Nico's POV:

Arra ébredek, hogy két kéz megragad és a lábamra állít.

- M-mit művelnek? Eresszenek el! - kiáltom, ahogy kezdenek kiráncigálni a szobából. A testemet minden mozdulatra fájdalom járja át. Ahogy az agyam lassan kitisztul, eszembe jutnak a múlt éjjel eseményei. Felnyögök, megadom magam és követem az őröket, akik a kívánt helyre kísérnek.

Betaszítanak a trónterembe, aztán elengednek és elfoglalják a helyüket az ajtó két oldalán. Kínos a helyzet, a király és a királyné előtt térdelek és mindketten engem bámulnak.

- Őfensége, annyira sajnálom. É-én nem voltam önmagammal múlt éjjel. Részeg voltam, és védtem a nővéreme-

- Állj fel - utasít az asszony. Teszem, amit mond, ő pedig bírálóan szemlél. Úgy nézek ki, mint egy roncs. A földön aludtam és a könnyek folynak le az arcomon, ráadásul ugyanazokat a ruhákat viselem, amit a bálon. - Megtámadtál engem - folytatja hűvösen.

- Tudom és alázatosan az elnézéséért esedezem  - igyekszem, nehogy a hangom kihagyjon, miközben elszavalom, amit gondolok, hogy mondanom kéne. A királyi pár egyáltalán nem tűnik lenyűgözöttnek. Hosszú idő után kezdenek csak újra beszélni. - Mi történt a testvéremmel?

- A testvéredet - a királynő arcára undor ül ki - szintén a szobájába kísérték, de nem azután, hogy megpróbált rám törni, ahogyan te tetted. Már tisztán látom, hogy a szüleitek borzalmasan neveltek titeket.

Kétségbeesetten próbálom kontrollálni magamat. Az apám lehet, hogy távolságtartó, de azért van, mert igencsak tisztelete méltó.
Ami az édesanyámat illeti, halott, de mielőtt elment, nála jobb anyát kívánni sem lehetett volna. Marie, a második feleség és Hazel anyja, nem volt igazán kedves, de Perszephoné, a harmadik feleség még kevésbé.

- Miután őt szintén a szobájába kísérték, a zűrös kis testvérkéd kitörte az ablakot, majd megszökött. Jelenleg nincs ötletünk, hová mehetett, de őszintén szólva, nem is igazán érdekel. Vagy elhagyja a királyságot, és nem kell miatta többet aggódni, vagy itt fog élni, mint fogoly és egy éven belül meghal - tájékoztat.

- De... Még mindig hercegnő! - tiltakozom. - Meg kell találniuk, és akkor hazamegy!

- Nem, nem kell megtalálnunk - szól közbe a király.

- A szüleitek kitagadtak titeket - szól közbe a királyné vidáman. Egyértelműen imádja, hogy ő mondhatta el nekem. - És hadat üzentünk ellenük, amióta ti ketten megtámadtatok minket. Mint megtudtuk, azért küldtek titeket, hogy megöljetek bennünket, úgyhogy minden okunk megvan a revansra. Ti kezdtétek a háborúsdit, úgyhogy ezentúl nem vagy több, mint egy bűnöző, egy hadifogoly!

- Tessék?! - kiáltok fel. Az őrök újra megragadnak és kifelé húznak a teremből. A király arca közömbös, míg a felesége láthatóan extázisban van, hogy láthat engem "távozni".

Küzdök a két erős kar szorításában, miközben azok levonszolnak a várbörtönbe, de hiába. Egy hideg, sötét cellába dobnak, aztán magamra hagynak, most pedig újra zokogok, a földön ülve és azon gondolkodom, hogyan lehetne ez az egész még ennél is rosszabb.

***

Páppárá ráppárááá! Újabb nagyszerű rész, mindenki boldog, minden szuperül alakul, juhú, juhú! 😁

Holnap érkezik a következő rész, addig is mondjátok el, mit gondoltok a sztoriról? 🥰

All the love!

Solangelo 🏳️‍🌈❣️