Will's POV

- Tessék? - kérdezek vissza elképedve. - Miért?

- Elmúltál tizenkilenc esztendős, William! Éppen itt az ideje, hogy feleséget találj!

- De-

- A neve Bianca di Angelo...

....már ki is választották?!

- ...itáliai hercegnő

- De-

- Semmi ellenkezése, fiam! - vág közbe határozottan. - Elveszed azt a lányt és pont.

Tisztán látom, hogy vitatkoznom teljesen felesleges, inkább próbálok többet megtudni.

- Mikor?

- Ezt még nem döntöttük el véglegesen - ezúttal anyám felel. - De úgy gondoljuk apáddal, hogy sokkal jobb, ha előbb megismeritek egymást egy kicsit jobban.

Ingerültség és értetlenség lesz úrrá rajtam, ahogy mondandója végén sóhajtozni kezd.

- Nemsokára megérkezik. A vendégünk lesz egy ideig. Itt fogtok egybekelni, ezért is érkezik ide. Lesz időtök ismerkedni az esküvő előtt.

- Rendben... Hány éves? - kérdezősködök tovább.

- Ugyanúgy tizenkilenc esztendős, mint te - bólint apám.

- És hogy néz ki?

- Nem tudom - von vállat.

- Itáliai - ismétli el anyám.

- Itáliai... Ez igazán nagy segítség, köszönöm! - forgatom a szemeim.

- Ne beszélj így velem! - figyelmeztet.

Sóhajtok, végül engedelmesen bólintok.

- Elmehetek?

- Menj - bocsát el apám, én pedig rögtön távozok. A gondolataimba kerülök, és hirtelen eszembe jut, hogy nem tudom, Bianca mikor érkezik.

Holnap nem mulasztom el megtudni.