Louis telefonja szüntelenül rezeg mellette az ágyban. Már két napja, pontosabban péntek óta ez megy. Louis éppen egy tengeri csillag módjára ki van terülve az ágyán, és folyik a nyála a párnára, amibe beletemette az orrát. Egy kicsit fáj, de nem annyira, mint a szíve.

Olyan egy szomorú balfasz! Gondolatban gratulál magának, hogy egyszerre egy kibaszott idióta és egy szívből jövő költő.

A rezgés abbamarad, de Louis tudja, hogy egy-két órán belül kezdődni fog elölről. De úgysem fogja felvenni. Megígérte magának, hogy nem teszi.

Harry megállás nélkül hívogatja a meccs óta. Aznap éjfélig hívta, aztán tegnap minden órában egyszer, ma pedig már van hét nemfogadott hívása, pedig még csak kettő óra van. Louis rosszkedvűen felül, miközben kibámul az ablakon. A szemei még félig csukva vannak, a haja kócos. Kint szakad az eső, szinte sötét van, és nagyon úgy néz ki, mintha éppen világvége lenne.

Lehet, hogy az is van. Louis nem bánná, mert hát kije is van? Niall véget vetett a kapcsolatuknak, Lottie nem beszél vele, az anyja alig van otthon, Mark már nem az apja, Harry pedig... ja, hát Harry bonyolult.

Louis visszahanyatlik az ágyra. A telefonja újra nekiáll rezegni, mire összeszorítja a szemét, és belenyög a párnába.

Ne csináld, Louis.

Tovább rezeg.

Ne.

Rezeg.

Szeresd önmagad.

- Kurvanyját - nyöszörgi Louis és a telefonjáért nyúl.

Nem kellene ezt csinálnia. Amikor múlt pénteken hazaért a meccsről, rettentő szánalmasnak és elveszettnek érezte magát, és ez az egész pont akkor zúdult rá, amikor már Harry sem akarta elviselni - Harry, aki az elmúlt hónapokban a kősziklája volt. Elkezdett gondolkodni, és a következtetés, amire jutott érzelmekkel járt.

Lehet, hogy Lottie-nak igaza volt; lehet, hogy van egy ici-pici esély arra, hogy igaza volt.

Valami oka lehet annak, hogy nem érezte magát teljesen elcseszettnek, amíg Harry még mögötte állt. Kell lenni egy indoknak, hogy miért érzi magát ilyen rosszkedvűnek a veszekedésük óta.

De ha véletlenül vannak ilyen érzései (furcsa, értelmetlen érzései) Harry iránt, akkor azokat nem szabad buzdítani. Rossz, rossz érzések. Most, hogy finoman be lettek ezek ismerve, mehetnek is vissza oda, ahonnan jöttek (a pokolba).

- Mrgff.

- Lou...? - Harry hangja lágy, talán egy kicsit meglepett is, hogy Louis felvette a telefont. A hangja gyengédebb, mint ahogy azt képzelte. Azt hitte, Harry azért hívja, hogy veszekedjenek.

Válaszul csak egy fújtatást sikerül kinyögnie. Már kezd nehezen kapni levegőt a párnában, de nem emeli fel a fejét. Ehelyett enyhén elfordítja, hogy egy kis levegőhöz jusson.

- Beszélj - utasítja halkan. Ha Harry üvöltözni fog, akkor essenek túl rajta minél gyorsabban.

Harry beszívja a levegőt a vonal másik végén. Furcsa, hogy Louis hasa már a hangjától is összerándul.

- Bocsánatot szeretnék kérni, Lou - kezdi. - Sok dologért.

Louis szó szerint nem erre számított. Úgy érzi, mintha elállna a lélegzete és egy másodpercre mindene szerve teljesen ledöbbenve megállna.

Harry tart egy kis szünetet, talán hogy megnézze, Louis fog-e valamit mondani. Mikor rájön, hogy nem, ismét vesz egy mély lélegzetet. - Nem volt fair a részemről, amit a meccs előtt tettem. Először is, nem az én dolgom, hogy megmondjam, mikor vagy hogyan mond el a legjobb barátodnak, hogy meleg vagy.

- Queer - morogja Louis. Harry hangja rohadtul sötét és gyengéd. Isten igazán visszaaltathatná Louis-t, de a szíve teljes sebességgel ver.

- Akkor, queer - mondja Harry, és Louis szerint talán egy picit mosolyog is. Vagy ez egyszerűen egy vágyakozó gondolat volt? - De, ja, nem az én dolgom volt. Még akkor is ha, tisztelettel azt gondolom, hogy jobb lenne, ha megtennéd, ez a te dolgod. Ahogy mondtad, nincs beleszólásom. - Tart egy kis szünetet.

Louis szerint ez nem egészen valós. Hogy a fenébe jutottak idáig? Harry egy őszinte, hosszú, istenverte bocsánatkérést ad neki.

- Másodszor - folytatja. - Az, hogy ezt az év legfontosabb meccse előtt hoztam fel, rohadt idiótaság volt. Nem volt erre szükséged akkor, mert csakis a meccsre kellett volna koncentrálnod. Szerencsére a csapatunk pusztított, de mégis... Harmadszor pedig... - megáll és zavartan megköszörüli a torkát.

Csend van a vonalban. Louis a homlokát ráncolja, annak ellenére, hogy a mosolya egyre csak nő az ajkain. Tudja, hogy a pici kis érzések újra csatlakoznak, de megbaszhatják magukat.

- Harry? - kérdezi végül Louis.

- Oké, basszus - Elég esetlenül, és egy kicsit érzelgősen hangzik. - Ez most kurvára furán fog hangzani, és nem hiszem, hogy bármit is jelentene, de izé. Én...

- Te...?

- Ööö...

- Nyögd már ki, az isten szerelmére! - forgatja a szemeit Louis.

Harry egy akkora mennyiségű levegőt szív be, hogy azzal valószínűleg egy egész lufit meg lehetne tölteni.

- Melletted állok.

Óh.

Louis, a telefont maga mellett hagyva az ágyon megfordul. Belégzés, kilégzés. Nem, ez így nem jó. Egyáltalán nem jó. Louis-nak higgadtnak kéne maradnia, hogy a hasában lévő idegesítő pillangók éhen halljanak a Harryvel kapcsolatos dolgok hiányától, amiből táplálkoznak. Még csak két nap telt el, és Louis már ezüst tálcán kínálja nekik azt, amit akarnak.

Blair Waldorf szavaival élve: Louis szereti Isten összes teremtményeit (nagyjából), de ezeknek a pillangóknak pusztulniuk kell. Nincs nekik itt helyük. Nem értik, hogy nem kívánatosak? Utálatosak.

Bár Louis nem hibáztatja őket, annak ellenére, hogy ellenséges velük szemben; elvégre itt van, és még egyszer a füléhez emeli a telefont.

- Öhm - mondja Louis és köhög egyet. Harry csendben van vonal másik végén, de Louis hallja a lélegzetvételeit. Szinte el tudja képzelni, ahogy kínjában eltakarja az arcát. - Szóval... most le fogom tenni. És aztán újra felhívsz, és úgy teszünk, mintha ez soha nem történt volna meg.

- Okés, jó.

Újra elhallgatnak egy pillanatra. - De tudni fogom, oké? - Louis nem bírja ki, hogy ne tegye hozzá, mielőtt gyorsan kinyomná a hívást.

Jézusmária.

Ismét felhívja Harryt. - Szóval szeretnéd, hogy leszopjalak, vagy ilyesmi? Mert eléggé unatkozok.

Mert hiányzol.

Ahogy a második hívás befejeződik, Louis feltápászkodik az ágyról. Megnézi magát a tükörben, és csak úgy mint egy pár hónapja, úgy gondolja, úgy fest mint egy borzas galamb. A kócos haja égnek áll, szemei dagadtak. Szinte ugyanúgy néz ki, mit akkor, bár talán az arccsontja kicsit kiemelkedőbb, formája pedig élesebb. Idősebb lett.

Illetve nem nagyon látszik, de queer is, és valószínűleg már nem gyűlöli Harry Stylest. Furcsa.

Félmeztelenül sétál le a földszintre, csak egy tréning nadrág és egy pár sport zokni van rajta, mivel úgy gondolja, Harry később úgyis le fogja vetkőztetni. Megvakarja a nyakát, mire egy enyhe fájdalmat érez, hiszen az elmúlt éjszakákon eléggé furcsán aludt.

- Ó - mondja, amikor bemegy a nappaliba, ahonnan hangokat hall. Lottie és Jay betakarózva ücsörögnek a kanapén. Éppen Jégkorszakot néznek, és ha nem lenne a tény, hogy Lottie utálja őt, és Harry átmegy hozzájuk, Louis valószínűleg csatlakozna hozzájuk. - Itthon vagy? - kérdezi az anyukáját.

Jay felmosolyog rá, végre kipihentnek tűnik. - Igen - mondja. - Elfelejtetted, édesem?

- Ja, azt hiszem - bujtatja a kezeit a nadrág zsebébe, elhúzva a száját. Sid a tv-ben éppen akkor jön rá, hogy mindenki lelépett nélküle, és Louis felhúzott szemöldökkel figyeli, ahogy a hatalmas mamutjával társalog. Harry át fog jönni, és Louis nem gondolta, hogy ma itthon lesz az anyja. Semmi esély rá, hogy fel tudja őt csempészni az emeletre, anélkül, hogy a nő ne venné észre, és Harry szüleivel ellentétben, Jay valóban tudja, hogy ő és Harry nincsenek jóban. Nem voltak jóban. Mindegy.

- Miért vagy morcos? - kérdezi Jay.

- Ja, semmi. Csak fáradt vagyok, azt hiszem. - Érzi, ahogy Lottie figyeli őt, de egyből elnéz, amikor Louis találkozik a tekintetével.

- Hát, volt egy egész napod felébredni, drágám. Reggelizz, jó?

Válaszul csak motyog egyet, elindulva a konyhába. Kint még mindig zuhog, az esőcseppek az ablaknak csapódnak. Még mindig van forró teavíz az edényben, ezért Louis készít magának egy keveset, és egy nagyobb csészét választ, mivel tapasztalatból tudja, Harry ki fogja üríteni a felét, mielőtt Louis hagyhatná kihűlni.

Megvajaz egy szelet pirítóst, de tesz a tetejére egy darab sonkát, mivel Harry nem annyira szereti a húst. Louis nem fog behódolni neki jobban, mint amennyire már eddig is, hiszen pusztán az, hogy ezt tudja, nem ideális. Néha úgy érzi, túl jól ismeri Harryt, máskor viszont egyáltalán nem.

Elég hamar kopogtatnak az ajtón - Louis-nak eszébe sem jutott, hogy lemondja a terveiket - , mire a teáját és a pirítósat otthagyja a pulton. Bemegy az előszobába, hogy kinyissa a bejárati ajtót egy csurom vizes Harrynek.

Kabátban van, a gallérja körül kilátszik a sötétkék kapucnija. A fürtjei kissé nyirkosak, de a gödröcskék az arcán szembetűnőek, ahogy belép és leveszi a kabátját. Lemosolyog Louis-ra, aki megőrzi a nyugodtságát és próbál nem túl szélesen visszamosolyogni.

- Szia - mondja félénken, és már szinte automatikusan nyúl Harry pulcsijáért. Megmarkolja a felsője két oldalát, hogy közelebb húzza magához. Harry ledobja a kabátját egy közeli székre, kibújik a vizes cipőjéből, majd átkarolja Louis nyakát.

Az ölelés bizonytalan, de gyengéd. Louis is hirtelen bocsánatot akar kérni, de a szónoki képessége elment nyaralni. Reméli, hogy mindezt majd tettekben sikerül végrehajtania. Nem akarja, hogy Harry is ideges legyen miatta.

- Megbocsájtottál? - motyogja Harry a hajába, a füle mögött.

Louis, a homlokát a másik fiú vállának préselve szerényen bólint. Eleve nem kellene ennyire dühösnek lennie. Harrynek valószínűleg igaza van abban, hogy meg tudná könnyíteni az életét, de így vagy úgy, Harry nem mondhatja meg neki, hogy mikor osszon meg ilyen személyes dolgot. Louis egy kissé akadályba ütközik, mikor mély dolgokról van szó. Ők ketten nagyon lent vannak azon dolgoknak a listáján, amelyekkel könnyen együttműködhet.

Harry ujjai puhán végigsimítanak Louis haján a tarkójánál. Mindig olyan gyengédek a kezei. Karjával elengedi Louis nyakát, meleg kezeit pedig végigcsúsztatja a bőrén és megragadja a derekát. Az érintés gyengéd, mégis határozott, szinte birtokló. Nem feltűnően, de ahogy fogja, az természetes és erőteljes, pont úgy, ahogy lennie kell. Louis figyelmen kívül hagyja ezt az utolsó gondolatát, kizárólag a józan esze miatt.

Harry megszorítja a derekát, és összeilleszti az alhasukat. Ajkai pehelykönnyűen végigsimulnak az állkapcsán, mire Louis majdnem becsukja a szemeit. El tudna benne veszni. Szó szerint hagyná, hogy Harry magáévá tegye. El tudná képzelni, ahogy szétszedi. Még soha nem csináltak ilyet, és egészen biztos benne, hogy Harrynek nem is tetszene az ilyesmi. Talán egyszer mégis.

- Anya itthon van - sikerül végre kinyögnie. Harry azonnal elhajol, néhány centit hagyva közöttük. Louis annyira van megkönnyebbült, mint amennyire csalódott is. Ujjaival még mindig Harry felsőjének az anyagát szorongatja, és nem hagyja, hogy a fiú túl messzire kerüljön. - Ne haragudj, elfelejtettem.

- Semmi baj. Elmenjek?

- Ne - mondja Louis, pont akkor, amikor az anyukája megszólal a nappaliból.

- Édesem, ki van itt?

- Ööö, faszom. Gyere - fogja meg gyengéden Harry pulcsijának az ujját, és magával húzza őt a nappaliba. Harry léptei lassúak, talán egy picit ideges, de megy, és Louis mellett marad, amikor megállnak a szoba bejáratánál.

- Ó, helló - üdvözli Jay, meglepettség nyilvánvaló a szemében.

Louis beharapja a száját, és nem hajlandó megadni magát a tarkójában kialakuló forróságnak. - Anya, ő itt Harry.

- Helló, Mrs. Tomlinson - köszön udvariasan, ügyetlenül integetve Harry. Jay először Louis-ra néz egy pillanatra, mert nyilván össze van zavarodva. Természetesen tudja, hogy az ő és Harry kapcsolata sokat változott ebben az évben - már csak a meccsekből meg lehet ezt állapítani, de Louis nem volt teljesen őszinte.

Hihetetlenül furcsa érzés bemutatni Harryt az anyjának. Harry számtalan alkalommal járt már náluk és szopta le Louis-t, vagy éppen verte ki neki az éjszaka közepén, miközben Jay aludt. Hónapok teltek el.

Jay elkezd felállni, kibogozva magát Lottie-ból és a takaróból, de Harry közbeszól. - Ne, ne, ne, ne kelj fel. Semmi baj, nem akarunk zavarni. Csak köszönni akartunk. - Harry egy gyors pillantást vet Louis felé, aki megerősítően bólint. - Szia - teszi hozzá. Louis egész gyomra bukfencezik egyet.

- Ja, indultunk az emeletre - mondja megköszörülve a torkát.

Lottie feltűnően hangosan felnevet, mire Louis riadtan rákapja a tekintetét. Ő azonban nem néz rá, csak dühösen ráncolva a homlokát a körmeit nézegeti. Harry keze Louis hátán van, hogy nyugalomban tartsa őt.

Louis anyja egy pici mosollyal bólint. Louis megkönnyebbülten realizálja, hogy lehet, elfogadta az egyszerű bemutatkozást, de szinte biztos benne, hogy később úgyis ki fogja hallgatni.

- Később találkozunk - mondja Louis újra megragadva Harry pulcsijának az ujját. Felfelé menet eszébe jut a reggelije, így Harryt visszarángatja a konyhába.

- Utál engem? - kérdezi Harry egy kis grimasszal az arcán.

Miért érdekel? A kérdés automatikusan kúszik a fejében, de nem érzi helyesnek. Különös, de a kérdés már nem jogos. Egyáltalán nem.

- Nem - mondja helyette Louis a pultra könyökölve. - Valószínűleg csak össze van zavarodva.

- Ja - bólint Harry, majd kiveszi a teáscsészét Louis kezéből és legalább a negyedét megissza, mire Louis megüti a hasát.

- Az az enyém - sóhajtja, de nem veszi vissza. Helyette beleharap a pirítósába, és nézi, ahogy Harry orra eltűnik a nagy csészében. - Hogy-hogy a szüleid nem voltak meglepődve?

Ez egy merész kérdés, nagyon merész, és látja, amint Harry egyből feszülté válik. Miért nem úgy ismernek engem a szüleid, mint a te halálos ellenséged? Miért nem járnak el a focimeccsekre? Miért nem tudták, hogy kapitány vagy?

Soha nem beszéltek erről. Ehelyett Louis kinyalta Harryt, amiből jól látszik, hogy kitűnően el tudják kerülni a nehéz témákat. De Louis most megkérdezte, és miközben vár a válaszra, Harry ledermedt vállakkal ismét belekortyol a teába.

Végül felnéz. - A foci... - szorítja össze a száját, szemeit pedig a csészére szegezi. Furcsa a hangja, amikor folytatja. - Az nem fontos.

- De szereted a focit - motyogja Louis összevonva a szemöldökét.

- De nem elég fontos.

Louis ellenkezni akar; a foci a legfontosabb dolog ezen a bolygón, és az isten szerelmére, Louis élete ezen múlik. Abban is egészen biztos, hogy ez azon kevés dolgok egyike, amit Harry őszintén szeret, de Harry ezután visszaadja Louis-nak a csészét, ezzel hatékonyan véget vetve a témának.

Azonban Louis biztos benne. Biztos benne, hogy ezek nem Harry szavai voltak. De aztán Louis elengedi a dolgot, mert nyilvánvaló, hogy a fiú nem akar erről beszélni, Louis-nak pedig nincs kedve vitázni; csak egy nyugodt napot akar az ágyban.

Felkapja a pirítósát és Harryt a hátánál fogva elkezdi a lépcső felé tolni. Ahogy sétál, a lapockái feszültnek tűnnek, a tartása pedig egy kicsit merevnek. Louis kezei ösztönösen lágyulnak meg, és egyszerűen csak kényelmesen tartja ott.

Amint kiérnek a folyosóra, Louis keze becsusszant Harry felsője alá, és az ujjbegyeivel finoman megérinti a gerincének alját. Éppen indulni készülnek föl, amikor Jay megszólal a nappaliban. Louis felsóhajtva bekukkant a helységbe, miközben Harry még mindig az oldalánál van.

- Mielőtt felmész és eltűnsz az emeleten, el akartam ma mondani, hogy... - odapillant Harry felé, de folytatja. - két hét múlva a lányok és én elutazunk a hétvégére. Csak Lots, Fizzy és én. Egy gyógyfürdőbe megyünk, egy kis pihenésre és együtt töltött időre, oké? Csak mi, lányok.

Louis összeszorítja az ajkát, és egy picikét felhúzza a szemöldökét.

- Rendben. - Keze ökölbe szorul Harry pulcsija alatt. Családi együtt töltött idő. Milyen cuki. Zseniálisan hangzik.

- Édesem? - mondja Jay, de Louis csak felmegy az emeletre Harryvel nem messze maga mögött.

Louis lerakja a teáscsészét és a félig megevett pirítóst az éjjeliszekrényre, aztán a kezét a párna alá dugva kiterül az ágyon. Arcát a puha párnába temetve lassan veszi a levegőt. Érzi, hogy az ágy besüpped, amikor Harry felmászik rá. Lopva rápillant; Harry felhúzza a térdét a mellkasához, a hátát pedig az háttámlának dönti.

- Fáradt vagy? - kérdi Harry.

- Hmm.

- Egész nap aludtál?

- Hmm.

Harry hangja halk és rekedtes, mintha ő is egész nap az ágyában fetrengett volna. Louis érzi, ahogy mocorog egy kicsit - aztán a puha ujjbegyei megérintik a hátát. Az érintés egyszerű, csak egy kis gyengéd, finom simogatás a bőrén. Szinte csak ennek indult, de Louis háta kilibabőrözik, amikor Harry ujjai apró körökben felfelé kezdenek csúszni.

Ez egy kicsit csodálatos érzes.

- Van egy anyajegyed a lapockád alatt.

- Tudom.

- Még nem láttam - motyogja. Az ujjai végighaladnak Louis gerincén, az érzés pedig nyugtató, de a pulzusa mégis felgyorsul. Hülye érzések. Hogy dögölnének meg! Harry ujjai egy pillanatra megállnak, mire Louis behunyja a szemeit.

- Ne hagyd abba.

Az ujjai finoman újra mozogni kezdenek, és menet közben véletlenszerű formákat rajzolnak. Egyszer csak Louis oldalára tévedtek, amitől megugrik a hasa.

- Csiklandós? - érdeklődik Harry, és Louis szerint lehet, hogy egy kicsit mosolyog is.

- Kicsit - motyogja vissza. Hosszan felsóhajtva közelebb szorítja magához a párnát.

- Jól vagy?

- Mm-hmm.

- Szeretnél nézni egy filmet? - kérdezi Harry tenyerét szétterítve Louis gerincénél.

Mielőtt válaszolhatna, kopogtatnak az ajtón.

- Mi van? - mondja, az oldalára fordulva.

Meglepő módon kiderül, hogy nem az anyukája zavarta meg őt, hanem Lottie. Gyorsan felül, amikor a lány belép, Harry keze pedig leesik.

- Mit csinálsz itt? - kérdezi. Már nagyon régóta nem beszélt vele (csak pár napja, de mindegy).

Lottie keresztbe fonja a karját, amikor elkezd beszélni. - El akarok menni vezetni. Mehetünk?

Louis hezitál, mivel ez teljes mértékben váratlanul jött. Lottie jelét sem mutatta annak, hogy el szeretné simítani a dolgokat Louis-val. Mindketten elég jó haragtartók - elvégre Tomlinsonok - de hát abban sem voltak jók, hogy ne legyenek jóban. Egyrészt rettenetesen fáradt, és a nap tökéletes lenne Harryvel filmet nézni az ágyban, másrészről viszont nem akarja kihagyni a lehetőséget, hogy kibéküljön Lottie-val. Végül is ő a húga, még akkor is ha borzalmas dolgokat mondott Louis-nak.

- Na - mondja Lottie, amikor Louis nem válaszol egy pillanaton belül. - Akarsz jönni vagy nem?

- Oké - bólintott. - Harry, hozd ide onnan a pulóvert, köszi.

- Lent várlak - mormogja Lottie és kimegy a szobából.

- Mehetek? - kérdezi Harry a padló felé nyúlva, hogy felvegyen egy sima szürke pulóvert, amit Louis még múlt este dobott le. - Ez büdös - állapítja meg.

- Hát, úgysem fogsz szagolgatni, nem?

- Csak vegyél fel egy másikat.

- Jó, akkor keress egyet.

Harry feláll az ágyról és ásítozva odamegy a komódhoz, hogy elkezdjen kotorászni a felső fiókban. - Akkor mehetek?

- Ó - mondja Louis, és az arca hirtelen égni kezd. - Bocs, hogy nem kérdeztem meg. Azt hittem akarsz, mivel hát múltkor olyan... jó volt.

Basszus, de meleg van. Úgy tűnik azonban, hogy Harry nem veszi észre, és még mindig a fiókban matat. Louis elnéz, és megpaskolja maga alatt a paplant.

- Jól van - mondja végül Harry, ahogy elindul vissza, kezében egy fekete alapon fehér Adidas mintás pólóval. - Tessék, állj fel - tartja fel a felsőt.

- Felöltöztetsz? - kérdezi Louis.

- Csak csúsztasd bele a kezeidet. Olyan rohadt lassú vagy.

Louis felmordul, de ennek ellenére felemeli a kezeit és hagyja, hogy Harry felhúzza rá a pólót. Ezután a fiú finoman megveregeti a vállát, aztán megragadja a felkarját és felrántja az ágyról, mire Louis felsóhajt, de nem ellenkezik. Belébotlik, amikor feláll, és szinte megijeszti, hogy Harry milyen könnyedén kapja el és húzza az oldalához.

Louis kínosan köhint egyet, de hagyja, hogy Harry karjai átöleljék a derekát, miközben lemennek a földszintre. Ez semmi. Ez semmi. Ez semmi.

A földszinten találkoznak Lottie-val, és Louis teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy hogyan nézi Harry karját a dereka körül. Tudja, a húga mire gondol, és igen, ő úgy arra ugyan arra gondol. Viszont ez semmi.

Elindulnak. A légkör bizonytalan, és egy kicsit rideg is. A zuhogó eső az ablakokra csapódva elhomályosítja Louis látását. Utasításokat motyog, amikre Lottie morogva válaszol, miközben Harry hátul ül. Louis elgondolkodik, hogy vajon miért is akart eljönni. Nem pont úgy akarta tölteni a vasárnapját, hogy egy olyan környezetben tartózkodik, ahol kézzel fogható a feszültség.

A fájdalmas csend csak akkor szakad meg, amikor Lottie teljesen figyelmen kívül hagyja Louis szavait. Amikor egyértelműen azt mondja, hogy forduljon balra, a lány lenyomja a gázt és csak megy előre.

- Mit művelsz Lottie? - kérdezi szigorúan. Nem válaszol, mire Louis aggódni kezd. Hátra pillant Harryre, aki szintén egy kicsit bizonytalannak tűnik. - Rendben, akkor a következő helyen fordulj balra, és visszamegyünk.

Amikor elérik a következő útkereszteződést, Lottie jobbra fordul. Rátapos a gázra, Louis pedig tágra nyílt szemekkel megmarkolja az ülés széleit. - Lottie! Mit csinálsz?

Nem válaszol és nem is lassít le. Szemeit az úton tartja, a kezeivel pedig a kormányt szorongatja. Túl gyorsan megy, és Louis nem bízik benne, hogy elvigye őket, akár hová is mennek.

- Hahó! Hova a francba megyünk? - kérdezi, és összerándul, ahogy bevillan a táj. - Lottie! Állítsd meg az autót!

- Nem - mondja kifejezéstelenül.

- Charlotte! Az én felelősségem az, amit itt csinálunk. Hallgatnod kell rám, de ha nem teszed, annak nagyon rossz vége lehet. Ez így nem jó!

Teljesen csönd van az autóban, hátulról sem jön semmi hang.

- Húzódj le, a kurva életbe.

- Nem!

Louis felnéz, és összerezzen, amikor meglát egy másik kocsit közeledni az úton. - Jobban teszed, ha most azonnal leállítod az autót - morogja. Tuti biztos, hogy meg fognak halni. Lottie nem olyan rossz sofőr, de nincs tapasztalata, és emiatt Louis nem bízik benne. - Soha többé nem vezetek veled.

Lottie lelassít egy kicsit, amikor elhaladtak a másik autó mellett, és Louis pulzusa már az egekben van. Elnéz a válla felett, és elkapja Harry pillantását, aki elfehéredve és idegesen ül hátradőlve az ülésen. Atyaisten. Louis éppen kiabálni készül, amikor hirtelen meglátja az utcatáblát. Amikor Lottie áthajt egy tócsán, a víz felcsapódik a járdára.

- Kibaszottul szó sem lehet róla - mondja feszes hangon. - Nem hiszlek el.

- Nem sajnálom, Lou.

- Rohadt áruló - sziszegi. Ez nem jó így - nincs rendben. Különösen nem Harry előtt. Louis soha a büdös életben nem gondolta volna, hogy Lottie ilyesmit tenne... vele. Basszus, tudhatta volna. Lottie persze, hogy nem bocsájtott meg neki hirtelen, és döntötte el, hogy újra jóban legyenek. Egyértelműnek kellett volna lennie, hogy valami nem stimmel, de akkor Louis-nak honnan kellet volna tudnia, hogy valami ilyesmit fog művelni? Behunyja a szemeit, miközben Lottie lelassít és befordul egy kisebb utcába. - Állítsd meg az autót - mondja ezúttal halkan, eltakarva a szemeit.

- Nem.

- Charlotte...

- Nem érdekel, mit mondasz.

Louis felemeli a hangját. - Nem számít, mit csinálsz, oké? Ez nem fog megtörténni. Nem rajtad múlik, hát nem érted? Semmi nem lesz jobb, ha összezársz minket pár percre. Nem így működik.

A testvére nem válaszol, szóval Louis sápadtan kibámul az ablakon. Ez így nem jó.

Végül az autó döcögve megáll az utcán. A ház, ahol megállnak vörös téglából épült, az ablaküvegek fehérek, rendezettek, és túlságosan frissnek és újnak tűnnek. Lottie leállítja a motort, majd kiveszi a kulcsot és a zsebébe teszi.

- Louis - mondja komoly hangnemben. - Apa itt van, és Fizzy is. Bemegyek. Erősen ajánlom, hogy te is. Harry, te is jöhetsz.

Louis nem válaszol, csupán egyenesen bámul ki maga előtt az ablakon. Az esőcseppek nagy csomókban gyűlnek rajta, és a hangtól Louis feje zsongani kezd, ahelyett, hogy a szokásos módon megnyugtatná. A kocsi túl csendes, a feszültség már olyan erős, hogy tapintani lehet. Simán ketté lehetne vágni késsel, vagy beleszúrni egy tűt.

- Szóval - motyogja Lottie pár perccel később, egy picikét lágyabb hangon. Kinyúl és megfogja Louis karját. - Bejössz?

Szembefordul a lánnyal, és mélyen belenéz a szemébe. - Kibaszottul felejtsd el.

Louis meg sem rezzen, amikor a húga arca beesik és beharapja ajkát. Lottie lenéz, és a haja eltakarta az arcát, ahogy kioldja a biztonsági övet, aztán kinyitja a kocsiajtót.

- Cseszd meg, Lou - suttogja, aztán kiszáll és Louis arcába csapja az ajtót.

Atya ég.

Louis behunyt szemmel hátradől az ülésen. Nem akarja nézni, ahogy Lottie bekopog, aztán bemegy, mert tudja, hogy Mark is bent van. Louis nem akar itt lenni. A levegő fullasztónak tűnik, mintha valaki kiszívná az egészet a járműből.

- Itt rohadtul nem kapok levegőt - csattan fel tele feszültséggel egy hosszú pillanat után, aztán kitépi a biztonsági övet és kiszáll a kocsiból. Az eső azonnal benedvesíti az arcát, és a fejére húzza a kapucniját. A téglaház kavicsos járdáján már nőnek a pocsolyák. Louis tornacipője gyorsan beázik, ahogy megkerülve az autót az oldalának dől.

Szorosan becsukja szemeit, kezeit pedig ökölbe szorítja a pulcsijának a zsebében. Baszki. Ez neki nem megy. Ott van bent. Az apja - nem is, a mostohaapja, aki már nem is a kibaszott mostohaapja. Csak Mark. Aki már semmi. Louis-val kapcsolatban egyébként sem.

Hallja, hogy kinyílik a kocsi ajtaja, de nem akar felnézni. Már Mark biztosan tudja, hogy itt van, és talán már az ablakon át figyeli őt.

Louis nem tud megfordulni, mert nem tud vele szembenézni. Mit mondhatna? Mit tehetne? Semmi esély rá, hogy ez jól süljön el. Az egyetlen elfogadható eredmény az lenne, hogy Louis-t otthagyják valahol, hogy elcsapja egy kamion.

Az egész pulcsija hideg és nedves. Miért kell mindennek ilyen kurva nehéznek lennie?

Felnyög és hátradőlve az ég felé fordítja az arcát. A hideg cseppek ráesnek a bőrére, ahogy meghallja Harry lépteinek zaját, amik megállnak mellette. A karja az övének simul, és nekidől mellette az autónak.

Louis eltűnődik, hogy Harry vajon fog-e valamit mondani, hogy meg fogja-e kérdezni, mi a fene folyik itt. Louis nem tudná rájuk a választ.

- Tudtam, hogy szétmentek a szüleid - mondja Harry halkan, valamiért sebezhető hangon. - De azt nem, hogy ez ilyen bonyolult.

- Aha, hát... - morogja Louis, és még magát is meglepi, hogy milyen egyenletes a hangja. - Az - pillant a jobbjára. Harrynek össze van vonva a szemöldöke, a szája pedig egy vonalba van húzva, de a sarkai lefelé görbülnek. A vállai túl merevek és túl gyorsan pislog.

- De hát, hogy... - szakítja félbe magát a fejét csóválva, és a hangja eldurvul. - Én nem...

Louis igyekszik nem gondolkodni, hanem csak nyugodtan kimondani a szavakat. Elmagyarázni. - Ő nem az apám. Nem ténylegesen. Amikor kicsi voltam, anyukám újraházasodott és megszületett Lottie. Tavaly nyár előtt váltak el.

Ráébred, hogy már majdnem eltelt egy év. Örökkévalóságnak tűnt. Korábban családtagok voltak, rendesen meg minden.

- Öhm, régebben apának hívtam, de nem az. Nem akart engem - köszörüli meg a torkát. - Hat hónapjába telt, mire rájött, hogy lehet, mégis. Szóval... - Louis elrugaszkodik az autótól, és felugrik egyet, hogy egy kis melegséget gyűjtsön. Nem nedves a szeme. Csak az esőtől van.

Harry végül felnéz és találkozik a tekintetével. - Tudtad korábban? - suttogja. - Érezted, mielőtt elmondták volna?

Tudja, miért kérdezi ezt Harry, persze, hogy tudja. Oka van annak, hogy Louis nem bír Harry szüleivel lenni - emlékezteti őt arra, hogy milyen volt a saját otthona, mielőtt mindez megtörtént. Harrynek muszáj tudnia, hogy ez el fog jönni.

Louis óvatosan tesz néhány lépést előre. - Persze, hogy tudtam.

Harry még egyszer összeszorítja az ajkait és vesz egy mély levegőt. Arcát megcsípte a kemény szél, orcái rózsaszínek, a szemei pedig csillognak.

- Annak ellenére, hogy ellentétek vagyunk, nem vagyunk annyira különbözőek, Styles - mondja Louis lassan.

Harry biccent. Tehát a valóság; mindkettejüknek rossz családja van. Csak Harry esetében ez még nem hivatalos.

Túlságosan hasonló az egész. Louis apja egyetlen focimeccsen sem vett részt ebben a szezonban. Régebben mindegyiken ott volt és szurkolt, lelkesítő beszédeket tartott, aztán a végén megbeszélte vele a meccset. Többé viszont már nem.

- Még mindig fáj?

- Egyfolytában.

Harry bólint, aztán megcsóválja a fejét. - Miért szar minden?

- Aha. De, hát mindig így van, nem? - csóválja meg ő is a fejét, kuncogva. - És még a kurva eső is esik.

- Rohadt tökéletes.

- Vizes a hajad.

- Hát kicsim, te meg úgy nézel ki, mint egy elázott kiskutya.

Kicsim. Megint. Máskor is mondta. - Elázott kiskutya?

- Igen.

- Ez akkor azt jelenti, hogy cukinak tartasz? - húzza föl a szemöldökét, majd megteszi a hátralévő lépéseket és Harrynek dől. A farmerja nedves, a combjuk pedig egymásnak simulva hűvös.

Harry elhúzza a száját. - Tudod, mit csinálnak az emberek az esőben?

- Igen? - fonja a karjait Harry nyakára, és próbál alkalmazkodni a figyelemelterelési kísérletéhez. Általában nagyon jók ezekben az elterelésekben, így amikor Harry kezei Louis csípőjéhez nyúlnak, az azért van, hogy közelebb hajoljon. Louis könnyedén megteszi, és a borzalmas időjárás ellenére melegség fut át a testén, ahogy Harry a mellkasára szorítja őt. - Mit csinálnak olyankor?

- Egyet találhatsz - motyogja Harry, szemeit Louis ajkaira szegezve.

Louis mosolyogva lábujjhegyre áll, amitől az álluk összeütközik. Egy nagyon picikét csücsörít, de az már elég is ahhoz, hogy az ajkaik összeérjenek.

- Nem tudom, mond el.

Harry orra az övének nyomódik, az arcuk pedig összesimul. - Megmutatom - motyogja halkan, és az ajkaira hajol.

Ha Louis le tudná írni, hogy milyen érzés így csókolni Harryt, akkor valószínűleg jobb jegyei lennének angolból. Az osztályzatai egyébként elég rosszak, ezért nem lesznek túlzott leírások. De még a lábujjaiban is érzi. Harry egyedül a puha ajkain keresztül is képes forrósághullámot sugározni a testébe. Louis óráig tudná ezt csinálni; Harry meleg nyelve a szájában egyszerre mozog az övével, miközben a szájpadlását nyalogatja, és Louis duzzadt ajkait szívogatja. Ez valóban jó figyelemelterelés. Louis lélegzetvételei pillanatokon belül nehézkesek lesznek, Harry kezei pedig megfeszülnek a hátán.

- Annyira nedves vagy - motyogja Harry Louis pulcsiját markolászva.

Louis felhorkan és nevetve hátraveti a fejét. - Ugye ezt most jól hallottam, édes?

Harry egy pillanatra rámered, és mivel még oda van hajolva, az ajkaik összeérnek. Aztán leesik neki és felnyög.

- A pulcsidra értettem - mondja szorosan átölelve Louis-t, és megpuszilja az állkapcsát.

- Tudom - vigyorog Louis, és feljebb ágaskodik, hogy az ajkát újra Harryéhez érintse.

Addig csókolóznak, míg Louis egészen biztos abban, hogy mindketten kórosan kihűltek. Harry arca túlságosan hideg a övéhez képest, és kezdi úgy érezni, hogy már inkább a melegségért, mintsem a szexuális érdekei miatt kapaszkodik Louis testébe.

- Jól vagy? - kuncog Louis, hüvelyujjaival végigsimítva Harry nyakán.

- Szálljunk be az autóba, oksi? - mondja Harry, szinte már dideregve.

- Rendben - Louis-nak csak erre van ideje kimondani, mert Harry hirtelen átkarolja a derekát, hogy felemelje, aztán minden különösebb erőfeszítés nélkül megkerüli a kocsit. - Úristen - nevet fel Louis, arcát a másik fiú nyakába temetve. Olyan tökéletes illata van. Bassza meg minden, simán így tudna maradni a nap hátra lévő részében.

Harry, továbbra is a kezében tartva Louis-t fellép a járdára és kinyitja a hátsó ajtót. Aztán tényleg el kell őt engednie, de a vizes ruhájukban, dideregve bemásznak. Harry fürtjei a halántékához és az arcához vannak tapadva, az ajka az egyetlen dolog a testén, ami még meleg, kezei pedig sápadtak és remegnek, ezért forró levegőt lehel rájuk. Louis odadől az oldalához, hogy megpróbáljon lopni egy kicsit belőle.

- Ez nem volt jó - mondja.

- Már meg ne haragudj, de kiválóan csókolok.

Louis enyhén megüti. - Úgy értem az esőben való ácsorgás. Gondolj bele, hogy a csapat mindkét kapitánya lebetegszik ez elődöntő előtt.

Harry egy pillanatra rámered. - Izgulsz?

- Aha - ismeri be Louis halkan. Harry a bal oldalán van, közelebb a járdához, de Louis kinéz az ablakon a Harry oldalán lévő házra. A fiú követi a pillantását a csöndes, kissé hideg autóban.

- Én is - mondja Harry lassan.

Kellemes csend alakul ki közöttük, miközben mindketten bámulják Louis egykori mostohaapjának a házát. Louis-nak fogalma sincs, mennyi idő után, de Harry végül megfogja a combján pihenő kezét. Nem mondanak semmit, és Louis sem tiltakozik, hiszen nem érzi szükségét. Amikor egyedül vannak, minden rendben van.

Összekulcsolt ujjakkal várakoznak tovább. Végül Harry behunyt szemmel hátradől az ülésen. Úgy néz ki, mintha bármelyik pillanatban el tudna aludni, de Louis nem tudja elszakítani a szemeit a házról.

Az apja bent van, a húgai úgyszintén, és nem bírja ki, hogy ne gondolkozzon el rajta, hogy neki is bent kellene-e lennie.

Amikor Lottie végül kilép a házból, Harry elaludt, és a kezeik átmelegedtek. Louis megszorítja egyszer Harryét, aztán végül elengedi. Teljes csöndben mennek haza.

**

Amikor Louis besétál az kajáldába, egy csordányi hangoskodó fiút lát meg két boksz körül, akiknek a többsége a focicsapat tagja. Nem tudja, mire számított, amikor iskola után a munkahelyén kapott Liamtől egy üzenetet, de erre nem igazán volt felkészülve. Greg kedvesen mosolygott, amikor Louis elmondta neki, hogy már rég nem lógott együtt a fiúkkal, és hagyta, hogy korábban elmenjen.

Ez néhány nappal Lottie rögtönzött apa látogatása után van.

Odamegy a legközelebbi bokszhoz, ahol srácok zsúfolódnak az ablak mellett. Fél nyolc van, de a áprilisi nap még mindig süt, és belülről látszik a szokásos forgalmas utca.

- Csá, srácok - mondja egy kis vigyorral az arcán, miközben a boksz oldalának támaszkodik. Túl rég volt már, hogy így együtt lógott velük.

- Halihó - mondja Lee, felpillantva a sötétbarna haja alól. - Hé, hát eljöttél.

- Louis - vigyorog Liam három sült krumplival az ujjai között.

- Már rendeltetek? - húzza fel a szemöldökét Louis.

- Öö - mondja Liam félénken nézve. - Bocsi, nem gondoltuk volna, hogy eljössz. Csak mert sosem szoktál - köhint zavartan, a többi fiú pedig kényelmetlenül mocorogni kezd, vagy lesüti a szemét.

Louis eltöpreng azon, hogy mikor vált nem megbízhatóvá, vagy nem állandó személlyé a csoportban. Fejbe vágja, hogy milyen furcsán kölcsönös ez az érzés. Már nem érzi magát a banda tagjának. Úgy tűnik, ő és Harry nagyon elszakították magukat onnan.

- Nem baj - mondja könnyedén. - Csak csinálj nekem helyet középen. Menj odébb, Oli.

Oli megforgatja a szemeit, de teszi, amit kér, mire az asztal körül mindenki elvigyorodik, ahogy Louis bemászik Liam és Oli közé. Lee, Stan és Ed a másik oldalon ülnek, és a közöttük lévő asztal tele van szalvétákkal, italokkal, mártogatósokkal, sült krumplival és hamburgerekkel. Csupa zsír, és valószínűleg Louis-nak le kellene üvölteni a fejüket, hogy így tele eszik magukat a közelgő elődöntő előtt, de nem teszi. Megérdemlik a fiúk a szünetet, plusz még másfél hét vissza van a meccsig, ráadásul Harry és Greg mindig mondják neki, hogy pihenjen. Talán hallgatnia kellene rájuk.

- Krumplit, Lewis? - ajánlja fel Lee.

- Nem, kösz. - rázza a fejét, mire az összes fiú megforgatja a szemeit. - Nyugodtan teletömhetitek magatokkal szénhidráttal, ti mocskos álltatok. Nem akadályozlak meg benne, de én nem szállok be.

Leginkább csak belefáradt abba, hogy ő legyen az, aki mindig irányít, és gondoskodik arról, hogy minden a helyén legyen. Csak azt akarja, hogy egyszer sikerüljön pihennie. De sajnos úgy tűnik, néhány dolog mégse jön össze - legalábbis nem, ha magáról van szó.

- Még Harry sem szigorú annyira, mint te - mondja Ed.

- És Harry répát meg karfiolt reggelizik - horkan fel Oli, mire a többi fiú felnevet.

- Harry nem is szereti a karfiolt - morogja Louis, mielőtt észbe kapna. Még csak azt sem tudja, hogy ezt honnan tudja.

A hangját beárnyékolja a fiúk nevetése, de úgy tűnik, Liam mégis meghallotta a szavait. Louis érzi magán a szemeit, miközben felforrósodik a nyaka.

- Ez diétás? - kérdezi Liamet a pohár kólájára mutatva.

- Ige...

- Szuper - ragadja meg a poharat, és feszülten belekortyol a szívószállal.

- Ha már Mr. Jógáról beszélünk - kuncog Stan. - Harrynek pár hete volt egy Mars méretű szívásnyom a bordáinál.

Louis majdnem megfullad. A sarka véletlenül beleütközik Liam sípcsontjába, amitől hallhatóan levegő után kap, és összerezzen.

- Bocs - mondja, szemeit Stanre szegezve.

- Igen! - mondja Lee az asztalra csapva a kezeit, amitől Ed megugrik és majdnem leejti a mártogatóst. - Tudtam, hogy nem én voltam az egyetlen, aki látta.

- Folyamatosan vannak neki - kapcsolódik be Oli.

- Hatalmas volt, tíz percig biztos eltarthatott - folytatja Lee. A lelkesedése Louis-t szörnyen Niallre emlékezteti, és emiatt egy nehéz érzés kavarog a gyomrában. Ezen a ponton csak butának érzi magát, amikor a legjobb barátjára gondol. - Egy kicsit fájdalmas lehetett.

- Ja. Emlékeztek, mikor úgy tett, mintha nem tudná, miről beszélek, amikor megkérdeztem, hogy kivel kefélt? - nevet Stan. - Mintha nem jelentek volna meg különböző helyeken azok a foltok egész évben. Biztosan gyakran szexszel.

Oké. Louis sok mindenről lemaradt. Vajon ez mostanság a vitatéma a csapat között? Harry nem elég óvatos. Louins-nak pedig le kéne állnia, hogy szívogassa meg harapdálja az egész testét. A szép kis testét. Jesszus. Nyugi van, Louis. Kibaszott pillangók.

- Nagyon beleástad magad a dologba - vágja hozzá.

- Nehéz nem észre venni! Hogy akarta ezt eltitkolni? Együtt szoktunk zuhanyozni.

- Skacok, nyugodjatok meg, kikérdeztem róla - mondja Ed nyugodtan.

Hogy mit csinált?

- Mit mondott? - Louis a leggyorsabb, aki megkérdezi, mert egyszerűen bírja ki. Lábait nyugtalanul jártatja az asztal alatt. Tudnia kell. Muszáj tudnia.

- Tudod, ti ketten általában elég közömbösek vagytok egymással. Miért érdekel? - vonja fel a szemöldökét Stan, de Louis érzi, hogy ezt a korábbi beoszlása miatt kapta. - Lemaradtam a szülinapjáról, nem? Kellenek az infók. Gyerünk, mondj valami értelmeset.

Ed megvonja a vállát, és kisimítja a homlokából a vörös tincseit. Beszélt róla, hogy levágatja. - Azt mondta, jó szex.

Louis rámered a fiúra. Nem fogsz belemenni a részletekbe? Nem meséled el, hogy szeretetteljesen mondta-e? Hogy közömbösnek tűnt-e? Őszinte volt, tényleg bírja azt az személyt, aki nyomokat hagy a bőrén? Esetleg úgy nézett ki, mint akinek szörnyen idegesítő dolgok vannak a hasában amikor beszél? Az isten szerelmére.

- Ennyi? - kérdezi üres tekintettel.

A többi fiú ráncolt homlokkal Edhez fordul. - Több infót kérünk.

Louis óvatosan a szájához emeli poharat, és ujjával lazán ütögeti, miközben kezével feszülten szorongatja. Háromszor belekortyol.

- Ennyi.

Ugyan már.

- Mi ez? - rázza meg a fejét Louis, majd feláll. - Mindannyian tele vagytok pletykákkal, de mégsem tudtok mondani olyat, ami megérné a figyelmemet - sóhajtja, ahogy kimászik a bokszból és menet közben belekönyököl Liambe. Amikor végre kimegy, felsóhajt és motyogni kezd. - Kell egy kis víz. Kiszáradtam ettől a száraz beszélgetéstől.

Odasétál a kasszához, ahol egy fiatal nő és férfi áll a pult mögött, akik mogorván nézik Louis haverjait, ahogy kuplerájt csinálnak a bisztró sarkában. Louis a fro-yoban szerzett tapasztalata alapján tudja, hogy milyen kellemetlenség, amikor az emberek hangosak és bajt csinálnak. Reméli, hogy ők nem utálják őket.

- Kaphatnék egy kis vizet, légyszi? - kéri.

- Üveges vagy csapi?

- Csapi jó lesz.

- Az ingyen van.

- Szupi.

Megvárja, amíg a lány keres neki egy poharat és megtölti. Miután megkapja az italát, ottmarad a pénztárnál, hogy adjon magának egy kis időt, mielőtt visszamenne az asztalhoz. Szereti a barátait, jó velük szórakozni, de a Harryről való társalgás kikészíti. Sokáig képes lenne Harryre gondolni, amikor egyedül van (rengeteg dolog miatt: fürtök, lábak, fenék, csípőlendítés, dús ajkak, farok, mosoly, a nevetése) de amikor erről beszél, akkor előjönnek a dolgok, ami miatt csak aggódik (érzések, kéz a kézben, coming out?, csapkodó rovarok has tájékon).

Egy nagyot kortyolva a vizéből, megrázza a fejét. Előveszi a telefonját, bemegy az üzenetetekbe és hüvelykujjával a Harryvel való beszélgetés felett köröz. A neve Louis telefonjában csak simán a neve, de az utóbbi időben Louis erős vágyat érez ahhoz, hogy megváltoztassa valami személyesre. Hajlamos emojikat használni a barátai nevéhez, vagy viccet csinálni belőlük. Vegyük például Olit, akinek a neve simán egy olívabogyó emoji. Harry az egyik legfontosabb ember az életében jelenleg. Kéne neki emoji.

Az ajtó többször kinyíl a bisztróban, ami miatt a csengő hangosan megszólal minden alkalommal és ez eléggé zavarja Louis gondolatmenetét. Megnyomja a menü gombot és kilép az üzenetekből, majd visszacsúsztatja a telefonját a zsebébe. Majd később beszélhet Harryvel. Most inkább szocializálódnia kéne.

Felnéz és belül szinte összeesik, amint meglátja, kik érkeztek. Lányok. Pontosabban Jasmine és a barátnői. A mosdói incidens óta úgy kerüli őt, mint a pestist. Visszamegy a saját asztalához. Már sötétebb van kint, a nap pedig már majdnem lenyugodott, ahogy leül Liam mellé a boksz végébe.

- Hát itt vagy, haver - vigyorog Stan. - Nézd - mutat Jasmine és a barátai asztala felé, ami a helység másik felében van. - Itt vannak a lányok!

- Kösz, van szemem - mondja pökhendin Louis.

Stan felhorkan. - Rohadt feszült vagy. Amúgy is, mikor kavartál utoljára bárkivel is? Kaptál egyáltalán Szilveszterkor csókot? Vagy vannak lányok a láthatáron?

A fasz tudja. A fasz tudja, hogy Louis tudja-e. Szereti már egyáltalán a lányokat? Jelenleg a foci és Harry van a láthatáron, és nincs is sok hely másnak. Hogy is kellene kitalálnia, amikor Harry kibaszott gödröcskéit és zöld szemeit látja maga előtt, amikor a szerelemre és a szexre gondol?

- A nyári bulin, Johnnynál! - emlékszik vissza Lee. - Te is Hannah a medencénél!

- Ne is emlékeztess - morogja Louis.

- Na, ez nem hangulat - mondja Stan sóhajtva. - Gyerünk, élned kell egy kicsit! Idehívjuk a lányokat, és megszerezheted a barnát. Egész évben utánad epekedett.

- Annyira idegesítő vagy - csóválja a fejét Louis Stanre nézve. A másik fiú visszanéz rá, ami aztán egy versennyé válik, hogy ki tud tovább pislogás nélkül bámulni. Végül egy nagy nevetésben törnek ki.

Louis kuncogva megrázza a fejét. - Haver, menj és szedd fel, nem érdekel.

- Hát, ha számít, csak te kellesz neki - vág vissza felháborodottan. - Mi tart vissza? - néz várakozóan Louis-ra, aki többi fiú tekintetét is magán érzi.

- Ő nem az... esetem.

A fiúk együttesen felsóhajtanak, Louis pedig dühösen elfintorodik. Komolyan. Megforgatja a szemeit, miközben hátradől és keresztbe fonja a karjait.

- Tulajdonképpen - mondja Liam. - Szerintem Louis-nak igaza van. Ha nem jön be neki, akkor aljasság lenne, ha rávenné egy kefélésre.

Stan felnyög. - Utallak titeket, srácok, annyira bénák vagytok. Hé! Claire! - Egy szőke lány Jasmine asztalánál felnéz, aztán lelkesen integetni kezd. - Igen, Claire! Babám, hozd ide a csajokat, csinálunk helyet.

Louis a szemét forgatva gondolatban villámokat szór a barátjára, aki általában nem szokott ilyen kitartó lenni. Valószínűleg most azért az, mert bejön neki ez a Claire lány.

Nem sokkal később a lányok áthordják a cuccaikat, és Oli illetve Ed úgy odatolnak egy másik asztalt a bokszhoz, hogy nem is veszik észre a pult mögött álló férfi tekintetét. Mind boldogan fecsegnek, Louis pedig elmosolyodik, amikor köszönnek. Jasmine leül a Louis melletti székre, legközelebb a bokszhoz. Nem bírja ki, hogy ne gondoljon arra, hogy Harrynek ez mennyire nem tetszene.

- Szia, Louis - mondja Jasmine, boldogan mosolyogva. - Hogy vagy?

- Jól, te?

- Zseniálisan - vigyorog. Egy fekete lovaspóló van rajra, a hosszú haja pedig a vállára omolva fénylik. Az ajkai sötét vörösre vannak festve, a fogai hófehérek. Tárgyilagosan, Louis könnyedén mondhatná, hogy gyönyörű.

Lassan bólint egyet, és a csend, ami közéjük telepszik hirtelen nagyon érezhetővé válik.

- Rendben - mondja a tenyerét hagosan a combjára csapva, hogy felhívja magára a figyelmet. - Indulnom lell. Két hét múlva esedékes a házi dolgozatom. - Küld feléjük egy gyors, meglehetősen őszinte mosolyt, aztán integet egyet, feláll és elindul kifelé.

A fiúk megforgatják a szemeiket, de Louis-t nem érdekli. Kimegy a friss levegőre, ahol már nem érzi magát a fuldoklás határán. Az ajtó azonban nem csukódik be, ahogy azt ő várta.

- Hé, Lou! Louis.

Louis feszült vállakkal megfordul. Jasmine az. Pont kint éri utol, és a kezével megragadja Louis karját. Ott is hagyja.

- Szia? - húzza fel a szemöldökét, összezavarodva, hogy vajon mit akarhat a lány. Viszont nem hülye. Ha Stannek igaza volt, akkor bejön Jasmine-nek, vagy Harry szerint - csak Harryt akarja elérni. Az utóbbi időben viszont ennek a lehetősége egyre kevésbé tűnik valószínűnek. Ezt tényleg egész évben folytatná? Harry a közelben sem volt mindaddig, amíg Louis legutóbb találkozott vele. Lehet, hogy csak viszonozatlanul szerelmes? Vagy csak egyszerűen barátságos?

Őszintén, Louis nem tudja megmondani. Ha tehetné, nyilvánvalóan nem kattogna ennyit azon, hogy mik is Harry valódi érzései.

Jasmine találkozik a tekintetével, és őszintének tűnik. - Hogy vagy, de tényleg?

Összevonja a szemöldökét. - Hogy érted?

Oldalra döntve a fejét, felsóhajt. A szeme kellemetlenül együttérző. - Tudom, hogy aznap sírtál, Lou.

Louis a szemét forgatva végigsimít az arcán. Ez a lány mégis milyen világban él, hogy azt hiszi, Louis valaha is fog erről beszélni vele? Mindenki, aki ismeri tudja, hogy utál az érzéseiről beszélni, és ami még rosszabb, irtózik az sírástól. Konkrétan miért is akarná ezt a beszélgetést pont egy bisztrón előtt folytatni?

- Nos, jól vagyok. Engedjük el a témat. - Megfordul, hogy lelépjen, de a lány keze kitartóan ott van a karján.

- Louis, nekem elmondhatod. - Egy hosszú, barna tincset a füle mögé tűr, a hozzá illő szemei pedig idegesen pislognak. - Tudom, hogy ez egy kicsit korai, de én tényleg úgy gondolom, hogy hasznos lenne megbeszélned valakivel. Tudom, hogy nehéz elveszteni a legjobb barátodat - biggyeszti lefelé a száját, de a hüvelykujja melegen simogatja Louis karját.

Louis kételkedve hátrál egy lépést. Őszintén nem tudja, hogyan reagáljon erre.

- Jas, drága. Sajnálom, ha elvesztettél egy barátot vagy ilyesmi, de én nem. Niall még mindig a legjobb haverom, ez nem változott. Köszönöm az aggodalmat, de jól vagyok. Majd találkozunk.

Rászorít egyet a lány kezére, majd hagyja, ha leejtse maga mellé, aztán Louis megfordul, hogy távozzon. Tisztában az arckifejezésével, amikor a szája egy kis "o"-t formál. Visszautasítás. Rosszul érzi magát, és őszintén sajnálja, hogy nem tud úgy viselkedni, ahogy azt Jasmine szeretné. De egyszerűen nem lehetnek barátok.

Atya ég, ez nem is az a probléma, amivel foglalkozni akart!

Otthagyja őt a bisztró előtt, és sebesen a kocsijához siet. Haza kéne mennie házit csinálni vagy valami. Esetleg válthatna egy-két mondatot Lottie-val is. Talán.

Mielőtt Louis kinyitná a kocsi ajtót, valaki megkocogtatja a vállát. Félve megfordul, hogy netán megint Jasmine az, aki még folytatni akarja a prédikálását. Viszont nem ő az, mire el is tűnődik, hogy miért hitte azt, hogy mégis. Ő csak egy lány, miért keresné a  visszautasítsát?

Végül kiderül, hogy Liam áll ott. Úgy tűnik, futott, hogy utolérje Louis-t, mielőtt elmenne. - Hé, tesó.

- Mizu? - mondja Louis felhúzott szemöldökkel.

- Csak el akartam mondani - mondja Liam alattomosan mosolyogva. - Elég jól ismerem Harry legjobb barátját. Elmesélte, hogy Harry azt mondta, hogy a személy, akivel van - Harry szavaival - egy baromi jó ember. Azt mondta, aranyos amikor a zuhany alatt énekel, és azt hiszi, nem hallja senki, és hogy nagyon szép a srác szeme - vigyorog Liam, majd megveregeti Louis vállát és elindult a saját autója felé.

Louis tátott szájjal és lélegzet elállva áll ott. Liam azt mondta, "srác". A pillangói egyre csak gyarapodnak.

**
Szóval, Liam tudja.

Louis ezen elmélkedik, miközben másnap az üzletben pucolja a pultot. Úgy gondolja, mérgesnek kéne lennie, tudván, hogy Harry barátai mindenütt elvarratlan szálakat hagynak maguk után. De meglepő módon nem az. Nem igazán tudja, miért, de nem aggódik. Talán, mert Liam kedvesen mosolygott, vagy édesen festett, amikor huncutul elmosolyodott, miközben Harry dugó partnerét a saját személyének nevezte. Louis-nak eléggé tetszik ez a szó. Talán bizonyos szempontból Harry is Louis személyévé vált.

Nem tudja, Liam hogy jött rá, de különös módon ez megnyugtató. Louis bízik benne.

Ki más tudja? Harry családja, Lottie, és Zayn. Talán még Sophia is. A párok mindent elmondanak egymásnak, igaz?

Ha már Zaynről beszélünk. Niall.

Ezek ketten már kétségtelenül barátok. Talán Niall is tudja. Mi van, ha igen? Louis képes lenne átugrani az egész coming out fejezetet? Egy úton örülne neki, ha így lenne, de közben mégsem. Nem akarja, hogy mástól tudódjon ki, hanem csakis tőle. Még mindig nem tudja, miért, de ezt akarja. Hirtelen most először vágyakozik rá, hogy elmondja. Hogy elmondja a legjobb barátjának. Csak végre túl akar rajta esni.

Miután ezt realizálja, kell vennie egy nagy levegőt, mert mennyei érzés, hogy ez végre meg fog valósulni. El akarja mondani. Csak meg kell találnia a megfelelő pillanatot.

- Miért mosolyogsz ennyire? - mondja Greg, és Louis látja, amint a pultnak dőlve vigyorog. Louis válaszul felhúzza a szemöldökét és ő is elvigyorodik.

- Semmi, csak jó hangulatomban vagyok.

- Az jó. Hogy-hogy?

- Nem tudom - vonogatja a vállát. Talán azért, mert úgy érzi, most már vannak emberek, akik elkaphatják, ha netán kéne. A mosolya kiszélesedik.

- Dehogynem tudod! Na, mi az? - nevet Greg. - Csak úgy ragyogsz! - Szemeivel egy pillanatra elidőzik Louis-n. A hangja gyengéd. - Illik hozzád.

Louis egyszerűen csak vigyorog, mert képtelen bármi mást tenni abban a pillanatban, majd Greg mellkasának vágja a nedves rongyot. Egy nedves foltot hagy a fekete pólóján, mire a másik fiú a homlokát ráncolja.

- Most komolyan?

- Mit fogsz tenni ellene? - mondja játékosan Louis. Nagyon jó hangulatban van és ez teljes mértékben felszabadító.

- Tényleg tudni akarod?

- Ez meg mit jelentsen? - Gyanakvóan figyeli, ahogy Greg felemeli a kezét, amiben a rongyot tartja. Greg hátralép pár lépést és megnyitja a csapot. - Ne merd - figyelmezteti Louis.

Greg csak vigyorog, miközben teljesen benedvesíti a rongyot a víz alatt. Lassan elzárja, közben Louis óvatosan hátrálni kezd. Szemeit ide-oda jártatja Greg és a csuromvizes konyharuha közt, tudván, csak idő kérdése, amíg támad. Louis is keres magának fegyvert, de csupán picike, színes műanyag kanalakat talál és meg is fogja őket.

Aztán Greg elindul, Louis pedig felkiált és elmenekül, miközben a másik fiú üldözi őt. Nem jut messzire, mert Greg elkapja a derekát, és az arcába dörgöli a konyharuhát. Fúj.

Sikerül visszaszorítania, aztán elkezdi felé dobálni a kanalakat. Látványosan elhibázza, a szivárványszínű kanalak hangosan esnek le, teljesen szétszóródva mögötte a padlón, ahogy kirohan a pult mögül. Érzi, amikor a rongy a hátára fröccsen, nedvesen átáztatva a felsőjét.

Louis felnyög és feltekeri a rongyot, hogy Greg felé dobja, aki a pénztárgép mögött guggol. Eltalálja a nyakát.

- Áú! - nevet Greg, Louis pedig győzedelmesen felkacag.

Folytatják a csatát. Louis felépít egy kis erődöt egy asztal és két szék mögött, miközben Greg még több műanyag kanalakat dobál. Viszonzásul, Louis összegyűrt szalvétákat küld felé. Amikor Louis végre kiszalad, a haja kócos, a felsőjén sok a nedves folt, és az egész boltban teljes a felfordulás. Szerencsére, ez egy laza nap.

- Hagyj békén! Add meg magad! - szól oda neki Louis az asztal mögül.

- Soha!

- Kicseszett magas vagy. És idősebb. Add meg magad, hozzád képest picike vagyok és megérdemlem. - Ez tényleg igazságtalan.

- Mindenkihez képes picike vagy. Nem számít. Mostanra már meg kéne szoknod, hogy napi szinten nálad sokkal nagyobb focistákat küzdesz le.

- 175 vagyok! De te akkor is magasabb vagy.

- Nos, neked vannak más tulajdonjogaid, amik kárpótolnak.

Louis kikukucskál az asztal szélénél. - Mint például? - kérdezi érdeklődve.

- Add meg magad, és elmondom.

- Ígéred, hogy nem támadsz meg?

- Ígérem! - mondja Louis, és látja, ahogy a kezei felemelkednek a pult mögül.

Lassan feláll, Greg pedig követi a példáját. Legalább ugyanannyira kócos és zilált, mint Louis, és a világos haja is égnek áll.

Ekkor kinyílik az ajtó, és valaki belép a boltba. Louis elszakítja a szemét Gregétől, aki meg van riadva a bolt állapota miatt. Tényleg hatalmas a káosz.

És, jaj. Semmi baj, ez csak Harry.

Harry. Ó basszus, ez Harry.

Louis azonnal ellágyul, amikor megakad rajta a szeme. Harry haja frissen van mosva, fürtjei pedig szépek és puhák. A szemeit egy napszemüveg takarja, lábait egy kék farmer, felsőtestét pedig egy egyszerű fehér póló. Csodálatosan néz ki.

Louis kétség kívül úgy néz ki, mint a mosott szar.

Azonban Harry itt van Louis munkahelyén. Persze látta őt egy pár órája a fociedzésen, de nyilvánvaló, hogy azóta volt otthon. Az edzés könnyű volt. Liam normálisan viselkedett és Harry nevetett valamin, amit Louis mondott az ivószünet közben, ami ment is a polcra az "aranyos" és a "jó ember" mellé. Harry tényleg ezeket mondta?

Harry leveszi a napszemüvegét, és a pólója nyakára akasztja. Tekintetét Louis-ra vezeti, aki kínosan lesimítja a haját, és megigazítja a felsőjét. Egy pillanatig egyszerűen csak nézik egymást.

- Szóval itt dolgozol? - vigyorog Harry, körbenézve a boltban. Louis bólint, hirtelen egy kicsit félénken érezve magát. Harry is bólint, és a szemei megakadnak a földön szétszórt kanalakon. - Szép - mondja mosolyogva.

Louis megforgatja a szemeit. - Ez egy laza nap, és csak szórakoztunk és dobálóztunk. Én nyertem.

- Naná, hogy te - mondja Harry könnyedén.

- Nem is - avatkozik közbe Greg a pénztár mögül. - Egy perce adta meg magát.

Louis felhúzza a szemöldökét. - Te meg éppen el akartad mondani az én gyönyörű tulajdonságaimat - sétál oda a pulthoz, és Harryvel szemben felül rá a kassza mellé. Látja, hogy követi a tekintetével, és már közelebb áll. Louis hátranéz Gregre. - Amik pedig...?

Lágyan elmosolyodik. - Azt akartam mondani, hogy imádnivaló és vonzó vagy.

Egy kicsit meglepődik, de hát így igaz. Louis imádnivaló és vonzó.

Ezt már majdnem hangosan is kimondja, amikor Harry hirtelen gúnyosan felnevet. Louis rákapja a tekintetét és látja, hogy még közelebb áll már kersztbe font karokkal. Harry tekintete mogorva, kétségkívül nem tetszettek neki Greg szavai.

- Imádni való és vonzó? - fújtatja. - Életerős és jóképű inkább.

Louis meglepetten eltátja a száját. - Életerős és jóképű?

Harry arca elszánt, szeme sarkából komoran bámult Greg irányába. - Igen.

- Köszi. - kuncog Louis, és érzi, ahogy a gyomra bukfencezik egyet. Figyeli, amint Harry lépked párat egyhelyben, aztán még közelebb megy. Végül rátámaszkodik az üvegtartályra, amiben a fagyasztott joghurt feltéteit tartják. A karja csak pár centire van Louis vállától és ha akarná, Louis könnyedén a hasára tehetné a kezét.

Harry lenéz rá, és találkozik Louis tekintetével. Azonban Harry csak nézi őt, úgyhogy felhúzza a szemöldökét. Úgy tűnik, Harry nem veszi észre, de a hüvelyujja hozzáér Louis térdéhez. Farmert van rajta, de nem számít, mert a libabőr így is ellepi a bőrét. Valami okból kifolyólag a képek, amint szexelnek, megjelennek a fejében. Mit mondhatna? Kamasz, Harry pedig gyönyörű. Szemei még mindig Harryre vannak szegezve és végignyal az alsó ajkán. Ezt viszont Harry már észreveszi, és úgy tűnik, rájött, mi jár Louis fejében.

Egy kicsi és őszinte mosolyra húzza az száját, ujját pedig belenyomja Louis combjába. Lehetne, hogy Louis most azonnal elviszi őt, hogy megdugja?

- Mi is volt a rendelésed? - szólal meg hirtelen Greg. Louis szinte felriad. Olyan, mintha napok óta egymást bámulták volna. Szívesen folyatatná.

- Nem rendelt - mondja Louis, és vonakodva elszakítja a tekintetét Harryről. - Szeretnél valamit? - kérdezi lágyan, szemeit gyorsan visszaterelve rá. Van egy apró fonat a hajában.

- Nem - rázza meg a fejét Harry, amitől a fürtjei lágyan ugrálnak. - Csak szólni akartam, hogy kocogást tervezek a csapatnak.

- Kocogást?

- Igen - bólint. - Csapat építést, futunk pár kilométert az erdőben meg ilyenek. Szerintem jót tenne nekünk az idegenbeli meccs előtt.

- Ez igazán jól hangzik - mondja Louis. Harry megforgatja a szemeit. - Nem, tényleg! - kuncog. - Mikor?

- Jövő héten, szombat délután.

- Akkor egy nappal a meccs előtt. Jól hangzik - szorítja meg Harry felkarját.

- Jól van - mondja Greg türelmetlenül mellette. - Vissza kell mennünk dolgozni.

- Nincsenek is vásárlók.

- Hát a sörbetet újra kell tölteni, és az egész hely szörnyen néz ki.

Louis felsóhajt és látja, ahogy Harry Gregre pillant. Ismeri ezt a nézést, mire a hasa hirtelen felpörög és felvidul.

- Rendben - mondja közelebb hajolva hozzá, és motyogni kezd. - Később átjössz?

Nem flörtöl. Na jó, lehet, hogy igen.

- Ha szeretnéd - motyogja vissza Harry, mielőtt vállat von és a nadrágzsebébe dugja a kezét. Így állva a vállai szélesebb, a felsőteste pedig finoman karcsú. Louis meg akarja nyalni a hasát.

Elszakítja szemeit Harry pólóval eltakart hasáról, hogy belenézzen a szemébe.

- Igen - pislog lassan. - Ott is maradhatnál...?

- Meglátjuk, mi tehetek. - Mindketten tudják, hogy át fog menni. - Szia, Lou.

Louis kifúj egy kis levegőt a száján. - Szia.

Harry kacsint egyet, ahogy elindul, és újra felteszi a napszemüveget. Amikor elhagyja a boltot, Louis kifújja a benntartott levegőt.

Harry olyan átkozottul tökéletes, és Louis kibaszottul rá van cseszve.

**

Jössz az idegenbeli meccsre jövő vasárnap ? Ez a középdöntő :) utána beszélhetnénk ?

Louis ezt az üzenetet egy órával ezelőtt küldte, de Niall még nem válaszolt. Mostanra már valószínűleg ez a tizenkettedik alkalom, hogy Louis megnézte a telefonját. Otthon heverészik a kanapén, lábát a karfára támasztva, párnával a feje alatt. Az egy hetes Premier League-mérkőzés ismétlése megy tv-ben, de nem igazán figyel rá. Egy kicsit megsérült az edzésen, de az igazat megvallva át kéne néznie a tananyagot. Közelegnek az év utolsó vizsgái.

- Kicsim - szól neki az anyukája a konyhából.

- Igen? - Hallja, ahogy a széke végigkaparja a padlót, és a lépteit, amik a nappalihoz közelednek. Csukva tartja a szemeit.

Jay felkacag, amikor meglátja, ahogy a fia szét van terülve a kanapén. - Elég kényelmesen fekszel, édesem?

- El tudnék viselni egy ventilátort.

- Ahhoz még nincs elég meleg. - Kinyitja a szemeit. Az anyukája az ajtófélfának van támaszkodva és kezeit kényelmesen pihenteti a csípőjén. Csinos.

- Mind kiöltöztetek? - észreveszi, hogy még rúzs is van rajta.

- Aha, néhány munkatársammal kimegyünk ma este.

- Ó. - Az jó. Rég nem csinált ilyet. - Jó szórakozást, anya. Légy óvatos, ne igyál sokat - vigyorog.

Megforgatja a szemeit, de mosolyog. - Tulajdonképpen a jövő hétvégéről akartam beszélni. Ahogy már tudod, a lányok és én elutazunk.

- Várj - húzza össze a szemöldökét. - Jövő hétvégén? A meccsem jövő hétvégén van. Nem jöttök?

- De igen, butus. Addigra visszaérünk!

Ó. A szívverése jelentősen lelassul. - Jó.

- Amit mondani akartam, hogy nyugodtan áthívhatsz pár barátot, ha szeretnél, de ne legyen nagy buli.

- Nem fogok banzájt csapni a legfontosabb meccs hetén. - Ugyan már!

- Tudom, de normális anyuka akartam lenni, és elmondani - kacsint.

Louis mosolyogva megforgatja a szemeit. - Normális anya vagy.

- Jól van kicsim - húzza el a száját. - Kérdezhetek Harryről?

Gyanakvóan belenéz a nő szemébe. - Hogy érted?

- Soha nem beszéltünk erről, szívem, de nem tudtam, hogy csak úgy hirtelen ilyen jóban lettetek.

Megvonva a vállát visszanéz a tv-re. - Nem tudom. Már barátok vagyunk, azt hiszem.

- Az jó. Legalább idővel felnősz. Kedves fiúnak tűnik.

- Anya.

- Jó, jó megyek - vigyorog. - Majd valamikor jövök.

- Tízkor takarodó! - szól utána, és hallja a nevetését az előszobából.

Pittyen egyet a telefonja, mire majdnem lefordul a kanapéról. Eltart egy másodpercig, mire rájön, hogy nem Niall az, mert ez Harry csengőhangja volt.

Gyere át légyszi xxxxxxx

A homlokát ráncolja. Harry az utóbbi időben kicsit túl sok időt töltött otthon, de a szüleivel való helyzete nem változott jelentősebben. Na és az x-ek?

Valami baj van?

Nem csak gyere légyszi !!!

Oké

Feláll a kanapéról, ásít egyet és kinyújtóztatja a kezét a feje fölött. Fontolóra veszi, hogy vigyen-e síkosítót és óvszert az emeleti fiókjából, de úgy gondolja, Harry mondta volna, hogy igen. Az utóbbi időben már nem volt teljesen biztos, hogy bárhogyan is szexelni fognak, amikor együtt lógnak. Louis nem bánja, mert tegnap Harry kiverte neki Louis zuhanyzójában.

Az ajtónál belebújik a cipőjébe, és megragadja a kabátját.

- Hova mész?

Megfordul, és Lottie-t találja a konyha bejáratánál.

- Harryhez - mondja hezitálva. A húga nem sokat beszélt vele az utóbbi időben.

Lassan bólint. - Gondoltam. Anya talált egy random felsőt a mosásban, csak, hogy tudd. Ez már hányadik? Negyedik? Jobban oda kéne figyelned.

Kicsit furcsa, hogy Lottie vigyáz rá, de reméli, hogy neki is hiányzik a barátságuk. Nem könnyű Niall és nélküle.

- Kösz, Lots.

- El tudnál vinni a barátomhoz?

Elvigyorodik. - Szóval ez az, amit akartál?

- Tök mindegy, Lewis.

Felkuncog, és mindketten hamar beszállnak az autóba. Pár háztömbbel odébb kiteszi és megöleli. Eltart pár pillanatig, hogy viszonozza, de végül átkarolja a derekát és a nyakába temeti az arcát. Nagyszerű érzés. Louis-nak már hiányzott.

- Még mindig mérges vagyok rád - motyogja, mielőtt becsukja az ajtót.

Louis szerint ez most olyan jó volt, ahogy van.

Pár perccel később megérkezik Harry házához, és látja, hogy egyik fényes autó sem parkol a feljárón. Összeszorítja az ajkait a gondolatra, hogy mi van ha Harry szülei otthon vannak.

Lassan felsétál a verandára és óvatosan lenyomja a kilincset. Megtanulta, hogy Harry sosem nyitja ki az ajtót, ha kopog, és úgy tűnik, a Styles család sem látja értelmét az ajtó bezárásának. Óvatosan besétál, hogy kerülje a zajcsapást. Valahogy hülyének érzi magát, de ha egyedül kell beszélgetnie Anne-el, vagy netán Harry apjával, az nagyon alul marad azon dolgok listáján, amiket élvezetesnek talál.

Halkan elindul a lépcső felé, és amikor bekukkant a nappaliba, látja, hogy üres. Ettől nagyobb biztosságban érzi magát, miközben felsétál az emeletre Harry szobája felé. Louis határozottan megnyugszik, amikor már csak pár méter van hátra, de aztán valami végigsúrolja a vádliját.

Majdnem felsikít, és még arrébb ugrik, vállával beleütközve a falba.

Ott egy macska.

Lazán nyávog tovább, ahogy tovább fut a folyosón, miközben Louis keze rémülten a mellkasán pihen. Mi a franc.

- Soha nem mondtad, hogy van egy kibaszott macskád, tudtad? - mondja Harrynek, amint benyit a szobájába a még mindig a torkában dobogó szívével.

Harry a fejtámlának dőlve ül az ágyán, pont úgy, ahogy Louis általában találni szokta. Kicsit fáradtnak tűnik, fürtjei pedig lazán és puhán göndörödnek az arca két oldalán. Louis lehuppan az ágyra és felnéz rá.

- Ő Dusty - mondja Harry, szemeit a térdére szegezve, amik szorosan a mellkasához vannak húzva, az ajkait pedig összeszorítja.

- Mi történt? - kérdezi.

- Nem tudom - vonja meg a vállát.

- Sürgősnek tűntél.

Ismét megvonja a vállát.

- Hé - mondja Louis leülve az ágyszélére. - Jól vagy? - Harry nem válaszol, Louis pedig egy hosszú pillanatig figyeli őt. - Szeretnéd, hogy leszopjalak...? - kérdezi lassan, felhúzva a szemöldökét.

Harry egy kicsit elmosolyodik, legalábbis a szája sarka felfelé görbül, mintha egy kis kuncogást akarna visszatartani.

- Igen.

Louis megforgatja a szemeit, de felmászik az ágyra, ahogy Harry egy párnával a feje alatt elfekszik és kényelembe helyezi magát. Louis feltolja Harry pólóját a hónaljáig és egy picikét megnyalja a lapos hasát. Harry fészkelődni kezd és felnevet, mire Louis is visszamosolyog. Egy apró puszit hagy azon a helyen.

Gyorsan kigombolja Harry farmerját és a kezét a háta alá csúsztatja, hogy lehúzza. Harry nyugodtan fekszik az ágyon és hagyja, hogy Louis kezelésbe vegye, amíg az alsója már a combja közepénél van.

Még nincs is erekciója, de Louis a bőrébe mélyeszti a fogát a csípőjénél. Harry felszisszen, de hamarosan megnyugszik, ahogy Louis végignyal a harapáson. Továbbra is puszikat hagy az alhasán és érzi, ahogy a combjai enyhén megremegnek maga alatt. Megszívja Harry köldöke alatti részt, és egy kicsit meg is érinti az ujjával, mielőtt felnézne a fiúra.

Bal kezével megmarkolja a farkát és aprókat ránt rajta, ahogy nézi az kéjtől eltorzult arcát. Louis már az arca, a tátott szája és az összevont szemöldöke láttán is érzi, hogy megkeményedik az alsójában.

- Louis - mondja ekkor a fiú. Kicsit zihál, de ettől eltekintve szinte társalgó módon beszél, enyhe erőltetéssel a hangjában. - Nem akarsz most már leszopni?

Louis majdnem felnevet. Olyan kibaszott imádnivaló. - De igen, H.

- Kösz, bébi - köszörüli meg a torkát, és még egyszer kifújja a levegőt.

Louis egy határozottan mozdulattal megfogja a hosszát és megnyalja az ajkát. Kinyitja a száját és lassan bekapja, amire Harry azonnal reagál. Nyilvánvaló, hogy tényleg megpróbálja leállítani magát, de értelmetlen, mert a csípője így is magától felemelkedik. Louis úgy feltételezi, már egy jó ideje nem szopta le; többnyire csak ki szokta neki verni.

Mélyen a torkára engedi, amíg az orra már szinte érinti Harry hasát (ami nagy teljesítmény, mert helló, Harry hatalmas - emiatt pedig jó párszor már vitáztak. Harry azt állítja, ő jobban tud szopni, mert jobban megy neki a mélytorkozás, de Louis védelmében, Harrynek hatalmas szája van, és Louis farka inkább vastag, mint hosszú), és ott is marad, ameddig bír. A szemei könnybe lábadnak és erősen veszi a levegőt, de hamarosan el kell húzódia, hogy megfelelően lélegezzen. Harry csípője követi, de Louis határozottan megfogja, hogy a helyén tartsa.

- H - emlékezteti, ujjait a combjába nyomva.

- Uh-huh. - szuszogja kezét Louis hajába vezetve.

Újra a torkára engedi, de ezúttal már fel-le mozgatja a fejét a könnyebb csúszás érdekében. Harry egy kicsit sós az előnedvtől, de inkább édes (másik vita - "több gyümölcsöt kéne enned, Lewis"), de nem mintha Louis-nak lenne kivel összehasonlítania.

Harry lélegzetvételei hamarosan nehézkessé válnak, a csípője pedig szaggatottan mozog. Meghúzza Louis haját - nem erősen, csak figyelmeztetőleg - mire Louis felmordul a farka körül, amitől Harry hangosan felnyög.

- Lou - nyöszörög. - Lou, el fogok... Ah.

Louis megnyugtatóan megszorítja a csípőjét, és nem is tart már sokáig, hogy Harry befejezze és a meleg élvezete megtöltse Louis száját. Az egészet lenyeli, így nem kell semmit sem feltakarítaniuk. Harry közben felnyög, miközben ujjaival Louis fejbőrét karmolja.

Amikor végez, Louis felsegíti rá az alsóját, és hátradől, hogy helyet adjon neki felhúzni a nadrágját. Harry homloka egy kicsit meleg, mint ahogy a háta is. Louis még mindig félkemény a farmerjában, és Harry bőrének az érzése az ujjainál sem teszi jobbá a dolgokat.

Felmászik a támlához, és egy párnát gyömöszöl a hátához. Harry egy kicsit lejjebb csúszva ül mellette, így a feje egy vonalban van Louis bal vállával, amikor hátradől.

- Köszi - mondja, kifújva a levegőt.

Louis bólint. - Nincs mit.

Harry felpillant rá. - Szeretnéd, hogy kiverjem? - biccent Louis ágyéka felé. Fürtjei ziláltak, szemei pedig kókadtak.

- Várhat - mondja Louis. - El vagy ködösödve a szextől.

Harry felmordul és a fejét Louis vállára ejti. Louis érzi a samponja illatát, ami ezúttal zöld alma, és a feje csak pár centire van az orrától. A közelebbi kezével átkarolja Harry nyakát és ujjaival a hajába túr. Kisöpri őket a homlokából, aztán finoman hátrafésüli őket. Puha. Selymes.

- Anya és a lányok elutaznak a meccs hétvégéjén - mondja Louis lustán.

- De hisz mindig nézik...

- Időben haza fognak érni.

- Ja.

- Aha - mormolja Louis.

- Mindig ott vannak - mondja halkan Harry.

- Arra gondoltam, hogyha szeretnél, átjöhetnél az egész hétvégére. - Jó lenne. Az egész hétvége egymagukban, és csak pihennek. Talán hülyeség.

- Nagyszerűen hangzik - hümmögi Harry.

Louis igyekszik elharapni a mosolyát. Hüvelykujjával lágyan megsimogatja Harry homlokát.

- Klassz.

Egy ideig csendben vannak. Amikor Louis lepillant rá, látja, hogy Harry becsukta a szemeit. Azt hiszi, elaludt, de egy pillanattal később érzi, hogy a fiú közelebb csúszik hozzá.

- Ha megkérem a szüleimet, hogy jöjjenek el a meccsre, szerinted eljönnének? - motyogja Harry.

Az van, hogy Louis erre nem tudja a választ. Fogalma sincs. Bztos benne, hogy Anne és Des teljes mértékben szeretik Harryt, de nem csodálkozna rajta, ha szemet hunynának efölött, és a háttérbe helyeznék. El akarja mondani, hogyha szeretik, akkor ott lesznek, csakhogy ez nem igaz. Ha nem mennek el, az kemény csapás lenne. Louis tudja, milyen érzés a csalódás.

- Nem tudom - suttogja válasz helyett. - De szerintem mindenképp meg kéne kérdezned. Még akkor is, ha nem érdekli őket a foci, törődnek veled. Ha megkérded őket, az nem árthat.

- Tudsz te bölcs is lenni, ha akarsz.

- Csak ebben a bizonyos témában - mondja Louis mély hangon. - Vannak ötöseim a tönkrement családokból.

A vicc, ami valójában nem is vicc rosszul sikerül, és újra elhallgatnak. Csak lassan veszik a levegőt, miközben Louis simogatja Harry haját. A nehéz téma ellenére nagyon is jó.

- Szerinted nyerni fogunk? - gondolkodik Louis.

Harry könnyedén, de mégis megfontoltan válaszol. - Igen.

Ebben a pillanatban olyan könnyű lenne megkérdezni Harryt, hogy ő is érez-e valamit Louis iránt. Annyira természetesen érződik itt ülni vele és beszélgetni. Nem lehet benne biztos, de olyan, mintha lenne ott valami, ami kölcsönös.

Mielőtt Louis tovább gondolkodhatna, Harry keze kinyúl az övéért. Lenéz, és látja, hogy keresztülnyúl az ölén, majd megfogja Louis kezét, és összekulcsolja az ujjaikat, pont úgy, mint pár hete az autóban. Louis hagyja, hogy összefűzze őket, miközben a másik kezével folyamatosan a haját simogatja.

Lehajolhatna, hogy megpuszilja a homlokát. Szerinte helyén való lenne. Harry olyan fáradt és ellágyult. Lehet, ehhez az kellett, hogy beszéljen arról, hogy hol tart a kapcsolatok terén.

Kopogtatnak az ajtón, és Anne dugja be a fejét a szobába. Louis merevedése ekkorra már eltűnt, de eltöpreng, hogy elengedje-e Harryt. A fiú azonban nem mozdul, úgyhogy Louis is marad ott, ahol van. Harry anyukájának a szeme kikerekedik, amikor meglátja őket az ágyon, de látszólag nem zavarja a látvány. Csakúgy, mint Louis anyja, Anne meglepő módon kevésbé néz ki feszültnek. Nincs annyi ránc a szeménél és a szájánál.

- Ó, szia - mondja halkan. - Nem tudtam, hogy átjöttél, Louis. Csak szólni akartam Harrynek, hogy kész a vacsora. Szeretnél csatlakozni te is, Louis?

Inkább nem.

- Ja, haza kell mennem. Tulajdonképpen csak beugrottam.

- Mindjárt megyek, anya - mondja a fiú sóhajtva, fejével még mindig Louis vállán. Olyan, minhta elfelejtené, hogy még mindig egymás kezét fogják. Louis emlékszik, persze, hogy emlékszik. Az érintés olyan, mint egy elektromos kötél, ami forróságot sugároz az egész karjába, és kavarog tőle a feje. Mi van, ha csak neki vannak pillangói? Ijesztő a gondolat, hogy Harry még mindig az ellenségének tekinti őt. De ez nem lehet, ugye?

- Rendben - mondja Anne. - Majd találkozunk, Louis.

- Viszlát - int neki, és küld felé egy gyors mosolyt, mielőtt becsukná az ajtót.

Harry dőlt vállal és fáradt szemekkel felül. Leül az ágyra, és az ajtót kezdi bámulni, de a karja hátra van nyújtva, mert a keze még mindig Louis-éban van.

- Akarsz tudni valamit? - Nem néz hátra.

- Mit?

- Egy szót sem mondtak. Arról, hogy meleg vagyok.

- Ó - leheli Louis. - Soha nem mondtad nekik azelőtt, igaz?

Harry nagyot nyelve megrázza a fejét. - Egy szót sem. Olyan volt, mintha soha nem történt volna meg, miután haza értem tőled a vacsora másnapján. Nem az van, hogy máshogy bánnak velem vagy lenéznek, de a tény, hogy ignorálják még rosszabb. Tudom, hogy nem érdekli őket, ha hozzámegyek egy fiúhoz, csak... - megköszörüli a torkát, de Louis hallja, milyen fojtottan beszél. - talán mondhatnák, hogy így is szeretnek, tudod?

Ezzel együtt tud érezni. Fájdalmas azt kívánni, hogy valaki mondja neked, hogy szeret, különösen azért, mert nincs jó mód rá, hogyan kérd. Főleg ha a szüleidről van szó, akiktől nem is kéne kérned ezt.

Lehetetlen, hogy Harry azt gondolja, hogy Louis az ellensége. Mert nem azok - hanem barátok.

- Csak, hogy tudd - mondja halkan, Harry vállát nézve maga előtt. Kezei szinte szorítják a fiúét. - Szerintem bátor voltál, hogy előbújtál az egész családod előtt. És sok boldog dolgot érdemelsz. - Nyel egyet. - Melletted állok.

Abban a percben, hogy ezt kimondja, a szoba sokkal csendesebben érződik.

Harry nagy szemekkel és tátott szájjal megfordul. Aztán elengedi Louis kezét, de csak azért, hogy megcsókolja őt.

**

- Tudtad, hogy a delfinek az egyetlen olyan állatok, amik az élvezet miatt szexelnek? - kérdezi Harry.

Louis egykedvűen rámered.

- Mármint az embereken kívül. - Lassan, vontatottan beszél, és félig behunyt szemmel néz le Louis-ra.

- Ezt honnan szedted?

- Tények delfinekről pont com.

- Erre magadtól kerestél rá?

- Csak böngésztem.

- Aha.

Harry enyhén szólva furcsa. Vicces, intelligens és szereti a bolyhos állatokat. Plusz Louis-t kicsimnek és bébinek hívja.

Louis hozzáadja ezeket a listához, amit majd használni fog, amikor elmondja Niallnek, hogy pillangói vannak Harry miatt. Szüksége lesz egy rakásnyi okra, hogy miért szerethető, mivel eltöltött három évet úgy, hogy Niallnek panaszkodott róla, szóval jó okok kellenek, hogy hirtelen miért gondolta meg magát. Louis szeret felkészült lenni.

Harry éppen az öltöző szekrényének támaszkodik. Ők voltak az elsők, sőt még koraiak is, és miután átöltöztek a focis felszerelésükbe úgy döntöttek, hogy kihasználják a pillanatot egyedül. Anne egyre jobban ragaszkodik ahhoz, hogy Harry otthon aludjon és egyen, így az együtt töltött idejük legalább 25 százaléka lecsökkent. Louis tudja, mert az ajkai kevésbé szárazak, mint általában.

Karját Harry dereka köré fonja, a másik fiú pedig Louis vállán tartja a kezeit, miközben a fejét nekitámasztja a szekrénynek. Louis alulról figyeli őt, és egy picit csücsörít, így az ajkai súrolják Harry állát.

- Gyakran keresel rá tényekre állatokról?

- Néha. Nem tudtam aludni múlt éjjel.

Látszik rajta, és úgy is viselkedik. Nagyokat pislog, vontatottan beszél, és az egész teste hihetetlenül gyenge.

- Miért? - érdeklődik Louis egy morgással.

Harry vállat von és behunyja a szemét. - Sok kiabálás. Veszekedés.

Louis-t teljesen szétszaggatja belülről, hogy milyen reménytelennek hangzik. Pontosan tudja, milyen ez, és amikor látja, hogy Harry is keresztül megy ezen, úgy ahogy ő két éve, a keze megrándul. Bárcsak meg tudná valahogy változtatni, de úgy gondolja, nem tehet mást, minthogy támogatja.

- Sajnálom, H. - Egyelőre csak ennyit tud mondani, de ez közel sincs ahhoz, amit valójában akar.

- Nem a te hibád, kicsim.

- Tudod - mondja Louis homlokát Harry mellkasának döntve, és szó szerint a felsőtestének beszél. - Szerintem tényleg jó lesz, ha átjössz a hétvégén. Mert akkor rendesen kialudhatod magad, és feltöltődhetsz.

- Ezt csak azért mondod, mert meg akarsz dugni? - kérdezi Harry.

- Ez fájt, Harry - mondja Louis. - Mintha megakadályoznám, hogy életünk legfontosabb meccsén maximumon teljesíts. - Mintha szívtelen lenne. Mintha nem törődne vele. Mintha csak szexre használná.

- Vicceltem - mondja Harry, de Louis elbizonytalanodik.

- Ugye nem hiszed el? - kérdezi szinte suttogva.

Harry lassan megcsóválja a fejét. - Nem - mondja és megszorítja a vállát. - Nem hiszem. Tudod, mi... eltereljük egymás figyelmét. Mellettem állsz?

Louis szíve pumpál, ami olyan érzést kelt, mintha az egész testében nehéz hullámok áradnának szét, összhangban a szívverésével. Úgy hangzik, mintha Harry nem tudná, hogyan magyarázza el, de aggodalmasan szeretné tudni, hogy bizonytalan-e, vagy egyszerűen nem tudja, Louis mit érez, és ő nem akarja ennek még kitenni magát. Vagy talán ezt csak Louis gondolja, hogy így van.

- Melletted állok, igen - erősíti meg. - Ott állok. - Lábujjhegyre áll, hogy megpuszilja az állát. Eközben a pulzusa még mindig lüktet. Tudni akarja; ha Harry mellkasához nyomná az arcát, érezné, hogy neki is úgy dobog-e a szíve, mint Louis-nak?

Az öltöző ajtaja kinyílik, és Louis hallja, amint pár fiú a csapatból becsődül. Louis és Harry a szekrénysor takarásában vannak, és Harry nyom egy utolsó puszit Louis homlokára. Louis, megkerülve a szekrényeket felfedi magát a srácoknak a másik oldalon, és szerencsére Harry nem veszi észre, hogy milyen vörösen ég az arca.

Nem puszilsz homlokon valakit, ha nincsenek valódi értésid iránta, igaz?

A fiúk boldogan üdvözlik. Louis biztos benne, hogy a mai edzés miatt vannak felvillanyozva, ami az utolsó a nagy vasárnapi meccs előtt. Ő is izgatott, de ez inkább egy ideges, nyugtalan érzés. Ahogy Harry is előjön, hogy csatlakozzon, Louis leül a padra. A fiúk felnéznek, és meglepetten köszönnek neki.

- Van még bárki más is közülünk, aki emögött bujkál? - kérdezi kuncogva Jonah, amikor Lee viccből elmegy megnézni.

- Csak kapitány megbeszélést tartottunk - mondja Harry leülve Louis mellé a padra. Érzi, ahogy a combja megérinti az övét, és a bőrük összesimul. Harry nem veszi el a lábát, és Louis sem. Szemét szigorúan távol tartja az érintéstől.

Szórakoztató az edzés. Abrahams Edző olyan gyakorlatokkal áll elő, amik sok csapatmunkát igényelnek. Elképesztő, milyen változásokon ment keresztül a csapat. Mindenki derűsebb, szívesebben dolgozik, és úgy tűnik, mindenki nagyon jól érzi magát. Louis szerint pedig kicseszett jó nézni, ahogy ilyesmi megtörténik a csapattal. Nagyon fantasztikus érzés.

A végén csapaton belül versenyeznek. Párban el kell futniuk a pálya feléig úgy, hogy egyikük a másik hátán lovagol. Louis azonnal felugrik Stan hátára, és végül egy méterrel megverik Harryt és Edet. Ez természetesen azt jelenti, hogy fel vannak háborodva emiatt.

- Harry magasabb és izmosabb, én meg mégis gyorsabban futok Louis-val a hátamon - kiabálja Stan, amivel megkapja az egész csapat figyelmét.

Harry nevetve felhorkant. - Louis szó szerint pehely könnyű

- Meg tudnám csinálni Eddel a hátamon is - provokálja Stan.

- Ó tényleg? - mondja Harry. Felhúzza a szemöldökét és onnan ahonnan Louis a többi sráccal nézi őket, látja, hogy őszintén készen áll a kihívásra.

- Igen, tényleg - bólint Stan. Louis szerint nem igazán gondolta át, mert meglehetősen biztos benne, hogy Harry sokkal erősebb és gyorsabb nála ilyen körülmények között.

- Jó - vonja meg a vállát vigyorogva Harry. - Gyerünk! - Megtalálja Louis-t a fiúk között és oda biccent neki. - Lewis.

- Nekem ehhez mi közöm?

- Cserélünk. Ed, ugorj a hátamra! - Stan odasétál Harryhez, és mindketten szembe állnak a fehér festékkel, ami azt jelzi, hogy hol van felosztva a pálya.

Harry int Louis-nak és kinyújtja a karját, hogy a hátára ugorjon. Kicsit furcsa, de leginkább izgalmas, mert ilyen közel még nem voltak a csapat előtt. Ma még az öltözőben a padon egymás mellett ülni is intenzív volt. Louis felugrik a hátára, és lábát biztonságosan a dereka köré fonja. A válla köré kulcsolja a karját, valamint ujjaival belemarkol a felsőjébe.

Harry könnyedén viszi őt, aztán beáll Stan mellé, aki Edet viszi. Louis érzi, ahogy Harry kontya hozzáér az orrához, szóval az arcát inkább a feje oldalához nyomja, hogy elkerülje. Harry füle alig pár centire van a szájától. Érzi, hogy Harry kezei szilárdan tartják a combját.

- Ha nyersz, este gratulálás gyanánt leszoplak - suttogja mosolyogva Louis.

Harry hangosan felnevet, mire Ed megfordul, hogy rájuk nézzen. Louis felvonja rá a szemöldökét, de a mosolya megmarad. Kicsit izgatott, hogy ma Harry átmegy hozzá. Talán beszélhetnének. Mármint, tényleg beszélhetnének. Ed egyszerűen csak összehúzza a szemöldökét.

- Fújja meg a sípot, Edző! - szól oda neki Harry.

Miután ez megtörtént, elindulnak. Göröngyös, de nem annyira, mint Stannel. Igazság szerint Stan elképesztően jól bírja, csak egy fél méterrel van lemaradva. Gyorsan elérik a táv felét, és Harry és Louis vezet. Louis minden erejével kapaszkodik, de a lábai csúszni kezdenek.

Hirtelen Stan rémesen közel megy hozzájuk, Ed pedig kidugja a lábát, hogy oldalra lökje Harryt.

- Hé! - kiabálja. - Csalás!

- Egyenesen, Styles! - szól az edző, amitől a többi fiú felkuncog.

- Próbáltam, de nem megy! - kiáltja vissza Harry. Louis elneveti magát, mert az célozgatás túl világos.

Sikerül utolérniük Stant és Edet, Louis pedig kinyúl, hogy meghúzza Ed mezét, hogy visszatartsa őket. Ezután sok a kiabálás. Hamarosan átlépik a vonalat, és Ednek sikerül oldalba ütnie Louis-t, amitől Harry megcsúszik, aztán mind a négyen egy kupacba elesnek.

Louis az oldalára érkezik, Harry pedig a mellkasára, amitől keményen bordán könyököli, aztán valaki még vádlin is rúgja. Ez halványan az ő és Harry első csókjának az éjszakájára emlékezteti. Futottak, versenyeztek, és Harry végül kiszorította belőle a levegőt.

Harry az oldalára gördül, és Louis felé fordul. - Jól vagy, Lou? - kérdezi aggodalommal teli szemekkel.

- Jobb, ha senki sem törte el a lábát, mert vasárnap rohadtul gyilkolnunk kell! - kiáltja Lee onnan, ahol a csapat terpeszkedik a földön.

- Nyertünk - bizonygatja Louis a földön, és győzedelmesen felemeli a karját. Érzi, hogy Harry kuncogva közelebb megy hozzá.

- Akkor jól vagy? - kérdezi mosolyogva.

- Nagyon jól - mondja Louis felülve.

- Nem nyertetek!

Harry talpra rángatja Louis, és a vita egészen a zuhanyzókig folytatódik.

Mindannyian szépen komótosan felöltöznek. Sok káromkodás, kötekedés, inspiráló monológok hangoznak el a közelgő mérkőzésről. Amikor Louis végre felöltözik, már majdnem hat óra van. Jay és Lottie már elmentek a hétvégére Fizzyvel, és Harrynek innen már egyből hozzájuk kéne mennie. Louis pizzát, sört és filmeket tervez.

Kimegy az öltözőből és elindul a parkolóba. A kocsija a szokásos helyen áll közel az épülethez, de mielőtt még odaérne, meglátja Zaynt cigizve Harry autójának támaszkodni. Louis lelassít, és egy pillanatra körülnéz az üres parkolóban. Zayn még nem vette észre, és Louis emiatt egy kicsit furán is érzi magát, amikor irányt változtatva elindul a fiú felé.

- Szia - mondja neki nem valami kedvesen, miközben közeledik hozzá.

Zayn felnéz, és hát érthető módon meg van lepődve.

- Helló - köszön, ahogy tekintetével követi Louis-t.

Louis ügyetlenül toporog és az edzős táskája pántját igazgatja a vállán. Egy másodpercre lenéz, és beszívja a levegőt, hogy valamennyire lehiggadjon. Felnéz, és látja, hogy a másik fiú ráncolja a homlokát.

- Én, öö... - kezdi Louis. Kibaszottul hülyén érzi magát, de amikor belenéz Zayn barna szemeibe és figyeli, ahogy Harry fényes Roverének támaszkodik a mohazöld kabátjában és a zilált hajával, ideges lesz. - Ezek, öhm... Ezek az elmúlt hetek nagyon nehezek voltak nekem néhány okból kifolyólag - rázza meg a fejét, kifújva a levegőt. - Nem azért vagyok itt, hogy magamat védjem, csak bocsánatot szeretnék kérni.

Zayn rásandít. - Minek?

Louis visszamered rá. - Hogy egy fasz voltam? Hogy neked mentem, és rajtad vezettem le a Niall miatti feszültségemet?

Nézi, ahogy elhúzza a száját és bólint. Ledobja a cigijét és a cipőjével rátapos, mert még mindig ég. - Semmi baj sincs - vonja meg a vállát.

- Tényleg? - kérdezi Louis összezavarodva.

- Szerintem inkább Niall-lel kéne beszélned, haver.

Louis bólint. - Tudom, fogok. Próbáltam is, de nem válaszol az üzeneteimre és a hívásaimra.

- Tényleg azt hiszed, az üzengetés elég? - néz rá összehúzott szemöldökkel, amitől ráncba borul a homloka. Úgy néz ki, mint egy modell, miközben úgy hangzik, mint egy bölcs tanár.

- Persze, hogy nem - motyogja Louis.

- Próbáld meg újra. - A hangja gyengéd, amitől a dolgok olyan egyszerűnek tűnnek.

Louis lassan bólint. Most már indulnia kéne.

- Bocsánat. Még egyszer - motyogja, aztán megfordul és elindul a kocsija felé.

- Hé! - kiáltja Zayn, mielőtt messzebb érhetne. Louis megáll és megfordul. - Tényleg szerelmes vagy belé, ugye?

Eltátja a száját, és belenéz Zayn komoly szemeibe. Viszont nem tud bennük olvasni. - Honnan tudod? - kiáltja vissza, és nem hagyja, hogy a hangja bármit is eláruljon.

- Mert kíváncsi vagy, hogy mit érez irántad. Ha nem lennél, nem érdekelne.

Louis felhúzza a szemöldökét. - De hát honnan... Liam. - realizálja, összepréselve az ajkait. - Ti ketten megfigyeltek, beszámoltok egymásnak, és megbeszélitek? - kérdezi.

Zayn elvigyorodik. - Nem, babám. Harry beszél. Én hallgatom, Liam pedig beszámol.

Louis felhorkan, és szemforgatva megfordul az autója felé. - Majd találkozunk - mondja fejcsóválva.

- Szia, Lou - mondja Zayn, és Louis száz százalékig biztos benne, hogy még mindig vigyorog.

**

- Louis! - kiabálja Harry az autóból.

- Jövök. Nyugi, H.

- Késésben vagyunk!

- Kapitányok vagyunk. A többieknek csak várniuk kell.

- Nekünk kéne elsőnek ott lenni!

- Nyugi! Jövök már - zárja be Louis az ajtót, vállára veszi a táskáját, és Harry kocsijához siet. Gyorsan bepattan, és a táskát a hátsó ülésre dobja, miközben Harry legurul az útpadkáról. - Nem az én hibám, hogy ki kellett takarítanunk az egész kibaszott konyhát, mert mindenhová jutott a masszából!

- Ha valaki nem döntött volna úgy, hogy palacsintát csinál indulás előtt egy órával, ami eleve idiótaság, mivel ennyi kalóriával a gyomrodban futni egy halál, nem lett volna ilyen problémánk.

Louis indulatosan felé fordul. - Reggelit csináltam, te hálátlan. Te öntötted ki az egészet a pultra és a földre.

Harry erre nem tud mit mondani, csak a fogát csikorgatja, és mogorván néz kifele a szélvédőn. - Egyáltalán, miért csináltál reggelit? - morogja.

Mindketten tudják, hogy Louis az a típus, aki inkább gabonapelyhet eszik reggelire. De Louis ma reggel úgy ébred, hogy Harry rá volt tapadva. A combja be volt dugva az övéi közé, a karja a törzse köré fonódott, az orra pedig a nyakában volt. Louis-nak melege volt, és Harry haja undorítóan közel volt a szájához (nem mintha, nem lett volna jó illata), és nem tudott megmozdulni. Szóval, hogy felébressze, kiszívta a vállát, és amikor Harry felnyögve megfordult, Louis ki tudott mászni.

Miután vett egy zuhanyt, lement a földszintre. Ezenfelül, mivel ez a meccs előtti nap, rendesen kéne enniük. Harry szereti a palacsintát. Louis történetesen nem vette észre, hogy milyen későn kelt fel, és amikor Harry lebattyogott a lépcsőn, feszült lett.

- Éhes voltam - vonogatja a vállát.

Az út többi részét csendben töltik. Louis felsóhajt, és az ablaknak dönti a fejét.

Az előző este, a Zaynnel való csevej után, Louis haza ment, és nem sokkal később Harry is megérkezett hozzá. Louis megint üzent Niallnek, hogy megkérje, találkozzanak a középdöntő után, vagy valamikor, amikor van ideje utána. Nem válaszolt.

Rendeltek pizzát, régi animációs filmeket néztek, és Louis fontolóra vette, hogy megkéri Harryt, hogy beszéljenek. Soha nem volt rá lehetősége. A reggel egy káosz volt, most pedig összekaptak.

Egy tizenöt perces út az erő, ahol megbeszélték, hogy találkoznak. Egyre ott kellene lenniük, de nagyon úgy tűnik, hogy legalább tíz percet késnek.

Végül bekanyarodnak arra a földútra, ami a találkozási ponthoz vezet, ahol az erdőn áthaladó összes útvonal kezdődik. Louis látja a kis rétet, ami inkább egy füves tisztás néhány paddal és egy grillezővel. Harry befordul azon kevés parkolóhely egyikébe, ami meg megmaradt, és leállítja az autót.

Kiszállnak az járműből, és a srácok felé veszik az irányt, akik egy asztalnál gyülekeznek.

- Mind megnyugodhattok, a szeretett kapitányotok itt van - jelenti be Louis, békítően felemelve a kezét. A fiúk nem csinálnak mást, csak egymással beszélgetnek. Felnéznek, és éppen köszönni akarnak az erős vezetőjüknek, amikor Harry elsuhan Louis mellett, hogy beálljon árnyékba.

- Köszönjünk a bemutatkozást, Louis - mondja tömören, aztán odamegy, hogy felmásszon az asztalra, ami körül a fiúk állnak és Louis rásandít. - Rendben, mind itt vagyunk, ugye?

- Igen, mi tudjuk, hogyan kell időben odaérni a megbeszélt időpontokra - mondja Liam.

Louis esküdni merne, hogyha Harry tudná, akkor őt hibáztatná a késői érkezésük miatt. De nem tudja, és Louis vigyorogva összenéz Harryvel. - Ez a csípős hozzáállás nem áll jól neked, Lime - mondja, aztán ő is felmászik az asztalra, hogy Harry mellé álljon.

- Együtt jöttetek? - kérdezi Lee.

- Igen - mondja Louis röviden. - Kapitányi okokból.

Harry felhúzott szemöldökkel lenéz rá. - Bármi ok, hogy miért jöttél föl hozzám az asztalra, drága?

- Kapitányi okokból...? - Igazából nem tudja. Harry az asztalon van, így helyénvalónak tűnt, hogy ő is ott legyen. Különben ő lenne a kevésbé erős és domináns kapitány.

Harry várakozóan rámosolyog. - Akkor folytasd.

- Rendben - köszörüli meg a torkát, összecsapva a kezeit, ahogy a csapat nézi őt. Valószínűleg nagyon is tisztában vannak vele, hogy Louis valami hosszasan rögtönzött fecsegésbe fog kezdeni, valami véletlenszerű dologról. - Gyerekek, amikor annyi idős voltam, mint ti...

- Jól van, elég lesz, Lou - szakítja félbe Harry, és kezét a háta mögé fűzi. - Amit én akartam mondani az az, hogy amikor mind lefutottátok az öt kilométert, lesz itt egy kis meglepetésetek tőlem és Lucifertől.

Louis pislog.

- Meglepetés? - kérdezi Liam.

- Ti nem fogtok futni?

- Lucifer?

- Nem, most komolyan, ti tényleg nem fogtok velünk futni?

Louis megvetően rámosolyog Stanre. - Kapitányi okokból. És Lucifer, H, most komolyan?

Harry megfogja a nyakát. - Nem, mi a három kilométeres távot futjuk, aztán előkészítjük a meglepetést.

- Rendben, menjünk - mondja Oli. - Minél előbb akarom az ajándékomat.

Louis Harryhez fordul, hogy felnézzen rá. - Van ajándékunk? - sziszegi. Na mindegy, nem is tudta, hogy van meglepetésük.

Harry nem foglalkozik vele, mire Louis ingerülten dobálni kezdi a kezét. - Ki áll készen kocogni, fiúk?

- Igen, gyerünk! - ugrik fel Oli, random táncikálva maga körül. Louis-nak elő kellene léptetnie valamivel.

Louis segít odaterelni az embereket az öt kilométeres útvonal kezdetéhez, a fiúk pedig nekiálltak futni az ösvényen. Azonban mielőtt Louis csatlakozhatna hozzájuk, Harry megállítja.

- Na, beszélgetni akarsz? - mondja Louis. - Elfelejtetted, hogy egy perccel ezelőtt még egy Sátánhoz köthető csávó nevén szólítottál?

Harry megfogja az arcát és melegen rámosolyog. - Ne veszekedjünk - mondja. Az orra hozzáér Louis-hoz. - Majd később rendbe hozzuk a rumlit otthon, okés? Aztán csalunk, és hozunk magunknak fagyit, jó? - A hangja lágy. Louis sem akar civakodni, így halkan bólint.

- Oké - próbálja mondani, de eléggé tompán jön ki, mivel Harry az arcába van hajolva. Harry elvigyorodik, majd otthagyja, hogy felzárkózzon a csapathoz. Louis gyorsan követi őt, és hamarosan beéri Liamet, és csatlakozik hozzá.

Kényelmes tempóban futnak, Louis és Liam végül Harry és Ed mögé kerülnek. Különös módon Louis nem találja furának, hogy beszélgetnek, úgy, hogy tud róla és Harryről. Egyikük sem említi meg, csak cseverésznek a meccsről és hétköznapi dolgokról. Louis nem bánná, ha mondana valamit, de nem ő akar lenni az, aki felhozza a témát.

Kocogás közben figyeli Harry hátát. Liam a közelgő új Marvel-filmről beszél, és Louis levezeti a szemét Harry válláról a kabátja felett kilógó nyakára, a rejtett derekára, és a lábszárára. Még mindig érzi Harry orrának a simogatását. Ha nem lenne a nincs-rendes-szex-a-nagy-meccs-előtt szabályuk, Louis akarná őt. Mármint azonnal.

Ráébred, hogy mennyire megváltozott a kapcsolatuk az elmúlt hetekben. A Louis és Niall közt történtek után, Harry támogatást nyújtott neki, és gyorsan összenőttek. Mindez csak az általuk kötött megállapodáson múlt? Nem lehet, hogy csak azért állnak ilyen közel egymáshoz, mert alkut kötöttek, hogy egymás oldalán állnak?

Harry átkarolja Louis derekát, hogy oldalra irányítsa, amitől felsikkant. A többi fiú lelassít. - Erre, Louis.

- Kösz, H, tudok sétálni - hadarja Louis, a gyomra pedig összeszorul, még akkor is, amikor Harry elengedi. - És igazán figyelmeztethettél volna.

- Itt elválnak útjaink, csatlósok - jelenti ki Harry a többieknek, Louis pedig nézi, ahol az ösvény külön válik. - Viszlát a tisztáson.

- Úgy beszélsz, mint Louis - húzza fel a szemöldökét Stan.

- Ne utánozz, te fasz - mondja Louis viccelődve, de leginkább azért, hogy elfedje Stan szavait.

Harry nem válaszol, egyszerűen köszön egyet, és elindul a három kilométeres úton. Louis biccent a srácoknak, és utána iramodik a fák között.

Beletelik egy pillanatba, mire rájön, Harry valójában meglehetősen gyorsan fut, és a piros edzőkabátja elmosódik a fák között. Louis begyorsít, hogy megpróbálja utolérni. Az ösvény trükkösen a fenyő és tölgyfák között cikázik. Odafigyel a lába elé, és végül teljesen szem elől téveszti Harryt.

Erősen izzadni kezd, miután ilyen gyorsan fut - ami egy olyan dolog, amit nem kellene csinálniuk, hiszen ez kocogásnak indult - amikor a fák már ritkulni kezdenek.

Harry kiugrik elé a bokorból.

Louis felkiált.

A szíve a torkában dobog, és megbotlik, majdnem átesik egy földben lévő gyökérben. Csak fél másodperccel később ismeri fel Harry arcát, mire megkönnyebbülten kifújja a levegőt. - Mi a francot művelsz? - panaszkodik, közben Harry úgy kuncog, mint egy kibaszott idióta.

- Az arcod - zihálja, kezét a hasára téve.

- Emiatt futottál olyan rohadt gyorsan? Ennek egy nyugodt kocogásnak kellett volna lennie, te fasz.

Harry megrázza a fejét és mosolyra húzza az ajkait. - Nem, sietnünk kell, mert elő kell készíteni a meglepetést.

Louis elfintorodik, és nekidől a mögötte lévő tölgyfának. - Egyáltalán mi a meglepetés?

- Van egy slag az autóban, amit majd a kis épület oldalán lévő csapra tehetünk.

Louis felhúzza a szemöldökét, mert meglepődik Harry kis csínyén. - Ó, ennek nem fognak örülni! - vigyorog lenyűgözötten.

Harry odamegy hozzá, csak egy méternyi távolságot hagyva a mellkasuk közt. Még mindig mosolyog, hiszen egyértelműen önelégült és büszke a tervére. Megnyalja a száját és karjával a fatörzsnek támaszkodik Louis feje fölött. Louis kérdőn néz rá, és tekintetüket egy szintben tartják. Harry csak nézi, a jáde a szemében szinte úgy csillog, mint egy könyvben. Gyönyörű.

Harry lehajol, az ajkai megérintetik az állkapcsát, és orra épphogy végigsimít az arcán. Louis meg akarja csókolni, nyelvel, nyállal, foggal - mindenhogy.

Harry egy picikét felmordul, ahogy Louis visszatartja a lélegzetét, mert érzi, hogy Harry közelebb megy az ajkaihoz. Behunyja a szemeit.

- Ez a terved volt? - leheli.

- Aha. Kifogásként találtam ki a meglepetést, hogy magaménak tudhassalak.

Louis felhorkan. Csókolj meg.

Érzi magán Harry lélegzetvételeit. Itt is jön.

Nem csókolja meg. Elkapja a fejét, és Louis csalódottan kinyitja a szemét. Kacsint, aztán visszakocog a tisztásra a kocsija felé. Louis hangosan fel akar nyögni, lesüllyedni a fa mellé, és eltakarni a szemeit.

Száz százalékig biztos benne, hogy végtelenül és szerencsétlenül el van baszva.

**

Hazafelé Harry autójában, mindketten csurom vizesek, ruháik pedig átáztak a hideg víztől. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a srácok a csapatban nem voltak valami boldogak, de Harry és Louis valóban rábasztak, amint rájöttek, hogy tizenöt fiú volt kettejük ellen. Louis reszket és remeg, mint télen egy apró, rohadt csivava, és úgy tervezi, hogy vesz egy fürdőt, lehetőleg gőzölgő, forró vízzel.

Harry fürtjei rá vannak tapadva a nyakára, és ő is reszket, válla pedig görnyedt. Ahogy odaérnek a házhoz, a telefonja rezegni kezd a pohártartóban. Amint leállítja a kocsit, felveszi, és a füléhez emeli.

- Szia, anya - mondja, és Louis megkönnyebbül, hogy nem hangzik ingerlékenynek vagy ellenségesnek. Louis a ház felé mutat, jelezvén, hogy bemegy, miközben ő beszél. - Ó tényleg - mondja Harry a telefonba, ahogy Louis felkapja a táskáját és kiszáll az autóból.

Még csak fél öt van, és a nap még mindig süt, de Louis nem nagyon tudja élvezni a meleg időjárást, mivel a haja még mindig csurom víz, és az alsójáig átázott.

Meglepődik, amikor Harry hangosan becsapja a kocsiajtót, és a vártnál korábban megszakítja a hívást. Louis a verandán várja, nézi ahogy a másik fiú nagy léptekkel odamegy hozzá.

Harry keresztbe font karokkal megáll előtte, és kemény hangon megszólal. - Mi lenne, ha beszélgetnénk egy kicsit arról, hogy anyám magánbeszélgetést folytatott veled?

Louis szája elkerekedik és szíve hevesen kezd verni.

- Mint kiderült - mondja Harry keményen. - rólam beszélt, és veszekedett apával előtted a munkahelyeden.

Louis nyel egyet. - Ezt mind most mondta el? - Fél túl hangosan beszélni.

- Komolyan soha nem akartad elmondani? - kérdezi Harry teljesen ingerülten. Louis reméli, hogy Harry kemény külseje feloldódik. - Miért nem? - vonja fel a szemöldökét, ahogy Louis-ra mered.

- Nem... - hebegi Louis. - Nem akartam, hogy aggódj.

- Hogy érted?

Louis nagy levegőt vesz. - Múlt ősszel... - vakargatja a kezét, miközben lenéz a lábára.

- Mond már! - állkapcsa összeszorul, és a fogát csikorgatja.

- Megfenyegette apádat, hogy elmegy az ügyvédjéhez.

Louis azt kívánja, bárcsak hazudott volna valamit, mert Harry arckifejezése, amint összeomlik, egy olyan dolog, amit nem szeretett volna látni. Mintha valami kísértet járná át a testét, felszakítva benne mindent. Leül a tornácra, tértét felhúzza a mellkasához, arcát pedig a karjaiba temeti.

Louis-nak belesajdul a szíve, ahogy nézi őt.

Lassan leül Harry mellé, szemben az utcával, mögöttük a bejárati ajtóval, és a térdük majdnem összesimul. Louis felemeli a kezét. Meg akarja érinteni Harry nyakát, maga felé fordítani, és hagyni, hogy Louis-nak dőljön, hogy tudja, mindig van egy hely, ahol biztonságban érezheti magát. Harry egy centit arrébb mozdul; Louis leejti a kezét.

- Mikor volt ez? - szavai tompák, és alig hallhatóak, de Louis-nak sikerült kibogoznia.

- Szeptemberben, azt hiszem - motyogja a cipőjét bámulva.

Harry felsóhajt, és amikor felnéz Louis-ra, a szemei vörösen csillognak. - Hülyeség, hogy nem vagyok meglepődve? - A kérdése határozott, arca pedig kifejezéstelen, ellentétben a szemeivel. - De akkor is fáj?

- Nem - suttogja Louis. - Nem hülyeség.

- Pedig hülyének érzem magam. Nagyon.

- Én is - Nincs egyedül.

- Jól is teszed.

Louis felnéz, de amikor találkozik Harry tekintetével, van egy pici csillanás a szemében. Louis megcsóválja a fejét, Harry pedig elmosolyodik. Apró, de ott van. Kicsi gödröcskék.

Louis a nyakába akasztja a karját, hogy magához húzza. Harry odabújik az oldalához, és lágyan kifújja a levegőt. A fejét Louis kulcscsontjára támasztja, miközben Louis karja a vállain van. Közel tartja magához és öleli.

- Ne - motyogja olyan gyengéden, hogy nem is biztos benne, hogy Harry meghallotta. - Ne érezd magad hülyén.

Harry nem válaszol, csupán Louis mellkasának dőlve marad. A fürtjei már kezdenek száradni, de a ruháik még mindig nedvesek. Le kellene vetniük.

- Mit mondott rólam? A boltban? - kérdezi hirtelen, suttogva Harry. Túlságosan sebezhetőnek hangzik.

Louis az előttük lévő udvart bámulja. - Bocsánatot kért a szülinapi bulid miatt - kezdi lassan. - Mondta, hogy vigyázzak rád. Hogy ne hagyjalak a saját fejedbe szállni, és, hogy szereted reggelire a palacsintát. Szeret téged.

Eltart egy pillanatig, míg Harry még mindig Louis-ba temetkezve válaszol. - Ezért csináltál reggel palacsintát...?

Louis nem tud hangosan válaszolni, de nyilvánvaló a válasz.

Csendben maradnak.

Egy autó lehúzódik a ház előtt. Louis hallja leállni a motort, de nem akarja kinyitni a szemét. Becsapódik az ajtó, aztán végül Harry kiszabadítja magát Louis-ból és felül.

- Lou - mondja halkan, mire felsóhajt. Karját Harry vállán tartja, ahogy kinyitja a szemét.

Egy férfi sétál feléjük. A negyvenes éveiben lehet, egy kicsit idősebb, mint Louis anyukája. A haja nagyjából egy évnyire van az őszüléstől, az arca pedig idősebbnek tűnik, mint amikor Louis utoljára látta. Ver a szíve, de furcsa módon nem szorul el a torka, és nem akar elmenekülni. Ülve marad.

- Helló, Louis - mondja a férfi, ahogy megáll előtte. Nyugodtnak tűnik.

- Szia.

- Hogy vagy?

- Jól - biccent a férfi. - Te? - kérdezi Louis. Nem tudja, mitől érzi magát ennyire nyugodtak.

- Rendben vagyok - bólint. - Rendben vagyok.

Harry még mindig Louis oldalánál van, és csendben figyeli Louis és az egykori mostohaapja beszélgetését.

- Mit csinálsz itt? - talán mégis ideges. A pulzusa lüktet, a feje pedig egy pillanatra szédülni kezd, pont úgy, mint egy nem rendszeres dohányosnak, aki hosszú idő után először beleszív néhányat a cigibe, és érzi, ahogy a nikotin a fejébe száll.

Mark jókedvűen megvonja a vállát. - Azért jöttem, hogy megkérdezzem, akarsz-e együtt lógni.

Louis érzi, hogy az arckifejezése bizonytalanná válik, és azt is, hogy Harry megmozdul a karja alatt, ezzel emlékeztetve, hogy még nagyon is az oldalának van dőlve. - Az, hogy nem voltam hajlandó felvenni neked a telefont, nem elég válasz?

- Ösztönzőnek találtam, hogy erősebben próbálkozzak.

Louis-nak görcsbe rándul a gyomra. Érzi, ahogy Harry ujjai megfogják a kezét, és a fiú válla alatt pihennek a sajátjával. Megnyugtató.

Mark nem tűnik megdöbbentnek, sem pedig mérgesnek. Inkább... érdeklődőnek. - Ez új dolog? - kérdezi.

Louis megvonja a vállát. - Queer vagyok. - Baszki, valaki kidurrantott benne egy lufit?

Mark bólint. - Láttalak titeket. Amikor Lottie átjött és ti kint maradtatok.

- Ó - leheli.

- Anya tudja?

Úgy mondja, mintha még mindig egy család lennének. Mármint, hogy a gyerekei érdekében "anyának" hívja a feleségét. Elmehetek buliba ma este? Kérdezd meg anyát, jó?, vagy másképp: Kaphatok egy kis pénzt? Kérdezd meg apát, szívem.

- Nem - suttogja Louis.

Mark bólint, jelezve, hogy megértette. Ennek bosszantania kellene Louis-t. De nem. Kissé meglepődik, de aztán megint nem tudja, mire számítson.

- Sokat változtál - jegyzi meg Mark.

Louis vállai megfeszülnek, amikor megvonja őket.

- Arra gondoltam, hogy... - kezdi Mark. - tarthatnák egy fiús estét. Mivel a lányok elmentek Jayjel, mi fiúk is csinálhatnánk valami hasonlót. Esetleg reggeli, ha elfoglalt vagy ma este - biccent Harrynek, aki csendben van Louis mellett.

- Szerintem... - mondja lassan Louis. Felnéz, és találkozik Mark szemeivel. - Szerintem passzolom.

Nézi, ahogy a férfi elhúzza a száját. Nem tűnik meglepettnek, viszont csalódottnak igen. Louis elfordítja a tekintetét.

- Akkor talán majd máskor - bólint nem sokat ígérően.

Louis látja, ahogy újra bólint, leginkább magának. Amikor Louis semmi mást nem reagál, elindul visszafelé. Érzi, hogy Harry megrándul mellette. A keze Louis-én nehéz, ujjai lazák; már nem fogja.

Mark odaér az autójához, aztán Louis megrázza a fejét, és fogait az alsó ajkába mélyeszti. Ledobva magáról Harry kezét, feláll és az apukája után fut. Mostohaapja. Egykori.

- Miért nem jársz már a meccseimre? - kérdezi szinte elkeseredetten. Mark megfordul, és csak két méter választja el őket egymástól.

Mark úgy néz rá, mintha ez nyilvánvaló lenne. - Nem akartam elrontani neked.

- Elrontani? - kérdezi Louis tátott szájjal. - Az a mi közös dolgunk volt!

- Louis - mondja Mark, zavartan beszívva a levegőt. - A foci a mindened. A válás után nem beszéltél velem! Az utolsó meccsen, amire elmenetem, össze volt törve a szíved, amikor ott voltam. Azt hittem, nem akarod, hogy többet menjek. Soha nem akarnám elrontani a játékot, amit szeretsz.

Louis megrázza a fejét. - A közös dolgunk volt! - Szédül a feje.

Mark nézi őt, próbálja megérteni. - Szeretnéd, hogy menjek?

- Holnap van egy meccsem.

- Tudom. Egy iskolában, két órányira innen.

- Tudod?

- Természetesen - billenti oldalra a fejét Mark. - Ez a mi dolgunk, nem? Mindig remélem, hogy jól megy.

Louis nem tudja, hogyan fogja ezt fel. Teljes mértékben dühös. Hogyan...?

- Szóval - mondja átkarolva a hasát. A ruhái még mindig hidegek.

- Ott leszek, ha szeretnéd - Komolynak tűnik.

- Nem biztos, hogy szeretnék utána beszélni - suttogja.

- Nem baj.

Louis bólint.

Mark egy apró mosollyal távozik. Louis visszamegy a házhoz, és kinyitja az ajtót. Érzi Harryt maga mögött, de a feje nem tud a jelenlétére koncentrálni. Meg van döbbenve. Ez az egész egy nagy, kibaszott félreértés?

Felmegy az emeletre, és egyből a fürdőt veszi célba, ahol megnyitja a csapot és megtölti a kádat forró vízzel. Már aligha fázik, de nincs melege. Levetkőzik, és elmerül a félig megtöltött kádban.

A térde köré fonja a karjait, fejét pedig a fürdőkád szélének dönti. Ez azonban nem lehetett véletlen. A tény az tény. A tények nem változnak. A korábbi események nem változnak az idő múlásával.

Nem tudja, mennyi idő után, de a fürdőajtó kinyílik, és Harry szótlanul belép. Megszabadul minden ruhájától, elzárja a csapot, és habozás nélkül beszáll Louis-val szembe, felfröccsentve a vizet a kád szélén.

Louis kinyitja a szemeit. Harry kifejezéstelenül bámulja.

Nézik egymást. Harry szemei zöldek, szinte olyanok, mint a jáde. Olyan, mintha legalább egy perc eltelne, mielőtt Harry kinyitja a száját.

- Bármit megadnék, hogy a szüleim azt csinálják, amit ő.

Louis tudja, hogy így van. Azt is tudja, hogy Harry nem értené meg, ha elmagyarázná, ez nem ugyan az a helyzet.

- Harry - motyogja, de a másik fiú nem figyel. Louis lábához nyúl, hogy elhúzza őket a mellkasától. Kezeit a bokájára kulcsolja, és addig húzza, amíg Louis kénytelen nem lesz közel lenni a fiúhoz. Louis felül, és térdeit terpeszben Harry combjának két oldalára teszi.

Harry megfogja a csuklóit, mellkasa pedig megsúrolja Louis könyökét, ahol azok közéjük vannak zárva. Arcuk csak centiméterekre van egymástól, Louis térden áll, Harry pedig felnéz rá. Louis nem tud máshová nézni.

- Nem figyelsz, amikor magyarázok - súgja Louis, egy kis idő után, ami olyan volt, mint az örökkévalóság. - Nem akarod megérteni.

Harry tekintete határozott marad. - Nem is veszed a fáradságot, hogy elmagyarázd. Nem mondod el rendesen. Nem tudok olvasni az fejedben, hogy megértsem a gondolataid hetvenöt százalékát, amiket magadban tartasz.

- A családjaik hasonlóak, de ha azt mondom, hogy a helyzet nem egyforma, el fogod fogadni?

- Igen. - A beszélgetés feszült és komoly. Harry kezei még mindig nem engedik el Louis csuklóit, és ugyan abban a pozícióba zárva tartják. - De azt nem, ahogy megbirkózol vele.

- Miért?

- Mert megkaphatnál mindent, amit akarsz, de ezt nem érted meg.

- Nem tudod, mit akarok.

- De igen. - Hangja tiszta, pupillája Louis-ra fókuszál. - Egy teljes családot. Egy ösztöndíjat. Hogy kiszabadulj ebből a káoszból az életedben.

- Nem tudsz te semmit - suttogja Louis.

- Nem figyelsz rám - mondja Harry.

- Miért kéne?

- Ismerlek.

- Én is ismerlek.

Harry leejti Louis csuklóit, amitől az utóbbi zihálni kezd, mert ezután Harry a törzse köré fonja a karjait, kezeit pedig a bőréhez simítja. Louis Harryhez préselődik, hasa a másik fiú mellkasánál. Harry álla Louis bordaívénél van.

- Figyelned kéne rám.

- Miért? - érdeklődik Louis, hangjuk olyan higgadt és kontrollált, mint amilyen az elején.

- Mert most már van eszem - mondja Harry. - És bíznod kell bennem.

- És ha bízok?

- Akkor nem fogod megbánni. - Szavai suttogásban érnek véget.

Louis lenéz Harryre. A víz a combjainál még meleg, de belül még forróbbak érzi magát. Az alsó ajka egy nagyon aprót elválik a másiktól, és mélyeket lélegzik. A tekintetük túl intenzív. Mintha a levegő molekulái vibrálnának körülöttük.

Louis ujjai gyengédek Harry vállain. Harry kezei gyötrelmesen lassan lecsúsznak a hátára, ujjbegyei épphogy érintik a remegő bőrét. Harry felméri Louis reakcióját, ahogy az ujjai egyre lejjebb és lejjebb vándorolnak. Még mindig csak bámulják egymást, amikor a kezei megérintik Louis fenekét. Louis levegő után kap. Ez nem oldja a feszültséget, de Harrynek kikerekednek a szemeit, mellkasa pedig megemelkedik, ahogy vesz egy nagy levegőt.

Úgy tűnik, megvilágosodik, mintha rájönne valamire. Louis összeszorítja az ajkát, Harry szemei pedig az arcára villannak. Harry kezei megfeszülnek, és az ujjait a bőrébe nyomja, ahogy egyenesen felül, és Louis ágyéka a felsőtestének nyomódik.

Harry tudja, mennyire kemény, csak úgy, ahogy Louis is érzi Harry hosszát a combjához érni. Louis Harry szemeibe zárva marad, a szíve pedig lassú, heves ütemben ver.

Egy perc múlva kiszabadítja magát Harry kezei közül, és féláll, hogy kiszálljon a kádból. Reszkető térdekkel, gyakorlatilag remegve sétál ki a fürdőből a szobájába. Még mindig csöpög róla a víz, amikor visszajön, egy üveg síkosítóval a kezében.

Harry tekintete követi őt, ahogy visszajön és becsukja maga mögött a fürdőajtót. Louis nyel egyet, és lerakja a síkosítót a kád szélére, a fal mellé. Remegő térdekkel visszaszáll a vízbe. Harry kezei a derekához sietnek, és szinte túl erősen markolják meg, miközben megint terpeszben maga fölé húzza. Jó érzés, ahogy megfogja őt Harry. Megnyugtató, amitől Louis biztonságban érzi magát.

- Azt hittem nem akarod. - Harry szavai alig hallhatók, de megingathatatlanok, és a szemei nem hagyják el Louis-ét.

Louis megrázza a fejét. Azt hitte Harry nem akarja.

Előredől, a hasa ismét találkozik Harry mellkasával, akinek a keze azonnal megfeszül a teste alsó részén. Harry kezei hatalmasak és erősek. Louis akarja őt.

Harry előredől, homlokát Louis mellkasának dönti, orrnyerge pedig a bőrébe nyomódik. Louis behunyja a szemeit és ujjaival fájdalmasan meghúzza Harry fürtjeit. Harry forrón kilélegzik Louis hasánál, és egy tüzes csókot nyom oda.

Louis nem nyög fel, de a lélegzetvételei szaporák. Érzi, hogy Harry egyik keze elengedi a testét, és a síkostó üveg nyitódásának a hangjától remegni kezd a hasa. Megtörténik.

Érezni Harry ujjait, ahogy a nyílásánál simogatják, egy olyan dolog, amit még soha életében nem tapasztalt. Soha nem ért így magához, soha nem is mert, de akarja Harrytől. Az egész teste dermedt, de csakis a vágyakozás miatt.

- Lélegezz - mondja Harry, és Louis így is tesz, amint Harry ajkai ismét beleszívnak a bőrébe. Enyhén fájdalmas, és Harry ugyanott a fogaival bele is csíp az érzékeny bőrbe, ez pedig elvonja Louis figyelmét az idegeiről.

Csukva tartja a szemeit, de a szája elnyílik a néma zihálástól, ahogy Harry belé nyomja a mutatóujja hegyét. Az érzés idegen, és egy kicsit félelmetes is, de Harry másik tenyere, amely a hátának van nyomódva, stabilan tartja őt. Harry tovább nyomja a vastag ujját. De nedves a síkosítótól, és olyan rohadt közel érzi magát a másik fiúhoz, hogy az felforrósítja a testét. Folyékonynak érzi magát, a testét pedig teljesen Harry kontrollálja.

Harry ki-be mozgatja az ujját, ami az idő múlásával egyre kellemesebb lesz. Louis ekkorra már tudja, hogy Harry többet akarhat, de még nem annyira tapasztalt, Louis pedig nincs ehhez hozzászokva. Ezzel Harry is tisztában van, ezért nem kapkod, és biztosra megy, hogy alapos legyen, és Louis-nak legyen ideje élvezni az érzést. Élvezi is.

Végül megrántja Harry haját, és azonnal zihálni kezd, miután lassan kihúzódik az ujja. Egy pillanatra furcsán üresnek érzi magát, de ez addig tart, amíg Harry már két ujja köröz a kis lyuk körül, és csak a hegyeit nyomja be. Elég nedves, hogy ne fájjon, de feszít. Harry másik keze megnyugtatóan simogatja a hátát, hogy emlékeztesse lélegezni. Louis kezei mindvégig a másik fiú hajában maradnak, és a felsőtestén érzi a leheletét. Nem tudja, hogyan vegyen levegőt remegés nélkül, de Harry ujjai biztosak, és ez megnyugtatja.

Louis nem tudja, mennyi ideig tart, de vagy egy órának tűnik. Már három ujjal dolgoznak, ami több szempontból is gyötrelmes. Harry ujjai nagyon hosszúak és karcsúak, és eleinte fájt, de ettől olyan kicseszettül közel érzi magát hozzá! Mindez egyszerre teszi a testét gyengéddé és feszülté.

Végül Louis úgy gondolja, készen áll, és ezt Harrynek is kell éreznie, abból ahogy mocorog. Még magát Louis-t is meglepi, ahogy belesimul Harry ujjaiba. Ezt általában Harry szokta csinálni, de hihetetlen érzés, hogy most helyet cseréltek.

Harry behajlítja az ujjait. Louis majdnem ott helyben elélvez.

- Kurva szádat.

Harry nevetése is ugyanilyen hirtelen. Kacagása gyors, hamar abba is hagyja, majd újra a komolyság veszi át az uralmat, de Louis szívét így is megmelengeti. Harrynek látszanak a gödröcskéi. Biztos benne. Louis csukott szemmel, gyengéden belenyomja a hüvelyujjait a kráterekbe. A térde azonban a kád aljához nyomódva fáj, és rájön, hogy a víz is szinte kihűlt.

- Harry - szuszogja, szavai csupán suttogás.

Harry az egész jobb karját Louis dereka köré fonja, hogy megfogja őt, miközben másik kezével a kád szélébe kapaszkodva feláll. Louis egy pillanatra azt hiszi, elesnek és megölik magukat, de Harry karja megfeszül körülötte, és kisegíti a kádból. Louis rátámaszkodik a másik fiúra, aki a súlya nagy részét cipeli.

Van egy szőnyeg a fürdő padlóján. A színe sötét, lilából megy át feketébe. Az anyukája vette múlt héten. Nagyon is puha Louis hátának, ahogy Harry óvatosan elfektetve a földön leteszi rá. Louis ösztönösen tárja szét a lábait, Harry pedig tökéletesen illeszkedik közéjük, és egy újabb csókot nyom Louis mellkasára.

Louis szíve csak úgy kalimpál a bordái alatt. Harry combjai az övéhez simulva ismét meggyújtja az idegeit, de már nedves és tág Harry ujjaitól, és nagyon-nagyon akarja.

Elgondolkodik azon, hogy Harry hogyan érezte magát, amikor Louis először, mélyen belé temette magát. Ideges volt, mint most Louis? Ennek másnak kell lennie, mert akkor nem is voltak barátok. Nem bíztak a másikban, és nem is voltak kedvesek egymással. Kíváncsi, hogy Harry biztonságban érezte-e magát. Louis jelenleg biztonságban érzi magát.

Harry a könyökével megtámaszkodva a szőnyegen a feje mellett lehajol hozzá. Fölé hajol, de nem megfélemlítően, csupán intenzíven. Egy picit tétovázva beigazítja magát. Louis keze a vállára csúszik, tenyerével simogatja a lapockáját, majd egy pillanat múlva a fiúja láthatóan ellazul.

A pillanatban, amikor Harry farka odanyomódik Louis ánuszához, minden átfordul lassított felvételbe. Louis érzi Harry szaggatott légvételeit a nyakánál, mellkasa az övének nyomódik, a puha fürtjei pedig csiklandozzák a torkát és az arcát. Érzi Harry csuklóját a combja belsejénél, ahogy belé illeszti magát.

Harry minden érzés egyszerre. Képzeld el, amikor a leghosszabb szárazság után először elered az eső. Képzeld el, mikor egy hosszú tél után először előbújik a nap. Idézd fel, amikor levegőt veszel, miután a víz alatt ragadtál. Olyan is, mintha kettészakítanának, de közben össze is raknának. Ez a legjobb érzés.

Louis tudja, hogy Harry hatalmas, de nagyon más, így megtudni. Lassan Louis-ba engedi magát, és ettől a hosszan eltartó mozdulattól behunyja a szemét és erősen beharapja a száját.

Megtörten felnyög, ahogy Harry mélyen elmerül benne, és a levegő is kiszorul belőle. Eltart egy pillanatig, amíg hozzászokik a méretéhez, és nagyokat lélegzik. Csukott szemmel csupán sötétséget lát, így minden más érzés felélénkül. Csak Harryt érzi. Minden csakis ő. A kezei, a haja csiklandozása, az illata.

Amikor Louis jelezi, hogy jól van, Harry mozogni kezd, ami kibaszott hihetetlen. Van benne ott egy pont. Pontosan tudja, Harryé hol van, és hogy reagál rá, amikor Louis eléri, de amikor saját maga jön rá, milyen érzés, teljesen eláll a szava. Nem tudja leírni, és azt sem nem tudja átadni, Harry milyen érzés. Megmagyarázhatatlan. A másik fiú általában káromkodik és nyögdécsel, vagy épp panaszkodik a-nem-valójában-igent-jelent nyelvről, de ezt Louis nem tudja csinálni.

Nedvesek a szemei.

Hirtelen zihálva felnyüszít Harry rajta lévő ereje miatt, miközben tovább mozog benne, egy váratlanul sokkal gyorsabb tempóban. Visszafogottan, erősen tartja a testét, nem erőltetetten vagy fojtogatóan.

A pozíció szokatlan, de jó érzés. Harry határozottan mozog benne, amitől egyszerre összerezzen, és a kéjtől nagyokat lélegzik. Ahogy a csípője és a combja hozzáér Louis-éhoz, az elsöprő érzés. Érzi, hogy Harry nagyobb teste teljesen körülöleli, a háta pedig megível minden lökésnél.

Amikor Louis elélvez, remegnek a lábai. Harry lökései a prosztatájának könyörtelenek, és Louis túl hamar megadja magát. A szexelésük általában sokkal tovább tart, de ez most más. Az élvezete a hasára spriccel, ami még egy olyan dolog, amihez nincs hozzászokva.

De aztán, amikor Harry pár másodperc múlva elélvez, rájön, hogy nem használtak óvszert. Harry mélyen, mélyen beléspriccel és megtölti nedvességgel. Nem a legkellemesebb dolog, de Harry teste miatt a sajátján úgy érzi, teljesen megéri. Ez valahogy jobbá is teszi.

Örökkévalóságig tart, hogy leszálljanak egymásról. Lélegzetvételük nehéz és gyors, Harry homloka pedig izzadt Louis nyakán, cserébe pedig az ő ujjai még mindig Harry hátába vannak vájva.

Minden ideg megfeszül a lábában, de közben a végtagjai lazák Harry alatt. Végül ki kell húzódnia belőle, ami olyan szar érzés, hogy Louis máris hiányolja magából. Ezután Harry megfog egy törölközőt, meleg víz alá áztatja, és mindkettőjüket letisztítja. Louis körül tartja a karját, miközben némán bemennek a hálószobába, és bebújnak a paplan alá.

Harry ledől vele az ágyra, és karjával átfonja a hasát, Louis pedig kimerülten fekszik a hátán.

- Még mindig remegek - suttogja Louis, és rémülten lenéz a combjaira, annak ellenére, hogy nem látja őket a sötétben.

- Csodálatos vagy - súgja vissza Harry, és pontosan olyan ámulatba ejtve nézi. Louis behunyja a szemét, de Harry egy telt, nedves csókot nyom oldalról az ajkaira. Aztán még egyet és még egyet. Ötöt. Louis-nak nincs energiája sokat visszacsókolni, mert teljesen kifáradt és elégedett.

- Ezt nem kellett volna - motyogja Harry az ajkaira, a fáradság nyilvánvaló a hangjában. A lehelete simogatja az arcát.

- Miért? - kérdezi Louis szinte csak sodródva.

- Foci.

- Elfelejtettem - motyogja Louis. Nem tudja érdekelni a dolog.

- Jó volt? - súgja Harry. Louis némán bólint, orrával beleütközve Harryébe. - Te jobb vagy benne, mint én.

Nem számít. Nem számít, ha Harry nincs hozzászokva, hogy felül legyen, mert Louis-nak elképesztő volt. Csak ez számít.

- Imádtam. - Olyan közel van azokhoz a másik szavakhoz.

Louis megtehetné. Elmondhatná Harrynek a pillangókat a hasában. De nem teszi.

Harry megfordul, Louis pedig feljebb mászik, hogy odabújjon hozzá, és magához szorítsa. Még mindig izzadság és szex illata, fürtjeit pedig nedvesek. Nagyon ijesztő, hogy milyen sokat jelent ez a fiú Louis-nak.

**

A bemelegítés mozgalmas. Hasonlóan az előző meccshez, Louis ereiben ott úszik a várakozás és az izgalom, a többi fiú pedig kifulladva készen állnak mellette a pályán.

Louis még mindig érzi a múlt éjszakát a csontjaiban.

Ahogy becsukta a szemét, egyből elaludt. Amikor reggel fél tizenegykor felkelt, Harry már a földszinten volt, és "rendes" reggelit készített, ahogy ő mondta. Ez palacsintát jelentett baconnel, tojásos pirítóst, és teát.

Nem említették még az előző éjszakát. Nem is kellett, de Louis úgy érezte, Harry tereli a témát. Abban a pillanatban, hogy Louis kócosan és álmosságtól ráncos arccal besétált a konyhában, Harry folyamatosan nyöszörgött a meccsről, az ellenfél csapatáról, a tehetségkutatóról, Liam gólrúgás technikájáról - mindenről igazából. Egy idő után Louis arra jutott, csak ideges a meccs miatt.

Megettek egy jókora adag reggelit, összepakolták a táskájukat, és elmentek az iskolába, ahol a busz várta őket, hogy elvigye a csapatot abba a városba, ahol az elődöntőt rendezik. Pont mielőtt odaértek volna, kapott egy üzenetet Nialltől. Nem tudok menni a meccsre. Hiszek benned. Majd beszélünk.

Louis-t eléggé megnyugtatta, hogy valahogy helyrehozhatják a barátságukat. Azt gondolta, nem baj, ha Niall nincs ott, hogy megnézze, mert már kiszúrta az anyukáját, Lottie-t és az ikreket a lelátón. Markot azonban még nem látja.

Kezdés előtt a csapat egymás köré font karokkal összebújik, hogy felpörgessék magukat. Harry karja szilárdan fogja Louis-t, Liam pedig ott áll köztük, anélkül, hogy tudná, Harry ujjai Louis karjába mélyednek.

A játék néhány perc múlva kezdődik. Az összebújásuk után odamennek a padokhoz, hogy még egyszer utoljára igyanak egyet. Ahogy Louis eltünteti az üvege legalább kétharmadát, észreveszi, hogy Abrahams Edző félrerántja Harryt. Halkan, óvatosan beszélgetnek. Louis szeme a tömegre siklik, ösztönösen Jayt és a lányokat keresve. Mindig megnyugtatja, hogy tudja, ott vannak. Megtalálja őket, de teljesen elképed, amikor egy negyedik lány áll ott velük.

Fizzy.

A haja hosszú és sötét, pontosan ugyanúgy néz ki, mint az anyjuk. Gyönyörű. Hiányzik Louis-nak. És nem tudja elhinni... Jaj ne. Mark is ott van. Mindenki. Nézik a meccsét.

Louis annyira megdöbben, hogy inkább elfordítja a tekintetét, és ez rohadtul... rohadtul. Nem is tudja. Szívmelengető.

Kimegy, hogy elfoglalja a helyét a pályán a kezdőrúgáshoz, és az ellenfelek és a csapattársak is ugyan ezt teszik. Louis éppen a bíróhoz készül indulni, hogy feldobja az érmét, amikor hirtelen Harry ott terem mellette.

- Nincsenek itt - mondja. Louis-t először elönti a bánat is a szomorúság, aztán a harag. Harry szülei nem jöttek el. Baromi igazságtalan, mert nem csak Louis apja jött, ahogy megígérte, hanem hat ember is szurkol neki. Harrynek senki. Mielőtt Louis bármit mondhatna, Harry gyorsan folytatja. - Nem jöttek azok a játékosfigyelők.

Louis-nak megugrik a hasa. Ó.

- Mi? - suttogja.

Harry szemei tiszták, hangja pedig tele szándékkal. - A játékosfigyelők Manchesterből nem jönnek ma este. Majd a bajnoki döntőt fogják megnézni. Edző nem akarta, hogy elmondjam, mert azt hitte csak stresszelnél miatta, de... Nyernünk kell, Louis. Soha nem fognak megnézni minket, ha nem jutunk be a döntőbe.

Louis szíve erősebben dobog, mint múlt éjjel amikor szexeltek.

Lassan bólint.

Elmosódik az, hogy beszél a bírókkal és a másik csapat kapitányával, és képtelen visszaemlékezni, hogy hogyan is néznek ki.

Amint a meccs elkezdődik, minden védések, szabadrúgások, cselezések és passzok ködévé vált. Egyik csapat sem szerez gólt. Liam hárít, az ők kapusuk is hárít, Harry a kapufát találja el, ők is a kapufát találják el.

Mire a meccs a végéhez közeledik, mindenki ki van merülve. A közönség tülkön ül, az edzők ordibálnak, és a meccs túlságosan hasonlít az elsőhöz a szezonban. Louis bőre bizsereg, Harry szavai pedig ott visszhangoznak a fejében. Az egész családja nézi, ahogy játszik.

Már csak néhány perc marad hátra. Louis, labdával a lábánál, elhalad a másik csapat fedezője mellett. Rohan, a labda biztonságosan követi a mozdulatait. Harry a másik oldalon fut. Két játékos védekezik előttük.

- Hé! - Stan az, aki hirtelen szól a bal felől, előretörve, hogy utolérje. Három kettő ellen.

Louis, a büntetőterület felé futva, gyorsan odapasszolja neki a labdát. Harry ott van vele, a két kék mezes védő is, valamint a kapusuk. Stan elrúgja a labdát.

Magasan a fejük fölé repül, Harry pedig felugrik, hogy a kapuba fejelje. Elvéti. Louis mellkasán landol, legurítja magáról, és teljes erőből belerúg, így egyenesen a háló tetejébe repül, a kapus pedig közel sincs, hogy elérje.

Gól.

Harry ráveti magát Louis-ra, és nem sokkal később Stan, és a többi fiú is. A halom hatalmas, és valaki megragadja Louis fejét, hogy ajkait a homlokához nyomja, és a fülébe ordítson. A fiúk ránehezednek, de Louis csak megkönnyebbülést érez. És boldogságot.

Nyertek. Kibaszottul nyertek.

Mindannyian elkezdenek legurulni róla, és már csak pár perc van hátra a játékból. Káosz van. Louis nem tudja, ki kicsoda, és a csíkos mezeken kívül nem sokat lát. De aztán. Harry szemei. Tiszta áhítattal és csodálattal néz, onnan, ahol a Donny-fiúkhoz tartózó csukák, sár és végtagok között fekszik.

Az egész közepette, Louis megcsókolja Harryt.

2021.11.27.