Sziasztok!

Az a harci helyzet, hogy elromlott a telefonom, ezért csak gépről tudok írni, gépelni meg utálok, magyarul mostanában kevés rész lesz. Valószínűleg teli lesz elgépeléssel, bocsi előre is, de ahj.. próbálok gyorsan írni, de nem megy, szörnyű... De hiszti OFF, itt az új rész!

Eddig a legpörgősebb esemény az életemben a ballagásom volt, és én elhittem, hogy az tényleg kemény volt. Nem szabadott volna. Egy koncerthez képest lófing. Főleg, ha egy kivételes személy vagy ott. De a legnagyobb baj nem is a sietséggel volt...

A próba után egyből a koncert helyszínére siettünk, azon belül a sminkes részlegre, ahova csak a fiúk mentek be, mi meg SeJoval a folyosóról néztük a nyitott ajtón keresztül őket. Semmi probléma nem volt, legalábbis addig nem, amíg elő nem került stylist. Ugyanis a drága stylist lány nagyon szórakoztatta Jint, jobban mondva annyira nyomult rá, hogy egyből felkaptam a vizet. Az ennél nagyobb probléma pedig az, hogy Jinnek látszólag eléggé tetszett az egész helyzet. De ez nem elég. Amikor megláttam a lány arcát majd' elájultam.

-Jiwoo?!? Te mégis mi az istent keresel itt???-ordítottam rá teljes erőből.

-Mi...a...szar...-sápadt le-Ti mit kerestek itt? Én a suli mellett itt dolgozom-felelte hisztérikus hangnemben.

-Mivan már kurvának se voltál elég jó? Onnan is kirúgtak?-mondtam rekedten, ijesztő szarkazmussal.

Legszívesebben elbőgtem volna magam, de itt, mindenki előtt nem tehettem meg.

-Ne merj ilyet mondani, te europid ribanc!!-piszkálta meg idegesen a tökéletesen kivasalt haját.

-Mivan?-akadt ki Jin-te AZ a Jiwoo vagy?-vakarta meg a halántékát.

-Mert, ha nem az a Jiwoo lenne akkor jobban élveznéd a nyomulását?-rohantam el sírva.

Jint nem az érdekelte, hogy kikezdett vele valaki, hanem az, hogy Jiwoo az. Tudom, hogy nem járunk, de nagyon fájt. Sosem gondoltam volna, hogy ez egyszer megtörténik.

Már egy ideje sírhattam, de nem csodáltam, hogy nem jött oda hozzám senki, nekik készülni kell a koncertre, így jártam. Csak sírdogáltam az egyik sarokban, ahol alig járt ember. Én teljesen beleszerettem Jinbe, de nem is értettem, hogy miért lenne nála esélyem. Csak akkor minek játszadozik a szívemmel??

-Jajj Annus baba, már negyed órája kereslek- ült le mellém Hopi -ne sírj kérlek.Nagyon rossz így látni.

-Deh....éh-hén....szheretem-szipogtam.

-Ő is szeret téged- karolt át.

-Ahkkor...miért élvezte?-bőgtem el magam megint.

-Dehogy élvezte. Jin nem olyan-mosolygott bíztatóan.

-Nem úgy tűnt-sóhajtottam.

-Inkább gyere vissza, aztán majd meglátod-nyújtotta a kezét.

-Így nem szeretnék. Mindjárt lenyugszom, addig menj, majd követlek.

-Nem foglak itt hagyni. Szóval gyere-mondta ellentmondást nem tűrő hangon, de mégis szelíden.

Visszamentünk a többiekhez, mindenki ránk várt. Csak hátráltatom őket.

Odaálltam SeJo mögé, a legtávolabbi helyre Jintől és lehajtott fejjel bocsánatot kértem.

-Bocsánat a hisztimért-vizsgáltam a cipőm orrát-és elnézést a hisztiroham okozta kellemetlenségért.

-Hé Anna.. hagyd ezt. Jól vagy?-jött oda aggódva Taehyung.

-Persze-erőltettem mosolyt az ajkaimra.

-Akkor jó-ölelt meg.

-Kezdünk!-kiáltotta el magát az egyik dolgozó.

-Sok sikert fiúk-integetett SeJo.

-Gyertek ti is, ti útközben leültök-intett NamJoon.

Úgy tettünk ahogy mondta, és gyorsan leültünk a kijelölt ülőhelyekre. Tökéletesen lehetett látni mindent. a fiúkat és a rengeteg ARMYt.

Eszméletlenül ügyesek voltak, tökéletesen táncoltak és énekeltek, és őrjítették meg a rajongóikat. De sajnos nekem nem a koncerten pattogott az agyam.

Belegondoltam, hogy ők idolok, és ott van nekik a rengeteg ember akik imádják őket. Ha megtudnák, hogy pont a biasuknak van barátnőjük, vajon mit tennének? Biztos nem vennék jó néven. Ők fiatal énekesek. A többi ennyi idős fiú ilyenkor egy éjszakás kalandokra hajt. Biztos nem fog Jin PONT engem választani. Pedig én végig hittem benne. De az élet nem csokipuding, ezt el kell fogadni. Viszont gyorsan el kell innen tűnnöm. A legjobb, ha engem szépen elfelejt a BTS és élem tovább az életem.

A hirtelen ötlettől vezérelve felkeltem a Save me közepén, de rájöttem, hogy nem egészen gondoltam át.

-Hova mész?-kérdezte SeJo.

-Öhm...mosdóba.

-Várjuk meg ezt a számot, utána megyek veled-paskolta meg a székem, ezzel jelezve, hogy üljek vissza.

-De... nekem sürgős-hazudtam.

-Jó akkor menj.

-Sajnálom-mondtam szinte magamban és sírva elindultam a kijárat felé.

Már az öltözőknél tartottam, gyorsan felkaptam a kabátom, és továbbhaladtam, de valaki visszahúzott.

-Hova mész??-kérdezte Jin- És miért sírsz?

Oh, a francba már...

-Levegőzni-hazudtam megint.

-Sírva? Anna ne viccelj. Nekem semmit nem jelent Jiwoo és egyáltalán nem élveztem, ahogy nyomult. Csak szerződésünk van arról, hogy kedvesnek kell lenni a dolgozókkal. Ne menj haza kérlek.

-Jin gyere már öltözni-ordította Jiwoo- hagyd menni azt a hülyét, én jobb vagyok nála-kacsintott rá.

-MÁSIK STYLISTOT KÉREK-kiáltotta Jin idegesen- vagy, ha nem akkor felöltözök magamtól. Van nekem is stílusom-forgatta a szemét.

-Jin. Menj, a rajongók várnak-fordultam az ajtó fele.

-Addig nem, amíg nem mész vissza a helyedre.

-Ok-indultam el a másik irányba-de utána muszáj beszélnünk.

-Köszönöm-húzott magához, és szorosan megölelt.

Visszaültem SeJo mellé, akit annyira nem érdekelte, hogy sírtam, de nem is baj. Csak picit rosszul esett.

A fellépők hamar visszatértek új öltözetben, és megkezdődött a koncert második része. Az ARMYk amikor tudtak sikítoztak, és tényleg élvezhető volt.

Az utolsó zeneszám után (ami a Dead leaves volt, és a kedvencem lett) köszönetet mondtak mindenkinek, bejelentették a következő koncertet.

Ami igazából nem koncert, hanem turné, méghozzá 1 hetes...

Ezután elbúcsúztak, és lejöttek a színpadról.Gombóc keletkezett a torkomban, hiszen nem tudtam, mit mondjak Jinnek. SeJoval elindultunk a fiúk felé, de egy szót sem szóltunk egymáshoz. Mostanában mindig ez van, és nagyon bánt. Meg akartam szólalni, de nem tudom. Azt éreztem, hogy nem akar velem beszélgetni, én meg nem erőltetem.

-Milyen volt?-kérdezték fáradtan és izzadtan a fiúk.

-Nagyon ügyesek voltatok-mosolyogtam őszintén.

-Köszönjük-mondták,majd Jin elindult felém.

Mikor odaértünk egy nyugis folyosóra szembefordult velem, és szemeibe nézve görcsbe rándult a gyomrom.

-Mi a baj?-kérdezte.

-Hát...-gondolkodtam el-nem tudom,hogy hol kezdjem... Igazából a koncert alatt gondolkodtam, és rájöttem,hogy ott van neked az a rengeteg rajongó, akik nem örülnének, ha barátnőd lenne, és abba is belegondoltam, hogy...-könnybe lábadt a szemem-szóval...hogy csak játszottál velem-kezdtem el sírni- Jin én beléd szerettem, és már ennek a gondolata is darabokra töri a szívem. Ezért akartam hazamenni, hogy elfelejtsük inkább egymást-töröltem le a könnyeket.

Az előttem lévő barna szemei ragyogtak a könnyektől, és idegesen megszólalt.

-Mégis, hogy gondolhatsz ilyet? Hogy juthat ilyen az eszedbe?-csapta erősen homlokon magát- attól, hogy idol vagyok, ugyanolyan EMBER vagyok, mint te. Nem vagyok nálad felsőbbrendű, és életem legnagyobb hibája lenne veled játszani. És igazad van, gondolata is borzasztó. Az igazi ARMY pedig elfogadja, hogyha lesz barátnőm. És, ha lesz, akkor az te leszel. Nekem nem egy éjszakás kalandok kellenek. Nekem komoly kapcsolatra van szükségem, amit csak veled tudok elképzelni-fejezte be.

A beszéde után már csak az örömkönnyeim potyogtak. Betegesen szeretem, és kezdem érezni, hogy valamennyire viszonzott.

-Köszönöm-léptem közelebb hozzá. Arcunk elég közel került egymáshoz, és azt hittem, hogy megcsókolom, de nem tettem meg. Még soha nem csókolóztam, csak elrontanám. Helyette megpusziltam a száját, és utána a vállába fúrtam a fejem.

-Szeretlek-mondtam, de érthetetlenre sikerült.

-Én is-szorított magához újra- nem tudom, hogy, hogyan bírom ki azt az egy hetet nélküled-mondta szomorkás hangon.

Visszatértek a szomorú könnyek...

OH MAN HOLY SHIT!

Hát ez ilyenre sikerült. Igen, szerintem átjön, hogy mostanában nem vagyok a topon lelkiekben..

Szomorú egy rész lett, az biztos. De azért remélem lesz olyan ember akinek tetszik!

Ui: azért annyira nem szörnyű, vannak benne jó dolgok is... csak néha :D