Az aquapark óta 2 nap telt el. Azóta nem találkoztam a fiúkkal, tegnap be kellett mennük próbálni, ma pedig valami titokzatosat csinálnak, ami annyit tesz, legalábbis Jiminnie szerint, hogy karácsonyi bevásárlásra mentek. Imádom, hogy ChimChimből mindent ki lehet húzni.

Reggel az ágyban fetrengtem, amikor a telefonom életre kelt, és hangosan elindította a Save me-t.
Najó, igazából csak Jungkook hívott.
-Szép reggelt drága Anna-köszöntött extra cukin.
-Mit akarsz?-kérdeztem tudva, hogy nem magától drágáz.
-SeJonak kéne valami ajándék. De tudod, hogy nem vagyok valami Mikulás, nem tudom mit szeretne. Segítesz vásárolni?
-Tudtam én, hogy valami kell. Persze elkísérlek. Mikor menjünk?-kérdeztem nevetve.
-Öhm.. Most? Bocsi de még dolgunk is van a fiúkkal, sietnem kell.
-Mivan?-képedtem el- Az ágyban fekszem pizsiben.
-20 perc és ott vagyok. Puszi-tette le.
A kis makacs.

Villámtempóban magamra kaptam egy nadrágot és egy hozzáillő pólót, megmosakodtam és fogatmostam, összekötöttem a már nem frissen mosott hajam és pont csöngetésre az ajtóba értem.
Lihegve kinyitottam azt, és kiléptem a csípős hidegbe. Jungkook már a kocsiban ült. Ennyire nem siethet...
Amint beültem mellé egyből a gázra taposott.
-Neked is szia-motyogtam szemforgatva.
-Ja öö szia-intett rám se nézve.
-Jungkook, mi a baj? És azonnal lassíts, nem szeretnék kórházban karácsonyozni-förmedtem rá.
Eleget tett az utasításomnak, és gondterhelten rám nézett.
-Annyira izgulok. Mi van, ha nem találunk neki ajándékot? És, ha nem tetszik neki?-makogta.
-Jeon Jungkook oppa-fordítottam a fejét az útra-először is. Normálisan vezess már, ha megkérhetlek. Másodszor pedig vicces, hogy ezen vagy kiakadva. SeJo TÉGED szeret, ha egy csókot adnál neki karácsonyra akkor is boldog lenne. Szóval nekem itt ne izgulj, és figyelj az útra. Oké?
-Nem éppen a legkedvesebb nyugtatás, de legalább hatásos-nevette el magát-köszönöm.
-Szívesen.

A megszokott VIP plázába mentünk. Vagyis a fiúknál megszokott, nálam még szokatlan. A folyosóig értünk, amikor Jungkook megtorpant.
-Hova menjünk először?-kérdezte.
-Minek örülne SeJo?-kérdeztem vissza.
-Nem tudom-vakarta meg a tarkóját.
-De mire gondoltál?Csak tudsz valamit, mondd-bíztattam.
-Valami olyanra gondoltam ami megmarad neki, vagy esetleg összeköt minket-mondta.
-Szuper. Profi vagy-húztam egy ékszeresbolt felé.
Bementünk, és az eladó kedvesen köszöntött, majd a segítségünkre sietett.
-Miben segíthetek?-mosolygott.
Jungkookkal elkezdtünk gondolkodni majd egyszerre szólaltunk meg.
-Fülbevaló-döntöttük.
SeJo imádja a fülbevalókat, a jobb fülén 3 lyuk van.
A lány elkísért minket a megfelelő részlegre, ahol csupa csicsa, jelentéktelen ékszer volt. Szépek voltak, de semmi jelentésük.
Tanácstalanok lettünk, de hirtelen megláttam egy gyönyörű earclip-et. A fülkagylót vékony láncok kötötték össze a fülbevalóval, amiről egy rövid láncon egy apró szív pihent.
Lelkesen rámutattam, de Jungkook csak értetlenül nézett.
-Ebben mi Jungkook?-kérdezte. Ezt úgy értette, hogy mi mutatja, hogy tőle kapta.
-Elnézést-hívtam az eladót,aki mosolyogva odajött-itt lehet gravíroztatni?
-Persze-bólintott-mi az ötlet?
-Erra a szívre azt, hogy JK-mutattam az említett tárgyra.
Bólogatva gondolkozott, majd kivette a kezemből és a pultra helyezte.
-Holnapra lesz kész, addig tudtok várni vele?
Jungkookra néztem aki boldogan ácsorgott mellettem.
-Persze, csak legyen szép-vigyorgott.
-Egy nevet kérnék-vett elő egy jegyzettömböt a lány.
-Jeon Jungkook-diktálta le.
-Milyen?-kerekedett el a szeme.
-Jeon-ismételte meg kedvesen.
-Te..?
-Igen, BTS tag vagyok-nevetett.
-A húgom ismer titeket..
-Írjam alá?-vett el egy cetlit.
-Megköszönném-nevetett zavartan.
Kook névreszólóan megírta az autogrammot, majd kisétáltunk a boltból.
-Elszaladok mosdóba-közölte egyszerűen, majd eleget tett kijelentésének.
Egyedül flangáltam a folyosón, amíg meg nem talált egy velem egykorú srác.
-Szia-köszönt-hogy-hogy egyedül?-morogta mutálódó hanggal.
Hirtelen nem tudtam, hogy mit mondjak, hogy várok a pasimra, haveromra, vagy anyukámra. Nem tudtam, hogy mi a hatásosabb, és ezért kétségbeestem.
-Szia-mosolyogtam erőltetetten-várok a barátomra-nyögtem ki. Ezzel nem hazudtam, Jungkook az egyik barátom, csak ez egy kétértelmű szó.
-Várat téged a pasid?-röhögött-gyere inkább velem-kacsintott.
-Sajnálom, de nem is ismerlek-mosolyogtam akkora műmosolyojjal, amekkorával ölni is lehet-inkább megvárom őt. És kérlek keress más lányt akire nyomulhatsz-kacsintottam.
A srác, akinek még a nevét sem tudom röhögve hátrálni kezdett, én pedig flegmán integettem neki.
Nemsokára visszatért Jungkook, és tudtam, hogy látta a jelenetet, a viselkedésén is meglátszott. Viszont nem mondtam semmit, mert sikeresen leráztam a fiút, így nem volt miről beszélni.
Kínos csendben sétáltunk, addig ameddig egy gyorsétteremhez nem értünk. Ott végre megtörtem a csendet.
-Eszünk?-kérdeztem reménykedve.
-Persze-válaszolta Kookie idegesen.
-Jungkook most mi a baj?-szomorodtam el.
-Semmi-sóhajtott és egy apró mosolyt küldött felém.
-A srác vette el a kedved?-fürkésztem az arcát.
Egy ideges bólintással jelezte, hogy eltaláltam. Nem mondtam, rá semmit, mert nem tudtam. Nem történt semmi, nem csaltam meg Jint, semmit nem csináltam. Nem éreztem az okát a magyarázkodásnak.
Kár volt.

¥¥

Délután értem haza a vásárlásból, miután Jungkook elment én még sokáig vásárolgattam a fiúknak és persze a családnak. Még Bencének is. Majd Karácsony első napján lefotózom neki..
Fáradtan huppantam le az ágyamra, majd egy kis pihi után becsomagoltam az ajándékokat. Persze zenei aláfestéssel. Az nem maradhat el.
Viszonylag gyorsan kész lettem, ezért megjutalmaztam magam egy kis nutellával, majd visszamentem a kis kuckómba filmet nézni.

-Anna-ébresztgetett anya-mi történt?
Kómásan ránéztem az aggódó arcára, amin elnevettem magam.
-Csak filmet néztem-röhögtem.
Megkönnyebbült, majd összeborzolta a hajam, mint egy kisgyereknek és kiment.
Értetlenül bámultam az üres folyosót, majd azon is elnevettem magam, hogy anya végre boldog.

A nutella drogként hatott, ezért megmostam az arcom. Visszatérve a valóságba és felfrissülve ballagtam vissza az ágyamra, és telefonozni kezdtem. 23 üzenetem érkezett, mind Jintől.
Aggódva néztem meg őket.

,,Beszélhetünk?"

,,Hogy telt a napod?"

,,Anna''

...

,,Most utálsz?"

Ez volt az utolsó. Gyorsan megnyomtam a hívás gombot.
-Jin, itt Anna-köszöntöttem.
-Mi akarsz?-kérdezte. Hangja csalódott és erőtlen volt.
-Most mi a bajod Oppa?-kérdeztem meglepődve-Semmit nem csináltam, csak bealudtam filmnézés közben.
A vonal túloldalán megkönnyebbült sóhajtás hallatszott.
-Figyelj én sajnálom, csak aggódtam, és mostanában annyi dolgom van, hogy amikor végre tudtam írni nem válaszoltál, és kétségbeestem-hadarta.
-Semmi baj, én is sajnálom-mosolyogtam.
-Ne viccelj-nevetett-te csak aludtál.

Még beszélgettünk egy kicsit, de mindketten fáradtak voltunk, ezért gyorsan elköszöntünk.
Letusoltam, bedőltem az ágyba ahol egyből elnyomott az álom.