Ezt a hetet hárman toltuk végig. MeaCaptain verziója sajnos törlésre került :( és mivel live-ban írta nem volt róla másolata. Az élet a mocsokribancvéletlen folytán míg segítséget próbáltam kérni, kiderült, hogy nálam offline ban volt mentve és ezer screenshottal örvendeztettem meg őt, hogy egyszer unalmas idejében újratölthesse, szóval nem reménytelen a dolog. (megjegyzem közben az én verzióm is törlésre került, de nekem többnyire vannak vészmentéseim elkaparva itt ott egy néhány negatív élményből okulva! A másik történetet Kiera-Leon oldalán találjátok "Felnőttes Játékok" címmel. Hát ennyit így előszóvan. Jó szórakozást a sorozathoz!

A kártya ezt a forgatókönyvet dobta:

"Improvizáld a következő jelenetet. Egy rendőr vagy. Vezess le egy részletes motozást. Ő bűnös de mégis megpróbálja elsimítani az ügyet."

A nyomozó újfent megremegett a civil jármű belsejében, mikor megpillantotta elővillanni a megfigyelt terület előtt azt a vigyort, mely egykor teljesen elvette az eszét. Utált rá visszagondolni, mert karrierje elején történt és nagyon sokáig mély nyomot hagyott mind az aktájában, mind a lelkében. Mocskos, sötét, mély, soha el nem tűnő nyomot, amit annak a szemétládának köszönhetett, meg a delejes vonzerejének.  Akaratlanul is megmarkolta a kormányt az emlék hatására. Fiatal volt, tapasztalatlan, pályakezdő, és ez a mocskosul sármos fickó volt az egyik első ügye a kollégái jóvoltából. Mindannyiuk balszerencséjére.

Alya és Nino, a két testületi társa az őrszobára kísérte a gyanúsítottat kihallgatásra, mert éppen rosszkor volt rossz helyen, ahogy mondani szokás. Úgy volt, hogy alaposan kikérdezik, mert egy rablás helyszínéhez közel figyeltek föl rá a járőrözők. Néhány alapvető kérdés után a kihallgatóban hagyták, hogy főjön a saját levében, mert túlontúl készségesen válaszolt s ez az alázatosság már-már gyanúsan ingerlő volt. Alya bár nem volt az a fajta, aki bedől a kacérkodásnak, mégis hízelgett neki a szőke srác modora, a zöld szemeinek sűrű villanása. A fickó azonban makulátlan volt az adatbázisban. Maximum az éjjelre tarthatták benn vád nélkül, reggel szélnek kellett ereszteniük.

Most nem ússza meg! Szinte biztos, hogy van valami vaj a füle mögött. Itt most nem fog vigyorogni és sármőrködni. Megfigyelte ahogy besétált a közeli motelbe s kiszállt a kocsijából. Észrevétlenül követte egészen az apartmanjáig, várt egy keveset, hogy biztonságérzetbe ringassa magát, majd a folyosó végén eltulajdonított takarítói belépőkártyával behatolt. Az apartmannak a nappalija lehetett ahová a bejárati ajtó nyílt, s onnan további két másik ajtót látott. Mindkettő csukva volt. Szemben teli üveg erkélyajtón át ringatózott a függöny a lanyha esti szellőben. Fegyverét előhúzta a tokból és kiélezte a reflexeit, hogy felkészüljön az eshetőségekre. De nem tudott felkészülni rá, hogy a távolabbi szoba ajtaja kinyíljon és egy talpig feketébe öltözött maszkos alakkal nézzen farkas szemet. Fegyverét azonnal kibiztosította és rászegezte a teljes nyugalommal rámeredő zöld szeműre. Találgatnia sem kellett, azonnal megállapította a szőke szénakazalfej és smaragdként ragyogó szemek tulajdonosának kilétét. Kezében a fegyver megremegett. Ez a pasas mintha csak valami szexfantáziából épett volna elő a fényes bőrszerkóval és az álarccal. Épp csak egy ostor hiányzott a kezéből.

– Ne mozdulj! – utasította. Most már tisztában volt vele, hogy miért volt a fickó ennyire negédes az őrszobán és amúgy is. Sikamlós modorral éri el, hogy ne azonosítsák be a híres tolvajként. – Chat Noir ha nem tévedek.

A férfi szélesen elmosolyodott és kilépett a szobából, hogy behúzhassa maga mögött az ajtót.

– Dupain-Cheng kisasszony.

– Nyomozó – kérte ki magának a hangnemet a nő, hogy megőrizze a tekintélyét s óvatos lépéseket tett, hogy körbepillantva megbizonyosodjon róla, nincs más bent rajtuk kívül – Csak mi ketten? – vonta föl a szemöldökét.

– Csak mi ketten – ismételte lágyan dorombolva a maszkos.

– Semmi smúzolás, kezeket felfelé, és arccal a falhoz – hangzott a következő utasítás, hogy a fegyvertelenségről is meggyőződhessen..

– Máris a lényegre térünk? Semmi bájcsevej? – kérdést válaszra sem méltatva indult felé a fegyvert tartó közeg, hogy gondolatait tettekre válthassa. Cseresznyeszín ajkai némán motyogták az egymást követő lépéseket, s némileg zavarba jött, mikor tudatosult benne, hogy a szemtelen képű gyanúsított egy jó fejjel magasabb nála, s meg kell kérje, hogy hajoljon lejjebb. A zöld szemek villantak s engedelmesen előre hajolt, hogy a karcsú porcelán fehér ujjacskák a szőke hajba túrhassanak, megemeljék a kócos szénakazalszerű tincseket, eldugott holmit keresve a lehetséges helyeken, a fülek környékén, a nyakon. Ám a lehajlással csupán a formás fenekét tolta kintebb, ami elég látványosan követelte magának a figyelmet a hanyagul derekára kötött félig lelógó öv miatt. No meg a formás volta miatt. Lélegzetvételnyi pillanatig az átható kék szemek elidőztek a jelmeznek szánt macskafüleken, majd tovább pörgette a fejében a rejtegetésre alkalmas testnyílásokat, akaratlanul is legelve a látványon.

– Száj – hangzott a követelés, mire az alany engedelmesen kinyitotta a száját, amiben fehér fogak sorakoztak. Ez a pasi makulátlan – gondolta magában a fejét ingatva.

– Mégis mit rejtegetnék a számban, ami eddig nem derült ki? – hangzott a szemtelenül eltátogott kérdés, mialatt eleget tett a yard kérésnek. Logikus, kapott az agyához a lány, de ennek ez volt az előírt menete, hülyét csinálni meg nem akart magából. Ujjhegyeit végigfuttatta a fekete, testhezálló ruha magas gallérján, esetleges elrejtett dolgok után, de üresnek bizonyult, vagyis csupán a testet alkotó izomzatot tapintotta mindenhol, ahová csak ért. Hátulról futólag érintette a vállakat, derekat, elhanyagolhatóan a feneket és lábszárakat, majd megfordította a vizsgálat alanyát, hogy előröl is szemügyre vegye a falhoz állított pernahajdert. A nyakban apró aranyszín csengőn akadt meg a tekintete. Egy kézzel kissé nehézkesen de lentebb húzta, mivel alapvetőne megfelelő rejtekhelynek sejtette. Mint kiderült csak zippzár volt s alóla csupán puszta bőr derengett elő, ami már csak a pusta látványában is feltüzelte a kedélyét. Sehol egy szőrszál, teljesen egyenletesen barnult, a hirtelen levegőtől enyhén libabőrrel reagált. Akaratlanul is elképzelte, hogy a fickón borzongás futott végig.

– Ne játsszon a tűzzel rendőrkisasszony, fogalma sincs már most mennyire ingerlő ez a motozás – hangzott egy elhaló sóhaj a lustán pislogó szemtelen foglya szájából. Meg kellett vallania rá sem volt semleges hatással az, hogy pattanásig feszült légkörben, egy fülledt estén egy mocskosul jóképű szőkeséggel egy motelszobában kettesben tapizósat játszik önszorgalomból. Az ügyét ugyanis régesrég ejtették, s a műszakja is lejárt, amikor megpillantotta az utcán elhaladni a szőkét, aki miatt a büszkesége egykor csorbát szenvedett. Tudta, hogy igenis vaj van a mocskos kis macskafülek mögött, s igenis az orra alá akarta dörgölni, hogy már nem az a buta irodista, akivel egykor kikezdett, hogy elterelje a figyelmét a tényről, hogy a makulátlan alibije csak álca. A környék leghíresebb tolvajának szeplőtlen arca. Bosszúsan fújt egyet s észre sem vette mikor lankadt a figyelme annyira, hogy beleborzongjon a foglya egyetlen piszkos mondatába. Kezét végigfuttatta a keresztben futó zsebnek látszó varratokon, próbálva elszakítani tekintetét a ruha alól kivillant mellkasról, s haladt a hasig, ahol tétován az ajkába harapott.

– Igen, ott határozottan rejtegetek valamit – célzott a szőke ezerwattos mosollyal arra a területre, melytől a közeg teljesen kivörösödött. Máskor tökre nem volt gondja egy szimpla motozással, vagy egy pitiáner bűnözővel, most meg már az első pillanattól csaponganak a gondolatai, s orbitális hülyeségekre terlődik a figyelme. Ez a pasi kikészíti. Hogy lehet ekkora tirpák, hogy nem jön zavarba attól, amit művel, miközben neki a kemény munkával felépített önbizalmát porig rombolja úgy, hogy csak egyetlen dologra tudjon gondolni.

– Pofa be! – lökte oda magabiztosnak gondolt hangon, s, hogy megmutassa ki az úr, elővette a bilincsét s elöl egymáshoz rögzítette a fekete ruhás csuklóit. – Hogy ne jusson eszedbe semmi komiszság! – jegyezte meg egy félmosollyal, cseresznyeszín ajkát elhúzva. Így kissé nyugodtabban tervezhette meg a további lépéseit, amik valljuk be eddig nemigen fértek a fejébe a perverzebbnél perverzebb elképzelések és álomképek miatt. A hirtelen felindulásból elkövetett bosszú bűntettébe esett ugyanis és nem általlotta mélyíteni azzal, hogy élvezte is a dolgot. Immáron nyugodtan eltette a fegyverét s két kézzel megpaskolta a kifejezetten feszesnek ítélt farpofákat. Nem tehetett róla, de a halk és pimasz megjegyzés, amit elcsípett elégedettséggel töltötte el. Az alanya ugyanis eleresztett egy alig hallható „Ó, igen"-t. Miközben rutinosan végigsimította a feszes szerkóba bújtatott combokat akaratlanul is kicsúszott a száján, amit erre gondolatban felelt.

– Aztán mesélj, mit is keres egy magadfajta kóbor kandúr ezen a környéken? – hangja talán leheletnyivel kacérabbra sikeredett, mint tervezte, szóval inkább kiegyenesedett, s mintegy mellékesen hozzáfűzte. – Látszatra teljesen védtelenül.

A reakció rekedtes halk nevetés volt. A hátán a szőr is felállt attól a mély tónustól, s a tarkóján megállt egy csiklandozásnyi ideig.

– Magányos rendőrkisasszonyokra vadászom, hogy megrontsam őket.

– Nyomozó – méltatlankodott újfent a nő, de akaratereje omladozni látszott. Ahogy sötétedett, a zöld szemek mintha világítva hipnotizálták volna, úgy vonzották a tekintetét.A motozással bár végzett már, de érezte, hogy a móka kedvéért még beleférhet az állarcosnak egy kis izgalom, hát visszacsúsztata kezeit a farpofákra, hogy újfent ellenőrzést színleljen. A sóhaj most sem maradt el, így lassan előrevonultatta kezeit, hogy a nadrág megfeszülő domborulatain is elidőzzön kicsit alaposabban tanulmányozva az ott egyre jobben dudorodó részt. Marinette az egyik pillanatban még arra gondolt, hogy a talán ezt mégsem kellene tennie, a másikban már a saját karjait a fekete gallér köré fonódni látta, hogy mohó és falánk csókban egyesüljön a megbilincselt jelmezessel. Agya még egy pillanatig tiltakozott ellene, hogy ez elég hirtelen jött, de reális gondolatait lassan felemésztette a tűz, amit vágyakozás kísért. Egész teste belebizsergett abba az izgalmas ismeretlenbe, amibe belevetette magát. A falhoz préselte a meglepetten pislogó szőkét, hogy aztán két kézzel markoljon bele az idegesítően szanaszét álló tincsekbe és úgy falja tovább az ellenállás nélkül, az eseményeket kiválóan kiprovkáló férfit. Az aranyló csengő magas hangon csilingelt a próbálkozástól, hogy a zipp zár teljesen szétnyíljon majd megadta magát. A bilincsből varázslatos ügyességgel szabadult ki s ejtette a földre a szőnyegen puhán földet érő fémet, hogy a nő csípőjét magához vonva fokozza annak vágyát. Halk nyögések hangja duettezett a szobában miközben egyszerre mindenhol próbálták érinteni, simítani egymást. A gombok a nyomozó ingjén egyenként adták meg magukat s tárták fel az elöl kapcsos melltartót s annak tartalmát. Egy pár fekete kesztyű hullott a bilincsekre tompán, hogy a selymesnek látszó mellkason szétpattintsa a kapcsot és alma méretű keblekre markolhasson azon nyomban, majd a fedetlenül maradt mellkast maszírozó mozdulattal kiélvezhesse magának. Fekete hajú alanya hosszú élveteg lélegzetvétellel jutalmazta a gyurmázást. Nem is óhajtották tovább húzni a dolgot, annyira sürgős volt, hogy a szőke ölbekapta a rendőrkisasszonyt és helyet cserélt vele. Immár ő volt a falhoz kényszerítve. A nő vékony combjain felcsúszott derékig az egyenruha szoknyája, miközben szorosan kapaszkodott velük a másik derekába s hátát a falnak vetve támaszkodott meg. Az immár kesztyűtlen kezek a feneke alá nyúlva emelték meg s kiéhezetten dörgölőztek össze.A teljes eszevesztett révületben már ez is tökéletesen elakasztotta a lélegzetüket, hogy aztán mohón kapjanak egyszerre levegőért.Lassan nem hallottak mást csak a másik vágytól fűtött lihegését, s a saját össze- vissza verdeső szívverésük robaját. A macskafiú igencsak ereje teljében volt, ami nem lepte meg, hiszen látta és tapintotta a jelmeze alatt húzódó izomcsoportokat, mégis elismerően hunyorított rá, ahogy fáradhatatlanul tartotta a falnál s folytatta egyre hevesebben a dörzsölődő mozdulatait.

– A lényegre térhetnél cicám – nyögte ki akadozva, pedig kifejezetten élvezte a heves ringatózásukat, ami a csatakossá vált bugyiját lassan fájdalmasan bepréselte a szeméremajkai közé. Csak a megfelelően nedves közeg miatt nem volt fájdalmas a ruhás próbálkozásuk.

– Máris Bogárkám – hallatszott a rekedt helyeslés, és egy pillanat alatt a combjainál érezte a nadrág alól előszabadított forróan és vágyakozóan hozzá préselődő szerszámot. A teljesen átnedvesedett alsóneműt félrehúzva az útból egyszerre rekedt bennük a lélegzet, majd elégedett sóhajjal jutalmazták a lassú behatolás pillanatát. Teljesen összeforrtak egyetlen másodpercre, majd eszüket vesztve préselődtek apró de annál mélyebb mozdulatokkal, egymás fülébe lihegve, nyáldazva hosszan felnyögve élvezzék ki a pillanatot amikor egymás után végigjárta a zsigereiket az extázis.

Marinette jóleső zsibbadással és immár a fejéből oszladozó köddel próbált talpraállni a fenekét markoló kezek, s a fenekén hideg érzést hagyva végigfolyó váladék ellenére. Beletúrt a szőke tincsekbe, s próbált száguldó vérét pumpáló szívének hevességén úrrá lenni. Gondolatban már megint elengedte ezt a mocskosul sármos, macskának öltözött gazembert, s fogalma sem volt róla, hogy a másik szobában az ágyon épp egy két utcával odébb lévő széf tartalma hever szétszórva.