Nico' POV

- Szóval Bianca! Mesélj magadról - utasítja a királyné. Az ebédlőasztalnál ülünk és mindenki csendben eszik. Egyik oldalamon Bianca, a másikon Will foglal helyet. A királyi pár velünk szemben ül.

Bianca mesélni kezd arról, hogy mi érdekli, mit szokott csinálni, én pedig szórakozottan piszkálom a tányéromon lévő ételt. Szerencsére senki sem szentel nekem figyelmet, de hirtelen belém csap az érzés, hogy valaki bámul. Lassan körbe pislogok, és észre veszem az engem mustráló Will herceget.
Ezt már korábban is csinálta.  Vagy csak én képzeltem el?

A szeme engem fürkész, de nem viszonzom a pillanatását - a szememben lévő könnyek miatt sem -, de azt viszont látom, hogy a haja enyhén a szemébe lóg - de nem annyira, mint az enyém. A bőre sokkal barnább, mint az enyém. Ez talán azért van, mert sosem megyek ki a négy fal közül.

Mikor a tekintetünk összeér, azonnal elkapjuk a fejünk és egészen más irányba nézünk. Az arcom ég és lehajtom a fejemet.

Will is beszélni kezd az érdeklődési köreiről, én pedig képtelen vagyok nem oda figyelni.

-Szeretek olvasni - mondja és ezzel nagyon meglep. Ő olyan fiúnak tűnik, aki szereti csinálgatni a kis feladatait és szabadban tölteni az idejét. - És a természetet - folytatja -, meg az állatokat.

A királyné elfintorodik.

- És te? - a király kérdőn néz rám.

- Ho-hogy én...? - zavaromban kínosan dadogni kezdek.

- Igen.

- Hát... Szeretek harcolni - furcsa, értetlen pillantásokat kapok, így gyorsan kijavítomagam. - Vívni. Karddal. Íjjászni. És én is szeretek olvasni - Will arcára halvány mosoly rajzolódik.

- Miért olvassunk el, valamit ha fel is fedezhetjük? - szólal meg Bianca. A hangja szenvedélyes. - Szeretek kint lenni. Szeretem az állatokat és a természetet, mint Will. De a könyveket nem.

- A könyvek jók! - ellenkezek. Bianca érthetetlenül motyog valamit, de közben finoman megrúg az asztal alatt. Szemrebbenés nélkül rúgok vissza.

- Milyen könyvek érdekelnek? - Will hozzám intézi a kérdését.

- Fantasztikus. Leginkább - válaszolok - És egy kicsit a kaland is.

- Megmutatom neked a könyvtárat, ha szeretnéd - ajánlja.

- Nem, nem mutatod meg - avatkozik közbe az anyja. - Te Biancát fogod körbevezetni.

- Megmutathatom neki a könyvtárat? - kérdezi mohón, az asszony azonban csak leinti és figyelmen kívül hagyja. Will tekintete megtalálja az enyémet, és kacsint, de fogalmam sincs, hogy ez mit jelent, úgyhogy csak pirulva elfordítom a fejem.

Miért érzem ezt egyáltalán...? Ő csak egy ostoba fiú, aki elveszi a nővérem. Nem is akarok róla semmit megtudni és nem is bánom!