2 hónappal később

-Siess máár-toporzékolt mellettem a barátnőm-sose érünk oda-sóhajtott.
-Inkább segíts-mutattam az óriási bőröndömre, mert egyedül mozdítani sem bírtam.
De ketten sem.
-Jungkook és Jin-kiabált le SeJo-azonnal fel Anna szobájába!
A két fiú másodperceken belül megjelent az ajtóban.
-A bőröndöt-tolta el a közeledni próbáló szerelmét-egyedül nem fog menni-figyelmeztette.
-Jaj édesem attól, hogy nektek nem megy-vigyorodott el nagyképűsen, majd elbukott, mert a bőröndöt nem tudta megemelni, csak elfordítani.
-Mi van ebben?-kerekedett el a szeme.
-Sok minden-nevettem-Na Jinie mutasd mit tudsz, segíts ennek a szerencsétlennek.
-3 2 1-számoltak vissza és sikeresen megemelték a tárgyat. Nehezen, de sikerült levinniük a többiekhez.

Amúgy a két hónapja tartott mini koncertről Jin mindent elmesélt. Fél órát faggattam és megadta magát. Minden megszervezett volt, azért VLiveon közölték a turnét, mert nem bejelentett koncert volt. /Persze utána rengeteg interjúval erősítették meg a hírt./
Az összes néző tudta, hogy mit kell tennie, ezért a videó, amit Taehyung készített teljesen filmbeillő lett. És a fotó a csókunkról Jungkooktól azóta is a telefonom hátterén díszeleg.

A kapcsolatom a fiúkkal újra a régi, sőt, még jobb is, mert a történtek óta sokkal nyíltabbak velem és tökéletes a viszonyom mindenkivel.

¥¥

A reptéren minden gördülékenyen ment, időben szálltunk fel a repülőre. Ablak mellé kerültem, Jin mellé.
Miután mindenki elfoglalta a helyét néhány percet vártunk arra, hogy a stewardess belekezdjen a monológjába, ami kb negyed órát vett igénybe. Utána végre felszállt a gép, és megkezdődött az utazás.

Miután a felhők fölé értünk olyan élmény ért, mint még soha. Amikor mi repültünk vagy nappal, vagy éjszaka volt, a naplementét mindig kihagytam. De ez, hogy a felhők az óceán bámulatos volt.

Elhatároztam, hogy addig nézem amígy teljesen el nem tűnik a nap a végtelen felhőtengerről.
-Szép, ugye?-suttogta a fülembe Jin.
-Az nem kifejezés-fogtam meg a kezét-még a gyönyörű is enyhe.
-Nálad még mindig nem szebb-puszilt bele a hajamba.
Egy pillanatra elnéztem és megpusziltam, majd visszafordultam és a vállára hajtottam a fejem.

Valószínűleg nem sokkal ezután el is nyomott az álom, mert amikor felkeltem már majdnem leszálltunk Isztambulban. Szerencsére Jin időben ébresztett, így megszemlélhettem a várost, ami gyönyörű volt.
-Hány órát aludtam?-kérdeztem egy ásítás után Jint.
-Ha végig aludtál miközben én is akkor kb 6 órát.
Megnéztem a telefonom, ami már átváltott az itteni időzónába és csodálkozva észleltem, hogy fél óra telt el. Kellett egy kis idő amíg leesett, hogy itt nem szöuli idő van.

Az átszállás 2 órát vett igénybe, és eléggé fárasztó volt.

Itteni idő szerint fél nyolckor már az egyenesen Budapestre tartó repülőn vártunk az indulásra. Tudtam, hogy mennyire fáradt leszek mire odaérünk, ezért elővettem a telefonom, hogy írjak anyának, mert ő nem tudott eljönni velünk.
Egyúttal bekapcsoltam az internetet is, hátha keresett valaki. Megírtam anyunak az üzenetet, majd rákattintottam a Messengerre, mert a piros buborék 3 üzenetet jelzett, mindet egy embertől.

Kata, a régi osztálytársam írt. Ő volt az, akiről sosem gondoltam volna, hogy felkeres. Meglepődve olvastam a sorokat.

Szia.
Sokat gondolkoztam a BTS liveján, nem tudom, hogy láttad-e.
De az a lány aki Jin mellett van teljesen rád hasonlít... Asszem találtam neked egy hasonmást.

Kétségbeesetten olvastam újra és újra, amíg Jin ki nem vette a kezemből.

-Hmm-nézte a képernyőt-ebből semmit nem értek-nevette el magát.
Gyorsan lefordítottam neki amit írt, és vártam a reakcióját.
-Mondd neki, hogy te vagy az-rántott vállat.
-Nem lesz belőle gond?-kérdeztem félve.
-Mi lenne?-mosolyodott el bíztatóan.

A fejemben lejátszódott az összes lehetőség: irigy lesz, és elmondja mindenkinek, hogy mekkora lotyó lettem, vagy nem mondja el senkinek, csak regényt ír arról, hogy ő sokkal jobban szereti őket és mekkora liba vagyok, hogy nekem összejött, vagy csak feltűnően elkezd barátkozni.

A biztonság kedvéért rákérdeztem SeJora is, felvázolva a lehetőségeket, ő azt mondta ezekre, hogy szarjam le. De ahogy Taehyung meghallotta, hogy a magyar lány írt nekem egyből felcsillant a szeme, majd könyörögni kezdett.

Így már biztos volt a válaszom.

Szia, nem csak hasonmás, én vagyok az...

Válasza egyből érkezett.

Mázlista vagy :D

Nem utálsz meg?-pötyögtem.

Dehogyis, annyira megszállott ARMY nem vagyok. Örülök, hogy neked összejött.😏

Köszönöm.

Éés, te is jössz Magyarországra?

Igen, én is hazalátogatok :)

Az szupi 😊😊

Figyi Kata, most leteszem a telefonom, de még beszélünk a közeljövőben és örülök, hogy írtál. Szia :)

Oki, szia😅

Megkönnyebbülten tettem le a telefont. Kellemes csalódás ért egyrészt a reakciója másrészt a személyisége miatt.

Biztos vagyok benne, hogy Katának szerepe lesz az életemben a jövőben.

Nemsokára megírom a köszönetnyílvánítást is.😁