Ma nagyon jó napom volt. Elmentünk a városba a "falkával". Magyarul Szandival,Adéllal és Zsófival. Beiratkoztam egy szakkörre már egy hete és nagyon jóban lettem ezzel a három angyallal. Szeptemberben a barátnőm kijelentette, hogy nyáron új társaságba került, hagyjam békén. Hát igen,engem mélyen érintett a dolog, általában ragaszkodom az emberekhez és rosszul esett amikor kiderült, hogy nem is vagyok neki fontos. Na nem sajnáltatom magam, a lényeg, hogy nehezen "léptem túl" rajta. Boldog vagyok, hogy megismerhettem az új baráti társaságom. Nem tudom mi lenne nélkülük velem. Imádom őket, és érzem, hogy ők is őszintén szeretnek. Sokat lelkizünk és hülyülünk. Amikor velük vagyok mindig elfelejtem az összes problémám.
Szóval ma velük voltam a központban, de hamar haza kellett jönnöm, mert anya sötétedésre hazarendelt és novemberben már sajnos hamar lemegy a nap.
Boldogan sétáltam haza a megszokott útvonalon zenéthallgatva. Házunkhoz érve kinyitottam a kaput és megsimogattam Daisyt a golden retriverünket. Ezután bementem és megcsapott a süti illat. Nyami.
-SZIASZTOK!-kiáltottam el magam.
-Szia kicsim, mi ez a jókedv?-nézett rám anyu.
-Ja hát a falka összegyűlt tudod-vigyorogtam.
-Ja mindent értek-mosolygott. Elég sokat meséltem róluk, anya nagyon kedveli őket. Főleg azért mert a "nem szólok senkihez" és a "búvalbaszott" időszakomon átsegítettek.
Lepakoltam a cuccom és leültem a pulthoz.
-Mi ez a jó illat?-szimatoltam a levegőbe.
-Browniet sütök. A kedvenced-kacsintott.
-Mit szeretnél?-kérdeztem viccesen.
-Hát, ha már így szóba jött elmosogathatsz.
Felkeltem a székről és a mosatlanok felé vettem az irányt. Mindent beraktam a mosogatógépbe, utána, mint aki jól végezte a dolgát visszaültem.
-Tessék.
-Nem így gondoltam, de látom a lustaság határtalan-mondta anya miközben elindította a programot.
Hát.... Nem tehetek róla... Lusta vagyok, de logikám van... Végülis el lesz mosogatva. Csak nem nekem jár a kezem.
-Bence hol van?-kérdeztem hirtelen, mert rájöttem, hogy ma még nem találkoztam "imádott" bátyjámmal.
Pont eltaláltam, mert nyitódott az ajtó és belépett rajta a bátyjám és a barátnője.
-Sziasztook-pusziltam meg Csillát.
Már Bencéhez is odahajoltam, de rájöttem, hogy az nálunk nem szokás, ezért a szememet forgatva visszaültem a konyhapulthoz. Láttam Bence szemén a megkönnyebbülést. Hah.. A suttyó. Na jólvan..
-Kész a süti és a vacsi, ne menjetek sehová, most együtt eszik mindenki-mondta anya.
Mi lesz itt? Általában Bence elvonul a szobájába, anya meg nem eszik. Most meg mindenki? Mi ez a nagy felhajtás? Nincs is semmilyen szülinap.
Miután mindenki elfoglalta a helyét nekiláttunk a vacsorának. Sült csirke párolt zöldségekkel és sültkrumplival(Bence nem szereti a zöldséget). Miután elfogyasztottuk a finom ételt és a sütit is megettük anya megköszörülte a torkát és nekilátott a mondanivalójának.
-Figyelem. Anna erről rajtad kívül már mindenki tud,-köszi, hogy be vagyok avatva mindenbe-mivel neked meglepetés.-oh már értem-Szóval az a helyzet, hogy pakold össze minden cuccod,mert mi ketten kiköltözünk Szöulba! Bence itt marad, mert nem tud koreaiul,de sűrűn fog minket látogatni- mondta anya felpörögve.

Na várjunk ezt nem tudom felfogni.

Kiköltözünk Szöulba???????

Ez most jó vagy rossz?????

....

Sziasztok! Ez rövid rész lett bocsika,de így izgi. Köszi, ha elolvassátok.
❤️