján.
-Finn?-Millie volt az.
Nem válaszoltam, csak hagytam hogy a könnyek végigfollyanak az arcomon.
-Kérlek Finn. Nem ez nem az aminek látszik. Hagy magyarázzam meg...
-Mit Millie? Mit akarsz megmagyarázni? Te és Noah együtt vagytok, felfogtam...-szipogtam.
-Várj mi? Én és...Noah? Te sírsz? Finn nyisd ki az ajtót!-mondta parancsoló hangnemben. Letöröltem a könnyeimet, felálltam és kinyitottam az ajtót. Millie ott állt csípőre tett kézzel, Noah meg az másik szobában az ágyon ült, és gyönyörű arcát a tenyerébe temette.
-Semmit se értesz.-sóhajtott Mills, megragadta a kezemet, behúzott a szobába és becsapta magunk mögött az ajtót.
-Ülj le.-mutatott az ágyra én pedig csináltam amit mondott.
-Noah gyere te is gyere ide.-a fiú felnézett majd sóhajtva felállt és lehuppant mellém. Egyszerűen nem tudtam nem őt bámulni.
-Oké, szóval a magyarázat. Csak hogy tisztázzuk... én és Noah nem, ismétlem NEM vagyunk együtt, nem voltunk nem is leszünk. Ha ezt mindenki felfogta akkor hagy mondjak el nektek valamit. Ti egymásba szerettetek.-mutatott ránk.
-Mi?-kérdeztem egyszerre Noahval.
-Igen, jól hallotatok.
Össze zavarodtam. Igen, azt tudtam hogy én szeretem őt, de hogy ő engem...?
-Azt hiszem magatokra hagylak.-kacsintott Millie és kiment.
-Azt hittem a lányokat szereted.-mondtam értetlenül mire ő lehajtotta a fejét.
-Igen, én is. Mármint én is azt hittem hogy te a lányokat szereted.-magyarázkodott én pedig nem bírtam ki hogy ne kuncogjak.
-Szörnyen aranyos vagy ugye tudod?
-Szörnyen idegesítő vagy ugye tudod?-vigyorgott rám.
-Nem kibaszott jóképűre gondoltál véletlenül?-húztam fel a szemöldökömet.
-De, de arra gondoltam.-mondta még mindig mosolyogva.
-Ha tudnád hányszor képzeltem el ezt a beszélgetést...-suttogtam.
-Tudom, sajnálom.-fogta meg a kezem.
-Nem kell bocsánatot kérned. Végképp nem a te hibád.-kulcsoltam össze az ujjainkat.
-Ha hamarabb tudtam volna...-sóhajtott én meg csak mosolyogtam. Alig bírom elhinni hogy ez a csoda előttem szeret engem.
-Akkor...mi most járunk vagy mi?
-Ez csak rajtad áll.-vigyorogtam.
Nem válaszolt, csak előredőlt és ajkait az enyémre nyomta. Úgy éreztem hogy én vagyok a legboldogabb ember a világon.
-Ez egy válasz volt?-vonta fel a szemöldökét mikor elhúzódtunk.
-Igen, azt hiszem.-mondtam és újra megcsókoltam.

Hi guys! Új rész, vuhúúú.
Hamarabb akartam hozni, de sok dolog közbejött. 🤔 Remélem nem haragszotok és azért tetszett 😅☺️

Love u ❤
💁🏼Crudelis∆