Azt hittem, hogy más vagy,
Hogy mindig engem nézel,
De aztán rájöttem,
Csak mellettem néztél el.

Láthatatlan voltam,
És még mindig vagyok,
Pedig én téged látlak,
És én sem vagyok láthatatlan.

Tudom, hogy van szebb,
De én valamiért téged nézlek,
Valamiért rádfolyik szemem,
S valamiért te jelensz meg bennem.

Azt mutatom, nem bírlak,
Tettetem a bunkót, gonoszat,
De csak ezzel akarom takarni,
A bennem rejlő gondokat.

Hogy bírlak, nézlek,
Hogy benned s bennem hiszek,
Hogy nem adom fel, megyek,
És, hogy szeretlek.