Nico's POV

- Ezt nem hiszem el! - kiáltok.

- Nico... Tudom, hogy dühös vagy... - Bianca egy hatalmas táskába pakolja a ruháit.

- Miért nem mondtad előbb?! - meredek rá dühösen.

- Mert próbáltál volna megállítani - vállat von, miközben egy újabb ruhát hajtogat össze. A szobalánya felajánlotta, hogy megcsinálja, de Bianca négyszemközt akart velem beszélni.

- Persze, hogy próbáltalak volna megállítani! - vágom rá. - A nővérem vagy!

- Nico, muszáj - leül az ágyára és sóhajt. - Biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz.

- Tudsz egyáltalán bármit arról a fiúról, aki feleségül vesz? - kérdezem védekezően.

- A neve William - kezdi -, és tizenkilenc éves. A szülei-

- Nem érdekelnek a tények! - szippantok. - Úgy éreztem, hogy tudsz valamit róla? Arról, hogy milyen ő.

- Uhm... Semmit... - vallja be. - Éppen ezért utazom oda még az esküvő előtt. Hogy megismerjem.

- És mi van, ha ijesztő? - kérdezem. - Nem tudod, mire vállakozol - figyelmeztetem.

- Biztosan nagyon kedves - mondja monoton hangon.

- Bianca, ez nem helyes! - ellenkezek. Ő csak feláll és folytatja a pakolást.

- Néhány év múlva neked is muszáj lesz házasságra lépned. Akkor majd megérted.

- Megérteni mit?

- Hogy ez teljesen rendjén van. Meg fogom őrizni a békét az országaink közt. 

- De-

- Szerencsém van, hogy korombeli.

- De-!

- Szerencsés vagyok! - vág közbe, megrántja a táskát, elfordul, majd elindul az ajtó felé. - Nincs választásom ezügyben, úgyhogy hálás lehetek, hogy nem kétszer olyan idős, mint én!

- Nem tudom elhinni, hogy annyira ki van mosa az agyad, hogy szerinted ez jó - motyogom.

Bianca felém fordul, a szeme csillog a könnyektől.

- Nem akarok menni, Nico... -  mondja lágyan. - De muszáj.

- Miért nem mondod el anyánknak és apánknak, hogy mit érzel? - kérdezem gyengéden.

- Már próbáltam - sóhajt. - Nem használt...

- Akkor veled megyek - emelem fel a kezem.

- Nico...

- Veled megyek, és nem tudsz megállítani! - rázom a fejem makacsul. Kifújja a levegőt, de halványan elmosolyodik.

- Rendben. Azt hiszem, nincs más választásom - kiszélesedik a mosolya.

- Bepakolok - felállok, és kifelé indulok, de mielőtt tényleg kimegyek, szorosan megölelem.

***

Heyhó! Ime az újabb rész, már nagyon kíváncsi vagyok, mit szóltok! 😍 Kicsit rövidke, nem haladja meg a 400 szót, de hoztam nektek és ímeee! Úgy döntöttem, gyakrabban lesznek érszek, mert miért ne? 

Kellemes olvasást! 🥰🌈