Reggel Jungkook horkolására keltem, ezért hálából nekidobtam a párnám és a konyha felé vettem az irányt. Egy kisebb cetlit találtam az étkezőasztalon.

,,Igénybe vettük az ajándékotokat.  Puszi:Anyátok és ChoHyung"

Mosolyogva tettem vissza az üzenetet és elkezdtem palacsintát csinálni. Az illat csak úgy terjedt a házban, ezzel lecsalva az egy szál boxerben lévő Kookot. Azok akiknek van egy bátyjuk biztos megértik, hogy miért nem jöttem zavarba.
-Kook-sshi megmutatod a kockahasad?-kérleltem viccesen.
Szemforgatva befeszített én meg reflexszerű gyorsasággal megütöttem.
-Au-nevetett-miért tud egy lány ekkorát ütni?
-Mert van egy bátyja-vigyorogtam.

¥¥

Időközben SeJoék hazamentek, ezért egyedül maradtam. Bence megcsalt a Bangtannal, de belenyugodtam. Kitakarítottam a házat, megebédeltem, és átöltöztem. Így vártam a csengő hangját, amit 2 után 4 perccel megkaptam. Izgatottan nyitottam ajtót.
De a látvány arcon csapott. Jimin teljesen elhagyta magát. Pár napja történt, mégis teljesen máshogy néz ki. Mintha fogyott volna. Szemei vörösek, haja kócos.
-Sajnálom-mondta erőtlenül.
Sokkosan bentebb tessékeltem és megvártam amíg levetkőzik.
-Nem akartam ezt az egészet-motyogta alig hallhatóan.
Nem tudtam megszólalni. Közelebb mentem hozzá és óvatosan megöleltem. Gyengéden hozzámbújt és elkezdett egyenletesen szipogni.
-Sosem az volt a baj amit tettél, hanem az amiért. Azt is megtudtam, hogy te nem akartad. Jimin én nem haragszom rád, és nagyon fáj, hogy ilyen passzban vagy-szomorkodtam.
Chim eltávolodott tőlem és a könnyektől csillogó szemével rámnézett.
-Te nem haragszol?-képedt el.
-Egyáltalán nem-mosolyodtam el őszintén.
A reakciója egy ölelés volt, majd jóízűen elnevette magát.
-De hülye vagyok-röhögött.
-

Én így szeretlek-túrtam bele a hajába, ezzel megigazítva azt.
-Mióta nem eszel rendesen?-kérdeztem aggódva.
-A történtek óta-húzta el a száját.
-Jézusom, akkor ezen most változtatunk-húztam a konyha felé.
Magamnak paprikás krumplit csináltam, mert imádom, és mindig finomra sikerül.
-Szeretnél enni valami magyar kaját?-kérdeztem.
-Nem vagyok éhes-mondta unottan.
-Jimin, mégis mit képzelsz? Alig élsz, mozogni sem bírsz annyira szüksége van a szervezetednek a kajára. Hogy fogsz így táncolni? Ha magadtól nem eszel majd én megetetlek. És ez komoly. Tessék enni rendesen-parancsoltam rá mérgesen.
-Jó lesz az ami a kezedben van-mutatott az edényre.
-Biztos?-enyhültem meg-én csináltam.
-Ha te csináltad akkor biztos finom-mosolyodott el. Látszott rajta, hogy most rendkívül boldog, csak nem volt ereje semmivel kimutatni.
Szedtem neki egy jó nagy adagot és leraktam elé.
-Kóstold meg-ültem le mellé.
Óvatosan megfogta a kanalat és megízlelte a főztömet.
-Ez nagyon finom-mondta egy kis idő után, majd elkezdte magábatömni.
10 perc múlva üres lett a tányér, és a jóllakott fiú pocitsimogatva dőlt hátra a székben.
-Köszönöm-harapta be alsó ajkát.
-Egészségedre-vigyorogtam, majd elvittem a mosatlant.
-Én mindig bíztam benned-szomorodott el megint.
-ChimChim, tudom. Ne szomorkodj a kedvemért, oké?-bíztattam kedvesen.
-Oké anya-mosolygott kisfiúsan.
-Végülis csak pár évvel vagy idősebb-nevettem el magam.
-Pont belefér-nevetett ő is.
-Nézünk filmet?-vetettem fel a lehető legjobbnak talált ötletem. Látszik rajta, hogy fáradt, majd film közben belaszik, legalább egy kicsit pihen.
-Igeen. Reszkessetek betörők maraton?-csillant fel a szeme.
-Oké-mondtam meglepődve. Nem tudtam, hogy ismeri.
Leültünk a kanapéra, és elindítottam a filmet.
-Hajtsd anyuci ölébe a fejed-paskoltam meg az odahelyezett párnát. Egyből elfogadta az ajánlatot. Elkezdtem simogatni a haját, amit eléggé élvezett, mert ha abbahagytam morgott egy aprót. Ezt folytattam addig amíg észre nem vettem hogy egyenletesen szuszog. Elégedetten halkítottam le a tévét és elkezdtem telefonozni. Megnéztem a közösségi oldalakat, majd ráírtam Jungkookra.

Jimin pipa.

Mi volt?

Megnyugtattam, teletömtem kajával, és most elaludt filmnézés közben.

Szenzációs vagy. Most Jin jön.

Bizony.

Rányomtam a Jines beszélgetésre és egy sóhaj kiséretében ráírtam.

Szia Jin Oppa.

Édesem? Te szóba állsz velem?!? 😮

Persze. Mindent tudok, de beszélnünk kéne.

Igen, minél hamarabb. Jimin jól van?

Igen, most elaludt. Kezelésbe vettem.

Köszönöm❤

Számomra ez teljesen egyértelmű volt.

Tudod, nagyon szeretlek. És szörnyen voltam az utóbbi napokban. Elszállt az egoizmusom teljesen, és megutáltam magam.

Jinie kérlek hagyd abba. Én is szeretlek, de ezt élőben kéne megbeszélnünk. És ne merd utálni magad. Én hogy szeresselek, ha te nem szereted magad?😞

Nem érdemlem meg, hogy szeress.😭

Már hogy ne érdemelnéd meg...

Lement az első rész a filmből, de nem tudtam rá figyelni, mert Jin teljesen lefoglalt. Milliószor bocsánatot kért, és mégtöbbször leírta, hogy mennyire szeret. Megbeszéltünk egy találkozót a plázában délelőtt 11-kor. Már nem haragudtam rá, csak arra volt szükségem, hogy újra megcsókoljon, és elmondhassam, neki, hogy csak is őt szeretem.

¥¥

  Jimin kb 3 órát aludt. Ez a kevés idő is sokat javított rajta, aminek örültem. Nem sokkal később hazament és megint egyedül maradtam. Vettem egy habfürdőt, megmostam a hajam amit utána megszárítottam és lefeküdtem aludni.

¥¥

Ma az ébresztőm ébresztett reggel 9-kor. Boldogan keltem ki az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Megmostam az arcom, elkészítettem a sminkem, és begöndörítettem a hajam. Felvettem egy kényelmes, mégis elegáns rózsaszín pulcsit, és egy fekete farmert. A végeredménnyel egészen elégedett voltam. Lementem a konyhába megreggelizni, miközben telefonoztam. A nyugodtságot az ajtózár kattanása zavarta meg, azaz inkább a rajta belépő Bence.
-Jó reggelt-vigyorgott.
-Te megcsaltál-hisztiztem.
-Jólvan hugi, inkább dobj be nekem is egy pirítóst. Vagy inkább taxival mész a plázába?-fenyegetett meg burkoltan.
Szemforgatva megtettem amit kért, és duzzogva elkészítettem neki a reggelit. Miután megette rám parancsolt, hogy 2 percem van felöltözni, mert itthagy. Mondjuk ezt nem értettem, mert minek menne nélkülem arra a találkozóra amihez semmi köze, de inkább ráhagytam.
Időben indultunk el. Negyed óra múlva parkoltunk le, és Bence elkezdte nyomkodni a telefonját. Egyértelműen chatelt valakivel. Biztos Csilla az.
Jinnel a találkozót a földszinti színpadnál beszéltük meg, ezért elindultam Bence nélkül. Ahogy beértem a plázába megcsapott az ismerős dallam, a Blood Sweat and tears legvége. Eléggé koncertszerűnek tűnt, de inkább elhesegettem a gondolatot.

Viszont ezután elindult egy számomra ismeretlen szám, annál ismerősebb hanggal.

Urin neomu dalla
Jal algo itjanha
Seoroui jinsimeul
Aneul su eobtjanha

Egyre jobban közeledtem a hang felé, és meghatódva reagáltam, hogy tényleg Jin énekel.

Ihaehaji anha
Gieokhaji anha
Neul malppunin maldeul
Gidaehaji anha

A nem túl sok közönség egy utat alakított ki nekem, és már a sírás kerülgetett.

-Nae neoreul saranghae-énekelte teljes átéléssel életem szerelme, folyamatosan engem nézve. A világ megszűnt körülöttem, és a dal ritmusára kezdtem el sétálni felé. Mikor odaértem befejezte az éneklést, felsegített a színpadra, átkarolta a derekam, egészen közelhúzott magához és minden érzést beleadva megcsókolt. Soha semmire nem vágytam ennyire, mint erre a pillanatra. Nem akartam, hogy véget érjen. A háttérben hangos 'húú'zás hallatszott, valamit dobáltak, feltételezem rózsaszirmokat, de nem foglalkoztam vele. Csak Jinre koncentráltam.
A csókunk még nem ért véget csak akkor, amikor beletúrtam a hajába, és elmosolyodott.
-Nagyon szeretlek-nézett mélyen a szemeimbe.
-Veled szeretnék megöregedni-vigyorodtam el.
Mégegyszer megcsókolt hosszan, majd megfordított és hátulról átkarolt.
Körbenéztem, és a közönség már csak Bencéből és SeJoból állt, akik vigyorogva bámultak minket és összepacsiztak.
-Figyelem, indítom a VLiveot-mosolygott Tae.
Félve Jinre néztem. Nem tartottam jó ötletnek, hogy én is szerepeljek benne.
-Nyugi-puszilta meg a nyakam-nem lesz semmi baj-nyugtatott.
-3 2 1-nyomta meg a gombot Taehyung.
-Sziasztok Army ez itt a Bangtan Sonyeondan-köszöntek egyszerre.
-Ez most csak egy nagyon gyors bejelentés-vázolta fel a helyzetet Jungkook-mert csak annyiról lenne szó, hogy...

-MAGYARORSZÁG ÉS KÖRNYEZŐ TÁRSAI JÖVÜNK-kiabálták egyszerre én pedig teljesen elképedtem.

VÉGE.

Ne utáljatok, még van egy epilógus és egy köszönetnyílvánítás!❤