- Tudod, hogy ez bűncselekmény, ugye? - mondja Harry a legjobb barátjának, ahogy a fiú visszaszáll az autóba, miután beadott egy kis füvet Niall házába.

Zayn rápillant, és megigazítja a biztonsági övét a vezetőülésen. - Csak azért mert kedves vagyok és néha adok neked ingyen, az nem teszi legálissá azt, amit csinálsz.

Egy másodpercig Harry gondolkodva figyeli őt, ahogy elindítja az autót. - Kaphatok két jointot?

- Miért?

- Louis? - Jaj de hülye. - Láttad már boldog Louis-t? A bedrogozott boldog Louis a legjobb dolog, amit valaha látott a világ. Olyan, mint egy mókus, ami csillogó ruhában énekel egy fán. Kell ennél több ok?

- Te vagy a legrosszabb pasi - csóválja a fejét Zayn kormányzás közben, miközben Harryék háza felé tartanak. - Egyébként mizu van veletek? - kérdezi. - Hányszor szakítottatok eddig?

Harry felhorkant. - Ugyan már... Azok nem szakítások. Ha szakítások lettek volna, Louis kétszer szakított velem tegnap este. A viták nem szakítások. A viták azok viták, egészed addig, amíg Louis butus fejének eszébe nem jut, hogy szerelmes belém és együtt fogunk élni az egyetemen. Aztán újra kiskutya lesz belőle.

- Egyáltalán miért vitatkoztok? - mormogja Zayn. A fiú valahogy nagyon közömbösnek tud tűnni a dolgokkal szemben, pedig valójában az érdeklődő arca valójában a közömbös arca. Már ha ennek van értelme. Harrynek két hónapba telt, míg megértette, Zayn a barátja.

- Mert azt mondogatja, hogy egy cicababa vagyok, amikor nem is így gondolja, meg nem is vagyok az.

- Túl gyorsan beszélsz.

- És tudtad, hogy Louis azt hiszi, okos, amikor megpróbál elhallgatni előlem valamit? Mintha nem tudnám abban a másodpercben, hogy elkezd kitervelni valamit! Ismerem minden egyes arckifejezését, és amikor azt mondja, hogy "Nem, nem én nyúltam le a kék pulcsidat" nem húzza fel egy kicsit a szemöldökét, mint ahogy akkor szokta, amikor igazat mond. Ő a legrosszabb. Igazából, csak emiatt kéne szakítanom vele. - Egy pillanatig pislog. - Nem, nem kéne.

- Jól van... - mondja a barátja. - Na és a húga hogy van? - sóhajtja, nyilván próbál témát váltani. Harrynek szokása túl sokáig beszélni, amikor Louis-ról van szó. - Szakítottak a pasijával?

- Igen, Lottie szakított vele. De jól van. Este egymás után háromszor is megvertük Louis-t FIFA-ban. Nagyon mérges. Leginkább csak morog, és úgy megy el aludni, hogy nem csókol meg. Mogorva vesztes. Pici szőlő... - hümmögi. - Tudtad, hogy...

- Ne, kérlek. Harry.

- Tudtad, hogy nyáron dupla annyit edz, mint általában? - ráncolja a homlokát Harry. - Talán csak fél, hogy nem lesz elég fitt, amikor majd kezdünk Manchesterben... Basszus. Beszélnem kéne vele erről. Többet kéne beszélnünk...

- Oké, Harry - mondja végül hangosan Zayn, ezzel félbeszakítva őt. - Nem veszem be ezt a hülyeséget. Mi folyik itt? Komolyan?

Harry beadva a derekát elhallgat. Biztos benne, hogy sokat dumál Louis-ról, de nem beszél gyorsan. Egy pillanatra belenéz Zayn idegesítően mélybarna szemeibe, aztán inkább elfordul, hogy az ablakon át nézzen kifele. - Anya ma fejezi be a kiköltözést - motyogja, és hátra hajtja a fejét az ülésre.

Amikor azelőtti nap este, hogy megtudta, felvették Manchesterbe, elmondták neki, hogy az anyukája Chesire-be költözik, szó szerint egy világ dőlt össze benne. Miután eltöltött két évet a szülei folytonos veszekedéseivel, civakodásaival és passzív agresszivitásaival, valahogy mégis azt kívánta, hogy maradjanak együtt. Egy ideig lenyugodtak, sokkal kevésbé tűntek stresszesnek, mint feszültnek, és akkor tényleg azt hitte, megoldották a dolgokat. Később megtudta, hogy akkor döntötték el, hogy véglegesítik a válást. Nagyszerű. Aztán el kellett mondani Louis-nak, hogy felvették a Manchesteri Egyetem Ifjúsági Labdarugó Programjába.

Valószínűleg ez a legnehezebb dolog, amit az életében tett. Mivel kétségtelenül, meggondolatlanul és rendíthetetlenül szerelmes Louis-ba, jobban fájt ez az egész, mint azt bárki is tudná, amikor el kellett mondania neki, hogy felvették abba az iskolába, ami évente mindössze tizenöt játékost vesz fel a programjukba, és ez végső soron azt jelentette, hogy az álmai darabokra törtek.

Nyilvánvalóan Harry tudja, hogy nem az ő hibája, de ez nem jelenti azt, hogy kevésbe fáj. Noha Harry tudja, a szülei akármennyire is szeretik őt, soha nem egyeznének bele, hogy több ezer fontot fizessenek, csak azért, hogy a "gyepen" egy sáros labda után rohangáljon, ahelyett, hogy valami "normálisat" tanulna, emiatt pedig egy pillanatra úgy gondolta, nem érdemli meg annyira, mint Louis. De szükségé van az ösztöndíjra, még akkor is, ha időnként úgy érezte, Louis-nak nagyobb szükségé van rá, mert persze Harry a focin kívül tanulhatna bármit, amit akar, hiszen megvan rá a pénze, de Louis nem. Igazságtalan, de sajnos így van.

De nincs mit fejtegetni ezen. Valamilyen csoda folytán megoldódott.

Harrynek most van egy fiúja, aki baromi jó. Noha Louis azt állítja, Harry sok odafigyelést és gondoskodást igényel, Harry tudja, hogy titokban szereti az együtt töltött idő minden másodpercét. A küszöbön való csókok, kéz a kézben, suli időben smárolni az ebédszünetben, a farka Harry fenekében - olyan dolgok, amelyekkel Louis meglehetősen elnéző. Itt van mindez, de még nem volt egy rendes randijuk.

- Hogy érzed magad? - érdeklődik Zayn.

Harry az ujjaival babrálva vállat von. - Jól? Rosszul? Hogy kellene magam éreznem?

- Nem tudom, tesó.

A jó dolog a rosszak között az az, hogy Louis pontosan tudja, hogy érzi magát Harry. Ő is keresztül ment, azon, amin Harry, és miközben Harry nem tudta megosztani a problémáit senkivel, mivel a nővére nem volt vele, Louis volt a sziklája.

Még mindig emlékszik, amikor vasárnap délután, könnyes szemekkel megjelent Louis-éknál. Zayn nem volt otthon a hétvégén, mert elment meglátogatni az unokatestvéreit és az igazat megvallva, Harrynek nincs olyan sok barátja. Persze ott van Ed, de vele nem tud úgy beszélgetni, mint Zaynnel. Louis volt az utolsó - istenbizony a legeslegutolsó - választása, de Harrynek szüksége volt figyelemelterelésre és Louis ebben jó.

Ami nem csoda, hiszen Louis egy bajnok abban, hogy a lehető legtovább elkerülje a problémákat.

De Harry otthon ült és az egész vasárnapot azzal töltötte, hogy próbált felkészülni a másnapi dolgozatra, miközben a szülei üvöltözését az egész házon át hallani lehetett. Harry lement, hogy megkérje őket, legalább egy pillanatra halkítsanak, de ennek az lett a vége, hogy Anne megragadta Harry kezét és azt mondta az Desnek, hogy most rögtön elmennek. Ehelyett Harry volt az egyetlen, aki elment és a járdán futott el a saját otthonától. Elbaszott volt. Utólag sokkal dühösebb a szituáció miatt, mint amennyire akkor volt. Akkor csak szomorú volt.

Louis házát kezdetben mindig idegennek érezte. Mindenhol ott voltak a lakók nyomai, a cuccok a padlóra voltak hányva, az ágyak bevetetlenek, a lépcső nyikorgott és annyi fogkefe volt a fürdőben, hogy Harry mindig többet talált, amikor megszámolta. Időnként úgy érezte, ez az egyetlen hely, ahol pihenhet. Egyetlen szülő sem lógott a feje fölött és kérdezgette, hogy megcsinálta-e már a házifeladatát, vagy hogy a hétvégén be akar-e nézni néhány üzleti egyetemre. Nem volt kiabálás, sem veszekedés.

Bármennyire is szereti Harry a saját nővérét, sosem álltak olyan közel egymáshoz. Amikor látta, hogy Louis és Lottie ugratják egymást, megölelik és megpuszilják a másikat, úgy érezte, van köztük kötelék. Hosszú-hosszú ideje nem érezte úgy, hogy ez közte és a nővére között meglenne. 

Mindent összevetve, Louis otthona meleg volt. És hagyta Harrynek, hogy ott maradjon. Amikor dolgoznia kellett és Lottie sem volt otthon, hagyta, hogy a szobájában maradjon, olvasson, házit írjon, vagy aludjon. Egyszer ki is verte. Fura volt. De Louis-nak nem kell tudnia róla. 

Akkortájt, amikor Louis és Niall barátsága a legrosszabb állapotban volt, Harry szerint akkor kezdett el fejlődni az ő és Louis kapcsolata. Louis-nak szüksége volt valakire és gyakorlatilag már mindketten egymás zsebében éltek. Akármennyire is a másik fiú nem látja, Harry mindig ott volt. Azt mondta az anyukájának, hogy este segített Zaynnek a háziban, hogy korán reggel elment futni, vagy hogy későig ott volt egy barátjánál, szóval ott marad éjszakára. Aztán végül csak egyenesen kibökte, hogy a fiújánál aludt. 

Olyan is történt, hogy Harry éppen egy szál melegítőben és egy bögre teával ücsörgött egyedül Louis-ék konyhájában, amikor Lottie lejött és beszélgetésbe elegyedett vele. 

- Azt hiszed, itt laksz, vagy mi? - kérdezte és úgy húzta össze a szemeit, ahogy Louis szokta. 

Harry lenyelte a teát, ami kicsit túl forró volt. - Nem? - Soha nem beszélgettek négyszemközt, mivel Louis mindig ott volt, amikor ő is. 

- A kedvenc teámat iszod - ül le vádló tekintettel az asztal ellenkező felébe. 

- Ó - Harry szája kikerekedett, ahogy jártatta a szemeit a közvetlenül előtte lévő bögre és a lány között.

- Miért? - kérdezte még mindig összehúzott szemekkel. 

- Mert ez a legjobb tea? - kérdezte félénken. 

Még egy pillanatig méregette őt, aztán hátradőlt a székén. - Nem is vagy te olyan rossz, Styles. 

Ezután a reggeli teázások Lottie-val, szokássá váltak. Aztán, amikor a lánynak el kellett kezdeni készülődni, Harry visszament az emeletre és aludt még tizenöt percet, amíg Louis fel nem kelt és pánikolt, hogy csak húsz perce maradt zuhanyozni és iskolába menni. Egy darabig ez volt a rutin. 

Most a reggeli teázás általában Lottie-val és az anyukájával történik, mivel előléptették a munkahelyén, így többet van otthon. Louis először félt ettől az egésztől. Alig egy héttel a középiskola befejezte után, Louis lement a konyhába, ahol mind hármójukat ott találta, és egyből védekező üzemmódba kapcsolt. Úgy mint mindig, most is gyanakodóan hunyorogva nézett rájuk, és keresztbe font karokkal állt, miközben azt kérdezgette tőlük, hogy most éppen összeesküvéseket szőnek-e. Egy hétbe telt, mire elfogadta, hogy onnantól kezdve ez így fog menni. Morgott. Most, hogy Harry belegondol, Louis általánosságban nagyon elégedetlennek tűnik, pedig titokban nagyon-nagyon elégedett.

Nos, az idei nyárig Harry soha sem látta még ilyennek Louis-t. Boldog. Olyan, mint egy teljesen új ember - viszonylag - és most először tűnik igazán szabadnak. Ha nézi, ahogy mosolyog, Harry egész hasa megremeg, mert a mosolya könnyed és semmi nem nyomja el. A változás nagyon szembetűnő és Harry nem is lehetne boldogabb miatta. 

Zayn leállítja a kocsit Harry háza előtt. Kint van egy költöztető teherautó, amibe három félmeztelen pasas pakolgatja a dobozokat. Ha nem teljes koncepcióként ábrázolnák Harry családjának a legvégét, meghálálná istennek ezt az örömteli látványt. De a jelenlegi helyzethez mérten, egyáltalán nem örömteli. 

- Később hívj. Már ha el tudod magad szakítani egy pillanatra séróbárótól, hogy velem lógj. 

Harry felhúzza a szemöldökét. - Ugyan olyan a hajad, mint neki. 

Zayn rámered. - Nem vagy vicces. 

Harry felhorkant, és sóhajtva kinyitja a kocsiajtót. - Találkozunk. 

Mielőtt becsukná az ajtót Zayn elköszön tőle, majd az iskolatáskáját a vállára dobva elindul a ház felé. Bemegy és keresztülmanőverezik a kartondobozok tengerében, amik kitöltik a teljes bejáratot. Tudja, hogy az apukája nincs itthon. Harry nagymamájánál van a hétvégére, mivel nem akart itt lenni, mikor Anne elmegy. Harry tudja, hogy már elbúcsúztak - még meg is ölelték és puszilták egymást, hűha - szóval nem lesz felkavaró, ha a félig üres házra jön haza. 

Harry tudja, hogy az anyukája valahol ott a házban, de nincs kedve beszélgetni. Felmegy az emeletre, hogy visszavigye néhány ruháját, mert egyre többször fordul elő, hogy a cuccai Louis szobájában kötnek ki. Itthon fogja tölteni a hétvégét, mert nem akarja, hogy az apja egyedül legyen, amikor haza jön a Nagyikétól.

Harry belép a szobájába és megáll a küszöbön. - Szóval, itt vagy - jegyzi meg, és meglepetten, ugyanakkor örömtelin felhúzza a szemöldökét. 

Louis az ablak felé fordulva a hasán fekszik az ágyon, és csupán egy farmert visel. Bőre sima és aranybarna, vállai pedig szélesebbek, mint néhány hónapja. Ez a látvány sokkal jobb, mint az a három férfi odakint. Harry szereti Louis hátát. 

- Jaj, szia - mondja lazán a fiúja, és hátra pillant egyet, aztán visszafordul a könyvéhez. 

Harry kinyitja a száját. - Ez arcmaszk?  

- Pórusok ellen van. 

Ahogy Harry látta, egy vékony rétegnyi zöld trutyi van az orrán. Ledobja a táskáját a földre, aztán odamegy és kiterül az ágyon. Odamászik Louis-hoz és beletemeti az orrát a hátába. A bőrének vanília és méz illata van, valamint egy kicsit sós is a nyár melegétől. Fel tudná őt falni. (Az ilyen szavak abba a kategóriába tartoznak, amiket nem mond ki, amikor Louis hallótávolságon belül van.)

- És úgy döntöttél, ezt itt csinálod? - motyogja Harry a hátába, ajkai hozzásimulnak a bőréhez, amitől a másik fiú beleremeg. Egyszerre puha, erős, és kissé mocorog Harry súlya alatt. Hátranyújtja a kezét, hogy üdvözlésképpen egy rövid pillanatra megvakargassa Harry fejét.  

- Lottie adta, és unatkoztam, úgyhogy eljöttem. Anyukád csinált nekem sütit. - Hangja lassú, mivel valószínűleg olvas, miközben beszél. 

Harry felé fordul, arca még mindig Louis hátán van. - Csinált neked sütit? Egyáltalán, hogy van erre ideje? 

- Szerintem azt szeretné, hogy jobban kedveljem. 

Valószínűleg ez egy veszett ügy. Harry tudja, hogy Louis nem utálja őt, de azt is, hogy nem is igazán szívleli. Viszont jól megvannak. 

- Szóval - mondja ekkor Louis. 

- Mi az? 

- Szerinted pánszexuális vagyok, vagy nem? 

Harry zavartan ráncolja a homlokát, és Louis oldalát simogatja. - Miért? - kérdezi tétován, az állát a hátára téve. 

Nem kell elképzelni, hogy Louis megforgatja a szemeit, mert szimplán benne van abba, ahogy beszél. - Mert megkérdeztem? Mit gondoltál, miért, édesem? 

Ez a legelső alkalom, hogy Louis megemlítette ezt a dolgot, de igazság szerint Harry nincs meglepődve, mivel Louis mindig ezt csinálja - úgy tesz, mintha már teljesen megtárgyalták volna a témát, pedig a valóságban ez a beszélgetés leginkább csak a fejében történt meg. 

Harry elhúzza a száját. - Miért gondolod, hogy pán vagy? 

- Mert odakint megnéztem magamnak azokat a faszikat, és nem éreztem semmit. 

- Megnézted őket? - Harry erősebben belenyomja az állát a hátába, amitől a fiú kényelmetlenül mocorogni kezd. - Van egy fiúd, Lewis - morogja. 

Természetesen Louis folyamatosan úgy csinál, mintha semmit nem történt volna és még mindig a könyvet bújja. - És aztán eszembe jutott, hogy amikor csaj pornót néztem, akkor sem éreztem semmit. Aztán rákerestem a meleg pornóra, és tök jó volt elképzelni, hogy... - Megfordul, amitől Harry lecsúszik róla. - Mert... Aztán rád nézek... 

Lejjebb csúszik, szemeivel elidőzik Harry arcán, majd lassan az egész testén. Szája egy nagyon picit nyitva van, szemei pedig gyengédek a csodálattól. 

Harrynek nem kéne ennyire ellágyulnia, amikor zöld krém van az arcán, de a hasa akkor is megremeg, a szíve pedig túl nagynak érződik a mellkasához képest. Emlékszik, hogy Louis így nézte őt, mielőtt még hivatalosan is együtt lettek volna. Ettől bukfencezett egyet a gyomra, és alig kapott levegőt, mert annyira őszintének és fülig szerelmesnek nézett ki. Kezdetben megijesztette, mert Louis tettei nagyon messze álltak, attól amit a szemei mutattak. Jelenleg ettől csak hevesebben ver a szíve, és teli torokból akarja kiabálni, hogy mennyire szereti őt.  

- Harry-szexuális nekem nagyon is jól hangzik - leheli feszes hangon, miközben szemeivel Louis csupasz hasán és a farmerjába vezető kis szőrcsíkon időzik...

- Annyira tele vagy saját magaddal - horkant fel Louis. 

Harry nyel egyet és beharapja az ajkát, ahogy a vágyakozás érzete elkezd felépülni az alsó fertályán. - Veled is tele lehetnék.  

Louis felröhög. - Hát nem szégyelled magad? 

- Sose szoktam. 

- Mintha eddig nem tudtam volna. 

Harry mohón kinyújtja a kezét, amíg Louis meg nem adja magát. Felül, előre dől az ágyon, hogy Harry meg tudja simogatni az arcát és megcsókolni. Harry szereti ezt csinálni, mert így ameddig csak akarja, közel tudja tartani magához Louis-t. 

Louis a nyelvével megbökve Harry alsó ajkát elmélyíti a csókot. Olyan érzés, mint mindig; puha, vékony és ízletes. Harry egyből alkalmazkodik - mint mindig - és kinyitja a száját, közben pedig próbálja maga fölé húzni Louis-t. Louis azt szokta csinálni, hogy úgy tesz, mintha Harry idegesítő lenne, de csak egy másodpercbe telik, amíg követi. 

Harry széttárja a lábait, amik közé Louis könnyen be is helyezkedik. Harry szereti érzést, ahogy Louis az ágyékához nyomódik, kezével megszorítja fenekét vagy hüvelykujjával hozzáér a mellbimbójához, azt hogy a mozdulatai megfontoltak is biztosak.  

Orrával megböki Harry állkapcsát, aki azonnal szabaddá teszi a nyakát, hogy engedje, hogy Louis egy csókot szívjon az állkapcsa alá. Louis megfogja a másik fiú derekát és megnyomja a hátát, hogy egy kicsit felívelje magát. Harry vesz egy nagy levegőt és megemeli a csípőjét, miközben Louis lenyomja a sajátját. 

Kéjjel fűtött hangon mindketten kifújják a levegőt. - Lou - szuszogja Harry, ujjait a fiú nyakán lévő hajába vezetve. - Akarom - mormogja, mire Louis azonnal felbuzdul, ajkaiból pedig szenvedés és vágy hangja szökik ki. 

A kifejezés egy kicsit szentimentálissá vált számukra. A szó azt jelenti, hogy Louis beletemeti az arcát Harry nyakába és apró csókokkal halmozza el a pulzuspontját, Harry félholtra szorítja Louis-t, vagy gyengéd csókokat ad neki alvás előtt. Vagy mint most, halkan nyögdécselnek, és nagyon-nagyon közel tartják a másikat egymáshoz. 

Louis a nyakába zihálva még egy puszit ad oda neki. Harry úja megemeli magát, hasa pedig megugrik az érzéstől, amikor Louis keze a nadrágja hátuljába csusszan. Harry lehunyja a szemeit, a vágyakozás melegével a pocakjában várja, hogy a keze lejjebb csússzon. Louis megáll. 

- Most esett le valami - mondja. 

Harry reklamálásra nyitja a száját, de aztán... - Még mindig rajtad van az arcmaszk. 

Louis bólint. 

- Az egész nyakam tele van ezzel a zöld cuccal? 

- Igen. 

Elégedetlenül felnyög, ellágyul a teste Louis alatt, és a fejét visszaejti az ágyra. - Aha, nem. Most nem szexelünk. 

Louis legördül a fiúról és ásítva kinyújtóztatja a kezeit a feje fölött. - Nem tűnt fel, hogy szexeltünk? 

- Te aztán nem értesz semmihez, igaz? 

Louis felkuncog. - Azt hittem, az alsódba fogsz élvezni, de... - vonogatja a vállát csillogó szemekkel. 

Harry kinyújtja a kezét, és megsimogatja Louis nyakát, középsőujjával megérintve az állkapcsát. Közelebb húzza magához, így az ajkaik csak centikre vannak egymástól. - Ma este elviszel randizni - motyogja. - Utána pedig meg fogsz dugni. 

Elvigyorodik, ahogy Louis szemmel láthatóan nyel egy nagyot, a szemei pedig egyből lesikálnak Harry ajkaira, és egy kicsit megböki a sajátjával. 

- Várj - mondja mélyen Louis, és összevonja a szemöldökét. - Az, hogy "utána", úgy érted... Azt hittem, a randijaink már rohadtul jelentettek valamit. 

- Ezért is viszel el egy rendesre. Egy randira. 

- Anyukád hatkor indul. 

- Tudom, de utána. Az egyetlen randink a születésnapomkor volt, és az aligha számít. - Louis arca egyből bocsánatkérővé válik. - Ne - mondja Harry, ujját a fiú ajkára téve, ezzel elcsitítva őt, mielőtt bármit is mondhatna. 

Tudja, hogy Louis még mindig rosszul érzi magát, de Harry már nem hibáztatja. Louis megszámlálhatatlan sokszor bocsánatot kért, és akkor még mindketten faszfejek voltak. Igazság szerint Louis amúgy is kárpótolt aznap este, és Harry sem volt valami ártatlan azon a napon. 

Harry odahajol, és megpuszilja az orra hegyét. Tudja, hogy utálja, amikor ezt csinálja. - Ne mondj semmit, kicsim. Csak vigyél el randizni. 

- Oké - motyogja Louis megadva magát. 

- És jól nézz ám ki. 

- Most azt mondod, hogy nem nézek ki jól? 

- Miért kezdesz el veszekedni minden miatt? 

Louis megforgatja a szemeit. - Harry, ezt hívják heccelésnek...

- Tudom, én csak folytattam - vigyorog vissza Harry, szemük pedig összekapcsolódik egy feszült tekintetben. Mint mindig, most is Louis szeme adja fel elsőnek, és lecsúszik Harry mellkasához. 

- Lehet...

- A zuhanyzóban - ért egyet Harry, aztán feláll az ágyról és magával húzza Louis-t a fürdőbe. 

**

Beszélhetnénk? Tudom, hogy utálsz, Harry, de már eltelt két év. Sajnálom, hogy Louis-val próbáltalak felbosszantani. Hibát követtem el, de szeretném, ha megbeszélnénk, hogy tovább tudjak lépni. Fáj, hogy nem vagy hajlandó beszélni velem, de én csak azt akarom, hogy megszabaduljunk ettől. Nem várom el, hogy újra barátok legyünk, vagy hogy kedvelj meg ilyesmi, de ne hazudj, és mond a szemembe, hogy nem éreznéd jobban magad a helyzetünkbe ha megbeszélnénk... Kérlek H. Xx

Harry rámered az üzenetet. Nem először kapott már ilyent, de ez az első alkalom, hogy egy kicsi késztetést érez, hogy válaszoljon.

Tudja, hogy Jas és Louis jóban vannak, mármint nem épp barátok, de valami olyasmi. Gyötrelmes volt figyelni őket együtt, különösen akkor, amikor Harry és Louis nem beszéltek egymással. 

Az a helyzet, hogy már a kezdetektől fogva látta. Miután annó szeptemberben veszekedett Jasmine-nel, a lány egyből Louis-hoz ment. Ez egy fájó pont volt. Mint, ahogy Louis érezte magát, amikor Niall Zaynhez ment, Harry is ugyanúgy megtépázva érezte magát, sőt még össze is volt zavarodva. Annak ellenére, hogy többé-kevésbe nem álltak közel egymáshoz egy éve, így is bosszantotta a dolog, és időnként lángolt az undortól a mellkasa. 

És aztán nem akarta, hogy a lány olyan dolgokhoz érjen hozzá, amik nem az övé. Illetve azt nem akarta, hogy olyan dolgokhoz érjen hozzá, amik bizonyos értelemben Harryé. Akkoriban rettenetesen megbántódottnak és dühösnek érezte magát, és már a gondolattól, hogy a lány ilyen közel avatkozik a titkába, rosszul lett. 

Még ha Harry most már tudja, Jasmine soha nem mondaná el senkinek a szexualitását, és hogy utálta Louis-t, akkoriban nem akarta megadni a lehetőséget, hogy ugyan ezt tegye Louis-val. Természetesen fogalma sem volt akkor, hogy Louis milyen szexualitásúnak mondta magát, de nem akarta, hogy a lánynak sikerüljön Louis-t is ugyanabba az ülésbe ültetnie, mint Harryt. Eleinte önzőség volt védeni Louis, mivel ha esetleg az akarta ellenére kitudódott volna nemi identitása, az végül azt jelentette volna, hogy Harry maga is lelepleződik. Ahogy azonban fokozatosan közelebb került Louis-hoz, az oka, hogy távol tartsa egymástól Jasmine-t és Louis-t, egyre tisztábbá vált. 

Most már tudja, hogy Louis-nak soha nem volt szándéka, hogy intim kapcsolatot létesítsen a lánnyal, ennek ellenére ez a szívéhez közel álló félelem volt. Attól, hogy látta őt a közelében, és hogy mindenki előtt arcon puszilta, borzasztóan égett a mellkasa, és nem csak azért mert ez Jasmine volt. A gondolattól, hogy Louis bárki mással van, rosszul lesz. 

A puszi, és csupán egy héttel később a póló. Az utána lévő napokban a feje tele volt összezavarodott gondolatokkal, mellkasa pedig szorongással, és a félelem, hogy Louis tényleg csinált valamit, felforgatott benne mindent. Emlékszik, ahogy Zayn elmesélte neki, hogy amikor bement a mosdóba, miután összefutott Louis-val, ott találta Jast. Leszidta volna a lányt, hogy Louis után ment, de a tény, hogy Harry tudta, Louis és Jasmine beszélgettek, csak fokozta a kétségeit. Talán végül is Louis nem érzett semmit Harry iránt? De ugyan ezen a napon, amikor odafutott Harryhez és megcsókolta a parkolóban, olyan kibaszott szabadnak és boldognak tűnt. Harry még soha nem látta őt ilyennek. 

Enyhén is szólva, Louis nagyon összezavaró tudott lenni. 

Az elődöntő után nem tudta elhinni, hogy Louis engedte magukat, hogy ennyire nagyon közel legyenek ehhez, amiről amúgy nem szoktak beszélni, kínos és feszültséggel teli. A zavaró része a dolognak, hogy Harry nem akarta, hogy így történjen. Louis megcsókolta, és olyan borzasztóan megfontoltnak nézett ki, mint aki mindenét ami belül kavarog, Harry felé dobná. Harry megdöbbent. Louis soha nem beszélt az érzéseiről, és ez megdöbbentette. Meglepődött. 

Nem volt logikus, de megijesztette. És a pillanatban, amikor az ajkaik találkoztak, Harry rájött, hogy mindenki ott volt körülöttük. Talán ezt Louis nem vette észre? Amikor elváltak egymástól, Harry elnézett és látta, hogy Ed őket bámulta. Harry nem tudta, mit csináljon. Aztán Louis olyan gyorsan elsietett, hogy gondolkodni sem tudott. 

Louis nem hívta őt az elődöntő után, mint ahogy kellett volna. Harry várta, de nem hívta. Egész éjjel várt, mivel a szülei túlságosan elfoglaltak voltak azzal, hogy felosszák egymás között a bútorokat, hogy megkérdezzék, hogy ment a meccs, és az azutáni napon is csak várt, pedig Louis nem ment iskolába. Most már tudja, hogy fel kellett volna hívnia Louis-t, mert mindketten ugyan annyira össze voltak zavarodva. Enyhén szólva is, ez egy szép nagy félreértés volt. 

Először nem tudta, hogy oda kéne-e mennie hozzá vagy sem, és hogy jó-e a beszélnek. Annyira kínos volt, mert egyikük sem tudta, mi folyik itt. Ahogy a bulin nézte Louis-t és Jasmine-t, egy pillanatra azt gondolta, talán a jó idők csupán varázslat volt. Talán Louis csak egy kibírhatatlan pöcs volt, mint ahogy régen is hitte. 

De ez nem volt igaz, mert az a pillanatuk, basszus, a középdöntő előtti utolsó este... Minden igazi volt. Louis bízott Harryben, és együtt valami újat csináltak. Nagy volt, félelmetes, de ugyanakkor teljes mértékben elképesztő. Harry sosem gondolta volna, hogy ő maga egyáltalán akarta ezt ebben a formában, de Louis-val minden jó. Annyira, annyira jó. 

A buli után megpróbálta távol tartani magát a fiútól, mert a köztük lévő dolgok nagyon komplikáltak voltak. Harryben Louis mindet hurrikánná tett. Nem tudta, mint csinál Jasmine-nel, vagy hogy mit gondol, sőt semmit sem tudott semmiről. Louis megpróbált beszélni vele, de Harry csak... Nehéz elmagyarázni, hogy milyen hihetetlenül össze volt zavarodva szellemileg. Zayn mondta, hogy hallott pletykákat Louis-ról és Jasről, Louis egy másodpercnél tovább nem nézett a szemébe, aztán amikor odament Harryhez, egyszerűen nem tudta megtenni. Akkor nem, mert egészen biztos volt benne, hogy összeroppanna. 

A pizzázó mosdójában csak bepattant neki, hogy mennyire nagyon akarja Louis-t. Mielőtt el kellett mondania, hogy kapott egy helyet Manchesterben, csak megakarta úgy csókolni, hogy minden rendben van. Csupán egy napra el akarta lökni a problémáit, hogy így esetleg Louis-val még egyszer újra jól érezhetik magukat. Viszont ez nem így működik. Ráébredt, hogy fájdalmat okozott Louis-nak azzal, hogy nem beszélt vele, de akkor nem gondolkodott tisztán. Csak azt akarta, hogy Louis ne gyűlölje. 

Jelenleg, még mindig ketté tépi a tudat, hogy Louis és Jas barátok. Ezt azonban maguk mögött akarja hagyni. Louis folyton mondogatja, hogy ez az ő dolguk, hogy nem fog benne lenni ennek a kellős közepében, hogy nem érdekli, Harry összebarátkozik-e vele vagy sem. Azt mondja, ez Harryn múlik, de Harry legbelül tudja, hogy Louis és Jasmine egész jó barátok lehetnének, és bár évek teltek el, Harrynek még mindig hiányzik a lány barátsága. Talán jó ötlet a háta mögött hagyni a dolgokat. 

Beszélhetünk, de nem sokáig. Hatra itthon kell lennem, írja vissza. 

A helyünkön? 

Többé már nem az ő helyük, de beleegyezik, és mondja neki, hogy fél óra múlva találkozzanak. 

Visszadobja a telefonját az ágyra, és a hasára fordul. 

- Most itthagysz? - motyogja Louis mögötte az ágyban, a karja, amely Harry dereka körül volt követi a mozdulatát, és a keze most Harry meztelen gerincénél van. Hangja rekedtes a délutáni alvástól, a haja pedig még mindig nedves a zuhanytól. 

- Tulajdonképpen Jasmine-nel fogok beszélni - súgja Harry szembe fordulva vele. Édesen néz ki, miközben még mindig félálomban van, arca pedig a párnába van nyomódva. Jól néz ki a lágy vonásaival, csupasz vállával és a homlokához simuló hajával. Azt mostanában quiff formában viseli, mert ki akarta próbálni. Korábban csak alkalmanként lőtte be így a haját, de mostanában elég rendszeresen hordja. Harry valószínűleg elfogult véleménye szerint minkét esetben gyönyörű.

- Igen? - motyogja vissza Louis, és csak egyik szemét nyitja ki. Harry fáradtan odahajol, hogy megpuszilja a szemöldökét, aztán Louis kitárt karjaiba fészkeli magát és egy apró morgással a nyakába temeti az arcát. Louis ujjai puhák a hátán, amivel magához tartja őt. 

- Mm-hmm - Harry még közelebb bújik, mert a lehető legközelebb akar lenni a fiúhoz. Néha egyszerűen attól, hogy érzi magán Louis légvételeit, megnyugszik és minden más elolvad. Mint az ijesztő jégcsapok, amik könnyű vízzé válnak, amikor megüti őket a Nap melege. Egy ideje már Louis Harry személyes napja. 

- Szeretnéd, hogy menjek? Kínos lenne, de...

- Nem - rázza a fejét Harry, ajkait pedig a nyakhajlatába böki. Jó illata van. Szappanos. 

Louis megérti. Csak annyit tesz, hogy szorosabban öleli Harryt, és meg a levegő is szinte kiszorul belőle, ahogy Harry belé kapaszkodik. Harry hirtelen egy kicsit tehetetlennek érzi magát, mintha csak a másik fiú létében érezné jól magát. Ez egy darabig így is volt, gyakran amikor minden különösen szarnak tűnt. 

- Szeretlek - súgja halkan. 

- Szeretlek - mondja Louis is. - Kicsim... 

- Tudom - mondja Harry a fejét rázva, de viszketnek a szemei. 

Louis így is végig mondja. - Semmi baj, ha szomorú vagy, hogy anyukád elmegy. 

Megrázza a fejét, és szorosan kapaszkodik Louis meztelen felsőtestébe. - Örülök, hogy megy - súgja. A szavai halkak, mert csakis Louis-nak szólnak. - Még ha hamarosan mi is elmegyünk, örülök, hogy ő most, mert már nem tudnám tovább nézni, ahogy színlelnek apával. Menni akar, szóval mennie is kéne - hangja zord, rekedt. Louis ujjai beletúrnak a hajában, az érintés biztató és egyben megnyugtató is. - Szeretné, hogy meglátogassam Cheshire-ben, de... Csak nem tudom.

- Nem kell most eldöntened, szívem - motyogja Louis. - Várhatsz. Előtted az egész nyár. 

Harry felsóhajt. - Te mindig tudod, mit kell mondani. 

- Hát Isten tudja, hogy tanultam pár dolgot az elmúlt évben - motyogja. Egy apró puszit hagy Harry vállán, és még egyszer beletúr a hajába. 

- Fel kell öltöznöm - motyogja Harry. - El tudnál vinni? Megtarthatod a kocsit, úgyhogy majd a randink előtt el tudsz jönni értem. 

- Igen - mondja Louis. A családja autója már az utolsó napjait járja a hosszú, hosszú életéből, de ezt Louis inkább nem vallja be. Azonban Lottie nagyon is boldog, hogy Harry kölcsön adja az autóját, amikor szükségük van rá. 

Kelletlenül kimásznak az ágyból, majd új ruhát vesznek fel. Louis a meleg időjárás ellenére egy melegítő nadrágot és pulóvert húz fel, amik mindkettő Harryé. Tökéletesen néz ki, szemeit még mindig beszínezi az álmosság az odalógó haja alatt. 

- Megkaphatom ezt? - kérdi Louis elvévé egy sötétkék kötött sapkát Harry egyik fiókjából. Harry nem biztos benne, hogy úgy érti, "kölcsön" vagy "örökre", de így vagy úgy, vállat von és beleegyezik. 

Úgy mennek le a lépcsőn, hogy közben Louis Harry pólóját markolássza. A délutáni alvás után aranyosan álmos, és úgy követi Harryt, mint egy kisgyerek. Amint elérik az utolsó lépcsőfokot, Harry anyukája egy nagy kartondobozzal a kezében bejön a helységbe. 

Harry mellkasa egy kicsit összerándul. A hosszú sötét haja egy kontyba van fogva, és fáradtnak tűnik, de egy amolyan "egész nap dobozokat cipeltem" módon. Amikor észreveszi őket, leteszi a dobozt a földre, és mosolyogva kifújja a levegőt.

- Sziasztok fiúk - mondja és csípőre teszi a kezét. - Mentek? 

- Igen - motyogja Harry. 

- Ó - mondja az anyukája. - Hát akkor gondolom, egy ideig nem foglak látni, Louis. - Kitárt karokkal közelebb lép. Louis hezitálás nélkül megöleli, és pár pillanatig úgy is maradnak. Louis lágyan megütögeti Anne hátát, és belemotyog valamit a fülébe. Ő is vissza mond valamit, de igazság szerint, Harryt hidegen hagyja, mi az. 

Louis egy apró, kedves mosollyal az arcán hátralép. Harry kinyúl és összekulcsolja az ujjaikat, majd az bejárati ajtó felé kezdi húzni. 

- Visszaérsz hat előtt, igaz? - kiált az anyja mögötte, mire bólint és hümmögve int egyet. 

Tudja, hogy igencsak érzéketlenül viselkedik, de ismeri magát. Elég érzelem lesz akkor, amikor el kell majd búcsúznia. Nem akar a kelleténél többet szomorú lenni. 

Miközben az autó felé mennek, Louis hintáztatja a kezüket kettejük között. Rendkívül imádnivalóan fest, ahogy a szürke pulcsi ujja túllóg a kezén. Elképesztő, hogy a múltjuk ellenére hogyan nőtte ki magát a kapcsolatuk ilyen kényelmessé és legfőképpen normálissá. 

Az első néhány nap elég tétovázó volt, amikor párként kellett viselkedniük. Furcsa volt, hogy foghatták egymás kezét, megpuszilhatták és érinthették a másikat, és alapvetően bármit csinálhattak nyilvánosan. 

Amit Harry tulajdonképpen természetesnek vett, az az, amit Louis fura hangon mondott, miközben fogta a kezét. - Te öhm, szeretlek? Lennél a öö... (hét évvel később) ...fiúm? - Nagyon édes volt (Harry nevetett, mert amikor ezt közölte Louis-val, ő felháborodottan összevonta a szemöldökét). Viszont a "fiúm" kifejezés szép megerősítés volt. 

Miután az egész utolsó fociedzést a pályán ücsörögve töltötték a fiúkkal, és a lehető leggyakrabban megcsókolták egymást, elmentek Louis-ékhoz. Louis hátrafelé sétálva fogta Harry mindkét kezét, miközben felvezette a verandára majd a házba, és lerúgta a cipőjét anélkül, hogy elengedte volna őt. Annyira derültnek nézett ki, szemei pedig nagyon kékek voltak, és az ajkai egy apró mosolyra húzódtak, miközben olyan szavakat motyogott, amikre Harry túlságosan is elkápráztatott volt, hogy emlékezzen. 

Amikor elhaladtak a konyha mellett, Lottie észrevette őket és boldogan elvigyorodott, mikor meglátta Harryt. Louis a szemét forgatta, amikor odajött megölelni őt, és emiatt muszáj volt elengedniük egymás kezét. - Annyira örülök, hogy újra együtt vagytok, el sem tudom hinni, hogy egyáltalán megfordult a fejetekben, hogy képesek lennétek távol lenni egymástól - mondta fejcsóválva, és arcon puszilta Harryt. 

Louis egyszerűen csak ismét összekulcsolta az ujjaikat, és felrángatta Harryt az emeletre. Valamilyen okból kifolyólag az óvszer el volt kobozva, de a síkosító nem, szóval Louis végül megujjazta Harryt, míg el nem évezett. Ő pedig ezután kiverte Louis-nak, és közben erősen kiszívta a nyakát. 

Úgy tűnt, minden zökkenőmentesen a helyére került. Persze elég rendszeresen veszekednek és civakodnak, de minden rendben van. Harry az autó motorháztetője felett rámosolyog Louis-ra, mikor éppen beszállnak a járműbe. Ez nagyon jó. 

Louis bekapcsolja a kedvenc rádióját, és beállítja magának a sofőrülést, aztán elindulnak. Harry egy régi háztömb mögötti kis játszótér felé irányítja. Louis hátra dőlve vezet, egyik kezével a kormányon, a másikkal pedig Harry tarkóját simogatja. 

- Pillanat - motyogja, ahogy lelassít, hogy beforduljon a játszótérre vezető utcába. 

Harry könnyedén segít neki sebességet váltani, majd megcsókolja Louis kicsi csuklójának a belsejét. - Köszönöm - motyogja, amikor megáll az autó. 

- Szeretnéd, hogy felvegyelek? 

- Nem, majd sétálok. Csak gyere el értem hétkor, és csinos légy. 

- Ezt vagy már tízszer elmondtad. Kiöltözök, ígérem - sóhajtja Louis, de odahajol, hogy búcsúzásképpen megcsókolja. Harry igyekszik türtőztetni magát - ami egy folytonos harc - és rövidre fogja a csókot. 

- Találkozunk - mondja még egyszer utoljára megpuszilva, aztán kiszáll a Roverből. 

Becsukja a kocsiajtót, és ahelyett, hogy a homokozó, hinták és csúszdák felé vezető járdán menne, tesz egy kitérőt a fák között. Azok olyan zöldek, mint a fű vagy a moha, a nyár mostanra már teljesen kivirágzott. Hosszú ideje nem járt itt, valószínűleg nagyjából egy éve. Hiányozni fog neki Donny, amikor elmennek Manchesterbe. Nincs olyan messze, de akkor is. Tizennyolc éve Doncaster az otthona. 

A fák kiritkulnak, ami egy kis rétet formáz nem messze a játszótértől. Van itt egy picike viskó pirosra festett falakkal, és elkopott tetővel. Régi, a festék már elkezdett leválni. Viszont a pad a két fa alatt még ott van, pont, mint ahogy eddig is. Szinte beleolvad a tájba, a virágok nőttek alatta és a lába körül, mögötte pedig bokrok burjánzanak. 

Jasmine már ott van. Virágmintás szoknyát visel fekete csizmával, felülre pedig egy vékony kötött pulóvert húzott. Elmosolyodik, amikor felnéz, szemei azon az ismerős módon ráncokba borulnak. Nagyon furcsa a tény, hogy ők ketten közei barátok voltak, mert olyan sok idő eltelt, mégis olyan mintha tegnap lett volna. 

- Helló - mondja Jas abban az örömteli, lágy hangon. Haja frissen mosott, szemei pedig nincsenek kisminkelve. 

- Szia - mondja, ami akaratán kívül is kicsit udvariatlannak hangzott. Leül a lány mellé a padon, aztán hátra dől és összekulcsolja a bokáit. Jas a mellkasához felhúzott térdekkel szembenéz vele. 

- Örülök, hogy eljöttél - mondja. 

Harry megköszörüli a torkát. - Ugorjuk át a vidám részt - mondja halkan, egy kicsit kihúzva a vállát. 

- Ez az igazság, H - mondja lágyan, de ennek ellenére bólint, úgy tűnik, nekigyürkőzi magát a most következő beszélgetnének. Megcsóválja a fejét. - Őszintén szólva gőzöm sincs, hogyan mondjam el azt, amit már más-más módon, számtalan alkalommal elmondtam. Mostanra már tudnod kell, hogy sajnálom, ami akkor történt. 

Harry bólint egyet, aztán megcsóválja a fejét es beletúr a hajába. - Csak időbe telt, hogy megbocsájtsak neked - motyogja halkan. - Még mindig nem sikerült teljesen. 

- Csak nem akarom, hogy utálj engem, Harry - suttogja. 

- Nem... nem utállak, Jas. Csak bánt. Eléggé megbántottál. 

- Igen - bólint. Őszinteséggel teli szemekkel ránéz Harryre. - Csak nem akarom úgy elhagyni ezt a helyet, hogy tudom, még mindig fáj. 

- Nem fáj - mondja lágyan. Igazság szerint, már jó ideje nem volt szomorú, leginkább csak hiányzik neki a lány barátsága. - Csak csalódott vagyok és... nem tetszik, amit csináltál. 

Jasmine összeszorított ajkakkal bólint. - De tudod, hogy miért csináltam, igaz? Nem védekezek és nem is fogok, de ez nem csak egy szívtelen cselekedet volt - sebezhetőnek hangzik, mégis valahogy erősnek. 

- Nem, tudom. És... és én sem vagyok ártatlan - súgja, ahogy ránéz a lányra. - Ne haragudj, hogy ezt mondom, de... soha nem kellett volna romantikus kapcsolatba bonyolódnom veled - néz le szégyenlősen a térdére. Nagyon szégyelli magát. Túl könnyű és egyben igazságtalan volt elrejtenie a haragja mögé azokat, amelyekért bűntudata volt a Jas által elkövetett rossz dolgok miatt. - Tudtam, hogy valószínűleg a fiúkat szeretem, de... Te voltál a legjobb barátom. Szerettelek, de össze voltam zavarodva, hogy milyen szinten is. 

- Mert én jobban szerettelek? - kérdezi Jas összevonva a szemöldökét. 

Nyel egyet. - Aha - motyogja. Fura hangosan kimondani ezeket, de jó érzés. Ez az egyetlen, amiről igazán beszélgettek. 

- Már nem vagyok beléd szerelmes, Harry - mondja nyugodt hangon. 

- Tudom. 

- És bocsánatok kérek Louis miatt. 

- Tudom. 

Nincs sok mondanivalójuk egymásnak ezekről, mert úgy tűnik, mindketten túlmarakodták a dolgot. Harry hallotta, mit mondott Louis-nak, és nincs szükségé arra, hogy a lány újra elmondja.  

- Akkor megállapíthatjuk, hogy végeztünk ezzel a hülyeséggel? - mondja Harry hangosan, és kifújja a levegőt. 

- Persze - bólint, és a haja előre leng a vállán. - Igen. Jól hangzik! - Kezeivel rácsap a saját térdére, mintha egy döntés született volna meg. 

- Rendben - sóhajt fel Harry. 

Ránéz Jasre és látja a mosolyát az arcán, de leginkább csak megkönnyebbültnek tűnik. Harry is egy kicsit megkönnyebbült. Tudja, hogy az érzések nem fognak hirtelen elmúlni, de a tény, hogy veszekedés nélkül beszélgettek, nem számít milyen rövid is volt, egy lépés a helyes irányba. 

Nem tudja, hogy úja barátok lesznek-e, de ez most épp elég. 

**

- Rendben - mondja az anyukája, miután berakta az utolsó bőröndnyi ruhát az autóba. - Most már teljesen bepakoltam és kész vagyok. 

Harry a ház előtti járdán állva bólint egyet, és közben a kezével babrál. - Jól van - mondja. 

Az anyukája sóhajtva nekidől a kocsi oldalának. Felnéz a házra, és apró mozdulatokkal elkezdi csóválni a fejét. - Hiányozni fog ez a ház. 

Nyilvánvaló, gondolja Harry, de nem mondja ki. Anne már régóta itt élt. Beteges, de valahogy megbékél a dologgal. Szemei nem szúrnak, mint ahogy azt várta, leginkább csak el van keseredve és szomorú. 

- Aha - hümmögi. Hiányozni fogsz innen. Hiányozni fog, hogy vacsorát főzöl a konyhában, olvasol a kanapén, dolgozol az irodában. Hiányozni fog, hogy itt vagy. 

Anne ránéz a fiára. - Én tényleg szeretném, hogy majd elgyere hozzám Cheshire-be, Harry. Hozhatod Louis-t is, ha akarod. 

- Talán - vonogatja a vállát. - Majd meglátjuk. - Nem áll készen még kimondani azokat a dolgokat, és talán igen, neheztel az anyukájára, hogy elmegy. Viszont jól lesznek. Egy nap minden rendben lesz. Louis segített neki ezt elhinni. 

Anne szomorúan mosolyogva felegyenesedik - Nagyon szeretlek, kicsim - súgja. Harry látja, mennyire őszinte, mert a szemöldökét is szomorúan összevonta. - Bárcsak ne romlottak el volna el így a dolgok, és bárcsak helyre tudnám hozni őket, de nem megy. Csak tudnod kell, hogy szeretlek és mindig itt vagyok neked. Nagyon büszke vagyok rád, hogy... tudod, az vagy, aki vagy. 

Miért kellett eddig a pillanatig várnia? Itt van minden szar, ami egy családon belül megtörténhet, ő meg ezt a pillanatot választja, hogy elmondja. Rengeteg marhaság volt, köztük az is, hogy Harry úgy érezte, kibaszott tüzet kell gyújtania, hogy észre vegyék. Azt kívánja, az anyukája bárcsak hamarabb megtette volna ezt. 

Harry átöleli, és érzi, ahogy átkarolja a derekát. Már nagyon-nagyon rég óta nem ölelték meg egymást. Most már sokkal magasabb az anyukájánál, de az illata ugyanolyan. Fáj a szíve. 

- Szeretlek, anya - suttogja, mert persze, hogy így van. Mindennek ellenére nagyon szereti őt. 

- Én is, édesem - mondja. Amikor végre elválnak, az anyukája küld felé egy csukott szájas mosolyt, és eltűri Harry egyik kósza tincsét a füle mögé. - Holnap hívlak, szívem - érinti meg lágyan Harry orrát. 

- Oké - Harry maga köré fonja a kezeit, és alsó ajkát harapdálja, ahogy nézi beszállni az autóba. Anne integet, mire ő is vissza int, aztán beindítja a kocsit és lehajt a útpadkáról. 

Fáradtan belélegezve nézi, ahogy elmegy. A búcsúzkodás rövid volt, de valahogy épp elég. Beéri ezzel. 

Tudja, hogy nagyon is beéri, amikor a szüleiről van szó, de nehéz megváltoztatni a családon belüli dolgokat, főleg gyerekként. De nem baj, mert bár néha sok dolog szívás, de megtanulod kezelni. Többé nem fog ezzel foglalkozni. Túl sokat csinálta ezt. 

Bemegy, és elindul, hogy lezuhanyozzon és elkészüljön a Louis-val való randira. Ez egy jó figyelemelterelés, mert nagyon is izgatott emiatt. 

Beáll a zuhany alá, és bedörgöli magát a mézes szappannal, hiszen tudja, hogy Louis szereti az illatát. Megmossa a haját, és egy kicsit leborotválja magát ott lent, mert szereti, ha ápoltan néz ki, aztán leöblíti magát is kiszáll. 

Hagyja, hogy a haja magától megszáradjon, fürtjei sokkal jobb állapotban vannak a meglehetősen drága balzsamtól, amit múlt héten szerzett be. Egy fekete farmert, aztán egy piros inget választ. Ez kicsit blúzos beütése van, fodros az ujja, a nyakkivágása pedig V alakú. Szép, és szerinte Louis-nak tetszeni fog. 

Kivesz két kis tubus síkosítót a fiókjából, és beleteszi a zsebébe. Csak szükség esetére. 

Az óra pontban hetet üt, amikor meghallja az autót lehúzódni előttük. Vigyorogva belebújik egy pár barna csizmába, mielőtt lesiet az emeletről. Még egyszer utoljára megnézi magát a tükörben, aztán elindul az ajtó felé. Amikor kinyitja, Louis-t a legalsó lépcsőfokon állva találja, és egyszerűen elképesztően néz ki. Érzi, hogy megremeg a hasa, és meg is nyalja az ajkait. Nem bírja ki. Louis miatt mindenfélét érez. 

- Úristen - mondja Louis, ahogy szemeivel végigméri Harryt. 

Harry szégyenlősen elmosolyodik, arca pedig felforrósodik. Általában nem jön ennyire zavarba a bókoktól, de Louis annyira szívből jövően és őszintén mondta, és rendesen meg is van döbbenve, ahogy nézi Harryt. 

- Te is jól nézel ki, bébi - mondja halkan. Louis haja felfelé és oldalra van tűrve, fekete nadrágot és sötét inget visel, ami felül rögzítve van. Egy kabátot tart a kezében, amit valószínűleg nem is tervezett felvenni, lábain pedig vans van, mert Harry tudja, hogy nincs olyan cipője, mi félig alkalmi is lenne. Nagyon jól néz ki. 

Harry gyorsan bezárja az ajtót, aztán szeme fordul Louis-val, aki egyből a kezéért nyúl. - Ez valami puccos márka? - kérdi, miközben hüvelyujjával Harry ingujjának a fodrait piszkálja. Összekulcsolja az ujjaikat és levezet Harryt a verandáról. 

- Igen - hümmögi Harry, ahogy követi őt a kocsi felé. Louis egyszerűen csak bólint egyet, de megáll és magához húzza Harryt, amíg a hasa a sajátjának nem nyomódik. A másik kezét Harry hátára teszi és az ajkait nézi. 

- Illetlen vagy, Louis - mondja Harry. - Meg kellene várnod a randi végét. 

- A pasim elképesztően néz ki, szóval ne haragudj, szívem, de túl nagy a kísértés - vigyorog odahajolva. 

Harry feltartja az egyik ujját az arcuk között. - Egyet - mondja, de felkuncog, amikor érzi, hogy Louis keze alattomosan lejjebb csusszan a hátán.

- Csak egyet - ígéri meg Louis egy pimasz vigyorral, aztán odahajol és elkapja Harry ajkait a sajátjával. Lassú, bágyadt és tökéletes. Harry enyhén megharapja Louis alsó ajkát, és elégedetten lepillant rá. 

- Rossz vagy - motyogja Louis, és belecsíp az oldalába. 

Harry egy még egy csókot adva a feldagadt szájára elengedi őt. - Menjünk - lép ki Louis karjaiból, és boldogan teszi meg a magmaradt utat a kocsiig. 

- Megőrjítesz - mondja mögötte Louis, de Harry hallja a gyengédséget a hangjában. 

Harry nem tudja, hová mennek, de Louis biztosítja, hogy jó hely. Behajt a városba, ahol leparkol egy olasz étterem előtt. Elégetettnek tűnik Harry reakciójával, ahogy kinyitja a kocsiajtót és ünnepélyesen kisegíti őt. Butaság, de vicces is, és mindketten elnevetik magukat. 

Az étterem hangulatosan megvilágított, a vörös és barna belső tere romantikus hangulatot kölcsönöz neki. Louis foglalt egy kis asztalt egy félreeső helyen, ahova odavezeti őket a pincérnő. Ég egy gyertya, Harry pedig izgatottan az asztalon lévő kis rózsaszirmokra mutat. 

- Igaziak! - kiáltja, amint leültek és alaposan megvizsgálta őket. Harry tudja, hogy kis dolgok miatt is izgatottá válik, de a másik fiú csak kedvesen mosolyog. 

Egy pillanatra egymásra néznek, és valamiért el is mosolyodnak. Őszintén szólva, elég furcsa ez az egész. 

- Csak szerintem...

- Furcsa? - mondja Louis körül nézve a helységben. - Úgy értem, nem furcsa, de soha nem képzeltem el magunkat, hogy ilyesmit csinálunk. 

Harry elhúzza száját. Nos, ő elképzelte, de most, hogy itt vannak elég idegen érzés. Egymás utálásától eljutottak odáig, hogy úgy döntöttek, együtt fognak élni, amikor Manchesterbe mennek. Így visszanézve nagyon fura. Nem hinné, hogy ők azok a puccos randizós típusok. 

A pincér odaviszi nekik az étlapot, kedvesen köszönti őket, aztán felveszi az ital rendelésüket. Harry nem bírja ki, hogy ne kuncogjon, miközben az étlapot nézegeti. 

- Mi az? - kérdezi Louis. 

- Ez annyira fura - sziszegi az asztalon keresztül. - Most az ágyadban kéne sültkrumplit ennünk és filmet néznünk. 

- Te akartad ezt a rohadt randit - mondja Louis felháborodva. - Gyerünk. Most ezt csináljuk. Viselkedj rendesen. Kérdezd meg, mit csinálok és hogyan nőttem fel. 

Harry elvigyorodik, és az egyik lábát Louis-énak nyomja az asztal alatt. - Azokat már tudom. Mond el mit csináltál ma délután, mielőtt eljöttél értem. Kiverted? Tuti megborotválkoztál. 

Ahelyett, hogy vigyorogva elmondana Harrynek egy kis mesét arról, hogy mit csinált a zuhany alatt, az arca zorddá válik. - Tulajdonképpen, öhm... a labdarugó program weboldalát nézegettem - mondja röviden, és mérgesen összevonja a szemöldökét. Lenéz az étlapjára, de Harry látja, hogy nem olvassa. 

- Mi történt? - kérdi óvatosan. 

- Emlékszel arra a pöcsfejre? Valamilyen Aaron? Aki hercegnőnek nevezett? - ajkai nemtetszően lefelé görbülnek. 

Harry a homlokát ráncolja. Annak a csapatnak a kapitánya, amely ellen vesztettek a bajnoki döntőn. - Mi van vele?  - kérdezi aggódva. 

- Bejutott - mondja Louis, és amikor felemeli a fejét, nagyon dühösnek néz ki. 

- Ó. - Ez azt jelenti, hogy ugyan abban a csapatban fognak játszani, mint ő. - Baszki - dörzsöli meg a szemét, is visszatart egy nyögést. 

- Ez baromság! - kiáltja Louis, mire Harry szemei meglepetten kikerekednek. Louis szemei viharosak, állkapcsát pedig összeszorítja. - Nem akarok annak a pöcsfej csapatába játszani. Komolyan mondom, ha még egyszer beszól neked...

- Hé - vág közbe Harry, és még a kezét is felemeli, hogy elhallgattassa. - Kicsim, nem kell gyilkossághoz folyamodnod. Ő csak egy fasz. Szar, de... nem tehetünk ellene semmit. 

- Ő egy szánalmas vesztes. Törött térdkalácsot érdemel, nem egy helyet Manchesterben. 

- Lou! 

- Miért véded? - mondja Louis idegesen. - Egy rohadt homofób volt, nem akarod csak betörni az orrát? 

- Louis - mondja Harry, és kinyúl, hogy megütögesse az ökölbeszorult kezét. - Persze, hogy nem bírom, de nem fogom arra pazarolni az időm, hogy hagyjam, hogy zavarjon. 

- Ő egy fasz. 

- Ha szükséges, majd foglalkozunk vele, amikor ott leszünk, de most nem kéne ezt fejtegetnünk. Kicsim, nem akarok aggódni miatta. - Tudja, hogy Louis a gondolataiban fuldokolva sétálgatna fel-alá, ha senki nem állítja le. - És ami minket illet - mosolyogja. - Te és én rendben leszünk. 

Louis egy pillanatra rámered, még mindig fanyar képet vág, de már nem annyira mérges. Egyet ért Harryvel, de nem nagyon akar. - Gondolod? Hogy rendben leszünk? - kérdi inkább. 

Harry nyel egyet. - Hát, igen? Jók vagyunk a fociban, fedezzük egymást, és... jó helyen vagyunk, igaz? - Louis egy picit elmosolyodik, és lenéz az étlapjára. Harry nyugtatás képpen közelebb nyomja a lábát az övéhez. - Ne beszélgessünk róla, jó? Ennek egy jó estének kéne lennie, nem? 

Louis felsóhajt. - Igen, tudom. Ne haragudj. 

Harry halványan elmosolyodik, amit Louis viszonoz, és ő is megböki a lábát az asztal alatt. 

Természetesen elég szar hírek, de nem fogja megölni őket. Harry nagyon is biztos benne, hogy Louis már ez első dolgot megölné, ami rájuk támad, mielőtt hagyná, hogy bármi és megsértse magukat. Elég csodálatos érzés, hogy tudja, Louis bármit megtenne érte.  Amikor kiállt mellette a nagy meccs előtt, Harry szíve nagyon gyorsan vert, és annak ellenére, hogy nem a legjobb időszakban voltak, úgy érezte, törődnek vele. Senki sem volt ott igazán neki, úgy mint Louis. 

A pincér odamegy és felveszi a rendelésüket. Louis valami csirkés kaját kér, Harry pedig tésztát. Sikerül a foci témát maguk mögött hagyniuk, és arra koncentrálnak, hogy egymáshoz dörgöljék a lábukat, és kizárólag ezen keresztül próbálják felizgatni a másikat. Harry veszít, de nem nadrágján keresztül látható merevedése miatt, hanem mert nem akarja, hogy Louis vans cipője a farmerját dörgölje. Louis nagyképű köcsögnek nevezi. Harry bemutat neki. 

Finom a tészta. Kapott hozzá garnélarák szószt és koktél paradicsomot, amitől Harry abban a pillanatban felnyög, hogy megkóstolja. Louis rásandít, mire a hatás kedvéért egy kicsit hangosabban felnyög.  Louis megrázza a fejét, és némán rágni kezdi a mozzarellás csirkéjét, miközben Harry vigyorog. 

Desszertnek rendelnek maguknak egy sajttortát, amiről Harry tudja, Louis tisztában van vele, hogy Harry fogja megenni a nagy részét. Megnyalja a kanalát, mialatt Louis arról beszél, amit Liam mondott az előző nap, és csodálja az ajkai mozgását, miközben olyan tisztán ejt ki mindent. Őszintén szólva, örökre el tudná nézegetné az ajkait. Felolvashatna egy egész szótárt, és Harry kétszer is meghallgatná. Talán. 

Visszagondolva az első csókukra, nem is tudja, mint gondolt, mikor megtörtént. Louis szellemileg össze volt zavarodva és Harry talán egy kicsit túl magabiztos volt. Elég nevetséges volt, mennyire el volt kábulva, miután Harry megint kiszívta a nyakát, és még jobban hatni akart rá. Nem fog hazudni és azt mondani, hogy azelőtt soha nem képzelte el magát Louis-val csókolózni. Amikor szexelsz valakivel, ezek a gondolatok igenis megfordulnak a fejedben, igaz? De mikor ránézett Louis-ra, hirtelen ott volt benne egy hatalmas vágyakozás gombóc, ami vitatkozott vele, hogy ragadja meg a vállát is csinálja. Helyesnek érezte. 

- Bárcsak ez egy boksz lenne, akkor megfoghatnálak most az asztal alatt - mondja Harry közömbösen. Louis kiköpi a vizet, és egyből le is teszi a poharat.

- Jézusom, Harry! - sziszegi. 

- Mi van? Ez az igazság - vigyorog pimaszul, Louis pedig odahajol, hogy lecsitítsa. Az arcuk csak centikre van az asztal fölött, és Harry ártatlanul mosolyog. - Nincs rajtam alsó. 

Nagyon is mulatságos, ahogy Louis három teljes másodpercre ledermed, aztán összehúzza a szemeit. - Komolyan mondom, ha ezt csak kitalálod...

Harry felkacag. - Nem. 

- Indulunk, Haz, most. - Teljesen komoly, emiatt pedig Harry mégjobban nevet, és a vágy is dübörögni kezd benne. 

Louis szól, hogy kéri a számlát, mire odajön a pincér. Louis sietősen fizet, aztán megragadja Harry kezét és a kijárat felé kezdi rángatni, mindeközben Harry közel marad az oldalához, és mindenféléket súg a fülébe. 

Amikor odaérnek az autóhoz, Harry bemászik hátra, Louis pedig a volán mögé ül, és gyorsan elindul Harryék háza felé. Harry széttárja a térdeit, hagyja, hogy a keze a lába közé csússzon, és simogatni kezdi magát. Nézi, amint Louis vezet, közben pedig a nadrágján keresztül fogdossa az erekcióját, és hagyja, hogy eluralkodjon rajta az érzés, ahogy Louis megdugja őt. Felnyög egy aprót a gondolatra, hogy Louis farka hozzáér a prosztatájához. 

- Mit csinálsz, Harry? - kérdezi Louis, és hátranéz a visszapillantó tükörben. Szemei furcsán kikerekednek, és eltátja a száját. - Atya ég, Harry. Hagyd abba! - sziszegi, de úgy tűnik, nem tudja elég gyorsan elszakítani a tekintetét. 

Harry egy kicsit felnyög és rászorít magára. Attól, ahogy Louis nézi ezt, rengeteg dolgot érez. Órákig tudná magát dugni az ujjaival, ha közben Louis figyeli. Majd egy nap előhozakodik ezzel az ötlettel.  

Most viszont, azt akarja, hogy amilyen gyorsan csak lehet, Louis megdugja. Szerencsére van náluk síkosító, az óvszer meg nem annyira szükséges. Harry majd lemossa a belső berendezést, ha kell. 

Vissza gondolva az első dugásukra, rendkívül boldog, hogy az a nap úgy alakult. Ha nem, akkor talán most nem lennének itt. 

Az első alkalommal, mikor szexeltek, Harry járt aznap a gyógyszertárban, hogy vegyen magának síkosítót. Nem az van, hogy Louis előtt nem volt szűz, mert az volt, de kíváncsi volt. Pár hónappal korábban is járt a gyógyszertárban, és látta a tubus síkosítókat. Visszagondolva arra a súlyos mennyiségű pornóra, amit nézett, ki akarta próbálni. Azelőtt nem nagyon merte megtenni soha, de közben meg kíváncsi volt, és az volt az érzése, hogy jó lehet. Azonban síkosítót venni óvszer nélkül szomorúnak tűnt, mintha csak hazamenne és megdugná magát az ujjaival (ami kétség kívül igaz volt, de nem akarta tudomásul venni) szóval megfogott egy csomag óvszert is a kassza felé menet. 

Tehát ebéd szünetbensíkosítót szerzett be magának, mert nem volt semmi dolga, mivel Zayn valahol máshol volt, talán Liammel vagy ilyesmi. Begyömöszölte az edzős táskájába, ahol jól rejtve marad, és mikor aznap veszekedtek Louis-val, a táskájában lévő kis tubus csak úgy felbukkant a fejében. Louis végig nyalva az ajkán ránézett, és Harry érezte, hogy akarja. Csak megtörtént. 

Louis hirtelen leállítja az autót, és amikor Harry felnéz, észreveszi, hogy egy elhagyatott kis mező mellett vannak az út szélén. 

- Mi az? - kérdi Harry, de amikor Louis elkezd hátra mászni a hátsó ülésre, egyből felfogja. A szimpla gondolatától is felnyög, és arrébb megy, szóval Louis le tud ülni középre. Szétvetett lábakkal gyorsan beleül az ölébe, aztán kiveszi a zsebéből a síkosítót és leteszi maguk mellé az ülésre. 

Louis belemarkol a derekába, odahajol, és élvezettel, nyelvesen és sürgetően megcsókolja. Harry egyből hozzásimul, és érzi, ahogy a keze az inge alá csusszan, és a hátát kezdi dörzsölni és közelebb húzni magához. Harry megmozgatja az ágyékát Louis-én, ami túl jó érzés. 

Louis ajka átköltözik a szájáról a nyakára, Harry pedig belemarkol a másik fiú hajába, miközben Louis belenyomja a nadrágjába a kezét. Felnyög, Louis ajkai a válla ívénél keményen szívják a bőrét. Érzi, amint Louis keze lehúzza a nadrágját a csípőjére, ő pedig térdre emelkedik, hogy segítsen lenyomni azt a combjára. Louis felnyög, amikor rájön, hogy Harry igazat mondott, és felfedte a meztelen farkát a nadrág alatt. 

Kezeit végig vezeti Harry combján és csípőjén, amitől Harry libabőrös lesz. Kezei egy pillanatra elengedik, és hallja, ahogy Louis felnyitja a síkosítós tubust, és bekeni az ujjait, amíg azok elég csúszósak nem lesznek. Harry előre dől, kezeit pedig Louis nyaka köré kulcsolja. Louis ujjai végigfutnak a fenekén, középső ujja gyakorlott könnyedséggel simogatja Harry nyílását. Megborzong, de teljesen el van lazulva, és csak magában akarja őt tudni. El tudná viselni magában Louis ujjait örökre. 

Louis lassan mozgatja a középsőujját a nyílásán, majd a hegye benyomódik, mire Harry felnyüszít, hogy többet kapjon. Mindig többet akar, túl gyorsan, de Louis mindig emlékezteti, hogy ne siessen. Louis ujja elmerül benne, Harry pedig azonnal felbuzdul. Ujjai határozottak, tudja mit csinál, és miközben kicsit begörnyedve mozog. 

Harry egy kicsikét szűk, mert Louis napok óta nem dugta meg rendesen. Egy kicsit nyöszörög, ahogy Harry összeszorul az ujjai körül, és mivel olyan közel vannak egymáshoz, Harry farka hozzá dörgölőzik Louis hasának. Hamarosan már két ujjal dolgozik, és Harry kőkemény, az előnedve pedig máris szivárog. Louis kőkemény farka is ott feszül a farmerban, Harry pedig kigombolja és lecipzárazza azt, hogy kiszabadítsa a meredező farkát. A látványtól szinte felnyög, és azonnal könyörögni kezd Louis-nak, hogy siessen. 

- Nyugalom, H - búgja Louis, miközben benyomja a harmadik ujját a másik kettő mellé. Harry zihálva megemelkedik a térdén az érzéstől. - Mindjárt - ígéri Louis, mire Harry bólint és homlokát a másik fiú a nyakának dönti. 

- Most - nyöszörgi Harry csupán egy perc elteltével, és ringatni kezdi a magát az ujjakon. Enyhén hozzáérnek a prosztatájához, de nem eléggé. Tudja, hogy Louis direkt tartja távol őket onnan, de Harry akarja. 

- Oké - mondja végül Louis, és lágyan megpuszilja Harry vállát. Kihúzza az ujjait és megtörli őket a saját ingébe (ami szégyen és gyalázat, mert az egy szép ing). Felemeli a fenekét, és amennyire csak tudja a rajta ülő Harry miatt a térdéig húzza a nadrágját. Harry nehézkesen teljesen megszabadítja magát a sajátjától, Louis közben pedig segít neki, hogy ne veszítse el az egyensúlyát. 

Mikor alul teljesen meztelen, széttárt lábakkal újra beleül Louis ölébe, és kényelembe helyezi magát. Louis találkozik a tekintetével, mellkasa enyhén emelkedik, és Harry odahajol, hogy az ajkaira tapadjon, közben pedig megragadja farkát, hogy magába irányítsa. 

A farka hegye elmerül az ánuszában, ami feszít, de közben jó érzés. Harry szereti, amikor egy picikét fáj, de ezt Louis is tudja, emiatt pedig mindig biztosra megy, hogy egyáltalán ne fájjon. Ez egy kicsit idegesítő, de szerinte csak Louis rendes pasi akar lenni. 

Louis farka nem túl nagy, inkább vastag. Harry szája csendben nyitva marad, ahogy leereszkedi, és hagyja, hogy Louis teljesen kitöltse őt. Nem tudja, hogy ez így működik-e, de szerinte Louis farka határozottan az ő nyílásához készült. Valószínűleg nem így működik, de ha igen, akkor ez lenne a helyzet. 

Louis belesóhajt a fülébe, ahogy Harry elhelyezkedik az ölében. Kezei ott vannak Harry fenekén, hogy biztosra menjen, nem csusszan ki belőle. Harry újra leereszkedi, miközben mélyen magában érzi a másik fiút. 

- Jól vagy? - kérdi zihálva, ahogy érzi Louis-t mocorogni maga alatt. Louis bólint, kezei pedig megfeszülnek az oldalánál. Egy kicsit még lejjebb nyomja Harryt, amitől némán kapkodni kezdi a levegőt. Az egész hossza benne van, ami nagyon-nagyon jó érzés. 

Szemeik össze vannak kapcsolódva, Louis pedig felirányítja őt, aztán vissza le. Harry felemelkedik a térdén, aztán vissza leereszkedik, közben a száján keresztül veszi a levegőt, és nem veszi le Louis-ról a szemeit. Könnyedén csúszik, Louis kezei pedig segítik a mozgásban. 

- Mmpf - dől le Harry, hogy egy gyors csókra összenyomja az ajkaikat. Gyorsabban mozog, kezeivel Louis haját szorítja, homlokuk pedig közel van egymáshoz. Érzi, ahogy az ajkaira fújja ki a levegőt, csípője pedig felfele mozdul, félúton találkozva Harryével. 

Harry hangosan és gyorsan lélegzik, combjai meg égni kezdenek. A farka Louis ingéhez dörzsölődik, ami már eleve foltos. Lenyúl, hogy dolgozzon magám, közben enyhén belenyöszörög Louis szájába. Már kezd izzadni, nyaka forró, lábai fáradtak. Louis megérti, ezért szorosan átkarolja a derekát, hogy mozdulatlanul tartsa őt, és fellöki a csípőjét. 

- Ó - leheli Harry, miközben a másik fiú is ugyanúgy liheg. Louis hajvonala nyirkos, légvételei szaggatottak, miközben gyors mozdulatokkal dugja Harryt. Harry a vállába kapaszkodva érzi, ahogy megfeszülnek az izmai. - Baszki, közel vagyok - nyöszörgi. 

- Én is - zihálja Louis, ahogy Harry leereszkedik és találkozik vele félúton. 

Szorosan kapaszkodnak, miközben a határaik felé közelednek, Harry felnyög, mikor Louis lökései egyre hevesebbek lesznek. Gyorsabban dolgozik magán, már fáj a karja, de annyira kurva jó. A körülöttük lévő levegő forró, de Louis-nak csodálatos illata van, és ahogy a teste mozog az övén az kibaszott boldogság. 

- El fogok... - leheli Harry, de nem sokkal ezután érzi, hogy Louis izmai megfeszülnek, és elélvez benne. Miután Harry óvszer nélkül megdugta Louis-t, és ő elmondta milyen érzés volt, Harry szinte sóvárgott, hogy ő is érezhesse. Miután ezt legelőször kipróbálta, eldöntötte, hogy ez az egyik legjobb érzés. Azonnal elélvezik. 

Halkan nyöszörög, csípőjét lassú mozdulatokkal mozgatja Louis ölében, közben pedig simogatja a farkát, hogy minden kijöjjön belőle. Louis a dereka köré kulcsolja a kezét, és közelebb húzza magához. Harry kifújja a levegőt, és ránehezedik a fiú elnyűtt testére. Ráteszi a fejét az egyik vállára, kezét a másikra, és az ingét kezdi piszkálgatni. 

- Még mindig úgy gondolod, hogy Harry-szexuális vagy? - súgja egy fáradt mosollyal az arcán. 

Louis megforgatja a szemeit, és hosszan kiengedi a levegőt. - Ha azt szeretnéd, hogy azt mondjam, te vagy az egyetlenem, akkor igen. Harry-szexuális vagyok, bébi. 

Harry halkan elneveti magát, és arcon puszilja Louis-t, aztán újra beledugja az orrát a nyakába. - De tényleg? Szerinted pán vagy? 

Louis megvonja a vállát és lehunyja a szemét. - Nem tudom. Szerintem egy kicsit sokoldalú vagyok. Azt hiszem, majd egy darabig csak sodródok az árral. 

- Csinálhatod ezt. De én lehorgonyozhatlak, ha szeretnéd - mosolyog szeretetteljesen. 

- Le tudom horgonyozni magamat - makacskodik Louis. - De foghatod közben a kezem, ha szeretnéd. 

- Jó alkunak hangzik - búgja örömtelin Harry. 

- Megbeszéltük? 

- Kisujj eskü? 

Louis felhorkant. - Hát, ha ilyen akarsz lenni. 

- Milyen? 

Felhúzza a szemöldökét. - Giccses? 

- Csak valld be, hogy tetszene. 

- Annyira utállak, Harry. - Harry hátravetett fejjel felkuncog, amikor Louis kinyújtja a kisujját és megütögeti vele a kezét. Gyorsan összekulcsolják az ujjaikat, és meg is szorítják. Boldogan mosolyogva néz le rájuk. 

Nagyon nehéz volt elmondania Louis-nak, hogy szereti. Mint látható, Louis azt hiszi, olyan mit egy nyitott könyv, de valójában egy nagyítóra van szükség, hogy megtudjuk, mi zajlik a fejében. Miközben azt gondolta, ezüsttányéron kínál fel Harrynek mindent, Harrynek valójában fogalma sem volt, hol állnak. Most már valahányszor elmondja neki, eszébe jut az a megkönnyebbülés, amit azután érzet, hogy először elmondta Louis-nak. 

- Nagyon szeretlek, és ígérem, hogy továbbra is nagyon foglak szeretni - mondja halkan, és az orrával megböki Louis állkapcsát. Louis nem tudja visszatartani a mosolyát. 

- Ugyan ez. 

Harry elégedetlenül felnyög. - Mondj valami szívből jövőt!

- Jól van, nyugi - csóválja a fejét Louis. - Szeretlek. Megígérem, hogy vigyázok rád, és mindig nagyon gyönyörű vagy. 

Harry ránéz, és érzi, hogy a fiú másik keze enyhén megszorítja a derekát. Az összekulcsolt kisujjaik ott pihennek Harry meztelen combján, és Louis figyeli őket. - Jó - hümmögi Harry. 

Louis még néhány percig az oldalánál tartja őt, és gyengéden megcsókolja az arcát. Harry úgy gondolja, nagyon jól lesznek. 

**

- Négy - mondja Sophia versengően felhúzva az egyik szemöldökét. 

Harry elvigyorodik. - Öt. 

A lány rásandít. - Hétvégét is belevéve? - Harry bólint. Sophia vigyorog. - Hat. 

Harry összevonja a szemöldökét, de mielőtt bármit is mondhatna, Louis közbeszól. - Most csak a közösülésről beszélünk, vagy mindenről, ami beletartozik? 

Sophia azt mondja, mindenről, közben meg Harry azt, hogy csak a közösülésről. 

Egymásra néznek, és Harry győzedelmesen elmosolyodik. - Azt hiszem, nyertem. Több faszt kapok, mint te. Add ide. 

Sophia megforgatja a szemeit és átcsúsztatja az asztalon az epres fagylaltkelyhet. Hátradől a bokszban és Liam átkarolja a vállát.

- Szex mániás vagy, Harry - mondja neki fanyarul, de Harry csak mosolyog közben, és és bevesz egy kanálnyi fagyit a szájába. 

- A feléről sem tudsz - mormogja Louis. 

- Most kajakra erről beszéltek? - kérdezi Niall egy kicsit fájdalmas arckifejezéssel Louis mellett. 

- Igen - dől hátra Harry, és Louis oldalához bújik. Felhúzza a térdét, és lábát a pad szélére teszi, miközben kényelmesen Louis combjára simítja a kezét. Louis karja a derekára csúszik, hüvelykujja lágyan simogatja a bőrét a pólója alatt. 

- Muszáj? - kérdi Ed Liam mellől az asztal másik oldalán. 

Hatan ott vannak egy bisztróban, és sültkrumplit illetve burgereket esznek. Louis félig megevett kajája ott van hagyva az asztalon, és Harry gyorsan a szájába tesz belőle kettő krumplit, megrágja, aztán ellop még egyet. Tudja, hogy Louis látja, de mint mindig, most sem törődik vele. Harry csókot kérve csücsörít neki, amit Louis meg is ad neki. 

- Kész vagy Londonra? - kérdi ezután Louis Sophiát, aki bólint. 

- Aha, minden be van pakolva. - Már holnap indul a nyári szakmai gyakorlatra. Harry szinte biztos benne, hogy köze van a divathoz. Nézi, ahogy csendben Liamre mosolyog, aki azt viszonozza is. Két hónapig nem lesz itt, miközben Liam igen. Már jó pár hónapja együtt vannak, és Harry biztos benne, hogy a kapcsolatuk sokáig fog még tartani. 

- Nagyszerű - dünnyögi Louis, de nem mond többet. Kezével közelebb húzza magához Harryt. 

Harry egy pillanatig figyeli őt, tekintetével elidőz a szempilláin. - Örülök, hogy mi nem leszünk távol egymástól. 

Louis rámosolyog a kezére a combján. Nem mond semmit, de nem is kell. Az, amit érez, egyértelmű. 

Körülbelül egy órával később elhagyják a bisztrót, Niall Liammel és Soph-fal megy, Ed egyedül, Louis és Harry pedig beszállnak a Roverbe. Félhomály van, a nap már kezd lenyugodni. Louis Harry napszemüvegét viseli, és rendkívül jól néz ki az esti napfényben. Harry nagyon is szerencsésnek érzi magát. 

Harryékhez mennek, ahol csak az övék a ház. Mostanában elég üres, mert az apukája legtöbbször dolgozik és nincs otthon. Magányosnak kéne éreznie magát, de nincs sok ideje rá. Ott van neki Louis és a családja, Zayn, és Louis barátai is nagyon elfogadók voltak vele szemben. A nyár eddig nagyon jól telt. 

Felmennek az emeletre, hogy elkészüljenek az alváshoz, és ahogy beérnek a hálóba, Louis le is veszi a pólóját és a farmerját. Egy örömteli hangot ad ki, és elmosolyodik, amikor meglátja az ágyat. - Ó, az arany ágynemű!

Harry elvigyorodik. - Igen, nagyon szeretem. 

- Jó - mosolyog Louis. - Tőlem kaptad. 

- A kedvencem. 

- Le akarlak szopni - mondja aztán Louis Harry felé fordulva. Teljesen komolynak tűnik. - Menj az ágyra. 

Harry nem engedelmeskedik lassan, úgyhogy leül az ágyra és hanyatt fekve felmászik a közepére. Kifújja a levegőt és elvigyorodik, mikor megérzi, hogy megmozdul az ágy, és Louis a lábai közé helyezkedik. Gyorsan lehúzza Harry nadrágját, vele együtt pedig az alsóját is. Még nem kemény, de Louis gyorsan orvosolni tudja ezt a problémát. 

- Ezt soha nem fogom megunni - mondja Harry pár perccel később, miközben Louis szájában van a farka. Karjaival a feje mellett fekszik, és boldogan mosolyog, miközben Louis a torkára engedi. Isten bizony, hogy Louis szája bűnös. Az arccsontja meg egy kibaszott menyország. Louis ajkai egy sima hanggal elengedik Harry farkát, és felnéz. - Mi van? Tényleg nem. Nagyon jól szopsz. Te csinálod az egész munkát, én meg csak fekszem és szüntelenül próbálom elérni az org...

- Harold - szorít rá Louis a farkára. 

- Ah, Istenem!

Louis gőgösen elmosolyodik, ami egészen addig bosszantotta Harryt, míg rá nem jött, hogy általában Louis nem is komolyan mondja, azt amit mond. Imádnivaló. - Ha el akarod érni az orgazmusodat, akkor jobban szeretném, ha befognád. 

- Ez egy kihívás? - kérdezi Harry erőltetetten nevetve, ahogy Louis simogatni kezdi ott lent. 

- Nem, butus - kacagja. - Ez egy parancs. 

Harry ezen hangosan felsóhajt, és visszhanyatlik a matracra. Ettől Louis elvigyorodik, Harry pedig tudja, hogy a fiú mennyire szereti, amikor bedől a hülye trükkjeinek. Alapvetően, csak annyit kell tennie, hogy egy kicsit dominánsabbá teszi a hangját, és Harrynek annyi. Louis kuncog, de előre dől, hogy ismét a szájába vegye. 

Harry szeme egy pillanatra körbe lebben a szobán. Louis nedves szája túl sok. Muszáj találnia valamit, ami leköti, és ez a dolog nem lehet a másik fiú. Szemeit a falra vezeti, és hirtelen ledermed. 

- Mi a fasz? - mondja hunyorogva, és tátott szájjal felkönyököl. - Ez... Úristen, ez egy bekeretezett kép rólad a falamon?!

Louis elengedi őt, és a fürdőszoba melletti falra néz. Harry közelebb megy az ágyon és döbbenten figyeli a képet. A képen Louis van focis cuccban, és minden rajta van, kivéve a póló. A 28-as szám egy fekete filccel rá van írva a hasára, és egy nagy szív is köré van rajzolva. Oda írta alá, hogy "Szeretlek, Louis", és a sarokba aprón oda van firkantva, hogy "Harry Tomlinson". 

- Mi a franc - mondja hitetlenkedve. - Akkora egy barom vagy. Hol a Ronaldo poszterem? 

Louis vihogva felhorkant. - Már hónapok elteltek, de még nem tűnt föl - veti hátra kacagva a fejét. - Hány haverod volt már itt, akik egy szót sem szóltak, mikor észrevették? - Végig simítja Harry farkát, amitől összerándul, mert teljesen elfeledkezett a szopásról. 

Nos, őszintén. Egy sem. De csak a tény, hogy ezt az emberek láthatták volna, szörnyű. Louis egy kicseszett fasz. 

- Mikor csináltad? 

- A születésnapodon - vonogatja a vállát. 

Atya világ. A fiúja egy kész fenyegetés. 

 - Szeretlek, de nagyon utállak - mondja Harry fejcsóválva. Louis csupán huncutul elvigyorodik, aztán megtámadja Harryt az ágyon és lenyomja a matracra. Harry saját maga ellenére elneveti magát, és a másik fiú köré kulcsolja a lábát. Louis apró puszikat ad az arcára, amíg fel nem sóhajt, utat engedve Harry tiltakozó kezeinek. 

- Na jól van, most már befejezem a szopást - mondja mosolyogva, miközben lejjebb csúszik az ágyon. Harry hümmög, de nincs megelégedve teljesen. Megrántja Louis haját, amitől felhúzódik és összerezzen a fájdalomtól. - Mit csinálsz? - panaszkodik.

Harry, szemüket egy kemény tekintetbe vonva, határozottan ránéz. - Azt akarom, hogy olyan sokáig szopj, hogy kopoltyút kelljen növesztened - mondja. 

Louis rámered, és úgy tűnik, egy kicsit meg van lepve Harry udvariatlanságán. - Rendben - mondja hezitálva, kikerekedett szemekkel. 

- Jó - leheli bólintva Harry. 

Louis is bólint, aztán lejjebb mászik az ágyon, és hagy egy apró puszit Harry combján. - De ezt a szöveget rohadtul az "Én őrült dagadt naplóm"-ból nyúltad le - morogja. 

- Csak csináld már, az Isten szerelmére, Louis. 

********
Sziasztook!
Na szóval elkészültem végre. Remélem hogy ti is nagyon szerettétek, mert ez egy igazán szép történet. Köszönöm a kommenteket és a vote-okat, jo érzés volt mindig latni :D

Magáról a történetről az a véleményem, hogy egy nagyon fontos mondanivalója van, ami pedig az, hogy ne adjuk fel soha, akkor is ha lehetetlennek tűnik. Nekem nagyon nagyom tetszett az egész story, bár a nyelvezetével meggyűlt a bajom mert mivel ugye írói szemszögéből van ezért egy kicsit másabb és elég nehéz volt magyarosan megfogalmazni a dolgokat. A focis reszekrol meg ne is beszéljünk, azt magyarul sem tudom nem, hogy más nyelven xd. Remélem azért minden nagyjából érthető, attol függetlenül hogy vannak benne magyartalan részek.

A helyesírási hibák miatt elnézést kérek, tudom, rengeteg van benne és azokat igyekszek javítani.

Mindenkinek még egyszer köszönöm, hogy itt volt és elolvasta. ❤️

Puszi, J. 😘

2022.01.02.