Fehér ruhát tartva a kezembe, meg indultam a csap felé, hogy a hideg folyadékba bele mártsam. Amint jól bevizeztem már is a piros arcomra tettem. Kellemes érzés járt át a hideg, nedves ruha érintésére.

- Fantasztikus vagy. Másképp fel se tudtál volna kelteni igaz? - kérdeztem csukott szemmel.

- Hatásos volt, nem? De. Ne sírjon a szád. - felelte H. és hallottam, ahogy arrébb sétál. Mélyen szívtam be a levegőt, hogy a jelenlegi szó csatánkat ne hogy folytassam.

- Most mi lesz? - kérdezte Anna, felülve a fehér orvosi ágyra. Henry megdörzsölte az állát miközben a földet pásztázta. Úgy látszik még neki sincs semmilyen terve, ahogy nekünk sem.

- Hogy van Sebastian? - biccentettem a fehér függöny felé, ami mögött az említett fiú pihent, egy kisebb ágyon.

- Össze volt zavarodva nagyon. Az elején nehézkesen tudtam vele szót érteni, de aztán sikerült beszélnem vele, most pedig pihen. - felelte Anna. - Vajon hány ember fog még meghalni, amíg el nem kapjuk? - meredt maga elé. Egyszerűen nem szeretem az ilyet. Arra lettünk kiképezve, hogy megöljük ezeket a lényeket, ők pedig magukba roskadva merengenek. Na nem.. Ha egy ilyen démonnal nem tudunk elbánni, akkor a nála erősebbekkel sem fogunk.

- Majd én. - dobtam el a vizes ruhát, ők ketten pedig értetlenül néztek rám. - Nem fogok itt karbatett kézzel ülni. - indultam az ajtóhoz, de mielőtt kiléphettem volna rajta, el kapták a csuklóm. Utálom, hogy nem tűnik fel senkinek milyen seb volt rajta, ami még most sem gyógyult be teljesen.

- Ne legyél még ennél is idiótább. Az elébb is simán kiütött téged, ne csinálj magán akciót mert akkor talán meg is halsz. - bújt bele a képembe mérgesen Henry.

- Alvilági vadász vagy, vagy nem? Döntsd el, mert ha igen, megfogod magad, ki mész és megpróbálod el kapni a segítségemmel. - mondtam meglepően nyugodt hangnemmel. - Ha nem, akkor ne merd magad vadásznak hívni.

- Ne üsd az orrod az én dolgaimba. Vadász vagyok, de ez nem egy közönséges démon, aminek csak úgy neki ronthatsz. - lökte el a kezem magától. Még ilyet..ch. De valamit észrevettem rajta, és azon gondolkodtam, hogyha ezt most felhozom talán a saját sírom ásom meg vele.

- Te megijedtél. - feleltem semlegesen. Rám kapta a szemeit, amik tele voltak dühvel. Ehh~ Valahogy, most nagyon ijesztő lett. Talán mégis jobb lenne megöletni magam azzal a démonnal, de most azonnal. Henry elindult felém idegesen, én meg próbáltam nem meg futamodni és állni a tekintetét, ahogyan a vészesen közeledő egyben fenyegető lépteivel sietett hozzám. Nem bírtam ki, egyszerűen megremegtek a csonjaim és lábaim maguktól cselekedve hátráltak a fiútól.

- Henry! - szólt rá Anna, ami miatt megtorpant, de a gyilkos pillantásait még mindig felém küldözgette.

- Jól gondold át miket mondasz. - mondta fenyegetően, azzal a lendülettel pedig a helység másik felébe sétált nekünk hátat mutatva. Észre sem vettem, hogy eddig vissza tartottam a levegőt. Mélyet szipantottam és elhatároztam magam. Meg sem szólalva megindultam az ajtó felé amin ki is léptem. Hallottam, ahogy Anna kiabál utánam, de nem hallgattam rá. Henry fél. Ez egy olyan démon mely a fejünk be kutat és az emlékeinket felhasználva, módosít rajtuk és az őrületbe kerget minket. Vajon milyen múlt bújhat meg Henry mögött, ha ennyire nem akart a démonba ütközni?
Siettős léptekkel haladtam el mindenki mellett, akik szintén azon voltak, hogy elkapják a lényt mely bemerészkedett a bázisunkra. Igen. Ezt kell tennem, el kell kapnom. Mikor befordultam az egyik folyosóra, meg is pillantottam, ahogy iszkol elfelé, én pedig utána siettem. Viszont a harmadik fordulóban szemelől tévesztettem. Remek. Bosszankodtam magamban, mikor rá jöttem, hogy csak egy kés van nálam. Mióta itt vagyok, kezdek alkalmatlanná válni az Alvilági lények megölésére. Biztos, hogy ezek az alakok a hírhedt vadászok?

- Idióta! - pöckölte meg valaki, fájdalmasan a homlokom. Na lám, ki jött utánam. Hűséges pincsim. Elmosolyodtam, majd megindultam arra amerre a démon is ment. - Most mit mosolyogsz? - kérdezte a maga stílusában.

- Ne érdekeljen. - vágtam hozzá flegmán. Mióta itt vagyok, ez köztünk a megszokott, normál beszélgetésnek tudódott be.

- Most megölsz mindkettőnket a kis magán akcióddal. - mondta mérgesen, miközben egy pengét nyújtott nekem.

- Nem kértelek, hogy gyere utánam. - vettem el tőle. Egy ideig csendben volt majd egy "ch" kíséretében hátra hagyott.

- A fejemet venné Tony. - mondta mikor utól értem. Persze, fogjuk Tonyra. Te hazug..

- Miért? Megkért, hogy legyél a bébiszitterem? - siettem, megpróbálva a lépést tartani vele.

- Nem. - morogta. Kuncogtam egyet, bár az arcát nem láttam, mert hosszú lábaival leelőzött engem. Egy pillanatra megálltam, mintha láttam volna valamit az egyik szobában. Visszaléptem, hogy a résnyire nyitott ajtón benyissak és akkor szembesültem a ténnyel, hogy született még egy áldozat.

- Henry. - szóltam neki, miközben ő a fordulóban állt, mereven és semmit nem reagált a hívásomra. - Henry. - siettem hozzá. Pontosabban mondva talán kicsit megijedtem, hogy történhetett vele valami. Mikor oda értem, nem foglalkozva velem, hátát a falnak döntötte és lassan lecsúszott a földre. A levegőt nehezen vette, én pedig csak álltam, hisz nem tudtam mit tehetnék. Hirtelen ötlettől vezérelve befordultam a folyosóra, ahol a korom fedte bőrű, barátommal találtam szembe magam.

- Fejezd be, amit csinálsz. - rivaltam rá. A pengém markolatát megfogva kihúztam a tokból, amit ezután el is dobtam. Egy ideig csendben volt, vörös szemeivel, melyet körülvett a feketeség, csak bámult rám.

- Hogy csinálod? - kérdezte mély, torz hangján. Értetlenül néztem rá. - Nem látok bele a fejed be. - mondta amire csak feszesen megálltam, támadásra készen. - Te! - rontott nekem. A pengémel megvágtam a jobb karját, de ez után egyből lecsapott a másikkal, így a falnak vágódtam. Nem, most nem lehetek gyenge. Megpróbáltam fel állni, de a falnak szorított, miközben a pengém élével küszködve tólni kezdtem el magamtól. - Milyen boszorkánnyal paktáltál le? - nézett rám vörös szemeivel. - Felelj! - ordított rám. Kezeim megremegtek. Nem tudom eltólni magamtól. Hirtelen megrúgtam, így elhátált tőlem, ezt kihasználva pedig bele vágtam az oldalába. Fekete vére keveredett egy kis vörös színnel. Az Alvilágiaknak ilyen a vére. Oldalához kapott majd rám nézett, aztán pedig sietősre vette a dolgot és elkezdett szaladni. Nem hagyhattam meglépni. Ha rajtam nem használ az agyfacsrása, itt az idő, hogy végezzek vele. Pengém megfogva erőt vettem magamon és eldobtam. Hangos recsegéssel fúrta át a koponyáját majd egyből a földön terült el.
Az előbbi miatt, összeszedtem magam és elindultam Henryhez. Zöld szemei a félelemtől csillogtak, a levegőt pedig úgy kapkodta, mintha elszívhatnám előle az összeset.

- Henry. - szólítottam meg leguggolva elé, mire hirtelen megfogta ijedve mind a két vállam. Vajon mit vagy kit láthat? - Csak én vagyok. - simítottam a kezem a vállára. Mindegy hányszor megy az idegeimre, igen is rosszul éreztem magam amiért így látom. Nem akartam, hogy baja essen. Kezeim lassan a vállára simítottam, mire ködös, könnyes tekintette kezdett eltűnni. Csak egy másodperc figyelmetlenség után éreztem, ahogy erősen megölel, mintha az élete múlna rajta. Meglepődtem de vissza öleltem. Éreztem férfias parfümjét, amiből mélyet szipantottam. Ehh~ Fejezd be Rachel...
A felismerés villámként csapott belé, így durván ellököt magától, ami miatt a fenekemen landoltam fájdalmasan. Értetlenül nézett maga elé, majd rideg arcképe vissza ült az arcára. Mintha mi sem történt volna fel állt és a démonhoz sétált. Végig nézett rajta megbizonyosodva arról, hogy biztos halott-e. Mikor meg volt győződve, fel állt és ember számba se véve engem, elhaladt mellettem, de én ezt nem hagytam ennyiben.

- Jól vagy? - kérdeztem fel állva a földről.

- Kurvára nincs közöd hozzá! - mondta rám se nézve, csak tovább haladt még elnem tűnt a szemem elől. Tudod mit Henry.. Az se érdekel, ha meghalsz, te bunkó, idióta! Szidtam magamban.