-Szerintem nyugis életed lenne nélkülünk-mondta Tae- de az uncsi-nevetett.
-Igen, ez így tökéletes-mosolyogtam rá mindenkire.
-Kurva élet-idegeskedett SeJo- már 7 óra van.
-Basszus....-mondtam- nekem még tanulni is kell.
-Hát képzeld nekem is-tárta szét a karjait.
-Várjatok, csinálok vacsit-kelt fel mögűlem Jin.
-Áh én nem vagyok éhes, köszönöm szépen-indultam fel az ajtó felé- én megyek is.
-Neeem, majd hazaviszlek.
-De nem kell.
-Fiúk nemsokára jövök-húzta fel a cipőt.
-Ahjjjjjj-hisztiztem.
-Na, jössz már?-sürgetett.
-Sziasztok!-kiáltottam el magam.
-VÁÁRJ-hallottam Hopit-meg se ölelsz??
-Jajj bocsi-öleltem meg-Szia Hopi-mosolyogtam.
-Szia-mosolygott vissza.
-Én is kérek-jött SeJo.
Őt is megöleltem, majd Taehyungot, Jimint, Sugát, Rapmont, de Jungkookot is. Vagyis mindenkit.
-Na szuper, mindenkit körbeölelsz, és engem nem?-vont kérdőre SeokJin.
-Jó-jó, te is kapsz ölelést-öleltem meg hosszasan-sőt-pusziltam meg-ezt is.
-Máris jobb-vigyorgott.
Odaértünk a kocsihoz, de rájöttem, hogy kocsival 2 perc alatt ottvagyunk.
-Nem sétálunk?-kérdeztem.
-Az több idő-válaszolta.
-Tudom, és ezért szeretném.
-Amennyiben nem fázol mehetünk.
-Még nem, de ha fázom majd hozzádbújok vagy valami-vigyorogtam.
Erre egy picit megtorpant és elkezdett gondolkodni, ezért megfogtam a kezét és elkezdtem húzni az utca felé. Amikor észleltem, hogy képes magától is sétálni elengedtem, de akkor megint megállt.
-Ez komoly??-fogtam meg újra a kezét.
Megint sétált, és megint elengedtem, és akkor megint megállt. Mint egy rossz kisfiú...
-Jin, gyere már- kérleltem.
Nem szólalt meg, csak odalépett mellém és megfogta a kezemet, ujjainkat összekulcsolta és elindult. Most én voltam sokkos állapotban, de hamarabb észhez tértem, mint ő.
-Te Jin. Máskor, ha megakarod fogni a kezem akkor nyugodtan tedd meg.
-Így viccesebb volt-nevetett.
Megforgattam a szemem és tovább sétáltam. Egy kis ideig csendben voltunk, de ezt hamar megtörte.
-Köszönöm, hogy kitaláltad ezt a játékot-simogatta meg a hüvelykujjával a kezem-rég beszélgettünk ilyen sokat. Mármint úgy, hogy mindenki mindenkivel. Sajnos sok a munka és nem jut időnk egymásra. Ha meg szabadnapunk van, mint ma akkor is a saját dolgainkkal foglalkozunk. Mint én, tegnap veled voltam.
-Máskor is csinálhatunk ilyet, teli vagyok ilyen csapatépítő játékokkal. Az előző osztályom szörnyű volt, az ofő meg lelkes.. Szerinted hányszor voltunk ilyeneken?-kacagtam.
-Az nagyon jó lenne. De sajnos mostanában sok a munka, örültünk a mai szabadnapnak. Holnap már koncert, és kezdődik minden előlről-sóhajtotta-mármint persze, imádom ezt csinálni, de nem ártana egy tartós pihenés, kicsit túlterheltek vagyunk.
-Igen, értem.
-Amúgy-szorított egy kicsit a kezemen- nincs kedved eljönni a holnapi próbánkra és koncertünkre? Szeretném ha megnéznél minket.
Nem hittem a fülemnek. Kim SeokJin elhívott egy igazi koncertre?
-Nagyon szívesen elmennék, de iskola van-szomorodtam el.
-Mennyit hiányoztál amióta ittvagy?
-Egyszer sem.
-Rendben, ezen változtatunk. 1 nap nem a világ vége.
-Úgy sem győzöd meg anyát-mondtam vállrántva-bukott a terv.
-Majd meglátjuk-kacsintott.
-Okéé, de kezdek fázni-vacogtam.
Hirtelen elengedte a kezem és kicipzározta a kabátját.
-NEM, nem kell-mondtam-KIM SEOKJIN LE NE VEDD A KABÁTODAT-ordítottam le szegényt.
Nem nagyon foglalkozott az utasításommal, sőt ki is nevette a próbálkozásom, és ráterítette a vállamra a kabátját. Hirtelen átjárta a meleg a testemet, és olyan jó volt, hogy nem kötekedtem, csak megköszöntem.
-Köszönöm, de akkor siessünk, nekem nehogy megfázz.
-Igenis-gyorsított a léptein.
Hamar hazaértünk, és anya mosolyogva reagált az összekulcsolt kezünkre.
Kínosan kibújtattam a kezem az övéből, és lehajtottam a vörös fejem. Amúgy ez nem igaz, sosem vörösödök el, nekem nem olyan a bőrtípusom.
-Szia anya-pusziltam meg.
-Sziasztok-puszilta meg Jint(??).
-Anna nem akarsz megkínálni mondjuk vízzel?-játszotta magát Jin-szörnyen szomjas vagyok.
-Hajrá-köszörültem meg a torkom-azaz, de, máris hozom.
Kimentem a konyhába, és csigatempóban elővettem a poharat és megtöltöttem vízzel.
________________________
Eközben
Jin szemszög:
-Azt szeretném tőled kérni-kezdtem-hogy holnap engedd el Annát a koncertünkre. Szeretném, ha megnézne minket, és alapból nem hiányzott még az iskolából, most 1 nap nem árt neki, és neki is kell pihenés. Egy kicsi-nevettem.
-Hát, igazad van, egy nap semmi. Mostanában tényleg rengeteg időt szánt a tanulásra, mindig mindent megtanult. Köszönöm, hogy néha kikapcsolod az agyát, és persze elengedem-mosolygott kedvesen Kriszti.
-Nagyon köszönöm-hajoltam meg udvariasan.
-És mikorra kell menni?
-Hát igen, ez lenne a második kérésem.
-Ajjajjj-nevetett.
-Nem aludhatna nálunk? Viszonylag korán kell menni próbálni és így könnyebb lenne megoldani.
-Erre számítottam. Persze-mosolygott- úgyérzem, nálatok biztonságban van.
-Igen, az biztos. Úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére.
-Úgy is kell- nevetett-köszönöm.
-Én köszönöm.
________________________
Anna szemszög:
-Itt a víz-nyomtam Jin kezébe a poharat.
-Amíg megiszom készülj el, nálunk alszol.
-Mivan??-képedtem el.
-Nálunk alszol, és holnap nem mész suliba.
-Rakd le a vized.
-Miért?
-Csak rakd le.
Miután letette nekiszaladtam és a nyakába ugrottam, amin nagyon meglepődött, szóval majdnem elestünk, de hála az égnek elbírt, és megtartott. Mivel a fenekemnél tartott picit zavarba jöttem, de nagyon kényelmes volt ott a csípőjén. Hmm.. Ez elég félreérthetőre sikerült. Mint ahogy terveztem.

Egy idő után óvatosan leengedett és teljesen felpörögve szaladtam fel a szobámba.
A szekrényemből előkotortam egy fekete viszonylag nagy kézitáskát, kerestem egy szaggatott nadrágot, egy feketét, és egy fekete minta nélküli pólót, és a fekete platformos cipőm (meg a fekete fehérnemű szettem). Fő a világos színösszállítás.
Bedobáltam a táskába még minden féle fekete kiegészítőt, plusz a sminkcuccom a parfümömmel, és kész is lettem gyorsan.
Leszaladtam a lépcsőn, megpusziltam és megöleltem anyát, azaz kiszorítottam belőle a szuszt, és készen is álltam.
-Érezzétek jól magatokat,sziasztok- köszönt el anya és becsukta az ajtót.
-Örülsz, hogy jössz?-érdeklődött Jin.
-Nagyon nagyon nagyooon-ugráltam örömömben.
-Akkor jó-mosolygott-anyukád örül, hogy velem vagy néha. Azt mondta, hogy kikapcsolom az agyad-nevetett.
-Nem is. Nekem a koreai nyelv rengeteg energiát vesz el, de már kezdem egészen megszokni-mosolyogtam.
-Mondtam már, hogy rendkívül édes a kiejtésed?
-Ajjajjj, ilyen szar?-húztam be a nyakam.
-Nem, mondom, aranyos.
-Köszönöm-vigyorogtam.

Az út többi részében beszélgettünk, de csak ilyen apró dolgokról. Hamar odaértünk a dormhoz, ahol a többiek meglepődve észlelték, hogy én is ott vagyok.

-Sziasztok-köszöntek-Nem tudtuk, hogy te is jössz Anna.
-Én sem-nevettem.
-Örülünk, hogy itt alszol-mondta Rapmon.
-Huu, Anna, de jó már- azt hittem egyedül kell kibírnom 7 fiúval összezárva-ölelt meg SeJo.

Tényleg, ezen még nem gondolkodtam.

Hogy fogunk aludni?