- Baszki, de szűk vagy - nyögi Louis.

- Jaj, tényleg? Pedig én azt hittem, könnyű lesz tekintve, hogy ilyet még nem csináltam - vág vissza lélegzetvisszafojtva Harry. - Kibaszott idióta.

- Befogod végre és hagyod, hogy megdugjalak? - csattan fel Louis. A padló hideg, de Harry testéből mindenhonnan árad a forróság, és ez Louis-t még frusztráltabbá teszi.

- Kérlek, folytasd - forgatja a szemeit Harry, majd hirtelen össze is szorítja őket. A mérges fintor is eltűnik, szájával pedig egy kis "o"-t formál, amikor Louis erősen belemarkol a csípőjébe és belényomja magát. - Baszki - rándul össze, majd kezével megragadja Louis bicepszét, és Louis-nak le kell ereszkednie, hogy pihentesse a könyökét az oldalán.

- Ne mondd, hogy fáj, szivecském - mondja Louis. - Te vagy az, aki ragaszkodott hozzá, hogy ne térden állva csináljuk.

- Oh, ne haragudj, ha...uhh - Harry körmei belemélyednek Louis bőrébe, ahogy tövig elmerül benne.

- Anyád - káromkodik Louis, és azonnal ellöki a kezét.

- Te beszélsz? - sziszegi Harry, lábszárát Louis vádlija köré fonva. - Egyébként... - zihálja, ahogy Louis kihúzódik, majd lassan újra belé löki magát. Harry elviselhetetlenül szűk, és a nyílása körüli forróság csak még kábultabbá teszi Louis-t. Leereszkedik a könyökére, és mélyeket lélegzik, ujjaival Harry derekát szorítva. - Legalább figyelmeztethettél volna, seggfej - fújja ki a levegőt Harry.

- Bocs - hadarja Louis, koncentrálva a ki-be mozdulatokra. - Mit is akartál mondani? - kérdezi olyan fanyarul, amennyire csak képes.

- Igen, öm... - Erősen beharapja az alsó ajkát, amitől Louis nem tudja megállni, elégedettnek érzi magát, gyakorlatilag kibérelte a halálos ellenségét. - Azt akartam mondani, hogy ne haragudj, ha látni szeretném annak az embernek arcát, aki először megdug.

- Aha - szuszogja Louis, és amennyire csak szexelés közben lehetséges, megforgatja a szemeit -, mert rohadtul szerelmes vagy belém.

Harry nevetni kezd, lüktetést okozva a testükben, valamiféle a bizsergést (nem szikrák), ami felkúszik Louis gerincvonalán, és amitől Harry nyakába kell zihálnia.

- Ne nevess - parancsol rá.

- Miért? Ez volt a legjobb vicc, amit valaha hallottam.

- Befogod végre, miközben megduglak? - panaszkodik Louis, keményen belélökve magát. Direkt csinálja, Harry teste feljebb csúszik pár centit a padlón. Zihál, és Louis nyakába sziszeg. - Kösz.

- Szívesen.

Újra belé löki magát és érzi, ahogy Harry teste kezd feloldódni, az idő múlásával pedig egyre együttműködőbb, készségesebb lesz.

- Jó már? - kérdezi Louis, hangja lágy, mert azért nem egy szörnyeteg.

- Mm-hmm - Harry csak ennyit tud kimondani, de lábait Louis combja mögé kulcsolja, szóval Louis úgy gondolja, hogy ez a válasz elég is.

Nem mond semmi mást, Louis pedig nagyobb sebességbe kapcsol a kielégítésben. Ujjai megragadják Harry combját, másik keze pedig egy kicsit elzsibbad, ahogy rajta fekszik. Harry összeszorul körülötte, amitől Louis kapkodni kezdi a levegőt, veszít a szorításából és mellkasa Harryébe ütközik. Belenyög a nyakába, érzi az arcán a másik izzadt bőrét.

Harry kuncogása nem kedves. - Tudod... - kezdi két lélegzetvétel között -, ha te jössz előbb, akkor én lennék az, aki most megdug téged.

Louis majdnem felmordul. Nem maradna csendben legalább egyszer? Megragadja Harry derekát, és mellkasát a fiúénak szorítva erősen dugja őt. Mély, kemény és az egyetlen dolog, ami Harry száján ki tud jönni, azok nyögések, zihálások és heves levegővételek. Hajthatatlan, forró és izzadt. Harry teste egyre készségesebb Louis alatt, minden lökésnél vonaglik, és amikor Louis megváltoztatja az irányt, az egész teste megrándul.

- Megtaláltam? - vigyorog Louis.

- Megtaláltad - nyögi Harry.

Louis kuncog egyet, majd vissza is tér rá. Folyamatosan abba a pontba céloz, és bár nem mindig találja el, Harry ráncolt homlokából és tátott szájából ítélve többször sikerül neki. Harry arca erős koncentrációt tükröz és Louis érzi, hogy a forróság épülni kezd a gyomrában.

Nyögdécsel, az arca véletlenül összeütközik Harryével, de az alatta lévő fiú nem mond semmit, és Louis észreveszi, hogy azért, mert erősen az ajkait harapdálja. - Gyerünk, Harry - nem mehet el ő először. Túlságosan megalázó lenne. - Harry - veszekedik. - Gyerünk.

Nem történik semmi és Louis legszívesebben megbökdösné egy kicsit, de mikor is hallgatott Harry Louis szavaira?

Végül a kezébe veszi a dolgokat - szó szerint - és lecsúsztatja az ujjait Harry mellkasán át a hasára. Érzi, ahogy az izmai megfeszülnek, bordái kirajzolódnak a kezei alatt. Végre elér a farkához és két hirtelen húzással eléri, hogy Harry magára élvezzen az öltöző koszos padlóján. Harry összeszorul körülötte, így hirtelen Louis nem tud csendben maradni, amikor elmegy a fiúban.

Ezután csend van, csak a gyors levegővételeik visszhangoznak a helységben. Louis Harryn fekszik, arcát nyakába temetve szuszog a vállhajlatába. Egy percig ott fekszenek. Majdnem hatvan másodperbe telik, hogy a szívverésük lassuljon és lenyugodjon az orgazmusuk után.

Aztán Harry lelöki magáról Louis-t. - Ne lihegj a nyakamba. Ugh.

Louis megforgatja a szemeit, felül, majd a kukába dobja az óvszert. Nyilvánvalóan beletalál.

Harry már letörölte magát, és Louis nem valami gyengén megüti a kezét. - A mezem? Tényleg?

Harry fintorog, aztán odadobja neki, és feláll a földről. Ott áll utálatosan kinézve, tele indokolatlan büszkeséggel.

Louis a szemét mereszti. - Lezuhanyozhatnál. Segg.

- Azt hittem tetszett a seggem - mosolyog önelégülten Harry. Louis felveszi a focimezét és utána dobja. Elvéti; Harry már megfordult és célba vette a zuhanyzókat. Az egyetlen kielégítő dolog ebben az egészben Harry bicegése.

- Hülye pöcs - motyogja Louis.

**

Louisnak fogalma sincs, hogyan történt. Veszekedtek a focipályán, az edző kiabált velük, hogy maradjanak ott edzés után megbeszélni, mert már belefáradt a folytonos vitáikba. Ott is maradtak, de várható módon ez nem vezetett sehova.

A helyzet az, hogy ők mindig is utálták egymást. Az első nézeteltérésük akkor volt, amikor mindketten ugyanazt a számot akarták a mezükre. Bár Louis-nak lett volna joga hozzá, mégis valamilyen hihetetlen okból Harry kapta meg. Louis-nak végig kellett néznie, ahogy a 17-es számát a mocskos "Styles" alá nyomtatják, neki pedig a halálos és egyszerű 28-assal kellett élnie.

Louis a fő középpályás. Ő a játékos, a labdakiosztó és a pálya bábmestere. Végigfutja az egész játékot védőként és pontszerzőként is, a csapata semmi sem lenne nélküle. Gyakorlatilag ő a következő Xavi Hernandez. Az mégsem segít, hogy Harry Styles a csatár - a legjobb csatár a csapatban, és az edző szeretné, hogy Louis ahelyett, hogy maga lőjön, passzolja oda neki a labdát. Louis-t lecseszik, amikor kicselezi a védőket ahelyett, hogy azt csinálná, amire kérték. Erős késztetést érez, hogy ezt tegye, ugyanis nincs az az isten, hogy Harry elvegye tőle a koronát, és nyerjen a ligában.

Akkor sem lett jobb, mikor a végzősök kiballagtak, köztük a csapatkapitánnyal, szóval az edző kinevezte Harry-t és Louis-t társ-kapitányoknak a végzős évükre. Louis dühös volt. Basszus, de hát a seggét is szétdolgozta, hogy csapatkapitány legyen. A sok éjszaka a pályán suli után, a sok edzés és reggeli futás - az edzőjének látnia kellene, hogy mindenét beleadja, figyelembe véve, hogy ez nem egy labdát jelent, amit Louis megvet.

Kora szeptember van, még egy hónap sem telt el azóta, hogy Harryvel közösen csapatkapitányok. Kibírhatatlan, úgy, ahogy van. Harrynek kibaszott szar ötletei vannak (szombat reggelt jógával kezdenek, komolyan?), és az a tény sem segít, hogy ő a legkövetelőzőbb bunkó, akit a hátán hordott a föld. Hülye hosszú lábak, aránytalanul széles vállak, és mégis hogy lehet kockahasa, miközben ilyen sportot űz? Atya isten! Louis biztos benne, hogy a müzli miatt.

Ma is csak a szokásos veszekedés volt.

- Miért nem tudod kivenni a fejed abból kibaszott seggedből, és egyszer nekem passzolni a labdát, hm? - morogta Harry, félrelökve néhány csapattársat, akik az útjában álltak.

- Ó, hogy kihagyhasd a gólt megint? Ahogy múltkor is tetted? - legyintett Louis. Az utolsó meccsük volt az előző szezonban, egy ponttal le voltak maradva és az utolsó három percben az a hülye rohadtul kihagyta a gólt.

- Baszd meg, Tomlinson. Kurvára leszólítottak, és ezt te is tudod.

- Ne hibáztass magadon kívül senkit. Egy kis picsa vagy, ugye?

Ezután elég gyorsan történtek a dolgok. Most már hálás Liamnek, hogy ott volt, hogy letépje Harryt magáról mielőtt állkapcson vágná. Nem fair megütni olyasvalakit, aki kisebb nála, és szebb arca is van.

Az edző megpróbált beszélni velük, tényleg, de három évnyi gyűlölet, verbális és fizikális vitatkozás után nem olyan könnyű elásni a csatabárdot. Szóval, amikor a fiúkat elengedték, hogy lezuhanyozzanak, a csapat többi része már rég végzett és hazament. Louis dühöngött, idegesen dobta le a mezét a földre. Harry sem volt jobb. Mindkettőjükben szétáradt a sértettség, majd Harry megmarkolta Louis derekát és ellökték egymást a földön. Harry ötlete volt, hogy Louis-nak meg kellene dugnia őt. Louis pedig nem tartozik azok közé, aki elutasítana egy kis ingyen szexet, szóval...

Jelenleg nem érti, hogy még csak miért is kellett megfontolnia, hogy ilyet csináljon Harryvel, a követelőző hülyével. Igazából Louis nem is meleg. Az egyetlen pozitív dolog, amire most gondolni tud az az, hogy nem csókolóztak, szóval legalább nem kapott el tőle semmilyen bacit.

Louis becsapja a szekrényét, és hirtelen egy horrorfilmben érzi magát, ahogy meglátja, hogy egy fej rejtőzködik mögötte. Felsóhajt, amikor a szívverése lelassul - csak Niall. Persze, hogy ő az.

- Mit akarsz?

A szőke felhúzza a szemöldökét. - Tényleg? Így kell köszönteni a legjobb barátodat?

Louis megforgatja a szemeit, és elindul a folyosón. Hallja Niall lépteit maga mögött, szüntelen csacsogása egyszerűen elmegy a füle mellett. Komolyan, ennek a gyereknek mindig sok mondanivalója van, akármennyire értelmetlenek azok. Niall okos, laza és szeretetre méltó; nagyon nyugis. És soha nem fejezi be a dumálást.

- Szóval mi volt a edzővel foci után? - kérdezi Niall, ahogy elérik a parkolót. Nem meglepő, hogy már tudja. Kicsi a város, ami egyenlő egy kis gimnáziummal is, vagyis a hírek gyorsan terjednek. - Hallottam, hogy te meg Styles megint belekeveredtetek.

- Ah - hezitál Louis. Először is megdugott valakit, másodszor pedig utálja azt a személyt. - Elég jól. Semmi új.

- Tehát pofán vágtad?

Louis hangosan elneveti magát, ahogy kinyitja az autója ajtaját és kihúzza a kulcsot a helyéről. - Nem. Az csak egyszer fordult elő.

- Kétszer.

- Tökmindegy.

Kinyitja a sofőr oldalon az ajtót, és már éppen búcsúzna el Nialltől, amikor a fiú gondolkodás nélkül bepattan az anyósülésre. Louis ráncolja a homlokát, ahogy ő is beszáll.

- Mit csinálsz?

- Hazaviszel - dünnyögi. - Na? Mire vársz? Gyorsan.

Louis csak megrázza a fejét, és egy hajmeresztő nyikorgással beindítja az autót.

Lottie a konyhában van, amikoe hazaérnek. Éppen üdítőt tölt magának, amit Louis könnyedén el is lop, mielőtt a lány visszafordulna. Ahogy észreveszi az üres poharat, csak egy ideges pillantást küld felé mielőtt tölt magának még.

Niall az ajtóban leveszi a cipőjét, az utolsó percben döntötte el (amikor Louis kocsija már a háza előtt állt, az isten szerelmére), hogy inkább átmegy Louis-hoz. Bemegy a konyhába és egyből köszönti Lottie-t néhány túlzásba vitt öleléssel és puszival a homlokán.

A lány megforgatja a szemeit, poharát messze tartva tőle, nehogy kiöntse. - Szia Niall. Viszlát Niall - motyogja, majd felvánszorog az emeletre a szobájába. Niall nevetve kinyitja a hűtőt, hogy keressen valamit enni.

- Niall, csinálj nekem kaját - kéri Louis, és leveti magát az étkező asztalhoz tartozó székre, lábait pedig felteszi a mellette lévőre.

- Nincs semmi a hűtőtökben.

- Ahj - ne már. Louis-nak edzése volt és még szexelt is. Szüksége van a kajára. Energiára. Élelemre. Pizzára.

- Mikor jön haza anyukád?

- Nem jön. Már elkezdődött a műszakja - mondja. Az anyukája éjszaka a kórházban dolgozik, szóval már megszokott, hogy Louis csinálja a vacsorát magának és Lottie-nak, amikor ő nincs otthon. Az ikrek legtöbbször Marknál vannak, és csak néhány napot töltenek otthon. A jó oldala ennek, hogy nem nehezedik rá túl sok felelősség, amikor az anyukája dolgozik, a rossz oldala viszont az, hogy hiányoznak neki a lányok.

Ma jobb, hogy Marknál vannak. Ha nincsen kaja, akkor az azt jelenti, hogy Louis-nak el kell mennie vásárolni. A gyerekeknek megfelelő ételeket kell enniük, és amikor Louis a felelős, ez nem történik meg. Fél hat van, és Louis-nak jelenleg semmi energiája elmenni az élelmiszerboltba.

- Szerezzünk pizzát - javasolja Niall. Mintha egy rugóra járna az agyuk.

- Te vezetsz.

- Okés.

Természetesen Lottie is megy velük, mert nem bízik Louis-ban, még olyan kis dologban sem, mint a pizzavásárlás. Niall jelenléte sem elég, pedig ő még a légynek sem ártana.

Autóval mennek, Niall vezet és Louis félig már alszik az anyósülésen, miközben Lottie hátul ül. Niall választ zenét, még akkor is, hogy ez csak egy öt perces út, és Louis családjának a kocsijával mennek. Amióta Niall is "annyira Tomlinson, mint amennyire Louis", ezek a tények már jelentéktelenek.

Lehúzódnak az üzlet mellett, és befelé haladva megbeszélik, hogy melyik feltét ehető ananásszal. Teljesen lényegtelen, hogy még csak álmodni sem mernek arról, hogy ananász legyen egy olyan szent dolgon, mint a pizza. Várakozás közben nekidőlnek a pultnak, Louis a könyökén támaszkodik. Fáradt, még nem csinálta meg a háziját és még futni is el kell mennie este. Az arcát belehajtotta a könyékhajlatába.

Az is lehet, hogy ma kihagyja a futást. Kurvára álmos.

Néhány percig várakoznak, Louis nem emeli fel a fejét, csak hallgatja Lottie és Niall civakodását valamiről, aminek semmihez sincs köze az életükben. Hallja az ajtó nyikorgását, amikor új vásárlók érkeznek az pizzázóba. A hangokból ítélve egy nő és egy férfi, akik idegesen beszélgetnek, és úgy tűnik, a veszekedésük egyszer sem szakadt meg az elmúlt tizenöt évben. Louis már ott tart, hogy felkapja a fejét, hogy rájuk szóljon, fejezzék be, mert migrénje lesz tőle, amikor az ajtó megint nyikorog, és a következő hang, amit hall, még az álmaiban is kísérti. Oké, jó, nem annyira, de ez Harry.

- Rendeltetek már? - kérdezi Harry, és Louis a homlokát ráncolja. Felnéz, és látja, ahogy Harry a veszekedő párral beszélget. Nyilván ők a szülei. Nem csoda, hogy a fiú feszült.

- Nem, szívem. Mit szeretnél? - A nő hangja meglehetősen lágyabb.

- Vegát kérek - motyogja Harry. Tipikus, gondolja Louis és megforgatja a szemeit.

A fiú pulcsit visel, csakúgy, mint Louis, szemei fáradtak, haja kócos. Még mindig bicegve jár egy kicsit, amin Louis elvigyorodik, majd visszatámaszkodik a pultra, és végignézi, ahogy Harry elhagyja az üzletet.

- Ez Harry Styles volt? - kérdezi Lottie. Nyolcadikos, még csak nem is a gimnáziumába jár, de így is tudja, ki ő. Lehet, hogy azért, mert Louis mindig panaszkodik a róla, és elmeséli az összes veszekedésüket, de valószínűleg nem ez az egyetlen oka.

- Aha - motyogja Louis.

- Hm, sportos.

- Fogd be, Lots.

- Tényleg az - mondja Niall tárgyilagosan, mire Louis elfintorodik. - Hallom, ő a kedvenc a csapatban.

- Na, jól van - nevet fel Louis és megforgatja a szemeit. - Ha végeztetek ezzel a hülyeséggel, gyertek ki a pizzával. - Ad egy kis pénzt Lottie-nak és kivánszorog az ajtón, megcélozva az autóját. Harry a sajátjának van támaszkodva. Egy fényes, fekete Range Rover, ami valószínűleg többe kerül, mint Louis-ék egész háza. Még egy ok, hogy ne kedvelje; elkényeztetett.

Harry az ujját tördeli, nem is hasonlítva arra, amikor dühöng, és próbálja Louis-t a földbe tiporni. Louis a téglafalnak támaszkodik, pontosan a járda másik felén, szemben Harryvel.

- Hogy van a bicegésed? - kérdezi vigyorogva.

Harry megugrik meglepetésében, és a testtartása azonnal megváltozik, amint meglátja őt. Az arca félelmetesebbnek tűnik, felemeli a fejét, a magabiztosság egyből elárasztja a tartását. - Miért? Nem gondoltam, hogy sokat törődtél volna velem.

- Azt hittem, te voltál az, aki törődött velem. Gyakorlatilag könyörögtél, hogy dugjalak meg.

- Nem könyörögtem - sziszegi Harry a fogain keresztül. - És aligha volt jó.

- Ugyan - fintorog Louis, majd ellökve magát a faltól a másik fiú elé sétál. Előre hajol, feltartva az állát, ami csak pár centire van Harryétől. - Kábulatig basztalak.

Most Harry fintorodik el. - Ne áltasd magad. - Megfogja Louis vállait, és hátrébb löki őt néhány lépéssel. Nem olyan nehéz, és Louis megforgatja a szemeit.

- Mintha nem tennéd meg újra - vigyorog. Felhúzza a szemöldökét, amikor Harry szétnyitja az ajkait, de ahogy mondana valamit, a pizzázó ajtaja kinyílik, és Niall meg Lottie lép ki rajta két pizzás dobozzal a kezükben.

Louis hátrál néhány lépést, hogy csatlakozzon hozzájuk. Mielőtt megfordulna, hogy ott hagyja Harryt, még küld felé egy sötét pillantást, amit a fiú azonnal viszonoz.

**

Louis nem igazán érti ezt a Harry dolgot. Utálja Harryt, és Harry is utálja őt. Egyik pillanatban Harry Louis-ra köpköd, a másikban már az ujjaira köpve készíti elő magát alatta, síkosítóval, amit isten tudja, honnan szedett. Louis ezt önmagában nem bánja, de nem is érti. Nem csinálná újra.

Furcsa módon ez egyáltalán nem befolyásolja a kapcsolatukat. Még mindig utálják egymást - hogy mennyire, az nyilvánvaló volt előző este a pizzázó előtt. Ami jó dolog. Louis nem tudja elképzelni úgy az életet, hogy ne utálja Harryt. Nincs gúnyos mosoly a folyosón, nincsenek undok megjegyzések órán, nincsenek fenyegetések bemelegítés közben, és nincs vitatkozás félidőben. Elképzelhetetlen.

Louis megfordul az ágyban kedd reggel, egy nappal azután, amit ezentúl csak úgy fog hívni, hogy "az incidens". Belenyög a párnájába, ami egy kisebb ordítássá változik, mielőtt eszébe jutna, hogy az anyukája alszik. Az ordítás egy tompa nyögéssé válik, és egy pillanatra összeszorítja a szemeit. Rohadt iskola.

Újra átfordul, majd felül, haja kócos, szemei zordak. Ledobja a paplant és felkel. Pár pillanatig magára mered a falon lévő tükörben, fáradt arcát bámulja. Ha vámpír lenne, lehet, hogy nem nézne ki úgy minden egyes nap, mint egy pelyhes galamb. Sarkon fordul, és megindul a fürdőbe, rendezetlenül hagyva szeretett ágyát.

Az ágya. Ah, az ő tökéletes ágya. Nincs saját kocsija, mint a legtöbb osztálytársának, nincs tv-je a szobájában, vagy vadonatúj számítógépe sem, de van egy nagy, meleg ágya. Ők együtt gyakorlatilag már házasok.

Lezuhanyzik, megborotválkozik, felöltözik és bepakolja az edzős felszerelését. Lemegy a konyhába, gyorsan üdvözli Lottie-t, aki már a teáját szürcsölgeti az asztalnál. Louis is csinál magának, és beleönti egy kulacsba, amit a nagy kínálatból loptak Niall-el Costa-n még évekkel ezelőtt, amikor unatkoztak. Nem bűnözők, de Louis-nak be kell vallania, hogy izgalmas volt.

Nem is olyan furcsa, hogy Harryvel utálják egymást, gondolja, miközben kortyol egyet. Szó szerint minden különbözik bennük. Louis hangos, gondolkodás nélkül mond dolgokat, és abban a pillanatban be is ég. Harry többnyire halk és zárkózott, kíváncsi, szavai fagyosak. Louis kisebb, alacsonyabb, Harry magas és szélesek a vállai. Szemei mély zöldek, miközben Louis-é kékek, szája vékony, Harryé nagy és telt. Jobb lenne, ha két különböző bolygón élnének. Ha így lenne, isten tudja, Louis élete sokkal könnyebb lenne.

Autóval megy iskolába, Lottie-t teszi ki először, majd leparkol a szokásos helyen az iskolánál. Kíváncsi, hogy lesz-e bármiféle észrevehető változás, ahogy besétál a terembe, de amint ez megtörténik, egy átható pillantás a terem másik feléből biztosítja, hogy nem lesz. Ó, a normális állapot. Úgy tűnik, senki nem tudja, hogy lefeküdt egy fiúval.

Lefeküdt egy fiúval.

Már ha Harry számít, mert amúgy nem. Harry nem is fiú. Egy felnőtt férfinak néz ki baba arccal. Vagy valami olyasmi. Valójában Louis el is felejti, hogy ez valaha megtörtént. Ugyan már, mintha valaha is kezet emelt volna rá.

- Lou - hívja Niall a terem hátsó részéből, és Louis odasétál, hogy leüljön a mellette lévő székre. Hátradől, és keresztbe fonja a kezét, amint a tanár elkezd morgolódni az időbeni érkezésről, és hogy Niall ne tegyen úgy, mintha Louis nem késett volna és ne szakítsa félbe az órát.

- Mikor is van az angol házi határideje? - kérdezi halkan Louis, összeszorítva az ajkait.

Harry rágózik. Eléggé idegesítő. Utálatos még úgy is, hogy rágózik. Egyébként is, a hosszú nyújtások az állkapcsával idegtépőek, a száját sem csukja be és mellé még úgy beszél, mintha ő lenne a világ legfontosabb embere. Mintha az embereknek lenne ideje, hogy végighallgassák a lassú, hülye, elnyújtott beszédét.

- Jövő hét - mondja neki Niall. Louis szemei villámokat szórnak Harry felé.

Első óra után két különböző irányba mennek, a kedd az egyetlen nap a néhány közül, amikor Louis-nak nem kell elviselnie Harry jelenlétét egészen edzésig, a nap végén. Jól telnek az órák. Louis megebédel Niall-el, Stannel és még néhány sráccal a csapatból, és határozottan nem gondol arra, hogy megdugott egy fiút - pontosabban a fiút, aki az asztalnál ül néhány hippifélével és pár másik alakkal a csapatból.

Furcsa, mert Louis nem érzi magát furcsán. Idegeskednie kellene, arról elmélkedni, hogy hogyan tovább, és otthon sírnia azon gondolkozva, hogy miért tudja felhozni ezt, amikor az a bizonyos személy ráfintorog. Ezeket mind nem csinálja, mert nem, ő nem szánalmas. Nem érzi magát furán. Semmi sem változott, senki sem tudja, és ő meg Harry még mindig utálják egymást. Ez nem olyan, amit újra meg fognak tenni. Az élet megy tovább.

- Vennünk kellene nagyjából ötven szelet KitKat-et, egy rakás popcornt, és csak úgy elhalálozni vasárnap - mondja Niall. - Drága lesz, de megéri.

- Nem lehet. Az ikrek nálunk lesznek. - Két hónapja még igent mondott volna, és hozta volna a tejet a Breaking Bad következő évadjával, de már nem. - Plusz a diéta, tudod.

- Ahj - panaszkodik Niall -, ezért nem vagyok benne a hülye csapatban. Nem tudnám tartani a diétát két óránál tovább.

Louis felnevet. - Tudnád, de nem akarod.

- Igaz - vonja meg a vállát Niall.

Az edzés előtt Louis általában kétszer körbefutja a pályát. Felperzseli a vérét, fókuszba hozza és közben végig tudja gondolni, hogy mire kell odafigyelnie a következő edzésen. Egy stratégián dolgozik, amióta elindult a tanév. Az időt arra használja, hogy végiggondolja, milyen készségeket kell fejlesztenie, milyen technikákon kell dolgoznia, milyen gyakorlattal kellene futniuk az edzéseken, és hogy mi a legjobb, leghatékonyabb módja annak, hogy Harry leálljon a hülye, kibaszott javaslataival.

Louis még mindig a pálya körül kocog, amikor néhány srác a csapatból megérkezik és elkezdik rugdosni a labdát még az edzés kezdete előtt. Louis elhagyva a lelátót megáll a fiúk mellett, felveszi a vizes palackját a padról, majd kiszúrja Harryt. Az öltözőből tart feléjük, vállára van dobva a táskája, és olyan lassan sétál, mintha a világ összes ideje az övé lenne. Neki is elsőként kellene a pályán lennie, mint Louis-nak - hiszen csapatkapitány, nem igaz? Istenem, legyen már benne egy kis tisztelet és felelősség!

Harry majdnem a pályán van, és amikor Louis már akarna valamit mondani, meghallja, hogy valaki a háta mögül megszólítja őt. Mogorván megfordul, majd bizonytalanul észreveszi a lányt, aki a lelátóról integet neki.

- Szia, Louis! - mondja a lány, mosolyog és integet mielőtt a barátnőihez fordul, kuncog és leül melléjük. Megszokott, hogy néhányan megnézik az edzésüket. Ezek az emberek - leginkább lányok - a lelátón ülnek, tanulnak vagy cseverésznek a napon, ahogy a srácok edzenek, és egyáltalán nem szokatlan, hogy köszönnek vagy sok szerencsét kívánnak nekik játék előtt. Bár nem érti, hogy az a lány miért kimondottan hozzá beszélt.

Felhúzza az orrát, és hűvösen visszainteget. A neve Natalie, vagy Nicole, vagy valami ilyesmi. Ő is egyike azoknak, akik követik Harry brigádját. Miért akarna bárki is a közelében lenni? Louis megborzong. Ki akarná hallgatni a szavait? Ki akarna randizni vele? Ki az, aki még meg is akarja érinteni? - Oké. Igen. Jó.

Végül visszafordul a pálya irányába, összekapcsolja a tekintetét a fent említett idiótával. Louis zavarában a homlokát ráncolja. - Mit nézel, Styles? - csattan fel.

Harry csak fintorogva elfordul.

Az edzés hátra levő részében Louis figyelmen kívül hagyja őt. Úgy csinálják, ahogy eddig is. Louis vezeti a hétfőit és a keddi edzést, Harry pedig a szerdait és a csütörtökit. Péntekenként általában meccseik vannak, szóval az edző reggel iskola előtt tart egy könnyebb gyakorlást.
Ma Louis napja van, és még akkor is, ha Harry büszkén járkál körbe, javaslatokat és bátorítást osztogatva, Louis a felelős. Együtt kellene tartaniuk az edzéseket, de az edzőjük megengedte, hogy felosszák, mert látta, hogy soha semmiben nem értenek egyet.

Louis kitalálja, hogy az utolsó tizenöt percben mindenkinek futnia kellene, mire az összes fiú felsóhajt.

- Ne már - mondja Harry, és odaszalad hozzá. Piros mez van rajta, fekete rövidnadrággal, úgy, mint mindenki máson a csapatban, és kissé Louis fölé magasodik. - Tegnap lefuttattál velük tíz kört. Adj nekik egy kis szünetet.

Louis teljesen megveti ezt az ötletet, Harryre szegezi a szemét, és mogorván nézi összeszorított állkapoccsal. - Hogy várod el a fiúktól, hogy kilencven percet játszanak, amikor nincsenek formában? - odafordul a többiekhez. - Irány futni. Most!

- Most kezdődött el a tanév - mondja Harry, ahogy a fiúk elkezdenek futni. - Nem kezdheted így. Fokozatosan kell felépíteni, a test...

- Kuss legyen, Styles. Nem érdekel a biológiaórád. Formában kellene lenniük edzéseken kívül is. Ha kurvára meg akarjuk nyerni az idei évet, akkor minden egyes embernek formában kell lennie. - Louis mérgesen köpi ki a szavakat. Muszáj nyerniük. Muszáj. Nincs más mód.

Harry kinyitja a száját, de Louis félbeszakítja. - Csütörtökön majd csinálhatod a hülye jógáidat meg a nyújtásaidat vagy akármilyen faszom szarságot, amit szeretnél, de ma az én napom van, és jobb, ha elkezdesz te is futni, mielőtt nyakon csaplak.

Louis idegesen kifújja a levegőt és hátrahagyva Harryt, elindul, hogy csatlakozzon a csapathoz.

**

- Ha nem nő a körmöd, akkor az azt jelenti, hogy beteg vagy?

- Mi a faszom, Niall?

- Komoly kérdés.

- Nem.

- Ez most válasz a kérdésemre, vagy csak megint a tipikus, bunkó önmagad vagy?

- Baszd meg.

- Nem nőttek, amióta levágtam őket. Úgy nagyjából tegnap.

- Fogd már be.

- Azt hiszem, ma rossz hangulatban vagy. Már nem szolgálok elég vigaszt? Észrevettem, hogy ezeken a napokon nincs meg bennem a te ízlésed szerinti gúny, de ahogy mondtam, beteg vagyok, és amíg nem gyógyulok meg, el kell fogadnod. Hogy megy a foci? Ja, és el kellene mennem a sulinővérhez? Hm? Szerintem igen.

Louis megfordul, és átható pillantásokat vet az asztal túl oldalán ülő Niallre.
Másnap az iskola könyvtárában vannak, ahol csendben kell lenniük. - Sulinővér? Édes istenem, Niall.

- Mi az? Halálos probléma is lehet. Szükségem van a körmeimre...dolgokhoz.

- Például, hogy kiszedd a kaját a fogaid közül?

- Csoki van a fogam között? - néz rá Niall.

- Baszki - sóhajtja Louis, majd vissza fordul az algebrához. Tanulnia kell, de Niall a halálba bosszantja őt. Az sem segít, hogy közeleg a szezon első meccse és az idegei olyanok, mint egy felrobbanni készülő bomba.

- Még csak nem is játszom meg. - Niall keresztül hajol az asztalon, és Louis arcába tolja a kezét. - Látod ezt? Ez...

- Értem, Niall. Dögös az iskolanővér! - kiált fel Louis.

- Mr Tomlinson! Csendben vagyunk a könyvtárban - pisszegi le a recepciós hölgy, amitől számos pillantást kap a diákoktól.

Louis gyilkos tekintettel nézi Niall-t, és a másik fiúban legalább van annyi tisztelet, hogy összehozzon egy félénk mosolyt. Louis megforgatja a szemeit, majd visszafordul a házijához, és szerencsére a barátja ezután csendben marad, még akkor is, ha Louis látja, ahogy a körmeit rágja.

Jellemző, hogy amikor Niall végre befogja, Louis akkor sem tud koncentrálni. Folyamatosan a szeme előtt van a közelgő meccs és érzi, hogy a gyomra görcsbe rándul, akárhányszor rágondol. Minden egy cérnaszálon lóg, és ha nem kezdik jól a szezont, sokkal nehezebb lesz felhúzniuk magukat.

És az sem segít, hogy Harry képzési stratégiái rosszak. A jóga inspirálta bemelegítések haszontalanok - mindenki tudja, hogy a focisták merev testalkatúak - a tudása és értelmisége a focival kapcsolatban megfelelő, de ahogy ezt rendes edzésként végrehajtja, az többé-kevésbé reménytelen.

A stressz belülről marcangolja, és ezen a szinten már fel fog robbanni. Rengeteg más hülyeség van, ami miatt aggódnia kell, annak a balféknek a csapatból nem is kellene a listán lennie. A meccs csak a következő héten lesz, és a stressz nem tesz jót neki. Basszus, lehet, hogy meg kell kérnie Lottie-t, hogy csináljon neki még egy olyan arctisztítást este.

A telefonja megrezdül mellette az asztalon, és a név felvillanása után gyorsan felveszi, majd elfordítja az arcát Nialltől és beleszól.

- Szia, anya - dörmögi.

- Szia, szívem - mondja lágyan, és Louis egyből érzi a bűntudatot a hangjában. - Iskolában vagy?

- Igen, minden oké? - érdeklődik, körbe tekint a könyvtárban és az ujjai ösztönösen megtalálják az útjukat a szájába.

- Igen kicsim. Csak szólni akartam, hogy ma felveszek egy extra műszakot. Nem leszek otthon holnap ebédig. Nagyon sajnálom, szívem, de meg tudod csinálni a vacsorát, és...

- Persze, anya - nyugtatja meg az anyját ünnepélyesen. - Ne aggódj emiatt. Holnap találkozunk, ugye? Aztán családi vacsora pénteken? Te, én és Lots?

- Igen - mondja és Louis biztos benne, hogy mosolyog. Beharapja a száját, hogy megtartsa a saját sértett beszólásait, és bólint.

- Jó. Szeretlek, anya.

- Én is szeretlek, Boo.

Leteszik és Louis felsóhajt, kezével pedig végigsimít az arcán. Basszus, oké. Ami sok, az sok.

Elkezdi összeszedni a könyveit, minden cuccát a táskájába rejti, telefonját pedig zsebre vágja. Niall kérdőn néz fel rá, miközben Louis a vállára dobja a táskáját.

- Niall. Bocs, haver, de mennem kell.

- Mi van az utolsó órával? - kérdezi.

- Nem megy. Nekem... - néz könyörögve Niallre. - Mennem kell. Később hívlak, jó?

Niall megvonja a vállát, és a telefonjára pillant. - Persze.

Louis biccent egyet, nagy léptekkel elhagyja az iskolát, és az autójához megy. Beszáll, táskáját a kopott ülésre hajítja, majd odahajol, hogy kinyissa a kesztyűtartót és elővegyen néhány elrejtett papírt, ami már túl sokáig volt ott bent. A térdére teszi, hüvelykujját végig húzza a szélein.

Túl sokáig halogatta, de az utóbbi időben már elkerülhetetlen lett. Azt hitte megoldhatja valahogy, de úgy tűnik, minden halad lefelé a lejtőn. Az is hozzátartozik, hogy Harry csapatkapitány létére elvesztegeti csapat esélyeit a bajnoki címhez.

Felsóhajt, hátradől az ülésben és a fejét a kezeibe rejti, hogy összeszedje magát. Hirtelen felháborodik, amiért gyerekesen viselkedik. Hiszen ő nem gyerek. Ő keményen dolgozik, mindent belead, hogy elérje, amit akar.

Louis megrázza a fejét. Gyorsnak kell lennie és visszaérnie fél ötre edzésre. Már most retteg Harry hülye bemelegítéseitől és gyakorlataitól, és semmi kedve veszekedni vagy bármit is csinálni azt hallgatva, hogy olyan technikákról magyaráz, amit ő már öt éves kora óta tud.

Összeszedi magát, beindítja az autót, kikeveredik a parkolóból és behajt a városba.

**

Louis olyan halott, mint egy zombi. Bármit is jelentsen ez. Nem érezi magát élőnek és még ki kell magát vonszolnia az ágyból, majd suliba menni. Belecsusszan egy feszülős farmerba, magára vesz egy túlméretezett, sima fekete pulcsit és a kockás Vans cipőjét. Mivel ma nincs meccsük (ami általában pénteken szokott lenni), az edzés át lett rakva első óra előttről az utolsó óra utánra, és Louis végre eltöltheti úgy a napot, hogy nem kínlódik Harry jelenléte miatt.

Az anyukája még nem érkezett haza a munkából, de ma este lesz egy családi vacsorájuk, és Louis már nagyon várja. Legszívesebben a konditerembe menne, majd utána az első órára, de ma kihagyja. Ennyi még nem árthat a jövőjének, ami elég bizonytalan jelenleg.

Elmegy megnézni, hogy Lottie ébren van-e, de a tükör előtt találja őt, szóval lemegy a konyhába bekapcsolni a vízforralót. Csinál két mogyorókrémes szendvicset, és visz magával egy-egy csészét Lottie szobájába. A lányét leteszi az asztalra, ahol ül, majd arrébb megy és leül az ágyra.

- Te már...

- Írtam-e neki? Igen, nem jön - szakítja félbe mogorván Lottie, és homlokát ráncolva néz a tükörbe.

Louis felsóhajt, még akkor is, hogy tudta, ez lesz a válasz. Haragosan nyújtózik, és megrázza a fejét. - Tudod, olyan csalódott vagyok miatta.

- Én is - motyogja Lottie.

- Mióta tart ez? - kérdezi beleharapva a szendvicsébe, és hangosan rágni kezdi. - Egy hónapja?

- Inkább kettő - rakja le a göndörítőjét, majd megfordul a széken és keresztbe teszi a lábát. - Nem akarom nyaggatni őt. Rajta múlik, Lou.

- Aha - egyezik bele Louis szemforgatva. - Már tényleg nagyon régen láttam.

- Esetleg jövő héten, oké? - mondja Lottie egy kis mosollyal az arcán. Louis bólint, de nincs sok reménye.

Befejezik a reggelit, fogat mosnak, összepakolják az iskola táskájukat, és beülnek az autóba. Louis először Niall házához megy, mert a barátja nem érzi magát úgy, hogy vezessen, és amikor felveszik, kiterül a hátsó ülésen, kitöltve az autót a lelkes fecsegésével, ami rendkívül felvillanyozza Louis hangulatát. Kiteszi a testvérét az iskolánál, Niall pedig előremászik az anyósülésbe. Amikor végre kezdi úgy gondolni, a nap nem is lesz olyan rossz, mint ahogy reggel képzelte, mindez öt percen belül meghiúsul.

Louis már éppen fordulna be a szokásos parkolóhelyére, amikor hirtelen bevág elé egy másik kocsi a semmiből. Egyből meg kell állnia, a fékbe tapos, ami miatt ő és Niall előreesnek az ülésben.

- Oof - fújja ki erősen a levegőt Niall, a biztonsági öv a mellkasába vág. - Mi a faszom?

Louis hitetlenkedve húzza össze a szemöldökét, próbál rájönni, hogy ki a franc vette el az ő parkolóhelyét. Egy fekete Range Rover. Fantasztikus.

Harry, ahogy leparkol, kiszáll az autóból egy győztes mosolyt küldve Louis felé, egy laza intéssel és kacsintással. Louis lehúzza az ablakot, és odakiabál neki. - Anyád picsája! - Mérgesen morgolódik aztán újra beindítja az autót, hogy leparkoljon a másik oldalon.

- Kibaszottul utálom őt, Niall - káromkodik Louis. - Fel tudod fogni, hogy mekkora fasz?

- Tudom. Tanúja voltam a dolognak.

- És el kell őt viselnem egy órán keresztül minden áldott nap.

- Lehet, hogy kellene tennünk valamit ez ellen - mondja Niall csücsörítve.

Louis érdeklődve felé fordul. - Hogy érted?

- Meg kellene leckéztetnünk.

- Verjük meg?

- Nem! Tommo, jézusom - rázza meg a fejét Niall. - Úgy értem, hogy meg kellene szivatnunk. Hogy egy kicsit szenvedjen, de nem verjük agyon. Mik vagyunk mi? Szörnyetegek? Haver, előző héten Disney filmeket néztünk.

Louis megforgatja a szemeit. Niallnek igaza van, de nem mintha nem bánná Harryt egy-két sebbel látni. Oké, nem szadista, de jó lenne egy kicsit megleckéztetni. Egy szivatás még nem a világ vége.

- Tetszik, hogy vág az eszed, Watson - mondja egy pillanatnyi tűnődés után, és kimászik az autóból.

- Miért én vagyok mindig Watson? Louis, ez szó szerint fordítva van. Sherlock vagyok, te rohadék.

**

Louis elmondhatatlanul utálja Harryt.

Igen, tudja, hogy túl sok időt tölt azzal, hogy azon gondolkodik, hogy mennyire megveti a fiút, de annyira zavaró. Éppen büntetőket rugdos a kapusnak, és minden egyes alkalommal betalálja őket a sarkokba. Louis a pálya másik oldalán áll, a fejét csóválja. Még csak nem is kellene büntetőket rúgniuk. Az edzőjük megmondta, hogy olyan technikákat gyakoroljanak, amiket szerintük még fejleszteni kell, de Harry csak lazán rugdossa a gólokat, és Louis nem hinné, hogy a helyből rúgás gyakorolása a legfontosabb. Most komolyan. Kurva hencegés.

Louis utálja őt.

Megemeli a vállait néhány sötét pillantás után, és egyedül elkezd dekázni a labdával, majd magabiztosan oda sétál, ahonnan Harry a gólokat lövi.

- Ha olyan dolgot gyakorolnál, amit még nem tudsz, lehet, hogy meg tudnánk nyerni egy-két meccset - mondja keresztbe font karral, a focilabdát a lábán tartva.

Harry háta megmerevedik, ráncolt szemöldökkel megfordul. - És te eddig mit gyakoroltál?

- Azt, ami javíthatja a játékomat - mondja előre tolva az állkapcsát. - Statisztikák szerint a büntetők ötven játékból háromszor fordulnak elő. Kétlem, hogy több gyakorlásra lenne szükséged. Miért nem mész cselezni a bójákhoz, vagy ilyesmi?

- Komolyan meg akarod mondani, mit csináljak? - kérdezi Harry állkapcsát összeszorítva.

- Nem. Csak tanácsot adok - vigyorog. - Kelleni fog... - Egy jelentőségteljes pillantást küld Harry felé, aztán megfordul, és elindult a lelátókhoz.

És egy... kettő...

- Ez meg mi a faszomat jelentsen? - morogja Harry, kezét Louis vállára teszi, ahogy az edző befejezi az edzést.

Louis megfordul, és lerántja magáról Harry kezét. - Úgy értem, ha továbbra is folytatod a nyuszika gyakorlataidat, és Liamnek rúgsz büntetőket, lehet, hogy nincs helyed többé a csapatban - vonogatja vállat.

- Én vagyok a legjobb játékos a csapatban. Ne beszélj ekkora marhaságot - sziszegi Harry. Vad, sötét fürtjei egy rózsaszín hajpánttal vannak hátra fogva, ami nevetségesen néz ki, és ahogy elvárja Louis-tól, hogy komolyan vegye, az mindent felülmúl. Az meg csak hagyján, hogy Louis arcába hazudik.

- Nem te vagy legjobb - köpi oda Louis. - A hetedik vagy. Esetleg hatodik. - Közel a második. Mindegy.

- Egyáltalán miért is beszélgetek veled? - mondja Harry, és hitetlenkedve megrázza a fejét. Elindul a lelátók felé, Louis is mögötte sétál, élvezve a haragos kinézetét.

- Mert nem tudod távol tartani magad tőlem. Azt hittem megbeszéltük, hogy szerelmes vagy belém.

- Túl sokra tartod magad, tudtad? Dugulj el és hagyj béken, jó? - Harry megfogja a táskáját és a vállára teszi. Louis is felveszi az övét, és vigyorogva követi Harryt az öltözőbe.

- Nem, amíg nem vallod be, hogy rohadtul belém vagy esve. Ne hibáztasd megad. Jól nézek ki. - Eldöntötte. Addig fogja szekálni Harryt, amíg nem akar többé a csapatban maradni. A bosszú egy kiszámíthatatlan viselkedés. Szép volt, Louis.

- És hogy a kurva életbe jutottál erre a következtetésre? - kérdezi Harry a fejét rázva. - Akkora egy pöcs vagy, azt hiszed mindenki bír téged. Nyisd ki a kurva szemeidet.

Ugyan már. Louis tudja, hogy nem bírja őt mindenki. Ezt jelenti az irigység.

- Nyissam ki a szememet? Ha valakinek ki kell nyitnia, az te vagy. A ma reggel után úgy gondolom, tényleg rohadtul vak vagy - vigyorog gúnyosan.

- Szóval erről van szó? - forgatja meg a szemeit Harry, ahogy belép az öltözőbe. Néhány srác a csapatból menet közben kislisszan az ajtón, Louis a szemeit mereszti, amíg várakozik, hogy bejusson. - Elfoglaltam a parkolóhelyet, amit találtam előtted. Öngyilkosságig fogsz zaklatni, mert beálltam arra a helyre, ahova te akartál?

- Az az én helyem! - kiabálja Louis, ahogy Harry büszkén lépked. - Te és a hülye autód soha nem parkolt ott, most miért tennéd? Mindenki tudja, hogy az az én helyem.

- Nem szól minden rólad, Louis - gúnyolódik Harry a táskáját a padra téve.

Louis fintorog és elkezdi kipakolni a táskáját, megjegyezve, hogy milyen üresnek tűnik hirtelen az öltöző. Már ott tart, hogy elmagyarázza Harrynek, igenis minden pontosan róla szól, amikor megcsörren Harry telefonja. Nézi, ahogy felveszi, hátat fordít Louis-nak, és belemotyog a telefonba.

Louis terve nem működik. Nem az a baj, hogy nem elég kidolgozott, hanem hogy Harry halvány jelét sem mutatja, hogy dühös lenne rá. Louis remélte, hogy esetleg egy kicsit meglöki és később majd fel lesz függesztve a csapatból, mert megtámadta az egyik társát. Louis rájön, hogy így nem lesz jó. Jobban kell csinálnia.

Harry ismét elrakja a telefonját, a hátát Louis felé fordítja. A piros mez kinyúlik a széles vállain, amikor lehajol, és Louis felemeli a saját vállait, kezeit keresztbe téve.

- Anyukád volt? Ma is egy pizza miatt fogtok veszekedni?

- Miért nem foglalkozol a saját kibaszott dolgoddal? - köpi Harry, és indulatosan megfordul, a düh hirtelen úgy felgyülemlik benne, mint eddig még soha.

Louis felemeli a kezeit. - Huppsz. Bocs. Kényes téma? - vigyorog, és leteszi a táskáját a padra, aztán elkezd körülnézni a cuccai között. Működik.

- Miért kell neked mindig egy hülye rohadéknak lenned? Őszinte kérdés. - Harry mogorván nézi, és Louis biztos benne, hogy kezd alakulni a dolog. Mégsem érzi olyan jónak, mint ahogy gondolta, hogy lesz.

- Miért vagy olyan átkozottul hencegő és viselkedsz ilyen leereszkedően? - vág vissza, az arcára visszatér a fintor.

- Nem vagyok leereszkedő. Nem az én hibám, hogy alacsonyabb rendűnek érzed magad.

- Nem érzem magam alacsonyabb rendűnek - morogja Louis, vére hirtelen felpezsdült. Ösztönösen befeszíti magát, hogy nagyobbnak tűnjön. Mindig a hangját használta, hogy nagyobbnak és erősebbnek látszódjon, és hogy a legtöbb helyet elfoglalja a szobában, és úgy tartotta magát, hogy az embereknek ne tűnjön fel, mennyire kicsi. Ez az egész pedig arra megy ki, hogy Harry emlékeztesse, kisebb.

- Persze, hogy nem. Mindig erősnek érzed magad. Ezért érzed azt, hogy mindenkit le kell nyomnod és azt éreztetni az emberekkel, hogy rosszak, szóval te nagyobbnak és erősebbnek hiheted magad. Magabiztos vagy, önmagad vagy, és harcolnod kell, hogy...

- Fogd be a szádat - mordul rá Louis, és neki ugrik. Mellkasuk erősen csapódik össze, kiszorítva mindkettőjükből a levegőt, Harry nekiesik az öltözőszekrénynek, Louis-val együtt. Tülekednek, ugrálnak és egymást lökdösik, hogy kiszabaduljanak ebből a véletlen ölelésből.

Louis úgy érezte, meg kell löknie őt, de most már nem akar a közelében lenni. Szavai nyugtalanságot küldtek felé, és úgy érzi, fehérítőt iszik.

Harry megragadja a pólóját, hogy felhúzza őt és erősen hátralöki. Szemük összekapcsolódik egy heves pillantásban. Louis mellkasa zihál, és Harry még mindig izzadt az edzéstől, haja kócos, teste forró. Louis kezei még mindig bizseregnek Harry bőrének érintésétől, és ahogy Harry ránéz, fogait az alsó ajkaiba mélyeszti. Louis hasa csomóként rándul össze, amitől megremeg a szája. Harry smaragd szemei is észrevették a viselkedését, hogy hogyan néz rá, mert már megint közel vannak. Csakhogy, most már más miatt.

Mellkasuk egymásnak nyomódik, és Louis ráteszi a kezeit Harry vállára. Harry addig tolja hátrafelé, amíg bele nem ütköznek a szekrénybe, és nem tudja, hogy a veszekedésük hogyan vált ezzé.

Harry az arcába hajol, lélegzetvételük gyors. Louis szemei lekúsznak a szájára és nem érti, hogyan jutottak el megint idáig, de nagyon közel vannak, törzsük egymásnak préselve. Harry valahogy benyomja a térdeit Louis combjai közé. Kezei Louis kócos hajában vannak, hátrahajtva a fejét. Fogait belemélyeszti Louis vállába, aki kapkodni kezdi a levegőt. Furcsa. Louis nem tudja, hogy harapdálja vagy csak befolyásolni szeretné, mert egy pillanattal később Harry felemeli az csípőjét, és az övének szorítja.

Louis a hátába mélyeszti a körmét, karmolja őt, a másik keze pedig szorosan fogja a haját a tarkójánál, ezzel húzva őt vissza. Harry újra nekipréselődik, és Louis-nak gondolkodnia kellene, mert ez Harry Kibaszott Styles, akit utál, de képtelen rá.

Louis gyorsít a tempón, csípőik találkoznak és az érzés új, ilyent még soha nem érzett. A szex jó volt, de ahogy érzi Harry keménységét - ami bizonyítja, hogy mennyire be van indulva miatta - a sajátján, valami megindult benne, és ez az érzés felfoghatatlan.

Harry arca a nyakában van, Louis feje a szekrénynek döntve, amibe minden egyes lökésnél beleütközik. Már kőkemény, és a nadrágjuk anyaga nagyon vékony, szóval Louis mindent érez. Nedves, észreveszi, hogy az előnedv összekente a bokszerét, ahogy Harry mellkasa a sajátjának van dőlve. Már majdnem teljesen be van borítva Harry testével, és az állát a fiú vállára teszi. Harry a fülébe szuszog, és Louis hirtelen késztetést érez, hogy lehúzza Harry nadrágját, hogy összeérintsék a meztelen farkukat. Levezeti a kezeit a derekához, majd becsúsztatja őket az övé alá, és érzi, hogy Harry lökései egyre hevesebbek és erotikusabbak, ahogy Louis találkozik vele félúton.

Louis belekarmol a bőrébe, és megmarkolja Harry hátsóját. Felsóhajt, ahogy érzi, hogy az izmai megfeszülnek minden lökéstől. Louis nem gondolkozik. Nem gondolkozik, mert nyilvánvaló, ha ezt tenné, ez mind nem történne meg. Ez Harry. Harry meztelen segge jelenleg Louis kezeiben van. Belemarkol, Harry lélegzetvételei forróbbak a nyakánál, teste kezd egyre merevebb lenni, és Louis tudja, mi történik.

- Baszki - zihál Harry, amikor Louis az arcgödrébe vezeti a kezét.

- Fogd be - nyögi Louis. Köszöni szépen, jó területen jár. Már fájdalmasan kemény, és ahogy Harry belenyüszít a fülébe, érzi, hogy egyre közelebb van. Ujjai belesüllyednek Harry bőrébe és tudja, hogy már nem bírja sokáig.

Váratlanul kivágódik az öltöző ajtaja, ezzel pedig Louis akkora erővel tolja el magától Harryt, hogy maga sem tudja, honnan szedte. Harry arrébb botorkál, szemei riadtan csillognak. Szerencsére egy szekrénysor mögött vannak.

- Lewis! - Niall az. Rohadt Niall. - Hol vagy? A hajadat lövöd éppen be?

- Niall! Egy pillanat és kint leszek - mondja Louis remélve, hogy a legjobb barátja nem fedezi fel a pánikot a hangjában.

- Atya isten, ember, olyan lassú vagy. Már mindenki elment.

- Niall! Menj ki - parancsolja. - Mindjárt kint leszek. Várj meg a kocsinál.

- Igazából már láttalak pucéran - jön a válasz a szekrények másik feléből.

- Jézusom, Niall. Csak menj már ki, bassza meg. Kérlek.

- Mindegy - válaszolja könnyedén. - Haver, tudom, hogy a bal oldalon öltözöl. - Louis már ott tart, hogy nyakon csapja. - Jól van - mondja végül Niall, és egy pillanattal később Louis már hallja is az ajtó csapódását.

- Faszfej - káromkodik. Gyorsan elkezdi bepakolni a ruháit vissza a táskájába, de még a cipőit is, amiket amúgy általában az öltözőben hagy. Nem gondolja, hogy valaha is pakolt ilyen gyorsan, de érzi magán Harry szemeit, és hirtelen sokkal kényelmetlenebb a közelében lenni. Bepakolja a cuccait, felkapja magára a cipőjét és a pulcsiját anélkül, hogy Harryre nézne, majd kitrappol az ajtón, és Niall után fut.

Basszus. Újra megtörtént.

*************
Sziasztook

Nagyon remélem, hogy tetszett nektek az eslő rész. Nagy fába vágtam a fejszét, hogy neki álltam lefordítani ezt a könyvet de nem bánom. Igyekeztem minnél magyarosabbra csinálni (ezért is használtam a párbeszédeknél idéző jel helyett kötő jelet mint ahogy mi magyarok szoktuk) több kevesebb sikerrel. Volt egy két, pár szavas jelentéktelen mondat amit kénytelen voltam kihagyni mert egyszerűen nem tudtam, hogyan lemagyarosítani, hogy értelmes legyen. Biztos, hogy vannak benne olyan részek amik eléggé magyartalanok de sajnos így sikerült.
Sajnos nem tudom mikor jön a következő rész, mert nagyon hosszúak a fejezetek és mivel kollégista vagyok csak hétvégén tudom csinálni, de igyekezni fogok. <3

Puszi 😘

2021.09.24.