Byeol: Om...Hyolin néni? Én, átöltözzek vagy...?

Hyolin: Oh, oké. Akkor öltözzünk ki.

Nem akartam nagyon kiöltözni, de mégis ez egy jó alkalom, hogy megbeszéljük a dolgokat és ezért nem szeretnék pizsiben ott ülni az asztalnál.
Egy egyszerű piros ruhát vettem csak fel.

...ding dong...
Min: Oh már itt is van az én nagy fiam

Ott állt az ajtóban Chanyeol egy gyönyörű rózsa csokorral a kezében.
"Nem kellett volna kiöltöznöm...Yeol is csak egy szürke pulcsiban van"

Kinyújtottam a kezem és vártam, hogy kezet fogjon velem.

Byeol: Kezdjük újra. Eddig nem alakultak úgy a dolgok ahogy kellett volna...

Chan: de Byeol én nem...

Byeol: Nem érdekes, felejtsd el. Én már megtettem.

Ekkor Chanyeol megfordult és óriási mosoly ült ki az arcára.

Ahjumma: Oh! Nézd Byeol! Rózsa! A kedvenced! Honnan tudtad Yeollie?

Min: Én súgtam meg neki. Teljesen kétségbe volt esve, hogy mit vegyen. Még életében nem volt olyan ideges a hangja. Alig bírtam nem elröhögni magam.

Chan: Apaaaa!!! Ezt most miért kellett?!

~
Jól telt az este. Hyolin néni isteni finom ételeket főzött és a hangulat is felettébb jó volt. Sokat nevettünk. Túlnyomórészt rólam és a Korea előtti életemről kérdeztek.

Hyolin: Hiiiii...már 00:15 van. Már ittál is Chan. Így már nem engedhetlek el. Ma este itt kell aludnod.

Chan: Nem anya. Nem zavarlak titeket. Ágyunk sincs ennyi.

Hyolin: Aludhatsz ByeolLin szobájában a földön. Biztos vagyok, hogy ő nem bánja ugye? Ha jó leszel harapni se fog.

"Mondta Ahjumma és utána kacsintott egyet."

Byeol: Hát...ha muszáj....nekem okés.
"Fogalmam sincs mi fog történni az éjszaka folyamán...miért az én szobámban kell aludnia? Eszembe jutott hogyan találkoztunk először...úr isteeeen...."