Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

five

Már megint a suliba vagyok, van pár ember aki megpróbált ma velem dumálni de egyszerűen képtelen voltam beszélni, inkább kezdem elölről.

Ma szólt Niall, hogy mindenképpen sietnem kéne ugyan is így mindenki el fog késni miattam a suliból. Gyorsan összekaptam magam, sőt nulla sminkkel indultam el. Lefutottam a lépcsőn, majd ki az ajtón. Láttam ahogy Harry ül a vezető ülésbe és idegesen dobol a kormányon az ujjaival. Be huppantam a hátsó ülésre Zayn mellé. Majd a zöld szemű fiú beletaposott a gázba. Általában nem alszom el, csak ma lesz egy elég fontos töri dolgozat es hajnali kettőig tanultam.

Amikor megérkeztünk én rögtön berohantam a szekrényemhez és elkezdtem pakolni, mikor meghallottam egy ismerős hangot.

-Ja haver, komolyan mondom ez a kis csaj kikészít! Majdnem miatta késtem el.

-De legalább jól néz ki?-hallottam ahogy az egyik srác ezt kérdi.

-Hát tesó...-nem bírta folytatni, mert elkezdtek röhögni.

-De egy menetre se lenne jó?-heccelte tovább a másik haverja.

-De, talán arra. Csak ne szólaljon meg.-hangosabban röhögtek. Nagyon rosszul esett. Mi az hogy ne szólaljak meg?

-Idegesítő?

-El nem tudod hinni mennyire.-vágta rá Harry.

-Akkor lehet én is elkapom egy körre. Nem néz ki vészesen.-heherészett tovább az egyik barátja.

-Ahogy gondolod.-hallottam a hangján ahogy vigyorog. Majd becsapták a szekrényüket, és elmentek mellettem. Én meredten bámultam a szekrényében. A szemem könnyezett. Egy olyan lánynak tűnök akit kihasználnak? Már homályosan láttam a könnytől a szememben, így felnéztem egy kicsit, hogy jobb legyen. Majd bementem a terembe, de az ajtóban Harry egyik haverja majdnem ki gáncsolt.

-Hoppá, bocsi.-vigyorgott össze Harryvel. Én csak kikerültem, viszont csak az utóbbi személy előtt volt hely, így odaültem.

A tanár kiosztotta a dolgozatokat, de előtte megmondta hogy ne használjunk telefont vagy puskát mert rögtön egyest kapunk.

-Sok sikert.-csapott egyet a hátamra a mögöttem ülő fiú. Inkább nem néztem oda. A dogám felénél jártam amikor a tanár járkálni kezdett. Hallottam ahogy megáll.

-Mr Styles! Ez puska akar lenni?!-fakadt ki. Egy pillanatra megörültem.

-Ms Payne? Maga csak most jött de már ilyen társaságra tesz szert?-kiabálta. Értetlenül néztem rá. Kikapta a kezemből a dolgozatot. Majd a hátam mögé jött és leszedett valamit onnan. Egy nagyobb méretű puska volt. Hogy került oda? Kicsit gondolkoztam mikor rájöttem a megoldásra. Amikor a hátamra csapott.-Hallatlan a viselkedésük! Mindkét dolgozat elégtelen! De olyan hogy ki fog lógni a naplóból. Maga mit vigyorog Mr Styles?! Mindketten az igazgatóiba de most! És ezt az órát igazolatlannak írom.

Megsemmisülve álltam fel a helyemről majd kimentem a teremből és elindultam az igazgatói felé, nyomomban azzal a fiúval aki kezdi megkeseríteni az életemet.

Bekopogtam, majd mikor hallottam hogy mehetek úgyis tettem. Az igazgató mindkettőnket lekiabált. Nem volt energiám ellenkezni, egyszerűen a sírás kerülgetett. Majd egy intővel elengedett, és siettem is a következő órámra, ami balszerencsémre tesi volt. Beérve az öltözőbe mindeki megbámult.

-Szia, Hailey ugye? Nem tűnt úgy mintha te beleegyeztél volna a puskázásba, nagyon sajnálom. Harry egy igazi pöcs tud lenni.-mondta a lány aki odajött hozzám. Figyelmesen hallgattam. Amikor látta hogy nem nagyon tudok hozzá szólni a témához újból megszólalt.-Egyébkent Sydney vagyok.-mosolygott rám.-Ha tudok segíteni bármiben szólj nyugodtan.

-Leszel a párom ha megint olyan feladatot kapunk?-használtam ki a lehetőséget gyorsan.

-Persze.-villantotta rám újra a mosolyát. Végre először ezen a napon fellélegezhettem hogy legalább valami miatt nem kell aggódjak hogy lesz megoldva.

Tesin természetesen megint valami labda játék lett ami ezúttal a foci volt.

Sydneyvel jól kijöttem, meg beszélgetni is tudtunk. Hirtelen azt hittem hogy mégis jó napom lesz. Mikor hátba talált egy labda. Nem kaptam egy pillanatig levegőt. Volt sejtésem hogy ki lehetett az de nem adtam meg azt az örömöt neki hogy lássa ahogy szenvedek. Így kihúztam magam és tovább csináltuk a feladatot. Újdonsült barátnőm felvont szemöldökkel nézte ahogy nem reagálok, majd elmosolyodott mikor rájött miért teszem. Vissza mosolyogtam.



Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro