Végülis tök jó... A falka nem egy osztályból van szóval nem sokat találkozunk,de mégis rossz hiszen szeretek itt lenni... De jó lenne kipróbálni,hogy milyen kint. Vagy nem? Mondjuk elég jól megy a koreai nyelv szóval annyira nem lehet rossz...
-Anna itt vagy még?-hadonászott előttem anya.
-Ja izé persze ja.-mondtam. Értelmesség.
-És mit szólsz? -kérdezte.
-AZT, HOGY IRÁNY SZÖUL ÉS ANYA NAGYON SZERETLEK,ÉLETEM LEGNAGYOBB MEGLEPETÉSÉT KAPTAM MOST TŐLED!!!!!!-ordibáltam ugrálva.
-Akkor pakold a cuccod-mosolygott anya.
Rég mosolygott ilyen őszintén. Ettől még jobb kedvem lett.

Elmentem a szobámba és becsuktam az ajtót. Elkezdtem hallgatni pop-slágereket és kiválogattam a ruháimat. Kéne tudni, hogy pontosan mikor indulunk. Elköszönnék a falkától. Mivel a családom anya és Bence, ezért nem a családomtól. Apa születésemkor elhagyott minket, mamámék pedig már nem élnek. És anyának nincs testvére, szóval nincs sok rokonom. Sőt..
Anya már évek óta egyedül nevel minket, de soha nem panaszkodik. Azaz nekünk nem. Én azért néha felfedezem a szemében a szomorúságot. Teljesen átérzem, nem lehet a legjobb karácsonykor egyedül ünnepelni a gyerekekkel. Bencével ezért sokat dolgozunk az ajándékain, amiknek persze mindig örül.
Szóval kimentem a nappaliba ,,anya kereső expedícióra" ,de ott nem jártam sikerrel ezért a hálószobája felé vettem az irányt. Az ajtóhoz érve kopogtattam egy "dallamot" azaz egy ütemet, pontosabban az Alan Walker-Alone c. szám ,,I know I'm not alone" részét amit csak akkor ért az ember,ha közben énekli.(NE KÉRDEZZÉTEK,HOGY EZT MINEK ÍRTAM LE RÉSZLETESEN,talán azért mert azt hallgatom😂)
-Gyere!-hallottam anya hangját bentről.
Benyitottam és egy nagyon kupis helységgel találtam szemben magam.
-Ööhm...Anya? Ez itt mi?-mutattam körbe.
-Nem tudom,hogy,hogy fér bele innen minden egy bőröndbe.
-Ajj akkor majd adok egyet én is, csak ne hagyd így. Nem lehet leülni sehova.
-És miért jöttél?
-Ja tényleg, hogy mikor indulunk. Szeretnék elköszönni a falkától.
-Igazából ma tudsz csak elköszönni tőlük, mert holnap hajnalban indulunk. Reggel indul a repülő.
-Oh.. akkor elszaladhatok hozzájuk?
-Elviszlek kocsival,gyorsan elköszönsz,könnyes búcsú stb utána jövünk is,még rengeteg dolgunk van.
-Juppi!Köszi-furakodtam oda anyához egy ölelèsért.
Kiszaladtam a szobából, rekordgyorsasággal felvettem a cipőmet és a kabátom, és készen álltam az indulásra. Anya még csak ekkor ballagott ki a szobából.
-Örülök,hogy ennyire felpörögtél, de esetleg nem kéne szólni nekik? Vagy csak simán berontasz hozzájuk? Nekem mindegy igazából,te tudod.
-Aish.. Tényleg. Jó, hogy szólsz. Elővettem a kis telefonom (nyomógombos, utálom) és tárcsáztam Szandit. Elég egy embert felhívni, egy tömbben laknak,majd szólnak egymásnak.
Pár csengés után beleszólt a telefonba.
-Sziaa mizujs?
-Nagyon fontos mondanivalóm van, tudunk találkozni?
-Ööö,persze. Többieknek szóljak? És hol?
-Megköszönöm, ha szólsz, és elmegyek jobban mondva elvisznek a lakásotokhoz.
-Okés. Akkor mindjárt tali.
-Jaja.puszi.
-Puszi.
Kinyomtam a telefont és anya meglepett , mert készen is volt, ami nem szokása. Egy örökkévalóság amíg ő elkészül.
Kinyitottam az ajtót és az arcom megcsapta a hideg szél, ezért szinte futottam a kocsihoz, amit anya látva a szenvedésem útközben röhögve kinyitott. Milyen gondoskodó. Beültem az anyósülésre, nem sokkal utána szülőm is letelepedett mellém. Beindította a kocsit én meg elindítottam a rádiót.
Elég fura zene ment, de azt betudtam azonosítani, hogy koreai volt,sőt értettem is nagyjából. Azaz néha angol. Érdekes.
,,Peaches and cream
Sweeter than sweet
Chocolate cheeks
And chocolate wings"
Ezt tisztán értettem..
Amúgy nem is annyira szörnyű.
Amikor a szám elért a gondolom refrénhez vagy nem is tudom mihez, tökre megszerettem.
,,wonhae manhi manhi manhi manhi"
Amikor ez másodjára jött én is énekeltem.
Mire vége lett pont megérkeztünk. Anya leállította a kocsit,de én gyorsan visszakapcsoltam a rádiót, hogy megtudjam a címét.
-És ez volt a Bts-Blood Sweat&Tears...
Blood Sweat&Tears.-memorizáltam..
A banda nem érdekelt, soha nem voltam semmilyen fan..engem csak a zene érdekel.
-Anna hallasz?-kérdezte anya, mire feleszméltem...hogy tudok mindig elkalandozni?na mindegy-szóval siess. Itt leszek.
-Okés.
A panelházban kellemesebb idő volt, mint kint. A folyosón megláttam 3 alakot,azaz azt a 3 alakot akit keresek.
-Sziasztook-szaladtam oda hozzájuk.
-Szia. Mi olyan fontos?-kérdezték tökéletesen egyszerre.
Nem tudtam, hogy is kezdjek bele...
-Öhm hát izé.. hol is kezdjem....
-Mondjuk az elején-adta a "hasznos" tanácsot Zsó.
-Hazamentem és kiderült, hogy holnap hajnalban megyek anyával a reptérre és költözök ki Szöulba.
Egyikőjük sem tudott szóhoz jutni. Végül Szandi törte meg a szinte kínos csendet,könnyes szemekkel.
-Anna nagyon közel kerültél hozzánk, ezért sírok. Nem szeretnénk elveszíteni. De látom rajtad, hogy boldog vagy, szóval nem szomorítalak el a sírásommal. Köszönjük, hogy eddig velünk voltál, és, hogy most eljöttél búcsúzni.
Könnyek szöktek a szemembe. Én is nagyon szeretem őket. De várjunk..
-Halljátok?? Nem meghalok, meg semmi. Csak elköltözök... A mai világban mindenhogy tudunk beszélni. Snapchat,messenger,akár skype,viber. Bárhol. Nem tűnök el nyugi.-röhögtem el magam,amivel picit feloldottam a társaságot. Ők is elkezdtek nevetni,majd mindegyikőjük megölelt és egy csoportos óriási ölelés is belefért.
-Na lányok nekem mennem kell. Írok,ha odaértem. Sziasztok!-búcsúztam.
-Ugye hazajössz majd?-kérdezte Adél.
-Persze. Minél többször-kacsintottam majd elmentem.
Nem akartam tovább maradni, hogy mégjobban fájjon a költözésem nekik is és nekem is.
-----------------------------------------
Már 11 óra van?-fordult meg a fejemben.
Sietősen pakoltam. Már a nagyja megvolt,sőt mindjárt végzek, de valamikor aludni is kéne. Mondjuk a házban senki nem aludt. Bence és Csilla kint ettek.. Azaz csak Bence, ő eszik mindig. Kimentem, hogy igyak egy pohár vizet, hiszen fárasztó a pakolás. Komótosan és csoszogva tartottam a csap felé és amikor a bátyjám meglátott gyorsan eldugott valamit a háta mögé. Nem tudom mi volt az,de annyira nem is érdekelt. Csak a vizemre koncentráltam. Miután megittam felfrissültem picit. Ezt ki kell használni. Sietősen indultam vissza a szobába de testvérem megállított.
-Anna, hogy állsz a pakolással?-kérdezte.
-Egész jól már csak apróságok vannak.
-Ok, ha végeztél gyere, van egy meglepim.
A kiváncsiság miatt még gyorsabban összepakoltam a szobám. Fél óra múlva már csak a bútorok maradtak.
Fáradtan kimentem Bencéhez, hogy megkapjam a nagy meglepetést.
-Látom fáradt vagy,gyors leszek. Igazából nézd meg, ne ájulj el. Ja és.. Akármennyit csesztetlek tudd, hogy szeretlek-mosolygott. Még soha nem mondta ki, hogy szeret ezért teljesen elérzékenyültem. Nem foglalkoztam az ajándékkal, csak azzal, hogy mennyire szeretem. Szorosan magamhoz öleltem és magamba szívtam azt a jellegzetes illatot amit magával hordoz..

Vajon milyen lesz, ha nem látom minden nap?