-Hm. Finom volt az ebéd- nyalta meg mind a 10 ujját Taehyung- köszi Jin Hyung, megint kitettél magadért.
-Egészségetekre- mondta teli szájjal Jin.
Na igen, már mind végeztünk, de ő még tömte a pocit. Így jár aki kiszedi mindenkinek a kajáját jóindulatból.
-Én is köszönöm, és én mindjárt húzom el a csíkot- néztem meg az időt- anya vár.
-Várj-nyelte le az utolsó falatot- hazakísérlek.
-Mondanám, hogy nem szükséges, de nem tudom, hogy éppen hol vagyok-néztem furán.
-Látod, akkor elkísérlek. Amúgy, a beleegyezésed nélkül is veled megyek, nem játék Szöul utcáin egyedül sétálni.
-Egyedül megyek suliba-nevettem.
-De akkor egyenruha van rajtad és az olyanok biztonságban vannak.
-Aranyos amikor aggódsz- mosolyogtam rá megfeledkezve a többiekről.
-Húúúú.
-Ejjjha.
-Csókot, csókot- hallottam különböző helyekről.
-Mert szerintetek nem vagyok aranyos?- hisztizett Jin.
-De Cukorborsóm,  nagyon aranyos vagy, kis cukim- küldött neki puszit a levegőben.
Mindenki elkezdett röhögni, Jin pedig kínosan lehajtotta a fejét.

Egy kis beszélgetés után tényleg indulnom kellett. Összeszedtem a cuccom, felhúztam a cipőm és a kabátom, elköszöntem a többiektől, SeJo és Tae meg is ölelt. Amikor V-től kaptam a nagy ölelést Jin picit furán nézett, de én is meglepődtem. Viszont megismertem annyira, hogy nem gondoltam bele semmi másba, tudtam, hogy egy baráti ölelést kaptam tőle.
Sétálva mentünk hozzánk és Jin idegenvezetőset játszott, minden helyről mondott valamit, és tökéletesen hazavezetett, csupán 20 perc alatt. Pedig nem siettünk. Mégjobban megismertem, beszéltünk komoly dolgokról is, de a vicceseket előnybe helyeztük. Többnyire viccelődtünk egymással, és az "oltásainkon" egyikünk sem sértődött meg.
Elkísért az ajtóig, de nem akart bejönni.
-Hé... Én ottalszom nálatok, te meg nem akarsz bejönni a házunkba? Tudod mit? Nem akarás kérdése- húztam be az ajtón.
- Szia anyaa-kiáltottam.
-Máris megyek- kiabált vissza.
-Jin, nyugodtan vetkőzz le, azaz vedd le a kabátod, mert meg fogsz sülni, a cipőt nem kell, már úgy is tiszta piszok a föld.
-De nem maradok sokáig- tiltakozott.
-Mondd ezt az éppen érkező anyámnak-nevettem.
-Sziasztok- köszönt.
-Jónapot kívánok- hajolt meg Jin tisztelettudóan.
-Jajj, drágám, tegezz nyugodtan, nem vagyok én olyan öreg- vigyorgott anya.
Ajjjajj.....
Anya kérlek ne égess le....
-Rendben. Kim SeokJin vagyok, örülök a találkozásnak.
- Krisztina, én is nagyon örülök-mosolygott rá-Anna neked nem kéne tanulnod?? Ha holnap szeretnél shoppingolni akkor el kell kezdened.
-Nem-nem. Nem hagyom Jint egyedül veled. Nem szeretném, hogy megtudja az összes kiskori sztorimat. Sőt most az sem érdekel, ha nem megyünk vásárolni. Biztos megvár az a puha babarózsaszín pulcsi-érveltem-különben is. Nem csak te szeretnél Jinnek beszélgetni, hanem én is. És 1. Ha én elkezdek tanulni az rengeteg idő, főleg, hogy van 1-2 szó amit én fordítok le, meg alapból nem értem, még magyarul sem, stb... 2. Ha te most elkezdesz beszélgetni Jinnel, az alapból 2 óra és már most látom az arcán, hogy neked nem meri azt mondani, hogy mennie kell, és még ha én is elkezdek vele beszélni akkor mi lenne, hm?? Biztos nem maradhat 5 órán keresztül-vázoltam fel egy egész érvrendszert.
Anya szemetforgatva sóhajtott,Jin pedig nagy szemekkel nézett. Ja igen, ő nem ismeri az én "meggyőzési technikáimat".
-Jajj te gyerek, ha tudom, hogy mit művel veled a disputa, soha nem engedem meg, hogy járj.
(Disputa: egy szakkör amin két csapat érvekkel alátámasztja az állítását, és erről "vitázik". Igazából ez nagyon rövid magyarázat... Jaaa és fejleszti a verbális készséget.)
-Hát ez van. Mindig jól jön- vigyorogtam elégedetten.
-Segítsek a tanulásban?-kérdezte Jin.
-Ha van kedved segíthetsz, de megoldom egyedül is.
-Jó. Legyen az, hogy váltok pár szót anyukáddal, addig előveszed a tanulnivalót, és majd megyek és tanulunk együtt- tett igazságot.
Egy 'okét' motyogva felmentem a szobámba és elővettem a matekot, a nyelvtan és a kémiát. Ezeket utálom a legjobban. A matekot már évek óta ki nem állhatom, a koreai nyelvtan... hm... magyarul sem olyan fényes a hejesírásom.(jajj ne öljetek meg, ez csak egy rossz vicc volt, tudom, hogy az helyesírás, meg kb. tudok helyesen írni, allergiás vagyok, ha valaki súlyos hibákat ejt, és általában szóvá is teszem, amit utálnak, de én szeretem, ha rámszólnak, mert legalább onnantól figyelek rá, és, ha láttok hibát kérlek javítsatok ki, köszi:D)
Nem sokat kellett várnom, lépteket hallottam, amik Jintől származtak.
-Itt is vagyok. Mit nem értesz? Miben segítsek?-mosolygott.
-Hmm...valami nem tetszik itt nekem-mértem végig- mi ez a nagy mosolygás?-vontam fel a szemöldököm.
-Anyukádnak szimpatikus vagyok, aminek örülök.
-Aha-aha... de van valami más is.
-Nincs semmi, boldog vagyok, hogy itt lehetek.
-Máskor is jössz.
-Oké főnök.
-Nem vagyok főnök.
-Igaz. Főnökasszony.
-Haha.
-Aranyos vagy.
-Csak mondod.
-Mi a baj?
-Semmi.
-Igen?
-Igen.
-Csikis vagy?
-Nem.
-Kipróbáljuk?
-NE MERD!!!!-dobtam hozzá durcásan egy párnát.
-Anna, attól, hogy durcázol nem fogom elmondani, hogy mitől vagyok ilyen boldog-dobta vissza a párnát, ami arcon talált.
-Igen Jin Oppa?Igen? Harc, hát legyen harc-kezdtem el ütögetni a párnával.
-AUUUUUU...Ez fáj- mondta nevetve, majd elterült a padlón.
-SeokJin, légy férfi!- reagáltam, majd tovább vertem a párnámmal.
Erre a megszólalásomra rámnézett, felült, kivette a párnát a kezemből, óvatosan hátralökött, majd felémkerekedett,amitől teljesen zavarba jöttem. De ez nem elég, még kacsintott is egyet.
-Ez elég férfias volt?-feküdt mellém, és nézte velem együtt a csillagokat, amiket és a szédülettől láttam, ő meg csak a plafont bámulta.
-I-igen-dadogtam.
-Hah, nem gondoltam volna, hogy zavarba hozlak.
-Hidd el... én sem- sütöttem le a szemem.
-Amúgy általában aranyos, cuki és szerény vagyok. De van egy ilyen oldalam is... Ezt még nem sokan látták. Mondjuk... Eddig csak te-vakarta meg a fejét.
-És ezt mivel érdemeltem ki?
-Azt reggel már megbeszéltük.
-Oh értem, kedves Jin.
-Tudok nagyon romantikus is lenni, meg nem is.
-Hát ez szenzációs-nevettem el magam a szemeibe nézve.
-És-sóhajtott miközben felült- az tőled függ, hogy milyen leszek- nézett vissza *aztakurvameghalokolyanszexi* nézéssel.
-Megőrjítesz.
-Tudom-nevetett.
Olyan viccesen nevet, hogy nekem is muszáj volt rákezdenem. Csak nevettünk, megfeledkezve a házimról, és mindenről. Amikor picit lenyugodtunk valamelyikünk megszólalt és teljesen mindegy, mi volt az, azon is elkezdtünk röhögni.
-Mi ez a nagy nevetés?- jött be anya.
-Jhhhajjj... Fogalmam sincs-töröltem le a könnyeimet.
-Ennyire vicces a nyelvtan?-kérdezte irónikusan.
-Aish, anya elveszed a jókedvem- forgattam a szemem.
Az pillanatnyi hisztimen anya és Jin kezdett el nevetni. Igen Jin?
-Jin, döntsd el ki oldalára állsz.
-Meggondolom-kacsintott.
-Hé-fontam magam köré a karom- megjegyeztem SeokJin. Megint.

...

Ne kérdezzétek, nem tudom miért lett ilyen. Talán túl sok Sexy moments vidit néztem. A lényeg az, hogy van rész és ja. Van rész.😅
Jajj majd' elfelejtem.
El szeretném mondani, hogy gyűlölöm a paparazzikat, meg az újságírókat, meg minden ilyesmit, amik hátráltatják szegény fiúkat az utcán. És mivel ez az én képzeletem által szőtt történet, úgy gondolom, hogy megengedhetem magamnak, hogy háttérbeszorítsam a fotósokat. Szóval kérlek ne várjátok, hogy mikor lesznek a címlapon, azzal, hogy "Kim SeokJin egy titokzatos európai lánnyal?!?"
Csak ennyit akartam!😅