Taehyung szemszöge:

Épp az orvosomnál vagyok, és az eredményeimre várok.

Az elmúlt hetekben egyre gyakrabban voltak rosszulléteim, így úgy éreztem, muszáj eljönnöm ide

Sominnak egy szót sem szóltam erről, ahogy a rosszulléteimet is eltitkoltam előle. Nem akarom, hogy aggódjon

–Nos, megvannak az eredmények – Ébresztett fel a gondolataimból az orvos hangja
–És mit mutatnak? – Kérdeztem
–Sajnálattal közlöm, de úgy néz ki, hogy agytumor állhat a rosszullétek hátterében – Válaszolt, amire én teljesen lefagytam

–B-biztos ez? – Kérdeztem remegő hangon
–Nem lehetünk benne teljesen biztosak, mivel még szükség lesz pár vizsgálatra – Mondta – Viszont nagyon nagy esély van erre – Tette hozzá

[...]

–Hol voltál eddig kicsim? – Kérdezte Somin amikor haza értem
–Csak akadt egy kis dolgom – Ültem le mellé – De mostmár csak a tiéd vagyok – Mondtam, majd megcsókoltam őt, amit rögtön viszonzott
–Biztos? – Kérdezte miután elváltam tőle
–Igen, ma szabad vagyok – Válaszoltam – Szóval...mit szeretnél csinálni? – Kérdeztem, közben a hajával játszódva
–Ha kettesben lehetünk bármi megfelel – Válaszolt miközben hozzám bújt

Végül úgy döntöttünk, hogy megnézünk egy filmet, aminek őszintén szólva a felére sem figyeltem.

Végig az járt a fejemben amit az orvos mondott, és csak egyre jobban aggasztott a dolog

Ráadásul itt van Somin is, akinek folyton hazudnom kell ezzel kapcsolatban.

–Szerelmem, van valami baj? – Kérdezte a lány
–Nincs, miért? – Kérdeztem vissza
–Észre vettem, hogy már egy ideje csak bámulsz magad elé – Válaszolt – Ha történt valami akkor kérlek, mondd el – Mondta
–Csak egy kicsit elgondolkodtam, de ne aggódj, nincs semmi baj – Mondtam
–Biztos? – Kérdezte amire én csak bólintottam

–Az elmúlt napokban mindkettőnk túl elfoglalt volt, szóval biztosan te is fáradt vagy. Mit szólnál ahhoz, ha kihasználnánk a mai napot, és pihennénk egy kicsit? –  Tereltem el a témát
–Szerintem ez egy nagyon jó ötlet – Mondta
–Akkor gyere – Fogtam meg a kezét, majd a szobánk felé vezettem őt

Mindketten lefeküdtünk az ágyra, én pedig magamhoz húztam a lányt.

–Szeretlek – Mondtam
–Én is szeretlek – Válaszolt

A lány nem sokkal később elaludt, én pedig csak feküdtem mellette, és azon gondolkodtam, hogy mivel érdemeltem ki őt.

Egy idő után a kezén lévő gyűrűt kezdtem el piszkálni. Nem rég volt az évfordulónk, és akkor jegyeztem el őt, és úgy érzem, hogy ez volt életem egyik legjobb egyben talán legrosszabb döntése...

–Jeon Somin, egyetlen szerelmem. Nem tudom és nem is akarom elképzelni nélküled az életem, épp ezért is döntöttem úgy, hogy végleg össze akarom kötni veled. Mondcsak, boldoggá teszel azzal, hogy hozzám jössz? – Kérdeztem az előttem álló lánytól

–Igen – Borult sírva a nyakamba

Mindennél jobban szeretem őt, és ezért félek, hogy talán itt kell hagynom majd

»Pár nap múlva«

–Szóval...mit mutatnak a végső eredmények? – Kérdeztem félve
–Nos, tényleg nagyon sajnálom, de sajnos beigazolódott a gyanúm – Közölte

Nem, ez lehetetlen..

–Nem lehetséges, hogy véletlenül félre diagnosztizáltak? – Kérdeztem – Sok ilyenről hall az ember. – Mondtam
–Ha nem bízik bennem, akkor ajánlhatok másik orvost – Mondta

Annak semmi értelme...

Mit mondjak így Sominnak? Már nem sokáig tudok neki hazudni

–És mennyi időm maradt? – Kérdeztem
–Maximum Három hét – Válaszolt a velem szemben ülő férfi

Az nagyon kevés....nem akarom ilyen gyorsan itt hagyni Somint....nem akarok ilyen gyorsan meghalni

–És mivan akkor, hogyha......visszautasítom a halált? – Kérdeztem

[...]

Amikor hazaértem Somint sehol sem találtam, ami azt jelenti, hogy biztosan behívták forgatásra.

Amíg a lány nem volt itthon én csak ültem a szobánkban és azon gondolkodtam, hogy hogyan mondjam ezt az egészet el Sominnak, hisz három hét az nagyon kevés idő, én pedig nem akarok az utolsó pillanatig hazudni neki

–Oh, itthon vagy? – Ébresztett fel a gondolataimból Somin, aki valószínűleg nem rég ért haza.

–Igen, már egy jó ideje – Mondtam
–Na és milyen volt a napod? – Feküdt a karjaim közé
–Nos, nem történt semmi különös – Hazudtam – Na és neked? – kezdtem el simogatni a haját
–Fárasztó – Válaszolt
–Akkor pihenj, én addig készítek neked valamit – Álltam volna fel, viszont nem engedte
–Nem kell semmi, csak maradj itt mellettem – mondta
–Ahogy akarod – Mondtam

Hogyan mondjam el neki? Nem vagyok képes rá

–Amúgy, mondcsak – Ébresztett fel a gondolataimból újra
–Hmm? – Figyeltem rá
–Miért nem vállaltad el azt a szerepet, amit eddig annyira akartál? – Kérdezte
–Melyiket? – Kérdeztem vissza
–Amelyikben a végén meghal a karaktered – Válaszolt
–Oh....nos, mostmár nem annyira akarom azt a szerepet – Mondtam
–Miért? – Kérdezte
–Nem tudom, csak egyszerűen nem érdekel már – Vontam vállat
–Biztos? – Kérdezte én pedig csak bólintottam egyet

–Ha egyszer veled is tölthetem azt az időt, akkor minek vesztegessem egy hülye sorozatra?.... főleg úgy, hogy a végén úgy is meghalok..– Halkultam el a végére
–Csak azért utasítottad vissza, hogy több időt tölthess velem? – Kérdezte – Az én vőlegényem a legcukibb – Puszilta meg az arcom
–És az én mennyaszonyom a leggyönyörűbb, akit mindennél jobban szeretek – Csókoltam meg

Nem fogom engedni, hogy egy betegség legyőzzön engem és a Somin iránt érzett szerelmem...sokkal erősebb vagyok annál.

A gondolataimból a telefonom csörgése ébresztett fel

–Igen? – Vettem fel
–Hyung, zavarlak?– Szólt bele Matthew
–Nem, miért? – Kérdeztem
–Nos, ez esetben, kérhetnék egy szívességet? – Kérdezett vissza
–Persze – Válaszoltam
–Köszönöm hyung – Mondta – Át küldök egy címet, majd ott találkozunk – Tette hozzá
–Oké – Mondtam, majd ezzel bontottam a vonalat

–Ki volt az? – Kérdezte Somin
–Matthew – Válaszoltam – Azt szeretné, ha segítenék neki valamiben – Tettem hozzá
–Miben? – Kérdezte
–Még nem tudom, de találkozni akar – Válaszoltam – Úgyhogy, ha nem baj, most elmegyek – Tettem hozzá
–Dehogyis baj, menj csak nyugodtan – Mondta
–Sietek haza – Pusziltam meg, majd felálltam és készülődni kezdtem

Időközben Matthew elküldte az említett címet, így elindultam oda.

[...]

–Na szóval, milyen szívességről beszéltél? – Kérdeztem miközben leültem a fekete hajú fiú melletti bárszékre
–Nos...tudod, én és Jiwoo már lassan négy éve együtt vagyunk, így szeretném megkérni a kezét, viszont ebben szeretném a segítségedet kérni – Válaszolt – Természetesen, ha nem túl nagy kérés – Tette hozzá
–Már kezdtem azt hinni, hogy soha nem kéred meg őt – Mondtam – Amúgy nyugi, nem nagy kérés, természetesen segíteni fogok. Csak mond el, hogy mi lesz a dolgom – Tettem hozzá
–Azt akarom, hogy emlékezetes legyen ez az egész, szóval egy részt ebben is szeretném, ha segítenél, valamint abban is, hogy ebből Jiwoo semmit se tudjon meg, még véletlenül se – Mondta
–Megnyugodtam, hogy csak ennyi lesz a dolgom. Már azt hittem, hogy nekem kell felhúznom Jiwoo kezére a gyűrűt – Mondtam amire mindketten felnevettünk

Végül úgy alakult a dolog, hogy akaratlanul is megszegtem a szavam, miszerint sietek haza, mivel valamikor hajnalban sikerült hazaérni.

Azt gondoltam, hogy Somin már rég alszik, viszont amikor beléptem a hálószobába senkit se találtam ott

–Hol lehet? – Tettem fel a kérdést magamnak, majd nem sokkal később megpillantottam a lányt az erkélyen ülve, így oda mentem hozzá

–Somin, mit csinálsz itt? – Guggoltam le mellé, és csak ekkor vettem észre a kisírt szemeit, valamint az eredményeimet, amit a kezében szorongatott.

Hogyan találta meg?

–Mióta vagy itt? – Kérdeztem viszont a lány nem válaszolt – Nagyon magas lázad van – Mondtam, miután a kezem a homlokára tettem – Gyere, beviszlek a kórházba – Próbáltam meg felsegíteni, viszont ő egyáltalán nem mozdult

–Nem megyek sehová – Szólalt meg
–De beteg vagy, így mi lesz? – Kérdeztem
–Nem érdekel – Válaszolt

–Velem együtt akarsz meghalni? – Kérdeztem mostmár kissé idegesen
–Miért? Talán nem tehetem? – Kérdezett vissza

–Jó. Haljunk meg együtt – Kaptam fel mennyaszony pózba, majd a kórház felé vettem az irányt, ami szerencsére nem volt messze

–Kérem, ölje meg – Tettem le a lányt a kórházi ágyra
–Tessék? – Kérdezte értetlenül és meglepetten az orvos
–Meg akar halni, szóval tegyen neki egy szívességet és ölje meg – Mondtam, majd megsem várva a reakcióját kimentem a várakozoba

[...]

–Az orvos azt mondta, hogy most elfoglalt, de legközelebb biztosan megfog ölni – Mondtam a lánynak, aki nem rég ébredt fel a vizsgálatok után

A lány egy szót sem szólt, csak üres tekintettel nézett

–Ön Jeon Somin hozzátartozója? – Kérdezte az éppen akkor beérkező nővér
–Igen, a vőlegénye vagyok. – Válaszoltam
–A hölgynek nincs szüksége kórházi kezelésre, így haza mehet – Mondta

[...]

Én és a lány épp haza felé tartunk, viszont a lány egyáltalán nem hajlandó megszólalni, hiába próbálok beszélni vele.

–Várj – Állitottam meg magammal szemben, majd rá adtam a kabátom, mivel nem akartam, hogy ennél is betegebb legyen – Szállj fel – Guggoltam le elé, hogy feltudjon szállni a hátamra, viszont ő egy szó nélkül sétált el mellettem.

Egy ideig csak figyeltem, a távolodó lányt, majd felálltam és az ég felé fordultam

–Ments meg! Nem akarok meghalni! Ments meg!..... Élni akarok! Azok az emberek, akiket szeretek...mind itt vannak! Hogy tudnék így elmenni?! Én csak próbálok boldog lenni Sominnal, miért nem hagysz élni?!....Nem akarok ilyen fiatalon elmenni, Sominnal akarok lenni!... segíts! – Kiabáltam mindezt az ég felé, mintha csak istennel beszélnék

–Sajnálom, az én hibám. – Ölelt át sírva Somin, aki gondolom mindent hallott, így visszajött

»5 hét múlva«

Már két hete le telt a három hét, amit az orvos adott nekem, viszont én még mindig itt vagyok.

Na de hogyan? Időközben Somin talált egy orvost, aki tudott nekem segíteni.

Ezt természetesen nem úgy kell érteni, hogy már meggyógyultam, mivel ez nincs így. Viszont az orvos szerint a kezelések és az általa írt gyógyszerek sokat segítettek abban, hogy javuljon az állapotom, bár még mindig bele telhet hónapokba vagy akár évekbe, amíg teljesen felépülők.

Az életem az ugyan olyan mint ezelőtt, továbbra is folytatom a karrierem, ott ahol abbahagytam.

Időközben az is kiderült, hogy Somin várandós, így ennél boldogabb már nem is lehetnék.

Legvégül kiderült, hogy köztem és a lány között fékezhetetlen a szerelem, és semmi sem tud elválasztani egymástól minket, mivel együtt minden akadályt képesek vagyunk legyőzni.

                           ~VÉGE~

Nos, igen. Végül sikerült megírom ezt az Oneshot-ot is, amit már nagyon régóta terveztem.

Eredetileg nem így lett volna vége, viszont én mindenképp happy end-et akartam. Remélem nem bánjátok 💕

⚠️Ha valaki nem olvasta volna végig a leírást: A történetet az Uncontrollably fond C. Kdrama ihlette ⚠️

Nagyon remélem, hogy tetszik nektek 💕 hamarosan visszatérek a könyveim folytatásával, ha van kedved, majd azokat is lesd meg💕

Köszönöm, hogy végig olvastad 💕

Valmint külön köszönöm a segítséget vhuekai -nak ❤️

simplewriter0_0 gyere ide😌❤️