Nem tudom miért fáj,
Mikor úgy érzem te rontottál.
Próbálom elhitetni magammal,
Hogy ez nekem nem baj,
De valójában miattad sírok,
S remélem te sem bírod.
Rosszat akarok neked,
Mivel te is tönkretettél engem.
Lelekileg már teljesen szétestem,
S te ezt mégrosszabbá tetted.
Miért kellett végig csak hazudni,
És végül a szőnyeg alá söpörni,
Mintha semmi sem történt volna,
Mikor etettél össze-vissza?
Úgy érzem megbántottál,
De már nem akarom, hogy te fájjál.
Most csak azt akarom, hogy neked fájjon,
Hogy te nézz rám sóvárgón,
Te érezd, hogy elcseszted,
Te legyél végre szétesve.
Nem tudom miért álltál le velem,
Talán csak hogy széttépd az eszem,
Ami bevallom sikerült,
De már bennem csak a bosszú sül.
El fogom érni, hogy szarul legyél,
Most én akarok lenni a bántó élmény,
Tönkre akarlak tenni,
Legalább annyira szétszedni,
Mint te tetted velem,
Hogy megmutassam neked,
Én nem vagyok olyan könnyű fajta,
Aki utánad nyálát folyatja.
Meg akarlak leckéztetni,
Hogy többet rám se merj nézni.