- A kurva száját! - kiabálja Louis tágra nyílt szemekkel a tükör előtt, Harry vasárnapi látogatása utáni reggelen. - Baszki! - sziszegi előredőlve a nyakát vizsgálva, ami tele van lilás foltokkal. Úgy néz ki, mint akit egy baseball ütővel nyakon vágtak volna.

Louis morgolódva a komódhoz trappol, és ingerülten turkálni kezd a fiókban. 

Kibaszott Harry. Rohadék. Egy kurva rohadék. Ezt szánt szándékkal tette. Ő egy szörnyeteg. Egy gonosz szörnyeteg, aki besurrant Louis zuhanyzójába, és valószínűleg arra használta a pillanatot, hogy bosszút álljon, amiért múlt héten haragudott Louis-ra. Louis nem tudja elhinni, hogy lenyelte neki. 

Faszfej. 

Megtalálja a pulcsit, amit keresett, és a tükör előtt feltartja maga elé. Nem is tudja, miért van meg neki ez a ruhadarab. Mogorván megcsóválja a fejét, közben gondolatban villámokat szór a szeméből. Meg fogja ölni Harryt az edzésen. 

**

- Miért van rosszkedved? 

Louis teljes testével megfordul Niall mellett a könyvtárban. - Mi? - sziszegi. - Ez egy garbó. Még nem láttál ilyet? 

- De... csak nem rajtad - jártatja a szemeit Louis-n. 

- Hát, hideg van, jó?

- Annyira azért nincs. 

Louis egy elhallgattató nézéssel felpillant rá. Békén hagyná már? Louis ezt nem önszántából csinálja. Harry hülye, kibaszott szívásai nyomai beborítják az egész nyakát. Ez az ő hibája. Louis-t nem érdekli, hogy mi az oka annak, hogy tegnap elment hozzájuk... ami nagyon-nagyon furcsa volt, és ezt örökre tudomásul sem fogja venni, azzal a ténnyel együtt, hogy Harry lenyalta Louis élvezetét a hasáról... az egyetlen dolog, ami érdekli, hogy kidolgozzon egy tökéletes tervet, hogy hogyan fogja seggbe rúgni. 

- Ne bámulj már - mondja Louis, mert folyamatosan érzi magán Niall szemeit. 

- Ezt csak... nem igazán tudom felfogni. 

- Hideg van. Oké? Törődj bele. 

Niall felsóhajt mellette. - Jó. De akkor is látom rajtad, hogy rosszkedved van. És ezt nem fogom elfelejteni. 

Louis meg fogja ölni Harryt. 

Ezután megpróbálnak tanulni. Louis még mindig nem fejezte be az angol feladatát, és ma már kapott kettő újat másik tantárgyakból. Javítania kéne az időbeosztásán, de tele van. Holnapra kell beadni a matek háziját, aminek még neki sem állt. Ezzel együtt van egy késői műszaka a fro-yoban, ami kicsit sem segít. Ezt be kell, hogy fejezze. 

- Hé - mondja Niall pár perc csönd után. - Nem nagyon lógtunk együtt egy ideje. Vagyis sulin kívül. 

Na, ez meg a másik. Valahogy mindent Niall elé helyezett, ami miatt szörnyen érzi magát. Egyszerűen csak túl sok dolga van, és elhanyagolni a legjobb barátját volt a legutolsó dolog, amit szerettet volna, de mégis megtörtént. 

- Nagyon sajnálom haver - mondja Louis őszintén. - Elég elfoglalt voltam az utóbbi időben. - Nem talált valami jó kifogást. 

- Tudom - mondja Niall könnyedén. Kezével megütögeti és megszorítja Louis felkarját. - Semmi baj. Csak hiányzol, Lou.

- Aw, Niall - viccelődik Louis, de komolyan mondja. - Te is hiányzol, haver. 

- Jó - vigyorog a barátja. - Akkor mi lenne, ha pénteken átmennék, rendelnénk pizzát Lottie-val, és filmeket néznénk, úgy mint régen? - mosolyog önelégülten. - És akkor beszélek a kapcsolataimmal, és szerzek egy kis füvet. 

Louis lágyan mosolyogva megcsóválja a fejét. - Nem szoktam füvezni, Niall. Tudod. 

Megforgatja a szemeit. - Ha te mondod, Tommo. 

- Az még azelőtt volt, hogy elkezdődött a szezon. Nem drogozhatok. Formában kell lennem minden nap - fogja meg a halántékát. 

- Most ért véget a bajnokság - feleli Niall a kezét lóbálva. - Ugyan már, nemsokára itt vannak az ünnepek, és meccsek sem lesznek márciusig. - Louis ránéz egy pillanatra. Niall meglöki a vállát az övével. - Szerzek a kedvenc gin-edből is...

Louis elmosolyodik. - Rendben, te fasz. De nem a házban. Anya orra olyan akár egy kopónak. Azt is észre venné, ha csak sima cigit szívnánk órákkal ezelőtt. 

- Tudom. Ezért is fogjuk a kocsimba csinálni - kacsint, mire Louis megcsóválja a fejét és folytatja a tanulást. 

**

A foci edzés jöttével, Louis-nak már elege van. A garbó gallérja dörzsöli a nyakát, és teljes testével kell mozognia, hogy a véres szívás nyomok ne látszódjanak, amitől nagyon nevetségesen néz ki. Reggel felfelé állította be a haját, amitől úgy érezte magát, mint valami gazdag Ralph Lauren-es ember, aki még a drága napszemüvegét is ötven-fontosokkal törölgeti.

Ahogy belép az öltözőbe, rájön, hogy magán kell hagynia garbóját az edzős kabátja alatt, hiszen az nem takarja el eléggé a nyakát. Az elsők között ér be az öltözőbe, így gyorsan felveszi a focis cuccát és kisiet a pályára, majd ledobva a táskáját a nyirkos fűbe, elkezdi futni a köröket. 

Nagyon rossz pulcsiban edzeni. Állandóan felcsúszik a derekánál, és emiatt gyakran lejjebb kell húzogatnia, és a felhevült bőre miatt nagyon viszket. Élve fogja megnyúzni Harryt!

Végül, amikor Harry és a többi fiú a pályára érnek, Louis odalép azzal, hogy tartanak egy csapatkapitány megbeszélést. Harry a szemét forgatja, ahogy Louis elküldi a többieket bemelegíteni, majd megragadja a fiú kabátját és a pálya szélére rángatja. 

- Most meg mi van? - sóhajtozik Harry.  

- Mi az, hogy "mi van"? - sziszegi Louis, öklével a fiú mellkasába célozva. Harry hátrahőköl, épphogy elkerülve az ütést, és felháborodottan felmordul. Louis elfintorodva kicipzárazza a kabátját, és megragadja a gallérját, hogy lehúzza.  

Harry szemei a torkára szegeződnek, az arckifejezése pedig egyből önelégülté változik. Kinyújtja a kezét Louis nyakához, ujjbegyei lágyan megérintik a lilás foltokat. Csodálttal nézi munkáját, majd amikor ezt Louis észreveszi, azonnal rácsap a kezére. 

- Akkora egy pöcs vagy! Fel tudod fogni, hogy mennyire megterhelő volt ez egész nap? Na, ezért ne csináljunk ilyeneket!

- Milyeneket? 

- Csókok és... egyéb dolgok. Benned nem lehet megbízni. Már akkor rá kellett volna jönnöm, hogy valami hülyeséget fogsz művelni, amint beszálltál a zuhanyzóba. Mi van, ha valaki meglátja? 

- Mi van ha csak meg akartalak jelölni? - mondja nyugodt hangon Harry. 

- Ja oké. Hm, úgy érzem, keresztül akarok menni rajtad egy autóval... szóval, meg kéne tennem? - csóválja a fejét ingerülten Louis. - Kedves voltam veled tegnap, de te mégis bosszút álltál és a bőrömbe vájtad a kibaszott fogaidat. Te hálátlan fasz, lenyeltem neked!

- Tudom - mondja Harry szikrázó szemekkel. - Nevetségesen szexi volt. - Felemeli a kezét, hogy újra megfogja Louis torkát, mire az hátrább lép, és egy figyelmeztető pillantást vet felé. 

- Hihetetlen vagy. 

- Az hihetetlen, hogy hányszor húztál félre foci közben, hogy megfenyegess. 

Louis összehúzza a szemeit. - Ha nem késztetnél arra, hogy meg akarjalak ölni, akkor nem kéne. 

- Szerintem pedig tetszik neked - vigyorog ártatlanul pislogva. 

Louis fel fog robbanni. - Nem... Mi a faszt csinálsz? 

Harry keze a derekára csússzan, ezzel közelebb szorítva magát Louis-hoz... nyilvánosan. Beharapva az alsó ajkát néz le rá, és nem, nem, nem. Louis rémülten eltolja magától. 

- Harry! - sziszegi mérgesen, és lecsapja Harry karját, ami már a mellkasa felé kúszik.

- Nagyon jól nézel ki ebben a felsőben. Az arccsontod... Amikor beszélsz, majdnem ugyanúgy néz ki, mint amikor leszoptál. - Megint közelebb megy, mire Louis erősen ráteszi a kezét a mellkasára, hogy távolabb tartsa. 

- Le akarsz bukni, vagy mi? Halálvágyad van? Mert ha felfedsz minket, meg fogok bizonyosodni róla, hogy már tizenkilenc éves korod előtt a sírban végezd. 

- Hányszor ígérted már meg, hogy véget vetsz az életemnek? Szerintem inkább meghalok...

- Szia, Louis! 

Harry félbehagyja a mondatát, és riadt szemekkel felnéz. Louis megfordul, és egy lányt vesz észre, aki csak úgy valamiért odaköszönt neki mögülük. 

- Ó, Harry - mondja. - Nem tudtam, hogy barátok vagytok... - dönti oldalra a fejét. 

Louis azonnal leengedi a kezét Harry mellkasáról, és hátra lép. - Nem vagyunk.

- Rohadj meg, Jasmine. - Harry hangja rideg, arca pedig keményebb, mint amilyennek Louis valaha látta. Még akkor sem volt ilyen, mikor még nyár előtt Louis-t pofán vágta. 

- Váó, kedves - mondja felhúzott szemöldökkel a lány. Keresztbe fonja a karjait, és Louis ráncolni kezdi a homlokát. Várjunk csak, az a neve, hogy Jasmine? Hűha, Louis nagyon le van maradva. 

- Nem érdemled meg. Szörnyű ember vagy. 

- Harry! - Louis-nak eláll a lélegzete. Harry általában mindenkivel kedves, Louis-t kivéve. Mindig tiszteletteljes a nőkkel szemben, így ez a viselkedés határozottan nem vall rá. Jasmine kedves volt Louis-val, és nem érdemli meg Harry szavait, aki most rettentő idiótán viselkedik. 

Azonban senki nem mond semmit, amitől egyre csak nő a feszültség. 

- Mindegy - próbálkozik Louis, hogy elterelje a több, mint zavarba ejtő kínos feszültséget. - Mit csinálsz itt? - kérdezi a lánytól barátiasan. 

- Láttalak, szóval gondoltam ide jövök köszönni - mosolyog. 

- Ja - mosolyog vissza Louis is. 

- Hát neki nincs ideje beszélgetni - avatkozik közbe élesen Harry, és megragadja Louis kabátját. - Edzésünk van. 

Louis lelöki magáról Harry kezét. - Bunkó. 

- Nem érdemel többet. 

- Nem kéne így beszélned velem - mondja Jasmine szúrós szemekkel, miközben Louis teljesen elveszti a fonalat. - Ennél több eszed van, Harry. 

- Konkrétan egy söpredék vagy ezen a földön! - vág vissza Harry, majd a fejét rázva megfordul és elsétál. 

Louis képtelen ezt elhinni. Látja, ahogy Jasmine beharapja az ajkát, és most ő maga az, aki megragadja Harry kabátját és visszahúzza. Mielőtt azonban bármit is mondhatna, Harry kezei megtalálják a mellkasát és visszalökik a fűbe. Louis vadul felpattan a földről, és egy sietős bocsánatkérés után Jasmine-től Harry után ered, aki most rohadtul úgy viselkedik, mint egy elmebeteg. 

- Neked mégis mi bajod van?! - kiáltja. 

Válaszul Harry csak bemutat, majd eltűnik az öltözők felé. 

Louis feladja. Fogalma sincs miért, de Harry egy instabil roncs. Nem érti, hogy ez az erőszakos kirobbanása honnan jött. Egyedül arra tud gondolni, hogy a fiú csak úgy lelépett edzésről, komolyan bipoláris, és szemmel láthatóan akadnak problémai Jasmine-nel. 

Louis nem tudja, mi a fasz folyik itt, de abban biztos, hogy nem fog úgy tenni, mintha érdekelné és ki akarná deríteni. Már elég baj van a vállán, nem kell még több. Harry egyedül is megoldhatja a gondjait. 

Louis visszamegy az edzésre, a srácok pedig már befejezték a bemelegítést, és szerencsére Louis is már futott pár kört a pálya körül. Elkezdi az edzést egy kis védő gyakorlatokkal. Arról azonban nem tehet, hogy a fejében többször is felbukkantak a képek Harry könnyes szemeiről előző napról. 

**

Reggel van, de simán lehetne este is. Kint sötét van, a házak kivilágítatlanok, a talaj fagyos. Télen még nem esett hó, bár igazából nem is nagyon szokott. Amikor Louis kicsi volt, mindig azt kérte karácsonyra és a születésnapjára, hogy igazi hó legyen. Egyszer meg is kapta, de persze az volt az a hét is, amikor meghalt a nagymamája, így a havazásos dolog eléggé a háttérbe szorult. Kíváncsi, hogy idén lesz-e.

Louis, korán reggel kedden elmegy futni. Amióta az alvási rutinja nem valami ragyogó, és túlságosan fáradt ahhoz, hogy korábban felkeljen, nem igazán csinálta. Eléggé fúj a szél, és a régi széldzsekije sem segít sokat. Keresztül kocog a parkon, és azon gondolkodik, hogy visszafele körbefutja a tömböket ahelyett, hogy a tölgyfák mögötti harmatos fűbe menjen, mint általában. 

Zenét hallgat, de a lüktető basszus a feje hátsó részébe lett taszítva a zavaros gondolatai által. Általában a futás féken tudja tartani, és segít elterelni a figyelmét dolgokról, de ma ez nem használ. 

Nemsokára itt a karácsony. Most hogy már van több elkölteni való pénze, ki is nézett egy ajándékot a család számára. Ez valószínűleg az egyetlen jó dolog idén karácsonykor. Az ünneplés nem lesz ugyan olyan. Ez volt az első dolog, ami eszébe jutott, amikor tudomást szerzett a válásról. Mi lesz karácsonykor? A születésnapjakor? Tudja, hogy az anyukája és Mark kitervelt valamit idénre, de van valami torokszorító a dologban.

A járdán kocogva rápillant a csukóján lévő órára. Rájön, hogy túl sok idő tellett el - az útja a háztömbök között tovább tartott, mint egy normál kitérő - szóval le fogja rövidíteni, így lefordul jobbra, egy ismerős utcába. Nagyjából másfél kilométerre van a házától, de ha belehúz, körülbelül kevesebb, mint öt perc alatt haza is érhet. 

Begyorsít, és nagyjából kilencven méter után realizálja, hogy, igen, ez határozottan Harry utcája, és egy-két percen belül el fog menni a házuk előtt. Fejben felsóhajt, ezzel kényszerítve magát, hogy folytassa a futást. Kizárja a gondolatait, és a fejhallgatójából szóló zenére koncentrál. Akaratán kívül is észreveszi Harry kocsiját a feljárón, vagy a lámpája világítását a szobájában. Valószínűleg most kelt fel, és készülődik suliba...

Louis megrázza a fejét. Fussál, Tommo. 

Mire haza ér, izzad, homloka pedig forró a haja alatt. Semmivel sem lett világosabb kint, mint mikor elindult, azonban december van, és olyan mintha minden reggel egyre sötétebb lenne. 

Két percig szusszan egyet, és leveszi a megtépázott futócipőjét, mielőtt bemegy. A kabátujjával megtörli a homlokát, és ledobja a cipőjét egyből az ajtó mögé, miután becsukta azt maga mögött. Leveszi a kabátját, és már éppen rohanna fel az emeletre zuhanyozni, amikor meghallja az anyukája hangját a konyhából. Nem volt most éjjeli műszakon, szóval nem kéne furcsának lennie, de Lottie nincs még fent, és a hangszíne úgy hat Louis-ra, mint egy vödörnyi jeges víz. 

- Mark - sóhajtja. - Kérlek. 

Louis visszatartott lélegzettel áll a lépcsőnél, és szorosan fogja a korlátot. 

- Fog legalább velem beszélni? Kérdezd meg újra. Ez... ez megy már három hete Mark. - Hangja suttogásban ér véget. Louis mellkasa újra zihálni kezd, becsukja a szemeit, és az orrán keresztül szívja be a levegőt. 

- Csak... Oké... Mond meg neki, hogy szeretem. 

Louis ezt ki nem állhatja. 

- Hiányzik. 

Felrohan az emeletre, becsapja maga mögött az ajtaját, és beáll a zuhany alá, anélkül melegre kapcsolná a vizet. 

A szokásosnál gyorsabban készül el, ledarálja a szokásos reggeli rutinját, és azzal sem törődik, hogy nem csinálta meg a haját. Csak minél előbb ki akar jutni a házból. Magára kap egy fekete feszülős farmert, egy puha fehér foltos, szürkés-feketés pulóvert, és elhagyja a szobáját, és hevesen bekopog Lottie ajtaján. A lány ráncolt homlokkal kinyitja. 

Szerencsére már elkészült, szóval megragadja a karját és leszalad vele a lépcsőn. Húga reklamál a sietségén, és nyöszörög, hogy még meg sem mosta a fogát. Eközben Louis az előszobába oson, belül azon könyörög, hogy az anyja meg ne hallja őt. Felhúzza a cipőjét, és elveszi a kocsi kulcsot a kis kék tálból, aztán gyorsan a bejárati ajtóhoz sétál. 

- Ó Kicsim. Máris mész? 

Baszki. Egy gyenge mosollyal az arcán megfordul. 

- Nem akarsz reggelizni? 

- Nem. Jól vagyok. Majd szerzek valamit a büféből. Ebéd meg úgyis hamarkodik óra, szóval... - győzködi gyorsan, azon imádkozva, hogy nem fogja felhozni a témát. 

- Oké. - Egy kicsi mosolyt küld felé, és lágyan megsimogatja az arcát. Ekkor tétovázni kezd, amiből Louis már tudja, mi következik. - Telefonáltam reggel Markkal. Azon tűnődött...

Louis hátra lép, mire Jay keze leesik az arcáról. - Ez nem ugyan az anya. Ez nem ugyan az - hátrál, majd a vállára kapja a táskáját. - Lottie! Indulunk! 

- Kicsim - mondja lefelé biggyesztett ajkakkal. - Te is Fizzy...

Egy kemény pillantást vet felé, hogy elhallgattassa. - Ez nem ugyan olyan - préseli ki magából az erőteljes szavakat. Valóban van egy hatalmas különbség, aminek a puszta gondolatától is annyira émelyeg, hogy úgy érzi, rosszul lesz. Sarkon fordul, ahogy Lottie kijön a fürdőből. 

Kirohan az ajtón az autóig. Beszáll, beteszi a kulcsot a gyújtásba, és egy pillanatra lehunyja a szemeit. Amikor Lottie végre kinyitja az anyós ülés oldalán az ajtót, beszáll, és az ölébe helyezi a táskáját. 

- Ne szólj semmit - suttogja Louis. 

- Nem fogok. 

Teljes némaságban vezetnek a suliba. Miután Louis kiteszi a húgát, egy teljes fordulatot véve elindul be a városba, az iskolába vezető út helyett. Megnyitja a telefonját, hogy üzenjen Harrynek. 

Gratulálok édesem. Ma egyedül vezeted az edzést. 

Alig múlt el nyolc, amikor megérkezik a fro-yoba. Greg már ott van, úgy tűnik, épp most nyitott ki.

- Csáó - üdvözli, mire Louis biccent, miközben a pult mögé sétál. - Mit csinálsz itt? 

- Lógok. Légyszi had csináljak valamit. Én...

- Rossz nap? Máris? 

- Ja - bólint remélve, hogy Greg nem kérdezősködik. Szerencsére nem teszi. 

- Na, akkor kezdheted azzal, hogy újratöltöd a jégkrém automatát. Tegnap este kifogyott, nem igaz? 

De. Tényleg. - Okés - leheli. - Kösz Greg. 

Az idősebb férfi lágyan mosolyogva megszorítja a karját. - Semmiség, szívecském. Neked bármit - kacsint, mire Louis megforgatja a szemeit, és az erőfeszítései ellenére egy mosoly ül ki az arcán. 

- Mondtam én - dalolja. - Nem lehet ellenállni a GJ féle bájnak. 

**

Mire Louis haza ér, egy csomó nem fogadott hívás és üzenet várja. Egész nap le volt némítva, mert nem akart senkivel sem kommunikálni. Greg csodálatos volt, béna táncmozdulatokkal szórakoztatta, furcsa fejhangon énekelt, és egyszer sem kérdezett rá Louis rossz hangulatára. Louis egész nap hülyéskedett, emiatt pedig egy kicsit elfelejtette a problémákat. Egy picit nyugtalan volt, hogy kihagyta az edzést, és az edző minden bizonnyal el fog fele beszélgetni holnap, de valahogy kárpótol majd a csapatnak. 

Az első üzenet Harrytől jött, ami csupán egy rakásnyi kérdőjel. Ez érthető is, mivel Louis nem hagyott ki egyetlen edzést sem eddig a szezonban. Jött néhány Nialltől és Liamtől is. A következő az anyukájától érkezett, aki megkérdezte, hogy jól van-e, és bocsánatot kért. Tudja, hogy a nő éppen a kórházban van, de küld neki egy like jelet, tudván hogy meg fogja nézni a telefonját, amint ideje lesz rá. Utál vele veszekedni, és nem akarja, hogy azt higgye, haragszik rá. Tényleg nem, csak... mindegy. 

Leveszi a cipőit és otthagyja az ajtó mellett, majd felmegy a szobájába, hogy bebújjon az ágyába, úgy téve mintha aludna, hogy aztán Lottie ne faggatsa ki. Egy cseppet sincs kedve hozzá. 

Kinyitja az ajtót és egyből azt kívánja, hogy inkább haza se jött volna. Az ágyán nem csak a húga, hanem a legjobb barátja is ártatlanul pislognak vissza rá. Ha nem lennének pizzás dobozok kettejük között, Louis azt hinné, mesterkednek valamin. 

- Szia - mondja Lottie mosolyogva. 

- Heló - válaszolja óvatosan, gyanakvóan jártatva rajtuk a szemét. 

- Csá, haver - üdvözöli Niall. - Hallottam, hogy szar napod volt, úgyhogy előrébb hoztuk a pizzás esténket - vigyorog feltartva az egyik dobozt. 

- Ez... ez egy szuper ötlet - sóhajtja Louis, még akkor is, ha az elkövetkezendő három napban tiszta kaja szagú lesz a szobája. Niall szereti a foghagyma szószt a kebabos pizzáján. 

Elfekszik az ágyán és kinyújtózik. A háta kellemesen megroppan, mire becsukja a szemét és mély levegőt vesz. Egész nap csak oreo feltéteteket és egy Greg által felajánlott fél szendvicset evett. 

- Egyébként hol voltál egész nap? - kérdi Niall, amint Louis eltüntet egy fél pizza szeletet a gyomrába. 

- Csak... el. 

- Oké...

- Nem tudom - vonogatja a vállát. - Nem akartam itthon lenni. Kimentem egy pár órára focizni a parkba - Fantasztikus hazugság. 

- Hívhattál volna - mondja Niall sértődötten nézve az ágy másik feléből. - Maradhattál volna nálunk is, ha nem akartál itthon maradni Jay-jel. Tudod, hogy a szüleim hatig dolgoznak. 

- Igen. Ne haragudj - motyogja Louis. - Nem akartalak zavarni - megfog még egy szelet pizzát és lassan elkezdi nyammogni, ezzel utalva, hogy nem fog több kérdésre válaszolni. Egy kicsit hosszabb ideig érzi magán Niall szemeit, de úgy tűnik, a barátja elengedte a témát. 

- Abrahams Edző nem lesz mérges, hogy kihagytad az edzést? - tűnődik Lottie. 

Megvonja a vállát. - Egyetlen napot se hagytam ki az egész szezonban. Szerintem nem lesz baj. 

- Styles most tuti odáig van - vigyorog Lottie, oldalba bökve őt a könyökével. 

Louis elfintorodik. - Kíváncsi vagyok, hogy el bírja-e egyedül - Meglehetősen biztos benne, hogy igen, de nem javítja ki magát. Lottinak foghagyma szószos lett a szája, ami miatt Louis be is szól neki, ezzel elterelve a témát. 

- Tudod mi volt ma a téma a suliban? - kérdezi Lottie, amikor az üres pizzás dobozt ledobja a földre, a maradék három pedig kinyitva hever az ágyon, már fáj a gyomruk, és Niall böfögése elég zavaró a háttérben. 

- Na mi? - kérdezi Louis. A hangja kicsit hitetlen, és bár a húga csak nyolcadikos, Louis kíváncsi lett.

- Te. 

Hát, mégsem kellett volna annak lennie. 

Niall hangosan felkacag. - Mégis, hogy a francba lenne ő annyira érdekes, hogy beszélgessenek róla. Mást sem csinál, mint egész álló nap focizik. 

Lottie a fejét csóválja. - Hidd el. Szeretném megérteni a varázst de... á nem megy. 

Louis a szemét forgatja. - Bocs húgi. Én vagyok a legvonzóbb Tommo a környéken. 

- Valójában azt mondták, hogy te vagy a legutolsó a foci csapatban. 

 - Mi van? - horkant fel lehunyt szemekkel, és kezét a mellkasára teszi. 

- Igen, ahogy Niall mondta, szerintük túlságosan bele vagy bolondulva a fociba. Nem lennél elég gondoskodó. 

- Hé! Nagyon jó barát lennék. És... nem, fúj. Nyolcadikosok vagytok. Körülbelül tizennégy évesek vagytok mind. Mégis miért beszélgettek ilyenekről? - húzza fel undorodva az orrát. 

Lottie megvonja a vállát. - Ne engem kérdezz. Nem én beszélgetek a hátsódról. 

- Mi? - Louis-nak kipattannak a szemei. Az egyetlen ember, aki a valaha is meg merte említeni a fenekét az Harry volt, és csakis neki van megengedve (már nem mintha Louis nem csapkodta volna meg legalább egyszer emiatt) mert Louis keféli őt. 

- Mindegy - terel Lottie. - Egyébként az egyik lány nővére, aki a te évfolyamodba jár randizott Stylesszal. Azt mondta, a hallottak alapján ő sem valami jó pasinak való. A nővére...

- Vaó, vaó - mondja Louis feltartva az ujját. - Várj. Ezt ismételd meg. 

- A nővére randizott Harry Stylesszal másodévesen...?

- Ja aha. Ezt vágom. Ki ez az ember. Ki randizott vele? 

- Miért érdekel? - vihog Niall, mire Louis hasba könyököli és megfordul Lottie felé, hogy hatékonyabban kizárja Niallt a beszélgetésből. 

- Ez a Jasmine lány. Jasmine Parks - ráncolja a homlokát Louis arca miatt. 

Mi van? 

Álljon meg a menet. Mi van? 

Megfordul, ezzel beletérdelve Lottie combjába. - Te tudtál erről? - kérdezi indulatosan Niallt. 

- Hát, aha - vonja meg a vállát. - Mindenki tudja. Úgy nagyjából két éve együtt voltak. Nem értem, te miért nem tudod. Nem ez volt az az év, amikor kihegyezett ceruzával járkáltál, hogy leszúrhasd, ha a közeledben van? 

- Az nem lényeg - mondja tömören Louis. - Várj. Ez a csaj beszélget velem állandóan. Mármint edzésen. 

- Meg fogod dugni Harry exét? - húzza fel meglepetten a szemöldökét Niall. - Az lenne a végső haver! - Elkezd pofákat vágni. - Szerintem határozottan beverné a képed. 

Louis elfintorodik, majd újra elterül az ágyon. 

És nem, nem fogja megdugni. Még csak meg sem fordult ez a fejében. Csak úgy tűnik, mindenhol felbukkan, különösen az edzésen. És Harry együtt volt vele? Undorító. Fúj, mindkettejük szexelt ugyan azzal az emberrel. Még senkin sem osztozkodott így. Habár Harryn kívül senkivel sem feküdt le szóval... de ne is beszéljünk róla. 

Várjunk csak. Állj. Tehát Harry akkor haragudott rá? Mindkét alkalommal a pályán, amikor szó szerint letámadta, azon volt, hogy pofán verje Louist. Mert azzal a lánnyal dumált, akivel régen együtt volt? Másrészről viszont, nem úgy tűnt, hogy Harry bírná a csajt.

Louis felnyög, és a kezébe temeti az arcát. 

- Most meg mit csinálsz? - kérdezi Niall. 

- Semmit - válaszolja Louis felsóhajtva. - Csak aludjunk egy fél órát. Tele vagyok pizzával. - Válaszul csak hümmögéseket kap, majd behunyja a szemeit. 

**

Louis a foci pályán van. Péntek este van, de a lelátók üresek és a fények is mind le vannak oltva. A levegő hideg, a fű fagyos. Ma volt az utolsó nap a téli szünet előtt. Jó volt. Kapott egy kis matek házit a szünetre, de ezen kívül minden iskolai feladatát határidőre befejezte. A labdarúgó szezon márciusig nem indul el, habár a csapatnak így is lesznek edzéseik ugyanúgy, mint eddig, amint a suli újra elkezdődik. 

Nem beszélt Harryvel a Jasmine-nel való múlt szerdai veszekedés óta. Louis-t eléggé kirázza a hideg, amikor arra gondol, hogy ők együtt voltak. Volt körülbelül húsz órája feldolgoznia ezt, de ennek az egész dolognak még mindig nincs semmi értelme. Az egyetlen dolog, amit azonban elért, hogy valahogy nem tudja Harryt elképzelni egy lánnyal. Furcsa, de tényleg nem. 

Louis nem mondaná ki hangosan, de nézzünk szembe a tényekkel, a képek arról, amint Harry éppen Jasmine-t dugja többször is felbukkannak a fejében. Undorító, zavaró és leginkább rettenetesen kínos. Nem igazán tudja elképzelni, hogy Harry úgy érintené meg, na meg persze azt, hogy ő csinálja a dugás részét a dolognak. Louis rájön, hogy ő maga sokkal jobban élvezi csinálni mint kapni. Nem mintha kérdezték volna, de biztos benne, hogyha sípcsonton rúgnák, azért mert azon viccelődik, hogy "Harrynek kellene csinálnia a munka részét" akkor az egy nemet jelent, mert Harryt egyáltalán nem érdekli az aktív szerep. Valószínűleg nem szeret felül lenni. Hacsak a lány nem lovagolta meg, ami, hát igen, egy olyan ajánlat, amit Louis nem utasítana vissza. 

Rá kell jönnie, hogy egy nap majd valaki mással fog dugni, de az a gondolat még elég messzinek tűnik. Eddig csak Harryvel feküdt le, de tudja, végül mással is fogja csinálni. Ez a dolog vele nem tarthat örökké. Mennyi idő is telt el az első alkalmuk óta? Három hónap? A folytonos ellenségeskedéseik ellenére nem lenne igaz, ha azt mondaná, abba akarja hagyni. Ez nagyon... nem pont kellemes, de... oké tényleg az. Harry nem kellemes, kivéve talán, amikor úgy felnyög, mikor Louis meghúzza a haját. 

- Mit csinálsz? - kérdezi valaki Louis-t, mikor már csak tíz van vissza a dekázási rekordjától. Összerezzen, ami miatt elejteti a labdát. Egy nagy sóhajjal megfordul, és mogorván bámulja az előtte álló embert, aki megszólította. 

- Neked minek tűnik, Harold? 

A fiú fekete, vékony nadrágot visel, egy szürke kapucnis pulcsival, rajta pedig egy kabáttal. Egy-két kócos fürtje kilóg a kapucni alól. Magasnak, és egy kicsit soványnak tűnik, kezei a kabátja zsebébe vannak rejtve. Louis melegítőben van, és a hosszú ujjú pólója fölé felvett egy vastagabb pulóvert. Ezekkel együtt még felhúzott egy kék kötött sapkát és pamut kesztyűt; a hideg ellenére is próbál edzeni. 

- Nem tudom - mondja Harry, ahogy közelebb megy. - Mégis inkább magányosnak tűnsz. 

- Mondja ezt az, aki péntek este az iskola körül mászkál. 

Harry megvonja a vállát. - Sétáltam. Hogy kitisztítsam a fejem. 

- Nem tudtam, hogy van benne bármi is - motyogja Louis.

- Te komolyan nem tudsz úgy beszélgetni, hogy ne sértsd meg embereket, igaz? - Harry visszagurítja a labdát a cipője talpával, majd felemeli a lábujjaival. Elkezdi pattogtatni a labdát a lábám, és már hétnél tart, amikor Louis megszólal. 

- Nehéz - mondja felemelt állal. - kedvesnek lennem veled, főleg, hogy az utóbbi időben észre sem vettél, és a semmiből letámadtál. 

Harry bizonyára tudja, Louis mire utal - Louis látja, ahogy a fiú vállai megmerevednek, és egy picikét elbizonytalanodik a dekázás közben, de így is sikerül a levegőben tartania a labdát. A frusztráció hevében Louis összeszedi magát, és egy nagyot belerúg a labdába, amikor az Harry lába felett van a levegőben. Harry hátra ugrik, és a labda a pályán keresztül elrepült valahová a sötétbe. 

- Múlt héten majdnem megfojtottál, mikor azzal a lánnyal beszéltem!

- Nem fojtottalak meg - mondja Harry mogorván, azonban egy kicsit úgy tűnik, szégyelli magát. Pont, mint kellene. - Nem támadtalak le szerdán. Ki voltam akadva. Hát nem érted, hogy ő csak akkor van ott, amikor én is? Akkor köszön neked, amikor ott vagyok, akkor dumált veled szerdán, amikor ott voltam. 

- Várj, mikor köszönt nekem? Mi a tökömről beszélsz? 

- A folyosón? Amikor telefonáltál? Amikor buzgón flörtöltél azzal a sráccal, miután visszaadtad a felsőm. 

- Nem flörtöltem. 

- Nem érdekel - mondja Harry, de nyel egyet. - Figyu. Csak azért csinálja mert ez a szokása. Nem veled kedves, csak engem akar megszerezni. 

Várjunk csak. 

- Féltékeny vagy? 

Vaó, vaó, vaó. Ennek kurvára nincs értelme. Harry erőszakos viselkedése a féltékenység miatt volt? Mondjuk, Louis hallott már olyan rohadékokról, akik azt hiszik, mindenkit kisajátíthatnak, és senkinek nem hagyják megdugni az exüket, hacsak nem ők maguk teszik meg. Mint egy keményebb verziója a titkos kapcsolatoknak. Habár, lehet ez egy kicsit erőltetett. Louis tudja, hogy sokat mondja, de valójában nem gondolja Harryt őrültnek. Biztos benne, hogy a... fura, különös viselkedésének néha oka van. 

Harry feszülten bámulja. - Nem, nem vagyok - mondja erőteljesen. - Hiszed vagy sem, csak óvni akarlak. 

Louis a felhúzza a szemöldökét. - Tessék? 

- Ő... Jasmine nem kedves, jó? 

Louis kétkedően megvakarja a nyakát. - Nem tudom, mi történt köztetek, de tök kedves velem. 

Harry arca úja megkeményedik, és Louis ellenáll a kísértésnek, hogy békítően felemelje a kezeit. 

- Nem az Louis. Én mondom. Lehet, hogy utálsz, de soha nem hazudtam neked. Hacsak az nem egy szivatás volt, vagy hogy megalázzalak - adja hozzá és Louis összevonja a szemöldökét. - De az igazat mondom, Louis. Ne barátkozz vele. Ő egy utálatos ember. Nem fogom elmondani, miért, mert nem vagyunk haverok és nem tartozok neked semmivel, de ne bízz benne. - Harry Louis vállára helyezi a kezét, mintha így a szavai előbb elérnének a fejébe. 

- Ez nagyon furcsa - csóválja meg fejét Louis, és arrébb hajol. Zavarodottsággal és elkeseredettséggel felsóhajt, aztán dobálva a kezeit, megfordul. Semminek nincs értelme! - Tudod te mennyire, bonyolult vagy? Kibaszottul furcsa vagy, és titkolózol, és dühkezelési problémáid vannak, és szörnyen idegesítő vagy...

- Mire akarsz ezzel kilyukadni? 

- ... és napi szinten hülyét kapok tőled, és nem is értem, hogy jelenleg miért hallgatom a szövegelésedet. - Louis visszafordul és pár lépéssel közelebb találja Harryt. - Miért kéne megbíznom benned? Nem randiztál vele, vagy ilyesmi? 

Harry összeszorítja a száját, aztán szemeit Louis-ra szegezi. - Pontosan ezért kéne. 

Louis megrázza a fejét, és egyik kezével végigsimít az arcán. - Ez nevetséges. - Ledobja magát a hideg fűbe, és eldől a földön. Arcát eltakarja a kezével, majd egy pillanatra összeszorítja a szemeit. 

Ez az egész túl sok. 

Hallja, amint Harry elhelyezkedik mellette a földön, és miután elveszi a kezét az arcáról, nem messze a fűben dőlve találja őt. Zord arccal ülnek ott, maguk elé meredve. A csönd nem kínos, csak csöndes. 

- Azt hinnéd, mostanra már halott lennék, tekintve, hogy hányszor fenyegettél meg, hogy megölsz - töpreng Harry. - Nem hiszem, hogy én ezzel fenyegettelek volna. Még. 

- Lehet, az lennél.

- Lehet. 

- Valószínűleg csak meg kéne ölnöm téged, mielőtt eltemetsz valahol - grimaszol Louis. - Keresztül mehetnék rajtad egy kocsival, vagy hátba szúrhatnálak, amikor nem figyelsz. Vagy lelőlek. 

- Mégis honnan szednél fegyvert? - tűnődik Harry. 

- Ott a pont, Styles. Akkor mit kéne tennem? 

- Lökj ki a vonat elé? 

- Hmm, nem. Valószínűleg túlélnéd - motyogja sötéten Louis. - Újra feltámadnál, mint egy idegesítő kibaszott szellem, és életem végéig kísértenél. Egy Charlie Sheent is magaddal rántanál, ugye? 

- Anger Management? - húzza fel a szemöldökét Harry. 

- Arra van neked szükséged - bámul maga elé Louis. - Komolyan problémáid vannak, haver. Múlt héten kétszer rám támadtál. 

Látja, ahogy Harry összeszorítja az állkapcsát, de nem mond semmit. 

- Jó - sóhajtja Louis, gondolván, valószínűleg bolond, hogy ezt mondja. - Nyertél. Nem fogok barátkozni vele, de ha még egyszer meglöksz csak azért, mert jól kijövök az exeddel, megnyúzlak. - Harry felhorkant, és egy kis fintorral az arcán nézi a lábait maga előtt. - Két és fél végtagod maradna - teszi hozzá Louis szem forgatva, és meglepődik, amikor meghallja Harryt nevetni. Rápillant, óvatosan nézi őt, amint a földön könyökölve hátrahajtja a feje a nevetéstől. 

- Oké - mondja Harry, amikor abbahagyja a kuncogást, a hangot ami, kísértetiesen furán hangzik Louis füleinek, és amitől a hasában is furcsa érzések kavarognak. - Addig, amíg megígéred, hogy nem fogod eljegyezni. 

- Rendben. Mindegy. 

Ez egy kicsit fura, de valahogy mégis egy kielégítő szóváltás volt. Mindig csak dugnak vagy veszekednek, így szokatlan vele normálisan beszélgetni, de egyben kellemes is. Nem igazán ismeri Harryt személyesen. 

De, mégis szar. Nem is tudja, merre tartanak a gondolatai. Megrázza a fejét, és felpattintja a nadrágzsebét a kis dobozért. Tegnap lehet, hogy hozott magával pár cigarettát a fro-yoból jövet. Még nincs meg tizennyolc, de mindenki tudja, hogy a Tesco mögötti kis boltban Lenny akkor is kiadja. Kiveszi a dobozt, és a megmaradt cigik mellett az öngyújtót is megtalálja. 

Harry felnéz, és későn kapcsol, amikor Louis rágyújt. - Mi a... fúj! Mit csinálsz? - siránkozik. 

- Minek tűnik? - motyogja Louis cigarettával a szája sarkában, miközben visszatömi a dobozt a kabátjába. 

- Dohányzol? Most komolyan? 

- Nem csinálom egyfolytában. - Csak néha, amikor szükséges. 

- Rossz szokás. 

- Mit érdekel téged? 

Ez elhallgattatja, és Louis mosolyogva kifújja a füstöt az ég felé. Nem sok csillag van, vagy legalábbis a felhők eltakarják őket. Mégis tudja, hogy ott vannak. Vicces, mert emlékszik, amikor elsőéves korában a verandán ülve imádkozott, hogy Harry lebetegedjen, ami miatt nem kerülhet be a foci csapatba. Kuncog, ahogy felidézi a nevetséges gyűlölködő leveleit és a halál fenyegetéseit. Nem az van, hogy sokat változtak volna, de legalábbis felnőttek egy kicsit. A múltbéli önmaga valószínűleg utálná őt, ha tudná, most mit csinálnak együtt. 

Harry kissé szemmel tartóan felnéz rá. Louis még egyet beleszív, és az arcába fújja a füstöt. 

- Fúj - nyögi, arrébb döntve a fejét és a kezét lóbálva maga előtt. - Fasz. - Louis vigyorog és elnyomja a maradék cigarettát. - Mintha most már megcsókolnálak - motyogja Harry az orra alatt. 

Louis megáll, és felnéz. A szemük egy pillanatra összekapcsolódik, Louis pedig lassan felhúzza a szemöldökét. Harrynek kell pár pillanat, mire rájön, mit jelent a Louis szemeiben lévő huncut szikra. 

- Ne, ne, ne - kezdi, miközben elkezd felállni a földről. Louis gyorsabb, már félúton jár, és kecsesen átlendíti a lábát Harry derekán, majd terpeszben ráül, és a kezeit lenyomja a földre. Rávigyorog, ahogy kezeivel erősen lefogja a fiú karjait a feje két oldalánál. Harry a homlokát ráncolja. Louis önelégülten vigyorog, és lejjebb dől. 

- Ne csináld - mondja Harry, és amennyire csak tudja, elfordítja a fejét. Louis felnevet, és térdeit Harry oldalába nyomja, hogy megakadályozza a mocorgástól. Érzi, hogy tekereg alatta, majd leereszkedik, amitől a másik fiú arca csak pár centire van a sajátjától. - Louis... 

- Mit fogsz tenni ellene? - ugratja, nevetéssel a hangjában. 

- Ez erőszak.

- Nem az. Nem akarod érezni a füstös ajkaimat a tiéden? Megízlelni a számat? - Orruk gyengéden egymáshoz simul, mire Harry felnyög és elfordítja a fejét, rugdalózva próbál minél több helyet szerezni az ajkaik között. - Még sosem képzelted el, hogy milyen lehet engem megcsókolni, cukorfalat? 

- Fúj már, szemét - pillant rá Harry a szeme sarkából, arca a fűnek nyomva. - És ha mégis, azt csak azért, mert komolyan elgondolkodtam azon, hogy vajon magaddal viszed-e az emberek lelkét, amikor a szád elengedi övéket. 

Louis újra leereszkedik, és lágyan végighúzza az orrát Harry állkapcsától egészen a nyakáig. - Ki akarod próbálni a halál csókját? 

- Dementor csókja. Te egy dementor vagy - fújtat Harry. 

- Szereted a Harry Pottert? - dörgöli bele Louis a fogait a nyakába. Bízik Harryben, hogy egy okostojás, még akkor is, amikor éppen Louis-t próbálja lerángatni magáról. 

- Ki nem? 

- Nem olvastam a könyveket - Louis arrébb dől, és ártatlanul mosolyog. Valójában már olvasott néhányat. 

Harry visszafordul és szembenéz Louis-val. Aztán belefújja a levegőt az arcába. 

- Naa - mondja Louis, de nem húzódik el. 

- Engedj el - mondja Harry higgadtan, majd felrántja a kezeit. Louis vissza tolja.

- Nem. 

- Ne csókolj meg, Louis. - próbálja Harry elkapni a szemeit. - Komolyan beszélek. 

Louis lehajolt hozzá. Harry rugdalózik. - Nyugton maradnál?

- Nem...

Louis megragadja az állát, hogy egy helyben tartsa a fejét. Harry kissé összeszorítja az ajkait, amik némiképp repedezettek, de mégis bársonyosak és a rózsaszín legédesebb színében pompáznak. Egy pillanatra eltöpreng azon, hogy vajon megcsókolja-e. Nem ezt tervezte, csak csesztetni akarta a másik fiút, de vicces lenne látni az arcát, az ajkai pedig eléggé puhának tűnnek...

Harry az oldalára téve a kezeit lelöki magáról. 

- Jézusom - lihegi a hátára fordulva és megdörzsöli a bordainál, mellkasa zihál. 

Mellette Harry szintén a hátán fekszik, és a szeme sarkából rápillant. - Tényleg megcsókoltál volna? 

- Nem. Megmondtam. Megvannak az okai annak, hogy ezt nem csináljuk, te hülye.

- Eddig egyetlen okot sem mondtál, hogy miért. 

Louis ínségesen felnyög. Lehúzza a pulcsiját, hogy megmutassa a még mindig feltűnő szívás nyomokat. - Ez elég bizonyíték. Nem lehet benned megbízni. 

Harry szája egy kis vigyorba húzódik, és mint múlt szerdán, kinyúl, ujjbegyeivel finoman végigsimítva Louis kulcscsontján. 

- A-a - mondja Louis sértődötten hátra hajolva. - Miből gondolod, hogy megérintheted? 

- Az enyémek - mondja Harry felháborodottan, szemeit a zúzódásokra szegezve. - Én csináltam.

- Mi az, hogy a tieid? Nevetséges vagy - rázza a fejét Louis majd feláll is visszacipzárazza a kabátját. Harry követi a példáját és ő is feláll. - Ha most nem bánod Styles, hazamegyek - Louis megfordul, de amikor meghallja Harry lépteit maga mögött, eszébe jut valami. - Várj - mondja keresztbe font karokkal. - Mégis mit csinálsz? 

Harry enyhén mosolyogva megvonja a vállát. - Haza sétálok. 

- Nem, azt már nem - csóválja a fejét. - Hozd el a labdámat. 

Harry felhúzza a szemöldökét és maga mögé néz a sötétbe, aztán visszafordul Louis-hoz. - Semmi esély rá, hogy megtaláljam, plusz te rúgtad el. 

- Szerintem meg fogod találni - mondja Louis egy gondolattal a fejében. 

- És miért is? - vitatkozik Harry. Egy apró fürt hozzáért a szemöldökéhez, ami kissé tönkreteszi a komor arculatát, amit próbált felhúzni. 

- Mert ha megcsinálod, és sikerül utolérned mielőtt haza fele elválnak útjaink, megengedem, hogy újra kiszívd a nyakam - látta már Harry elbűvölő tekintetét, és határozottan észreveszi, ahogy végignyal az alsó ajkán Louis sebes nyaka láttán. De leginkább csak azt akarja látni, hogy képes-e rávenni Harryt. 

Harry egy pillanatra ránéz, majd szemei rátapadnak Louis beborított torkára. Ajkait összeszorítja, úgy tűnik tényleg fontolóra veszi. 

- Legyen - Louis önelégülten elvigyorodik. - De - emeli fel az ujját és Louis szeme megkeményedik. - Ha sikerül, tíz percig azt csinálok a nyakaddal, amit akarok. 

- Fúj - nyafog Louis. - Olyan perverz vagy. 

- Tíz perc. 

Louis összehúzza a szemeit. - Kettő.

- Hét. 

- Öt. 

- Alku - vigyorog Harry kinyújtva a kezét. Louis óvatosan találkozik vele félúton, és Harry nagy mancsa egy pillanatra beborítja az övét. Versengően bámulják egymást, majd lassan hátrálni kezdenek a pálya két megfelelő irányába. 

- Jobb, ha kezded - mosolyog Louis, mielőtt futni kezdene. 

A friss szél erősen csapódik az arcába rohanás közben. Az igazat megvallva, le sem szarja, hogy Harry megtalálj-e a labdát vagy sem, de valahogy hihetetlenül üdítő így futni azon tűnődve, hogy Harry utol fogja-e érni. 

Teljes sebességgel átmegy a parkolón, befordul a sarkon és egyesen a város felé halad. Muszáj vigyorognia, mert az adrenalin teljesen szétárad a testében futás közben. Kibaszottul várja, hogy lássa Harry arcát a következő találkozásnál, tudván hogy valószínűleg egy jó tíz percen keresztül Louis hülye labdáját kereste a hidegben, mielőtt feladta volna. Louis őszintén nem tudja elhinni, hogy Harry beleegyezett ebbe csak azért, hogy Louis nyakába nyáladzon. Furcsán beleremeg ebbe a hasa, és homlok ráncolva rohan tovább. Ez hülyeség. Ez valójában nem fog megtörténni. 

A következő öt percben összpontosítva fut, és a hazákból kiszűrődő fényeket figyeli. Az utcai lámpák egy kicsit megvilágítják a járdát, de már annyiszor futott ezen a helyen, hogy már álmában is simán meg tudná csinálni. 

Végre eléri az utcát, ahol látja a földben lévő kiemelkedő részt, pont ott, ahol az út két felé ágazik. Elmosolyodik, mert biztosan tudja, Harry nem fogja utolérni. Viszlát, idióta, gondolja, majd hátrapillant azzal, hogy a sötétségen kívül úgysem lát majd semmit. 

- Mi a fasz - leheli.

Nagyjából harminc méterre, Harry a hóna alatt a labdával, eszeveszettül rohan. Fürtjei vadul mozognak, és Louis szemei kikerekednek a rémülettől.  

- Basszus - zihálja. Ne, ne, ne. Ennek nem így kellene történnie. Basszus. 

Pánikba esik, lábai pedig botladoznak a földön, ahogy próbálja felvenni a tempót. Harry egyre közelebb van, Louis pedig a határait feszegeti, hogy gyorsabb mozgásra kényszerítse a lábait. 

Picsába, de hát Louis gyorsabb, mint Harry. Mindig is az volt. Nem tudja, Harry hogy a faszba érte utol, de nem telhetett két perce se, hogy megtalálja azt a kurva focilabdát. 

Újra maga mögé pillant, amit határozottan nem kellet volna, mert veszít fél métert. Kurva életbe, Harry már csak tíz méterre van. 

- Állj meg! - ordítja, mintha Harry hallgatna rá. 

- Megijedtél? - ordít vissza Harry, és Louis már szó szerint hallja a lépteit maga mögött. 

Baszki, baszki, baszki, gondolja. Húsz méterre van az elágazástól. Baszki. Meg tudja csinálni. Még néhány méter. Érzi az izzadságot a homlokán és a húzódást a vádliján, szíve pedig szabálytalanul pumpálja a vért és az oxigént az izmaiba. 

Csak néhány méter... Végre eléri a kijelölt pontot. Baszki, igen! 

Már ott tart, hogy újra hátranéz, amikor Harry hirtelen belecsapódik a hátába, ezzel kitaszítva belőle a levegőt és az érzéseket. Lezuhannak a földre valaki udvarának füvére. 

Louis nem kap levegőt. Az összes levegő elhagyja a tüdejét és szárazan kapkodja a levegőt, miközben érzi Harry erős karjait a mellkasán. Lecsapja a kezeit, majd kikászálódik a fiú szorításából. 

Hallja a bágyadt nevetését vibrálni a levegőben. - Kurvára megcsináltam... Jaj, basszus. 

Louis elsápadva pislog, és hirtelen megérzi, ahogy Harry kezei felemelik a karját a feje fölé. 

- Lélegezz. Lassan. - A kezei erősek, de lágyak is a csuklója körül. Végül Louis érzi lassulni a szívverését, tüdejét megtelni friss levegővel. Kinyitva a szemét meglátja maga előtt Harryt. Úgy tűnik, aggódik és szemeivel Louis-ét keresi egy pillanatra, mielőtt Louis újra behunyná őket. - Jól vagy? - kérdezi Harry. 

- Hülye pöcs - motyogja Louis koncentrálva a lassú belégzésre. 

Harry felkuncog, és elkönyveli, hogy Louis jól van. - Nyertem - mondja, és miután Louis megint kinyitja a szemét, észreveszi az önelégült vigyorát az arcán. 

- Őrölt vagy - hajtja le újra a karjait, mire Harry elengedi a csuklóját. A focilabda elgurultan fekszik mellettük a fűben, amit Louis lihegve felkap és Harry mellkasának dobja. Harry elkapja, ezért ez a próbálkozása elég bénának tűnik. 

- Akkor is nyertem. 

- Kisebb vagyok tőled. Ennyire érzéketlen vagy? Meghalhattam volna. 

- Semmi bajod. 

Louis morgolódva lábra áll. Harry ugyanezt teszi, és amikor végre egymással szemben állnak, önelégülten vigyorog. Louis beharapja az arcát, és dühösen nézi az előtte álló fiút. Ezt nem így tervezte. Ennek nem így kellett volna történnie. 

- Nyertem - mondja ismét Harry, és megnyalja az ajkait. 

- Rendben - gúnyolódik Louis. - Akkor most csak nekem fogsz ugrani, vagy mi? 

Harry elgondolkodva oldalra dönti a fejét. - Hm, lehet, megtartom későbbre. 

- Mi van? Nem tarthatod meg. Most csinálod vagy soha.  

- Azok nem voltak a szabályok. Azt mondtad öt perc, de azt nem, hogy hol vagy mikor. 

- Azt hiszed, hogy majd hagyom, hogy ott molesztáld a nyakamat, ahol csak akarod? Neked az is mániád, hogy meglepődj? 

- Is? - ráncolja a homlokát Harry. 

- Hát nyilvánvalóan bejön a nyakam, különben nem lennénk itt - kötekedik Louis, és ingerülten csóválja a fejét. 

Harry vigyorogva pár lépéssel közelebb megy. Louis kihúzza magát, hogy ne engedje Harryt föléje magasodni. A másik fiú Louis derekára teszi a kezét, hüvelykujját bedugja a pulóvere alá, oda, ahol az anyag enyhén össze van kötve. Louis felemeli az állát, és felnéz rá. Azonban Harry szemei a nyakára vannak tapadva, és Louis úgy érzi, ő egy vámpír vagy valami hasonló hátborzongató teremtmény. 

- Rengeteg mániám van, amiről nem tudsz - motyogja Harry közelebb húzva magához a derekán lévő kezeivel. 

Louis enyhén undorodva felhúzza a szemöldökét. - Légyszi nem oszd meg. - Habár most már egy kicsit szeretné tudni. 

Harry folyamatosan mosolyog, szemei Louis nyakára vannak szegezve, és fejben már felkészítette magát az ajkakra, ahogy a másik fiú kicipzárazza a kabátját és lehúzza a gallérját, hogy felfedje a nyakát. Örökkévalóságnak tűnik, hogy elkezdje, szemei eltűnődnek, mintha azon gondolkodna, hol kezdje, kezei pedig lágyan simulnak a bőrére. Louis rátapos a lábára, sarka erősen ütközik a lábujjaival. Harry, összerezzen de nem mond semmit, csak megbosszulja azzal, hogy Louis testét az övének nyomja. Louis enyhén arrébb dől, ezzel világossá téve, hogy egyáltalán nincs ínyére a dolog (az lényegtelen, hogy az szíve egy kicsit gyorsabban ver, és az arca is felforrósodik). 

Harry lehajtja a fejét, és orrával végigsimít Louis állkapcsán. Úgy tűnik, kihasználja és kiélvezi a pillanatot, olyan sokáig ameddig csak tudja. 

- Fogy az időd - mondja Louis. 

- Akkor kezdődik, amikor az ajkaim hozzáérnek a nyakadhoz - motyogja vissza Harry. Louis még soha nem volt ennyire hálás, hogy a házak le vannak sötétítve, mert ha valaki így rájuk talál, nem tudja, hogyan magyarázná meg neki, hogy miért hagyja egy őrültnek éreznie bőre illatát. 

- Láss hozzá most, vagy elmegyek. 

- Ha megteszed, követlek vissza... Engedd meg.  

Louis megforgatja a szemeit, de eldönti, hogy ráhagyja Harryre. Emellett... múltkor nem is volt olyan rossz. Őszintén szólva inkább szenvedélyes volt. És Harrynek nagyon is bejön a dolog... Ezt esetleg később felhasználhatná ellene. 

Érzi körözni az ajkait, és már a legkisebb érintésre erősen beszívja a levegőt. Hirtelen, akaratán kívül is eszébe jutnak Harry szavai.

- Tényleg azt hiszed, hogy a csókokkal ellopom az emberek lelkét? - suttogja. 

- Nem. Csak idióta vagy - válaszolja, és Louis látja az apró vigyort az arcán, amikor lepillant. Aztán egy szó nélkül Louis nyakának nyomja az ajkait. 

Szája forró, csókjai pedig bágyadtak. Louis elszámol négyig, mielőtt elveszne, egyedül Harry erős kezének a cirógatását érzi a nyakán, és azt ahogy végighúzza a fogait a bőrén. Megharapja, és a nyelve úgy simul végig, hogy az enyhe fájdalmat élvezetessé tegye. Nincs fájdalom mániája, mint Harrynek (három hónapnyi "együttlét" után Louis erre a következtetésre jutott, és eléggé biztos benne az ilyen napokon) de most már valahogy érzi a varázsát. Van benne valami izgalmas, az adrenalin csiklandozza az idegeit, amitől felélénkül. Hirtelen nagyon elkábul, és sejtelme sincs arról, Harry mióta falhatja őt. Őt ismerve, valószínűleg kihasználja Louis állapotát. 

Harry ajkai beleszívnak a nyakába, ezzel szinte felszisszentve Louis-t, és enyhén megharapja a vékony bőrét. A szája nedves, forró, és Louis észre sem vette, hogy behunyta a szemeit, teste pedig hozzásimult Harryhez. 

Végül Harry elengedi. Hátralép, a szemei összeszűkölnek, és Louis még csak nem is tudja lecseszni, hogy ne csodálja már annyira a munkáját. A bőre egy kicsit fáj és érzékeny, de biztos benne, hogy Harry tényleg mindent beleadott. 

- Jól van - mondja, miközben próbál felébredni. Megrázza a fejét Harry önelégült fejére koncentrálva. - Végeztünk. - Hátralép és a hazafelé vezető utca felé fordult, majd vissza Harryhez. - Szóval Harold - mondja hűvösen. - Ez az éjszaka borzasztóan kellemetlen volt. Szar karácsonyt és unalmas szilveszter kívánok. 

- Köszönöm Lewis. - Úgy tűnik biztos benne, hogy Louis mennyire zavarodott, és Louis-nak ez egyáltalán nem tetszik. - Tetszettek a csókok? - Határozottan úgy tűnik, hogy tudja. 

- Nem. És szívesen - húzza ki a vállait Louis. - Találkozunk az ünnepek után. 

- Aha. Szomorú.

- Már most rettegek tőle. 

- Egész éjjel ébren leszek, és reszketni fogok a szorongástól. 

- Jól is teszed - bólint mereven Louis, majd felveszi a focilabdát a földről, és elindult hátrafelé. Harry összekapcsolja a szemüket egy pillanatnál tovább, merengve bámulják a másikat, amíg Louis meg nem fordul, hogy meginduljon az utcába. 

- Louis - hallja meg maga mögött egy másodperccel később, mire sóhajtva megfordul. 

Mielőtt felfoghatná, mi történik, Harry kezei már a vállán vannak, és a mellkasuk ismét egymásnak simul. Louis-nak elakad a lélegzete, és leejti a rohadt focilabdát, majd Harry megragadja a tarkójánál, és az ajkait az övének nyomja. 

Elsötétül az elméje. Nem tud gondolkodni. Ez... Harry ajkai annyira puhák, és a kezei olyan lágyak, amivel a nyakánál és az arcán köröz, ahogy a csókjait az ajkaira nyomja. Alig kap levegőt, és a sokk, ami Harry közelsége okoz, képtelenné teszi a mozgásban. Csókjaival szívogatja Louis ajkait, orra az arcához simul, ahogy oldalra dönti a fejét. Sokkal erőteljesebb érzés, mint amikor a nyakát csókolta. Olyan akár egy adrenalin löket, de legalább ötvenszer megszorozva. Bizonytalannak érzi magát, amitől csak sodródik az árral. 

Lassan a tartása elgyengül, és az ujjaival megragadja Harry felkarját. Még mindig nem tudja összeszedni a gondolatait, de érzi Harry kezeit az arcán, az ajkai pedig forrók. Eltelik néhány pillanat, de még mindig nem reagál. Harry végignyal az alsó ajkán, amitől egyszerűen csak kinyitja a száját, hogy közelebb engedje magához. 

Rászorít Harry karjára, amikor a nyelvük összesimul. A szája nedves és édes, kezei egy helyben tartják Louis-t, ahogy belenyal a szájába. Louis valamikor becsukhatta a szemeit, mert a sötétségen kívül nem lát semmit, és egyedül valami furcsa bizsergést érez belül, valamint Harry forró nyálának nedvességét. 

Harry aztán elengedi, miután percekig elveszett az ürességben - semmi gondolat, semmi hang, semmi sem, kivéve buborékok és Harry. Rögtön elveszik a kapcsolat, ami olyan mintha elütötte volna egy kamion. Louis pislog, képtelen felfogni. 

- Jól van - mondja megköszörülve a torkát. Alig érzi, hogy mennyire hideg van kint. 

- Jól van - ért egyet Harry. 

Louis egy apró intéssel, esetlenül hátrálni kezd, majd megfordul. 

Olyan a hazaút, mint amikor egy emberekkel teli szobában vagy, de egy szót sem hallasz abból, amit mondanak, mert fejben teljesen máshol jársz. Louis nem tud gondolkodni, nem tudja felfogni, és nem érti, mi folyik előtte. A feje nagyon gyenge, mintha még mindig nem lépett volna ki abból az állapotból, ahol nem kapott levegőt, miután Harry a földre lökte. 

Nem igazán érzi a lábai alatt a járdát, de valahogy mégis sikerült haza jutnia, és látja az ablakon kiszűrődő fényt a konyhából. Aztán megrezdült a telefonja a zsebében, amitől mintha felébredne ott a verandán állva. Felveszi anélkül, hogy megnézné, ki hívja. 

- Helló - mondja dermedten.

- Szia - mondja a vonalban lévő személy, és mintha összetörne az őt körülvevő kábulat. Majdnem olyan mintha leejtenének egy üveg vázát, vagy keresztüllőnének az ablakon. - Louis, szia. 

Nem tud gondolkodni, de akar, és az elméje teljesen üres marad, miközben hevesen próbál működni. Úgy tűnik, a próbálkozások hiábavalók. 

- Louis, nem tudom elhinni, hogy felvetted. 

- Én... - dadogja.

- Annyira hiányoztál, fiam. 

Nem. Nem, ő nem a fia. Nem nagyon hallja, mit mond a vonalban lévő férfi. A feje túlságosan el van ködösödve. Próbál rendesen levegőt venni, de forog a feje, és mintha csomót kötöttek volna a mellkasába. Keresi a hangját, de olyan mintha a másik hang kilométerekkel távolabb lenne a fülétől. Megrázza a fejét, megütögeti az arcát, és amikor végre megérti, mit mond a vonal túlsó oldalán lévő férfi, úgy látszik, máris túl van egy hosszú üres beszéden. 

- ... és tudom, hogy a kapcsolatunk a válás óta nem valami fényes, de nagyon szeretném ha nem idegenednénk el egymástól. Úgy érzem, erre tartunk, és már azt sem tudom, hogyan kérjek bocsánatot azért, hogy így alakult. Louis kérlek... Louis? .... Louis ott vagy? 

Nyel egy nagyot. - Ez túl késő - suttogja. - Túl késő. 

Kinyomja a telefont, majd kinyitva az ajtót belép a házba. Már véresre harapdálta a száját, lerúgja magáról a cipőjét, és megáll a konyhaajtóban, amikor meglátja az anyukáját bent ülni egy könyv illetve egy bögre tea kíséretében. 

Biztos hallotta, hogy megérkezett, mert felnéz. A szája elnyílik egymástól, amikor meglátja a nedves szemeit, mire egyből leteszi a könyvet a kezéből. 

- Nem megyek oda - súgja. 

- Mi? - mondja, mert nem érti, miről beszél. 

- Markhoz. Nem fogom ott tölteni a karácsonyt. 

Az anyukája sóhajtva feláll az asztaltól. - Drágám - mondja. - Már egy éve elterveztük. Nem hátrálhatsz meg, apád vár téged. 

- Anya - mondja kemény hangon, a fogát csikorgatva. - Nem megyek. 

- Louis. Figyel, ezt számtalan alkalommal megbeszéltük. Már hetek óta nem említetted, azt hittem meggondoltad magad. 

- Hát nem, és nem fogok oda menni hozzá. Önző módon tervezgettetek, anélkül, hogy megkérdeztetek volna. - Forrónak érzi magát, bőre lángol. Mindazok az érzések, amit Harry csókjai váltottak ki, átváltoztak valami teljesen mássá. Valami haragossá. 

Az anyja arca elkomorodik. - Ez nem rajtad múlik, Louis. 

- A szülinapom. És a karácsony. Egy millió fontért sem akarom eltölteni vele ezeket a napokat. - Erősen beszívja a levegőt. - Kurvára semmi esély rá. 

- Louis ne mond ezt. Ő...

- Nem hiszlek el. Az ő pártját fogod? Te vagy az anyukám, nekem csak te vagy. Miért nem állsz mellettem? Vagy nem érted, amit mondok?! - megy be nagy léptekkel a konyhába. 

- Louis állj le. Most - ajkait összeszorítja, de Louis látja benne a bizonytalanságot. 

- Kurvára nem érted? Képtelen vagy egy kis könyörületre vagy empátiára? A fiad vagyok, miért csinálod ezt? 

- Louis - mondja halkan, és keresztbe fonja karjait. - Sajnálom, de így lesz. 

Nem érti. Ugye nem... Tudja, hogy nem lehet, de az agya erre a számításra jutott. És elszakad a cérna. 

- Kibaszottul nem csodálom, hogy Fizzy miért nem akar itt lakni. Semmink sincs. Szó szerint semmink. Nincsen padlófűtésünk, a kocsink vagy ötven éves, a zuhany tíz perc múlva már ki van hűlve, és egy nap sem telik el, hogy ne aggódnék a jövőm és a foci egyetem miatt, és mindennek a tetején van egy anyánk, aki nem támogat bennünket. Mi a faszért is tenné? Velem ellentétben van egy kibaszott apja. Ki a tököm akarna itt maradni, főleg veled? 

Abban a pillanatban megbánja, ahogy a szavak elhagyták a száját, sőt már az első mondata felénél. Még akkor se fejezte be, amikor látta a nő arckifejezéseit, de már nem szívhatja vissza. Az anyja úgy néz rá, mintha nem tudná elhinni, hogy a fia ezt tényleg megtette. Igazából ezt Louis sem tudja elhinni. 

Nem érzi magát jól. Szörnyen ki van, felhevült, és szédül. Olyan, mintha mindent rosszul csinálna. Már egy jó ideje ezt érzi, de végre felforrt. Mintha a veszekedésen kívül semmire nem lenne képes, és ha nem verbálisan, akkor fizikálisan, amit Harryn vezet le, amikor túlságosan kilóg a sorból. Már majdnem meg tudja érteni Harryt. Lehet, hogy olyan, mint Louis, csak egy egészen picikét. 

Túl sok volt a mai nap. Minden egyszerre dől össze, és teljes egészébe elveszettnek érződik. Minden zavaros. Már nem tudja, mit csinál. Az arca egy időben omlik össze az anyukájáéval, és az fejét az kezébe temetve csúszik le a padlóra. 

Az első zokogás olyan, mintha felszakítaná a húsát a mellkasában és a torkában. Hónapok óta nem sírt, nem hagyta magát. A forró könnycseppek elárasztják az arcát, és már nem tud levegőt venni remegés és zihálás nélkül. Pár másodperc múlva megérzi az anyukája kezeit maga körül, amivel a mellkasára húzza. 

Sír, folynak a könnyei, és az anyja ringatja, de tudja, hogy ő is sír.

- Sajnálom - sírja, arcát a nő kulcscsontjának nyomva. - Sajnálom, anya. Ne haragudj. - Nem tudja ezt csinálni; nem tud veszekedni az anyjával. Csak ő van neki. Ő a biztos pontja, a sziklája. Ott volt élete minden pillanatában, mindenen keresztül támogatta. - Nem úgy értettem - zokogja. 

- Nem, kicsim - suttogja, és Louis hallja, ahogy elcsuklik a hangja. - Tudom. Tudom. De, - mondja könnyes hangon. - én is tudom, hogy szar. Szívás. Sajnálom, kimondva még szarabb, és bárcsak minden más lenne, de nem tudok rajta változtatni. Próbálom jobbá tenni, és bárcsak már az lenne, de... próbálkozok, kicsim - puszilja meg a fejét. - Nagyon sajnálom. 

- Én is próbálkozok, anya - vallja be, miközben a nő ringatja őt. - Egy ideje a fro-yoban dolgozok a városban, próbálok segíteni. Esküszöm. 

- Szereztél munkát? - suttogja. 

- Igen - suttogja vissza. 

- Ó istenem, kicsim - szipogja, majd erősebben kezdi ölelni. Louis átkarolja őt, sírnak és ringatóznak a konyha padlóján. Szar, rohadtul szar, úgy ahogy van. De ez van.

- Istenem anya, olyan szánalmasak vagyunk - súgja, amikor már a szoba hidegnek érződik. Tisztán hallja a kuncogását, még úgy is, hogy csak egy másodpercig tart. 

- Tudom, édesem. De semmi baj, ha szomorú vagy néha. 

- De. 

- Nem, Louis. 

Picsába. Kurvára próbálkozik, hogy ne zúzza össze ez az egész. Nem történhet meg. 

- Louis? 

- Hm - motyogja. 

- Kérsz egy kis teát? 

- Igen - suttogja. - Igen, anya.

2021.10.24.