______________

AMANDA
______________

Megigazítom fejemen lévő fekete kalapomat. Néhány éve kattantam rá a kalapokra és sapkákra. Ugyan, mióta egyedül élek nem engedhetem meg magamnak, hogy a márkásabb darabokat vegyem meg belőle, de nem panaszkodom, hiszen még mindig nincsen olyan rossz sorsom. Rezsin és az éves parkolóhely bérleten kívül minden pénzem magamra -és barátaimra- költöm. Lassan már egy külön gardróbot is nyithatnék nekik, mármint a kiegészítőknek.

 Számat harapdálva lépek melléjük. Mit akar itt már megint Ő?

- Igen?- Teszek úgy, mintha nem a világ undorítóbb embere ülne mellettem, mégsem mutatok felé túlzottan nagy érdeklődést.

- Némó téged keresett, amikor éppen mosdóban voltál, aztán mondta, hogy akkor megvár- kacsint rám Kriszti kacéran.

Neki legalább bejön, ha már nekem úgysem. Talán össze kéne őket hozni.

- Igazán?- Pillantok rá.

- Igazán- veszi elő sármos mosolyát, ami már évekkel ezelőtt is nagyon ment neki- esetleg meghívhatlak valamire?- Próbál udvarias lenni.

- Nem köszönöm, már ittam két kávét mióta itt vagyok- biccentek az box felé, mire láthatóan alább hagy jó kedve.

- Úr Isten- nyitja éppen szólásra száját Krisztián, mikor az éppen közénk érkező Lívi kis híján felsikolt.

Mind rákapjuk a fejünket, mire ő csak mindkét tenyerét szájára tapasztja ezzel próbálja visszafojtani feltörni vágyakozó sikolyát. Hatalmas futball rajongó. Így ez minden bizonyára a sztárunknak szól.

- Csinálhatnék veled egy közös képet?- Találja meg hangját a nálam is idősebb lány egy kis után.

Világosbarna, göndör haja lazán copfba fogva, néhol egy-egy babahaj meredezik az el oldalra. Barna szemei az izgalomtól csillognak, miközben széles, vékony száját fehér tenyerével takarja.

- Természetesen- áll fel a bárszékről a nő mellé, miközben barátnője lő róluk egy képet.- Na szóval- figyel újra rám, még mielőtt sikerülne nyúlcipőt húznom és elmenekülnöm.- Lenne kedved beszélgetni?- Ereszt meg egy bugyiszaggató mosolyt, ez is régóta már nagyon jól megy neki.

Amint végignézek rajta, meg kell állapítanom, hogy sajnos az évek csak jót tettek vele. Gyönyörű kék szemei ugyan már nem úgy csillognak, mint régen -hiányzik belőlük a életkedv-. És íriszei alatti táskák is gyökeres részének bizonyulnak arcának, azonban sokkal szívdöglesztőbb vonásai lettek. Teste rengeteget izmosodott. Kilométerekről is látszik kicsapongó önbizalma, csak, mint évekkel ezelőtt. Fekete elől cipzáros pulcsit, barna ülepes farmert és egy pár hosszú szárú fekete cipőt visel. Kabát nélkül érkezett. Ő biztosan nem fázik. Meglehetősen jól áll neki ez a stílus.

- Éppen dolgozok, ne haragudj. Ki sem látszom a papírmunkából- húzom el számat színpadiasan.

- Oh, ez esetben jó munkát- húzza kényszeresen mosolyra ajkait.

Megköszönöm neki és a rám váró önéletrajzokra hivatkozva hagyom ott őket. Csak kínosan helyezi át egyensúlyát egyik lábáról a másikra. Még a két pincérlány is döbbenten szakítja el tekintetét az elmúlt pár percben készült fotóról. Nos, igen, van már aki képes neki nemet mondani.

Gondolatban megveregetem a saját vállamat. Alakításom Oscar- díjat érdemelne.

______________

KRISZTIÁN
______________

Furcsán ér Amanda lepattintása, amelyet kétszer is megtesz egy beszélgetés alatt. Több, mint kínos. Az meg, hogy ezt két itt dolgozó lány előtt tette csak növeli a gázsági fokozatát a dolognak. A nők még a pasijukat is félretennék értem, de ő a munkáját sem volt képes. Tisztában vagyok vele, hogy ő nincs oda értem -hisz azt sem tudta még pár napja, hogy létezem. Bevallom ez akkor meglepett, kevés olyan ember maradt már csak ebben az országban, aki ne ismerne minket.

Nem sokat maradok már a bárban, csupán befejezem alkohol mentes söröm fogyasztását és hallgatom a pultos lány locsogását, akinek már nem emlékszem a nevére. Valami Kinga, talán. Kifizetem az italomat -valamint Amandáét is- és elindulok edzésre, de előtte még odaköszönök a lánynak.

- Talán máskor majd tudsz rám szakítani egy kis időt- próbálok hatni a lelkiismeretére- további jó munkát, Amanda- lépek el tőle.

- Köszönöm- válaszol szűkszavúan, mintha meg sem hallotta volna a mondatom elejét.

Ez most komoly? Erre a nőre semmi sem hat? Vannak egyáltalán érzései? Erre egyszerűen nincsenek szavak!

Egy kínos mosolyt ejtek felé, majd elhagyom a kávézó területét, később pedig már az egész belvárost. Kocsim rádiójából éppen a Sia The Greatest című zenéje szól, melynek hatására eldöntöm, nem adom fel Amanda megszerzését. Olyan, mint egy találós kérdés, és én imádom a találós kérdéseket. Általában jó vagyok bennünk, több szempontból is.

Szombat este van, ma már két napja, hogy nem voltam a lány munkahelyén. Itthon ülök és valami unalmas filmet bámulok egy sör és kutyám -Nora- társaságában. Az utóbbi hangos horkolással is tudtomra adja, hogy mekkora borzalom megy a tévében. Hangosan felsóhajtok és telefonomat kezdem nyomkodni, mikor jön egy hívásom.

- Mondd- veszem fel köszönés nélkül.

- Buli van- üvölt bele Balázs a telefonba habozás nélkül- gyere Ádihoz!

Nehéz döntés elé állít barátom. Egy végtelenül hosszan és értelmetlen szerelmes film vagy ivászat a csapattal.

- Melyikhez?- Nevetek fel, bár biztosan Szalaira gondol.

- Szala- igazolja be sejtésem még mindig kiabálva.

A háttérből beszűrődő hangzavar jó bulira utalhat. Órámra pillantok, még csak fél kilenc. Fiatal az este.

- Indulok- állok fel fekete bőrkanapémból.

Megsimogatom Norat, aki nem hajlandó megmozdulni, ezért még alvó állapotában viszem ki a kertbe, ahol egy sértődött pillantás után fenekét rázva bevonul kutyaházába. Ez a kutya mindig képes megnevettetni. Most is megmosolygom a kis csajt. Beriasztom az épületet, majd kulcsra zárom a bejárati ajtót és a kaput. Ráérősen ülök be fekete autómba, Szalai úgysem lakik messze.

Pár percet autózom csak és már a csatár kocsifelhajtóján állok. Bentről csupán a lámpa fénye szűrődik ki, semmi zene, vagy ehhez hasonló hangzavar.

Kopognom sem kell a bejáratin, hiszen Balázs ott szobroz már mióta ideértem. Kezet fogok vele és átlépem a küszöböt, ezzel őt is beljebb taszítva a házba.

- Milyen alkalom van Bazsi?- Pillantok felé miközben a nappaliba vezető folyosót szeljük át.

- Bulizni mindig lehet, minek hozzá alkalom?

Elnevetem magamat frappáns válaszán és rosszallón megrázom fejemet. Vicces este elé nézünk.

Amint beérek a nappaliba megpillantom a barna kanapén ülve Fifázó barátaimat. Roli éppen vesztésre áll Priskinnel ellentétben. Többiek pedig majd kifolyó szemmel bámulják a nagy képernyős tvt.

Mit sem törődve velük átmegyek a konyhába. Kiszolgálom magamat, mintha otthon lennék. Egy pohár mentes vízzel térek vissza közéjük és leülök az egyik fotelba. Ekkor viszont már Balázs és Tomi mérik össze tudásukat, míg Roli duzzogva ül közöttük. Minden bizonyára ő veszített.

Még csak belegondolni is furcsa, hogy milyenek lesznek az edzések legjobb barátom nélkül. Roli idén visszavonul a válogatottságtól. A barátságunkra ez nincsen veszéllyel, hiszen rengeteget vagyunk együtt a szabadidőnkben is. Azonban mégis megrémiszt a tudat, hogy hamarosan már a Juhász Roland név "csak" egy volt válogatott focistához lesz köthető. Arról nem beszélve, hogy kereshetek magamnak mást a páros feladatokhoz.

- Mondtam, hogy én vagyok a legjobb- ugrik fel Tomi miután sikerül lepipálnia egy újabb csapattársát.

- Amilyen bénán játszol még én is simán levernélek- veti oda neki büszkén Lang mire mindenkiből kitör a röhögőgörcs.

Ádámról köztudott -a csapatban-, hogy csapnivalóan rosszul mennek neki ezek a játékok. Legyen az akár foci, kosárlabda vagy légtornászás tuti biztos vesztes.

- Fiúk, nem a konzul mögül, hanem a pályán kell nagynak lenni- veszi elő bölcs énjét- meg odalent- kezd kacsintgatni nemi szerve felé a csapatkapitány.

- Nem elég ha nagy, használni is kell tudni- szólok közbe már én is.

- Némó te mikor jöttél?- Ugrik fel egyből Ádám és odasiet hozzám, hogy kezet fogjon velem.

- Mikor éppen Rolit alázta le Priskin- pillantok barátom felé játékosan, miközben szikrákat szór szemeivel.

- Kíváncsi lennék, hogy ekkora lenne e szád akkor is, ha neked kéne játszanod- forgatja meg szemeit látványosan.

- Ezt vegyem kihívásnak?

- Akár.

- Na hajrá- huppanok be mellé ezzel kiszorítva az eddig csendben ülő Nikot.

Hát lássuk ki a jobb.