Sziasztok! Nagyon nagyon rég volt rész, nagyon sajnálom, de sem időm, sem ötletem, sem kedvem nem volt. Viszont mosz itt egy különleges rész!

-Én nem merek csúszdázni-álltam meg miután kiértem a medencéből-Wáá de hideg van-toporzékoltam egy helyben.
-Pedig csúszdázunk-húzott maga után SeJo.
-Jó, de akkor ... öhm ... valami... mondjuk azon-mutattam egy széles, egyáltalán nem meredekre.
-Amin az az unikornisos gye... Taehyung?-tátotta el a száját.

Gyorsan odamentünk, és a maradék fiú ott csúszdázgatott.
-Milyen tökös fiúk vagytok ti? Ezen két éves kisgyerekek csúszkálnak normál esetben-röhögte ki őket SeJo.
-Akkor ti miért ide jöttetek?-húzta fel a szemöldökét Suga.
SeJo elkezdett magyarázkodni, én meg addig odasurrantam Hopihoz és a fülébe súgtam.
-Félek a csúszdáktól-suttogtam.
Hopie meglepődve fürkészte az arcom, majd elmosolyodott és a fülemhez hajolt.
-Nyugi, én is-kuncogta.

Mint két óvodás megfogtuk egymás kezét és odasétáltunk a csúszda pereméhez. Egymásra néztünk és hangos sóhajjal csúsztunk le a babacsúszdáról. Sokkal jobb volt, mint képzeltem, sőt még élveztem is. Félúton elengedtem Hopi kezét, és külön-külön csobbantunk.
Amint felértem a vízből felnéztem a többiekre akik mosolyogva néztek minket.
Kezdésnek megfelel, nem?

Miközben kimásztam a medencéből fél szemmel láttam, hogy Tae hasonlóan megfogta SeJo kezét és odaszaladt a csúszdához. A hirtelen csúszást a barátnőm sikítással reagálta le, majd ő is röhögve csobbant.
-Nem is olyan rossz-nevetett miután kiúszott a partra-de azért én az ennél extrémebb csúszdákat kedvelem.
-Menjünk párosokon-értek oda Jinék.
-Én~
-Velem csúszol-húzott maga után.
A többiek úgy követtek minket, mint a kiskacsák az anyukájukat.

Elvettünk egy páros úszógumit, és fellépcsőztünk 1000 lépcsőfokot, legalább is annyinak tűnt.  Ott fent sok ember volt, sorban álltak. Pontosan 5 felé, szóval annyi csúszda volt.

Párokba rendeződtünk, kivéve Namjoon, mert ragaszkodott hozzá, hogy ő legyen az aki egyedül csúszik, addig is nem kell elviselnie a kislányos sikoltásokat, amiket produkálunk majd, mi és a fiúk egyaránt.
Jungkook és SeJo egyből egy extrémebb csúszdához álltak sorba, míg én ragaszkodtam a legbiztonságosabbhoz, Taevel és Hopival egyetemben, Suga és Jimin pedig Namjoont követték.

A vártnál gyorsabban sorra kerültünk, idegesen ültem be az úszógumi első felébe, Jin pedig mögém telepedett le, és védelmezőn átkarolt.

A lámpa zöldre váltott és el is indultunk a pokolba. A sötétség miatt azt hittem, hogy megvakultam, és ezt sikítással jeleztem a barátomnak aki nevetve megszorította a derekam. Amikor kiértünk a fekete részből lenyugodtam, hiszen a színes csíkoknál már csak óvatosan és lassan köröztünk párat. Mármint erre számítottam. Ehelyett újra feketeségbe keveredtünk és egy rohadt meredek végső csúszás után értünk a világosba.

A szívrohamoktól eltekintve élveztem, és kiváncsi voltam a többi csúszdára is.

A párokat cseréltük, és még egyedül is lemerészkedtem az egyiken, annyira belejöttem a végére.

Kb. este fél nyolckor untuk meg az aquaparkosdit, és úgy döntöttünk, hogy a fenntartott bárban eszünk és iszunk.
Átöltöztünk, majd lementünk a kijelölt étteremhez, aminek kis híján kifogyasztottuk az ételkészletét, és a fiúk az italokat is "megkóstolgatták".

-Taehyung-vette el a poharat Jin-ne igyál már annyit, így is részeg vagy!
-Életre keltek-bámult egy pontot az imént említett?
-Mégis mik?-húztam fel a szemöldököm.
-Én is látom őket-nézte bambán ugyanazt a pontot SeJo.
-Szívem, inkább menjünk- segítette fel őt a stabil állapotban lévő Jungkook.
-Ne menjünk még, most twerkel a rózsaszín póni-húzta vissza gyerekesen a barátnőm.
Hopi és Jimin mértékkel ittak, de náluk is beütött, Namjoon már rég otthagyott minket Sugával együtt, az előbbi csak úgy, az utóbbi pedig álmosság miatt, ezért egyedül maradtunk a maradék ittas baráttal.
Megittam egy koktélt, amitől jobban éreztem magam, de nem lettem részeg, Jin pedig egy sört ivott meg, persze ő is józan maradt. Amikor kellően elegünk lett belőlük és a látomásaikból összeszedtük, és bekísértük őket a szobájukba, ahol egyesével ledobtuk őket az ágyra. Taehyung kivételével mindenki egyből elaludt.
-Mesélj nekem-suttogott csillogó szemekkel.
Ránéztem Jinre, aki egy bólintással jelezte, hogy maradjak, majd megyek, ha elaludt.
-Egyszer volt hol nem volt...-kezdtem el  A szépség és a szörnyeteget-... és boldogan éltek amíg meg nem haltak- fejeztem be.
Ekkor Tae már egyenletesen szuszogott, ezért miután megsimogattam az arcát elindultam a saját szobánk felé. Többször kellett kopogtatnom amíg Jin ajtót nyitott, de akkor is elém állt, így nem láttam be a szobába, és be se mentem.
-Megengeded?-fordított meg és egy selymes anyagot kötött a szememre, ezzel megakadályozva a látásom.
-Mire készülsz?-kérdeztem kiváncsian.
-Csak gyere-vezetett lassan.
Több ajtón is átmentünk, amikor hirtelen megállított.
-Felkészültél?-kérdezte édesen.
-Azt hiszem.
Ezzel levette rólam az anyagot és elémtárult az álomszép fürdőszoba, feldíszítve rengeteg rózsaszirommal és hangulatos gyertyákkal. A kád habfürdőnek lett elkészítve.
-Fürödj velem,légyszíves-kérlelt aranyosan.
A szégyenlősségem és a vágyaim harcot vívtak egymással, és igaz, hogy az előbbi megsebezte az utóbbit, de mégis az győzött.
-Akkor menj ki amíg levetkőzöm-adtam meg magam.
Vigyorogva engedelmeskedett, én pedig lekaptam a ruhám, majd befeküdtem a kádba. A hab tökéletesen eltakart, de mégis féltem. Mi lesz, ha nem tetszik neki az alakom?
Az is gyorsan leesett, hogy én is fogom látni ruha nélkül, és kétségbe estem, mint egy 13 éves, viszont erőt vettem magamon. 17 éves vagyok, nem tinikorba belépő kislány.

-Gyeree-ordítottam ki.
Gyorsan besietett, elkezdte levenni a felesleges ruhadarabjait, én pedig öltem magam agyban, harcolva a zavarommal, sikeresen.

Fürdés közben eléggé felforrósodott köztünk a levegő, és a szégyenlősségem is elszállt, így nem zavartatva magam másztam ki a kádból a törölközőért amit lengén magam köré tekertem, és elhagytam a fürdőszobát. Nemsokára két kéz megsimította az enyéimet, és a szerelmem magához fordított.
-Azt hiszem, erre nem lesz szükségünk-lehellte az ajkaimra a szavakat, majd egy apró mozdulat segítségével a testemet takaró törölköző a földön landolt...
(Írói: Drága olvasóim. Remélem nem haragszotok, de ezt én nem írom le. Sajnos, vagy nem sajnos, a Wattpad így is teli van 18+-os könyvekkel, ha az tetszik, akkor olvassatok olyanokat.)

¥¥¥

Kopogásra ébredtem. Gyorsan kikeltem kinyitni az ajtót, de hamar meggondoltam magam, és inkább a fürdő felé vettem az irányt, pár ruhadarabbal.
A tükörből egy csapzott hajú, még mindig pirult lány nézett vissza, akinek a vigyort senki nem kaparhatta el az arcáról. Megmostam az arcom bő vízzel, majd magamra kaptam a ruháimat. Visszamentem a szobába, és Jin már fent volt.
-Jó reggelt Édesem-mosolygott, miközben kinyitottam az ablakot szellőztetni.
Válaszul mellébújtam és megcsókoltam.
-Szeretlek-suttogtam.
-Valaki engedjen már bee-dörömbölte az ajtót Taehyung.
Fájdalmasan felkeltem, megvártam amíg Jin magára kap valamit, és kinyitottam a türelmetlen fiúnak az ajtót.
-Na végre- jött be boldogan, de amikor körbenézett lehervadt róla a mosoly-öhm..talán zavarok?
-Neked is jó reggelt-integettem-nem zavarsz.
-Engem azért egy kicsit igen-emelte fel a kezét Jin, de amikor ránéztem megváltoztatta a véleményét-de maradhatsz.
-Akkor jó-helyezte kényelembe magát Tae, és kinyitotta a minibárt, majd kivett pár dolgot.
Elképedve néztük a srácot, aki vígan eszegette a méregdrága nasikat, a még drágább italokkal leöblítve.
-Te mégis mit csinálsz?-kérdeztük egyszerre.
-Bocsi, a sajátom már kifogyott-rántotta meg a vállát.
-Te normális vagy?-akadt ki Jin-tudod te, hogy mennyibe kerülnek ezek a dolgok? Itt minden rohadt drága.
Taehyung láthatóan megdöbbent.
-Én azt hittem, hogy ez ingyenes-mondta, majd fogta magát és futásnak eredt.
-Idióta-csapta homlokon magát Oppa, én meg csak elnevettem magam, és kinéztem az ablakon.
-Nézd ott fut-mutattam a parkoróra már szinte sírva röhögve.
Ez a sztori örökre megmarad az emlékezetünkben.

Kim Taehyung, aki azt hitte, hogy ingyenes a minibár, és fizetés helyett inkább elszökött.

Összepakoltuk a cuccainkat, én Taehyungét is, és elindultunk fizetni. Egy jelentős összeget hagytunk ott a hotelnek, főleg Jin, kifizetve a minibár által halmozott költséget.
-Ezt még számon kérem rajta-mérgelődött Jin, de látva a vigyoromat ő is ugyanolyan boldogan sétált az autóhoz, mint én.

A többiek többsége másnapos állapotban ballagott mögöttünk, és találgatták, hogy miért vagyunk annyira boldogok.

Ezt csak mi ketten értjük.

Ezt a részt április elsejére terveztem, hogy majd hú de elhiszitek, hogy 18+os részt írok, aztán meg nem haha haha.
De gondoltam, így 37 nap elteltével még PONT belefér, szóval megtettem.

Remélem azért tetszik!
Kérlek írjatok véleményt, vagy bármit!😂