James lökött egyet a vállamon, hogy haladásra sarkalljon. Oldalra pillantva, apám arcáról ugyan azt a döbbenetet olvastam le, mint amit én is éreztem, és a félelem lassan eluralkodott rajtam. A teremnek úgy az egyharmadánál járhattunk, így szinte mozdulatlan ajkakkal, olyan halkan, hogy csak a két férfi hallhassa megszólaltam.

- Mit keres itt Wade?! - sziszegtem. Erősen koncentrálnom kellett, hogy újból használható erőmet kordában tartsam, így erre fogtam a görcsösen ökölbe szoruló kezeimet.

- Nem tudom - jött a tömör válasz.

Több kérdést már nem állt módomban feltenni, ugyanis hallótávolságon belül kerültünk. Most mi legyen? - küldtem még egy utolsó kétségbeesett pillantást apámnak.

¤¤¤¤¤ -E/3 szemszög-

James és a két fogoly érkezése feszült hangulatot hozott magával. Rumlow egy csuklómozdulattal elküldte a Tél Katonáját, ezzel is a Starkok képébe vágva, hogy nem fél tőlük. Egy röpke pillantást vetett a Clarissa csuklójára fonódó bilincsekre, aztán már nem is foglalkozott velük. Négy katonája, mindemellett Carter és Rogers ott állt mellette. Ha a két fogoly tervez valamit, a korábban kiadott parancsa, miszerint ebben az esetben azonnal lőjék le a lányt, majd megoldja a gondot. Most a vele szemben álló férfira kellett koncentrálnia.

Sokadjára mérte végig az előtte lezserül összefont karokkal szobrozó, piros ruhás őrültet. Mióta alig tíz perce megérkezett, Rumlowot rossz előérzet kerítette hatalmába vele kapcsolatban. És ezen Carter kinézete sem segített, aki behozta a férfit.

- Veled meg mi történt? - vetette oda a nőnek foghegyről. Sharont por, hamu és horzsolások borították, homlokára és hajára megszáradt vér tapadt. Látszólag egy igen komoly harcon volt túl, de ő csak unottan vállat vont.

- Ránk robbant egy épület - felelte, mintha csak az időjárásról beszélne.

- Ránk? - ráncolta a homlokát egyre nyugtalanabbul Brock.

- Natalija - mosolyodott el őrült módjára a nő. - Biztos vagyok benne, hogy nem élte túl.

- Ez nem igaz! - kottyantotta közbe Deadpool vidáman, mire minden tekintet rászegeződött. Clarissa összerándult hangja hallatán.

- Miről beszélsz?! - kapta fel Sharon a vizet.

- Túlélte. Visszajött a Toronyba és lebuktatott a többiek előtt, mert te, drága Barbie hercegnő, elkotyogtad neki, hogy lefizettetek - ecsetelte panaszos hangon. - Kilyukasztotta a gyönyörű fejem! Fel kellett gyorsítanom a tervemet, nehogy kicsússzanak a kezeim közül.

- De elintézted őket? - szakította félbe a drámázást Rumlow. Szeme sarkából Clarissa rettegő arcát fürkészte; csakis ezért hozatta ide őket, hogy láthassa a lányt, gyűlölt ellenségét megtörni.

- Persze! Hidd el, édes, ezt biztos, hogy nem élték túl - pörgette meg a kezében a pisztolyát elégedetten Deadpool. Clarissa keze ismét ökölbe szorult, arca komorabb volt, mint az édesapjáé.

- A fiút is? - vonta fel szemöldökét egy ravaszdi mosoly keretében Sharon. - A te hős szerelmedet is?

- Eléggé Rómeó és Júlia befejezése lett a kapcsolatunknak - sóhajtott fel színészien, ám hangjában feszültség bujkált. - A bibi csak az, hogy engem még a szerelem sem tud megölni.

- Kérem a fegyvert! - nyújtotta a férfi felé markát Rumlow. Deadpool hezitálás nélkül átadta. Brock kikapta a tizenkét töltényes tárat. - Üres - konstatálta meglepetten.

- A vöröskébe meg a dokiban kettőt engedtem. A boszival kissé meggyűlt a bajom. Rá pazaroltam el az utolsó négy golyót.

- Te kis - lépett előre dühtől fortyogva Clare, mire a körben álló négy katona azonnal ráemelték fegyvereik csövét. Tony elkapta a lány karját és visszarántotta magához. - Álszent dög! - ripakodott rá Deadpoolra anyanyelvén.

A férfi nem felelt, még csak feszültnek sem látszott.

- Beszéljünk a fizetségemről - fordította maszk takarta arcát a két Starkról Rumlow felé. - Amint megkapom, már itt sem vagyok.

- Oh, hát persze - húzta gúnyos mosolyra a száját Brock. - A fizetség - azzal Deadpoolra emelte saját, teli táras pisztolyát.

- Tudja, hogy ez ellenem mit sem ér, ugye? - tette csípőre nagyképűen a karjait a fenyegetett. Merész beszédéből sütött az őrület. - Legalább akkor valami pofás mintát lőjön a mellkasomra. Ne ilyen, smilet, farkat vagy szivecskét. Valami fantáziadúsabbat! Legyen kreatív, Morci parancsnok!

- Nagyon szellemes, Mr. Wade.

- Csinálja csak! Nem megy vele semmire.

- Akkor igazán nem gond, ha letesztelem a regenerálódási képességét, ugye? - azzal meghúzta a ravaszt.

Ám a töltény félúton megfagyva lebegett a levegőben.

Clarissa minden figyelmeztetés nélkül a plafonhoz vágta a négy HYDRA katonát, a golyót egyszerűen a földre ejtette. Ahogy az fémes csattanással talajt ért, elszabadult a káosz.

Rumlow és Carter előkapták pisztolyaikat; Brock Tonyra, Sharon pedig Deadpoolra szegezte a fegyverét. Steve azonban nem mozdult, a háttérből Claret mustrálta és értetlenül állt a kialakult helyzet előtt.

- Mind tudjuk, hogy pár puskagolyó nekem nem kihívás - ült ki magabiztos mosoly a lány arcára.

- Megeshet - vetett rá egy sötét pillantást Sharon. - De le is buktatod vele a társadat. Van egy olyan érzésem, hogy ez itt nem Wade Elcseszett Wilson. Akkor nem kellett volna megvédened a seggét a lövéstől.

- Túl sokat tépi a száját - Clarissanak csak egy gondolatába került; erejével megváltoztatta a gravitációs erő vektorának irányát, egyenesen Sharon arcára mutatva vele, és a nő kezében lévő pisztoly megugrott és orron csapta tulajdonosát. A nő feje hátrahanyatlott, elvesztve az egyensúlyát megtántorodott és szabad kezével vérző orrához kapott.

Rumlow pisztolya elsült, de a töltény az út felét sem tette meg és máris a betonba csapódott. Az ezt követő öt lövedék is erre a sorsa jutott.

- Milyen nyelven adjam a tudtára, hogy ez haszontalan?

- Nem is az volt a célom, hogy eltaláljalak, angyalkám - vigyorodott el Brock. Mint egy végszóra, HYDRA katonák százai tódultak be a nagy terembe. Tony, Clare és Deadpool kis körbe tömörültek, hátukat egymásénak vetve.

- A páncélomat akarom! - morogta Tony, bár inkább hangzott nyüszítésnek, mint ellenséget megriasztó fenyegetésnek. Clarissa lerázta csuklójáról bilincse maradványait. A mellette álló vörös ruhás lerántotta fejéről a maszkját és egy gesztenyebarna loboncú fiú arca került napvilágra.

- Peter, soha többet ne ijessz rám ennyire! - sziszegte a lány és gyengén a felszólított oldalába könyökölt.

- Minek veszed le a maszkot, Rugdalózós?!

- Mert alig lehet benne látni, azért, Mr. Stark! - morogta a fiú immár tiszta hangon. - És sajnálatos módon, a HYDRA már egy ideje tudja, kit is takar.

- Hogy vették be ezek a barmok, hogy te vagy Wade? - hitetlenkedett Clarissa, miközben tekintetét ide-oda kapkodta az őket lassan körbe vevő seregen és valami kiúton agyalt.

- Wade csak Sharonnal találkozott személyesen, így rajta kívül senki nem látta közelről úgy, hogy túl is élte volna.

- De a hangod...

- Natasha mondta, hogy amiatt ne aggódjak. Rájuk robbant egy egész épület! Csoda, vagy inkább átok, hogy túlélte, és még csak meg sem süketült. Meg amúgy is, itt ez a francos maszk is.

- És Wade - tett volna fel egy újabb kérdést a lány, ám Tony a szavába vágott.

- Peter, könyörgöm, mondd, hogy nem erősítés nélkül jöttél!

- Bármelyik percben itt lehetnek a többiek.

- Ennyi golyót egy másodpercre sem tudok megállítani! - Clarissa hangjából sütött a kétségbeesés.

- Megoldjuk - bizakodott Peter. Tonynak ekkor tűnt fel a fiú halántékán futó vékony heg, ami bekeretezte arcát.

- Peter, nem hiszem, hogy-

Hatalmas robbanás rázta meg a falakat és a morajlás elnyelte a mondat végét. A terem két különböző pontján darabokban hullottak alá a betontömbök; egyik keletkező üregen egy zöld óriás rontott be és kezdte feldúlni a helyet, a másikon egy vasember páncél bukkant ki a szálló-kavargó porból. Tonynak úgy csillant fel a szeme a masina láttán, mintha élete igaz szerelmét látná viszont.

A páncél megindult feléjük, majd nemes egyszerűséggel felkapta Tonyt és amerre jött, arra távozott utasával. A maszk félrecsúszott és egy boldogan mosolygó afroamerikai tekintett le a milliárdosra.

- Úgy hallottam, jól jönne egy kis segítség!

- Oh, Rhodey, barátom, nem tudom, örültem-e neked ennyire valaha!

Clarissa és Peter egymásnak vetették hátukat, mint akiknek nem ez az első csatájuk egymás oldalán. Még nem voltak kinn a csávából. A HYDRA sorai a hirtelen rájuk rontó King Kong miatt összezilálódtak, de lassan visszarendeződtek. Egy-egy lövés is eldördült, ezekkel Clare még megbírkózott. Ám az idejük egyre fogyott.

De úgy tűnt, az erősítésnek erre is volt terve. A Hulk által ütött lyukon egy távirányítással vezérelt quinjet repült be és eresztett el pár sorozatlövést, ezzel leszállópályát tisztítva magának. Csak addig érintkezett a talajjal míg az utasai kiszálltak, aztán ismét visszaröppent a levegőbe és ritkítani kezdte az ellenséget. Ismerős arcok vegyültek a rossz fiúk soraival; Natasha, Wanda, még Clint és Pietro is ott volt, pár kötéssel összetákolva és egyben tartva.

Ezzel szemben Peter és Clarissa szőke loboncra lettek figyelmesek a szemük sarkából.

- Meg akar lógni! - mutatott Sharon után Clare, közben újabb lövedékeket vezetett a betonba, mintegy védőburkot vonva maguk köré.

- Ő az enyém! - morogta a fiú és azzal már a nő után is vetette magát, választ sem várva. Sharon berohant egy folyosóra, így Peternek át kellett lendülnie a HYDRA katonák fölött, hogy el ne veszítse az árulót. Az utolsó pár ellenséges ügynöknek végig szögdelt a fején majd ráfordult a folyosóra amerre Carter eltűnt. Egy lövedék épp mögötte csapódott be a falba, de rá se hederített. Az út egyenes volt és hosszú, a végét még Peter sem látta. A nő úgy tíz méternyire járhatott előtte, így megszaporította lépteit. A belmagasság túl alacsony volt, így futó képességeire volt kénytelen támaszkodni.

Egyre közelebb került emberfeletti gyorsaságával, de ez persze az üldözöttnek is feltűnt. Mikor már csak öt méter választotta el őket és a hátuk mögött hagyott csata zajai szinte teljesen elhaltak, előkapta a pisztolyát és vaktában a válla fölött elkezdett tüzelni a fiúra. Peter felugrott a plafonra és egy rövid ideig igazi pók módjára ott folytatta útját, bár jóval lassabban, mint két lábon. Mikor ellenfele tára kiürült, egy szaltóval leugrott és fordulat közben pókhálót lőtt Sharon felé. A ragacsos anyag rátekeredett annak bokáira és a nő elterült a beton padlón. Peter arcára győzedelmes mosoly ült ki és lassan megközelítette a földön vonagló áldozatát.

- Itt a vége, Sharon - szólalt meg magára erőltetett nyugodt hangon, de a düh kiszivárgott szavaiból. - Nincs több félrevezetés, nincs több megtévesztés, nincs több zsarolás.

A nő halkan, mindent tudóan felkacagott.

- Kijátszottad az ütőkártyáidat - állt meg a nő felett. Undorral nézett le rá, megvetéssel és gyűlölettel.

- Mi ez a rosszalló tekintet, kölyök? - vigyorgott fel rá elégedetten, mint aki a művét csodálja. - Meg akarsz ölni? Csak nem a palid miatt vagy dühös? - hergelte.

- Az egész a te hibád - felelte érzelemmentes hangon Peter.

- Oh, nem, nem. A terv másé volt, én csak végrehajtottam a feladatom, és élvezettel néztem a kialakuló káoszt. Mondjak neked valamit, kölyök? Még Gwen Stacey halála is az egyenlet része volt! - vihogott a nő diadalmasan, ahogy látta ellenfele arcát megrándulni, mint akit gyomorszájon vágtak. - Mindenképp megöltük volna. De te elintézted helyettünk ezt az apróságot - azzal kirúgta Peter alól a lábait, mielőtt annak ökölbe szorult kezei megindulhattak volna felé.

A földre vitte a fiút, egy gyors csuklómozdulattal borotvaéles késével lenyeste a bokáját összeragasztó hálót, majd a penge élét ellenfele torkának nyomta. Ahol enyhén megkarcolta vér serkent fel, folyt végig a hibátlan bőrön, majd festette be Deadpool ruháját.

- Nem gondoltam volna, hogy ugyan az a méretetek - mosolygott, szabad kezével lefogva Peter egyik karját a feje fölött, a másikat a térdével szögezte annak törzséhez.

- Maga őrült! - vicsorogta válaszul a fiú.

- Hol hagytad Wadet? - engedte el a füle mellett a bókot Sharon, és közelebb hajolt a tinédzser arcához. - Magam akartam megfizetni a munkáját.

Peter egy nagy lendülettel körbe fűzte vádlijait a nő nyakán és hátra rántotta őt. A kés kirepült Sharon kezéből, apró vágást ejtve a fiú állán. A kém feje nagyot koppant a földön, kidülledt szemekkel levegő után kapott. Lába kétségbeesetten megrándult és fejbe rúgta Petert, akinek az ütéstő meggyengült szorításából végül némi küszködés után, zihálva kiszabadult. Mindketten távolabb bukfenceztek a másiktól. Sharon azonnal tartalékpisztolyáért nyúlt, de még csak célra sem tudta fogni, máris a padlón csattant egy ragacsos háló társaságában. A két gyűlölködő tekintet találkozott és a felek ismét egymásnak estek.

Sharon egy jobb egyenest indított a fiú arcába, ám az könnyűszerrel kitért előle, elkapta a karját és kicsavarva azt arccal a falnak taszította.

- Vége van - sziszegte a fülébe dühtől eltorzult hangon.

- A barátságos Pókember - fújta ki arcából szőke, vérrel befestett tincseit Sharon. - És most mi lesz? Kitöröd a nyakam? Lelősz? Vagy elvágod a torkom? Ugye milyen csábító a bosszú gondolata?

- Nem - rázta meg a fejét a fiú, mint aki most ébred egy álomból. - Meghagyom a döntés jogát Casynek és a Kapitánynak - szűrte a fogai között.

- Az úgy nem buli - ragadta meg szabad kezével a sokkolóját és Peter oldalába nyomta, aki felkiáltott a fájdalomtól és hátratántorodott. A nő kihasználta a helyzetet és kihalászott valamit a zsebéből. - Na ez buli lesz! Astala vista - azzal kibiztosította a gránátot. Peter csillagokat látott, izmai görcsbe rándultak, és hiába érzékelte a veszélyt, nem tudott mozdulni, levegőt is alig kapott.

Amikor a detonáció bekövetkezett, már elképzelte, ahogy megszenesedett hullájára rátalálnak a barátai. De egy test nekicsapódott, lesodorta a földre és betakarta. A füle pattogott, a karja megpörkölődött, de komolyabb baja nem esett. Por szállt körülöttük és nehezítette meg a légzését, a plafon megremegett, de még kitartott, nem omlott a nyakukba.

Tekintete a rajta fekvő testre kalandozott, még a por és a bevert feje okozta ugráló fekete pöttyök ellenére is döbbenten ismert rá az alakra.

- Wade?!

A férfi bal karját és lábát levitte a robbanás, csak egy gyógyulófélbe lévő csonk maradt utána. Bősz káromkodásba kezdett, a szitkok feléről Peter nem is tudta, hogy létezik. Végül egy kimerült sóhaj keretében átkarolta a férfi nyakát.

- Csak fogd be - szólt rá.

- Megmentettem az életedet - jött a felelet, ami inkább nyöszörgésre hajazott. - Jössz nekem egy randival.

- Kuss! - horkantott fel Peter, de kormos arcára kiült egy bárgyú mosoly.