Egy hangüzenet várja telefonján, mikor reggel felébred. Harry még mindig mélyen alszik, ahogy a füléhez emeli a készüléket, hogy meghallgassa, szemei bágyadtak, teste pedig nehéz az alvástól. 

- Yooo! - mondja a hang. Kiderül, hogy Nialltől érkezett múlt éjjelről. - Louis, te ma leráztál. Egyből suli után, egy kibaszott szó nélkül ott hagytál. - A hangjából ítélve valószínűleg már nem tiszta. - Nem szóltál, pedig megtehetett volna. És aztán megint leráztál egy rohadt üzenettel? Pöcs. Vagy. Szeretlek, de egy fasz vagy. És pöcs. Ezzel együtt pedig átkozottul, kurvára tartózkodó vagy az elmúlt időben, én meg egymagam tépek be a kocsimban, miközben te valahol máshol vagy egy fasz. Még a húgod sem tudja, hol vagy!

Louis nyel egyet, amikor a fiú tart egy kis szünet. A háttérben hall egy kis halk zenét, talán egy-két hangot is. De Niall azt mondta egyedül van, szóval...

- Ez a végzős évünk, haver. - A hangja most lágyabb, de még mindig ingerült. - Te meg furcsán viselkedsz, és távolt tartod magad mindenkitől. Ez nekem nem tetszik. Haragszom rád. Hagyom, hogy a sok szarság repkedjen veled, mert tudom, hogy utálsz róluk beszélni, de ne hidd azt, hogy nem tartozol magyarázatokkal. Mindig ott voltam neked, haver, de ne éreztesd velem, hogy nem vagy érte hálás. Nem menő.

Ezután a vonal elhallgat. Louis első gondolata az, hogy Niall ír akcentusa felerősödik akárhányszor részeg vagy be van állva. A második pedig az, hogy Louis szörnyű, szörnyű barát. Ahogy Niall mondta, egy fasz és pöcs. 

Valami piszkálja az arcát. 

- Mérges. Süni - motyogja Harry. Louis elnéz a jobbjára, ahol egy hunyorgó Harryt talál, párnának a nyoma pedig még ott a szája bal oldalán. 

Louis felhorkant és megfordul, mert nincs abban a hangulatban, hogy Harryvel foglalkozzon. Felkapja a telefonját, megnyitja az üzeneteit, és igyekszik kitalálni, hogy mit írjon Niallnek. De nem is írnia kellene, ugye? Egy hívás sem lenne elég. Át kéne mennie hozzá, megölelgetni, bocsánatot kérni, és változtatni az ostoba viselkedésén. De miért tűnik ez ilyen rohadt nehéznek? 

Érzi, ahogy besüpped az ágy, Harry odacsúszik hozzá, és a kezét Louis hasára simítva a dereka köré fonja.

- Komolyan. Harry - Louis hangja kemény, éles. 

- Hűha. - Louis gyakorlatilag hallja, ahogy összevonja szemöldökét. - Nagyon ki vagy akadva? 

Louis felmordulva eltolja a magáról Harry kezét és odébb csúszik. - Rohadj meg. 

A hangja jég hideg; bárki más visszariadna, de úgy tűnik, Harry soha. Megint közelebb megy hozzá, tökéletesen illeszkedve a lába kanyarulatába és kezei ismét a hasára kerülnek. 

- Mérges vagy? 

Louis felmordul. 

- Mérges vagy, vagy szomorú-mérges? 

Megint felmordul. 

- Mi a baj? - motyogja Harry, és a nagy keze még mindig ugyanott van. 

Louis meg akarja rúgni, de élvezi, ahogy Harry keze a bőrével érintkezik. Ennek nem szabadna ennyire megnyugtatónak lennie. 

- Niall mérges rám - morogja a párnahuzat egy lelógó cérnájával babrálva. Az alsó ajkát egy kicsit előre tolja, miközben a tekintetével a hülye párnában lévő hülye cérnára fókuszál. 

- Miért? - érdeklődik Harry. 

Louis-nak nem kellene semmit se mondania Harrynek, de a szavak már úton vannak kifelé a szájából. 

- Elhanyagolom őt - suttogja. A hangja tompa, torkában pedig gombóc képződik. - Nem mondtam el neki a... tudod. Szóval azt hiszi, fura vagyok és elhallgatom előle a dolgokat. 

- Hát, igazából tényleg azt csinálod. 

- Köszönöm, Harry. Komolyan. 

- Mármint, miért nem mondod el neki...? 

- Ó, ugyan már! - emeli fel a kezét drámain, miközben még mindig érezi Harry lágy lélegzetvételeit a tarkójánál. A keze még mindig a dereka köré van fonva, követve minden levegővételét. - Ne haragudj, Harold, de nem mindegyikünk képes kicsattanva a boldogságtól dumálni az emberekkel a fiúkkal való szexuális életünkről! 

- ...Niall homofób? 

- Nem! - sziszegi Louis. - Jézusom. De ez nem azt jelenti, hogy el akarom mondani másoknak. Még nem. Sőt... soha? Nem tudom! Lehet, hogy van egy kis önfenntartásom. Vagy végig akarom gondolni a dolgokat mielőtt a szüleim képébe üvöltöm, hogy szexelek egy fiúval. 

- Szóval még midig haragszol emiatt? - kérdezi Harry zavaróan nyugodt hangon. 

- Igen! - válaszolja Louis, hátrapillantva a válla felett. - Ne hidd azt, hogy - gesztikulál a kezével. - a múlt éjjel történtek ezt megváltoztatják. 

Baszki, kinyalta Harryt múlt éjjel. 

Micsoda egy érett dolog. De mégis úgy érzi magát, mint egy gyerek. 

- Louis - mondja Harry óvatosan mögötte. - Nem bízol eléggé az emberekben. Mármint nem Niall a legjobb barátod? 

- De.

- Miért nem bízol benne? 

- Én... én bízok - dadogja. A szavait csend követi, a legrosszabb fajta. Csend, ami teljesen ellentmond annak, amit Louis az imént mondott. - Az életemet és rábíznám - adja hozzá, mert így van. Azonban most nem is igazán erről van szó, és a rohadt Harrynek úgy tűnik, ez le is esett.

Miért kellett Harrynek ezt csinálnia? Ez volt a legközelebbi beszélgetése Louis-nak erről a dologról, és tényleg, tényleg nem akart többet erről beszélni. Hülye Harry. 

- Mondanék pár szót, de szerintem megütnél - motyogja. 

- Tartsd magadban. 

- Oké - suttogja a másik fiú. 

**

Louis a nap hátralevő részét Harryvel tölti, amit nem igazán kellene, hiszen inkább bocsánatot kéne kérnie Nialltől, és megbizonyosodni róla, hogy minden oké velük kapcsolatban. 

Helyette vesz egy hosszú zuhanyt Harryvel, majd visszafekszenek az ágyba még egy órát aludni. Harry nem mond semmit Niallről ezután, amiért Louis végtelenül hálás. Jay egész nap dolgozik, de amikor Louis felébred, hallja Lottie-t a földszinten. Azonban nem akar vele beszélni, hanem inkább aludni és örökre figyelmen kívül hagyni a problémáit. 

Harry valahol az alvás és az öntudatosság között van, szemhéja olykor-olykor megrebben, meztelen válla matracon emelkedik és süllyed, arca pedig a párnába van nyomva, ahogy Louis homlok ráncolva, mogorván figyeli őt. 

Nem tudja, mit kéne tennie. Egy apró hang a feje hátsó részében azt kiabálja, "ne, ne, ne" minden egyes alkalommal, amikor azon gondolkodik, hogy elmegy Niallhöz. Egy másik hang pedig könyörög, hogy "maradj, maradj, maradj" az ágyban egész nap Harryvel. Nem kell ma dolgoznia, de tudja, hogy ki kell kelnie az ágyból és összeszednie magát. Beszélni Lottie-val, beszélni Niall-lel, kirugdosni Harryt az ágyból, mivel ez a szokása, hogy otthont csinál Louis ágyából, kezd kicsúszni a kezei közül... Szívás beszélgetni. 

Kopogtatnak az ajtón. 

- Ne - nyöszörgi magának Louis, egy pillanatra összeszorítva a szemeit. Érzi, ahogy Harry megmozdul mellette. Louis kinyújtja a kezét és a bicepszére helyezi. Ne mozogj, ne szólj semmit, csak maradj mozdulatlan. Vagy ilyesmi. 

Még egyszer kopogtatnak. 

- Mi van? - szól oda Louis, kezét Harryn tartva.

- Louis, el kell mennünk vásárolni. Nincs kaja! - Lottie hangja normálisan cseng. Louis nem érzi magát normálisan. Minden szar és rossz. 

- Biztos? - kérdezi tompa hangon a párnába. 

- Igen, idióta. Szállj ki az ágyból, és nyomás. Tíz perc múlva indulunk, igyekezz!

Hallja a lépteit távolodni az ajtótól, és visszasüpped az ágyba. 

Szar. Rossz. Hülye. 

Vásárlás. Kaja. Kurva életbe.

- Miért gondolkozol olyan sokat? 

Louis, kinyitva a szemeit észreveszi, hogy Harry őt nézi a nagy, kristálytiszta, zöld szemeivel. Valami kibaszott tündérmese, nem? Louis szinte felhorkant. 

- Nem pont könnyű az életem, ugye? 

- Még bonyolultabbá teszed, mint amilyennek lennie kell. 

- Csak... aludj vissza Harry.

Meglepően, Harry teszi, amit mond. 

**

- Szóval, akkor meleg vagy - állapítja meg Lottie, és biccent, miközben tolja a bevásárlókocsit a sorok között. 

Louis, aki mellette sétál (duzzogva), kezét a fekete mackó nadrágja zsebébe tömve morgolódik.

- Nem vagyok meleg.

Lottie a szeme sarkából rásandít. 

- Nézd, tetszenek a fiúk, oké? Nem tagadom. - És nem is ostoba. - Csak... csak nem tudom, mi vagyok - vonogatja a vállát. 

- Szóval te olyan meleg... kíváncsi vagy? 

Felsóhajt. - Ne sorolj be így, Lots. Nem vagy egy rohadt... besoroló. Én vagyok én, oké? - Hangja meglehetősen lágy; tudja, hogy Lottie egyáltalán nem így érette, de akkor sem akarja, hogy az emberek jelzőket aggassanak rá. 

- Tudom - vág vissza Lottie, ő is felsóhajtva. - Leszarom, Lou. Ha queer vagy, akkor queer vagy. Király. 

Queer. Valójában soha nem hitt a besorolásban és a kategóriákban. Mindig azt gondolta, a szexualitás egy nagyon korlátozatlan dolog. Szerinte ez természetes. Az emberek csak olyan dolgokat csinálnak, amit szeretnek és élveznek. 

Viszont a queer... elég jól hangzik. 

- Mondjuk úgy öltözködsz, mint egy meleg - nevet Lottie. - És ne hidd azt, hogy Niall ok nélkül hív néha hercegnőnek.

- Mi...! - horkant fel Louis, megállva az egyik sor közepén, hogy lenézzen magára. Egy mackó nadrágban, sima fehér pólóban, és derékig érő farmerkabátban van. - Ebben mi meleg?! És hogy érted? Nem vagyok hercegnő. 

Megvonja a vállát. - Csukló, hajdobálás dolog... nem tudom.  

Louis sértetten mered rá. - Azok csak sztereotípiák. Szállj le rólam, légyszi. 

- Ez! A mérges csettintésed. 

- Utállak. Ez homofób. 

- Mi? Ez csak te vagy, Lou. Igaz? - Bosszantó a szemében lévő csillogás, mert hasonlít valamihez, ami általában Louis-éban szokott lenni. - A véredben van. 

Megforgatja a szemeit és elindul. - Szóval homofób és rasszista is vagy. Jó tudni. 

- Jaj, hagyd abba - kötekedik Lottie, és szem forgatva mellé lép, bár tudja, hogy Louis csak aljasan viselkedik. - A pasim fekete, úgyhogy nem hinném. 

- A micsodád? - áll meg ismét Louis, és a húga arcából ítélve biztos benne, hogy nem akarta ezt megosztani. - Pasid? Te alattomos csajszi. 

Lassan végigméri Louis-t, figyelmen kívül hagyva az összehúzott szemeit, mielőtt kiegyenlítené a vonásait.

- Most rólad van szó, bátyó. Szóval fejtesd el, amit mondtam, és beszüljünk arról, hogy, hogy van Harry? 

- Hogy érted azt, hogy "beszéljünk arról"? Harry nem a pasim. - Újra megindulnak egy másik sorba. 

- Jaj, hagyjad már. Gyakorlatilag az ágyadban lakik. Hallottalak titeket, legalább két menetetek is volt. Annyira szerencsés vagy, hogy anya még nem kapott rajta - nyúl ki Lottie két mogyorókrémért, majd a kocsiba teszi. 

- Először is - mondja Louis fölvéve a két üveget a kocsiból. - Fúj. Másodszor pedig, csak azért mert ott alszik, nem azt jelenti, hogy csak dugunk és alszunk - teszi őket vissza a polcra, és arrébb irányítja Lottie-t az édességektől. 

- Ennél többször csináljátok. Tegnap randin voltatok, nem igaz? 

- Nem! Honnan a faszomból szedted ezt az információt? - Jézusmária. 

- Egész este vele voltál valahol. 

- Az nem jelent semmit - veszekedik Louis felháborodva. - Csak azért, mert izélünk, az nem jelenti azt, hogy egy pár vagyunk. 

- Nem számít, ha nem mondjátok magatokat annak - vigyorog Lottie, és elveszi Louis-tól a vajat, hogy a kocsiba tegye. - Akkor is izéltek. 

Nincs igaza. Nem csinálnak mindent együtt. 

Louis közömbös arckifejezéssel mered rá.

- Ha nem fogod be a szádat, húgi, én...

- Louis!

Jaj. Jaj ne. 

- Mi? - mondja Lottie maga mögé nézve, pont, ahogy Louis meglátja Anne-t, Harry anyukáját feléjük tolni a bevásárlókocsiját. 

- Lots? - mondja mosolyogva, erőltetett hangon. - Hozz pár almát, oksi? - lökdösi a megfelelő irányba, amitől a lány majdnem orra bukik. 

Egy pillanat múlva Anne mosolyogva megállítja a kocsiját. - Helló, kedvesem. 

- Szia - mondja szűkösen visszamosolyogva. Miért, miért, mért? 

- Valójában, örülök, hogy összefutottunk - mondja Anne tétován, és egy kicsit bizonytalanul. - Bocsánatot szeretnék kérni a múlt este miatt. 

- Óh - teszi a hasára a kezét Louis, és nyel egyet, ahogy találkozik a nő tekintetével. 

- Egy teljes felfordulás volt - csóválja a fejét sóhajtva. - Nagyon sajnálom, hogy így a közepébe kerültél. Biztos vagyok benne, hogy nagyon kellemetlen volt neked, (egy kicsit, köszönöm szépen, gondolja Louis), és abban is, hogy nem így akartál találkozni a fiúd szüleivel. 

- Öhm, aha - mondja kinyújtóztatva a karját. - Igen, azt hiszem. 

- Ja, és kedvesem - mondja már máshogy nézve rá, kissé homlok ráncolva. - Ami a munkádat illeti a frozen yoghurt boltban...

- Igen? - suttogja, attól félve, hogy a nő megemlíti azt, amit gondol, hogy fog. 

- Miért nem mondtál semmit? - kérdezi. 

- Ööö. - Igyekszik összeszedni a szavakat, hogy mondjon valami értelmeset. - Harry és én, mi még nem vagyunk egészen hivatalosak. 

- Hát - mondja Anne lassan, egy pillanatra összeszorítva az ajkait. - Tudom, hogy nem a legszebb viselkedésünk közepette láttál engem és a férjemet...

- Anne - avatkozik közbe egyből Louis. - Nem tudok semmit, tényleg. 

Megrázza a fejét. - Semmi baj, ha igen, Louis. Csak hogy tudd, én teljes szívemből szeretem Harryt. Nekem ő a legelső, és nem szeretném, hogy azt hidd, nem így van. Feltételezem, az utóbbi időben veled volt és nem hagyhatom, hogy azt gondolod, hogy otthon nem törődnek vele...

- Anne, én... én nem...

- Nem - állítja meg. - Tudom. Sajnálom, és csak... Ő törékeny, Louis. És hiányzik - sóhajt fel újra Harry anyukája és egy pillanatra lemondónak tűnik. - Nem szeretnélek furcsa helyzetbe hozni, Louis, tényleg nem, de úgy érzem, néha elveszítem őt és... Vigyázz rá, rendben? Ne hagyd, hogy a saját fejébe szálljon, és reggelente szereti baconös palacsintát, hiszen sokat alszik nálad és... - elhallgat és becsukja a száját. - Sajnálom, Louis - mondja egyenletlen hangon. - Sajnálom. 

- Ez... - Ez nem... Nem biztos benne. 

- Majd találkozunk, kedvesem - mosolyodik el szomorúan, mielőtt eltolja a kocsit. 

Néhány dolog (ami egyszerre vagy száznak érződik) arcon csapja Louis-t. 

Először is, Harry anyja csak úgy odaállt elé és gondoskodott arról, hogy Louis tudja, Harryt nem hanyagolják el otthon. Ezt Anne-nek nem ártana mondania Harrynek is, hogy biztosan tudja ő is. Igen, eléggé levertnek és feldúltnak tűnt, de Louis biztos benne, hogy valamit rosszul csinálnak abban a házban, mert látszólag Harry szívesebben fürdene tűz forró vízben, mintsem, hogy haza menjen, ha Louis megkéri rá. Nem tudja, Anne és Des hogyan nem vették észre, Harry mennyire nem érzi jól magát otthon. Egy pillanatig Louis sem érti miért. Anne is valóban úgy festett, mint akit tönkretett a szituáció. Louis-val csakis kedves volt. 

De aztán rájön. Minden gyereknek más a kapcsolata a szüleivel egy olyan okból kifolyólag, amit senki nem tudna megérteni. Louis igen. 

Anne és Des nem tudták, hogy Harry csapatkapitány. Az egész szezonban nem láttak egy meccset sem, valószínűleg azért mert nem tudták, hogy Harry és Louis nem jöttek ki jól. Basszus, Anne nem is tudta, hogy ők ketten nem barátok, és évek óta utálják egymást. Fájdalmasan nyilvánvaló, hogy Harry és a szülei nem beszélnek. Úgy tűnik, egyáltalán nem osztanak meg dolgokat és nem kommunikálnak egymással. Ez borzasztó. Kibaszottul borzasztó. 

És hol a francban szokott lenni Harry? Mit csinál, amikor nem Louis-nál van? Anne azt hiszi, a nap huszonnégy óráját Louis-val tölti? Nos, hát sokszor megesik, és ott is alszik, de ez biztosan nem olyan sok. 

Ha ez az a sors, amibe Louis-nak bele kéne keverednie, akkor neki és "Istennek" valóban lőttek. Nyilvánvalóan Isten már rég végzett vele. 

- Ez Harry anyukája volt? - hallja meg maga mögött Lottie hangját. Megfordul, hogy ránézzen, ahol áll egy zacskó zöld almával a kezében. Nem válaszol, csak elveszi a zacskót és berakja a bevásárlókocsiba, majd a pénztár felé kezdi tolni. 

- Szóval akkor egy pár vagytok? - vigyorodik el Lottie. - Csak úgy csevegsz az anyósoddal, meg ilyenek. 

Louis nem mond semmit. 

Miután ismét az autóban ülnek az élelmiszerekkel a csomagtartóban, Lottie megkérdezi, hogy gyakorolhatják-e a vezetést? Louis-nak nem nagyon van kedve, de nem tudja, hogy készen áll-e szembenézni Harryvel az Anne-el való kínos beszélgetés után. Valószínűleg csak el kéne mondania, mi történt, de mindig minden olyan átkozottul bonyolult. Jelenleg nem akar vele foglalkozni. Csak be akar feküdni az ágyba a vastag takaróba burkolózva, esetleg Harryvel mellette. Valamiért. Tök mindegy. 

Csak később érek haza. Szerintem négykor indulnod kéne, ha még nem vagyok otthon. Írja Harrynek. 

Megmaszírozod a hátamat ha megvárom, amíg hazaérsz...? 

Nem

Szépen kérlek Lou :( fáj a vállam

Mióta? 

Tegnap

Akkora egy szemét. Jó. 

:)

**

Hétfőn Louis elmegy futni iskola előtt. Hamarosan újra beindul a foci és már március első hetében lejátsszák a selejtező mérkőzésüket. A bajnokság fényesen néz ki. A csapat kemény, Louis és Harry vezeti az összes északi iskolai csapat gólszerző bajnokságát. Louis már a csapat többi tagjával készül. Abrahams edző már nagyobb szerepet tölt be az edzéseken, de sokkal jobban bízik bennük, mint kapitányokban, mint ahogy azt Louis a szezon elején hitte volna. 

Részben azt gyanítja, ez azért van, mert csökkent a vitájuk száma. Louis nem tagadja; mostanában hihetetlenül jók együtt a csapatban. Persze Louis inkább cselez, mintsem, hogy odarúgja a labdát a másik fiúnak, de ahogy az edző mondja; jobb lett. Harry még mindig csinálja a jóga dolgait, ami... hát ööö. Louis nem gondolta volna, hogy ennyire hajlékony is lehet. Javította a képességét, hogy előbb begyorsuljon és irányt váltson. Harry térdgyakorlatai sokat segítettek neki. 

Hülye Harry. 

Harry, aki éppen a saját házában alszik. Nyilván az apukája kérte a jelenlétét a vasárnapi vacsorára és mondta Louis-nak, hogy éjszakára is ott marad. Louis még mindig rettenetesen kínosan érzi magát az Anne-nel folyatott beszélgetés miatt, és ahogy telik az idő, csak egyre dühösebb Harry szüleire. És úgy általánosságban a szülőkre. 

Néhányuk csodálatos, de a többi... Nézd, a szőlőknek biztosra kéne menniük, hogy a gyermekük biztonságban érzi magát és egészséges minden lehetséges módon, mind fizikailag, mind érzelmileg. A szülőknek ki kellene állniuk a gyerekek mellett és mindenüket odaadni. A szülők rohadtul nem hagyják el a gyerekeiket, amikor minden mélypontra kerül. Hülye, kibaszott szülők. Néhány ember már meg sem érdemli a saját gyerekét. Harry jobbat érdemel, és a rohadt életbe, de Louis is jobbat érdemel...

Louis fékezi magát. A gondolatai olyan irányba kalandoznak, amerre nem lenne szabad. Ez Harryről akart szólni. Így is volt, de... Felsóhajtva vesz egy nagy levegőt. Elég. 

Eléri az utcát amerre tart - az út végén lévő vörös téglaház a cél. Ahogy közelebb ér, látja Maura Horan autóját a feljárón, majd lelassít és sétálni kezd. A talaj még fagyos, a reggel pedig szürke. Látja a konyhából kiszűrődő fényeket az ablakon, ahogy átvág az udvaron a bejárati ajtó felé tartva

Kinyílik, mielőtt elérhetné a verandát és Niall apja lép ki rajta. - Óh, Louis! - mondja Bobby egy nagy mosollyal. - Nem láttalak mostanában, fiam. Hogy vagy? Futni voltál? 

- Igen - bólint Louis visszamosolyogva. Rájön, hogy hiányoztak neki Niall szülei. 

- Niall bent van, reggelizik. Legyen szép napod. Sok szerencsét a selejtezőhöz - ütögeti meg Louis hátát, ahogy elhalad mellette Niall anyukájának az autójához indulva.

Louis tétován fellép a kis verandára. Bobby nyitva hagyta az ajtót, így kopogás nélkül bemegy. Furcsán kínosan érzi magát. Tudja, hogy Niall dühös rá, és az első látogatása óta nem érezte magát ennyire nem odavalónak. Most már alig emlékszik arra a napra; csak azt tudja felidézni, hogy focizik Niall udvarában, és retteg a bátyjától, Gregtől. 

Leveszi a cipőjét, és a pulóvere ujjával letöröli az izzadságot a homlokáról. Bedugja a fejét a konyhába, ahol megtalálja a legjobb barátját, amint egy darab pirítóst rágcsál, mellette egy pohár narancslével. Maura nincs sehol. Louis nyel egyet és óvatosan megköszörüli a torkát. 

Niall felnéz, Louis pedig félénket elmosolyodik. A szeme már bocsánatkérő és Niall azonnal forgatni kezdi a szemeit a kiskutya arcára, amiről Louis tudta, hogy már fel is húzta. 

- Ülj le, faszfej - mondja Niall megrúgva az asztal másik felén lévő széket. 

Louis teszi, amit kért. Kínosan nézi, ahogy Niall megvajaz egy másik pirítós kenyeret. Egy roppanó hang hallatszik, amikor beleharap, és Louis végre kinyitja a száját. 

- Barom voltam, Niall. Tudom. - mindent el kéne mondania neki, letenni az asztalra. 

- Nem barom, édesem. - mondja Niall megforgatva a szemeit. Louis nem mondja ki, de a csípős viselkedés nem illik az amúgy annyira barátságos barátjához. Viszont tudja, hogy megérdemli. - Tudod - folytatja Niall, és ahelyett, hogy ránézne, inkább a pirítósát bámulja, amin nyammog, időnként egy kis narancslét szürcsölve hozzá. - Még csak azt sem tudom, mit csinálsz, amikor nem vagy iskolában, vagy kivel vagy amikor lerázol. 

- Niall...

- Barom vagy. 

- Tudom - mondja Louis és felnéz, hogy belenézzen a szemébe. - De most itt vagyok és próbálkozok - csak kikotyoghatná. Harryt dugja. Sűrűn. És... valahogy élvezi Harry társaságát. Talán. Néha. Hogy a faszba mondja el ezt Niallnek?!

Nem kap választ, mert Isten utálja őt, és Niall sem mond semmit. Befejezi a kenyerét, és leteszi az üres poharát az asztalra. 

- Niall, sajnálom. 

- Negyven perc múlva kezdődik az iskola, Louis. Jobb, ha haza mész és lezuhanyozol, már ha sikerül. 

Louis mellkasa megfeszül. Habár nem is tudja, mire számított. Tiszta bocsánatkérés nem elég. Niall a legjobb barátja. Nem kéne ilyen nehéznek lenni. 

- Kérlek... - mondja Louis a szeméhez dörzsölve az ökleit. - Csak. Mostantól minden más lesz, Ni. Ígérem. Nem leszek többet furcsa. 

Niall kemény arccal nézi őt. Louis tudja, hogy el kell mondania neki, mit rejteget, mert tisztában van vele, hogy Niall tudja, van valami. 

- Kell fuvar a suliba? - kérdezi végül felsóhajtva Louis. 

- Jó. 

Louis meglepetten felnéz. - Oké - mondja, és egy mosoly növekszik az ajkaira. - Majd felveszlek. 

- Hát jó - mondja Niall, ahogy felállt az asztaltól majd kimegy a konyhából. Louis látja az ajkainak apró rándulását, mire a saját mosolya is kiszélesedik. - És most húzz innen. Le kell zuhanyoznom, te meg bűzlesz. 

Louis felnevet, a megkönnyebbülés pedig ott virít a mellkasában. Niall szó nélkül kimegy a szobából, Louis pedig kiengedi magát a házból, és haza kocog. Megint egy kicsivel kevesebb súly nehezedik a vállára. 

Hazaérve gyorsan lezuhanyozik és átöltözik. Félúton van a fekete farmerjában, és a válláról lazán lógó Amerika zászlós, szürke pulóverében, amikor a konyhában áll. Lottie az asztalnál ül egy teáscsészéből kortyolgatva, a tökéletesen ápolt szemöldökével. 

- Siess - mondja neki. - Felvesszük Niallt útközben. 

- Ja, jó - mondja levéve a lábát a székről. - Nagyon boldog vagyok. Hiányzott a képe. 

- Nekem is. - mosolyog fel rá. 

Megcsóválja a fejét. - Csöpögős, lúzer. Bár lefogadom, hogy Harry szereti, hogy milyen nyálas vagy. 

- Mi köze van Harrynek bármihez? - ráncolja a homlokát mérgesen. 

- Ő a pasid, nem igaz? 

- Nem, már ezerszer elmondtam. És nem vagyok nyálas körülötte, vagy bármikor is. Nem vagyok érzelgős, mint a család többi tagja - ez neked szólt, anya. 

- Biztos vagyok benne, hogy az vagy. Mintha tetszene neked Harry. Mélyen. 

- Miről beszélsz? - Elment az esze? 

- Igen. Van ez a - köröz a kezével. - nézésed, amikor az emberek róla beszélnek. 

Louis-nak biztosan nincs. - Megbolondultál, húgi? - húzza fel teljesen a farmerját, és elégedetlenül méregeti a lány. 

Megforgatja a szemeit. - Van barátom, tudok dolgokat. Jobban tudom, hogy néznek ki azok szívecske szemek, mint bárki más. Martin olyan... néha kicsit fura, jó? De te rosszabb vagy. 

Louis felhúzott orral mered rá. - Ennek a beszélgetésnek vége. Most pedig állj fel, indulnunk kell. 

A Niallékhez való út gyors. Louis egy kicsit ideges, hasa megtelt egy furcsa érzéssel. Oké, lehet egy kicsit izgatott is. Niall nem bocsájtott meg neki teljesen, vagy egyáltalán nem, de talán túljutnak rajta. Egy pillanat alatt újra barátok lesznek. Louis-nak abba kell hagynia az idióta viselkedést, Harry elé helyezni Niallt, és normális barátnak lenni. Nem volt valami jó barát az utóbbi időben, mert a barátok nem hazudnak, és hagyják figyelmen kívül a másikat. 

Ahogy Louis megáll a járda mellett, Niall a vállán a táskájával kirohan a házból. Kinyitja elöl az ajtót, (Louis rákényszerítette Lottie-t, hogy hátul üljön) és beül. Egy kicsit kimértnek tűnik, de Louis ehhez képest pedig túlbuzgónak érzi magát. Talán, egy kicsit össze kell melegednie Niall-lel? 

- Halihó - üdvözli miközben próbált a szemébe nézni. 

- Szia Nialler - mondja Lottie. 

- Csá, Lots. 

- Örülök, hogy újra barátok vagytok. 

- Hmm. 

Louis nyel egyet. 

Niall ránéz. - Neki állsz vezetni, vagy mi lesz? 

- Jól van - köhint Louis zavartan, majd beindítja a kocsit. 

Az első pár perc csendben telik, Louis idegesen dobol az ujjaival a kopott kormányon. Az ajkába harapva, az oldalán ülő Niallre pillant. A barátja bámul kifelé az ablakon, miközben az ujjait tördeli az ölében. Lottie nem szól semmit, de amikor Louis a visszapillantó tükrön keresztül ránéz, látja, ahogy eltakarva a száját a kezével, ráncokkal körülvett szemekkel nézelődik ki az ablakon. Akkora egy szardarab. 

Végül odaérnek Lottie iskolájához. A lány kipattan az autóból, de előtte még meg megragadja mindkettejük vállát, és megszorítja azokat. - Csak csókolózzatok és sminkeljetek, fiúk. Tudjátok, hogy mélyen, mélyen szerelmesek vagytok egymásba. Gyerünk - vigyorog és kimászik a kocsiból, majd becsapja maga mögött az ajtót. 

Niall felhorkantva megcsóválja a fejét. Louis kínosan nevetve beindítja a kocsit és legurul az útpadkáról. Mindketten a szélvédőn keresztül bámulnak kifele. Louis szinte azt kívánja, hogy legyen bekapcsolva a rádió. Talán akkor a köztük lévő némaság nem tenne mindent olyan kibaszottul rideggé. 

- Óh, te kibaszott istenem - nyög fel végül Niall, amikor már félúton vannak az iskolába. Louis válla megugrik a rémülettől a meglepetés szerű kirobbanása miatt. Találkozik a tekintetük, majd Niallből kidörren a nevetés. - Úgy nézel ki, mint egy ijedt mókus, Louis - nyöszörgi ki két lélegzetvétel között, mire Louis erre megtörik. 

Mindketten nevetnek, és olyan kibaszottul jó érzés. Annyira félt, hogy Niall közölni fogja vele, hogy ezt nem akarja tovább csinálni, és hogy szakítsák meg a barátságukat. Átkozottul jó érzés, hogy még mindig tudnak így nevetni. Olyanok, mint a kirakós darabjai. A legrosszabb vita után is egymásra találnak. 

Addig nevetgélnek, amíg már nem bírják, és Louis boldogan vigyorog, ahogy közelednek az iskolához. - Hogy megy a foci? - kérdezi Niall, ahogy befordulnak a parkolóba. - Még mindig zaklatsz mindenkit az őrült edzési ütemterveiddel? Styles még mindig egy eszetlen zöldség? 

Louis újra nevetni kezd és Niall is csatlakozik hozzá. Valójában el sem tudja hinni, hogy régen ilyen dolgokat mondott Harryre. Bár vicces, mert nevetségesnek tűnik. Mindketten vihognak, Niall a hasát fogja, Louis pedig eltakarja a száját a kezével. Leállítja az autót kiengedve az utolsó kuncogást. Abban a pillanatban csippan egyet a telefonja, mire Louis hasa megremeg. Keze kígyógyorsasággal mozog, amikor kikapja a telefont a pohártartóból. 

Azonban ahogy ezt megteszi, rájön. Lassan felpillant Niallre, a félelem pedig megfagyasztja a vérét. De a barátja szeme már sötétté vált, ami szinte megijeszti őt. Nem. Nem, nem, nem. Nem így értette...

Niall egy szempillantás alatt kiszáll a kocsiból. Louis egy másodperccel később már mögötte van, és megragadja a vállát, hogy megállítsa az autó előtt. Vannak körülüttök emberek, de Louis nem tud rájuk figyelni. 

- Ne - kiáltja keményen Niall, ahogy Louis keze eléri őt. Louis keze leesik a válláról. - Tudod mit Louis? Baszd meg. - A hangja határozott, mintha minden, amit mondott volna, nem vita tárgya lenne. - Nem tudom, mit tettem azért, hogy úgy viselkedj, mintha nem lehetne bennem megbízni, de amíg össze nem szeded a szarjaidat, gondold végig, hogy - csapkodja a kezét a mellkasuk között. - te és én, vége. Nem vagyunk barátok. 

Gyorsan megfordul, és egy olyan tempóban indult az iskola felé, hogy Louisnak futnia kellene, hogy utolérje. Louis pedig nem jut szóhoz. Elveszett. 

A körülöttük lévő emberek bámulják őket, szemeik Niall távolodó hátán illetve Louis idegsokkos testtartásán vannak. Louis csak mered maga elé, képtelen megmozdulni. 

Nem úgy értette azt, amit csinált. Nem azért nyúlt a telefonjáért, hogy elrejtse Niall elől. Nem akart semmit elrejteni - még csak nem is gondolkodott abban a pillanatban. Pezsgett a boldogságtól, hogy ő és Niall újra jó viszonyban kerültek, és amikor a telefonja azt a hangot adta ki, a hasa megremegett, és...

Izgatott volt. Izgatott volt, hogy láthassa Harry üzenetét. 

Igazságtalan, de Louis először szinte őt hibáztatja. Ha Harry nem lenne, akkor Louis és Niall még mindig legjobb barátok lennének. Minden normális lenne. De akkor... minden más is lenne. Lehet, a focicsapat nem lenne olyan jó, Louis még nem tudná, hogy a fiúkat szeretni, Harrynek pedig nem lenne hová mennie, amikor otthon besokall. 

Rohadt életbe. Minden Harryhez vezethető vissza. Louis visszamegy becsukni az kocsiajtót és magához venni az iskolatáskáját a hátsó ülésről. Nyel egyet, miközben a feje gondolatokban úszik. 

Mi van ha... Mi van ha Lottie-nak igaza volt? Lehet...? Lehet, hogy Louis egy kicsit tényleg kedveli Harryt, mármint úgy? 

Nem. A válasz erre az, hogy semmi esély. Lehetetlen. 

És még csak nem is ez a legfontosabb. Louis fel akarja pofozni magát. Ami fontos, hogy úgy tűnik, Niall kirúgta Louist, mint barátot. Louis feje teljesen elbaszott, és egyedül Harryvel van tele. Még az eszét sem tudja tisztán tartani miatta, amikor élete legjobb barátja szakított vele. Mi a fene történt? 

Mi a retkes fasz történt? Olyan rohadt gyors volt minden, és annyira kibaszott hülyeség. Az egész. Minden. Minden egyfolytában. 

**

Konkrét hetek telnek el. Louis nem biztos benne, hogy valaha is érezte-e ezt ilyen furcsának. Enyhén depressziósnak érzi magát. Hangot is adott erről Lottie-nak és Harrynek, akik haszontalannak bizonyultak, ugyanis azt mondogatták, csak mesélje el és avassa be Niallt a titokba. Nyilván nem értik. 

Nem arról van szó, hogy Niall megutálná, vagy elhagyná, mert szexuális megállapodást kötött egy fiúval. Nem homófób, és nem is nézi le a nem romantikus, szexuálisan előnyös kapcsolatokat sem. Louis azonban hónapok óta hazudott neki. Tudja, hogy Niall úgy érzi, nem bízik benne, és ez érthető, de nem is arról van szó, hogy Louis tényleg nem bízik benne.

Eddig még nem mondta senkinek, hogy szereti a fiúkat. Lottie belebotlott, és nem kellett előbújnia Harry családjának sem. Pont ez az. Louis nem tudja, hogyan csinálja ezt az "előbújás" dolgot. Azt sem tudta, miként bújjon elő. Atya ég, még csak pár hónap telt el, és nem mintha romantikus érzései lennének egy fiú iránt. Ez az opció pedig Harryvel kellőképpen le lett zárva. Ez szexuális, és mindenki tudja, hogy egy csomó dolog lehet testileg kellemes. Nem áll készen. 

Közben Niall nem veszi fel a kapcsolatot Louis-val, és amennyire csak tudja, kerüli órákon. Valahányszor Louis kinyújtja felé a kezét, ő úgy kezd hátrálni, mint egy teknős a páncéljába. Órákon ügyel arra, hogy elfoglalt helyekre üljön, ebédnél pedig pár olyan társával eszik, akiket Louis nem ismer, és különösképpen nem is bír. Ők inkább amolyan Harry típusú emberek. Noha Louis sértve érzi magát Niall elutasítása miatt, úgy gondolja, ez valahol igazságos. Nem tehet róla, de elkeseríti, hogy Niall olyan emberekkel akar együtt lenni, akik nyíltan nem kedvelik Louis-t. 

Mindenki észreveszi ezt, és a parkolóban történt incidens óta egyfolytában folyik néhány beszélgetés. Habár senki nem tűnik olyan meglepettnek, mit amennyire Louis gondolta volna. Amikor ebéd közben elmondja Liamnek és a csapat néhány tagjának, hogy összevesztek, nem tűnnek meglepettnek. 

- Hmm, hát - mondja Stan. - Azt hiszem, egy ideje eltávolodtatok egymástól. 

A többi srác csak egyetértően hümmögve vállát von. Louis szinte megdöbben, de visszatartja. Úgy érzi, csak egy hullámvasúton utazik, miközben hányingere van. Tényleg ennyire nyilvánvaló volt? Louis ilyen szörnyű volt barátként? A válasz magától értetődő. Nyilván az volt. 

- Lehet, hogy mindkettőtök miatt volt, tudod? - mondja Harry, amikor Louis ágya előtt térdel a földön. Louis az ágyon fekszik a lábaival a földön, Harry pedig közöttük. - A veszekedésed előtti utolsó héten sem erőlködött... - elhallgat, és az érvelése még Louis fülének is gyengén hangzik. Harry nyom egy puszit Louis csípőcsontja mellé, majd lecsúsztatja az orrát a farka felé. Louis tudja, hogy csak igyekszik felvidítani, de erre még ő sem képes most. Louis tudja, mi a baj. Egyszerűen nem áll készen arra, hogy megtegye a szükséges lépéseket a rendbehozás érdekében. 

Harry Louis farka köré fonja a kezét, és lassan pumpálni kezdi. Louis kifújja a levegőt, és összeszorítja a lábujjait a padlón. Harry másik keze a bal vádliját simogatja, egyszerre megnyugtatva és a helyén tartva őt. 

- Előretekerhetnénk arra, amikor leszopsz, légyszi? - sóhajtja Louis, mire válaszul Harry is egy kicsit felsóhajt, mielőtt aztán a szájába veszi. 

Harry váratlanul kedvesen viszonyul a helyzethez. Nem zaklatja emiatt Louis, csak sóhajtozik és együtt érzően leszopja. Nem csak Niall és Harry helyzete változott meg, hanem a családjáé is, ahogy egy február végei estén megtudja. Rajtakapja az anyját, amint a kanapén ülve, nevetve telefonál a készülékkel a füle és a válla között. Mosolyog, és tollal a kezében firkálgat valamiket egy papírra. 

Ahogy leteszi, Louis felvont szemöldökkel mered rá.

- Óh, ez Fizzy volt- mondja nyugodtan az anyukája. Louis-nak majdnem kiesnek a szemei. - Nem tudtad? - húzza fel szemöldökét Jay. - Egy jó ideje beszélgetünk, Lou. Hogy maradtál le róla? Lottie néhány alkalommal találkozott is vele. 

Szinte... elárultnak érzi magát. Nem Lottie és az anyja, hanem Fizzy miatt. Persze örül, hogy a családja gyógyul, de... nem. Ő nem gyógyul, nem érzi jobban magát, és nem adja fel az ellenállását. Ha Fizzy már nem ignorálja az anyjukat, akkor Louis az egyetlen, aki maradt. De ez nem ugyan az. Mark nem Louis édesapja, hanem mostoha apja. Nem rokonok. 

Louis elveszik, sőt elbizonytalanodik. Nem tudja, mit kéne tennie. 

- Amúgy, lehet, hogy elmegyünk valahova közösen. Csak egy hétvégére, vagy ilyesmi, Lottie, Fiz és én. 

Milyen aranyos. Újra összegyűlik a család.

Louis kimegy a helységből, gondolván, lehet, hogy hányni fog. 

Még aznap este felhívja Harryt, mert órákon át csak forgolódott az ágyban, és képtelen volt elaludni. A bőre mintha bizseregne, az érzés pedig még rosszabb, mint az elmúlt hetekben. Úgy tűnik, csak a foci és Harry képes elterelni a gondolatait a dolgokról, de néha még ezek sem működnek. 

- Miért vagy fent hajnali ötkor? - súgja Harry nyugtalanul, ahogy halkan követi Louis-t a szobájába, majd becsukja maguk mögött az ajtót. 

- És te miért? - kérdezi Louis megfordulva. Hirtelen megragadja Harry nyakát, hogy a karjaiba ugorjon, lábait pedig a derekára kulcsolja. Harry ügyetlenül elkapja, és a combját szorítva ráülteti a csípőjére. 

- Igaz - motyogja, majd Louis-val az ölében lehuppan az ágyra. 

Lágyan megcsókolja, feljebb csúszik az ágyra, és szétterpeszti a fiú lábait, az ujjait pedig a hajába vezeti. Louis, kezét Harry csípőjére szorítva felsóhajt, és érzi, ahogy közelebb nyomódik a mellkasához. Harry egy újabb csókot nyom a torkára, beletemetve oda az orrát. Lélegzetvétele lágy, a levegő melegen súrolja Louis bőrét, és egy pillanatra egyedül Harry finom érintéseit érzékeli, azt, ahogy a bőre selymesen simul az övéhez. Az utóbbi időben úgy tűnt, minden pozitív dolog tőle származik. Louis-nak elakad a lélegzete. Harry következő csókjai Louis állkapcsának alsó részét érintik, ajkai lágyan simogatják a puha bőrt. 

- Talán beszélned kéne vele - suttogja Harry. Louis ledermed, de nem löki el magától. - Tudom, hogy nem akarod, Lou, de boldogtalan vagy. Mindig olyan szomorú-dühös vagy, kicsim. 

Kicsim. 

- Nem válaszol a hívásaimra, Harry - mondja Louis, a hátán végigfutó hideg ellenére figyelmen kívül hagyja a becenevet. - És nem vagyok szomorú-dühös. Csak mérges vagyok, ez minden. 

- Lou - sóhajtja Harry, és ujjaival a tarkója hajába túr. - Semmi baj, ha néha szomorú vagy. 

Louis élesen felnéz rá, Harry pedig kezeit Louis mellkasára helyezve hátra dől. - Pszichológusosat? Akarod, hogy befonjam a hajad? 

Harry arca megnyúlik. - Segíteni próbálok, Lou - mondja, és a hangja csalódottnak tűnik. 

- Nem kell a segítséged. Nincs szükségem rá, hogy megvigasztalj. - Louis nem tehet róla, hogy ilyen hirtelen bemérgedett. Nem erőssége az érzelmek. Nem tudja, miért lök el mindenkit. 

Harry megvonja a vállát, és lemászik Louis öléből. Dühös, Louis tudja. - Rendben. Mindegy. Akkor hazamegyek. 

- Harry, fél hat van. 

- Hát már nincs szükséged rám, szóval.

Jézusom. 

- Hagyd abba ezt a drámakirálynő viselkedést, és feküdj le, az isten szerelmére! 

Harry elégedetlenül és bosszúsan összevonja a szemöldökét. - Nem szexelek most veled. 

- Jó, jó, mindegy - sóhajtja Louis, majd oldalra löki a paplant és bemászik alá. - Csak... maradj itt, az isten szerelmére - motyogja. 

Megfordul, és hallgatja a szobában lévő csendet, ami egy hosszú pillanatig egyre csak nő. Végül meghallja, ahogy Harry elkezd vetkőzni, majd kihúzza Louis egyik fiókját, hogy keressen egy pólót, amiben alhat. Amikor Harry végül bemászik a takaró alá, háttal fekszik Louis-nak, aki visszafordul, és a tarkóját kezdi bámulni. 

- Nem szorulok segítségre, Harry. 

- Jó - mormogja. - Én sem. 

- Szóval - mondja halkan Louis. - Csak... legyünk boldogtalanok. Együtt. 

Harry lassan megfordul, és rámered. - Csak ne sírj, amikor együtt alszunk, jó? 

Louis felhorkant és elröhögi magát. Halkan nevetve megforgatja a szemeit. - Te vagy az egyetlen, aki ezt már megtette, lúzer. 

- Nem tudom, miről beszélsz - fordul meg újra Harry, hátát Louis felé mutatva, aki még mindig kuncog. - Nem vicces - sóhajtja Harry, és egy hosszabb pillanat múlva Louis közelebb csúszik mögé, orrával megérintve a tarkóját. A haja enyhén eper illatú. 

- Szeretnéd, hogy hozzád bújjak? 

- Azt hittem, eldöntöttünk, hogy ilyet nem fogunk csinálni. Nem szorulunk segítségre. 

- Mintha reggel nem körém tekeredve végeznéd, mit egy rohadt polip. 

- Az csak egyszer fordult elő Louis. Pofon váglak, ha még egyszer megemlíted. 

Louis nem válaszol, csak közelebb szorítja őt a mellkasához, és még a ronda sárga pólón - amit bizonyára Louis fiókjának a legaljában talált - keresztül is érzi a bőre melegét. Harry sem mond semmit, csupán felsóhajt, és belesimul Louis érintésébe. 

**

- Nem azt mondom, hogy nem tudja, mit csinál - mondja Sophia, Liam barátnője. Éppen visszafelé tartanak a lelátóktól, ahol megebédeltek a tavaszi napsütésben. Még mindig hideg van, de Louis kevésbé érzi magát depressziósnak a napfény miatt. - Szerintem egy igazságos figyelmeztetés jó lett volna. Ez egy hatalmas feladat, és már mindannyiunknak a vizsga miatt kell görcsölnie, és ti fiúk, még előttetek a bajnokság. Véleményem szerint, kicsit késő volt most bejelenteni ezt a projektet. Ha korábban tette volna, akkor valamivel kivitelezhetőbb lenne, mivel több időnk lenne megtervezni. 

Egy új Társadalomismereti házifeladatról beszél, amivel a tanáruk sokkolta őket ma reggel. Louis időbeosztása mostanában meglehetősen szűkös, és a motivációja pedig a focin kívül mindenre nézve gyengült. 

- Talán rábeszélhetnénk, hogy legalább napoljuk el az időpontot - javasolja Liam megfogva a barátnője kezét. Louis nem valami bizakodó, hogy Mr. Warner meghallgatja, de ha Liam egyszer megnyitja a vitát, akkor azt támogatni is fogja. 

- Köszi kicsim, de aligha hiszem, hogy sikerülhet - sóhajtja Sophia, gondolatai ugyanazon a hullámhosszon járnak, mint Louis-é. 

Amikor odaérnek a főépülethez, Liam odahajol, hogy megpuszilja a lány arcát. Nagyon édesek egymással, olyan tipikus középiskolás szerelmesek, amelyet egy amerikai közhelytől elvárhat az ember. Mostanában Louis az iskolában a legtöbb idejét velük tölti, és őszintén szólva remek társaságok. Sokkal nyugodtabbak és kevésbé nyűgösek, mint a fiúk a csapatban, és nem olyan érdeklődőek vagy kíváncsiak mit Stan és Oli. Amikor szüksége van, adnak teret Louis-nak. Amit azonban igazán szeretne, hogy újra együtt legyen Niall-lel. 

Louis Sophia másik oldalán sétál, és valahogy a saját kis világában köt ki, ami az elmúlt napokban nem is volt szokatlan. Mostanában kicsit be volt burkolózva a fejébe, vagy legalábbis Lottie ezt mondta, de ne tehet róla. Azonban abban a másodpercben, mintha valaki fogott volna egy üvegvázát, és a betonhoz vágta volna, ezzel felébresztve Louis-t.

A parkoló végén, a főbejárathoz legközelebb eső utolsó sorban Niall áll. Nincs egyedül, mert egy fényes Range Rovernek támaszkodik, amit Louis túlságosan jól ismer. Louis fázni kezdett. Niall fekete napszemüveget visel, és dohányzik, miközben Harry barátjával, Zaynnel beszélget. 

Louis léptei bizonyára megakadnak, mert Sophia és Liam aggódó tekintettel megállnak mellette.

- Mi az? - kérdi Liam, de követi Louis tekintetét és egy pillanattal később már meg is érti. - Óh. 

Niall nem szokott dohányozni. Marihuánát szokott szívni, de normál cigit nem. Zaynnel sem szokott együtt lógni, és rohadtul nem szokott Harry kocsijának támaszkodni. Louis szinte rosszul van. Nem azért, mert baj lenne Zaynnel, hanem azért mert Niall vele barátkozik. 

- Louis - mondja Sophia lassan, de Louis nem tud ott maradni. Összeszorítja a szemeit és besiet az épületbe. 

Minden rossz. Minden eltorzult. Ez az év baromi furcsa volt, és Louis-nak nem tetszik. Az egész egy összeomlás és katasztrófa felé tart. Ezen a nyáron, iskola előtt Louis mindent kitalált. Két hónapnyi sírás ás aggódás után nem evett és alig aludt, úgy gondolta mindent kigondolt. Most már nyilvánvaló, hogy egyik sem fog úgy alakulni, ahogy ő azt akarta. A fociedzés első napján, amikor az edző Louis-t és Harryt nevezte ki társkapitányoknak, minden el lett cseszve, 

Louis benyit a wc-be, ahol látszólag minden fülke üres. Kezével rátámaszkodik az egyik mosdókagylónak, a szeme ég, a hasában pedig egy hatalmas csomó van. 

Túl sok a kérdés. Niall mikor barátkozott össze Zaynnel, vagy úgy általánosságban az ilyen típusú emberrel? Azért csinálta, mert tudta, ez felbosszantja Louis-t? Nem, az nem lehet. Dühös lehet a barátja, de soha nem szokott haragtartó vagy szándékosan gonosz lenni. Lehet, hogy csak megváltozott? A srácok azt mondták, Louis és Niall kinőttek egymásból. Mi van ha, tényleg? Mi van, ha Niall jobban kedveli azoknak a srácoknak a társaságát, akik nem azért mennek a meccsekre, hogy Louis-nak szurkoljanak? 

Még egy dolog fejbe csapja, mire nyel egyet és a kezét a szája elé teszi. Harry tud róla? Elvégre Niall az ő kocsijának támaszkodott. Mi van, ha ő egész idő alatt tudta, hogy Niall átlepte a határokat? Talán Louis ezt fekete-fehérben látja, de mindig is így volt; Harry vagy Louis között Niall mindig Louis oldalán állt. 

Basszus, Louis-nak tudnia kell. 

Te tudtál róla? tudtál niallről ???

Leteszi a telefonját maga elé a mosdókagyló mellé, és úgy bámul rá, mintha egy időzített bomba lenne, miközben kezeivel erősen szorongatja a pult szélét. Az ujjpercei kifehérednek és a szemei már nedvesek, ahogy a telefonján lévő beszélgetést bámulja, de a kék buborék, még mindig csak azt írja, hogy "kézbesített". Harry még nem látta. 

Majdnem kiugrik a bőréből, amikor kinyílik az egyik wc fülke, mire összerezzen, és arcát a keze mögé temetve megvakarja a hajvonalát. 

- Louis? - mondja az ismerős női hang, és Louis egy pillanatra elátkozza az iskola semleges nemű mosdóit. A barna hajú odamegy a mosdókagylóhoz és megmossa a kezét. 

- Jaj Jas, szia - mondja kínosan köhintve, és a lehető legészrevétlenebbül megtörli a szemét. A lány mégis észreveszi, mert a tükörből felhúzott szemöldökkel figyeli. 

- Óh, Lou. Jól vagy? - mondja, amikor észreveszi, hogy szinte sír. 

- Aha, jól. - A hangja tompa, az orra pedig bedugult. 

Aggodalmasan méregeti őt. - Nem, nem vagy... Louis, minden rendben van? 

- Igen, Jasmine. Jól vagyok. 

- Louis - sóhajtja és közelebb megy pár lépéssel. Odatámaszkodik mellé a pultra, kezeik pedig összeérnek, ahogy találkozik a tekintetük a tükörben. - Van bármi, amit tehetek érted? 

Nem, biztosan nincs. Nincs senki, aki meg tudná oldani ezt. Louis elfordítja tőle az arcát, mert nem akarja, hogy lássa, mennyire megtörten érzi magát. 

- Hé - motyogja, meleg, kedves hangon. - Louis, bízhatsz bennem. Csak segíteni szeretnék. 

- Csak... - simítja végig az arcát. Csak annyira belefáradt mindenbe. Kell neki egy rohadt szünet, de nincs idő arra. Nincs szünet az életben. 

Louis telefonja megrezdül a pulton. 

Tudni miről?? Minden oké Lou? 

Louis csak haza akar menni. 

Érzi, ahogy finom ujjak simítanak végig a kezén, mire újra felnéz a tükörbe. Jasmine keze lágyan beborítja az övét, de a szemei Louis telefonján járnak. Louis gyorsan odakapja a kezét, és felveszi a készüléket a pultról. 

Megkönnyebbül. Harry nem tudja. Biztosan nem így válaszol az ember egy olyan üzenetre, amit nem ért. Harry nem tud jól hazudni, még üzeneten keresztül sem sikerül neki meggyőzőnek maradnia. Louis szeretné azt hinni, hogy Harry úgysem tenne vele ilyet. A legkisebb esélyében is... szeretné azt hinni, hogy nem egy olyat fogott ki, aki ilyesmit tenne vele. Még akkor is, ha ez Harry Styles. De Louis nem hiszi ezt. Szóval mindegy. 

- Majd... - köhint. - Majd később találkozunk, Jas. 

Gyorsan kisétál a wc-ből, otthagyva Jasmine-t a mosdókagyló előtt. Szinte összerezzen, amikor valaki éppen kinyitja az ajtót a másik oldalon. Louis el akart süllyedni. Zayn áll előtte. 

Nem mondanak semmit. Louis nézése viszont pont elég. Tudja, hogy az arca kipirult, szemei vörösek, szempillái pedig nedvesek, de összeráncolja a homlokát. A szeme tele van gyűlölettel. Nem Zayn a hibás, hanem Louis féktelen frusztrációja. 

Ahogy elmegy mellette, vállaik fájdalmasan összeütköznek. Lassított felvételben kellene történnie, mint egy filmben. De nem - ez csak nehéz és szörnyű. Egyikőjük sem mond semmit, pedig Louis megtehetné. 

**

Nincs ott fejben az edzésen. Szerinte az egész csapat látja és érzi a pályán is. Harry osztogatja az utasításokat, annak ellenére, hogy Louis napja van, de ez csak természetes. Pár hónapja még elképzelhetetlent lett volna - Louis most csak örült. 

Harry nem erőlteti meg magát az edzés során, hagyja, hogy az óra végén mindannyian egy laza meccset vívjanak. Louis nem összpontosít, számos passzt kihagy, és úgy általánosságban rosszul játszik. Végül aztán a fiúk nem is rúgnak neki és békén hagyják. Harry az ellenfél csapatban van, és amikor elfut Louis mellett, aggódó pillantást vet felé. Louis azonban nem tud akkor semmit mondani, és Harry sem tehetett semmit a csapat előtt. Louis csak haza akar menni és bekuckózni az ágyba. Szemei sápadtak, torka pedig ismét elszorul, amikor Harry találkozik a tekintetével néhány méterre közöttük a pályán. Harry szemei kérdők, sőt még aggodalmasok is. Száját épphogy kinyitja, amikor feltesz egy néma kérdést. 

Louis az ajkába harapva csak megrázza a fejét. Harry összeráncolja a homlokát, Louis pedig az arcára teszi a kezét, hogy kisimítsa a vonásait. Harry homlokráncolása elmélyül és Louis-ban szinte felkavarodik az, hogy a fiú mennyire törődik vele. Történetük és a furcsa egyezségük ellenére törődik vele, és ez több, mint amit bárki másról elmondhatna. Lehet, hogy Harry az egyetlen a családján kívül, aki sejti, hogy a problémái mélyebbek, mint Niall, de ugyan úgy számít. 

Louis ráébred, hogy nem akarta Jasmine aggodalmát, és nem azért mert Harry megkérte, hogy ne barátkozzon vele, hanem mert jelentéktelen, szemben azokkal az emberekkel, akik valóban számítanak az életében. Nem csak azt akarja, hogy valaki törődjön vele, vagy egyszerűen legyen valakivel, amikor egyedül érzi magát. Olyan embereket akar, akikkel ő törődik. És mostanában Harry is közéjük tartozik. 

Akármennyire is elképesztő, Louis-nak be kell vallania. Nem kell neki Jasmine, hogy sírjon, mert basszameg, jelenleg csak Harryt akarja. 

- Louis - mondja az edző, félrehúzva őt az edzés után. Louis érzi, ahogy Harry szemei figyelik őt. Louis nyel egyet és követi az idősebb férfit a lelátókhoz, ahová leülnek. Az edző összekulcsolja a kezeit, miközben töretlenül őt nézi. - Hogy érzed magad?

- Elnézést - kér bocsánatot egyből Louis. - Ma elég szarul voltam. 

Abrahams Edző lassan bólint, ahogy lágyan megcsillan a bőrén a lemenőben lévő napnak a sugarai. Mutató és hüvelykujja között piszkálgatta a rövid, sötét szakállát. - Tudod, az első bajnoki mérkőzés jövő pénteken lesz. 

Isten tudja, hogy Louis tudja ezt. Hetek óta gyakorolnak, és a stressz már napok óta marja a zsigereit. Pár hete megnyerték a selejtezőt, de ez az igazi. Ez a negyeddöntő. A csapat teljesen be van burkolva a várakozásba és az előkészületekbe. Valójában keményebb edzést kellett volna tartaniuk ma, de Harry nyilvánvalóan jól tudott olvasni a csapatról, tudván, egy gyengébb edzés jobban megfelelne. Jól tud olvasni az emberekben. Harrynek jó megérzései vannak.  

- Tudom Edző - mondja Louis. - Csak a mai nap volt ilyen. Ígérem. 

Abrahams megpaskolja egyszer a hátát, de egy darabig nem szól semmit. Mindketten a combunkon könyökölnek, és nézik az üres pályát, és azt, ahogy a fiúk az öltöző felé csődülnek. Harry azonban még mindig a pad mellett van, és a labdákat pakolgatja vissza a hálóba. 

- Nagyszerű játékos vagy, Louis - mondja a másik férfi. - Megvan benned. Nem csak a tehetség, hanem a szikra is. Ezt csak meg kell mutatnod ez embereknek és küzdeni, amikor számít. Hatalmasat fejlődtél idén csapatjátékosként. 

- Elismeri magát, ugye? - mondja Louis megrándult szemöldökkel, mire az edző felkuncog. Louis vigyorog, a gyomra pedig megtelik melegséggel a dicsérettől. Sokat jelent. 

- Ne hidd azt, hogy nélkülem ugyan ez a játékos lennél, Tommo. - mondja, megütögetve a combját. - Ez a négy év jót tett a képzelőerődnek és a lábadnak is. - húzza mosolyra az ajkait, mire Louis őszinte vigyora is megmarad. - Azonban amit mondani akartam, Louis, hogy a Manchesteri Egyetem a véleményemet kéri. 

Manchesteri Egyetem közvetlen kapcsolattal a Manchester United ifjúsági csapatába. Tavaly két játékos választottak Donnyból. Doncaster folyamatosan kiváló játékosokat teremt és fejleszt, Louis álom egyeteme pedig szemmel tartotta az iskoláját az elmúlt két évben. Két játékos hihetetlenül sok, és az edző tudja, hogy Louis is szeretne azon kevesek közé tartozni, akiket idén választanak. 

- Mit mondott nekik? - kérdezi szinte suttogva. 

- Semmit - Louis felnéz. Olyan volt mintha a szíve a gyomrában lenne, és erősen dobogva hullámokat küldene az egész testébe. - Még nem adtam ajánlást, de majd egy pár hét múlva fogom. Mindketten tudjuk, Louis, hogy te vagy az egyik legjobb játékos a csapatban. A tudásod a pályán, ismeretlen az iskolánk történelmében. Az a helyzet, hogy jelen pillanatban kapust keresnek, nem középjátékost. Te pedig nem az egyetlen vagy a csapatban, aki be szeretne jutni Manchesterbe. 

Louis nem nagyon tud gondolkodni. Nem tudja, férfi ezzel hová akar kilyukadni.

- Szóval? - suttogja. 

- De lehet, hogy érdekli őket. Tavaly beszéltünk rólad, de még nem gondolták, hogy készen állsz. Nem keresnek játékos arra a posztra, ahol most játszol, de ha megmutatod nekik, mid van, én tényleg úgy gondolom, hogy akarnának téged. 

Louis-nak szinte eláll a lélegzete, annak ellenére, hogy ül. Manchesternek nincs szüksége rá, de az edző azt mondja, akarhatnák. Ha megmutatja, hogy milyen jó tud lenni. - Hogy? - kérdi remegve. - Hogy mutassam meg? 

- Egy játékosfigyelő jön megnézni az egyik bajnoksági mérkőzést. Még nem tudom melyiket, de értesíteni foglak, Louis, és akkor bele kell adnod mindent. Ez nem azt jelenti, hogy gólt kell szerezned - teszi hozzá egy éles pillantással. - Ez azt jelenti, hogy csapatjátékosnak kell lenned, és felelős kapitányként kell birtokolnod a pályát. 

- Ne díváskodjak, igaz? - Louis fejében teljesen megváltozott a gondolkodási irány. Úgy tűnik, minden elsodródik - minden, kivéve ez. 

- Pontosan. Játssz úgy, ahogy most, ne pedig úgy ahogy az év első meccsén. 

Louis bólint, és követi a férfit, amikor feláll a lelátóról. - Rendben - mondja az edző. - Van otthon egy üveg whiskeym a nevemmel, hogy megünnepeljük, milyen baromi jó idén a csapatunk.  

Louis elmosolyodik, az edző pedig elindul az épület felé, ahol az irodája található. Louis összeszorított ajkakkal nézi, ahogy elmegy, hatalmas szeretetet és hálát érez a férfi iránt. Ha más lenne edző, Louis nem lenne sehol. És Harry. Hála isten Harryért. Hála isten, hogy megkérdte Louis-t, hogy dugja meg aznap szeptemberben, hisz ha ez nem történ volna meg, akkor az edző még csak meg sem fontolta volna, hogy beszéljen Manchesterrel Louis-ról. 

Felkapja a táskását a földről, és a parkoló felé indul. Mámoros érzés keríti hatalmába, annak ellenére, hogy Edző nem ígért neki semmit, és Manchester véleménye róla zavaros és homályos. A hasa könnyű, és egy pillanatnyilag elfelejti Niallt és minden mást is. Izgatott, tele reményekkel. 

A parkoló szinte teljesen üres, de Louis egy kis mozgolódást vesz észre az épület mellett. Harry éppen akkor rakja be a táskáját a hátsó ülésre. Louis odasiet hozzá, hogy elkapja, mielőtt elmegy. 

- Szia - lihegi, ahogy megáll. 

- Ó, szia - mondja Harry. - Láttalak beszélgeti Edzővel, szóval gondoltam, majd később beszélünk. Jól vagy? Annyira levert voltál, azt hittem... Az üzeneted...

Louis megrázza a fejét, mert pillanatnyilag nem akar belemenni, az adrenalin pedig ott pumpál az ereiben. - Igen, igen, jól vagyok. 

- Mi az? - méregeti őt Harry, mert Louis gyakorlatilag ugrándozik. Harry a szokásos melegítőjében van, a csapat széldzsekije pedig le van cipzárazva, ezzel felfedve a fehér pólóval borított mellkasát. 

Louis ledobja a táskáját a földre, majd megragadva Harry nyakát, az ajkaira tapad. Harryt meglepetésként éri, és meg is botlik egy kicsit, de kezeivel megtámaszkodik Louis derekán. Louis lelkesen csókolja, és örül, hogy üres a parkoló, mert ezzel nem tudott volna hazáig várni. Harry ajkai lágyan csókolva mozog az övével. Louis megszorítja a vállát, mielőtt megszakítja a csókot, ujjait pedig a kabátja anyaga köré fonva tartja. 

- Ezt miért? - kérdezi Harry lélegzetvisszafojtva, az arca már-már rózsaszín. 

Louis megvonja a vállát. - Nem tudom megmagyarázni - vigyorog remegő hassal. Ahogy lábujjhegyre áll, hogy megsimogassa Harry arcát, a meglepetés a szemében végképp imádnivaló. - Köszönöm - mondja Louis komolyan, és még egy lelkes, céltudatos, csukott szájas csókot nyom az ajkaira. Egy édes hanggal elengedi, és hátralép. Harry még mindig megdöbbentnek néz ki, és hátrál egy lépést, hogy szilárdan álljon a lábain. 

- Gyere át kilenckor, jó? - mondja Louis, amikor elindul. 

- O... okés. - válaszolja Harry, még mindig zavarodottságtól színes hangon. 

- Találkozunk - vigyorog Louis, és az autója felé kezd futni, ami a parkoló másik felében van. 

Harry, Harry, Harry. 

**

- Állj! - kiabálja hirtelen, fájdalommal eltorzult arccal Louis. - Áu! Áu, áu, áu! - Harry, kezeivel Louis mellkasán, zavartan abbahagyja a mozgást.

Aztakurva. 

- Görcsöl! A csípőm! Görcsöl - nyöszörgi Louis, mert a csípője egy bizonyos módon meg van csavarodva, amitől az egész lábát úgy érzi, mintha ki akarna szakadni a helyéről. 

Harry éppen rajta terpeszkedik - pontosabban a farkán ül - és újra felemeli magát. 

- Ne! - kiáltja Louis megragadva a combját. - Ne mozogj. - Az arca eltorzul a fájdalomtól, és az ajkába harap, arra várva, hogy abbamaradjon a görcsölés. 

Louis ágyában vannak, teljesen meztelenül, és nyilvánvalóan szexelnek. Harry meg akarta lovagolni, amibe Louis bele is ment, de most már nagyon megbánta. Harry annyira szűk és Louis így olyan mélyen érzi őt, és talán egy kicsit túlságosan is belejött. 

Harry izzadt és forró fölötte. Annyira jól mozog. Kezei összekulcsolták Louis karjait, és a mellkasát simogatták, és a nyögések, amiket Louis kiváltott belőle... Baszki.

Végre úgy fest, Louis lábai ellazulnak, mire hátraveti a fejét a párnára, és hosszasan kifújja a levegőt. Egy pillanattal később Harry belecsíp az oldalába, mire Louis felnéz, és észreveszi, hogy felhúzott szemöldökkel, várakozóan bámulja. Louis még mindig benne van, Harry farka pedig kemény és szinte már szivárog a hasánál. Louis végignyalva az ajkain, találkozik a tekintetével. 

- Jól vagy? - kérdezi Harry, és egy gyors mozdulattal lesiklik a szeme az arcáról és az izzadt mellkasáról. 

- Aha - mondja Louis megragadva Harry csípőjét. - Gyere. Majd én megduglak. 

Átfordítja magukat, és Harry lábai felhúzott térddel szétnyílnak. Louis a dereka köré fonja a karjait és belélöki magát, és azonnal megérzi Harry zihálásából fakadó levegőt az arcánál. 

Louis folyamatosan mozog benne, és érzi, ahogy a fiú a kezeit tehetetlenül összekulcsolja a hátán. Harry lehelete forró a nyakánál, és Louis érzi, hogy nedvesek az ajkai. Csak azért dől hátra, hogy elmerüljön benne, és egy gyors csókot nyomjon az ajkaira. 

Egy cuppanós hanggal válnak el egymástól, és Louis ad még egyet a szájára, elveszve minden érzésbe, amivel Harry elragadja. Nem tudja, hogy lehetséges, de úgy tűnik, a szex egyre jobb és jobb. 

- Ah - nyögi Harry hátranyúlva, és a kezével megragadja a felette lévő ágytámlát, a másikkal pedig szorosan fogja Louis haját, és minden egyes lökésnél meghúzza. Louis összerezzen; Harry durva tud lenni, amikor nem tudja, mit csinál, és túlságosan el van veszve abban, hogy elérje a saját orgazmusát. 

Louis Harry torkába temeti az arcát, melegen lélegzik kulcscsontjába, az orra pedig az ádámcsutkáját súrolja, miközben Harry felemeli a lábát, és Louis csípőjére tekeri. Enyhén az oldalukon fekszenek, Harry nyöszörög, Louis pedig azt gondolja, hogy megint be fog görcsölni, ha nem mennek el minél hamarabb. Ennek ellenére már közel van, és Harry körmei a tarkójába mélyednek. Louis viszonzásul felnyúl, megragadja Harry fürtjeit, és hátra rántja a fejét. 

- Aah - nyög fel Harry. - Istenem! - Louis eléggé biztos benne, hogy vérzik a bőre, attól, hogy Harry milyen keményen vájja bele a körmét. - Megint - követeli. - Csináld megint, Lou. 

Louis egy mély lökéssel egyetemben megteszi. Harry egy hangosan kiáltással elélvez, fejét hátraveti, száját pedig eltátja, miközben erősen kapkodja a levegőt. Szemei kikerekednek, ahogy a hasára élvez, Louis pedig rászorít a csípőjére, hogy jelezze, ki fog húzódni. Harry összeszorított szemmel biccent, ahogy kijön belőle. Eldobja az óvszert, és elkezdi magának kiverni, ahogy Harry elnyűtt teste fölé könyököl. 

- Rád élvezhetek? - kérdezi, rászorítva a farkára. 

Harry bólint, a szemei pedig még mindig csukva vannak, amikor lejjebb csúszik Louis alá. Atya ég, Harry annyira vonzó így. Olyan kipirult, fáradt, de mégis engedékeny. A kéjjel telt, zöld szemei nagyon szépek, az arca rózsaszín árnyalata pedig végképp gyönyörű. 

Louis ráélvez Harry mellkasára és kulcscsontjára. Harry tátott szájjal bámulja, és liheg, miközben az üveges szemeivel kábán pislog rá. Louis teljesen kimerülten veti magát mellé az ágyra, de nem tudja megállni, hogy ne nyomjon egy forró csókot Harry bársonyos, szétharapdált ajakira. 

- Ez... - motyogja Harry, és kezét Louis mellkasára nyújtja. - Ez jó volt - kuncog, mire Louis is csatlakozik hozzá, és elégedetten behunyja a szemét. 

- Többször meg kell lovagolnod. 

- Örömmel - mondja Harry mókásan, Louis pedig a szemét forgatva Harry lábára csúsztatja a sajátját, és fogait a fiú legközelebb eső mellbimbójához simítja. Harry azonnal megborzong, és elakad a lélegzete. 

- Érzékeny? - motyogja felhúzott szemöldökkel. 

Harry bólintott, Louis pedig gondolatban felteszi az "utánajárni a mellbimbójátéknak"-ot a tennivalói közé. 

Harry mellkasa tiszta izzadság, és őszintén szólva túl vonzónak néz ki. Lehajol, és a szájába szívja Harry mellbimbóját. 

- Jézusom - nyögi Harry, és ökölbe szorítja Louis nyakánál a haját, de nem löki el magától. Louis incselkedve forgatja körülötte a nyelvét, a másik kezével pedig a második mellbimbójához nyúl. 

Mielőtt megforgathatná és megcsavarhatná a bimbót, erősen kopogtatni kezdenek az ajtón. Louis megáll, és Harry forró lélegzetvételei a feje tetején is abbamaradtak. 

Lottie dugja be a fejét a szobába. - Most már végeztetek? 

- Lottie, jézusom! Vannak határok! - kiabálja Louis magukra húzva a paplant. De rájuk sem hederít, és szégyentelenül besétál a szobába. Nézi, ahogy a húga leül az íróasztalnál lévő székre. - Nem is tudtam, hogy itthon vagy, istenem - suttogja. Louis sápadtam bámulja, és igyekszik betakarni Harry ondóval beborított mellkasát a takaróval, anélkül, hogy összepiszkolná azt. Nem az ő javára válik. 

- Mi az? - mondja, arrébb tolva az izzadt frufruját a homlokáról. - Miért nem tudtál várni? Ez most nagyon alkalmatlan. 

- Ha várnék, már este lenne, mire kiszálltok az ágyból. Egy szót se szólj, bízz bennem, nyugodtan folytathatjátok, amit csináltok!

Louis elégedetlenül felmordult, és kezeivel eltakarja a szemét. - Fúj! Lottie! A francba!

- Mi van, ez az igazság! - védekezik keresztbe font karokkal. - Mindegy, megígérted, hogy ma gyakorlod velem a vezetést. Egész nap a Harryvel dekkoltál a szobádban, de megígérted. 

- Azt hittem elmentél - fintorog Louis, és odapillant Harryre. Úgy tűnik, őt azonban nem zavarja Lottie jelenléte. Karjaival a feje alatt fekszik a hátán, és elégedettnek, nyugodtnak néz ki. Vöröses, kiemelkedő szívásnyomok vannak a kulcscsontjainál, és egy csepp ondó is közvetlenül a bal alatt. 

Louis letörli az ujjával, aztán belekönyököl bordái közé. Túlságosan elégedettnek tűnik. Még mindig ködös az orgazmustól. 

- Viszont visszajöttem. Szóval akkor megyünk, vagy mi? - mondja Lottie Louis határvonalán. 

Harry szidó pillantást vet rá, majd a szemeit ismét Louis húgára vezeti. Louis is felé fordítja a fejét, és megforgatja a szemeit, mielőtt ledől az ágyra. Behunyja a szemeit, vesz egy mély levegőt, majd hirtelen újra felül. 

- Rendben - sóhajtja hangosan, majd elkezd feltápászkodni az ágyról, és Lottie is elindult kifelé. Louis-t egy puhatolózó kéz a bicepszén megállítja. Harry félénken néz rá, és beharapja az alsó ajkát. 

- Itt maradhatok egy kicsit? - motyogja vibráló szemekkel. - Vagyis, csak... csak a szobádban, és majd bezárom belülről a bejárati ajtót, és később kisurranok hátul. - Nyel egyet. - Nem lopok el semmit. Ígérem. 

Louis a homlokát ráncolja. Teljesen elfelejtette Harry problémáit a sajátjai között. 

Harry szemei könyörgővé változnak. - Louis - motyogja. - Kérlek. 

Louis utálja ezt. - Igen, hogyne - motyogja vissza. Megveti, hogy Harry mennyire utál a saját házban lenni. 

- Vagy csak eljöhetnél velünk? 

- Miért vagy még mindig itt, Lottie? - kérdezi Louis felkapva a fejét. 

Megvonja a vállát, sőt, nem is figyel rá. - Jöhetnél, nekem pedig egy helyett kettő tanárom lenne, és később kitehetnénk otthon, szóval nem kellene a kisurranás miatt aggódnod. 

Harry ránéz Louis-ra, és a szemük találkozik egy másodpercre. 

- Persze - sóhajt Louis. - Mindegy. Ha szeretnél. 

- Oké - bólint Harry, és Louis észreveszi, hogy a meleg kezei még mindig az ő karjai köré vannak fonódva. Lepillant rá, aztán felnéz, és ismét találkozik Harry szemeivel. 

- Jól van. Lottie menj ki, hogy előbb lezuhanyozhassunk. 

Nem tudja biztosra, hogy ki ment-e vagy sem, mielőtt Harry keze megfeszül az övén, és a fiú egyik kósza fürtjét a füle mögé tűrve ismét megcsókolja.  

Egy nappal azután vannak, hogy Louis beszélt a fociedzővel. A tegnapi fájdalom Niall és Zayn látványától, részben eltompult. Jelenleg jobban össze van zavarodva és sértetten érzi magát. Arról sem hallott pletykákat, hogy a mosdóban sírt, így úgy tűnik, Jasmine megőrizte a titkát. Még mindig nem érti, Harry miért nem tudja elviselni a gondolatot, hogy összebarátkozzon vele, mert a lány még mindig nem adott okot arra, hogy Louis rossz véleménnyel legyen róla.  

Harry átment tegnap este, pont úgy, ahogy Louis kérte. Érdeklődni kezdett, a korábbi üzenetről kérdezősködött, és még mindig teljesen össze volt zavarodva Louis viselkedése miatt. Louis egy vállrándítással elintézte, mert csak meg akarta őt érinteni, és közel lenni hozzá. Miután Harry megadta magát, és elengedte a dolgot, Louis lassan megdugta őt, és egy kövér lila foltot szívott a bordáihoz. 

Jelenleg Harry ajkai borzasztóan elveszik az eszét, de Louis rákényszeríti magát, hogy elengedje a fürtjeit és felkeljen. Miután végre befejezik a csókolózást, vesznek egy gyors zuhanyt, és felöltöznek. Harry felhúzza Louis egy nagyobb pulóverét és a saját farmerját, majd egy fekete kapucnis pulcsit dob Louis-ra, aki éppen túl elfoglalt a hajszárítással. Harry odamegy mögé, és ujját beleakasztja az alsójába, és hagyja, hogy a gumi a bőréhez csapódjon. Louis egy pillantást vetve felé megüti a karját, de Harry csak vigyorogva feltartja a kezeit maga elé. 

Lesétálnak a földszintre, és felkapnak egy-egy pirítóst, mire Lottie is lejön a lépcsőn és megparancsolja nekik, hogy egy percen belül legyenek a kocsiban. 

- Rohadtul parancsolgató vagy - sóhajtja Louis, Lottie pedig ráfintorog. 

- Kíváncsi vagyok kitől tanulta - mondja Harry lustán, túlságosan nemtörődöm módon. Louis odafordul hozzá, és összehúzza a szemeit, miközben Lottie kedvesen elvigyorodik. - Ne mond, hogy nem igaz, Lou - vonja meg a vállát Harry, és mosolyogva bepattan az hátsó ülésre. 

- Bunkó - mormogja Louis bemászva elé az anyósülésre, ahogy a húga megfogja a kormányt. 

- Szeretsz, szívem - mondja Harry pimaszul, Louis hátrafordul, és a másik fiút kezdi nézni. Fürtjei még mindig nyirkosak, és könnyedén mosolyog. Louis hunyorog egy kicsit, a választékánál egy rossz irányba fekvő tincset méreget. Louis valahogy meg akarja igazítani, ezért odanyúlt, és megcsinálja. 

- Nem - motyogja makacsul, miközben oldalra löki a kis göndör fürtöt, hogy finoman egy vonalba helyezze a puha hajával. Harry végig figyeli, de nem szól semmit. Ugyan azt a zavarodottságot látja a szemeiben, mint tegnap az autója előtt, mégis mozdulatlan marad, és hagyja, hogy Louis visszategye a tincset a helyére. Louis leejti a karját. - Nem állt rendesen a tincsed - motyogja hátradőlve az ülésen. 

Érzi magán Lottie szemeit, mire rápillant. - Most akkor megyünk, vagy mi lesz? 

- Persze - vonja meg a vállát Lottie, és magában vigyorog, ahogy beindítja az autót. Harry sem szól semmit, de Louis elég biztos benne, hogy ő is mosolyog. Megenged magának egy gyors hátrapillantást, és Harry bizony tényleg túl szélesen vigyorog, és túl elégedettnek néz ki. Louis belül megforgatja a szemeit. 

Kimennek az útra, és Louis egy általában eléggé elhagyatott országútra irányítja Lottie-t. Vezetés közben többnyire csendben vannak, de ez nem kínos. Louis talán még mindig ködös az orgazmustól, és Lottie vezetése is rendkívül jobb lett. Talán el tudna aludni a motor hangjára (ami amúgy egy meglehetősen bosszantó hang, de hozzá lehet szokni).

Louis azonban komoly vezetőtanár, ezért folyamatosan utasítgatja Lottie-t miközben vezet. Végül eljutnak arra az országútra, amelyre Louis gondolt. A húga mostanában egyre jobb lett, ezért úgy gondolja, megengedheti neki, hogy a rendes úton haladjon, rendes sebességgel. 

- Láb a féken a kanyaroknál Lots - figyelmezteti. - Muszáj lassítanod, még akkor is, ha kicsi. 

- És nézz messzire előre - teszi hozzá Harry. - Úgy könnyebb stabilan tartani az autót. 

Lottie komolyan bólint, miközben felgyorsul, Louis pedig Harryre pillant, oda, ahol a másik fiú előrehajolt. Már a középső ülésen ül, és a könyökét a térdére támasztja, hogy jobban részt tudjon venni az úgynevezett előadásán. Vicces, hogy mennyire belemerült. Niall ezt is szórakoztatónak tartotta, de soha nem kapcsolódott be annyira, mintha valóban élvezte volna, mint Harry. Louis enyhén lepillant rá.

- Ne csapj el egy nyuszit se - mondja, mire Harry felkuncog, aztán felnéz, és találkozik Louis szemeivel. Melegek, és baromira zöldek. Olyan, mintha egy rohadt erdő lenne odabent, vagy talán egy focipálya. Na, tessék, Louis tud romantikus lenni, ha akar. Nem úgy... na, basszus. Mindegy is.

- Nem hinném, hogy sok nyuszi lenne itt, Louis - mondja Lottie. 

- Csak vicceltem - pillant rá Louis. 

- Nem volt vicces. 

- Harry nevetett. 

- De neki szar a humora. 

- Hé. 

- Miért sértegetsz minket? - mondja Louis. - És az utad figyeld. Így is öttel többel mész. 

Lottie meglepően lelassít. Hűha. Úgy tűnik Louis-nak maradt egy kis dominanciája ebben a családban. 

- Csak az igazat mondom. 

- Hihetetlen vagy - fújtat Louis. 

Egy pillanatra csend lesz, mindhárman csak nézik a tájat, ahogy haladnak a kihalt úton. 

- Vicces, hogy mindketten úgy viselkedtek, mintha a másik szörnyű lenne, de közben meg a személyiségetek tökre összhangban van egymással. - Harry hangja halk, de töprengő. Louis ránéz, és látja az apró mosolyát. 

- Mire célzol? - húzza össze a szemeit, leginkább viccelődve. 

Lottie felnyög. - Arra céloz, hogy bírjuk egymást. 

Válaszul Louis is felnyög. 

- Aw, Lou - nevet fel Harry, és átfonja a karját Louis ülésén keresztül a mellkasára. Megszorítja őt, arca pedig odanyomódik Louis feje búbjára. - Ez egy bók volt. 

- Szállj le rólam, te polip - nyög fel Louis, és meglöki a forró kezét. A hasa megremeg, míg Harry csak vigyorogva, bosszantóan megpuszilja az arcát, mielőtt elengedi. 

- Semmi smaci az autómban - parancsolja Lottie. 

- Semmi smaci - emeli fel a kezeit Harry, mély gödröcskékkel az arcán. - Bocs, Lots. 

- Semmi baj, Harold. Egészen addig, amíg ott tartod a kezeidet, ahol látom őket. 

Louis a homlokát ráncolva nézi őket. - Mikor lettetek ilyen jóban? 

- Ó, mi legjobb haverok vagyunk, Lou - mondja Lottie könnyedén. - Harry reggelente főz egy csésze teát.

Louis hitetlenkedve bámulja őket, mivel túlságosan lazán viselkednek. Bosszúsan felnyög, és felháborodottan csóválja a fejét a nevetségességük miatt. Csendben eltöpreng azon, hogy hogy a fenébe jutottak el ide. 

Amikor sötétedni kezd, elindulnak haza. Nincs kint sok autó, de szinte sosincs, hacsak nem reggel öt van. Lottie leparkolja az autót, amiben meglepően jó. 

- Rendeljünk kínait, vagy valamit? - javasolja Louis, ahogy a húga leállítja a motort és megnyitja a telefonját. - Hat óra. Úgy látszik, anya már elment. 

A ház sötét belül. Az anyukájuk csak rövid ideig van otthon a műszakok között.

- Persze - sóhajtja, és kicsatolja a biztonsági övét. 

- Nem azt mondtad, hogy ma este dolgozol? - kérdezi Harry összezavarodva hátulról. 

Az egész autóban csend lesz. 

Bassza meg. 

A kurva-

- Dolgozol? - kérdezi Lottie, és odafordul, hogy rájuk nézzen. 

Louis szíve úgy ver, mint egy dob, miközben fázni kezd. Hamar felcsap a feszültség az autóban, mivel sem Louis, sem pedig Harry nem szól egy szót sem. Harry a szája elé teszi az öklét, és visszatartja a lélegzetét, amikor ráébredt, hogy mit tett. 

Nem Harry hibája. Nem az ő hibája. Louis ezt ismételgeti a fejében. Ez a saját hibája. Louis becsukja a szemét, és a hüvelyk és mutató ujját egy pillanatra az orrnyergére szorítja. 

- Louis. - Lottie hangja szigorú. - Mit ért az alatt, hogy "dolgozol"? 

Louis nagy levegőt véve a húga felé fordult. Sápadtnak érzi magát, és szinte fél attól, hogy milyen mérges lesz, amint megtudja. - Esténként és hétvégenként a Frozen Goods-nál dolgozok a városban. - Mélyen, de tisztán ejti ki a szavakat, hangja egyenletes, és egymás szemébe néznek. 

Egy másodpercre becsukja a szemeit. Amikor újra felnéz, azok kemények, csakúgy, mint a hangja. - Hogy mi.

- Ne haragudj, hogy elhallgattam előled...

- Mióta? - szakítja félbe. 

- Tavaly szeptember - súgja. 

Ajkai erősen összenyomódnak, állkapcsa pedig összeszorul. - Az majdnem egy kibaszott fél év, Louis. Mi a fasz. 

- Sajnálom! Nem tudtam, hogyan...

- Mond el nekem? Anya tudja egyáltalán? 

- Igen, tudja - vallja be halkan, félénken. 

- Szóval én vagyok az egyetlen? - Szinte félelmetes, ahogy elsötétül az arca. Louis már látott minden érzelmet a testvére arcán de ez... - Én vagyok az egyetlen, aki nem tudta? Még a kibaszott... még Harry is tudta? Éveken keresztül utáltátok egymást, ő meg most tud mindent, de nekem még azt sem vagy képes elmondani, hogy van munkád. Úgy hazudsz nekem, mint... mint... mintha én lennék apa. - A sértettség a hangjában úgy hasít Louis-ba, mint egy kés. - Annyiszor kérdeztem, hol voltál. "Bocs, a parkban edzettem" "Csak a focipályán" "Csak Niallnél, ne aggódj". - A hangja egyre hangosabb, mire Louis összeszorul a szavaitól. 

- Ez nem olyan, mint ap... Markkal. Ígérem, Lottie. Hogy gondolhattad ezt? - Louis-nak viszketni kezdenek a szemei, ezért mire idegesen megdörzsöli őket. 

- Elegem van ebből - dől hátra Lottie, szinte remegő vállal. - Elegem van belőled. Nem értem, miért nem tudsz felnőni a francba, és kibékülni vele. 

Louis szinte ostorcsapásként kapja a húga felé a fejét. - Mi köze van ennek bármihez is? - mondja kemény hangon. 

Lottie mogorva tekintettel mered rá. - Hát, legalább Fizzy beszél anyával. Te meg hónapok óta egy szót sem szóltál apához, és még csak nem is jöttél el... - Megremeg az alsó ajka, és szinte suttogva ejti ki az utolsó szavakat. - Még csak nem is jöttél el karácsonykor. Az ikrek kérdezgettek, hogy hol voltál, Louis...

- Fejezd be. 

Louis ezt nem bírja. Elég. 

- Szeretnéd, hogy adjak egy percet? - suttogja Harry az autó hátuljából. Louis gyomra még jobban összeszorul, mert teljesen elfelejtette, hogy Harry ott van. Minden hallott. 

- Nem - mondja Louis, és sikerül kizárnia a remegést a hangjából. - Végeztünk. Megyek dolgozni - nyitja ki a kocsi ajtót, és kiszáll.  

- Talán ha kibékülnél apával, akkor Fizzy is végre teljesen kibékülne anyával. - Lottie hangja rideg a vezető ülésben, és szemeivel maga éle bámul. 

Mélyen Louis tudja, hogy Lottie nem úgy értette azt, amit mondott, de attól még ugyanúgy fáj. Kifejezéstelen arccal megfordul. 

- Nem én csináltam. Nem én tettem tönkre a családot, Lottie, szóval ne merj engem hibáztatni. 

Ezzel becsapja az ajtót, és egy szó nélkül felmegy a verandára, hogy kinyissa a bejárati ajtót. Feltrappol a szobájába, és kirántja a fiókból a munkaruháját. Eközben folyamatosan rágcsálja a száját, és pislogva küzd a forró könnyei ellen. Gyorsan újra lebotorkál a lépcsőn, de Harry az utolsó lépcsőfokon állva szomorú tekintettel nézi őt. 

Louis megtorpan, mert a fiú kezei védelmezően köré fonódnak. - Mi van? - sóhajtja, és a könnyei szinte kicsordulnak. Annyira ki van merülve. 

- Semmi - motyogja Harry, de aztán a hosszú, meleg karjaival átöleli. Begubózza Louis-t, és a hosszú törzsének szorítja. Louis arca szinte automatikusan temetkezik a nyakába, és csupán egy pillanatra hagyja magát lélegezni. Csak egy perc, amíg érzi Harry puha kezeinek a simogatását a hátán, és megigézve tartja magához. 

Louis ráveszi magát, hogy megtörje az ölelést. Harry annyira sok, túl sok. Annyira... Egyszerűen csak fáj. 

Louis szemei nedvesek, és kifújja magát, ahogy szétválnak. - Majd találkozunk - motyogja, és képtelen Harry szemeibe nézni, mikor elhúzódik. 

Egy csomóval a torkában lép ki a házból. Az autó üres, amikor elhalad mellette, de tudja, hogy Lottie nem ment be a házba. Talán átment egy barátjához. Valószínűleg Ailce-hez. Kezével megtörli az arcát és futni kezd. Késésben van. 

**

Péntek. Meccs nap. 

A fiúk koncentrált tekintettel, összeszorított állkapoccsal, és ökölbe szorított kezekkel ülnek egy körben az öltöző padjain. Louis Jonah cipőfűzőjét bámulja maga előtt. Mind ugyanúgy néznek ki. Mindannyian ugyanazt a piros csíkkal ellátott fekete zoknit, sötét rövidnadrágot, és piros-fehér mezt viselnek. Mind elszántak és koncentráltak. 

- Srácok - kezdi Abrahams Edző, pont, ahogy mindig is szokta. Louis behunyja a szemeit. - Ma este van... az első igazi bajnoki mérkőzésünk. Mind tudjuk, mit kell csinálni, és milyen lesz ott kint lenni. Már voltunk itt. Nehéz, kemény, és ez egy átkozott verseny. Habár ebben az évben erősebbek vagyunk. A kapusunknak van a körzetben a legnagyobb védési százaléka, két játékos vezeti egymást követően a bajnokságot, egy másik pedig olyan tisztán, de mégis keményen véd, hogy szinte elbőgöm magam, amikor nézem. 

Valaki felhorkant, néhányan pedig kuncognak. Louis csak lélegzik. 

- Nem ezek miatt nyerünk ma. Hanem a tény miatt, hogy egy csapat vagyunk. Minden egyes játékos, függetlenül attól, hogy első vagy második sorban van, hány gólt rúg, mennyit véd, hány lapot kap, mind ugyanolyan fontos. Együttesen elpusztíthatatlanok vagyunk. 

Az öltöző elhallgat egy pillanatra. 

- Ez olyan giccses volt, Edző! - horkant fel Lee, mire a csapat többi tagja is enyhén felnevet, a légkör pedig végre felszabadul. Louis egy pici vigyorral az arcán kifújja a levegőt. 

- Donny - mondja valaki, és az öklét a kör közepébe teszi. 

- Donny! - kiabálja Stan, mire a helység megtelik csatakiáltásokkal. 

A csapat a kezeikkel középen összebújik, és a támogatóan nézik egymást. Nyerni fognak. Kurvára nyerni fognak. 

Végül mind kijutnak az öltözőből és egy csapatként elindulnak a pálya felé. A Nap már lemenőben van, az égbolt pedig narancssárga és rozsaszín színben pompázik. Az ellenfél csapata már a másik térfélen van, és éppen melegítenek be, a lelátók pedig végtelenségig megteltek, az emberek még előtte és mellette is állnak a földön, vagy bárhol ahol találtak helyet. Szinte az egész iskola, és valószínűleg a fél város itt van. Louis vére lüktet. 

Louis hibát követ el, amikor a parkoló felé pillant. Nem kellett volna, mert nincs erre szüksége. 

Niall Zayn közelében áll egy autó mellett, és mindketten motyognak, és a vállukon át néznek. Louis a homlokát ráncolja és lelassulnak a léptei. Valamit cserélgetnek, de nem látja, mi az. Majdnem teljesen megáll, mire Liam hátulról belesétál. 

- Bocs - mormogja, egy picikét megrázva a fejét. 

Liam egyszerűen hátba veregeti, majd megy is tovább a csapattal. Úgy tűnik, Zayn ugyanabban a pillanatban néz el Niall vállai felett, és Louis felé biccent. Niall enyhén megfordul, és szemei megakadnak Louis-n, aki nem tudja, most mit kéne tennie. Össze van zavarodva.

Niall sarkon fordul, és céltudatosan megindul felé. Louis hirtelen elbizonytalanodik a fiú szándékában, de kitart. Hetek óta nem álltak szemtől szembe egymással. 

Amikor Niall odaér hozzá, felemeli a karját, és Louis egészen biztos benne, hogy meg fogja ütni. De valójában átkarolja, és egy szoros ölelésbe vonja. 

Louis megdöbben. A mellkasát érő ütközéstől majdnem megbotlik, de megtartja magát és kezeivel belemarkol Niall szürke pulcsijának a hátába. Szíve úgy ver akár egy dob, és Niall ismerős illatától szinte sírva tudna fakadni a megkönnyebbüléstől. Louis-nak annyira hiányzott, hogy az már fáj. 

Niall még mindig tartja őt, de Louis tisztán hallja a szavait. - Csak ezért vagyok itt mert tudom, hogy mennyit jelent neked ez a meccs. Ne hidd azt, hogy ez bármit megváltoztat - töri meg Niall az ölelést, és elindul visszafelé. 

Óh. 

- Sok szerencsét, Lou. Szar vagy - vigyorog Niall. Ezután megfordul és visszamegy Zaynhez a kocsi mellé. 

Jól van. Louis megköszörüli a torkát, még akkor is, hogy egyedül ácsorog, és úgy fest, mint egy idióta. Megrázza a fejét, azon mélázva, hogy mit is várt. Mint mindig, most is tudja, hogy a saját hibája az, hogy a dolgok olyanok amilyenek. Nem így van mindennel? Minden rossz az életében az ő hibája? Lehet, hogy Lottie-nak igaza volt. 

Nem. Megrázza a fejét. Ez nem ésszerű, és tudja, hogy nem igaz. A húga még csak itt sincs, hogy nézze a meccset. Reggel nagyon is világossá tette, hogy szó sem lehet róla, hogy elmenjen az anyjukkal és az ikrekkel szurkolni neki. Még csak üzenetben sem kívánt sok szerencsét. 

Louis megfordul, és elindul a pályára. Szüksége van a csapatára. 

Úgy tűnik azonban, hogy soha nem kap egy kis szünetet, mert mielőtt tenne egy lépést, valaki megkocogtatja a vállát. Louis felnéz, és Harryt találja maga mögött. Kicsit ki van fulladva, és a kezébe fogja a kis rózsaszín fejpántját. 

Louis enyhén megremegve beszívja a levegőt. - Szia - motyogja. Tudja, hogy vannak körülöttük emberek, de nem tehet róla, és azonnal ellágyul, hüvelykujja pedig megtalálja az útját Harry mezének a végéhez. - Mit csinálsz? - kérdezi szerényen. 

- Ottfelejtettem ezt az öltözőben - magyarázza Harry, és feljebb tartja a fejpántot, hogy megmutassa. 

- Ó - babrál Louis Harry mezének a végével, és összevont szemöldökkel nézi az anyagot. 

- Hé - mondja Harry túlságosan lelkesen. - Végre kibékültetek Niall-lel? 

- Nem - húzza el a száját Louis, és végre felnéz. 

- Mi? - rázza meg a fezét Harry. - Most láttalak titeket ölelkezni. Elmondtad neki? 

Louis elengedi Harry mezét, aztán hátra lép egyet. - Nem, nem mondtam. 

Harry felsóhajt, ami fejszeként hasít bele Louis-ba. Olyan, mintha kettévágná őt. - Louis...

Rámered. Azt hitte... tényleg azt hitte, hogy Harry megértené. Senki nem állt mellette, csak Harry. - Most komolyan? - kérdezi Louis tátott szájjal. 

Harry is rámered keresztbe, fonva a karjait. - Louis, én csak... Annyi hazugságot hallgatsz el, annyi ember elől! - Olyan elkeseredettnek néz ki a fiú, hogy Louis gyomra kellemetlenül összeszorul. 

Louis-nak elszorul a szíve, és a védekezés átveszi az uralmát. - Nem a te dolgod. 

- Louis, mindketten tudjuk, hogy ez az igazság. 

- Mikor fogod fel, hogy ez nem számít? Még mindig nincs beleszólásod. 

- Lou! - kiáltja Harry, kezét Louis mellkasára helyezve. Szemei könyörgőek, és a homlokát ráncolja. - Csak segíteni próbálok. 

Louis felpillant rá, és kifejezéstelenül találkozik a tekintetével. - Miért? 

Csend. 

- Én is így gondoltam - suttogja Louis. Ellöki Harry kezét a mellkasáról, onnan ahol azt a szívénél tartja. Harry szája egyenes vonalba húzódik, szemei szinte lemondóak és csalódottságtól csillognak. 

Louis elsétál, és a stoplijai végre belesüllyednek a füves pályába. Rendben. Foci. 

**

Nyernek. 

Louis csak ürességet érez. 

2021.11.07.