Will's POV:

- Oh, bazdmeg... - mormolom, ahogy az emberek susmorogni kezdenek. Az apám keresztül vág rajtuk, megragadja a karomat és Bianca felé rángat. Elfelejtem elengedni Nicót, így magam után húzom őt is.

Az emberek körbe állnak, amíg anyám hozzánk száguld.

- Mit képzeltek, mégis mit műveltek?! - rivall a lányokra. Thalia tesz egy lépést előre, de Bianca visszahúzza.

- Asszonyom, mi csak... - elnémul ahogy rájön, hogy ebből most nem tudja kimosni magukat.

- Ez a bál arra szolgált, hogy bejelentsük az eljegyzésedet Will-lel, és te egy szolgálót csókolsz, aki ráadásul egy nő!

Érzem, hogy Nico megfeszül mellettem, míg a fogamat csikorgatom, ahogy igyekszem ignorálni anyám elviselhetetlen homofóbiáját.

Bianca lehajtja a fejét, Nico pedig kitépi a kezét az enyémből és előre lép.

- Nem irányíthatja, hogy kibe szeret bele! - szavait az anyámhoz intézi, aki bírálóan húzza fel az orrát.

- Egészen biztos vagyok benne, hogy épp ugyanolyan vagy, mint ő! - vicsorog.

- Voltaképpen igen! - védekezően összefonja a karját maga előtt. - Van ezzel valami probléma?

Zihálás visszhangzik a teremben, miközben anyám dühében visít és úgy toporzékol, akár egy hisztis kisgyerek. Az apám megérinti a karját.

- Higgadj le, ez nem a világ vége...

- De igen, az! - rivallja. - Nem akarom a házamban látni ezeket az undorító kölyköket!

Helyben vagyunk. Összeszorítom az öklöm és előre képek, így Nico mellett állok.

- Hagyd ezt abba. Durva vagy és érzéketlen, miközben semmi rosszat nem csináltak! - kiáltok rá. Anyám arca vörösbe torzul.

- A menyasszonyod megcsókolt valakit mást! Mi több, egy nőt!

- Nem érdekel! Tudok róluk és támogatom őket! Egyáltalán nem érzek Bianca iránt semmit, és különben sem akartam soha, hogy a feleségem legyen! - folytatom. Az anyám rám mered.

- Fiam, ne rendezz jelenetet... - súgja apám, idegesen körbe pillantva a báltermen. Nem érdekel.

- Will! Támogatod ezt a természetellenes kapcsolatot?! - sikolt fel a királyné.

- Az isten szerelmére, anya, meleg vagyok! - üvöltök rá.

A terem megfagy, horrorisztikus sóhajok vágnak rajta keresztül, majd elképedt, dühös kiáltások hangzanak fel.

Bianca a kezébe temeti az arcát, Nico pedig a saját hajába túrt. Thália továbbra is alázatosan lefelé néz, én pedig csak állok és hagyom, hogy elszabaduljon a káosz.

Néhányan poharakat dobálnak felénk, vagy kifejezetten Biancát célozzák.

Jelentős mennyiségű közjáték és sivalkodás után a szüleim végülis mindenkit kipaterolnak a palotából, majd forgószél módjára ismét hozzánk rohannak.

- Te jóságos ég, William! - kiált fel az apám. - Egészen biztos, hogy ezt mindenki más előtt kellett bejelentened? Most az egész királyság tudja és ez a hír nagyon gyorsan fog terjedni! Nekem emmi bajom a szexualitásoddal, de másoknak-

- Nekem van bajom! - szól közbe anyám.

Úgy néz ránk, mintha nem tudná eldönteni, kivel üvöltsön először. Végül Tháliára esik a választás.

- Te - rámutat. Thalia könnyes szemmel néz rá.

- F-fenség, annyira sa-sajnálom...

- Ki vagy rúgva - jelenti ki nyersen.

- N-ne, kérem! V-van egy kis öcsém, és az a-anyám képtelen-

- Kifelé.

- De-

- Azonnal! - Thalia újra lehjatjana fejét és készül távozni.

- Kérem, őfensége! - könyörög Bianca. - Hadd maradjon, az egész az én hibám!

- Szó sem lehet róla! Nektek kettőtönek távolságot kell tartanotok! Képtelen vagyok felfogni, hogy lehetsz te az uralkodó. De neked - mutat Thaliára - garantálhatom, hogy nem fogsz újra dolgozni!

- Anyám!

- Elhallgass, William.

Thalia most tényleg elhagyja a termet, Bianca pedig megállíthatatlanul zokogni kezd. Nico hozzá lép, hogy magához ölelje, de az anyám felé fordul és most őt tünteti ki figyelemmel.

- Te pedig olyan gyorsan elhagyod ezt a kastély, amilyen gyorsan csak lehet. Beszélni fogok a szüleiddel, aztán hazaküldenek, végül megtárgyaljuk William és Bianca sorsát!

- Kérlek, én-

- Nincs apelláta. Megaláztátok a családotokat, mindketten.

- Anyám, hagyd ezt abba! - hozzám fordul és sötéten néz rám.

- Miért? Csak nem érzelmeket táplálsz a kis szégyentelen iránt? - félszegen Nico felé lendíti a karját. Nico hátrálni kezd és olyan erővel szorítja össze az ujjait, hogy úgy tűnik, a csontja keresztül hasít a bőrén.

- Mi van, ha igen? - vágok vissza.

- Will... - mormol Nico figyelmeztetően. Az anyám elvörösödik és úgy néz ránk, mintha teljesen értéktelenek lennénk a szemében.

- William!

- Semmi rossz nincs abban, hogy valaki meleg, anya! - kiáltom és teszek felé egy lépést. - Ettől még továbbra is emberek vagyunk! Ha abba hagynád, hogy úgy viselkedsz, mint egy őrült liba, akkor talán-

Megpofoz. A karomat védekezően magam elé tartom. Bianca rémülten felszisszen, a szája elé kapja a kezét, és figyeli a jelenetet, amiben Nico kiált valamit olaszul és az anyámra veti magát.

***

Hola, my loves!

Elszabadult az áhított pokol, hát nem csudijó? Tetszett a rész? Visszajelzést kérek. 😁

Nemsokára új fordítani való után kell néznünk! Készülünk kapásból három új könyvvel nektek, ami nem fordítós, saját ötlet, de azért nem árt egy negyedik is, ha már... 😇 Várom az ötleteket!

Nézzétek meg a többi könyvünket is is. 🥰

All the love!

Solangelo 🏳️‍🌈❣️