A buli már ezerrel megy, amikor Louis és Niall megérkeznek. Csak este tíz van, de Niallnél maradtak vacsorázni. Általában Louis családja Nialléknél tölti a Szilvesztert, de idén borzasztóan üresnek tűnt az asztal és Louis csak eddig bírta. 

A buli mindössze néhány háztömbnyire van tőlük, ezért gyalog mentek, közben pedig egy palackból gint kortyolgattak, azzal az ürüggyel, hogy felzárkózzanak a részeg társasághoz. A koruk ellenére nem akartak a szülők előtt inni, de már készen állnak arra, hogy ahogy belépnek, jól becsípjenek. 

Kelly a buli házigazdája. A pompon csapat tagja, és Louis elég jól ismeri. Hatalmas háza van, ami valószínűleg nagyon is jól jön, mert a Facebook szerint majdnem az egész felső tagozat részt vesz. Louis az agya hátsó részében tudja, hogy Harry is valószínűleg ott lesz, de nem akar erre gondolni. Az egész szünetben elég jól figyelmen kívül tudta hagyni a fiút. Többé, kevésbe. 

Louis és Harry általában soha nem járnak ugyan arra a bulikra, mivel sosem lógnak ugyan azzal a társasággal. Ha a focicsapat valaha is összegyűlik, az többnyire egy órát jelent néhány sörrel, mielőtt mindenki lelép a saját dolgára. Valószínűleg Louis és Harry hibája, hogy a focicsapat nincs valami szoros kapcsolatban. Louis-t az utóbbi időben nem nagyon érdekelték a bulik, csak párra ment el előző félévben, és még csak nem is tudta, hogy Harry ott volt-e azokkal, akikkel együtt szokott lógni. Azonban ma Louis kész arra, hogy lerészegedjen és semmi se érdekelje. 

Niall-lel üdvözlik a barátaikat, amint belépnek a mondhatni megtelt házba. A konyha zsúfolt, és az étkezőasztal felé kezdenek nyomorogni, ahol az emberek ott merték hagyni piájukat. Niall előkap egy üveg vodkát, valahol talál műanyag poharakat is, és mindegyikbe tölt. 

- Boldog Új Évet, Lou! - vigyorog magasba emelve a poharat. Louis is mosolyog és felhörpinti a pohár tartalmát. Valami orosz szar ez, ami nagyon égeti a torkukat, és mindketten elfintorodnak egymásra. 

- Még egy? 

- Még egy - egyezik bele Louis. 

Végre sikerül bemenniük a nappaliba még két pohár után, és Louis észreveszi Stant és Olit a kanapán ücsörögni. Dohányoznak, Louis pedig helyet csinál közöttük és csatlakozik a hangos fecsegésükhöz. A zene hangosan dübörög a szobában, a bútorok a fal mellé vannak tolva, hogy legyen hely táncolni, Louis több olyan párt is észrevesz, akik eléggé illetéktelenül viselkednek. Szinte biztos benne, hogy Niall is az egyik ilyen pár tagja. Már most meghúzott valakit, és Louis aligha tagadhatja, hogy a legjobb barátjának jó mókában lesz része. 

- Liam! - ordítja Louis, amikor látja a fiút a szobába sétálni. Jól áll neki a fehér, a szűk póló jól megy a széles vállához illetve a mellkasához, és a világos farmerje hihetetlenné teszi a derekát. Furcsa, mert Louis még soha nem találta őt vonzónak. Habár lehet, egy kicsit be van rúgva.  

Liam odamegy, ökölpacsizik Louis-val, aztán megöleli. Louis addig hisztizik, amíg a fiú le nem tol vele egy felest, és valamilyen oknál fogva bele is ül Liam ölébe. Csak barátságból csinálja, de akkor is jó érzés. Louis szeret ragaszkodó lenne, főleg részegen. Olyan régen csípett be, hogy az érzés szinte már mámorító. Majdnem elfelejtette, milyen jó is a zsibongás. Az utóbbi időben túl elfoglalt volt ahhoz, hogy elengedje magát, és ezt Liamnek is elmondja. 

- Gyakran szervezek bulikat, haver - válaszolja. - Gyere az enyémre. Ed és Zayn is általában jönnek. - Louis nem tudja, ki az a Zayn, de abban viszont biztos, hogy Liam ismeri a jó fajta embereket. 

- Akarsz cigizni? - kérdezi Louis. 

- Persze. - Átkarolja Louis derekát, hogy az ölében tartsa, ahogy felemeli a fenekét, és kiveszi az elüső zsebéből a cigarettás dobozt. Otthagyja a kézét, meggyújtja a cigijét, majd odahajol Louis-hoz, hogy ő is meggyújtsa vele a sajátját. 

Már tizenegy elmúlt, amikor Sophia, a csinos barna hajú lány betoppan a szobába és visítozva leül Liam másik oldalára. Liam így úgy nézhet ki, mint egy karosszékben ülő strici, Louis-val a bal lában, a barátnőjével pedig a karfán, akinek a lábai a fiú jobbjára vannak húzva. Louis már túlságosan ittas ahhoz, hogy zavarja az enyelgésük. Sophia Liam arcát markolássza és lecsúszik az oldalához. Louis nem törődik vele; nem löki el a lányt az útból, hagyja, hogy Liam ölébe üljön és a fejét a vállára támassza. Lehetséges, hogy Stan felajánlott neki egy slukkot a füves cigijéből, és Louis nem mondott nemet. 

Liam kezei melegek derekánál, és Louis feje émelyegni kezd. Sophia még mindig mosolyogva ül Liam másik oldalán. Louis lustán rákacsint, mire a lány felkuncog. 

- Már ennyire ki van? - Hallja, amint Liamet kérdi, és érzi, hogy megvonja a vállát. 

- Semmi baja - mondja, majd Sophia arcon puszilja Louis-t. Odafordul hozzá, és a lány a szemeinél kis ráncokkal mosolyog. Louis valahogy úgy gondolja, olyan az illata, mint a nyárnak. Lehet, kéne szereznie egy barátnőt, gondolja. Valakit, akinek olyan a mosolya akár a kék ég és a tavasz. És puhák a kezei. 

- Szia - mondja neki egy kis idő után, de tudja, hogy valószínűleg már köszönt neki. Liam felnevet. - Kedves a barátnőd, Liam. 

- Köszönöm, Lou. 

Louis elfordítja a tekintetét, és az előttük lévő dohányzóasztalt kezdi szuggerálni. A körülötte lévő emberek lecserélődtek új arcokra, de a hangulat ugyanolyan. Az emberek dohányoznak, isznak, és csak úgy vannak. Louis rájön, hogy valószínűleg ő a lusta részegek közé tartozik. Az energikusak általában mind a táncparketten tolonganak, a többiek pedig elvegyülnek mindenhol. Eltűnődik azon, vajon hol lehet Niall. 

- Hol van Niall? - kérdezi hangosan, de senkitől sem különösen. 

- Haver - mondja valaki, aki a dohányzóasztal másik oldalán ül, és mosolyogva integet. - Itt vagyok. 

- Niall! - kiáltja. - Fürdő, Niall. - Ki kell mennie a fürdőbe. 

- Az előszobánál van. Menjek veled? 

- Üh-hüm - bólint, és nagy nehezen feláll Liam öléből. Szerinte van ott egy-két kéz, amik segítenek neki egy helyben megállni. Érzi, ahogy Niall megragadja a karját és a fürdőszoba felé támogatja őt, keresztül a félig üres előszobán. Úgy gondolja, a legtöbb ember kint van, vagy az emeleten. 

Niall besegíti a fürdőbe, majd mondja neki, hogy visszamegy a nappaliba. Louis bezárja az ajtót aztán tizenöt percen keresztül ücsörgött a wc tetején a lábait bámulva, ahogy közben ritmusra dobolt velük a puha szőnyegen. Disznóság lenne ráhányni, mert tök szép és puha, úgyhogy feláll, és a mosdókagylónál megmossa az arcát hideg vízzel. A mosdókagyló két oldalát szorítja, miközben a saját tükörképét bámulja. 

Az utóbbi időben nagyon össze van zavarodva. Minden olyan zavaros. Nagyon zavaros. Zavartság. Kimerültség. Sok minden, és furcsa érzések. 

Vannak, akik dörömbölnek az ajtón, de feladják. Louis nem igazán tudja, mennyi az idő, vagy mikor kopogtattak utoljára az ajtón, de úgy gondolja, valószínűleg jobb lenne visszamennie a buliba. Így is tesz, de felmegy az emeletre miután bekukucskált a nappaliba. Úgy tűnik, a legtöbb ember ki ment az udvarra, de túl hideg van ahhoz, hogy Louis is velük tartson. Talál még egy fürdőszobát a folyosón, bemászik a kádba és hátradől. Pár perc múlva rájön, hogy nála van Liam cigarettás doboza, ezért rágyújt a rózsaszín zuhanyfüggöny mögött. 

Tudja, hogy valószínűleg nem kéne egyedül legyen Szilveszterkor, főleg nem egy bulin, szóval előveszi a telefonját. Bújócska, Niall, írja vigyorogva. Soha nem fogja ott megtalálni. 

Louis bizonyára bealudt, mert a következő dolog, amit felfog, az az, hogy valaki kinyitja a fürdőajtót és be is zárja maga mögött. Louis kikukkant a zuhanyfüggöny mögül, mire egy srácot talál. 

- Mit csinálsz? - kérdi fáradt hangon, de már kevésbé részegen. Sokkal éberebben érzi magát, mint eddig az egész bulin. 

A srác majdnem felkiált, és nekiesik a szemben lévő falnak, mire Louis felnevet. A másik fiú látszólag nagyon megijedt, de megnyugszik, amikor meglátja Louis-t a kádban. 

- Mit csinálsz, haver? - kérdezi. - Kibaszottul megijedtem. 

- Bocs - mosolyog Louis. A srác meglehetősen vékony, de szép szemei vannak. Jól néz ki. - Hé, te vagy az a művész srác. 

- Tessék? 

- A göndör barátja. 

- Zayn vagyok. 

- Pontosan! - A srác rákacsint. Ő is egy kicsit részegnek tűnik. - Pisilni fogsz? 

- Aha. 

- Befogom a fülem. 

Zayn nevetve megcsóválja a fejét, de ennek ellenére kicipzárazza a nadrágját. Louis becsukja a szemét, és arcát a kád hideg peremének dönti. Amikor a fiú végzett, lehúzza és megmossa a kezét. 

- Hé, tudod, hol van Niall Horan? 

- Az én Niallöm? Ismered a mókusomat? 

- ...gondolom. 

- Valahol. Lent. 

- Sokat segítettél - bólint Zayn. Louis nem biztos benne, hogy ez szarkazmusból mondta-e vagy sem. - Rendben. Nemsokára éjfél, csak mondom. 

- Ja... Küldj valakit, hogy levigyen a földszintre. Lehetőleg Limát. 

- Kit? 

- Liiima. Liam. 

- Payne? 

- Üh-hüm. 

Néhány másodperc múlva az ajtó már be is csukódik. Louis úgy feltételezi, ismét egyedül maradt. Valószínűleg simán felállhatna, de túl fáradt és valakinek segítenie kell neki. Louis azon van, hogy kijuttassa a focicsapatot a bajnokságra, úgyhogy nem csak udvariasság, hanem megtiszteltetés is lenne segíteni a csapatkapitánynak. 

Az ajtó pár perc múlva kinyílik, ezzel megszakítva Louis tűnődését, és úgy dönt, meg fogja kérni Liamet, hogy menyasszony stílusban vigye le, hogy a visszatérése még inkább extravagáns legyen. Fogadni merne, hogy már mindenki hiányolja. 

- Te nem Lima vagy - mondja szemöldök ráncolva, mikor felnéz. Határozottan nem ő az. 

- Nem. 

- Mit csinálsz itt? - csodálkozik nagyot nyelve. 

- Zayn mondta, hogy itt voltál. 

- Miért? 

- Mert barátok vagyunk. 

- Látni akartál? - kérdezi Louis, miközben a másik fiú átteszi a lábát a peremen, és bemászik a kádba. Nem válaszol, csak hátradől, és felhúzza a térdét Louis lábának két oldalán. 

Louis lassan beszívja a levegőt és hirtelen elbizonytalanodik. Harryvel ül a kádban, és egyszerűen csak nézik egymást. Olyan mintha az előző találkozásuk évekkel ezelőtt lett volna, de nem fog hazudni és azt mondani, hogy nem gondolkodott rajta. A kép az elmúlt héten beleivódott a feje hátsó részébe, és fogalma sincs, mit kezdjen vele. 

- Szóval - mondja végül Harry mély hangon. Olyan bizonytalannak tűnik, mint amennyire Louis érzései. 

- Szóval - mondja ő is. - Milyen... milyen a szünet? 

- Elmegy - biccent összeszorított ajkakkal. 

- Az jó. 

- Tiéd? 

A karácsony igazából egész nyugalmas volt. Ő és az anyukája egymaguk ünnepeltek, a nagyszülők pedig huszonötödikén jöttek. Nyugalmas, meghitt és kellemes volt, bár kicsit furcsa is. Lottie még mindig nagyon dühös volt, hogy kihagyta a karácsonyt Marknál, de azt mondta beszélt Fizzyvel (bár kemény tekintettel és jelentőségteljesen ráncolt homlokkal), aki azt mondta, meggondolja, hogy haza jön-e valamikor. Volt egy hosszú beszélgetése Jay-jel a vitájukról, illetve a munkájáról. Mérges volt, de megengedte, hogy megtartsa. Megígérték egymásnak, hogy ezentúl nincs több hazugság. 

- Elmegy, azt hiszem - válaszolja, miközben Harry ujjaira tapad a szeme, amivel a behajlított térdét vakargatja. 

- Részeg vagy? - kérdezi Harry mély hangon, és még mindig nem néz fel. 

- Egy kicsit. Te? 

Megvonja a vállát. Louis figyeli őt, és úgy gondolja, hogy... nincs jól. Hirtelen eltűnődik, hogy csak a buli ütötte-e ki, vagy valami más a baj. Mármint valami a szüleivel. Nincs joga megkérdezni, szóval nem teszi, pedig a képek Harryről, amint sírva állt az ajtajában, ott motoszkálnak a fejében. 

- Mennyi van? - motyogta. 

- Tizenegy ötvenhat. 

- Boldog Új Évet - mondja akadozva, és megforgatja a szemeit. 

Harry hátravetve a fejét gúnyosan felnevet. Véletlen beleütközik a mögötte lévő falba, mire Louis egy apró nevetésbe tört ki, és a tenyerét a szája elé teszi. Harry összerezzen és felnyüszít, ahogy megdörzsöli a feje hátsó részét. Louis mosolyogva megböki a belső combját a cipője orrával. 

- Mit csinálsz itt? - kérdezi nyersen. - Komolyan. 

Harry felpillant rá, megrázza a fejét és végül a falnak dönti. - Rohadtul fogalmam sincs. 

És ennek valahogy abszolút van értelme. 

- Akkor kit fogsz megcsókolni éjfélkor? 

- Azt akarod, hogy megcsókoljalak? - kérdezi Harry egyenesen a szemébe nézve. 

Louis megvonja a vállát. Nem akarja, hogy megcsókolja, csak... nem akar csók nélkül maradni. 

- Mennyi van? - kérdezi. 

- Tizenegy ötvenkilenc. 

Egy pillanatra elhallgatnak, majd Harry felsóhajt. Mély, esetleg kísérteties, hosszan tartó kimerültségnek hangzik. Louis látja őt a lábai között, ahogy a plafont bámulja. 

- Nem akarok egyedül lenni. 

Hát ja. Louis tudja milyen érzés. 

- Aha - suttogja vissza. 

Teljesen helyesnek érzi, amikor feltápászkodik a néhány kínos mocorgás és csúszkálás után Harry lábai között, és könyökét a fiú forró vállaira helyezi. Lenéz rá, Harry visszapislog. Louis hátra tűri a selymes haját, és kezeivel végigsimít az arcán. Harry nagyokat pislog, és van köztük valamiféle megértés. 

- Mennyi van? 

A fürdőszoba sarkában lévő órára pillant. Mielőtt válaszolhatna, hangos ujjongás tör ki kint, a buli többi résztvevője pedig az újévi kívánságait kiabálja. 

- Tizenkettő - súgja Harry. 

- Boldog Új Évet, Harold - mondja Louis, majd lehajol és megcsókolja. 

Csak egy-két másodpercig tart, de meleg és édes. Nem tart semerre sem, viszont Louis mégis lehunyja a szemeit és élvezi, ahogy Harry puha ajkai visszacsókolják. Nem jelent semmit, de mindkettőjüket megnyugtatja a maga módján. 

Egy-egy lélegzetvétellel válnak el egymástól, Louis hátradől és Harry szétvetett combjaira ül. Kinyújtja a kezét, és hüvelykujjával letörli a nyálat Harry alsó ajkáról, aztán felkel, kiszáll a kádból és bizonytalanul állva a lábain kimegy a fürdőből. 

**

Louis nem hall Harryről szilveszter után, a szünet hátralevő részében. Pár órával később lelépett a buliról, miután Niall rátalált valahol a nappaliban. A buli további részében sem látta Harryt, szerinte a fiú fent maradt az emeleten vagy visszament oda, ahol még azelőtt volt, hogy bement hozzá a fürdőszobába. 

Louis az utolsó héten leginkább pihen, Niallnél FIFA-ázik és néha találkozik Liammel is. Párszor elmegy futni, de igyekszik nem gondolni a szokásos edzéstervére. Ezen kívül Lottie-t is elkezdi vezetni tanítani. Az első két órán semmit sem csinálnak, csak egy elhagyatott parkolóban ülnek, és próbálja rávenni Lottie-t, hogy ténylegesen megmozdítsa az autó. Rángatózva, de sikerül, aminek az eredménye a motor lefulladása lesz, amikor elengedi a kuplungot. Eléggé mulatságos folyamat, és végül mindennél jobban elkezdenek nevetni, amit Lottie nagyon frusztrálónak talál.

Néhányszor Niall is velük tart, és valójában nagyon is segítőkész, miközben Lottie forgolódik a parkolóban. 

- Szerintem el kéne mennünk arra a kis útra az erdőnél - javasolja. - Készen állsz, Lotts.

- Tényleg? Louis nem engedett semmit ezen kívül eddig. 

Nos, Louis majdnem biztos benne, egyáltalán nem legális, hogy ő tanítson valakit vezetni. A rajtakapás, meg hát a haldoklás nem valami jó ötlet. 

- Jaj, ugyan már. Senki nem jár arra. Minden rendben lesz. Louis? 

- Legyen - sóhajtja. - De addig én vezetek. Cseréljünk. 

Lottie megforgatja a szemeit, de ennek ellenére engedelmeskedik. 

Végezetül nagyon jól megy. Louis még mindig tart attól, hogy a kis út tulaja majd megjelenik, ami nem lenne kellemes, hiszen magántulajdon meg minden. Azonban egyedül vannak, és Lottie fel-alá vezet a földes úton, és újra meg újra gyakorolja megállást valamint az indítást. 

- Lotts - mondja Louis számos hirtelen befékezés után. - Ha egy kicsit felengeded a féket, miután lenyomtad, akkor megálláskor nem törném ki a nyakam. 

- Bocsi - nevet. Újra beindítja az autót, előre hajt pár métert majd lelassít. - Így? 

- Jobb - bólint Louis és megdörzsöli a mellkasát, ahova bevág a biztonsági öv. - Talán el kellene kezdenünk nézegetni a vezetési gyakorlat szabályait. 

- Senki nem fog minket meglátni Lou. Nyugodj meg, minden rendben. 

Louis egy mérges pillantást vet Niall felé a válla fölött, mire észreveszi a telefont a kezében. - Ez az én telefonom? 

- Nem...

- Add ide. - Basszus.

- Nem a te telefonod, hanem...

Louis hevesen verő szívvel kitépi a kezéből a készüléket, majd megfordítja a kezében és észreveszi, hogy nem, ez nem az ő telefonja. Azonnal elönti a megkönnyebbülés és kifújja a bent tartott levegőt. 

- Neked meg mi bajod van? - kérdezi Niall tárgyilagosan. 

- Semmi. Ahj - vakarja meg a mellkasát, szemeivel pedig Lottie-t nézi, aki az előtte lévő útra koncentrál. Félénken rásandít Niallre. - Bocsánat - motyogja. 

- Mit hittel, mit csinálok? Olvasgatom az üzeneteidet? Amúgy is, mióta írsz bármi érdekeset? Az utolsó dolog, amit olvasni akarok az a focis beosztás, amit a csapatnak küldtél ki. Igen, tudok róla. A srácok a csapatban utálják, tudsz róla? - forgatja a szemeit Niall. - És mióta vannak titkaink... Héé! Lottie! 

- Bocsi! 

Louis nagyot nyelve, bűnbánóan megfordítja a telefont a kezében. - Ne haragudj. Nem tudom, mi ütött belém - mondja zavartan. - Na, várj. Akkor mit csináltál? Ez Lottie telefonja. 

- Mi van?!

- Az utat nézd. 

Niall önelégülten elvigyorodik. - Üzeneteket olvastam. 

- Niall!

- Az. Utat. Figyeld. 

- Louis! Az üzeneteimet olvassa! 

- Ki az a Martin, Lotts? - nevetgél Niall. 

- Senki. Olyan egy barom vagy, Niall...

- Állítsd meg az autót. 

- ...és meg foglak ölni. 

- Állítsd meg az autót!

- Habár kedvesnek tűnik. De azon gondolkodtam... 

- Komolyan mondom, ha nem állsz meg, mind meg fogunk halni! - ragadja meg Louis az ülést, és fájdalmasan szorítani kezdi. 

- Semmi sem történt. 

- Biztos? Nem is mondtam volna semmit, ha Louis nem kap rajta, de most, hogy ennyire védekezel, kíváncsi lettem. 

- Niall, egy segg vagy. 

- Állítsd már meg az autót! - kiabálja Louis, és végre, végre, Lottie rátapos a fékre. 

- Váó. 

- Fúú. 

Louis hátradől, teljesen leállítva a kocsit. - Ha ti ketten még egyszer veszekedtek az autóban, soha többet nem fogok vezetni veled, Lottie. Nem vagyok hajlandó kockáztatni az életemet. 

- Harminccal mentem, Louis, nyugalom. 

- Az tízzel gyorsabb. 

Lottie figyelmen kívül hagyva őt Niallhöz fordul. - Mégis hogyan szerezted meg a telefonomat? 

- Vannak kapcsolataim. 

Lottie megfordul, hogy komoran Louis-ra nézzen. 

- Hé. Én nem csináltam semmit. 

- Ja, láttad mennyire kiborult, mikor azt hitte, az övé volt. - Niall Louis-ra néz, ami őszintén bosszús és talán egy kicsit hideg is, Louis pedig összehúzza magát. 

- Ezt meg ne csináld még egyszer. 

- Nem ígérek semmit, húgi - vonogatja a vállát Niall. - Szóval randizol? 

Lottie elvörösödik, mire Louis összehúzza a szemeit. - Van pasid? 

- Nem! - kiáltja. - Még nincs - teszi hozzá. 

- Tizenöt vagy! 

- És te meg tizennyolc? Csak azért mert te stréber voltál általánosban, az nem azt jeleneti, hogy én nem randizhatok. 

Louis keresztbe fonja a karjait. Már mind kikapcsolták a biztonsági övüket, háromszög alakban ülnek, és mérgesen néznek a másikra. Louis Lottie-ra haragszik, Niall Louis-ra, Lottie pedig Niallre. 

- Mikor kezdődött? - kérdezi Louis ridegen. 

- Nem rég óta tart, Louis. Csak Szilveszterkor. 

- Megcsókoltad éjfélkor? - kérdezi Niall. 

Csend lett.

Louis kapkodja a levegőt. - Megcsókoltad?!

Lottie összehúzza a szemeit. - És akkor? Az emberek megcsókolnak másokat éjfélkor. Niall is megcsókolta Melissát! 

- Honnan tudod? - mondja szinkronban Louis és Niall, zavartsággal tarkított arccal. 

- Ugyan már, mindenki tudja. És Louis, csak azért mert te be voltál állva a faszba és megesküdtél a cölibátusra, az nem azt jelenti, hogy mi is így vagyunk vele. 

- Mi... Én nem... nem voltam beállva - hebegi. 

Lottie megforgatja a szemeit. - Louis, láttam Facebookon a képeket, hogy valaki ölében ültél és furán bámultad a saját kezedet. Úgyhogy de igen, nagyon is be voltál állva.  

- Nem egy fürdőkádban töltötted az éjfélt? - nevet fel Niall. Haszontalan rohadék. 

- Miért tesztek úgy, mintha soha nem csináltam volna semmit senkivel? - Erről nagyon nem kéne beszélgetniük, főleg nem Lottie-val. Vagy Niall-lel. Sőt, egyáltalán nem kéne erről beszélniük. Már csak azért sem, mert olyan dolgot mondana, amiről még álmodni sem mernének. 

- Soha nem volt még barátnőd - mondja Lottie. 

- Nem kell hozzá barátnő, hogy csinálj dolgokat. 

- Ugyan már, te nem fekszel össze csak úgy bárkivel - vonogatja a vállát Niall. - Ragaszkodó vagy. 

- Ez abszurd. - Tökéletesen elvan Harryvel, köszöni szépen. 

- Szóval akkor tényleg megcsókoltál valakit éjfélkor? - húzza fel a szemöldökét Lottie. Az arckifejezése túlságosan hasonlít Louis-éra, és érzi, hogy kezd felmenni benne a pumpa. Plusz, mégis hogyan sikerült ide jutnia? 

- Nem... nem ezt mondtam - húzza el a száját Louis, miközben azon van, hogy minél higgadtabbnak tűnjön. 

Nem jöhetnek rá, egyszerűen nem. Bele sem mer gondolni, mi történne, ha mégis. Louis Harryvel szexel. Egy fiúval. Nem szégyelli magát az miatt, ami utoljára történt, de biztos benne, hogy nem áll készen elmondani senkinek. Úristen, még azt sem tudja, mit mondhatna! Ha megkérdeznék, hogy meleg-e, nem tudná mi a rohadt válasz. Egyszerűen ntudja! Oké! Még csak magát sem ismeri. Érzi, ahogy az arckifejezése elernyed, mire beharapja a száját, ezzel elszántságot ültetve ki az arcára. Nem fog kiderülni. 

Lottie nevetve megcsóválja a fejét. - Fogadok, hogy erényövet viselsz, Louis. Tartogatod magad a házasságra? 

- Nincs azzal semmi baj - motyogja Louis visszafordulva a ülésben. Niall nem mond semmit, de Louis érzi a szemeit a nyakán. Érzi. Niall tudja, hogy van valami, még ha nem is tudja pontosan mi az. Louis egészen biztos benne, hogy nem fog semmit sem mondani, de rettenetesen bűntudata van és szégyelli magát, hogy eltitkol valamit a legjobb barátja elől.  

- Menjünk haza, jó? Megígértem apának, hogy besegítek a vacsorába - mondja Niall hátradőlve. 

- Cseréljünk - morogja Louis. 

**

Egyetlen nap maradt a szünetből. Louis nem lógott együtt Niall-lel a Lottie-val való incidens óta, aki mint kiderült, folyamatosan Martinnal írogat. Minden egyes alkalommal felragyog az arca, amikor pittyen a telefonja, és Louis azon kapja magát, hogy a saját telefonjára pillantgat, ami tökéletesen néma. 

Nem fog hazudni, Niall és Lottie folyamatosan emlékeztetik, hogy a focin kívül nem tud mást csinálni, és ez egy kicsit lehangolja. Tudja, hogy nincsenek tisztában a teljes igazsággal, mármint a munkájával és Harryvel, de akkor és szerencsétlennek érzi magát. Nem kell semmit sem csinálnia a szünet utolsó napján, mert nincs műszaka a boltban, és Niall is egy kicsit távolságtartónak tűnik, ami miatt Louis nem tudja hibáztatni. 

Erősen fejbe találja, hogy az utóbbi időben élete legfontosabb eseményei az elmúlt évben Harryt is érintették. Semmi sem éreztette ezt vele annyira, mint Harry, akármilyen érzések is legyenek azok. Az otthoni helyzete egyedül szenvedést hoz neki, és fogalma sincs, Harry milyen érzéseket fog kicsikarni belőle. Furcsán izgalmas, és nem tudja, hogy tetszik-e neki vagy sem. 

Szemei megint a telefonjára libbennek. Írhatna neki... De nem. Nem, nem teheti. 

Amúgy sem tudnának hová menni. Louis anyukája egész nap otthon van, és a konyhában olvas, Lottie pedig a nappaliban fetreng Louis-val. Nem tudná becsempészni, azt meg végképp nem lehet, hogy észrevétlenül szexeljenek. Kicsit hangosak tudnak lenni... Ráadásul nincs is annyira beindulva, annak ellenére, hogy már hetek teltek el azóta, hogy utoljára lefeküdtek Harryvel. 

Sóhajtva megfordul a kanapén, és becsukja a szemeit. Feltételezése szerint, igazán aludhatna egy kicsit. Egész éjjel fent maradni és pornót nézni nem tesz jót az alvási rutinjának. Nem csak azért csinálta, hogy megkönnyebbüljön, hanem csak... kíváncsi volt, mit tehetne, hogy teljesen kicsinálja Harryt maga alatta. És talán olyasvalamit akar csinálni, amivel lenyűgözi. Talán. 

Eltűnődik azon, hogy ez az egész csók dolog mit jelent. A focipálya után váratlan volt, és ha őszinte akar lenni, nagyon jó. Még mindig emlékszik Harry puha kezeire a nyakán és az arcán, miközben belecsókolt a szájába. Aztán ott van a szilveszteri csók. Rövid volt, de lágy is, és az egyetértés közöttük nyilvánvaló volt. 

Furcsa, de az egy kölcsönös affinitás pillanata volt. Nem szimpátia, csupán... Louis nem tudja, mi az. De valahogy számított. 

Nem akarok egyedül lenni. 

Aha. 

Louis végül korán elmegy aludni, hasában egy kis nyugalmatlansággal. Nem tudja miért, de az alvás olyan, mint egy megoldás, hogy megszabaduljon a hülye gondolataitól és a nyugtalanságtól a mellkasában. Csak este hét van, de jó éjszakát kíván az anyukájának is, és mondja neki, hogy majd találkoznak holnap délután. Lottie beszól neki azzal, hogy nagypapának nevezi, de Louis csak bemutat neki. 

Megmossa a fogát, majd bemászik a takaró alá egy kockás pizsama alsóban és egy fekete hosszú ujjúban. Egy kicsit fázik, mire halványan elgondolkodik, hogy nem-e kezd belázasodni. Elindítja a zenét a fülébe, és nyakig felhúzza a takarót. 

Louis hajnali egy után felébred. A Panic! At The Disco már nem szólt a fejhallgatójában, de csak azért, mert felváltotta a fülsüketítő csengőhangja. Felnyög és lerúgja magáról a paplant. A levegő, ami megcsapta egy kicsit hűvös, és rájön, hogy órákig összegömbölyödve aludt. 

- Mi van? - nyögi bele a telefonba, arcát a párnába préselve, és túl fáradt ahhoz, hogy belegondoljon, ki hívhatja ilyen későn. 

- Átmehetek? Kérlek. 

Harry az. A hangja már-már sürgető, egy kicsit rekedtes, és Louis-nak egyből beugranak a képek róla, amint az ajtaja előtt állt. Nem tud mást tenni, mint elmorogni egy rendbent, és igyekezni nem venni róla tudomást, hogy egy picikét kavarog a gyomra. 

Felül, és beletúr a kócos hajába. Mindenfelé eláll, de túl fáradt ahhoz, hogy zavarja és tegyen valamit ellene. Még csak nem is tudja, mit akarhat Harry. 

Tíz perc múlva már jön is az üzenet. Halkan lesiet a lépcsőn, miután leellenőrzi, hogy Lottie ajtaja be van-e zárva. Kipillant az ablakon, de nem látja Harry kocsiját. Talán gyalog jött. 

Kinyitja a bejárati ajtót és hunyorogva Harryre néz. A fürtjei kissé kócosak, hosszú lábait mackó nadrágba bújtatta, fent pedig egy zöld kapucnis pulcsit visel. Fáradtnak tűnik, de nem sír, amit Louis jó jelnek vesz. 

- Szia - mondja. 

- Szia - válaszolja Harry zsebre tett kézzel. Ez az egész majdnem olyan, mint legutóbb, ami most már nagyon távolinak tűnik. 

- Miért vagy fent hajnali egykor? Holnap iskola - mondja Louis alvástól mély hangon. 

- Nem tudtam aludni.

Louis arrébb lép, hogy beengedje, majd becsukja mögötte az ajtót. A fiú kilép a cipőiből, és a kezébe veszi őket. Tekintete végigsiklik Louis-n, és igen, Louis tudja, hogy az öltözéke nem éppen csábító; a pizsamája miatt a végtagjai kevésbé tűnnek határozottnak, mintha még mindig egy menő tinédzser lenne. Azonban sosem volt menő, hanem picikébb, mint bármi más. Harry szemei elidőznek a derekán. Louis igyekszik nem foglalkozni vele. 

Louis megfordul, és lassan mutatja az utat az emeletre. Hallja, amint Harry követi őt, és lassan bemennek Louis szobájába. Ahogy beérnek, Louis bezárja az ajtót és bemászik a paplan alá. Hallja, ahogy Harry kibújik a kabátjából és a cipőit a földre helyezi. Eltelik néhány pillanat, majd megérzi, ahogy az ágy besüpped mellette.  

Arcát a párnába nyomva megfordult, és a feje csak pár centire van Harryétől. Louis-nak fáznak a lábujjai. 

- Olyan vagy, mint egy bébi süni - motyogja Harry, és az ő hangjából is ki lehet venni az álmosságot. 

Louis bedugja a hideg lábujjait Harry vádlija közé, amitől a fiú összerezzen. Egyik kezét Harry szemeire teszi.

- Aludj. 

Amikor elveszi a kezét, Harry csukva tartja a szemeit. 

Louis egy pillanatig figyeli őt. Nem akarok egyedül lenni. 

- Aha - motyogja lágy hangon, de biztos benne, hogy Harry nem hallotta meg. 

**

Amikor Louis másnap reggel bemegy a terembe, Harry egyből elkapja a tekintetét. 

Hat óra után keltek Louis ébresztőjére. Harry haja az alvás miatt kócos volt, hangja rekedtes, mégis lágy. Louis-nak vissza kellett fognia magát, hogy nehogy beletúrjon a hajába. 

- Elviszel suliba? - kérdezte Harry ártatlanul pislogva. 

- Felejtsd el - mondta Louis ellökve őt magától az ágyon. Harry megragadta a paplant és egy burritóba tekerte magát. - El kell vinnem Lottie-t, szóval muszáj lelépned, mielőtt felkel. 

- Nem akarok - sértődött meg Harry. - Haza kell gyalogolnom az autómért. 

- Egy váltás ruhára is szükséged van. 

- Kölcsön kérhetem a tiédet? 

- Nem is lennének jók rád - kötekedett Louis. - Kinyújtanád őket. 

- Nem is - sóhajtott fel Harry sértődötten, majd kicsomagolta magát a paplanból. Felkelt, és végigmérte Louis csupasz lábát és mellkasát. Csak egy bokszerben volt, és Louis összehúzott szemekkel követte Harryt a fiókokig. A fiú nagy rendetlenséget csinálva válogatni kezdett a ruhái között, mire Louis hangosan felnyögött. 

- Hagyd már a fiókjaimat!

- Ne nyafogj. Hé, ez jó lesz - tartotta fel Louis kék ingét, amit csak akkor szokott használni, amikor ki kell rittyentenie magát. Egy kicsit nagy volt rá, szóval úgy gondolta, Harrynek jó lesz. 

- Jó, de utána mosd ki. 

- Jó, jó, anyu. - Harry felhúzta a karjaira a ruha ujját, és Louis szeme megakadt azon, hogy az azok vége meg volt csavarodva. Harry kicsit megrántotta őket, hogy rendbe hozza. - Kell nadrág is. 

- Na nem, nem kérheted el a nadrágomat. 

- Szerintem ez jó lesz. 

- Az az enyém - tépte ki a kezeiből a fekete farmert, és a kezében tartotta, miközben letolta a pizsama alsóját. - Ne nézz már. 

- Teljesen meztelenül állsz előttem. Nem fair azt mondani, hogy nem nézhetek. 

- Én testem, én szabályom. 

Harry, kezeivel még mindig Louis fiókjában turkálva megvonta a vállát. - Jó. Akkor inkább csak becsukom a szemem és elképzellek meztelenül. 

- Terápiára van szükséged. 

- Neked meg rendbe kell szedned a hajad. 

Francba. 

Louis megnézte magát a tükörben. Tényleg meg kell csinálnia. Bement egy fésűért a fürdőbe, és útközben egy sötét pillantást küldött Harry felé. Azonban kevesebb, mint egy perc múlva, a fiú besétált a fürdőszobába és a mosdókagylónak szorította Louis-t. Észre vette, hogy a fiú Louis fekete farmerját viseli; túl rövid, túl szűk. 

De miközben Louis bosszúsan fújatott, Harry csak vigyorogva benyúlt a szekrénybe, mellkasa pedig lágyan hozzáért a hátához. - Ez a fogkefe a tiéd? 

- Igen, miért... Ne! 

Harry az erős karjait a derekára szorította, és szorosan tartotta őt a csípőjénél. Ellökte Louis kezeit, és letette a fogkefét a mosdókagyló szélére, hogy tegyen rá egy kis fogkrémet. 

- Undorító - nyafogott Louis, amikor Harry bevette a szájába. 

- Már nem tehetsz ellene semmit - vigyorgott Harry tompa hangon. 

- Dehogynem - morogta Louis, és elkezdett forgolódni Harry karjaiban, miközben a körmeit a karjába mélyesztette. 

Harry igyekezett mozdulatlan maradni, de ahogy már mondta, Louis egy "izgő-mozgó apróság". Végül a padlón kúszva kötöttek ki, és Harry nagy kezei lefogták Louis-t. 

- Miért? - mondta Harry, miközben zihálva a földön feküdtek. 

- Nem tudom - mondta Louis. Valójában fogalma sem volt, miért civakodtak egy fogkefe miatt, de... - Akarom a fogkefémet. 

- Oda adom, ha végeztem. - A fogkrém lecsöpögött az állára. 

Louis odahajolt, fogai köze vette a fogkefe végét és kivette Harry szájából. 

Harry hitetlenkedve nézte, és Louis belül eltűnődött, hogy mégis miért viselkedik ilyen hülyén. Valójában mit csinál? Kiköpte a kefét a szájából, és hallotta valahol a bal oldalán landolni. 

- Ez meg mi volt? - kérdezte Harry. 

- Őszintén nem tudom. 

A másik fiú találkozott a tekintetével, és egy pillanatra mintha egy kicsit... gyengédnek tűntek volna. - Szeretnél hozzá fogkrémet? 

- Mi? 

Harry megcsókolta. Fogkrém. Undorító volt. 

Louis visszahozza magát a valóságba, miközben Niall a karjánál fogva rángatja őt a terem hátsó részében lévő padokhoz. Azonban nem tudja megállni, hogy ne tartsa Harryn a szemeit. Louis ruháiban van, puha haját pedig a füle mögé tűrte. Találkozik Louis tekintetével, mire csak ártatlanul pislog. 

Normál esetben Louis azt feltételezné, valami baj van, hogy Harry tervez valamit, de most... nem biztos benne. Itt valami történt, gondolta.

**

Feltételezése szerint valami történt. Harry a meglepi ottalvós bulija után egyre gyakrabban megy, főleg késő este. Louis eleinte gyakran mérges, amikor nem Harry mellett ébred, és nem ejtenek meg egy gyors reggeli menetet a paplan alatt. Végül ez egy szokássá válik. Amikor Harry ott marad, reggel kioson, majd találkozik a tekintete Louis-val az osztályteremben. Louis még el is kezdte felhordani neki a reggelit. Ez egy nagyon-nagyon rossz szokás, de hát etetni kell a gyereket. 

És a csókolózás. Már az is egy dolog kettejük között. 

Miután a lehető leghalkabban agyonverte Harryt, amiért fogkrémet csókolt a szájába, elkezdik többször csinálni. Csókolóznak, és egyáltalán nem rossz. Valahogy jobbá teszi a szexet. Kevésbe fizikai jellegűvé, és jobban... meghittebbé. 

Nem is számít igazán. Ez csak egy dolog, amit csinálnak. 

Azonban Louis bevezet néhány szabályt. Például, 13.: Harry csak a kulcscsontja alatt harapdálhatja és szívhatja. Emiatt a fiú gyakran nyafog és reklamál, de Louis nem fog kibírni még egy garbós napot. 

A fociedzések újra elkezdődtek. Amióta a szezon csak kevesebb, mint két hónap múlva indul, az órák nem olyan kimerítőek már. Jól megy, és Louis eléggé meg van elégedve. Szerinte a fiúk is így vannak vele, mert sokkal jobban szórakoznak edzésen, és a csapat is jóval összetartóbb lett. 

Még az edző is szokatlanul boldog, és egyre többször egyetért Louis döntéseivel. Úgy tűnik, Harry sem bánja, ő is benne van. 

- Jó kis tanév, Louis - mondja kedden Abrahams Edző, csak pár napra január végétől. Megpaskolja a hátát, mire Louis halványan elmosolyodik, örömbuborékkal a mellkasában. - És jó rátok nézni Harryvel. Ezer éve nem láttalak titeket veszekedni. Rendes haver, nem? - kacsint, tudván, hogy nagyon eltúlozta. - Jó, jó - hümmögi, majd elmegy, hogy befejezze az edzést, miközben Louis gyomra összeszorult. 

Igaza van. Ezer éve nem veszekedtek nyilvánosan. Meg amúgy szünet előtt sem. Most, hogy belegondol, hetek óta nem veszekedtek rendesen. Hirtelen rádöbben, hogy a Louis ágyában történő játékos bunyókon és viccelődéseken kívül nem volt semmi közöttük. 

Mi is történik pontosan? 

A gondolatai nagyon rossz irányba tartanak, és el akarja őket pusztítani. Ő és Harry nem barátok. 

Elsötétednek a szemei, ahogy meglátja pár méterre odébb Harryt, amint Lee-vel labdáznak. Na, nem - gondolja, és megragad egy labdát. Egyáltalán nem barátok. Feldobja a labdát, és hagyja, hogy pattanjon egyet, mielőtt Harry irányába rúgja. A lapockáját találja el, amitől a hátához kap a kezével. 

- Mi a fasz? - szól oda neki. 

Louis bemutat neki, miközben nagy léptekkel elmegy. 

Ő és Harry nem barátok. Habár tudhatta volna, hogy ennek a dolognak kettejük között csúnya vége lesz. Ha az edző észrevette, akkor mindenki másnak is tudnia kell. A pulzusa lüktet, és mindenhol bizsereg. Senki nem tudhatja. Senki. 

Louis éppen a kocsijához tart a parkolóba, amikor lépteket hall meg maga mögött a járdán.

- Miért rúgtál meg? - kérdezi Harry, hangjából tisztán ki lehet venni a haragot. 

- Csak úgy - morogja Louis. Basszus, az emberek meg fogják tudni. Kurvára meg fogják tudni. 

- Idióta - húzza össze a szemeit Harry, amint utol éri néhány lépéssel a bal oldalán sétálva. 

- Baszd meg! - ismétli meg Louis mogorván. 

- Mi bajod van? - kérdezi Harry, de nem tűnik meglepettnek. 

- Baszd meg, ennyi. 

Harry mérgesen nézi. - Dettó - mondja. 

Louis megtorpan, és az összes harag elszáll belőle, ahogy pislogva odafordul a másik fiúhoz. - Ki a faszom mondja azt, hogy "dettó"? - kérdezi szinte megzavarodva. Mégis mi a faszból van ez a fiú? 

Harry elfintorodik és befordul a város felé tartó járdára. A vállára akasztja a táskáját, és a pulcsija zsebébe dugja a kezeit. A kép feltűnően ismerős. 

- Várj - mondja Louis összezavarodottan. - Sétálsz? - rázza meg a fejét elképedten. Nem aludt Louis-nál múlt éjjel. 

- Igen - mondja Harry a válla fölött, folytatva a sétát. 

- Mi a fasz? Miért? 

- Szeretek sétálni! - A hangja elutasító és védekező, de Louis tudja, hogy ez nem igaz, így összevont szemöldökkel követi a szemével. Nem nagyon tudja, mi ez, de Harry nagyon... érzékeny néha. Nem az van, hogy elvárja a halálos ellenségétől, hogy ossza meg a legféltettebb titkait, vagy ilyesmi, de eléggé idegesítő a tudat, hogy valami baj van. Néha eltűnődik, hogy vajon tudja-e, mi az a valami? Felsóhajt. 

- Elvigyelek? - kérdezi, és egy körültekintő pillantás és ígéret után, hogy nem beszél sokat, Harry már az autó anyósülésében ül, és haza felé tartanak. 

Sötétedik, a nap pedig még mindig nem marad fent az edzés utánig. Az utcai lámpák és a házakból kiszűrődő fények az egyetlenek, amik megvilágítják az utcát. Nem beszélgetnek, részben azért, mert Louis úgy érzi, Harry nincs abban a hangulatban, részben pedig azért, mert nem tudja, mit mondjon. Eléri Harry utcáját, és a szemöldökét ráncolja, amikor meglátja a fiú autóját a felhajtón, és még két fényes másikat, amik a garázs előtti padkánál parkolnak. 

- Szóval itthon vannak a szüleid - jegyezi meg. 

Harry felkapja a fejét, hogy egy pillanatra ránézzen, majd megfordul és lágyan elmosolyodik az utcára néző háza ablaka felé. Ég a lámpa, és Louis szerint valaki mozgolódik bent. Nem érti, Harry miért ragaszkodik a sétához, amikor a szülei is fel tudják venni, vagy mi a francért nem vezeti a saját luxus autóját reggel, ha már van neki. 

Louis kérdően felvont szemöldökkel figyeli őt. Harry közömbösen vissza néz rá, zöld szemei elmélkedőnek tűnnek. Aztán egyetlen szó nélkül kiugrik az kocsiból, és Louis szótlanul követi őt a szemével, amint megkerüli a járművet és feltépi Louis ajtaját. 

- Dettó - mondja, miután kirántja Louis-t, és a háttal az előtte lévő autónak nyomja. 

- Dettó? 

- Dettót mondtam. 

Louis haragosan nézi. - Ne mond, hogy dettó. 

- Dettó. 

- Hagyd abba. 

- Úgy hangzik, mint a dákó. 

- Nem. 

- Dettó. 

- Harry...

- Dettó. 

- Ne mond már, hogy dettó. 

- Dettó. 

- Te komolyan azt mondtad... édes istenem, ennek a beszélgetésnek semmi éreleme! - kiáltja ingerülten Louis. Megcsóválva a fejét beletúr a hajába. Azonban megakad a szeme Harry házának ablakán, ahol egy kis mozgást vél felfedezni. Felismeri Harry édesanyját, a nő pedig bizonytalanul mosolyog és egy aprót int. Harry látja, ahogy Louis tekintete megdermed egy másodperce, majd megfordul, hogy rápillantson az anyjára.

Harry nem int, vagy mosolyog vissza, ahogy Louis várta, helyette megragadja Louis-t a nyakánál és egy forró csókot nyom az ajkaira. 

Abban a pillanatban Louis nem tudja értelmezni ezt a tettet; egyedül Harry kezeit érzi a nyaka körül, heves ajkai pedig nedvesen olvadnak a sajátjába. Harry lágyan a mögöttük lévő autónak szorítja őt, combjait kényelmesen az övének nyomja. Érzi Harry táskáját a földön a lábánál, de leginkább csak azt, hogy a fiú fürtjei csiklandozzák a homlokát, és hogy milyen puhák az ajkai. 

- Mit csinálsz? - motyogja idegesen. - Anyukád... - Valahogy a félelmet, hogy kiderül, enyhíti, ahogy Harry kezei megérintik az állkapcsát. 

- Ne aggódj - mondja halkan a szájába Harry. Louis valahogy megbízik benne, majd Harry megpuszilja az állkapcsát, miközben a kezeivel a derekát szorítja. Forró és szenvedélyes, de nem úgy, hogy Louis le akarná tépni a ruháit, viszont ahhoz elég, hogy azt kívánja, egy kicsit tovább tartson. 

Harry a kocsinak nyomva csókolja, ami óráknak tűnik, kezei pedig gyengéden bejárják a felső testét, és vagy a szájába nyal, vagy apró puszikkal lepi be a telt ajkait. Olyan... tinédzser érzés. Vagy mint egy film, ahol összejönnek egy pár órára, csak azért, mert nem tudnak betelni. Ez nem az, de olyan érzés. Ebben a pillanatban. Nem, mint a való életben. Mármint...

Tök mindegy. 

Amikor Louis végre kinyitja a szemét, Harry még egyszer utoljára szájon csókolja, majd a hüvelyk és mutató ujja közé fogja az állát. Louis csak vissza néz a szemébe, és egy pillanattal később Harry megpöcköli az orrát egy apró vigyor kíséretében. Louis a szemét forgatja, aztán a fiú felkapja a táskáját a földről és beront a házba, ahol az anyukája már nem látszódik.

Louis összevont szemöldökkel tart haza felé, és még mindig érzi Harry ajkának érintését a száján, illetve a keze tapintását a derekán és a nyakán. Kénytelen bevallani; nagyon-nagyon szereti Harry kezeit. 

Az a baj, hogy így nem szoktak csókolózni. Nem azért csókolóznak, hogy csak csókolózzanak. Szex közben szoktak, vagy ha bosszantani akarják egymást, vagy amikor "nyájas" beceneveket aggatnak a másikra. Nem szokták tizenöt percen keresztül ezt csinálni egy autónak dőlve, mint valami bájos rom-comban. 

Louis azonban nem tudja, mi volt ez. Meglehetősen biztos benne, hogy nem csak a csók kedvéért csókolóztak. Harry anyja látta, és Louis biztos benne, hogy ezzel Harry is tisztában volt. Louis rájön, a fiú akarta, hogy az anyukája meglássa. 

Bízik benne, hogy Harry tudja, a nő nem fog semmit sem mondani, de a gondolat, hogy fiú csupán azért csókolta meg Louis-t, mert az anyukája látta, és hogy megmutassa az igazságot, szörnyen nyugtalanító. Leginkább talán azért, mert Louis-nak tetszett a csók. 

Úgy dönt, hogy inkább nem vesz róla tudomást. 

**

Esik az eső, és Louis hallja, amint az esőcseppek az ablaknak csapódnak. Péntek, kora reggel van, és egyáltalán nem akarja elhagyni az ágyát. Még Harryt sem kérdezte meg a csókról, pedig már napok teltek el, de olyan felmelegedetten és kényelmesen érzi magát a paplanba burkolva, miközben Harry gyakorlatilag árasztja mellette a hőt. 

Louis odafordul és lágyan megböki az oldalát. 

- Mi van? - fújtatja és elfordítja a fejét, arcát pedig beletemeti a párnába. 

Louis egy pillanatra ránéz. Olyan nyugalomérzet van körülötte, amit még sosem látott. Elégedettnek, álmosnak és gyengédnek látszik. Louis valahogy rájön, hogy Harry szívesen alszik a házában, itt, az ágyában. 

- Kelj fel - mondja, újra megbökve az oldalát. - Iskola. 

- Nem akarok menni - motyogja Harry és arrébb üti Louis kezeit. Louis ismét megpróbálja megbökni, mire a kezeik egy kis harcva keveredtek, és Harry mérgesen belenyög a párnába, miközben Louis igyekszik felébreszteni. Végül Harry megragadja a karját, lenyomja őt a matracra, és rámászik. Louis-nak elakad a lélegzete és felnyög, ahogy mellkasukat összesimítva Harry ott terpeszkedik rajta.

- Mennünk kell iskolába - mondja Louis. 

- Nem, nem kell. Rajtad vagyok. Nem tudsz mozogni. - A hangjában keveredik a rekedtesség és az álmosság, aminek az eredménye nagyon is csábító. 

- Mennünk kell iskolába - ismétli meg Louis. 

- Nem. Edző úgyis le fogja fújni az edzést, mert esik. És nincs ma este meccs. - A lélegzete csiklandozza Louis kulcscsontját, lábait pedig forrónak érzi a sajátjai közt. 

- Órák. 

- Nem fontos. Maradjunk itt - mormogja, és ajkai megrándulnak, ahogy felemeli a fejét. - Szexeljünk egész nap. - Rettenetesen csábító, úgy ahogy van. - Anyukád egész nap munkában lesz, igaz Lou...? - suttogja. - A húgod lelép suliba, meztelen leszel, én is meztelen leszek... különleges nap. 

- Harry...

- Dugj meg. - Nedves ajkai végigsimítják Louis állkapcsát, és a forróság csak úgy árad a testéből. Kezei felcsusszannak Louis vállaira, és a nyakát markolják, miközben hüvelykujjaival az állkapcsát simogatja.

- Harry. 

Feljebb hajol, és nedves ajkakkal megcsókolja, Louis pedig nem tudja elhinni, hogy ezt csinálják, miközben a húga már valószínűleg ébren van a másik szobában. Leginkább meg azt nem tudja elhinni, hogy úgy csókolja Harryt, hogy közben a fiúnak reggeli lehelete van, és ott van még a párna lenyomata az arcán. 

Harry egyből belejön, Louis kócos haját az ujjai közt hátratolva felcsúszik és fölé térdel. A térde Louis combjai között van, és Louis egy kicsit szédül, ahogy Harry az alsó ajkát szívogatja. 

Harry egy pólót visel, és Louis a kezeivel megszorítja a csípőjét, mielőtt a felsője alá vezetné őket. Kezei végigsúrolják a hátát, és egy picikét felnyög, ahogy a fiú engedelmesen hozzásimul. Harry megszívja az állkapcsát, és amikor egy kicsit meg is harapja, Louis a csuklója köré kulcsolja a kezét, és átfordítja magukat, hogy a matracba nyomja őt.  

- Szeretsz harapni, igaz? - motyogja, Harry kezeit a feje fölé kulcsolva. 

Harry nem válaszol, csupán félig lecsukott szemmel felemeli a csípőjét, és Louis nem is vár tovább. Lábait szorosan Harryé közé teszi, ezzel összenyomva a csípőjüket. Feltolja Harry pólóját a hónaljáig, és fogait végig húzza a mellkasán. 

- Úristen. 

Louis hevesen felkapja a fejét, miközben kezei még mindig Harry meztelen mellkasán vannak. 

- Jézusom, Louis. Nem tudtam, hogy bejönnek a focisták. - Lottie az. Tágra nyílt szemekkel és ledöbbenve áll az ajtóban. 

Oh. 

2021.10.26.