Nem értettem semmit. Nem hittem el, hogy pont velem történik ez. Gyűlölöm, és egyszerűen nem tudom elviselni, ha fogdosnak. Már azon kiakadtam, hogy megfogta a kezem. És a simogatások. Hova képzel? Ekkora tahó paraszttal még nem találkoztam.

Nem tudtam magamban nyugtázni az eseményeket. Az imént meg akart erőszakolni egy férfi.

Sírva rohantam haza, semmivel nem foglalkozva. Csak otthon vettem észre, hogy még a telefonomat is otthagytam.

Nem érdekelt semmi, minél előbb a fürdőszobába akartam tudni magam. Forró vízzel tusoltam, és erősen dörzsöltem le testemről a piszkot.

Bármikor becsuktam a szemem újra és újra lejátszódtak az események. Nem tudtam elterelni a figyelmemet.  Mindent megpróbáltam, de sikertelenül.

Fél órát álltam a tusoló alatt, és vörösre dörzsöltem a bőrömet. Amikor megtörölköztem égett. Ez volt az amivel eltereltem a figyelmem.

Mert csak a fájdalomra koncentráltam.

¥

Körülbelül egy óra telt el, és kopogtattak. Halkan osontam az ajtóhoz, és a kukucskálón megnéztem, hogy ki keres. A főnök úr volt az.

Félelemtől tartózkodva nyitottam ajtót.

-Kata, hát itt vagy? Átjártam a kerületet, de legalább megtaláltalak. A cég elnézésedért könyörög. Botondot elbocsátottam, vele nem lesz többé gond. Mostanáig sem tudom felfogni, hogy mi lett vele. A legjobb alkalmazottam volt- sóhajtott idegesen- itt van a holmid. Hoztam a telefonod, az ebéded. Pihend ki magad légy szíves, pihenj pár napot. Aztán várunk vissza dolgozni-fejezte be monológját.
-Elnézést, de felmondok. Nem teszem be oda többé a lábam- közöltem egyre halkulva.
-Oh, ezt is megértem. Hoztam az eddigi fizetésed. Meg egy kis kártérítést, ha lehet ennek nevezni. De azért gondold át- nyújtott egy borítékot, majd sarkon fordult és elment.

Átgondoltam. Biztos, hogy nem.

Mindenesetre hallgattam Danira, és lepihentem. Azaz majdnem.

A hűtő felé vettem az irányt és elővettem a szilveszterre vett whiskeyt. Most hétvégén úgysem ittam eleget.

Felvittem az egész üveggel, és visszanézegetve álombeli szerelmem szülinapos videóit és képeit elfogyasztottam azt.

¥

Kómás hangulatban voltam ébredéskor. Az előző estére nem emlékeztem, utolsó emlékfoszlányként a Bangtan fiúk zene egyvelege mászkál a gondolataimban.

Körülnéztem a szobában és megtaláltam az üres piásüveget.

Megpróbáltam felülni, de sikertelenül. Nem is tudom, mit gondoltam, hiszen a nézelődés is fájdalmasnak bizonyult.
Negyedik próbálkozással kilendültem az ágyamból és összeszorított szemekkel leballagtam a lépcsőn. Mázlimra nem estem le arról...

Lent bevettem egy erős és egy gyengébb fájdalomcsillapítót, és ettem pár falatot, hogy ne marják szét azok az apró kis bogyók a gyomrom.

Ezek után újra felmentem, immár nyitott szemmel, és miután nyugtáztam az undorító alkoholszagomat a szobámmal egyetemben kinyitottam az összes ablakon és ajtót(erkély), majd a fürdőbe mentem.
Hideg vízzel tusoltam, ez is életre keltett egy kicsit. De azért ne essünk túlzásba, a másnaposság nem túl kellemes dolog. Megmostam a fogaimat, dupla fogkrém adaggal, aztán szájvízzel is öblögettem, de alig akart elmúlni a whiskey szag.
Utolsó reményeimet is feladva mentem távolítottam el szájüregemből az utolsó adagnyi szájvizet, és újra meglátogattam a szobámat.

A laptopom felelőtlenül az ágyam sarkában hevert. Kíváncsian nyitottam meg a google előzményeimet. Ilyenkor mindig érdekel, hogy mi miatt ittam meg az egész üveg alkoholt. Általában akkor, ha olyan dolgot csinálok a neten ami után csalódott vagyok.

'Youtube-BTS Jungkook-Rainism full dance vers.'
'Youtube-BTS Taehyung-Stigma fan version'
'Youtube-BTS I need u full version 18+'
...
'Twitter-Bighit'
'Google-Taehyung birthday'
...

Nagyjából így nézett ki a keresési előzményem. Mostmár nem lepődöm meg magamon. Ha nem vagyok lusta disznó, és képes vagyok felállni a videóktól akkor alkoholmérgezésben meghalok. Méghogy nem jó a lustaság néha..

¥

A tegnapi nap többi részét legfőképp pihenéssel töltöttem, na meg veszekedéssel, ami persze anyámmal történt. Megkaptam, hogy felelőtlen kis szarházi vagyok, és amikor feljött a Botondos téma kiröhögött, és bolondnak hívott. Csak a szokásos.

Ma már kénytelen voltam elkezdeni tanulni, mert nem akarok utolsó évben megbukni. Elővettem hát a tételeket, amikből hétfőn írunk és elkezdtem kidolgozni őket.
Így ment ez, egészen addig, ameddig nem kaptam egy értesítést. A Bighit posztolt. Reménykedve nyitottam meg a Twitter alkalmazást. Hogy mibem reménykedtem? Abban, hogy jótékonysági koncert, vagy esetleg sorsolnak egy pár fant aki díjmentesen nézheti meg őket, stb.
De egyik sem talált.

Namjoon rakott ki egy képet, és megjegyzés helyett egy linket dobott hozzá. Furcsálkodva megnyitottam azt és meglepetésemre egy magyar oldallal találtam szemben magam. A koncerttel kapcsolatos bejegyzést osztotta meg.

'BTS Koncert Budapesten! Jegyek helyben megvásárolhatók!

Időpontja: Február 25-26 (MÉG NEM PONTOS AZ IDŐPONT!)

Jegyárak: 89.000Ft-tól 367.000 Ft-ig'

Csak szivat... Elmehetek a francba a 28ezremmel... Még a wcbe se mehetnék be ennyi pénzzel, mert 28ezer forinttal még a falakon átszűrődő sikítozást sem hallhatom, nemhogy a fiúkat.

Még nagyobb csalódottsággal raktam el a telefonom, mint amikor megtudtam, hogy koncert lesz. Mostmár semmi reményem nincs az ottlétre.

¥

Az utóbbi időben csak a tanulásra koncentráltam. Egy percet sem hallgattam zenét, és képeket sem néztem. Még a hátteremet is átállítottam, nehogy eszembe jussanak a fiúk.
Nem mintha ezek mellett nem ugrott volna be mindig a koncert...

Rendkívül gyorsan eltelt a hét, és viszonylag büszke voltam magamra, mert tényleg odatettem magam a jobb jegyekért. Ez csak azért sikerült, mert már elég rég találkoztam az osztálytársaimmal, és egy kicsit felerősödtem.

Viszont ma megint.. Ma megint minden visszaáll.

Szomorúan ballagtam az iskolába. Most sem hallgattam zenét, hanem a természetre figyeltem. Ez nagyon ritka nálam.
Észrevettem a madarak csicsergését, a lassan nyíló hóvirág éledezését... Dehogyis. Budapesten vagyunk. Csak a horkoló hajléktalanokat tudtam nézni útközben.

7:50re értem be az osztályterembe, ahol beültem a leghátsó padra. Oda, ahova nem ül senki. Amióta Anna elment nincs padtársam. Előtte sem ő volt, de akkor valaki kénytelen volt odaülni mellé.

Elővettem a matekcuccom, és felkészültem az órára, amikor az ördöghármas belépett a terembe. Nevükön Adél, Szandra, Zsófi. Amikor még jóban voltak Annával nem voltak ennyire irritálóak, de mostanság...

-Na mizu Katóka, találkoztál bárkivel a szünetben? Jahh, neked nincsenek barátaid, boccs... Azért szilveszterkor ittál? Jahh, bánatodban. De mi legalább jól szórakoztunk-nézett Zsófi a csatlósaira sokatmondó szemekkel.
-Annyira hiányzott ez a parasztság-mosolyogtam.
-Mi nem vagyunk parasztok, te kis csicska-csattogtatta a rágóját.
-Csak ribancok, mióta nincs Anna-röhögtem.
-Pfffff, ez neked a bajod kisszivem... Nincs itt az istenkirály Anna, aki megvéd a szidástól. Nevetséges vagy! Nélküle meg sem tudod védeni magad! Életéretlen gyász-nevetett idegesítően, majd elment.

Jól esik ezt hallgatni mindennap..

Lassacskán, de végre becsöngettek, de a matektanárunk helyett az osztályfőnök jött be.
-Sziasztok, Szabó Tanár úr gyengélkedik, ezért én fogok felügyelni. Mindenki itt van?
-Igen, csak a szerencsétlen mellett üres a hely-kiáltotta Géza.

Ez én lennék.

-Az a szerencsétlen? Ez nem volt szép, Géza. Kata, jövőhéten használatra kerül majd az a szék-mosolygott izgatottan az ofőnk.

Szóval új osztálytársunk lesz?