- Mióta állsz ott? - kérdezi Louis lélegzetvisszafojtva, mert ebben a pillanatban semmi másra nem tud gondolni. Harry még mindig alatta van, szemei ugyan olyan tágra nyíltak, mint Louis-é, és még mindig ugyan abban a pozícióban vannak az ágyon.

- Pont elég régóta - mondja kissé rémült tekintettel. - Hát akkor jó szórakozást. Én majd... bemegyek a suliba. - A hangja kábult, ahogy megfordul, hogy elhagyja a szobát,  Louis pedig végre felébred és akcióba lendül. Durván letolja magáról Harryt, kipattan az ágyból, és utána ered.

- Lottie! - szólítja meg félig átesve a küszöbön. - Lottie!- kapja el végül a karját a szobája előtti lépcsőnél, szíve pedig pánikszerűen dobog a mellkasában. A lány felvont szemöldökkel megpördül. - Lottie, figyelj. Nem mondhatod el...

- Ez tényleg Harry Styles volt? - sziszegi.

- Igen, de...

- Felül vagy alul vagy?

- Lottie, Jézusom! - sziszegi dühöngve. - Vedd lejjebb a hangerőt. - Lottie megforgatja a szemeit, de Louis rászorít a karjára. - Figyelj, nem mondhatod el senkinek. Egy szót sem, rendben? 

A lány megragadja Louis kezét, és egy határozott mozdulattal eltávolítja őket a csuklójáról, majd karjait szilárdan keresztbe fonja.

- Lottie, kérlek - könyörög. Az előbb történtek jelentősége roskadozni kezd, és nem tudja, mi a faszt fog csinálni, ha a húga nem marad csöndben. Picsába, ennek nem kéne valódinak lennie! Ez csak egy icipici semmiség, ami néha megtörténik, és senkinek sem kéne tudnia róla. Atya ég, még csak nem is jelent semmit. Basszus, ha a testévre nem fogja be a száját, akkor az emberek tudni fogják, hogy lefeküdt Harryvel, ami olyan őrülten hangzik, ahogy van.

Louis összehúzott szemekkel bámulja, és már ott tart, hogy térden állva könyörögjön előtte.

- Nem tudom elhinni, Louis - mondja. - A házunkban? Itt aludt? Jézusmária, Harry Styles?!

- Lottie! - csitítja, mert képtelen elviselni, milyen kibaszottul furán hangzik mástól, hangosan kimondva. - Tudom, oké? De nem mondhatod el senkinek, Esküszöm, ha mégis, én... - Jézusom, nem is tudja, mi történne ha megtenné. Fázik, de a szíve dobként ver, ami felpezsdíti a vérét.

A húga keresztbe font karokkal, hunyorogva rápillant, és feltűnően mérges.

- Rendben - sóhajtja végül, kezeit leejtve maga mellé, és Louis az erős megkönnyebbüléstől kifújja a levegőt. - De - tartja fel az egyik ujját. - A földszinten foglak várni, hogy tíz percen belül elvigyél iskolába, és minden egyes kibaszott részletet elmondj. Tik-tak. - Ezzel letrappol a lépcsőn, Louis pedig úgy érzi, mintha valaki elővenne egy óriási kanalat, amivel megkönnyebbülést és a szorongást egy levessé keverné a gyomrában.

Lassan visszamegy a szobába, ahol Harry félig fölöltözve és kócosan ül az ágy szélén. Louis hassal az ágyra dől, miközben próbálja feldolgozni az előbbieket. Mi a franc történt?

Eltelik néhány néma pillanat, egyikük sem szól egy szót sem. Körülbelül egy perc múlva Louis kinyitja a szemeit, amikor Harry megköszörüli a torkát.

- Szóval... akkor suli? - kérdezi lazán Harry.

Louis hirtelen felül és nekidob egy párnát, amivel pontosan a fiú az arcát találja el. - Mi a tökömért nem vagy kiakadva? - kiáltja.

- Áu! - dörzsöli az orrát Harry.

Louis megfog még egy párnát és a mellkasának dobja. - A. Húgom. Épp. Most. Kapott. Rajta. Minket. Aközben! - Harry próbálja elkapni a párnát, de Louis elrántja és vállon üti.

- Louis, állj le!

- Fogd be! - üti meg a hátát.

- Hagyd abba a dumálást! És ne bánts! Nem nagy ügy. Ő a... - hajol le a feje fölötti eldobott párna miatt. - húgod. Nem fog... - Harry hirtelen felkel az ágyról, majd elindul, hogy az ölelésbe vonja Louis-t, és megakadályozza, hogy tovább támadja. - A fenébe is, nem fog mondani semmit. Ne legyél túl drámai - fújja ki a levegőt, ami Louis arcát súrolja.

Louis összes szőrszála égnek áll, mellkasa zihál, és nem tud megmozdulni. Harry kezei körülölelik, a párna pedig a karja alatt van, a mellkasának szorítva. - Nem vagyok túl drámai - fújtatja. - Pont annyira vagyok drámai, mint amennyire kell ebben a szituációban. - Vesz egy rövid, visszafogott lélegzetet. - Még csak nem is vagyok meleg, Harry. Az emberek nem tudhatnak erről!

Harry belenevet a jobb fülébe, ami egyszerre lekezelő és mulatságos. - Számtalan alkalommal megdugtál és szereted a seggem. Persze, hogy nem vagy meleg.

- Nem szeretem a segged.

- Dehogynem - mosolyog Harry pimaszul, majd megpiszkálja Louis feje búbját, mert tudja, hogy megbolondul tőle. Louis egy határozott mozdulattal, ahogy egy fiúhoz illik az ő helyzetében, elhajol az érintésből, mire Harry felkacag, de elengedi. - Most pedig lezuhanyozom, elhasználom az epres samponodat és a lányos balzsamodat, felöltözöm, és elmegyek iskolába.

- Húzz innen.

Tíz perccel később Louis bemászik a vezetőülésre, Lottie pedig a másik oldalról száll be. Bosszantó szorongást érez a gyomrában, ami csak azért fokozódik, mert úgy tűnik, Harry egy csekélynyi aggodalmat sem mutat - ami enyhén szólva vészjósló.

Beindítja a gyújtást, és elhagyja a feljárót. Nem is tudja, melyik a rosszabb - hogy a húga azt hiszi, meleg, vagy hogy látta, amint egy fiún feküdt, vagy hogy az a fiú Louis halálos ellensége.

- Tényleg rákényszerítetted a pasidat, hogy gyalog menjen a suliba? - teszi fel Lottie az első kérdését felhúzott szemöldökkel. - Esik az eső.

Na, ez még annál is rosszabb. Azt hiszi, járnak.

Louis rápillant. - Igen? És nem a pasim. Nem vagyunk barátok.

- Nekem borzasztóan bizalmasnak tűntél.

- Fogd be, Lottie - mondja, és képtelen megállni, hogy a védekező oldala ne győzzön le mindent mást a fejében.

- Mindegy, Lou - motyogja oldalra fordulva, hogy kinézzen az ablakon, mire kínos csend telepedik rájuk. Louis gyomra még mindig émelyeg, mintha valaki kavargatná. Néhány pillanat múlva, amikor elérnek egy közlekedési lámpáig, Lottie felsóhajt, és hezitálva ránéz. - De mégis mióta tetszenek a fiúk, Lou?

Beharapva a száját megvonja a vállát.

- Az emberek közül mégis mióta tetszik pont Harry Styles? - Érzi, ahogy a húga figyeli őt, és azt is észreveszi, milyen óvatos hangnemben beszél.

- Nem tudom, Lottie, oké? Nem tudom, és nem... nem tetszik Harry. Ez csak egy... valami, ami a köztünk van. Csak megtörtént, oké?

- Louis, én hiszek neked. Csak egy kicsit furcsa. Ezer éve utálod őt.

- Hát régen idegesítő volt, aztán mindketten csapatkapitányok lettünk és...

- Várj. Mióta tart ez? - kérdi Lottie felhúzott szemöldökkel.

- Egy pár... hónapja? - válaszolja szégyenlősen.

- Atyaisten, Louis. - csóválja meg a fejét, miközben kikapcsolja a biztonsági övét, amikor Louis megáll a sulija előtt. Megfordul, hogy ránézzen egy pillanatra, és Louis ameddig csak tudja, állja a tekintetét. - Csak ne... nem is tudom, ne csinálj semmi hülyeséget.

A védekező csipkelődés már a nyelve hegyén van, de visszatartja, és ismét beharapja a száját. Bólint, a lány pedig kinyújtja a kezét, hogy megpaskolja a combját.

- Fogadok, hogy hagytad, hogy átvegye rajtad az irányítást, Lou.

Kiszáll a kocsiból, mielőtt Louis bármit is mondhatna.

**

Louis eldönti, hogy nem megy ma iskolába. Nem gondolná, hogy kibírná a nap végéig, mert a szorongástól kialakult csomó a gyomrában képtelenné teszi a gondolkodásban. Röviden fontolóra veszi, hogy egész nap a kocsiban fog várni Lottie iskolája előtt, csak hogy megbizonyosodjon róla, a lány nem megy el sehova órák után, és hogy elsőre felvehesse és hazavihesse. Annak ellenére, hogy Lottie megígérte, nem mondja el senkinek, Louis nem szólt neki, hogy senki sem tud róla, beleértve Niallt is. Louis nem tenné túl magát azon, ha a húga üzenetben azt kérdezné, hogy mi a fenéért ő az utolsó, aki megtudja.

Baszki, Louis szörnyen érzi magát. Gyakorlatilag hányingere van attól, hogy eltitkolja Niall elől. Annak ellenére, hogy igyekezett úgy tenni, mintha ez nem lenne nagy dolog, kezd hozzászokni, hogy valójában milyen kibaszott óriási az egész. Úgy tett, mintha ez a Harry dolog csak látszat lett volna, és amíg senki nem tudta - még akkor sem, amikor Harry anyja igen - nem érezte fontosnak. Viszont igenis az. A kormányt bámulva próbál normális ütemben lélegezni. Nem működik.

Majdnem elmegy inkább a fro-yoba, de kap egy üzenetet, mielőtt beindítja a kocsit.

Hol a francban vagy, faszfej, olvassa. Persze, hogy Nialltől jött. Öt perce elkezdődött az első óra.

Basszus, a picsába. Túl régóta vetette alá magát krízisnek. Ülj fel - parancsolja magának. - Indítsd el az autót, és menj iskolába.

Azt teszi, amit mond magának, és amikor végre odaér az iskolába, eldönti, hogy figyelmen kívül fog hagyni minden nem oda tartozó dolgot, és úgy fog tenni, mintha az égvilágon semmi nem történt volna. Jó színész; fel tud venni egy külsőt. Ha Niall rájött, akkor csak idők kérdése, mielőtt seggbe rúgja, úgyhogy nem számít, Louis meddig húzza a találkozást.

Az első óra végére ér oda az iskolába, a diákok a szekrényükhöz menve megtöltik a nagy folyosót. Louis követi az áradatot, a szekrényéhez megy, leteszi a táskáját és magához veszi a szociológia könyveit az órára. Rájön, hogy Harry is ott lesz azon az órán, és bár legbelül tudja, hogy Niall senkinek sem mondaná el, amit megtudott, mégis paranoiás. Nem igazán akar Harry közelében lenni, tekintve, hogy a fociedzőjük is észre vette, hogy már nem olyan a kapcsolatuk, mint volt.

Leül hátul Stan mellé, úgy helyezkedve, hogy a lehető legtávolabb legyen Harrytől. Egy rakás ember ott tolong a fiú előtt, leginkább lányok, és valamilyen okból kifolyólag néhány haverja is, és Louis-nak megint el kell fojtania a paranoiáját, ami a mellkasában sistereg. Ha az emberek tudnák, akkor ő körülötte is tolonganának. Valószínűleg Harry csak mondott valami "vicceset" (egy béna viccet, ami csak hatásvadász, vagy anniyra rossz, hogy az emberek inkább nem akarták megsérteni) mielőtt Louis megérkezett volna a terembe.

A tanár elkezdi az órát, és Louis olyan erősen koncentrál arra, amit beszél, hogy nem is hallja, mit mond neki Stan, egészen addig, amíg erősen meg nem böki az oldalát.

- Mi van? Jegyzetelek - mondja mérgesen.

- Szóval mit terveztél mára? - csillog a szeme, és Louis nagyon úgy érzi, hogy lemaradt valamiről. Azonban túl feszült ahhoz, hogy érdekelje, ezért a Ms. Martin által készített ppt-re szegezi a tekintetét.

- Nem tudom, semmit - motyogja vállat vonva. Tapintani tudja Stan kínos pillantását, de le se szarja.

Amikor véget ér az óra bepakol, és hagyja Stant elmenni. A könyveit a táskájába tömi, mielőtt dupla pántostul felveszi. Hirtelen egy kezet érez meg magán a teremben, ahol a tanáron kívül nem tartózkodik senki. Felnéz és látja, hogy Harry az. Jézusom, gondolja. Egy idegroncs.

- Csak semmi balhé, uraim - mondja a tanár feltartott ujjal, amikor látja, hogy csak Styles és Tomlinson maradt a teremben. Louis megforgatja a szemeit, Harry pedig egy felháborodott arcot küld a nő háta felé.

Harry odafordult Louis-hoz. - Na?

- Azt mondta, nem mondja el senkinek - mondja Louis keresztbe font karokkal.

- Megmondtam - mosolyog Harry, mire Louis erősen karon löki. - De még mindig ki vagy borulva - adja hozzá felsóhajtva.

- Persze, hogy ki vagyok - sziszegi Louis. - Lehet, hogy elmondja Niallnek, és fogalmam sincs, mit csináljak, ha tényleg megteszi...

- Niall? Mármint a legjobb haverod Niall? Nem tudja? - ráncolja a homlokát Harry.

Louis-nak kikerekednek a szemei. - Nem! Miért gondolnád? - kapkodja a levegőt. - Elmondtad valakinek?!

- Persze, hogy nem...

Louis eltátja a száját. - Viccelsz velem? Kibaszottul szórakozol, Sytles?

Harry felsóhajt, és hatalmas tenyerét ráteszi Louis derekára. - Ne borulj ki, de Zayn tudja. Megtalálta a focilabdádat nálunk.

- Most kurvára viccelsz velem?!

- Mr. Tomlinson - szól rá a tanár. - Vigyázzon a nyelvére. Van két percük, utána be kell zárnom az osztálytermet.

- Elnézést - morogja Louis, és megfordul, hogy újra Harryre szegezze a tekintetét. - Most komolyan? Miért nem mondtad neki, hogy csak elloptad, hogy kicsessz velem vagy ilyesmi?

- Hát, megtalálta a nadrágodat is...

- Mondhattad volna, hogy a tiéd. - Harry annyira inkompetens! Mennyire lehet nehéz blöffölni? Mármint, mennyire lehet az ember hülye? Jézusmária, már három ember tud róla! Ki tudja, egy héten belül talán már ez egész város tudni fogja, hogy a két csapatkapitány dugnak.

Harry tekintete megkeményedik. - Kicsit nehéz lett volna, főleg, hogy rá van nyomtatva a monogramod és a mezszámod.

Basszus. Francba. Azokat a gatyákat tavaly kapta a csapattól a születésnapjára. Kezével végigsimítva az arcán felsóhajt.

- Ennyi, igaz? Senki más nem tudja?

- Nem - rázza a fejét Harry.

- Hála fasznak - sóhajtja Louis. - Nem tudom elhinni, hogy már három ember tudja, hogy le szoktam veled feküdni, te kibaszott vonat roncs. - motyogja. Érzi, hogy Harry kezei elengedik a derekát. Felnéz, készen arra, hogy egy utolsó megjegyzéssel ott hagyja, hogy befogja a száját, de Harry arckifejezése miatt azonnal belészorulnak a szavak.

Karjait a hasa köré fonja, szemeivel pedig Louis-ra mered. Meglepettnek tűnik, de leginkább elkeseredettnek, szinte... megbántottnak.

Louis másodszorra is kinyitja a száját, de semmi nem jön ki rajta.

- Vonat roncs - ismétli meg Harry, ahogy fogcsikorgatva a vállára veszi a táskáját. - Hát, azt hiszem, te ismersz a legjobban, ahhoz, hogy ezt tudjad, nem igaz? - Keresztbe font karokkal elsétál. Louis máris rosszul érzi magát.

A többi óra szörnyen telik. Nem csak a stressz emészti fel, de rohadtul nem tudja elhinni, hogy azt mondta Harrynek, hogy egy kibaszott vonat roncs. Nem úgy értette; csak kicsúszott. Ha bárki is az, akkor az Louis. Atyaisten, nem mintha nem vette volna észre, hogy Harry néha mennyire levert, és Louis sem egy erőszakos ember. Ez csak Harry, akivel veszekedik, de hát mindig is ilyenek voltak. Talán ezúttal túl messzire ment. Kurvára tisztában van vele, hogy Harry külseje kevésbe volt kemény az utóbbi időben, és hogy sokkal sebezhetőbb is. Louis nem vak, az isten szerelmére!

Milyen egy rohadt pöcs vagy, Louis.

Ha a legjobb barátja megtalálná Harry ruháit a szobájában, valószínűleg ő is összeomlana. Kurva életbe.

Szenvedéssel folytatja a napot.

- Mi ütött beléd? - kérdezi Niall következő óra után, és Louis még csak össze sem tudja szedni azt a külsőt, amit megígért magának az autóban. Legalább Niall nem tud Harryről.

- Nem tudom. Szar nap.

Niall megértő arcot vág. - Szívás. Talán valahogy jobbá tehetjük.

- Hogy? - nyafog Louis. Kétli, hogy Niall meg tudná szabadítani a feje felett közismert sötét felhőtől, ami annyira piszkálja.

- Fű. Ma este. Az autómban. A kapcsolattartóm épp most látott el egy szép adaggal.

- Mégis hogyan engedhetsz meg magadnak ilyen szarokat? - Louis már rég abbahagyta a kérdezősködést arról, hogy ki az a bizonyos kapcsolattartója.

Niall megvonja a vállát, ahogy beérnek az étkezőbe. - Még mindig van pénz öreganyámtól. - Niall nagymamája tavaly hunyt el, és meglehetősen nagy örökséget hagyott neki.

- Biztos, hogy nem akarod megtartani egyetemre?

- Ahhoz több, mint elég.

Louis egy szendvics és gyümölcslé mellett dönt, pedig érzi, hogy nem fog tudni semmit sem lenyelni. Nem megy jól a gyomrában kialakult felfordulás csillapítása.

Egy körasztalhoz ülnek le a déli falnál, és Louis hozzá sem nyúl a kajájához addig, amíg Niall már a majdnem befejezte a sajátját. Liam, Stan és Lee leülnek az asztalukhoz, majd Ed és Jonny is követi őket. Nem sokkal később majdnem az egész focicsapat és egy rakás hippi féle, akikkel Harry együtt szokott lógni belépnek az ebédlőbe. Rángatják magukkal Harryt, azonban Louis látja, mennyire nincs jó kedve a fiúnak. Louis félre löki a kajáját, és egy pillanatra a kezébe temeti az arcát.

- Szóval, mi a terv? - kérdezi Lee jókedvűen, a többi fiú pedig beljebb hajol az asztalnál. Amikor Louis kinyitja a szemeit, látja, amint mindegyikük várakozóan néz rá.

Louis összezavarodva felhúzza a szemöldökét, szemeit pedig Stanre vezeti. - Terv?

- Mondtam - motyogja Stan az orra alatt.

- Elfelejtetted? - kérdezi Lee hitetlenkedve. - Február elseje van! Mindig van terved, Louis! Tavaly szerveztél egy egyhetes küldetést!

Louis fázni kezd, és amikor már majdnem kinyitja a száját, hogy megkérdezze, tényleg ez az a nap-e, szinte az egész ebédlő énekelni kezd.

- Boldog szülinapot!

Ne.

- Boldog szülinapot! Boldog szülinapot Harry...! Boldog szülinapot.

Az ebédlő hatalmas tapsba tör ki, valaki hangosan füttyent, és amikor Louis Harry asztala felé vezeti a tekintetét, ott van egy rohadt torta a fiú előtt. Harry elfújja a gyertyákat egy apró mosollyal az ajkán, ami a szemeit nem éri el.

- Ma van a születésnapja? - suttogja Louis.

- Üh-hm - bólint Liam. - Komolyan elfelejtetted? - Szemei kíváncsiak, de kedvesek.

Louis hányni fog. - Aha.

- Semmi baj. Mindenki tudja, hogy mostanában nem utáljátok egymást annyira Az emberek meg fogják érteni.

Amióta elkezdték a középiskolát, Louis mindig csinál valami látványos dolgot, ami bántja meg, vagy rontja el visszafordíthatatlanul a napját; leginkább csak apró csínytevések, amiknek jó végük lesz. A focicsapat legnagyobb része is benne szokott lenni általában. Tavaly Louis adott Harrynek egy tortát, miután egy héten keresztül hülye viccekkel és szenvedéssel gyötörte, és azt mondta neki, hogy "Boldog születésnapot! Gyökér vagy." és az arcába nyomta. Úgy véli, Harry jól fogadta, kivéve a tényt, hogy felvette a tortát és Louis arcába vágta, utána pedig beletömte az pólója alá.

Ebben az évben Louis vonat roncsnak nevezte, és elhitette vele, hogy komolyan is gondolja.

- Jézusmária - áll fel hirtelen az asztaltól, és sietve kirohan az ebédlőből. Rendbe kell hoznia.

**

Délután négy óra van. Louis nem tudja elhinni, hogy ezt csinálja.

Könnyű volt beszerezni a lényeges dolgokat a boltban, és Harry hátsó ajtajának a kulcsát is az üres virágcserépben. Hál istennek nincsenek otthon a szülei, ezért Louis beoson Harry szobájába, a táskája pedig tele mindenféle dekorációval és szarsággal, amikről is nem tudta, hogy ilyen rohadt drágák.

Kicsit csapkodva kipakolja őket az ágyra. Még ha jó néhányszor járt is már Harryéknél, akkor is zavarja, hogy mennyire feltűnő ebben a házban a kényelmetlen légkör. Túl tiszta, túl dermedt - minden rossz. Harry szobája rettentő személytelen, nem illik hozzá. Louis-nak nagyon nem tetszik a ház, és már érti, Harry miért szeret inkább az övéjükben lenni, holott a saját ágya felettébb kényelmes.

Valami olyasmit hazudott Niallnek, hogy nem érzi jól magát, hogy beszívjanak a kocsiba, mire a barátja annyit válaszolt, hogy pedig ez volt a lényege, miért fognak beszívni. Louis nem válaszolt erre az üzenetre. Lottie-val sem beszélt, sőt, az anyukájával sem, aki ma este vacsorát fog csinálni. Valahogy ez tényleg baromi fontos, és minden más ráér később, hiszen Louis-nak be kell vallania: Harry valójában egy picikét azért jelent neki valamit. Nem lenne itt, ha nem így volna.

Azzal kezdi, hogy lecseréli Harry ágyneműjét. Amikor ellógta az órákat, arany csillogósokat vásárolt. Gyorsan lehúzza Harry ágyáról a régieket, és begyömöszöli őket az ágy alá, mert nem tudja mit kezdjen velük. Eltart pár percig, hogy felhúzza az újakat, és talán egyszer rá is esik a paplanra, de egyébként semmi nagyobb probléma nincs.

Utána, hogy besötétítsen a szobában, lehúzza Harry sötétkék rolóit. Feláll egy székre, és egy olcsó hangulat fényt gabalyít a függönykarnisra, amely az ágya fölött a falat alkotja. Bekapcsolja őket, majd arany csillogó girlandokat teker rá. Nem valami hatékony és nem is egészen úgy alakul, mint a fejében, de ennek ellenére elégedett az eredménnyel. Szépen, otthonosan néz ki, mintha valaki tényleg lakna itt. Valaki, aki szereti a csillámot.

Ezután felfújja a lufikat. Valamilyen szivárványszínűek, amik az aszfalton lévő benzinre emlékeztetik, és ötven százalékosan leárazott ezüst fonállal a szoba különféle dolgaira kötözi. A lufik egy kicsit megcsillannak a Harry asztalán lévő lámpa fényében. Louis szerint ez tényleg működhet.

Amikor az utolsó simításokat végzi, rájön, hogy már majdnem öt óra van. Harry bármelyik percben hazaérhet. Leveszi a falról a nagy, bekeretezett posztert Ronaldoról, és egy olyan képpel helyettesíti, amit a focicsapat öltözőjéből lopott, és egy fekete filccel kicsit kiegészíti. Gondolkodás nélkül behajítja a posztert Harry ágya alá (ugyan már, Messi a legjobb, köszöni szépen), és még elővesz más cuccokat.

Levetkőzik, majd óvatosan felhúzza az alsóját, amit otthon talált. Fekete és túl szoros, ezért kényelmetlenül járkál benne a szobában, miközben a kezével igyekszik kinyújtani egy kicsit. Megpróbálja hátulról szemügyre venni a fenekét Harry tükrében, és legalább ennek az eredményével elégedett. A csillám spray-t azonban sokkal nehezebb kezelni. Egy kicsit mindenhova jut, de legalább rátapad az olajos bőrére. Viszont vigyáz, hogy ne kerüljön a nyakára, mert tudja, valószínűleg így lesz a legjobb, hacsak Harry nem szereti a testolaj és a csillám ízét.

Az utolsó simítás a partisapka, amit ferdén a fejére tesz. Összeborzolja a haját, majd megnézi magát a tükörben. Bőre arany, olajos és fénylik a csillámtól. Szó szerint látja a saját farkát az alsóban a vékony anyagon keresztül, amitől többé-kevésbé úgy néz ki, mint egy szilveszteri sztriptíz táncos.

Száz százalék, hogy megalázza magát. De tudna vele élni. Talán. Ha sikerül.

Hirtelen meghall egy autónak a hangját, mire az ablakhoz rohan és kikukucskál a roló mellett. Harry kocsija az, és elkapja, amint kipattan a járműből, és a bejárati ajtó felé indul.

Louis odasiet a Harry ágya melletti hangszóróhoz, és egy AUX kábellel összecsatlakoztatja a telefonjával. A szíve úgy ver, mint egy rohadt kalapács, és máris ki van pirulva. Baszki, még azt sem tudja, hogy ez be fogja-e egyáltalán indítani Harryt - ami nem az elsődleges cél, de remélhetőleg egy mellékhatás lesz.

Erősen hallgatózik az ajtó mellett, ahogy meghallja Harry halk, tompa lépteit a folyosó lépcsőjén. Basszus, erre jön.

Louis máris megbánja, de már nem nincs visszaút. Gyorsan megnyomja a lejátszás gombot a telefonján, az ágy mellé helyezi a csillám spray-t, és újra lekapcsolja a villanyt, kivéve a hangulat fényt a girlandokkal. A zene hangos, a basszus lassú, és a "mm-hmm yeah" 50 Cent-től betölti a szobát. Louis felmászik az ágy tetejére, és az ajtó felé fordul.

Ahogy elindul a "So seductive" című dal, az ajtó kivágódik és Harry besétál.

- I take you to the candy shop - énekli 50 Cent, mire Louis felül az ágyon, szemeit pedig Harry meglepett arckifejezésére szegzi. Igyekszik a lehető legcsábítóbbnak tűnni, testét kitárva Harrynek. A fiú eltátja a száját, szemöldökei a hajáig felszöknek, és úgy pislog, mintha nem tudná felfogni, mi történik éppen. Őszintén szólva, Louis sem.

Vigyorogva felkel az ágyra. Kezei lassan végigfutnak a hasán és fellendíti a csípőjét, miközben fogva tartja Harry tekintetét, akinek keze még mindig a kilincsre van kulcsolva, és egy centit sem mozdul. Louis, szemeit a fiúra szegezve megragadja az ágyékát, és a zene ütemére mozogni kezd.

Mocskos, piszkos és nevetséges, pont úgy, ahogy lennie kell. Harry nagyokat pislog, szája még mindig nyitva ez előtte elterülő látványtól. A csillám nyilvánvaló a fények miatt, a szoba arany színben ragyog, a Candy Shop pedig teljes hangerőben harsog. Louis a basszusra mozogva megérinti a mellkasát, csípőjét, mellbimbót, kezeit pedig lassan a fenekére csúsztatja.

- Mi a faszom ez - leheli Harry, amikor Louis beszívja az ujjait, majd becsúszatja őket az alsójába egy gyors pillanatra.

Louis reggel nem gondolta volna, hogy ezt fogja csinálni.

Találkozik Harry tekintetével, aki még mindig tátott szájjal áll, szemeivel Louis ágyékán lévő kezét bámulva. Azok aztán lejjebb csúsznak, Louis pedig lehajol, hogy felvegye a csillám spray-t, és lenyomja a gombot. A csillám ráhull a bőrére, miközben 50 Cent énekli, hogy "Give it to me baby, nice and slow. Climb on top, ride me like you in a rodeo." és Louis végignyal az ajkain, nevetségesen táncol, sőt, még twerkelni is megpróbál. Harry hitetlenkedve felnevet, mire Louis kitolva a fenekét lemászik az ágyról. Csípőre tett kezekkel táncol Harry előtt. Megragadja a fiú karját és behúzza a félhomályba burkolt szobába, lábaival pedig becsukja az ajtót.

- I'll take you to the candy shop. Boy, one taste of what i got... I'll have you spendig all you got, keeping going till you hit the spot - tátogja Louis az ágy felé lökve Harryt. Harry csillogó szemekkel mered rá, mosolya szinte a füléig ér, de az arca kipirult, Louis pedig háttal lehajol előtte, hátranézve a válla felett. Látszólag Harry valahol élet és halál között van, és Louis nem tudja eldönteni, hogy csak a nevetéstől, vagy azért, mert be van indulva.

Louis eltúlzottan kacsint egyet, ezzel egy újabb nevetésbe kényszerítve a fiút, aztán az ölébe ül és a fenekét az ágyékához dörzsöl. Érzi a hátán Harry nehézkes lélegzetvételeit, mire a farkához nyomja a fenekét, és hátradől a mellkasára, így mindketten hátraesnek az ágyra.

- Úristen - tátja el a száját Harry. - Mi a franc volt ez? - nevet fel, és Louis sem bírja ki, hogy ne kuncogjon ő is. Ezt most tényleg megtette?

- Hát, - kezdi Louis. - ma van a szülinapod és reggel rohadt köcsög voltam. - Harry egy pillanatra összeszorítja az ajkait, mintha hirtelen megfeletkezett volna róla. Louis nyel egyet. - Gondoltam, bolondot csinálok magamból, hogy bocsánatot kérjek, és közben adjak egy picike ajándékot.

Harry körbepillant a szobában, szemeivel felnéz a girlandokra és a hangulat fényekre, majd a lufikra és az ágyneműre. Kezei Louis háta alá vannak szorulva, hüvelyujjával megérinti a csípőjét.

- Hát tényleg rohadtul köcsög vagy... - motyogja. - De tetszik a szoba.

- Szívesen - vigyorog Louis. - És a táncom?

Harry egy nagy mosolyban tör ki, ajkai épphogy elnyíltak egymástól és úgy tesz, mintha eltűnődne. - Határozottan nem számítottam rá. Nevetséges volt, és a sztriptíz határozottan, száz százalékig kurva jó volt... - Louis lágyan megcsapja a hasát, ezzel egy újabb nevetést kiváltva belőle. A hang melegséggel tölti el, és rájön, mostanában sokkal gyakrabban hallja.

- De sajnálom. Tényleg, Harry - pillant fel rá szégyenkezve. Rájön, hogy még soha nem kért nagyon bocsánatot Harrytől. - Kéretlen voltam.

Harry lenéz, mire Louis enyhén beharapja a száját, és az ujjait a fiú állához csúsztatva megpróbálja rávenni, hogy szembe forduljon vele és a szemébe nézzen. Harry továbbra is elfordítja a tekintetét.

- Harry, sajnálom. Én tényleg megpróbáltam jóvá tenni.

- Néha minden ok nélkül egy kibaszott fasz vagy, Louis. - Arca komor, és Louis nem így szánta a szülinapi sztriptíz táncot. Még mindig egy rohadt kalapban van és nevetségesen fest. Hirtelen nagyon kiszolgáltatottnak érzi magát.

- Tudom - motyogja és elengedi Harry állát. Felül és karjait keresztbe fonva a hasán eltűnődik, hogy az önbecsülése hogyan ment ilyen gyorsan tízről nullára. Amikor feláll, elfordul Harrytől és körülnéz, hogy hová is dobhatta a hülye ruháit. - Talán mennem kéne.

Harry nem szól semmit, mire Louis nyel egyet. Azt hitte rendben lesz, ha megalázzák, de így... Gyorsan feláll az ágyról, és megkerüli, hogy megkeresse a farmerját, de nincs ott. Harry felül, és  Louis érzi magán a tekintetét, ahogy a szoba másik felén az íróasztal alá kukucskál, de ott sem nem találja.

- Mit csinálsz? - motyogja Harry.

- Lelépek. Ez rossz ötlet volt - morogja. Picsába. Tudta, hogy nem úgy fog lenni, ahogy azt ő akarta. Basszameg.

Hallja, amint Harry felkel az ágyról, amikor kinyitja a fiú szekrényét, azon tűnődve, hogy nem-e gyűrte be oda a ruháit, mert nem volt más hely ahová elrakhatta volna őket. Jó lenne ha megtalálná a őket, mivel egyre jobban érzi a bőrén a megalázást.

- Louis... - teszi rá Harry a kezét a derekára. - Miért akarsz elmenni? - Louis megfordul, kezeivel pedig igyekszik a lehető legtöbbet eltakarni magából. Harry lenéz rá, de Louis nem tud nagyon semmit megállapítani az arckifejezéséből. Megvonja a vállát. - Nem hoztál nekem szülinapi ajándékot?

Louis felhorkant. - Mohó - fújja ki a levegőt.

- Hé, hoztál egyet, nem?

- Valahogy úgy.

- Nos? - húzza fel a szemöldökét, és megütögeti Louis csípőjét a sajátjával.

- Így úgy nézel ki, mint egy béka.

- Most megint bunkó vagy.

- Bocs - simít végig az arcán Louis.

- Bocsánatkérés elfogadva.

- Tudod, három kívánságot akartam felajánlani neked, és teljesíteni őket - motyogja Louis alig hallhatóan, kezeivel pedig az ágy felé kotorászik.

- Tényleg? - Harry arckifejezése meglepett, de biztosan örül.

- Igen, és ne nézz rám így. Eléggé el lett rontva a hangulat.

- Várj - mondja aztán Harry. - Hogy jutottál be a házamba?

- Nem fontos, Harold. Különben is, valószínűleg...

Az ajtó hirtelen kinyílik, mire Louis Harry mögé veti magát, emberi pajzsként használva őt. A fürdőszoba a másik oldalon van, és sehova máshova nem tud elbújni. Louis összerezzen, és behunyt szemekkel Harry hátának dönti a fejét.

- Drágám, megkezdjük a készülődést a... Ó. Ó, váó. - Harry anyukája az. Louis nem meri kinyitni a szemeit. Olyan erősen szorítja Harry felkarját, hogy az valószínűleg be fog lilulni. Harry cserébe hátratartja a kezét, hogy a háta mögött tartsa és eltakarja Louis-t. - Hűha, drágám. Ki csinálta ezt? Elképesztő! - Louis hallja, amint tesz néhány lépést a szobába, majd a hang váratlanul abbamaradt és Harry kezei megfeszülnek az oldalánál. Nem tudja kinyitni a szemeit.

Harry esetlenül megköszörüli a torkát.

- Ó, istenem - mondja Mrs. Styles, és Louis rájön, hogy még mindig egy rohadt partisapkát visel. - Nem vettem észre, ne haragudj.

- Anya, adnál nekünk egy percet?

- Természetesen, kicsim - válaszolja gyorsan. - Akkor hagyom a ba... fiúdat, vagyis őt felöltözni. Találkozunk a földszinten, vagy... rakok ki egy plusz tányért. - Szinte már hisztérikusnak hangzik, amikor utoljára elsuttog egy "Ó istenem"-et az orra alatt. Gyorsan elhagyja a szobát, Louis pedig ledermedve marad Harry mögött, és forró levegőt lehel a lapockái közé az ingébe.

- Úristen - suttogja. Harry teste dermedt, háta a levegővételeivel együtt mozgott Louis arcán. - Tudtad, hogy itthon lesznek?

- Elfelejtettem.

- Basszus. Muszáj elmennem - Egy centit sem mozdul a sokk miatt. Még egy percig ugyan abban a pozícióban maradnak, és Louis rájön, Harry éppúgy zavarban van, mint ő. Annak ellenére, hogy milyen közömbösnek tűnt, mikor megcsókolta Louis-t az anyja szeme láttára, nyugtalannak érzi magát.

- Mit fogunk tenni? - Louis ujjai Harry hátára csúsznak, és megszorítják az ingét.

- Sze... szerintem azt hiszi, itt maradsz vacsorára.

- Tessék?

- Szülinapi vacsora. Jönnek a rokonaim. - Hangja bizonytalanul cseng.

- De én nem - mondja Louis. - Én nem. Igaz?

- Nem tudom.

- Harry.

- Szerintem fel kéne öltöznöd.

- Harry.

- Kérlek. Tégy meg egy szívességet. - Kezeivel gyengéden megszorítja Louis csípőjét, és nekidől.

- Harold! - sziszegi Louis.

- Harry! - mondja egy másik női hang az ajtón túlról. - Anya miért egy idegroncs? Mit csináltál? - Louis keresztül ugrik az ágyon, majdnem le is esik, Harry pedig a szája elé teszi a kezét, de nem bírja ki nevetés nélkül. Louis eléri a fürdőajtót, és beveti magát rajta, mielőtt bárki más is meglátná. Hallja, ahogy Harry az ajtó előtt kuncog, ami úgy hangzik, mint valami mániákus hiéna.

Louis úgy dönt, figyelmen kívül hagyja a hangot, és felsóhajtva a kezébe temeti az arcát. Azt sem tudja, hogyan jutott idáig. Vacsora. Harry családjával. Édes istenem. Nem tudja megtenni. De Harry megkérte rá... Louis nem ezt akarta ma este csinálni.

Tompa hangokat hall Harry szobájából, és Louis úgy gondolja, legalább az egész testét beborító csillámtól és olajtól megszabadulhatna. Na meg a kibaszott partisapkától. Jézus Mária.

Levetkőzik, és beszáll Harry zuhanyzójába. Eltart pár percig, míg rájön, hogyan kell használni, de ahogy működésre bírja, kénytelen összehasonlítani a sajátjával, és megállapítani, hogy a víz sokkal varázslatosabban zuhog. Kétszer annyi időbe telik, hogy megszabaduljon a csillámtól és az olajtól, mint gondolta, de még így sem teljesen csillogás mentes a bőre.

Mire kiszáll a zuhanyzóból, egy hatalmas NEM-golyó nő a gyomrában. Szó sem lehet róla, hogy Harry családjával fog vacsorázni, főleg úgy, hogy az anyja épp most látta őt egy partisapkában, félig meztelenül a fia mögé bújva. Ez borzasztó. Ez katasztrófa.

És még csak ruhái sincsenek. Vagyis hát ruhák, amik alkalmasak a vacsorához a végzeted szüleivel. És ami az illeti, még mindig nem tudja, mi a fene történt a rendes ruháival.

Derekán a törölközővel, habozva kinyitja az ajtót és benéz Harry szobájába. - Tiszta a levegő? - kérdezi, mire Harry megfordul és bólint. Louis felsóhajtva besétál a szobába, és leveti magát az ágyra. Harry figyeli, szemeivel egy pillanatra elidőz a mellkasán. - Akkor mi a terv? - mondja Louis. Lenéz, és észreveszi, hogy még mindig csillámos egy kicsit.

- Terv?

- Segítesz kiosonni hátul? Összekötsz pár lepedőt, hogy ki tudjak mászni az ablakon?

- Itt maradsz - mondja Harry határozottan, fejcsóválva.

- Mi van?! - Mi a franc? - Harry, miért?!

- Mert... - Nagyokat sóhajtva keresi a szavakat. - Kérlek tedd meg. Csak a szüleim, ők... Nézd, ha itt maradsz, senkinek sem kell tudnia. És jövök neked eggyel.

Miért néz ki így? Mind egy kiskutya, mind, aki kísérletezik.

- Jössz nekem mivel? - Louis lehet, hogy megfontolja. Hülye kiskutya arc.

- Nem tudom, bármivel.

Louis könyörgő és kissé reménykedő szemekkel néz rá. Harry olyan átkozottul titkolózó, és ez baromira idegesítő. Louis belül felsóhajt. Nem kéne törődnie vele, de akkor is zavarja.

- Ha még mindig szeretnéd, teljesítheted a kívánságaimat utána...

Louis szem forgatva megcsóválja a fejét. - Olyan egy piszkos játékos vagy. Rendben.

Harry vigyorogva felpattan az ágyról. - Jó. Szedek elő neked ruhákat. Ja, és megtaláltam a cuccaidat az éjjeli szekrény fiókba tömve?

Miközben Louis megtörli és megszárítja a haját, Harry keres neki egy inget kölcsönbe. Louis kicsit furcsán érzi magát, mert ez nagyon elüt attól, amit általában csinálni szoktak. Nem szoktak dolgokat csinálni másokkal. Mintha Isten azt mondta volna magának, hogy "Ó, nézd csak, február van. Talán el kéne kezdenem végre beleavatkozni Louis életébe. És persze nem azért, hogy jobb legyen. Csak egy kicsit beleavatkozok. Legyen ribanc."

- Tessék - mondja Harry, és mögé sétál, miközben Louis arra koncentrál, hogy nagyjából aranyossá formálja a frufruját. Hátrapillant a válla felett, és meglátja a kék inget Harry kezében. - Szerintem ez jó lesz.

Louis elveszi és feltartja közéjük. Világoskék ing. Homlokát ráncolva, szemeit elvezeti az ingről és Harry felsőtestéről. - Nem ezt hordtad tizenegyedikben?

- Tizedikben - vigyorog Harry.

- Köcsög - csapja meg Louis a vállát, de ennek ellenére felhúzza a ruhadarabot. Harry felnevet és megragadja az elfordult Louis-t, kezeit a mellkasára teszi, és száját a tarkójához nyomja. Ez egy puszi és harapás keveréke, felső ajkai nedvesen csúsznak végig a bőrén, miközben fogai végigkarcolnak rajta. Harry egy-két másodperc múlva elengedi, Louis pedig a csípőjénél fogva löki el. - Szállj le rólam, te vámpír - mormogja melegen dobogó szívvel.

Lesétálni a lépcsőn, amikor az óra hat óra tízet üt az egyik legfurcsább élménye. Hallott megállni autókat a ház előtt, amitől lassan egyre jobban idegesebb lesz, mindeközben Harry még határozottabbnak tűnik.

Hallja, hogy az emberek a földszinten csevegnek, és megragadja Harry karját, ezzel megállítva egy pillanatra a lépcső tetején. - Harry...

- Louis - sóhajtja Harry. - Nyugalom. Csak tény úgy mintha a pasim lennél, és már évek óta együtt lennénk.

- De nem vagyunk együtt évek óta. Nem tudja ezt senki?

- Anyukám egyszer látott minket csókolózni, és ez volt a második alkalom, hogy látott valamit. Szart sem mondtam neki. Senki nem tud semmit.

Louis szemei kikerekednek. - Azt akarod mondani, hogy szívrohamot fogunk okozni az egész családodnak? - sziszegi.

- Csak légy nyugodt, Louis - nyújtja ki Harry a kezét, hogy megigazítsa Louis ingét, és gyengéden megérinti a gallért. Az ing jól illeszkedik, de valójában egy picikét nagy. Harry két teljes percen keresztül nevetett, amikor Louis erre rájött. Harry maga is egy sötétkék ingben van, gombjait pedig begombolta ahelyett, hogy a szokásos módon felfedné a mellkasát

- Annyira utállak - nyafogja Louis. Mi francba rángatta bele Harry?

A fiú a karjánál fogva lehúzza a lépcsőn. A hangok egyre hangosabbak lesznek, ahogy közelednek a nappalihoz. Szerencsére csak Harry családja és nagyszülei lesznek, nem túl sok ember, de Louis pulzusa akkor is gyorshajtást kapna, ha autó lenne. És ez volt a legfurcsább metafora, amire valaha is gondolt. Mindez egyértelműen az őrületbe kergeti. Basszus.

Harry és Louis besétálnak a nappaliba. Louis egyből meglátja Anne-t, Harry anyukáját, valamint az apukáját, és a lányt, aki úgy néz ki, mint Harry női változata, vagyis a nővérét. Louis felismeri őt a lépcső falán lévő képekről. Három idősebb férfi és két nő is ott van; valószínűleg a nagyszülők. És egy nagybácsi, vagy valami.

- Harry! - kiált fel az egyikük, felemelve a karját. Meglehetősen magas, de izmos, és valószínűleg minden erőfeszítés nélkül el tudná törni Louis karját.

- Papa - vigyorodik el Harry, és megragadja Louis könyökét, hogy magával kényszerítse a szobába, mintha tudná, Louis azt tervezgeti, hogy egy percen belül eliszkol. Harry nem engedi el a karját, miközben megöleli a nagypapáját, aki szívélyesen megpaskolja a hátát. Louis úgy véli, lát némi hasonlóságot közte és Harry apja között. Styles Nagypapa talán. Úgy tűnik, a hatvanas éveiben jár, és az ősz haja ellenére üde.

Harry gyorsan körbe megy, és a nővérén illetve a szülein kívül mindenkit megölel, miközben Louis az inge ujjával babrál, magán érezve a kíváncsi tekinteteket.

Harry bemutatja a nagyszüleit. Louis-nak igaza volt; az első ember, akit megölelt, az Harry apjának az édesapja, Gus Styles. Aztán ott van Selley Nagypapa és Nagymama, Anne szülei. Mindketten kedvesnek és szerénynek tűnnek, és mosolyognak Louis-ra. Végül pedig, ott van Styles Nagymama és Barney. Valójában Styles Nagymama már Harries, mert újraházasodott Barney Harriesszel, azonban úgy tűnik, nincs semmi feszültség, amit Louis jó jelnek vesz.

- És ő kicsoda? - kérdezi Styles Nagypapa. - Zayn? Harry legjobb haverja, nem?

- Nem - szakítja félbe Harry, mielőtt Louis bármit is szólhatna. - Ő itt Louis - hangja meleg és lágy, Louis pedig majdnem dühösen ránéz. Kurva életbe, Harry ezt keményen fogja játszani. A nagyszülők szeme Louis-ra villan, aki nagyokat nyel. Látja a kérdőjelt a szemükben, amikor Harry keze Louis nyakához nyúl, és a körmeivel lágyan cirógatják a tarkóján lévő haját.

Louis látja, ahogy a hasonló pillantások mindegyikük szemét betölti. Mindannyian csak ez első célzást vették. Senki nem szól egy szót sem.

- Helló - leheli Louis kissé remegő hangon. Feltétlenül meg fogja ölni Harryt ezután.

A szeme Anne-re csúszik, aki nyel egy hatalmasat, szemei pedig idegesen villognak a vendégeken. Összecsapja a kezeit, mintha ebből higgadtságot akarna szerezni.

- Szóval vacsorázzunk! Kész a vacsi! Gyerünk enni. Üljünk az asztalhoz.

A vendégek újra életre kelnek, és elindulnak az étkező felé. Louis odafordul Harryhez. - Seggfej vagy.

- Minden tökéletesen rendben lesz, Boo - gügyög Harry, megszorítva a derekát. Louis összehúzza a szemeit, de egy dühös pillantást vet felé a válla fölött. Styles Nagypapa csak simán elnéz, de Louis elkapja a gyanús pillantást a szemében. Míg a többiek úgy tűnik, elengedték Harry célzásait, az idősebb férfi nem.

Harry megragadja Louis karját, hogy az oldalához húzza, és követik a többieket az étkezőbe. Ahogy odaérnek, Harry a dereka köré fűzi a karját, és ujjaival enyhén simogatja az oldalát.

Harry apja már le is ült az asztalfőhöz, mellette egy üres székkel, a nagyszülők pedig elhelyezkedtek a többin. Kettő maradt az asztal végében. Harry leül Selley Nagypapa mellé, otthagyva Louis-t Gemma mellett. Ahogy ő is leül, érzi magán a lány tekintetét, és azon tűnődik, Harry még csak nem is mondta el neki, hogy mi folyik itt valójában. Azonban nem lenne meglepő, ha így lenne. Louis sem tudja, valójában mi folyik itt.

Anne leül Harry apja mellé, és idegesen kifújja a levegőt. - Jól van. Vágjunk bele.

Szétosztják az ételt, és őszintén szólva Louis nem érzi annyira éhesnek magát, de Harry boldogan megpakolja a tányérját rengeteg dologgal, alig engedve, hogy Louis maga hozzáérjen a tányérokhoz.

- Nyugi van, Harry - mondja végül Gemma homlok ráncolva, amitől Styles Nagymama, Jackie, felkuncog.

- Kedvesem, - mondja Jackie. - desszertet is eszünk.

Harry megforgatja a szeméit, és ahelyett, hogy Gemmának küldené a tányért, megragadja a salátás tálat.

- Salátát, szívem? - kérdezi Louis-t, akit belülről eléggé kezdi... zavarni a viselkedése.

- Igen, drágám. Kérek.

Harry sugárzó szemekkel ránéz, és tesz salátát a tányérjára, miközben Louis belül a szemeit forgatja.

Amikor mindannyian elkezdenek enni, úgy tűnik, a beszélgetés is könnyebben folyik. A nagyszülők rákérdeznek Harry iskolai teljesítményére, milyen zenét hallgat mostanság, milyen ajándékokat kapott eddig (amire Harry megszorítja Louis combját az asztal alatt, Louis pedig majdnem megfullad a koktélparadicsomtól).

- Nos, még nem volt időnk, hogy odaadjuk Harrynek az ajándékot. Majd desszertnél - mondja Harry apukája, és sok szem Harryre szegeződik. Gemma újra ráncolja a homlokát.

- Nem mindig tortára kelsz, miközben anya bajnokként énekli a "Boldog Születésnapot"-ot? - Szavaiban enyhe kuncogás hallatszik, és mindenki kissé zavarodottnak tűnik, és kérdő szemekkel néznek. Louis nem tudja nem észre venni Anne lefelé konyuló száját.

- Hát - mondja. - Harry nem volt itthon reggel.

- Ó? - kérdezi Selley Nagypapa.

- Louis-nál volt. - A nő szemei a tányérjára tapadnak, és Louis-nak hirtelen szörnyen bűntudata támad.

- Tessék? - húzza fel a szemöldökét Harry apja. - Azt hittem, Zaynnél voltál, Harry. Nem azt mondtad...

- Ne most, Des - mondja Anne halkan, rátéve a kezét a karjára.

Louis esetlenül mocorogni kezd a helyén, és megremeg a rászegeződött tekintetek miatt. Harry azonban megőrzi a higgadtságát. Teljesen zavartalanul rágcsálni kezd egy uborkát.

- Nos, akkor Louis rendesen megünnepelte a születésnapodat? - kérdezi Barney bátorítóan mosolyogva a két fiúra. Louis alig bírja egyben tartani magát, de Harry a meleg kezét a vállára helyezi.

- Hát, amikor felkeltünk, úgy tett mintha nem emlékezne a születésnapomra - mosolyog Harry. - Aztán suli után meglepett - A kezei megint Louis hajába csúsznak, mire Louis feje felforrósodik. Az arca ég, mert Anne határozottan úgy néz ki, hogy meg fog fulladni, és hogy egyedül a bokszer alsóra, a csillámra, és a partisapkára tud gondolni. Harry lágy kezeinek a cirógatása sem segít, az meg főleg nem, amikor teljesen felé fordul és a másik kezét elkezdi felfelé csúsztatni a combján.

- Igen - nyögi ki Louis. - Újra dekoráltam a szobáját. Gondoltam, szüksége van egy kis átalakításra - erőltet magára egy mosolyt. Érzi magán Gemma szemeit, és biztos benne, hogy a lány észrevette, hogy nincs minden rendben. Nem arról van szó, hogy az ajándék nem csak egy újra dekorálás volt, hanem az egész Harry és Louis dolog is elromlott.

Jackie elragadtatva mosolyog. - Ó, milyen kedves! Muszáj megnéznünk vacsora után! Igaz, Evie?

Harry másik nagymamája bólint, szemeivel kedvesen mosolyogva Louis-ra. Tétován ő is visszamosolyog, és Harry megszorítja a combját. Ám Harry apja teljesen összezavarodottnak tűnik, Styles Nagypapa épp olyan gyanakodóan néz, mint Gemma, a többiek pedig egyedül csak közömbösséget mutatnak az iránt, amiért a többiek gyanakodtak, vagy úgy döntenek, figyelmen kívül hagyják.

- Jaj, igen, feltétlenül. Nagyon meglepődtem. Annyira szép. Rakott fel egy hangulat fényt, szerzett nekem lufikat, és kicserélte az ágyneműmet...

Louis Harry felé kapja a fejét, szemei riadtan csengettek.

A kurva száját, mennyire kell nyilvánvalónak lennie? Louis ötszáz százalékig biztos benne, hogy valaki fel fog pattanni, hogy megkérdezze, mégis mi a frász folyik itt. Louis talán néhány gyengéd érintésre számított itt mindenki elött, és nem arra, hogy azt gondolják, hogy azt tervezgette, este megdugja Harryt az ágyában.

- Szívesen, szívem - mondja szűkszavúan Louis, és mosolyra húzza az ajkait. Lágyan megérinti Harry állát, majd gyorsan, megint az ételére néz. Már szinte remegve várja. Nem is tudja, mit mondjon az embereknek, amikor megtörténik.

- Szóval... akkor hogyan találkoztatok, Louis? - kérdez Jackie egy olyan témát, amire Louis nem számított.

Louis egy kissé meglepődve felnéz. - Mi vagyunk az iskola focicsapatának a kapitányai. Harry és én közösen vezetjük az edzéseket. Márciusban kezdjük a készülődést a bajnokságra... - elhallgat, és eltűnődik, vajon miért tűnik úgy mindenki, mintha erről fogalmuk lenne.

- Te is csapatkapitány vagy, Harry? - kérdezi Des, mire Louis-nak leesik az álla. Harry apja sokkosan mered rá. Harry teljes mértékben ledermed, kezei leesnek Louisról.

Anne eltátja a száját. - Ezt soha nem mondtad, Harry.

Mindenki szégyenlősen jártatja a szemeit szülők és fia közt, Louis pedig el akar süllyedni a padlóban.

- Miért mondtam volna? Nem érdekel titeket a foci. Úgyis azt akarjátok, hogy üzleti iskolába menjek - mondja Harry.

Hatalmas a feszültség. A csend élve falja fel őket, és Louis érzi, ahogy fortyog benne a düh. Hogyan nem tudtak erről a szülei?

- Hát - mondja metsző hangon. - Harry az egyik legjobb játékos a csapatban. Megérdemli, hogy kapitány legyen. Sokat tett a csapatért, és én tényleg úgy gondolom, hogy a focival eljuthat valahová.

A feszültség nem inog meg.

- Hát... az nagyon jó, Harry - mondja Barney, nyilván csak próbálja oldani a feszültséget. Louis elgondolkodik, hogy van-e itt valaki, aki tudja, vagy érdekli, Harry mennyire szereti a focit.

- Az - ért egyet Louis sokkal határozottabb és tisztább hangon.

- Menjünk át a nappaliba, oké? - mondja Anne, mire Harry feláll elsőnek az asztaltól, majd a többiek is habozva követik. Louis feláll, Harry pedig azonnal a dereka köré fonja a karját. Mindenki tisztán látja, de úgy tűnik, egyikőjüknek sincs ereje mondani valamit.

Harry kivezeti Louis-t a nappaliba, és leülnek a kanapéra. Kezével eltakarja a szemét, Louis pedig tétován leül mellé.

- Jól vagy? - kérdezi, habár tudja, hogy valószínűleg nincs.

- Aha - mondja mégis Harry. - Mindegy - veszi el a kezét, és Louis összeszorítja az ajkait, mert nem tetszik neki, hogy valójában Harry ehhez már rég hozzá van szokva.

Nem tudja, hogy mondjon-e valamit, azt meg főleg nem, hogy mit.

Barney besétál a szobába Styles Nagymamával. - Hát, ez fura volt, nemde? - mondja Barney leülve karosszékbe a kanapé mellett. Jackie mellette áll, kezeit a vállára helyezi.

Louis véletlenül felkuncog, meglepődve azon a kirívó szembesítésen, ami az imént történt. Harry ajkai egy kicsit felhúzódnak, Louis-ra pedig egy apró mosoly telepedik.

- Reméljük, hogy a desszert jobb lesz.

- Tudod, mit fogsz kívánni, mielőtt elfújod a gyertyát? - kérdezi Jackie.

Louis is odafordul, hogy ránézzen. Egy pillanatra azt hiszi, Harry valami őszintét fog mondani, de aztán odafordul Louis-hoz, és beharapva az ajkát az oldalához húzza. - Nem tudom, mit kívánhatnék, mama. Már mindenem megvan.

A hangja mézédes, Louis pedig majdnem megüti. Viszont nem tudja visszatartani, és sóhajtva mellkason üti. - Annyira nyálas vagy - motyogja a fejét csóválva.

- Szereted - vigyorog Harry.

Louis szemforgatva elnéz, de nem bírja ki, hogy ne húzza mosolyra az ajkait. Francba, Styles.

- Annyira aranyosak vagytok - mondja Jackie, és Harry egy pillanatra felnéz rá. Egy másodperce bizonytalannak tűnik valami miatt, mielőtt egy picikét elmosolyodna. Talán nem ez volt a reakció, amit Harry akart, hogy úgy tegyen, mintha pasija lenne. Louis összeráncolja a homlokát, és eszébe jut, Harry milyen elszánt volt, amikor megcsókolta, miközben Anne figyelte őket. Mintha káoszt akart volna aznap estére.

Louis igyekszik azon sem rágódni, hogy mit mondott Harry nagymamája, de pontosan tudja, hogy ő és Harry határozottan nem aranyosak. Utálják egymást. Nem aranyosak.

A család többi része is bemegy a nappaliba megtöltve a székeket, Harry apja pedig Louis mellé ül le. Érzi, ahogy Harry karja megfeszült a vállán, és közelebb húzza az oldalához.

- Szóval, szerinted meg fogod kapni azt, amit kívántál, Harry? - mondja Styles Nagypapa, ahogy leül egy másik karosszékbe. Őt követik a Selley-k, akik az alacsonyabb asztal köré csendben helyet foglalnak.

- Nem tudom - vonja meg a vállát Harry. - Eddig csak borítékokat láttam.

Felkuncognak, és Louis beharapja az arcát. - Mit kívántál? - motyogja, úgy, hogy csak Harry hallja.

- Nem kívántam - válaszolja.

- Nem?

- Nem tudom, mit kívánhatnék - vonja meg a vállát, de egy kicsit befeszülnek a vállai. Louis egy része dühös akar lenni, mondani valami csípőset arról, hogy ja, Harrynek már mindene meg van - egy autó, nagy ház, egyetemi tandíj, amit ki tud fizetni - amit bárki is kívánhat. De nem jó érzés. Egyáltalán nem úgy tűnik, hogy Harry erre értette.

- Várjunk csak! - vág közbe hirtelen Des. - Most már tudom, honnan ismerlek Louis! A frozen yoghurt boltban dolgozol!

Ó.

Ó, basszameg.

Louis érzi, ahogy Harry teste mozdulatlanná válik, is biztos benne, hogy a fiú - anélkül, hogy leleplezné, hogy nem járnak - ott helyben kikérdezné Louis-t. Louis viszont örül, hogy nem teszi, mert érzi, hogy a szégyentől egyből felforrósodik a vére, és az arca rózsaszínné válik. Nem az a szégyen, amitől egyszerűen elpirulsz, hanem az, amitől olyan szörnyen megalázva érzed magad, hogy felfordul a gyomrod.

- Igen - nyögi ki.

- Akkor meg miért nem mondtad? Anne és én már rengetegszer jártunk ott!

- Nem... - suttogja Louis, majd megköszörüli a torkát. - Nem hittem, hogy emlékeznétek rám.

Nem akarja, hogy emlékezzenek rá. Nem akarja, hogy megtudják, nem akarja, hogy bárki megtudja. Főleg nem Harry. Harry látta, hogy Louis háza mennyire különbözik az övétől, és nem akar még egy okot adni, hogy azt higgyék, Louis mennyire nincstelen.

- De ez tök jó, Louis. Tapasztalatot gyűjteni fontos a jövőre nézve. Mit tervezel tanulni és dolgozni?

Jézus Mária. Louis még csak nem is tudja. Foci, foci, foci. Basszus, fogalma sincs, mi van neki a focin kívül. Atya ég, ez túl sok egyszerre.

- Mi ez? Valami kihallgatás? - avatkozik közbe Harry, hiszen biztosan érzi Louis erőltetett lélegzetvételeit magán.

- Bocs - mondja Des, és felvonja a szemöldökét a fiára Louis feje fölött. - Nem szabad ezt kérdezni? Érdekelt. - Harry válaszoló pillantsa bizonyára azt súgja neki, hogy nem, és Louis egy kicsit örül is. Csak tovább akar állni a beszélgetéssel. Muszáj ennek az estének vége legyen. - Nos, legalább úgy látszik, sok minden folyik körülötted. Barátnőd is van?

Úristen.

Mindenki ledermed, a csend pedig úgy hasít át a szobán, mintha valaki kikapcsolta volna a rádiót.

- Apa - sziszegi Harry egy sokkolt pillantást küldve felé. Louis annyira utálja. Rohadt jól színlel, és Louis nem tehet mást, minthogy imádkozzon, hogy ne nézzen ki úgy, mint aki meg akar halni. Pedig meg akar.

Harry édesapja szörnyen összezavartul fest, és elveszettül tekintget körbe a szobában. - Mi van? Megint rosszat mondtam?

- Úristen! Apa! - kiált fel hangosan Harry, és Louis már nagyon kikészül tőle. Szuper. Megtalálta a tökéletes pillanatot, hogy drámai legyen. - Viccelsz?

A férfi annyira zavartnak tűnik, annyira megfeledkezett mindenről. Louis szinte megsajnálja. Szabályosan elveszettül, már-már tehetetlenül tekintget körbe. - Most meg mit csináltam?

- Des, drágám. - próbálkozik Jackie. - Harry és Louis nem csak barátok.

- Hogy érted?

- Apa, ennyire lassú vagy? - kérdezi Harry. A kanapé szélén ül, és már tényleg nagyon mérgesnek tűnik.

- Hé! Ne beszélj így velem, fiam - dorgálja meg. - Ne haragudj, de...

Louis még mindig a kanapénak van dőlve, abban a reményben, hogy eltűnik, miközben Des és Harry előrehajol, a többi vendég pedig szégyenlősen ül az asztal körül. Most már világos, hogy mindenki felfogta, Harry apját kivéve.

- Apa - mondja Harry kemény szemekkel. - Komolyan nem érted?

- Nem, egyáltalán.

- Louis-val járok!

A feszültség már kézzel fogható. Louis azt kívánja, bárcsak a Marson lenne. De legalább a munkájáról való beszélgetést elfelejtették.

- Jársz? - kérdezi értetlenül Des. Az egész szoba ingerülten felsóhajt. Szinte olyan, mintha egy osztályteremben lennének, és valaki egy olyan nagy hülyeséget mondott volna, hogy olyant még a világ nem hallott.

- Tehát csókolózunk, apa - mondja Harry durván. - És szexelünk.

Ekkor lép be Anne a szobába egy hatalmas születésnapi tortával. Őszintén szólva, csoda, hogy nem ejti le, mert az arca valami megmagyarázhatatlanná torzul, és holtan áll meg az asztal mellett.

- Ó, istenem - mondja. A szeme egyből Louis-ra villan.

- Úristen - suttogja Louis eltakarva az arcát a kezeivel. Az arca lángol, és Harry egy rohadt seggfej. Ez a valaha volt legkínosabb este, és ez még csak nem is az ő családja.

Harry kibaszottul most coming outolt. Csak így.

- Mi? - mondja Des hitetlenkedően meredve a fiára.

- Ó, drágám - mondja Anne, amikor remegve leteszi a tortát. - Harry és Louis együtt vannak, Des. Engedd el. Ki akar énekelni Harrynek? Gyerünk...

- Te tudtad?! - kapkodja a levegőt Harry apja, szemei pedig Anne-re villannak. - Nem mondtad el? Nem mondasz el nekem semmit!

- Apa, kérek. Nem mondtam el senkinek - mondja Harry felállva a helyéről.

Louis igyekszik megőrizni a nyugalmát. Rákönyököl a combjaira és az előtte játszódó jelenetet nézi.

- Szóval, szóval... meleg vagy?

- Édes Istenem! - kiáltja Harry, majd a kezei közé fogja Louis fejét, hogy egy forró csókot nyomjon az ajkaira, amivel egy picikét megijeszti őt. Gyorsan elengedi, és egyenesen az apukájára mered. - Igen!

Des nagyokat pislog, de szemeit egy helyen tartja. - Jézusom - mondja végül, és megrázva a fejét, kimerülten hátradől a kanapéra.

- Tortát? - próbálkozik Anne erőtlenül.

**

Louis dühös.

Harry egy seggfej. Egy konkrét rohadék.

Persze Louis tudta, Harry azt akarta, hogy játssza el ma este, hogy a pasija, de azt nem, hogy Harry idegrohamot fog kapni, és most már többen is tudják, hogy Louis nem heteró. Francba, Louis nem tudja, micsoda is ő, és Harrynek előbb kurvára meg kellett volna beszélnie vele, hogy oké-e, hogy mindezt a rohadt, egész családja előtt teszi.

Mi van, ha Anne meglátja Louis anyját a boltban, és kitalálja, hogy dumáljanak egyet? Louis még csak nem is mondta el senkinek, hogy egy fiút izél, és nem, nem, nem. Minden csak egy nagy, kövér, kibaszott nem.

Mivel Louis nem kocsival ment, ezért Harry haza viszi őt. Louis nem szól hozzá, csak bámészkodik ki az ablakon, de Harry furcsán feldobottnak tűnik, és a rádióval dúdol. Kibaszott dementor.

Amikor megállnak Louis-ék háza előtt, odafordul Louis-hoz. - Még mindig mérges vagy, kicsim?

Louis mogorván felé kapja a fejét. - Ne hívj így.

Harry megforgatja a szemeit. - Louis.

- Utállak.

- Louis, nem terveztem, hogy ez az egész megtörténjen.

- Tudom, hogy káoszt akartál, Harry. Csak úgy, ahogy azt is tudom, hogy múltkor ott kint a házatok előtt azért csókoltál meg, mert azt akartad, hogy az anyukád lássa. Mindenhez van egy napirended.

- Nem is.

- Szóval, amit mondtam nem volt igaz? - húzza fel a szemöldökét Louis, kemény szemekkel meredve rá.

- Jó - sóhajt fel Harry. - Tudtam, hogy nézett.

- Nem értelek! - kiáltja Louis idegesen. - Ez egy titok, Harry. Nem bírjuk egymást. Szexelünk, és senkinek sem kéne tudnia róla. Aztán megcsókolsz az anyád előtt, és jelenetet csinálsz a születésnapodon az egész családod szeme láttára, mintha figyelemért könyörögnél. Csak közölném, hogy kibaszottul nem így kell titkot tartani.

Louis nagyokat lélegzik, és Harryre mered. Harry is visszanéz rá, egyik keze a kormányon, háta pedig enyhén görnyedt. Még mindig a kék ingben van, fürtjei végigsimítják a nyakát.

- Ne haragudj - mondja szűkszavúan, és találkozik a szemével. A tekintetük kemény, hosszú és határozott. Harry az, aki végül megadja magát, szemei villogva figyelik az utcát a szélvédőn keresztül. - Elfelejtetted a születésnapomat - mondja.

Louis felhorkant. Hihetetlen. - Bocsánat, édesem. Nem mintha randiznánk vagy ilyesmi - válaszol szarkazmustól bűzlő szavakkal.

- Mégis szoktál rá emlékezni.

- És most ezért vagy mérges? - sóhajtja Louis, és a fejét csóválja, ahogy keresztbe fonja a karjait, és a házukat bámulja az ablakon keresztül. Csak ki kellene szállnia a kocsiból és lelépnie. Nem érti, miért ül még mindig itt. - Adtam tavaly egy ajándékot, de tőled nem kaptam semmit.

- Szakításban voltunk.

- Akkor is a szülinapom volt, nem? - Atya ég, kit érdekel?

- Mégsem kaptam meg az ajándékomat.

- Hát nem is fogod. Még mindig haragszom rád a hülye szülinapi buli miatt.

Megint elhallgatnak, a kocsi ülésének a fűtése pedig lassan elhalványul. Hülye, fényes autó. Hülye Harry. Hülye minden.

Harry hüvelykujja a kormányt piszkálgatja, szemei pedig rászegeződtek a mozdulatra. - Ha bocsánatot kérek, megengeded, hogy nálatok aludjak? - kérdezi szinte suttogva.

Louis meg akarja büntetni. Belé akar kötni és felhorkantani, mondván, ugyan kérlek, szó sem lehet róla, menj haza és élvezd a szenvedést. De nem tudja.

- Ne nyúlj hozzám és egy szót se szólj - mondja helyette megragadva a táskáját a kocsi padlójáról, benne a csillámmal, partisapkával és szarságokkal, majd kipattan az autóból. Harry gyorsan leállítja a motort, és Louis hallja, ahogy bezárja a kocsit, és követi a házhoz vezető kis kőösvényen.

Viszont amikor az ajtóhoz érnek, Louis rájön, hogy az anyukája és Lottie valószínűleg itthon vannak.

Nagyot sóhajtva megáll. Olyan mintha ez a reggel már évekkel ezelőtt lett volna, és a nap is nagyon sok volt. Nincs szüksége erre. Nem akarja. Túl sok volt. Túl sok.

- Mi az? - kérdezi Harry mögötte.

- Nem beszéltem Lottie-val egész nap. Reggel óta.

- Ugye, nem hiszed, hogy valakinek elmondta?

- Nem?

Harry ráteszi a kezét Louis mellkasára, annak ellenére, hogy mit mondott a kocsiban. Mögötte áll, és megnyugtatóan a mellkasához húzza. - Semmi baj. Nem mondana semmit. Biztos vagyok benne.

- Túl sok hited van ez emberekben.

- És te nem bízol senkiben.

- Realisztikus vagyok.

- Cinikus.

- Ugyan az.

Louis kinyitja az ajtót és még mindig érzi, ahogy Harry mögötte álldogált. Lerúgja a cipőjét, Harry pedig ugyan ezt teszi, mielőtt Louis belülről bezárja az ajtót, majd némán felmennek az emeletre. A ház csendes, és a lámpák le vannak kapcsolva. Lottie szobaajtaja be van zárva, így Louis úgy sejti, vagy filmet néz vagy már lefeküdt. Örült, hogy nem kell beszélnie vele még.

Ledobja a földre a táskáját és levetkőzik, nem zavartatva magát, hogy Harry még mindig némán követi őt. Kigombolja az ingét - Harry ingét - és lerúgja, utána pedig ledobja a farmerját is a földre. Azonban, ahogy ezt megteszi, megérzi Harry kezeit az oldalához simulni.

- Harry...

- Szabad? - suttogja kérő, vágyakozó hangon.

Istenem. A bőre melegen tapad a hátára, amitől Louis megborzong. Orra Louis tarkóját súrolja, kezei pedig még mindig a derekán vannak. Engedélyére várva, lágyan, finoman érinti meg.

- Bátor vagy - leheli Louis, de Harry jobb keze a hasához simult és közelebb húzza.

- Akarom, hogy megdugj, Lou - suttogja. - Hetek óta nem dugtál meg rendesen.

Nem teljesen igaz, de elég közeli, mert Louis már ettől megkeményedik.

- Akarom - leheli Harry. - Akarom, hogy lefogj, széttépj, és úgy dugj meg, hogy napokig ne tudjak járni.

Kurva életbe. Louis üvölteni akar.

Hevesen megfordul, majd megragadja Harry karjait, és maga alá löki őt az ágyra. Harry már teljesen engedelmes, és elnyílt ajkakal, kérő szemekkel nézi Louis-t, hogy tépje szét.

- Akkor, azt akarod, hogy tönkre tegyelek? - csodálkozik Louis, és kezeit Harry csuklója köré kulcsolja.

Harry szeme már félig csukva van. Az utóbbi időben olyan volt, mintha a szex pillanatában elveszítenék a normális személyiségüket, és teljesen elengednék, hogy valójában mit is jelentenek egymásnak.

Harry tátott szájjal bólint, Louis pedig nem túl erősen a csuklójába vájja a körmeit, és a fogait végighúzza Harry állkapcsa alatt. Harry nyögve felemelkedik, hogy egy kicsit egymáshoz érjenek, de Louis nem hagyja, csak kerüli a fürkésző csípőjét, és elhajol.

- Használhatjuk a csillámot? - kérdezi hirtelen Harry, szavak sietve távoznak a szájából, ahogy kifújja a levegőt. Hihetetlenül felcsillan a szeme. - Kérlek.

- Komolyan?

- Aha - bólint lelkesen.

- O...oké - dadogja Louis leszállva az ágyról. - Vedd le a ruháidat - teszi hozzá, mielőtt kicipzárazza a táskáját, az arany csillám spray-t keresve. Egy pár pillanat múlva meg is találja, majd feláll és észreveszi Harryt, aki már egy szál bokszerben van szétterülve az ágyon. - Hogy akarod? - kérdezi, és képtelen elszakítani a tekintetét a Harry alsóján lévő dudorról.

- Rád. A mellkasodra - leheli Harry.

- Baszki, rendben.

Habozva lenyomja a gombot, mire azonnal rátapad a bőrére az aranyló csillogás, amitől csak úgy ragyog a sötét szobában. Kicsit hideg, pont mint múltkor, de nem tudja rávenni magát, hogy érdekelje, vagy hogy ez milyen furcsa, mert Harry úgy néz ki, mintha már a látványtól képes lenne elélvezni.

- Gyere ide - nyögi. - Most.

Louis megszabadul a sray-től, ledobja valahová, ahol nem fog hangosan földet érni, és bemászik Harry lábai közé. Érzi, hogy azonnal a dereka köré kulcsolja a lábait, ujjait pedig Louis állkapcsához vezeti.

- Teljesítem három kívánságodat, szülinapos fiú - motyogja - igen feladta - és incselkedve belemarkol Harry fenekébe. Bassza meg, imádja Harry fenekét.

- Dzsinn vagy? - kuncog Harry.

- Hát, ha jól dörgölsz meg... - nevet Louis, Harry pedig majdnem felröhög. Azonban zihál a várakozástól, és Louis érzi, ahogy a kezével benyúl kettejük közé, és pehely könnyen megtapintja Louis felsőtestét.

- Mit választhatok akkor? - kérdezi Harry, félúton találkozva Louis fájdalmasan lassú csípőlendítésével.

- Amit csak akarsz - Louis felélénkülve érzi magát a gondolattól, hogy mit választhat Harry.

- Akarom... - mormolja Harry, végigvezetve a kezét Louis hasán. - Baszki, imádom a csillámot - tér ki, Louis pedig megfogja a kezét, hogy a bőréhez dörzsölje, mire a felesleges csillám ráhull Harry meztelen felsőtestére. Harry elvigyorodik, és beletúrt Louis hajába, a tarkójába markolva pedig kétségtelenül aranynyomokat hagy ott.

- Akarom a nyakadat - mondja Harry lassan, és beleszív egy nedves, lassú csókot az állkapcsa alatti bőrbe. - Aztán akarom az ujjaidat... mélyen. És aztán - hagyja abba, hogy kifújja a levegőt, ami forrón érintkezik Louis bőrével. - te választasz.

- Én választok?

- Igen - leheli Harry. - Te választasz. Amit csak akarsz. Mármint, aminek köze van kettőnkhöz.

- Baszki. Oké. Mi legyen az első?

- Ujjak. Istenem, akarom az ujjaidat.

Basszus. Louis odaadhatja az ujjait. Odaadhat bármit, amit akar.

Mivan.

Baszki, agy. Ne most.

- Fordulj meg, Harry - parancsolja, és a másik fiú felnyögve teszi, amit kért. Louis becsusszan a lábai köze, és lehasal. Végighúzza a kezeit az oldalán. Hirtelen fejbe verik a képek a videókból.

Isten bassza meg, a videók.

Louis hangosan felnyög, és érzi, ahogy Harry mocorog a kezei alatt. Meg akarja tenni. Tudni akarja, Harrynek tetszene-e, hogy ő is úgy nyögdécselne-e, mint az a két fiú a videóban, hogy elélvezne-e, ahogy Louis a szájával készíti elő.

- Tiszta vagy, igaz?

- Igen, igen - nyögi Harry. A hangja tompa, és amikor Louis odapillant, látja, hogy odahúzott egy párnát, hogy belenyomja az arcát.

Louis szinte megborzong, kezeivel Harry csípőjét markolja, hüvelyujját pedig benyomja a farpofái közé. Meg tudná csinálni.

Lecsúsztatja a bal kezét, és kijjebb tolja Harry lábát. Harry felnyög, amivel megadja Louis-nak a kellő bátorságot. Széttárja Harry félgömbjeit, így a szűk kis nyílás láthatóvá válik számára.

- Lehetek az első?

- Hm?

- Előbb az én kívánságom. - Nem tudja elszakítani a tekintetét Harry nyílásától. A farka már kőkemény, és csak rá akarja tenni a száját a fiúra. Basszus, alig várja Harry válaszát.

Louis egy forró csókot nyom a bal fenekére, mire Harry megrándul. Louis egy helyben tartja, hüvelykujjával pedig széttárja. Emlékszik, hogyan csinálták a videóban. Igyekszik ő is ugyanazt tenni, egyre közelebb ejt puszikat a fenekének a vágásához, nyelve olykor-olykor játékosan kikandikál. Harry tüdeje nehézkesen dolgozik, és a párnát szorongatja. Haja szét van terülve a párnán, fürtjei eltakarják az arcának nagy részét.

- Ez jó? - suttogja Harry gerincének a legaljához, miközben a meleg, tejfehér bőrét selyemként érzi maga alatt.

A reakció szinte sokkolja Louis-t, olyan hevesen dobogtatja meg a szívét, mintha ki akarna szakadni. Harry szinte zokogva mondja a választ.

- Igen - nyüszíti. - Igen, igen, istenem.

Louis forrón veszi a levegőt, és alig tudja kontrollálni magát, ahogy nedves, elnyújtott csókokat ad a vágata tetejére. Folytatja lefelé, egy forró, nedves nyálcsíkot hagyva maga után. Harry mocorog alatta, de annyira nyilvánvaló, hogy nyugton akar maradni, mert nagyon akarja.

Louis is nagyon akarja.

Habozva, lágyan Harry nyílására nyomja az ajkait. Nem épp puszi, csak egy enyhe érintés, de Louis szó szerint érzi, ahogy Harry egész teste megfeszül, háta finoman megível, és Louis minden meg akar neki tenni. Annyira nagyon befolyásolható, és mindig ezt akarja.

Louis, széttárva a fenekét, újra megpuszilja a nyílását. Harry lábai enyhén összecsúsznak az ágyon, így Louis határozottan megragadja a combját, hogy biztosan távol tartsa egymástól őket. Nyelt egyet, és nedvesen végignyal az egész nyílásán, mire érzi, hogy Harry izmai erőteljesen megfeszülnek.

- Louis - nyöszörög, és nem tűnik tudatosnak az, ahogy hangsúlyozta az s betűt.

- Jól vagy? - kérdezi lihegve, de egyedül egy mély nyögést kap válaszul, és azt, hogy Harry magához húzza.

Kíváncsi, Harry milyen kemény lehet, ahogy az ágynak feszül, forrón csapdába esve. Louis csak azért gondolja, hogy ő maga még nem ment el, mert annyira bele van feledkezve abba, amit csinál. Újra bele akar merülni, hogy Harry csakis ettől élvezzen el.

Újra lehajol, és a nyelvével végignyal a nyíláson, nedvesen csorgatva rá egy kis nyálat, mint ahogy a videókban. Hagyja, hogy az alsó ajka átcsússzon rajta, majd incselkedően a ráncos kis résen kívül a bőréhez simítja a nyelvét. Harry szinte nyávog, forró és enyhe izzadság csillog a lapockáin. Louis, kezeit határozottan Harry combjain tartva, megnyalja a bőrét, és meg kellett moderálnia magát, hogy ne érintse meg a saját farkát.

Azonban úgy tűnik, Harry erre képtelen, mert a jobb kezével elengedi a párnát, amit markol, és lenyúl, hogy rászorítson a farkára.

- Ne - leheli Louis, ezzel egy levegőáradatot küldve Harryre, aki ettől megremeg. - Ne nyúlj hozzá, Harry.

- Nem bírom.

- De igen - mondja Louis, de fogalma sincs, igaz-e vagy sem. Nem akarja, hogy vége legyen, és mindet Harrynek akarja adni, mielőtt megtörténik.

Harry elveszi a kezét, de megragadja Louis csuklóját, mielőtt teljesen elhúzná. - Kérlek - szuszogja összekulcsolva az ujjaikat. A keze izzadt és meleg, és Louis az egyik ujján érez egy kis ragadást is, feltehetőleg az előnedvétől. Viszont rohadt jó.

- Tartsd szét akkor a lábaidat - motyogja, és válaszul Harry jobban széttárja a combjait, keze pedig majdnem összenyomja Louis-ét.

Jóga. Biztos a kibaszott jóga.

- Jézusom - nyögi Louis. Harry nyílása nedves és redős, Louis pedig a fölötte lévő bőrre nyomja az orrát, és ráfekteti a nyelvét a kis lyuk közvetlen felszínére. Harry erősen markolja a kezét, de aligha érzi, mert a feje már abban a gondolatban úszik, hogy mire készül.

Lassan belényomja a nyelvét. Belül forró és szűk, az érzés pedig furcsa és idegen, de nem rossz.

Harry szinte egyből összeszorul, amitől Louis enyhén kihúzódik. Szabad kezével megnyugtatásképpen megsimítja a bal fenekét. A Harry torkának mélyéről felszabaduló hangok miatt Louis hasa megfeszül, és teljesen elő akarta készíteni Harryt, aztán a csillagos egekig dugni.

Még egyszer belemártja a nyelvét, és ezúttal Harry csak egy picikét mozdul meg alatta, a párnába fojtva a nyögéseit. Újra felível, úgy tűnik képtelen kibírni. Ezúttal Louis nem hagyja abba, amit csinál, csak megszorítja Harry kezét és beljebb mártózik. Bal kezével a csípőjét markolja, a másik fiú pedig hátra löki magát, miközben Louis, ahogy csak tudja, belül simogatja a nyelvével.

- Louis - zihálja felemelve a kezüket, ezzel egy kényelmetlen szögbe hozva Louis-t. - Ujjak, Lou. Ujjak - nyöszörgi.

- Készen állsz?

- Igen, faszfej. Csak, basszus. Akarom...

Harry már nagyon nedves, de Louis még egy kis nyálat gyűjt a nyelvére, és rácsókolja. Érzi, ahogy összerezzen, és hogy jobban elérje, Louis lehúzza az összekulcsolt kezüket. Harry nem engedi el a kezét, és Louis ujjai már zsibbadni kezdenek, de nem számít. Másik kezével megragadja a fenekét, és hagyja elidőzni a nyelvét Harry nyílásának a szélén.

Lassan beengedi a hüvelyujját a nyelve mellé, mire a másik fiú megvonaglik. Louis eltöpreng azon, vajon nem-e túl sok, de Harry csak megrázza a fejét és megszorítja a kezét. Helyette Louis a szájába szívja és benedvesíti a kisujját, aztán Harrybe meríti. Belül meleg, Louis ujjának egyáltalán nem szűk, és lassan ki-be mozgatja, miközben lágyan puszilgatja Harry ánuszát.

Amikor Harry egyre hangosabb kezd lenni, a szabad kezével előveszi a síkosítót és egy kézzel óvatosan a kezére csöpögteti. Egyesével belemélyeszti Harrybe az ujjait, és csupán akkor ad hozzá még egyet, amikor a fiú könyörög érte.

- Farkad - mondja végül Harry. - A farkadat akarom, Louis. Szükségem van rá. Most - könyörög. A kétségbeesett hangja általában arra készteti Louis-t, hogy tegye, amit mond, és ez most sincs másképp.

Az óvszerért nyúl - kicsit megfeszülve, mivel Harry még mindig a másik kezét szorongatja - de sikerül megszereznie, majd feltépi a fogaival. Azt kívánja, Harry bárcsak látta volna, mert határozottan pornó beütése volt.

Bal kezével újra megtalálja az flakont, és gyorsan bekeni magát. Miután néhány cseppet csöpögtet Harry nyílására is, készenlétbe helyezi magát mögötte, majd még egyszer belémártja két ujját, csak hogy megbizonyosodjon róla, hogy kellőképpen nedves-e.

- Louis - sziszegi Harry, ujjait Louis kezére csavarva.

- Bocs - mentegetőzik. Még egyszer odadörgöli a hosszát Harry vágatához, mielőtt a hegyét az ánuszához érintené. Lassan nyomja belé magát, zihálva a forróságtól. Basszus, Harry rohadt jó. Annyira, annyira jó.

Teljesen belémerül, heréivel megérinti Harry fenekét, a másik fiú pedig erősen beharapja az alsó ajkát.

- Mozogj - parancsolja.

Louis teszi, amit mond.

Gyors tempóban mozog ki és be, bőrük összecsapódik a sötét szobában. Louis izzad, mellkasáról lehull a csillámpor Harry hátára. Szeretné, ha Harry látná, mert biztos benne, hogy imádná.

Csak pár lökés kell még, mielőtt Harry felkiáltva elélvez, és összerogy az ágyon. Haja izzadt, bőre pedig meleg, a lábai gyakorlatilag remegnek. A szorítása Louis kezén már elhalóban van, és Louis még mindig benne van. Atya ég, ez mennyei volt, de mégis pokoli.

- Folytasd - mondja lassan Harry, még mindig kidőlve. - Fejezd csak be.

Louis majdnem elájul. - Komolyan beszélsz? - kérdezi rekedtes hangon.

- Aha - bólint gyengén a párnába, de a kezének a jelzése világos.

Louis most már boldog emberként fog meghalni.

Újra Harrybe löki magát, és szinte azonnal forróság gyűlik össze az alhasában. Harry megrándul, de hagyja, hogy Louis diktálja a tempót. Azonban nem kell sok Louisnak sem, hogy az óvszerbe spricceljen, és ráesve Harryre hozzásimuljon a hátához.

- Úristen - suttogja Harry.

- Hmm - ért egyet Louis. Egy pillanatnyi csend után lassan leszáll Harryről, és összerándulva kihúzódik, miközben Harry egyben fel is szisszen.

- Most legalább tizenöt órát alszok - mondja Harry zombi módjára, de legalább visszafordul a hátára. A hasa be van borítva az ondójával, úgy néz ki, mintha az ágyneműhöz dörgölte volna magát. Louis meg akarja érinteni. Nagyjából. Így veszi észre, hogy még mindig fogja Harry kezét.

Elengedi, és kiemeli a kezét a kőkemény fogásból. Fájnak az ujjai, ahogy kinyújtja őket, és a homlokát ráncolja rájuk.

- Ne haragudj - motyogja Harry, félig behunyt szemekkel.

Louis felmordul, összeköti az óvszert, majd a kukába hajítja, és ismét visszaesik az ágyra. Harry magára húzza a paplant, nem törődve a hasán ragadó élvezetével.

- Megtartsuk az utolsót? A kívánságokat? - kérdezi Louis álmosan, miközben bemászik a Harry által feltartott takaró alá.

- Tartsuk meg - motyogja Harry leejtve a szélét, amint Louis bekuporodik mögé.

- Rendben - ígéri meg Louis, majd becsukja a szemét, és úgy alszik el, hogy közben érzi az arcán Harry fürtjeit.

2021.10.30.