______________

AMANDA
______________

Már messziről kiszúrom Krisztián alakját. Eljátszom a gondolattal, hogy megviccelem a focistát, de inkább csak arra vágyok, hogy karjai között tartson.

Ő is észrevesz engem, mire arcára hatalmas mosoly költözik. Olyan remekül fest, mint általában. Fekete hosszú pólót visel szagatott farmerrel és fekete magasszárú cipővel. Míg otthon valóban el kellett zöld prémkabátom itt már csak kezemben fogom. Alaphelyzetben elgondolkoznék azon, hogy Noranak miért nincs melege a kis ruhácskájában, de ennél a kutyán semmin sem lepődöm meg.

- Szia- borul egyből nyakamba, ahogyan elé érek.

Kezemeimet testem mellé szorítja övéivel, így esélyem sincsen kellően üdvözölni. Erre ő is rájön, ezért elenged.

- Szia- suttogom ajkaira.

- Szia- köszön nekem újra, majd apró csókot nyom számra.

Imádom.

Méretes bőröndöm felé nyúl. Egyik kezével fogva kezemet, másikkal bőröndömet maga után húzva indul meg kifelé az előcsarnokból. Meghitt csend telepszik le ránk az autóig vezető úton.

- El kell gyere velem edzésre. Már ott kéne lennem- indítja el az autót.

Akármennyeri is szeretnék tiltakozni -elvégre gyűlölöm a focit-, valami azt súgja esélyem sincsen rá. Krisztián modora kicsit sem tűnik ellent mondást tűrőnek. Inkább csendben maradok és ölemben fekvő Norara nézek. Szótlanul fekszik összegömbölyödve, akár egy kis macska.

A rádióhoz nyúlok és bekapcsolom azt. Hiába váltogatok a csatornák között, sajnos nem találok semmi olyat, ami tetszene is. Tenyeremet barátom váltón pihenő kézfejére simítom, miközben arcát figyelem. Egy apró sóhaj csúszik ki ajkai közül. Nem tudom hova tenni viselkedését. Talán csak rossz napja van. Majd később rákérdezek.

Krisztián majdhogynem háromnegyed órát késett az edzésről. Sem neki, sem edzőjének nem volt felhőtlen a kedve ezek után sem. A csapattal ellentétben. Eddig azt hittem a magyar válogatott játekosai tudnak gyerekeket megszégyenítő módon viselkedni, viszont az Al- Gharafa focistái rajtuk is túl tesznek.

Közeledve az edzés végéhez megcsörren telefonom. A kifejelzőn legjobb barátnőm neve villog.

- Szinti?- Veszem fel a szürke készüléket.

- Hali világutazó- nem látom, de biztis vagyok benne, hogy őrült mód vigyorog.- Na mizu?

- Semmi, éppen egy rohadt foci edzésen szenvedek.- Forgatom meg szemeimet.

A vonal túloldaláról csak kuncogás hallatszik. Köszi, barátnőm.

- Ne röhögj!- Szólok rá erélyesen, mire csak jobban nekikezd.- Na ne már- nyávogom-, még Norat sem hozhattam be!- Nyafogok.

- Mert mit vártál? Szerinted majd beengednek egy kutyát a műfűre?

- Igen- morgom.- Inkább mesélj, mi van otthon?- Sóhajtok fel.

Tekintetemet a pályára vezetem. A srácok éppen nyújtanak, természetesen egyenruhában van mindenki. Hiába keresem Krisztián kék íriszeit, azok megrögzülten figyelik a földet. Különös.

- Minden okés. Teez vezetése úgy megy nekem, mint a karikacsapás! Ja és amúgy, lepattintottam Emirt.. gondoltam érdekel.- Vált komoly hangnemre.

Eleinte meglepődöm. Cintia megszabadult egy helyes pasitól, aki nem mellesleg focista? Komoly változások mennek végbe mostanában az agyában...

- Igen? Hogy-hogy?

Felsóhajt.

- Kedvelem Ádámot. De nem érzem úgy, hogy be kellene neki erről számolnom, elvégre nem vagyunk egy pár.

- Ahogyan érzed.- Adom meg a témát lezáró mondatot.

Még egy kicsit beszélgetünk Szintivel, majd az edzés végére hivatkozva elköszönök tőle. Egy kisebb csapatnyi katari sportoló vesz körül percek alatt. Megszeppenve kapkodom köztük fejemet Krisztiánt keresve, de hiába. Sehol sem találom. Mindenhol csak barna fejeket látok.

- Hey- küld felém egy mosolyt valamelyik.- I'm Bilal, and you?

- Hey, Amanda- küldök felé egy mosolyt.- Where is Krisztián?

- What the hell is Krisztián?- Hőköl hátra egy kicsit.

- Oh Krisztián! Do you mean Némó?- Szólal fel egy másik.

Mind egyforma.

- Yes, Némó- grimaszolok.

Némó. Mennyire nem tetszik nekem ez a név... Krisztiánként ismertem meg és nekem ő örökké is Krisztián marad.

- Némó!- Üvölti el magát az utóbbi egy hatalmas mosoly kíséretében.

Mit ne mondjak, eléggé kellemetlenül érzem magamat. Egy csapatnyi focista velem törődik csak- és kizárólag a barátomat kivéve. Mintha csak egy kiállítási darab lennék. Egy biztos, az első napom Dohában felettébb borzalmasan telik és ezt mind annak köszönhetem, aki miatt itt vagyok. Ironikus egy helyzet.

______________

KRISZTIÁN
______________

Szeretem Mendit, ehhez kétség sem férhet, mégis egy igazi bunkóként viselkedem vele. Nem kell látnom arcát, ahhoz, hogy tudjam, borzasztóan rosszul esik neki nem törődömségem. Legszívesebben pofon vágnám magamat.

- Némó!- Üvölt ki nekem a barátnőmet körülvevő társaságból Hatim.

- Wait a second!- Kiáltom vissza és újra barátomhoz, Vladimirhez fordulok.

- Most akkor mi a faszom folyik itt?- Folytatja angolul, de suttogva.

Kénytelen vagyok kifújni az eddig bent tartott levegőt és kibeszélni magamból azt, ami nem hagy nyugodni.

- Kicsivel több, mint tíz évvel ezelőtt lefeküdtem vele és videóra vettem mindezt. Ő volt a tipikus lúzer az iskolában, gondolom nem is kell tovább magyaráznom. Pár hete találkoztam vele újra, amikor egy bárban voltunk Budapesten a srácokkal. Nem ismertem fel először, próbáltam felszedni, de nem igazán ment. Egyszer utána mentem az irodájába és akkor láttam meg a teljes nevét és rájöttem, hogy miért nem akart tőlem semmit. Neki küldözgettem az ajándékokat is végig. Amikor hazamentem, elég furcsa módon, de összejöttünk. Nem kérdés, hogy szeretem e, de soha többé nem állna velem szóba, hogyha ezt megtudná.

Szlovák barátom eleinte csak pislog pár nagyot, aztán újra szólítanak minket -ezúttal kifejezetten minket-, mire hasonlóan reagál, mint én pár perce.

Ha szemeivel ölni tudna, már régen halott lennék.

- Mégsem titkolhatod el előle örökkön-örökké ezt az egészet!- Mered rám haragosan.- Elvégre a barátnőd, joga van tudni róla.

Arcomat tenyerembe temetem. Elképzelni sem tudom, hogyan fogom megoldani ezt az egész szart, amit magam köré kevertem! Egy hatalmas nagy idióta vagyok.

- Így sem hiszi el, hogy szeretem! Mindig azzal jön, hogy ő kevés nekem. Szerinted ezek után mennyi önbizalma lenne a nullán kívül?- Csattanok fel tanácstalanul.

- Először is nyugodj le és utána vonszold oda a seggedet a nődhöz! Én addig megmentem.- Hagy ott.

Kesze-kusza gondolataim megállíthatatlanul cikáznak fejemben. Nem veszíthetem el Amandát, főleg nem ezek után! Képes volt odajönni hozzám és elküldeni az örömlányt. Bele sem gondolt abba, hogy milyen ciki lenne neki, hogyha elküldtem volna. A múlt, az a múlt. Fiatalok és felelőtlenek voltunk mindketten, bár én még egy kicsit faszfej is. Mégsem érzem azt, hogy a lelkiismeretem hajtott volna bele ebbe a kapcsolatba.

Erőt veszek magamon és végre- valahára elindulok barátnőm felé. Majdhogynem átsétálok a pálya egyik feléről a másikra, ahhoz, hogy odaérjek hozzá.

- Szia- lépek mellé és puszit nyomok szájára.

- Szia.

Jelentőségteljes pillantást vetek a még mindig ott téblábolókra. Csapattársaim veszik a lapok és lelépnek, így kettesben hagyva minket a hatalmas területen.

- Lezuhanyzom és mehetünk- simítok végig felkarján.

Éppen készülnék magára hagyni, amikor kezemnél fogva visszaránt.

- Mi a baj, kicsim?- Simít végig arcomon.

- Csak félek, hogy elveszítelek- puszilok bele tenyerébe.

Válaszul csak elmosolyodik és apró csókot nyom számra, ezzel csak emlékeztetve arra engem, hogy mekkora egy gerinctelen görény is vagyok valójában.

Szintis resz kifejezetten egyik kedvenc olvasomnak szurtam be😉❤
Az angol reszeknel probaltam tekintettel lenni azon olvasokra, akik esetleg nem igazan ismerik ezt a nyelvet, ezert, amik szerintem konnyen ertheto mondatok azokat irtam angolul, a tobbit magyarul.
Egyenlore a jovo heti resszel kapcsolatban nem tudok biztosan nyilatkozni, de legkesobb kedd estig felkerul. Az unnep az unnep es szivesen ajandekoznalak meg titeket egy ujabb szosszenettel, de sajnos nem leszek itthon😏😔

Puszi nektek❤