-Ki ez a kis csaj?-vonta fel a szemöldökét a barna hajú rekedtes hangú fiú.

-A húgom.-válaszolta Liam.

-Ó! Hát akkor isten hozott.-vigyorgott rám.-Louis vagyok.

-Én Niall.-mosolygott barátságosan a szőke.

Harry a plafont nézte, majd szó nélkül elment egy helyiségbe. Talán a konyhába.

-Ő meg Harry.-mondta Liam, mire bólintottam. Pedig pontosan tudtam hogy kicsoda ő.

-Menjünk enni!-csillant fel a szőke szeme, majd arra fele ment mint Harry. Valószínű az lesz a konyha. A fiúk vele tartottak, én viszont nem voltam éhes.

-Hé Liam, én kipakolok.-mondtam majd felhordtam a nehéz táskáimat, és elkezdtem kirámolni. Felvont szemöldökkel néztem végig a cuccaimon, valami hiányzik.

-Ezt keresed?-kérdezte meg a fiú az ajtóban, kezében a táskámmal.

-Igen.-mondtam.-Köszi hogy felhoztad.

Ide nyújtotta az említett tárgyat, majd nem zavartatva magát, leült mellém az ágyra.

-Hailey, ugye?-kérdezte mosolyogva.-Ismerős a neved.

-Sok embert hívnak így.-mondtam szűkszavúan.

-De nem sokat Hailey Payne-ek.-mutatott rá.

-Mire akarsz kilyukadni?-vontam fel a szemöldököm.

-Semmire.-hallgatott.-Szép neved van.

-Köszönöm.-olyan szürreális volt ez a  beszélgetés és, nem bírtam felfogni mi történik.

-Füvezel?-olyan hirtelen jött ez a kérdés.

-Mi?

-A táskádban van.-vont vállat.-Én nem ítéllek el, csak nem tűnsz olyan lánynak.

-Kérlek, ne beszéljünk róla, és ne mondd el senkinek.-néztem rá könyörgően.-Ígérd meg!-furcsán nézett rám, egy percig azt hittem nemet mond de ellágyult az arca.

-Megígérem.-mondta majd lezárta a beszélgetést, azzal hogy kisétált az ajtón.

Meglepődve és csalódottan folytattam a kipakolást. Sosem voltam függő. A szüleim drogosok, illetve dílerek is voltak, onnan menekültem el. Viszont sok szörnyű dolog történt velem az utóbbi időben így elhoztam pár cuccot tőlük. Kicsit rossz érzés volt hogy Zayn már most leleplezett, nagyon remélem hogy nem árul el Liamnek.

Amikor befejeztem a pakolást szinte már korom sötét volt kint. Ráadásként zuhogott és dörgött az ég.

Lementem a lépcsőn, mivel hogy emeletes volt a ház, és megpróbáltam megtalálni a konyhát, kevés lámpa égett, így félhomály uralkodott az egész házban. Mikor odaértem már senki nem volt ott, viszont találtam szendvics alapanyagokat így összedobtam kettőt. Leraktam az asztalra. Mikor visszanéztem már ott ült egy fiú és neki is esett. Felvont szemöldökkel figyeltem.

-Jaj, bocsi de éhes voltam.-küldött felém egy óvatos vigyort. Mire viszonoztam majd leültem én is megenni a maradék egy szendvicset.

-Szimpatikusnak látszol.-mondta felpillantva a tányérjából.

-A szendvics miatt?-kérdeztem sejtelmes mosollyal.

-Is.-vigyrogott.-De amúgy tényleg. Nincs rossz kisugárzásod.

-Ó, hát köszönöm?

-Igazán nincs mit.-bólogatott.

-Te vagy Niall ugye?-kérdeztem.

-Aha. Lejött a kajálásból?-kérdezte kissé szégyenkezve.

-Hát már bemutatkoztunk csak megakartam bizonyosodni.-küldtem felé egy bátorító mosolyt.

És így beszélgettünk míg meg nem ettük a kaját.

nagyon reg volt resz ebbol a konyvbol, i hope you guys like it<33