Miután befejeztük a tanulást, azaz minden megértettem ( addig nem volt hajlandó továbbmenni amíg nem tudtam az egészet) este lett, jobbanmondva fél öt, és mindketten nagyon elfáradtunk, szegény Jin gondolom abban, hogy kijavította a sok szarságot amit összehordtam.
-Ügyes voltál-ásított egyet.
-Nagyon lefárasztottalak?-húztam be a nyakam.
-Jajj dehogy, csak rég tanultam ezeket...
-Jin, nem sokkal vagy idősebb nálam-nevettem.
-És ki mondta, hogy mindent szóról szóra megtanultam?-vonta fel a szemöldökét- tudod kamaszkorban a fiúkat inkább a lányok érdeklik, mint a tanulás- vigyorgott úgy, mintha egy jó emléket idézett volna fel.
Picit elszomorodtam, hiszen rám egy fiú se hajtott eddig, és tudom, hogy ő ilyen nőcsábász. Azaz nem tudom, de sejtem.
-Áh. Értelek-mondtam kicsit lehangoltan.
Erre csak úgy kiröhögött én meg még rosszabbul éreztem magam. Ezt most csak én nem értem??
-Anna-komolyodott el egy kicsit, majd a szemembe nézve újra elkezdett nevetni- soha nem voltam csajozós típus. Egy lányra sem hajtottam, és nem jártam még senkivel. Viszont rohadt cuki voltál amikor elszomorodtál- vigyorgott.
-Jin, agybajt kapok. Miért csinálod ezt velem? Élvezed?-néztem könyörgő szemekkel.
-Ha már így rákérdeztél, igen, eléggé élvezem- mosolygott.
-Jólvan SeokJin, jólvan- vigyorogtam fenyegetőn- tudok én másmilyen is lenni-kacsintottam.
-Jajj ne, félek- bújt el a párna mögé.
-MUHAHAHA-nevettem ördögien.
-Anna... csak mondom, hogy eszméletlen vagy.
-Miért is?
-Még mindig csak 1 napja ismerlek.
-Tényleg?wow én is téged-nevettem.
-Komolyan beszélek. Megbolondítasz.
-Hah, ez a célom- vicceltem továbbra is.
-Tiszta komoly vagyok... szeretném, ha komolyan vennél-nézett mélyen a szemembe.
-Jó nyugi, komoly vagyok-rémültem  meg.
-Azt hiszem... najó, inkább hagyjuk.
-Jin, ne csináld már, mostmár kérlek mondd el.
-Nemsokára megtudod-mosolyodott el.
-Fuuu Jin, te direkt szivatsz. Én már rájöttem. Az a célod, hogy kikészíts. Sikerült 1 nap alatt teljesen megismerned, ami rekord, ahhoz képest, hogy milyen nehezen nyílok meg, és azt is tudod, hogy milyen kíváncsi vagyok és kihasználod. Rendben Jin Oppa. Én ezeket elmentem a memóriámba-akadtam ki és álltam fel.
A monológom után ő is felkelt, odajött hozzám és megölelt.
-Soha nem használnálak ki. Ahhoz túlságosan szeretlek-puszilta meg a hajam.
-Mint eddig is tudtad, én is szeretlek. De nekem ez túl gyors. Nem lassíthatnánk egy picit? Nem bántásnak szántam, kérlek ne haragudj.
-Persze-szomorodott el alig észrevehetően, a francba- megértelek.
-Látom az arcodon, hogy elszomorodtál. Kérlek, ne haragudj.
-Nem haragszom. Viszont most mennem kell. Köszönöm, hogy itt lehettem-azzal elment.
Na jó, ezt nem hiszem el. Csak én rontok el mindent. Ezt is elbasztam. Olyan édesen flörtölt, olyan aranyos volt, végig. És mosr haragszik. Nem hiszem el,Anna, olyan hülye vagy.

A nap hátralévő részében nagyon szomorú voltam, haragudtam magamra, nem is vacsoráztam, semmi étvágyam nincs.
Jin nem küldött egy SMS-t sem.
Pedig vártam. Folyton a telefonom nézegettem, és így is nyomott el az álom.

Reggel az ébresztő rettenetes hangjára keltem, ami alapból elrontotta a kedvem, és a tegnap miatt is szomorú voltam, de a reggeli kómás kinézetem is tett rá egy lapáttal. Hisztisen kerestem egy ruhát, hisztisen reggeliztem, hisztisen pakoltam be, mindent hisztisen csináltam. A suliba is idegesen indultam, mellesleg késve, szóval szedhettem a lábam. Szerencse, hogy közel van.
Becsöngőre pont elfoglaltam a helyem, és még időben előszedtem a matekcuccom, a tanár érkezése előtt.
A matek sem tette jobbá a napom, sőt, csak rosszabb lett. Azt hiszem, itt Szöulban ez az első szörnyű napom. Jajj nekem, ha ez ilyen szar, akkor milyen lesz a többi??
SeJoval a második szünetben tudtam beszélgetni, mert nem minden óránk ugyanaz.
-Sziia Anna-ölelt meg- mi ez a nagy szomorúság?
-Rossz kedvem van.
-Majd elmúlik. Milyen óránk jön?
-Tesi.
-Naa az biztos feldob egy picit.
-Majd meglátjuk.
Mondjuk a tesitanárnak sem volt jó kedve. A dühét rajtunk vezette le.
Magyarul a tesi sem derített jókedvre, a kémia meg annyira sem, de a töri sem.
Igazából menthetetlen voltam.
Órák után, a menzán, sorbanállás közben Jiwoo meglökött, így leesett a tálcám az evőeszközökkel, és ez nem elég, utána még az egész iskola előtt hülyét csinált belőlem.
-Na mivan, Európában nem tanítják meg, hogy hogy kell fogni a tálcát? Büszke lehetsz magadra-röhögött ki ő, és az egész iskola. Csak SeJo tudott volna megvédeni, de ő már hazament.
Igazából simán visszaszóltam volna neki, de ahhoz túlságosan kimerült voltam.
Kiszaladtam a szekrényemhez, összepakoltam ami kell, és kimentem az iskola területéről, amilyen gyorsan csak tudtam, sírva. Ilyen szerencsétlenséget senkinek nem kívánok.
Sietősen haladtam a megszokott útvonalamon, majd eleredt az eső. Mondjuk, miért ne?? Tök várható volt... A mai nap. Najó. Inkább hagyjuk. Már szinte szaladtam haza, persze szipogva, és csak a járdát figyelve, amikor beleütköztem valakibe.
-Anna, mi a baj??-kérdezte kétségbeesetten az illető.
Óvatosan felemeltem a fejem, hogy beletudjak nézni abba a gyönyörű kávébarna szempárba.
-Jóisten, te sírsz??- kérdezte Jin, a szemek tulajdonosa.
-Te még hozzámszólsz?-kérdeztem elcsukló hangon.
-Miért ne szólnék? Te miről beszélsz?? Na jó, gyere a kocsihoz, nem akarom, hogy megfázz-fogta meg a kezem.
Ujjainkat összekulcsolta és úgy irányított egy nagy fekete autóhoz.
Udvariasan kinyitotta az ajtaját, gyorsan beültem, majd ő is mellémtelepedett.
-Most nyugodj le, utána elmeséled, hogy mitörtént, oké?-mondta miközben bekapcsolta a fűtést.
-Hogy-hogy itt vagy?
-Megakartalak lepni. Gondoltam eljövök érted, aztán beülünk valahova inni egy forrócsokit, elég rossz idő van.
-Akkor nem is haragszol?
-Miért haragudnék? Mondtam, hogy megértelek. Ha idő kell, megadom. Semmire nem foglak kényszeríteni.
-Istenem. Én azt hittem, hogy utálsz.
-Mivan? És ezért vagy ilyen szomorú?-lepődött meg.
-Igen. Amióta elmentél nem tudtam megnyugodni. De azért sírtam, mert Jiwoo leégetett.
-Mit csinált?-kérdezte ingerülten.
-Meglökött, leesett a tálcám, majd beoltott, és az egész iskola kiröhögött.
-Esküszöm egyszer elbeszélgetek vele. SeJo már sokat panaszkodott rá. Most meg te. Az a lány egy utolsó ribanc-idegeskedett.
-Hé, nyugi.
-Már csak azért sem vagyok nyugodt, mert miattam volt ma rossz napod. Igazán írhattam volna egy SMS-t-túrt bele a hajába.
-Na igen, ebben egyetértek-nevettem szomorúan.
-Nagyon sajnálom, soha többet nem teszek ilyet, megígérem.
-Meg van bocsátva-mosolyogtam.
-Ah, ez nem ilyen egyszerű-szomorodott el.
-De Jin, ennyire egyszerű. Már attól megjavult a kedvem, hogy megláttalak-vigyorogtam őszintén.

Őrülten szeretem.