Három szó:
Utolsó előtti rész.

Zavartan fogtam meg a porcelánszemcsék alatt rejtőző nyakláncot. A láncon egy gyémántszív ékesedett.
-Szerinted felvegyem?-kérdeztem tanácstalanul SeJot.
-Amennyiben meg tudsz bocsátani neki igen. Ha nem akkor ne.
Miután felvázolta a lehetőségeket elgondolkoztam, bár nem okozott nagy fejtörést a döntés.
-Segíts bekapcsolni-mosolyodtam el.
A barátnőm vigyorogva felkelt az ágyról és megtette amit mondtam.
-Köszönöm, hogy ilyen megbocsátó típus vagy-ölelt meg szorosan-nem tudom, milyen lenne a család nélküled.
Szavai megpityeregtettek, jó volt hallani azokat.
-Köszönöm, hogy itt vagy nekem-motyogtam a vállába.
Az ajtó hirtelen kinyílt, amitől mindketten összerezzentünk, és odanéztünk. Bence jött be rajta.
-Csoportos öleléés-vékonyította el a hangját, majd mindettőnket a karjai közé húzott. Röhögve szabadultam ki a kellemesnek tűnő cellából.
-Bolondok-nevettem.
Leültem az ágyamra és gondolkodni kezdtem. Mit csináljak? Én küldtem el Jint, most nekem kéne tennem valamit.
Bence és SeJo leült mellém, és ők is agyalni kezdtek. Meg sem kellett beszélni, mégis ugyanazon jártak a gondolataink.
-Megvan-kapcsolódott fel a villanykörte barátnőm feje felett-kivel vagy a legnagyobb bizalmi barátságban a bandából?
-Jungkookkal-vágtam rá. Egyértelmű volt a válasz, vele töltöttem a legtöbb időt a maradék hat tag közül, pedig ahogy utánanéztem fél a lányoktól. Nem tudom, én ezt egyáltalán nem vettem rajta észre, velem nyíltan viselkedett. Nem az elejétől kezdve, de utána már teljesen.
-Gondoltam-forgatta a szemeit játékosan-szerintem vele kéne előszőr beszélned, minél hamarabb. Írj rá-adta oda a telefonom.
-Mit keres nálad a telóm?-húztam fel a szemöldököm.
-

Elvettem-nevetett.
Inkább ráhagytam, és a bátyjámra pillantottam, aki bíztatóan elmosolyodott.
Feloldottam a készüléket, és megnyitottam a beszélgetést.

Szia Jungkook. Ráérsz?

Szinre egyből érkezett a válasz.

Szia Anna, persze. Hol találkozzunk?

Nekem mindegy.

Naa😳😳

Közeli kávézó?

Tökéletes😌
10perc és ott vagyok.

Rendben.

-10 percem van-keltem fel-menjetek ki, öltözöm-tessékeltem ki őket.
Felkaptam egy farmert és egy bő pulcsit, majd a fürdőbe vettem az irányt. Cseppentettem a szemembe, felraktam egy alapozót, és korrektort, hogy eltűntessem az óriási karikákat és ne legyen olyan feltűnő a kisírt szemem. Szempillaspirálozás után leszaladtam, felvettem egy csizmát, és egy kabátot, és kiviharoztam a házból. 3 percem volt odaérni, ami rekord, 7 perc alatt még sosem készültem el.
Pontosan érkeztem a kávézó ajtajához, olyan pontosan, hogy Jungkooknak várnia sem kellett, úgy nyitotta ki nekem az ajtót.
Egy sarokban foglaltunk helyet. Kook izgatott volt. Nem feltűnően, de látni lehetett a szemében, hogy az.
A pincérlány felvette a rendelést, és gyorsan ki is hozta a forrócsokimat és Jungkook Caramel Macchiattoját.
-Miért vagy ennyire izgatott?-kérdeztem halkan.
-Mert rajtad van a nyaklánc-vigyorgott.
-Ja igen-kortyoltam bele az italomba mielőtt nyilvánosan kezdtem volna sírni.
-Beszélhetek egy kicsit mindenki nevében?-kérdezte.
-Beszélj-rántottam meg a vállam.
-Nagy hülyeséget csináltunk. Tudod, ha az embernek a legjobb barátja, aki már szinte a testvére rosszul érzi magát akkor nem gondolkodik. Emlékszel amikor a plázában elmentem wcre? Utána felhívott Jin, és te pont akkor beszéltél azzal a sráccal. Jin észrevette a meglepődésem, és megkérdezte, hogy mi történt. Elmondtam amit láttam, és teljesen befordult, és akkor találtuk ki. Rossz volt őt úgy látni. Szerintem, ha SeJo szarul lett volna akkor te sem foglalkoztál volna velem. Mi bízunk benned, de krízishelyzet volt. Az meg, hogy Jimin tette meg ezt a balgaságot a mi hibánk. Ő akarta a legkevésbé, és nagyon ellenezte az egészet. Kiállt melletted, de mi ráerőltettük. Szörnyen van az egész banda. Nagyon sajnáljuk-sóhajtott szomorúan.
-Az a fiú flörtölt, de leráztam. Én mindig hűséges voltam-sóhajtottam üveges szemmel.
-Tudom. Bíztam benned, de fiúból vagyok-mosolyodott el szomorúan.
-Én meg drámát csináltam belőle-húztam el a számat.
-Teljesen jogosan-mondta bűnbánóan.
-Figyelj-fújtam ki hangosan a levegőt-megértelek titeket is. De engem is meglehet.
-Természetesen, és támogatunk, bármi a döntésed-fogta meg óvatosan a kezem.
-Ne manipulálj kedves gesztusokkal-vigyorodtam el és visszahúztam a mancsaimat.
-Bocsánat-nevetett.
-Tudod-álltam fel a székről-én nagyon szeretlek titeket-simítottam meg Jungkook dermedt arcát-de-komolyodtam el-baszki ne nézz már így. Elrontod a monológom-'hisztiztem'.
-Sajnálom, folytasd-vigyorgott.
-Nincs de. Titeket nem lehet utálni-hajtottam le a fejem.
Kookie is felállt az asztaltól és megölelt.
-Biztosan így gondolod?-tartotta meg az állam, hogy lássa a szemem.
-Lehet, hogy túl gyorsan bocsátottam meg neked, de szerintem jobb ez így. Most mindenki szarul van miattam. És még én is. De Kook-sshi ezt nem csak veled kell ám megbeszélnem-nyújtottam ki a nyelvem.
-Azt mondtad, hogy csak nekem bocsátasz meg?-lepődött meg.
-Jiminnel és Jinnel még tisztáznom kell a dolgot. Jinnel Jimin után, a többiekkel meg egyszerre.
-Ez egy jó ötlet-puszilta meg a hajam-segítsek?
-Aha, csak akkor engedj el-nevettem.
Egy kicsit még habozott, de utána teljesítette a kérésemet és visszaültünk az asztalhoz.
-Szerintem írj rá Jiminre, mert ő tényleg nagyon magaalatt van-vette elő a telefonját-oh 43 új üzenet mi van itt-mosolygott.
Én is ugyanezt tettem, és ugyanúgy 43 üzenetet kaptam a Korcsolyázás csoportban.
Elkezdtem visszaolvasni. A fontosabb részek fogtak meg.

Ma este korcsolya? Eddig jön Anna, Jungkook, SeJo és én.-írta a bátyjám. De ő honnan ismeri őket? Jézusom...

Mi is megyünk. (Hope, Yoongi, Nam)-jött a válasz Taehyungtól.

Ezután már más hülyeségekről beszéltek. Megnéztem a csoport tagjait, és 2 tag hiányzott. Jin és Jimin.
Csalódottan Jungkookra pillantottam, aki szomorúan rám mosolygott.
-Én mondtam, hogy ők szarul vannak-biggyesztette le ajkait.

Elkezdtem pötyögni a válaszom.

Én nem megyek.

Anna az, hogy jössz-e nem kérdés volt.-reagált Bence.

Szemforgatva eltettem a telefont és fürkészni kezdtem az előttem ülő fiú arcát. Közben folyamatosan rezgett a telefonom.
-Mit írnak?-kérdeztem unottan.
-Azt, hogy gyereeeeee kérleeeeeek-játszott kisfiúsat.
-Najó-sóhajtottam-legyen-adtam be a derekam.

¥¥

Jungkook elvitt a korcsolyapályára, ahol a többiek ránk vártak. Mindenki mosolyogva köszöntött.
-Sziasztok-integettem zavartan.
-Sziaaa-ölelt meg szorosan Tae. Eleinte nem viszonoztam, mert összezavarodtam, de utána visszaöleltem. Utána Hopi is, és furcsa módon Yoongi és Namjoon is megölelt. Az utóbbi két srác miatt megjavult a kedvem, és mosolyogva vettem fel a korcsolyát.
A pályán nem voltak túl sokan, leginkább mi foglaltuk el azt.
M

agyarországon sokat korcsolyáztam, ezért könnyedén siklottam a műjégen. Ez SeJoról,Jungkookról és Bencéről volt még elmondható, a többiek többet estek, mint haladtak. Talán Yoonginak ment a legkevésbé, ezért úgy döntöttem segítek neki.
-Nézd-tartottam meg a karját-eleinte csak helyben csúszkálj, mert sétálni próbálsz a jégen, ezét esel-mosolyogtam.
-Köszi a tanácsot-mosolyodott el óvatosan, és elkezdett csúszkálni. Hamar belejött, de túlságosan elbízta magát, ezért seggre esett. Próbált felkelni, kevés sikerrel.
-Szerintem térdelésből könnyebb-kacsintottam vigyorogva. Így egyből sikerült neki.
-Köszi-nevetett-haragszol még?
-Hagyjuk a témát és érezzük jól magunkat. Rád nem is haragudtam-mosolyogtam folyamatosan. Zavart a maradék két tag hiánya, de próbáltam minél boldogabbnak tűnni.
-Sajnálom, ha bunkó voltam-nézett a szemembe.
-Nem voltál-simítottam meg a haját, mert eszméletlen aranyos volt, majd megfogtam a kezét és elkezdtem húzni magam után.
Először rossz volt az egyensúlya, de gyorsan megtalálta az ideálisat. Látszott rajta, hogy élvezte.
-Látod milyen jól megy? Elengedlek oké? Nem lesz baj, ügyes vagy-bíztattam. Bólintott egyet, és ő engedett el engem.
Miután megbizonyosodtam róla, hogy egész ügyesen belejött Nam felé vettem az irányt. Velük voltam a legkevésbé jóban, úgy gondoltam, hogy változtatok rajta.
-Hogy megy?-kérdeztem kedvesen.
-Nem olyan jól, mint neked-nevetett zavartan.
-Ez évek kérdése-vigyorogtam-segítsek?
-Megköszönném-nyújtotta a kezét bociszemekkel. Ő sokkal magasabb nálam, picit furcsa érzés volt. Őt is elkezdtem húzni, de felvette a tempót és mellém siklott. Meglepődve bámultam, ő pedig csak nevetett.
-Te átvertél-fontam magam köré a karomat hisztizve.
-Yoongihoz is csak azért mentél oda mert béna volt, szóval muszáj volt eljátszani-vigyorgott.
-Alapból idejöttem volna-forgattam a szemem.
-Hogy tetszett az ajándékom?-kérdezte.
-Nagyon jó könyv, köszönöm-mosolyogtam. Egy ilyen pszichológia témával foglalkozó könyvet kaptam tőle.
Már kérdeztem volna vissza amikor Taehyung rám esett. Ezt a többiek kicsi a rakássá alakították, mindenki röhögve esett ránk. Én voltam a legalján...

A 'nyomjuk össze Annát' hadművelet időben végetért, sóhajtozva terültem ki a jégen hóangyalt készítve, nem érdekelve, hogy itt nehéz.
Hopi segített fel amikor fázni kezdtem, és szorosan megölelt, hogy felmelegedjek.
-Nagyon hiányoztál-puszilta meg a fejem búbját, mire én közelebb bújtam hozzá.
-Ti is nekem-mosolyogtam könnyekkel küszködve.
-Menjünk ki teát inni-kiáltotta Bence.

¥¥

A teázgatás egy kicsit elhúzódott, és közben átváltott sima beszélgetésre. Este 8-kor indultunk el haza. Mindenki a dormba akart menni, csak én tartózkodtam. Ebből az lett, hogy Sekook (SeJo+Jungkook) jöttek velem, a többiek és Bence a dormhoz.
-Ez jó volt-terült el SeJo az ágyamon.
-Igen, de mostmár írok Jiminnek-túrtam idegesen a hajamba és leültem a földre.
-Ne csodálkozz, ha teljesen más lesz-ült mellém Jungkook.

Szia Jimin. Úgy gondolom, van mit megbeszélnünk. Tudnánk valamikor találkozni?

Percek múlva kaptam választ.

Nem.

Miért nem?-pötyögtem csalódottan.

Mert utálsz.

Jimin, téged nem lehet utálni. Nem utállak, de beszélnünk kéne.

Ok.

Chim?😓

Holnap délután 2-kor nálatok.

Oké. Jó éjszakát!

Szia.

Szomorúan tettem le a telefont. Nem erre számítottam.

-Anna nyugi-bíztatott SeJo-minden oké lesz, csak be van fordulva.
-Rendben-erőltettem egy mosolyt- hogy alszunk? Alszom a földön.
-Neem, alszom én a földön-feküdt le a padlóra Jungkook.

Fél óra elteltével megegyeztünk abban, hogy én az ágyamon, Sekook pedig a földön alszik, bármennyire elleneztem a dolgot. Mindhárman vettünk egy forró fürdőt, és gyorsan elnyomott mindannyiunkat az álom.