Sziasztok!
Csak én lehetek olyan szerencsétlen, hogy szinte nyár elején írok karácsonyi részt.
Viszont kénytelen vagyok, ha bármennyire valóságossá szeretném tenni a történetemet.
Ne haragudjatok, ha nem lesz olyan tökéletes, mert annyira nagyon nem tudom most, ebben a dögmelegben beleélni magam a karácsonyba.😂
És ezért tartott ilyen sok ideig a megírása, bocsássatok meg!❤

¥¥

Óriási csörömpölésre ébredtem.
Még az álmomban is megjelent a karácsony, így nem is számítottam másra. A családunkban szokás Szenteste napján karácsonyos hangulatot varázsolni a házba, hamarabb sosem szoktuk, nehogy eltűnjön az a bizonyos christmas feeling.

Gyorsan kikeltem az ágyból, és kinéztem az ablakon. Gyönyörű, hóborította a város. Évek óta ez az első fehér karácsonyom. Boldogan leszaladtam a konyhába, ahol anyu szorgoskodott.
-Szép jó reggelt-vigyorogtam.
-Jaj, felkeltettelek?Hála az égnek. Rengeteg dolgunk van, siess kérlek-sürgetett.

Nyugodtan elővettem a tejet és a gabonapelyhet és miközben elfogyasztottam azt karácsonyi lejátszási listát készítettem a telefonomon.

Miután végeztem elővettem a műfenyőt, kibontogattam az ágait és nekikezdtem a díszítésnek. Főként arany színű gömböket pakolgattam, mert anyával a szolídabb dolgokat díjazzuk. Sikeresen feltettem a csúcsdíszt a tetejére, majd a szobámba siettem.

Elővettem a gardóbb mélyéről a titkos dobozomat, amibe igazából csak égősorok voltak.
Gyorsan nekiláttam a szobám és fenti nappali díszítéséhez, ezzel teljesen karácsonyi hangulatot varázsolva.

Mire leértem anya végzett az ebéddel.
-Teríts meg kérlek 3 főre-vette le a kötényét-majd öltözz ki. Eljön ChoHyung, ünneplünk utána mehetsz a fiúkhoz.
-Nem holnap megyek?-kérdeztem meglepődve.
-Ma mész, oké?-nézett kérlelőn
Felvettem a "semmit nem sejtek" vigyoromat, és megtettem amit kért.

A ruha választással meggyűlt a bajom. Először is ChoHyung előtt ki kell öltöznöm, de nem tudom, hogy a fiúk elvárják-e.
Tanácstalanul elővettem a telefonomat és írtam egy üzenetet Jungkooknak. Végülis ennyivel jön nekem.

Szia Kook. Ki kell öltöznöm?

Nem, kényelmes ruhába gyere.

Köszii.

Siess c':

Majd rohanok.

Mosolyogva tettem le a telefonomat. Nem gondoltam volna, hogy pont Jungkookkal leszek ennyire jóban.
Elővettem egy varrott bézs színű és bő pulcsit, egy fekete szaggatott nadrágot és egy, a pulcsihoz hasonló árnyalatú hótaposót amiket félreraktam, és elkezdtem a másik szett összeállítását, ami egy vörös ruhából és ugyanolyan magassarkúból állt.

Becuccoltam a fürdőszobába, majd nekikezdtem a készülődésnek.
Letusoltam, hajatmostam, kisminkeltem magam és még volt időm a hajam begöndörítése is.
Ezek után felöltöztem és lementem a félcsaládhoz. Már csak Bence hiányzott. Ekkor felvillant a nagy ötlet.
-Szia ChoHyung-pusziltam meg mosolyogva- két pillanat és jövök-rohantam el a mosdóba. Ez az egyetlen biztonságos hely arra, hogy felhívjam a bátyjámat.
Nem jártam sikerrel az első hívással, ezért Skypeon próbálkoztam. Pár csörgés után felvillant a holtfáradt bátyjám aki elég dühösen kezelt.
-Miben segíthetek Annamária?-sziszegte-tudod itt hajnali hat óra van.
Basszus ezt elfelejtettem.
-Boldog karácsonyt Bátyjus!-mosolyogtam ártatlanul-Nagyon szeretlek, és hiányzol-szomorodtam el egy picit.
Az arcvonalai egyből megenyhültek.
-Én is szeretlek-mosolyodott el-Mit szerettél volna?
-Gondolom anyának is hiányzol, ezért mi lenne, ha azt az ajándékot amit én akarok adni nekik közösen adnánk?
-Aham. Mi lenne az ajándék?-érdeklődött.
-Két wellness jegy-vigyorogtam.
-Ügyes vagy hugicám-kacsintott a kamerába.
-Akkor majd hívlak.
-Jó, addig alszom-tette le mielőtt reagálhattam volna.

Szemforgatva mentem vissza az asztalhoz. Nem is az én bátyjám lenne...

A friss halászlé illata belepte az egész étkezőt. Örültem, hogy anya megtartja a magyar szokásokat, ezzel művelve ChoHyungot.

-Jó étvágyat -mondtam, majd anyával egyszerre kezdtük a barátját kiváncsian szemlélni, aki zavarban ugyan, de meghozta a döntését.
-Ez nagyon finom-kanalazta tovább az ételt vigyorogva.
Megkönnyebbült sóhajjal kóstoltam meg a meglehetősen ízletesre sikerült halászlevet, ami csak Karácsonykor ennyire finom.

Evés közben rengeteget nevetgéltünk és beszélgettünk.

Nagyon szeretem ChoHyungot, tökéletesen beilleszkedett közénk, és egyáltalán nem vagyok zavarban a jelenlétekor, ő beleéli magát az apa szerepbe, még akkor is, ha nem sokat találkozunk, én meg beleélem magam végre az apja-lánya kapcsolatba, ami egész szépen kialakult közöttünk.

Nem kell feszültnek lenni amikor itt van. Ő megadja azt a bizonyos nagyon laza hangulatot, mint ami akkor van, amikor anyával vagyok egyedül.

Ilyen lazán telt az ebéd is, és a várva várt ajándékozás is.

-Én szeretném kezdeni-jelentkeztem izgatottan.
-Itt a lehetőség- mutatott anya a fa alatt lévő ajándékokra. Elvettem a becsomagolt borítékot, és közben tárcsáztam Bencét és felhangosítottam a hívást.
A képernyőn hirtelen megjelent a bátyjám, mostanra már enyhén kómás fejjel.
-Boldog karácsonyt-ordította.
Anyáék nagyon meglepődtek, ezért gyorsan folytattam.
-Az ajándékot közösen adjuk-vigyorogtam. Boldog karácsonyt-nyújtottam át.
-Köszönjük szépen-hatódtak meg egyszerre amikor kibontották-szeretünk titeket.
Bencével virtuális pacsit színleltünk, elbúcsúztunk tőle, és eltettem a telefonom.

ChoHyungtól egy gyönyörű nyakláncot kaptam, anyától meg egy doboznyi random dolgot, amiket nagyon imádok. Pár telefontokot, kiegészítőket, és igazából sok másnak felesleges, de nekem annál többet jelentő dolgot.

¥¥

Még kb 3 órát maradtam anyuékkal, utána elkezdtem a készülődni, így este fél 7-re értem oda a dormhoz.

A ház kívülről is valami elképesztően nézett ki. Gyönyörűen fel volt díszítve, teljesen elütött a többitől. De bent még jobb volt. A fiúk nagyon kitettek magukért, és nagyon meghatottak vele.
-Na, tetszik?-kérdezték egyszerre.
-Eszméletlenül-vigyorodtam el.

Levettem a kabátom és a cipőm, és bementem a nappaliba, ahol már mindenki tűkön ülve várt rám. Kipakoltam az ajándékokat a csodaszép karácsonyfa alá, persze névvel címkézve, majd leültem Jin mellé. Gyors csókkal köszöntöttem.
-Éhes vagy?-kérdezte a barátom.
-Nem, de ha ti esztek akkor én is odaülök.
-Áh, még mi sem vagyunk éhesek. Viszont most ajándékozzunk, mert nagyon izgatott vagyok-hadarta Tae boldogan.
A többiek helyeslően bólintottak. Mire készülnek?
-Jó, és, hogy ajándékozzunk?- kérdeztem őket.
-Először mindenki neked adja oda az ajándékát, és te annak akitől kaptál éppen-magyarázta Hopi.
-Hát... Legyen úgy-egyeztem bele-amúgy hol van SeJo?
-Ő holnap jön-szólalt meg Jungkook.
-Jólvan, akkor kezdhetitek-mosolyodtam el.

Taehyung odaballagott a fához, elvett egy nagyobb dobozt, és felém nyújtotta.
-Boldog karácsonyt-puszilt meg-bontsd ki.
-Köszönöm, én is odaadom, utána kibontom-szaladtam az ajándékért, amit egy puszi kíséretében átadtam neki.
Visszaültem Jin mellé, és szétszaggattam a csomagolást. Egy nagy, Tae fejével díszített párnát kaptam tőle.
Hangosan felnevettem, és mégegyszer megköszöntem. Ő is örült az én ajándékomnak. Vicces, hogy mindketten párnát vettünk a másiknak, csak én neki egy unikornisosat. Az aquapark után gondoltam, hogy tetszeni fog neki.

Ezután Hopi kelt fel megajándékozni engem. Ő is megpuszilt.
-Boldog karácsonyt, remélem tetszeni fog-vigyorgott.
Én is átadtam a neki szántat, majd kobontottam a sajátomat.

Egy babát kaptam. De nem akármilyet. Egy Hope-babát kaptam.
Ezen is elnevettem magam.
Vajon miért adnak olyan ajándékot amin rajta vannak?

Tőle is duplán köszöntem meg. Ő nagyon meghatódott a sajátkészítésű üvegen, amiben 50 cetli volt, teli önbizalomnövelő szövegekkel, és Hopi jó tulajdonságaival. Úgy éreztem, megérdemli.

Hoseok Oppa után ChimChim következett. Hozzá is mosolyogva mentem oda. Feszültnek tűnt. Nyugtatóan elmosolyodtam, de nem annyira jött be.
-Boldog karácsonyt-nyújtotta át az ajándékát.

Majd puszi helyett megcsókolt.