'Kis' késés után, itt a kövi rész :) És hát igen... kissé kitöltő rész feelingje lett, azt please nézzétek el nekem XD a következő fejezet a napokban várható, ha ez valakit boldogít ;)

Steve elment Sharonnal és annak egységével. Azóta nem hallottunk felőlük. És ennek már hét napja...

Hogy ez mit jelent?

Hogy már egy hete nem rendeztem le az ügyet Stevevel.

Hogy már egy hete vagyok Stark a Bosszúálló toronyban.

Hogy már egy hete szinte minden percemet a Maximoff ikrekkel töltöm. Igen, mielőtt bárki meglepődne, már kibékültek.

Hogy egy hét alatt szinte teljesen beilleszkedtem! Összebarátkoztam Thorral és Clinttel. Brucet még mindig elfelejtem nem magázni. Vízió... Ő maradt Vízió. Vele kapcsolatban csak annyit tudok, hogy jobb, ha nem flangálok egy szál fehérneműben, a szobámban... Bár ez apuval kapcsolatban is igaz! Igen, apu. Próbálom hozzászoktatni magam a megszólításhoz.

Na, és még mit jelent ez a hét nap? Gyerünk, gondolkodj egy kicsit! Igen, jó helyen kapizsgálsz... Ma jön haza Peter!

Igen, emberek! Peter Parker ma érkezik vörös szőnyegen! De csak délután... addig még több óra áll előttem!

Kiléptem a fürdőből; egy Rock 'n' Roll feliratú vörös pólót és egy ibolyakék, vászon rövidnadrág volt rajtam. Igen, vörös; immáron látom a kék, a piros és a narancssárga legtöbb árnyalatát. Tudtátok, hogy Natnek vörös a haja? Ja, persze, miket beszélek, ti látjátok a színeket.

A hajamat laza lófarokba fogtam. Felkaptam a gördeszkámat és kigurultam vele a folyosóra.

Igen, mivel a chip miatt nem hagyhatom el ezt a fránya tornyot, azzal boldogítom apát, hogy gördeszkával száguldozom fel s alá. Megpróbáltam megtanítani Maximoffékat is, hogy hogyan használlják, több-kevesebb sikerrel. Meg fogtok lepődni, de míg Wanda szinte profin csinálja, Pinek az is nehezére esik, hogy megálljon a deszkán! Marha vicces, ahogy próbálkozni szokott. Múltkor hajszálon múlt, hogy ki ne repüljön az ablakon.

Kigurultam a liftből és erősebben meglöktem magam. (Hozzátenném; kelletlenül ugyan, de most felvettem egy fekete tornacsukát. Aki állt már mezítláb gördeszkán, az érti, miért.)

Elszáguldottam apa mellett, aki ijedtében hátrébb ugrott és magára öntötte a fél csésze kávéját.

- Clarissa! Azonnal szállj le arról az életveszélyes, négykeréken guruló boszorkányseprűről! – szólt rám idegesen, miközben egy ronggyal megpróbálta eltüntetni a foltot a pólójáról. Sikertelenül. – Ezt már a múltkor megbeszéltük! A konyhában nincs ki mind a négy kereked!

- Igenis, apuci – mondtam lelépve a deszkámról, oda sem figyelve Tony 'mindig ezt mondod' zsörtölődő megjegyzésére. – Pi, megdobnál egy kávéval? – vetődtem le a Wanda és Thor közötti üres bárszékre. A következő pillanatban mindhármunk előtt ott termett a gőzölgő italból egy-egy pohárral és egy pimaszul vigyorgó Pietro. – Hát ez... gyors volt.

- Mindig ilyenkor esel be reggelire... és mindig a kávéval kezdesz – ült fel velünk szemben a konyhapultra Pi. Elhúztam a szám a megjegyzésére, de nem vágtam vissza. Édes a bosszú, de csak ha hagyjuk kiforrni magát.

- Wanda, délután megint csatlakozol az edzésünkhöz? – fordultam a lány felé.

- Nem megy – küldött egy szerény mosolyt. – Fury adott egy megbízást. Délben indulok.

- Ezt még nekem sem említetted – dőlt előrébb Pi a pulton.

- Mert én is csak ma reggel tudtam meg – egy bocsánatkérő pillantás kíséretében belekortyolt a kávéjába. Pi, szájával 'o'-t formálva bámult testvérére.

- De nem kell aggódni, Vízió is vele lesz – szólt közbe apa.

- Megnyugtató – morogta Pietro, maiért ki érdemelt húgától egy igazán csúnya pillantást. Gondoltam, gyorsan mentem a helyzetet mielőtt kinyírnák egymást, így témát váltottam;

- Pet késő délután fog beesni, ha minden igaz – ittam bele én is a kávémba.

- Ezt meg te honnan veszed? – pillantott rám apa.

- Tegnap este felhívott -feleltem gúnyosan.

- Akkor téged félretájékoztattak, Zsebibaba, ugyanis...

- Ugyanis, most lehet, hogy elrontunk egy meglepit, - szakította félbe apát Clint, az órájára pillantva – de két percen belül leszáll a gép, amin utaznak.

- A; mi van? B; utaznak? – csaptam le a csészét a pultra, aminek az lett a következménye, hogy a tartalma jó része kifröccsent.

- A; szerintem ezt, mint mondottam, meglepetésnek szánta. B; ha jól tudom, már pedig jól tudom, az édesanyját nem hagyta Londonban.

- Jogos. Nálad a pont, Barton – húztam el a szám.

- Mert? Kiben reménykedtél, mint társaság? – grimaszolt Pi.

- A szőke hercegben, fehér lovon – öltöttem rá ki a nyelvem.

- Akkor ez meg lett beszélve – állt fel apa az asztaltól, többkérdő tekintettel kísérve. – Parker fél órán belül beesik, Maximoff úrfi fehér musztángot kap karácsonyra, nekem meg ideje, hogy visszamenjek dolgozni.

- Hahaha, nagyon vicces! Menj a pokolba, Stark! – morogta Pi.

- Melyikünk? – kérdeztük egyszerre.

- Jinx – kacsintok apura, mire felkacag és viszonozza a gesztust, majd a lift felé veszi az irányt. Imádjuk szivatni egymást, és azt a tipikus, apa-lány kapcsolatot játszani. Ami, szerintem, nagyon is jól megy.

- Most őszintén, Clarissa – szólalt meg Thor, fürkésző szemeit rajtam tartva – biztos nem vagytok rokonok Starkkal? Nem hogy természetre, de még külsőre is hasonlítotok.

- Tényleg? – lepődők meg. Az Isten mosolyogva bólint.

- Barna szem, barna haj, átlag testmagasság, szarkazmus...

- Az én vicceim jobbak! – szakítom félbe.

- Az egod pedig kisebb – vág vissza a korábbiért Pi.

- A tiednél biztosan – mosolygok rá gúnyosan.

- Vigyázz, elég magasan vagyunk! Én a helyedben nem hazudnék ekkorát; nagyot eshetsz.

- A plafon csakis miattad fog leomlani.

- Stark! Maximoff! Az edzőterembe! – szakít véget gyerekes vitánknak Clint dörmögő hangja. Sokszor hallottuk már azt a három rövidke mondatot ez alatt az egy hét alatt; és sosem jártunk jól, ha nem teljesítettük az utasítást.

- Igenis! – sóhajtottuk egyszerre. Jinx...

¤¤¤¤¤

- Hogy lehet az, hogy Nat lazán megver téged, de mi együtt nem tudunk lenyomni egy hét után sem!? – ziháltam.

- Az "összhang" tökéletes – mutatott macskakörmöt a levegőben Pi. Hozzám hasonlóan ő is ki volt fulladva.

- Valóban, azzal nincs gond – illesztett egy újabb gyakorlónyilat az idegre Clint. Mi nem használhatjuk az erőnket, de ő használhatja a francos íját! A fair play hl marad? – Stratégiailag viszont még Hulk is leköröz titeket.

- Nagyon köszi, Barton – pufogott Pi.

- Csak akkor hívod Bartonnak, ha be vagy rá rágva – jegyeztem meg halkan.

- És most be is vagyok! Ugyanis ennek az edzésnek semmi értelme, hisz te nem harcolsz!

Ez igaz. Attól még, hogy Stark lettem, nem vagyok Bosszúálló. De ezt én nem is bánom. A csatamező nem az én otthonom. Nem bírnám a nyomást.

- Három óránál! – rántott vissza a jelenbe Pi hangja, mire automatikusan lebuktam. A nyíl elsüvített a fejem fölött, majd hangos csattanással beleállt a falba.

- Clint! – pattantam fel hisztérikusan. – Az majdnem a fejem volt! – hadonásztam a még mindig rezgő nyíl felé.

- A majdnem is csak nem – felelte egyszerűen. Sértődötten összefontam a karom a mellkasomon. Pi felsóhajtott és törökülésbe ereszkedett. – Mi van ma veletek, gyerekek?

- Wanda elmegy – dünnyögte Pi.

- Peter hazajön – sóhajtottam.

- Ezek nem mentségek – rázta a fejét Sólyomszem.

- Ha ennyire nem tetszik a szintünk, akkor miért nem Nattel edzel? – nyúlt ki a padlón Pi. Leültem mellé féllótuszban.

- Tegnap délután óta nem is láttam -sóhajtott Clint és megadóan ő is letelepedett velünk szemben.

- Pontosabb időpontot nem tudsz mondani? – kezdtem játszadozni Pietro vizes hajtincseivel, amit ő lehunyt szemmel, békésen tűrt. Talán még tetszett is neki, ha Wanda nem, hát más foglalkozik vele. Mert valljuk be, kevés embernek van türelme egy száguldozó vénülő pubertáshoz.

- Mikor a Kapitányék visszaértek. Mikor is? Ötkor? – lefagytam, a kezem már csak enyhén remegve ragaszkodott egy megcsavart tincshez.

Steve visszajött? És én erről miért nem tudtam? Lehet, direkt került el? Valószínű... Hisz, szemét voltam vele. Nagyon. De én rendbe akarom ezt hozni! Már ha rendbe lehet... Mi van, ha hallani sem akar rólam? Ha...

- Cas, minden rendben? – érintette meg a csuklóm Pi, hideg érintésére összerezzentem. Sóhajtottam egyet, hogy kitisztítsam a kételyektől a fejem. Fölösleges lett volna hazudnom, ez a fiú úgyis kiszúrja. Mindig kiszúrja...

- Csak nem tudtam, hogy a Kapitányék már visszajöttek – erőltettem egy mosolyt az arcomra.

- Nem tudtad? – lepődött meg Clint. – Pedig azt hittem, beszélni akartatok egymással.

Igen, mindenki tudja, hogy összevesztünk. Még Peter is. De a pontos, részletes forgatókönyvet csak Pietronak meséltem el. Mikor ő volt háborúban Wandával, mert összevesztek a lány Vizióval való kapcsolatán... tipikus nagybátyus, nem?

- Úgy tűnik, csak én vele – feleltem egy szomorú sóhaj kíséretében. Clint küldött felém egy gyengéd mosolyt, míg Pi felült és homlokon csókolt, ahogy azt a húgának is szokta.

- Biztos csak sok feladata volt – próbálkozott Sólyomszem.

- Vagy csak nem akar látni – nevettem fel, pedig sírni akartam volna.

- Srácok? – jött apa hangja az ajtó felől. Egy emberként kaptuk oda a fejünk. – Itt vagytok?

- Igen! – kiabáltam megelőzve a fiúkat.

- Itt hol?

- A bokszzsákok mellett – kuncogtam.

- Éltek még? – jelent meg apa feje egy kék zsák háta mögül. – Aha, szóval nektek a teadélután jelenti az edzést? Hidrogénfej, vedd le a mancsod a lányomról!

- Csatlakozni jöttél, Tony? – gúnyolódott Clint, és esküszöm, már láttam, ahogy a nyílért nyúl.

- Nem. Csak szólni, hogy Póki megjött.

Felpattantam örömömben.

- Komoly?

- Igen. És hozott magával egy igencsak idegesítő egyedet az egyik kihaló félben lévő állatfajból... - zsörtölődött. Pi és Clint értetlenül össze nézett.

- Stark, megint összekeverted a kávét a whiskyvel? – csipkelődött Clint.

Fogalmuk sem volt, apa vajon kiről beszél. De nekem volt egy tippem... egy tuti tippem.

¤¤¤¤¤

A nappaliban várakoztunk, míg apa lement, hogy felkalauzolja Petert és a meg nem nevezett potyautast. A Bosszúálló létszám hiányos volt, Natet nem látta senki, és Steve sem jött még be, ahogy Vízió is hirtelen eltűnt. A jelenlévők persze tanácskoztak, ki lehet Peter titokzatos társa. Jaj, Istenem, ha az, akire gondolok...! Áldani fogják a tudatlanságukat.

- Te tudod, kiről van szó, igaz? – fogott közre a heverőn a két Maximoff.

- Nem tudom, csak tippem van – feleltem közömbösen. Várakozón pillantottak rám.

- És? – sürgetett Wanda.

- Nem akarok téves infót továbbítani – ráztam meg a fejem. Ebben a pillanatban csilingelve felnyílt a lift és apa szinte kirobbant rajta.

- Ha én idegesítő vagyok, akkor ő mi? – hadonászott idegesen, amivel kiérdemelt jó pár érdeklődő pillantást.

Kissé nyugodtabban kiszállt a másik két személy is a felvonóból. Peter egyből kiszúrt és felém intett. Odaszaladtam hozzá és sikítva a nyakába ugrottam. Á, ugyan, kicsit sem gyerekes. Melette úgy 185cm magas férfi állt, pulóverben, mackónadrágban, a kapucnit mélyen az arcába húzta; de még így is kilátszott cinkos mosolya.

- Casy! Megfolytasz! – nevetett nehézkesen Pet.

- Örülök, hogy újra látlak – nyomtam egy puszit a halántékára, miközben elengedtem a nyakát.

- Én már nem is kapok? – tárta szét a karjait a kapucnis. Nevetve belebújtam az ölelésbe.

- Wade Wilson, te jeti! Túl magas vagy! – bokszoltam vállba miután elváltunk (mindehhez lábujjhegyre kellett állnom!).

- Örülök, hogy még megismersz – nevetett.

- Jól hallottam? – szólalt meg dr. Banner. Akarom mondani, Bruce... - Wade Wilson?

- Személyesen! – húzta ki magát a férfi nagyképűen, mire Peter jó erősen tarkón vágta.

- Wade vegyél vissza, mielőtt Mr. Stark kidob! – szólt rá.

- Most éppenséggel nem mondtam semmit! – háborgott az érintett.

- De terveztél! – fordult felé Pet.

- Ezt nem tagadom...

- Egy gonosztevő a Bosszúálló toronyban? – kérdezte gúnyosan Sam.

- Csak ex gonosztevő, madárkém! Spidey megtérített.

- Spidey? – vonta össze világos szemöldökeit Pi. – Ez egész jó... - ezúttal ő kapott tőlem egy kisebb nyaklevest.

- Egy gonosztevő mindig is gonosztevő marad – szólt közbe Clint az egyik fotel karfáján ülve.

- Én is az voltam – suttogtam zaklatottan, hogy senki ne hallja meg.

- Az más volt – súgott vissza Pi. Naná, hogy hallotta...

- Csak én nem tudom, ki az úr? – kérdezte Thor.

- Ha úrról van szó, akkor én sem tudom, kiről beszéltek – töltött magának egy üveg whiskyből Tony.

- Apa! – csattantam fel.

- Most mi van?

- Ne igyál annyit! – de ő erre csak kiöltötte rám a nyelvét és egyben lehúzta a pohár tartalmát. Sóhajtottam egy nagyot, majd Thor felé fordultam. – Ő itt Wade Wilson, másnéven Deadpool. A storyja eléggé menő, de mindig elferdíti – itt a vádlott hangosan felmordult -, a lényege az, hogy ez a csipkelődő idióta hallhatatlan. Röviden. Nagyon röviden.

- Aha – nyújtotta el a második magánhangzót Thor.

- És most a te drága nyolclábú barátod azt akarja, hogy ez a vörösruhás csimpánz – mutatott apa Wadere, aki most épp nem volt piros, ha minden igaz – itt maradhasson a toronyban.

- Hát, mindig is közel álltak egymáshoz...

- Casy! – csattant fel Pet.

- Most mi van?

- Ezzel nem segítesz.

- Tudom.

- Had maradjon – szólalt meg hirtelen Wanda. Igen, Wanda Maximoff. Mindenki döbbenten bámulta szegény lányt. – Ha Tonyt el tudjuk viselni, akkor őt is.

- Köszönöm Angyalom, én is imádlak – kortyolt bele az újabb adag whiskyjébe apa.

- Akkor...? – pillantott körbe Pet.

- Maradhat – felelte apa, mintha a fogát húznák.

- Wade! – szólalt meg ismét Wanda. Mi lelte ezt a lányt? – Megmutatod az arcod?

- El fogsz ájulni, olyan elbűvölő – hajtotta hátra a kapucnit Wade. A teremben lévők egyhangúan szisszentek fel, kivéve Petet. Hát, igen... nem lett sokkal szebb.

- Szépségverseny első hely garantált – motyogta Pi.

- Na, jó, gyerekek, elég volt az önmutogatásból, inkább a szobátokat nézzétek meg – állt fel a pulttól apa, de a whiskys üvegért még visszanyúlt. – És te! – mutatott ismét Deadre. – Egy szót sem szólsz egész út alatt, kápis?

- Tu fé szava i besz [Tudok fél szavakban is beszélni] – felelte Wade. Apa türelmetlenül megforgatta a szemét, majd belépett a várakozó liftbe.

- Beszállás, idióták! – morogta.

- Pi, te nem! – könyököltem oldalba, amit rögtön vissza is adott.

- Nekünk is indulnunk kell – pattant fel Wanda. – Nem látta valaki Víziót?

Néma csend volt a válasz. Wanda bociszemekkel fordult a bátyja felé. Pi felsóhajtott.

- Megkeresem – és már el is szelelt.

- En se ke li [Ennek sem kell lift] – jegyezte meg Wade.

¤¤¤¤¤

Úgy tíz perce püfölhettem az egyik bokszzsákot. Pire vártam, hogy elkezdhessük a szokásos edzésünket. Természetesen zene kíséretében. Tegnap például a Nickelback – Million Miles An Hour-ra bonyolítottuk le. Mára megígértem Pinek, hogy Michael Jackson lesz. Imádja. Meg, persze a Pink Floydot.

De még mindig nincs itt. Késik, ami rá nem jellemző.

Sőt, a mai edzést ki is akarta hagyni, mondván, hogy én biztos szívesebben lennék most Pettel. Persze, imádom Petert, de szegény csak most esett be, még csak ki sem pakolt. És nekem most Pire lenne szükségem, hogy elterelje a gondolataimat, mik folyton folyvást visszakalandoznak Stevere...

Hirtelen kattant az edzőterem ajtaja.

- Pi! Na, végre! Mi tartott ilyen... - pördültem meg és a szó a torkomon akadt. Nem Pi áll előttem, hanem Nat, kifejezéstelen arccal. – Nahát, Natasha! Azt hittem Pietro vagy! – kacagtam fel. Nem nevetett vissza, még csak el sem mosolyodott. – Nat? Minden rendben? – nem felelt.

Ekkor olyan dolog történt, amire nagyon, de nagyon nem számítottam.

Nat előkapott egy kést és rám támadt.