Írtam egy verset,
Ami nem rólad szól.
Eddig egész lényem,
Benne lelkem és szívem,
Csak körülötted járt,
De mára ez már elszállt.
Volt egy versem,
Ami más volt,
Kivételesen nem rólad szólt.
Nem olyan​ volt,
Mert üres volt,
Mert nem rólad szólt.
Más volt a téma,
De valóban tudtam,
Hogy így sem rejthetem,
Valódi énemet,
Mely mindig rád gondol,
És mindig rólad szól.
Ezt a verset olvasva,
Untam magam,
Mert hiányzott belőle valami,
És nem tudtam mi,
De rájöttem,
Hogy te.
Mert nekem a minden vagy te.
Bármennyire​ is próbálom elnyomni,
Te maradsz ugyan olyan, mindig.
És én még mindig hozzád írok,
De már kezdelek feledni,
Mert írtam egy verset,
Ami nem rólad szól.