Nautiscarader's Smutember 2018 Day 2 - Morning After, Ladynoir by nautiscarader

Cartoons » Miraculous: Tales of Ladybug & Cat Noir Rated: M, English, Romance, [Adrien A./Cat Noir, Marinette

D-C./Ladybug], Words: 2k+, Favs: 47, Follows: 30, Published: Sep 3, 2018 

Ez a remekség "Nautiscarader" tollából - klaviatúrájából pottyant elő. Büszkén prezetálom a

pervez pillanatok második fordítását.

Az írót és a történeteit az "archiveofourown.org/users/nautiscarader/pseuds/nautiscarader" és a

"fanfiction.net/u/7537233/nautiscarader" címeken egyaránt eléritek. Mindegyik pikáns, fűszeres és jópofa, nagyon ajánlom <3

A történetek az ő tudtával és engedélyével kerültek fordításra, s az ő beleegyezésével szúrtam

be ide az elérhetőségeit is.

Nem nyúlunk le, hanem támogatunk! Kérlek te is így járj el, ha ilyen helyzetbe kerülsz.

Támogasd az alkotókat <3 SUPPORT WRITERS

A Nap szelíd sugarai ragyogtak végig Marinette arcán, ezzel egyszer s mind felébresztve őt

álmából. Szemeit kinyitva az első dolog, ami végigcikázott rajta, hogy cseszettül fáj mindene.

Testében mély jóleső, kimerült érzés zsibbadt, mintha egész éjjel túrázott volna. Ezen

fáradtságon túllépve hirtelen illatokat is érzékelt, amiktől ráébredt mi is történt vele néhány

órával korábban.

Parfümje keveredett egy erős ámde érzéki kölni illatával, s a szex összetéveszthetetlen

pézsmás erotikus illatanyagaival, amik teljesen eltöltötték a szaglószervét.

Katica teljesen felébredt.

Amikor a szemei alkalmazkodtak a homályhoz, észrevette Chat Noir-t, aki a nyaka alá helyezett

karjával könnyedén horkolt. Másik keze lazán feküdt a két meztelen test között. Emlékezett

annak becéző ölelésére a fenekén, mikor álomba merülés kerülgette. Chat mindig ezt csinálta,

valami irracionális félelemtől vezérelve, hogy el fogja hagyni őt. Nem tudta utálni ezért a

gesztusért, sőt boldogan ölelte karjával, lábaival minden szeretkezésük alkalmával.

Marinette eleresztett egy ásítást, ami kéjes nyögésbe fordult, mikor ellepték agyát az éjjel

eseményei. Testén ismerős borzongó viszketés futott át. Félszegen mocorgott, amitől rádöbbent

a szex egyik legélvezhetetlenebb következményére. Ragadt mindenfelé. Nem akarta

megzavarni Chat álmát, így óvatosan fölemelkedett az ágyról (vagy inkább kanapéról), és

körülnézett.

Eltartott egy percig is mire ráébredt hol is van éppen, e ahogy arca találkozott a szilárd fehér

fallal az első lépést követően, elméje hirtelen kitisztult. Chat lakásában voltak, legalábbis ő ezt

mondta neki. Nem igazán akarta elhinni neki, amikor nagyjából egy évvel ezelőtt elhozta őt ide,

amikor ők – a két fiatal szuperhős – késztetést éreztek arra, hogy valahol engedhessenek a

szexuális magánéletüknek. Csinálták ugyan már sötét mellék utcában, háztetőn, kémények

között, még elhagyatott épületben is néhány alkalommal, de egy privát helyen sokkal

nyugodtabbak voltak.

Először azt hitte, hogy ez a hely is elhagyatott, később több olyan nyommal is szembesült, ami

utalt rá, hogy valaki lakik ezen a kivételes helyen. Hosszúkás lakás volt, alig akkora, hogy a

kihúzott kanapéágy beférjen, amit Marinette éppen körbekerült. Egy régi építésű bérház

tetejének a saroklakása volt, bár a belső tér fényes és nagyon újszerű volt. A falak fehérek

voltak. Ez volt az egyik oka, hogy Marinette olyan korán felébredt a besütő napsugaraktól. A

másik érdekes jel a ferde tető ablakok voltak, amin keresztül ki-be közlekedtek a padlástérbe,

amit Chat magáénak mondott.

A hősnő kinyújtózott, és újra körbenézett. Szemei megakadtak a kosztümjén, ami Chat fogai

és karmai által darabokra tépve hevert a padlón. A ruháik nem voltak elpusztíthatatlanok,

legalábbis nem az átlagos értelembe véve. A szándék volt az, ami meghatározta a

szilárdságukat. Végigpillantott a fűtést adó csövön, ami a kanapé mögött futott végig.

Chat farkaként szolgáló szíja még ott lógicsált, felelevenítve a lányban, hogy mennyire

könnyedén sikerült őt rávennie a szerelmének, hogy a csuklóját odakötözzék, s mennyire

élvezte az utána következő domináns szerepet. Arra is élénken emlékezett, hogy miután kibujt

belőle, és engedte befejezni Chat-nek a dominancia játékot, ahogy ő elképzelte. Persze később

visszafizette neki ezt és jól megkötözte a jojójával.

Ruháit fölkapdosva belépett a hosszú – folyosószerű lakás másik végén lévő fürdőszobájába. A

másik végén lévő konyhával ellentétben, ezt legalább fallal választották le Bement, bezárta az

ajtót, s halkan megszólalt.

– Tikki, pöttyöket le!

A cafatokban lógó ruha, és az arcán lévő maszk fölragyogott. Egy pillanattal később a pöttyös

anyag átalakult Marinette megszokott ruháivá, amiket átalakulás előtt viselt. A tükörben

megnézte meztelen testét, maszk nélkül arcát, ás a feje mellett lebegő kissé álomittas kwamit.

– Ne aggódj Tikki, rád is gondoltam. – A táskájáért nyúlt és kivett belőle egy csomag, kissé

megviselt kekszet.

Tikki mohón csapott le rá és egyiket a másik után tolta be apró szájába, hogy szinte azonnal le

is nyelje.

– Köszönöm Marinette – mondta halkan.

– Szívesen Tikki. – Marinette gyengében megpaskolta a barátja feje-búbját, s belépett a

zuhanykabinba.

A lakás többi részével együtt a fürdő is ferde tetejű volt, de szerencsére a zuhanyzó elfért

benne. Ahogy belépett és magára zárta a kabint, újfent elfogta a bizonytalanság. Nappali

fényben elnézve a lakást Marinette mindig arra gondolt, hogy valóban a partneréhez tartozhat.

Annak ellenére, hogy már több mint két éve barátok voltak, nemigen tudott sokat a családi

hátteréről. Természetesen ő sem árult el semmit a sajátjáról, de az információk morzsáiból

képes volt összerakni miféle ember lehet Chat. Lelki szemei előtt megjelent egy magányos

művészlélek, aki inspirációért jött Párizsba, és ezt a lakást bérelte ki. De utána számolt, s

tizenöt évesen ez nem volt lehetséges variáció. Néha drága ajándékokkal halmozta el, kedvenc

helyeik bizonyos épületek teteje, vagy a mögöttük húzódó udvarok voltak. Másrészt Chatnek

kulcsai voltak a lakáshoz, – amire Marinette tegnap fölfigyelt – mégis a tetőn keresztül

közlekedtek.

Annyi mindent el tudott mondani Chatről, de tolvaj vagy betörő semmiképpen nem volt.

Egyik zsémbes gondolatot a másik után vetettel el, végül úgy döntött mégis hisz neki.

Elfáradt testének alapos lemosása után Marinette kilépett a kabinból, s megszárította magát a

Chat által odakészített törölközők egyikével - egy piros és egy zöld – és elkezdett felöltözni.

Közben odapillantott a kwamijára, aki épp az utolsó morzsáit nyelte le az energiát adó

édességének.

– Jobban vagy?

– Sokkal! – válaszolta, s megrezegtette kis uszonyait. – De remélem figyelmet szentelsz a

küldetésednek is Marinette.

– Tudom – nyögte, félbeszakítva a reggeli rutinját. – De múlt éjjel Carapace és Rena járőröztek,

és szóltak volna, ha valami esemény van.

– De Marinette, emlékezz, hogy te és Chat Noir vagytok elsősorban a város védelmezői... –

replikázott a kis kwami. – Bár lelki társak vagytok... mindig olyan bonyolult, ha a talizmán

hordozók elég érettek lesznek a lelki társ...

– Ah, Tikki, nem... nem így kellene mondani... azt hiszem. – Marinette a levegővétellel

küszködött. – és amúgy is, erről beszélni annyira ciki.

– De, mindig ez van, Marinette – folytatta, vadul megrázva a kis uszonyait. – Chat Noir és

Ladybug mindig megtalálják egymást, ők hordozzák a teremtés és a pusztítás erőit.

– Szóval... – állt le egy pillanatra Marinette. – Úgy gondolod, hogy mi nem vehetünk ki néha

egy-egy szabadnapot?

– Ha megígéred, hogy nem éltek vissza a hatalmatokkal, csináld csak – simogatta meg Tikki a

lány arcát gondoskodón.

– Ígérem Tikki. Ha már itt tartunk, úgy hallom a pusztítás ereje ébredezik odakint – kuncogott

halkan – Tikki pöttyöket fel.

A kwami egy fényes vörös villanással tűnt el a fülbevalójában, s egy szempillantással később

már a tiszta és ép vörös ruhában feszített, amin nem volt egy fia karcolás sem.

Kilépett a fürdőből és végigsétált a folyosón át be a szobába.

Chat még nem ébredt föl, de álmában egészen nyilvánvalóan motyogott valamit

Ha Marinette egy kicsivel nagyobb figyelmet szentelt volna annak a kanapénak, amin

egymásnak estek, rájött volna, hogy már láthatta egy divatmagazinban. Úgy két évvel ezelőtt

Adrien Agreste feküdt rajta, amikor egy új ing kollekciót reklámozott. Ugyanebben a

környezetben, ugyanebben fényesen megvilágított lakásban, ugyanezzel a minimalista

berendezéssel. Még a régi megszállottságánál is mélyebbre kellett volna ásnia, hogy megtudja

hol is készültek pontosan azok a fényképek, hogy ki vásárolta meg később azt a lakást. Végül a

meztelen barátja elterelte a figyelmét, s más dolgokat nyújtott számára, amikkel elüthette az

idejét.

Marinette újfent bosszankodott egy keveset a konyha – és annak berendezésének a – méretén,

ami láttán szülei szégyenükben elájultak volna. Kinyitotta a kicsiny hűtőt és felmérte, hogy

annak csupán egyetlen zacskó sajtot rejt a belseje.

– Úgy látom kifogytunk a tejből, Cicus! – motyogta halkan, majd visszatért pőrén henyélő

partneréhez.

– Úgy vélem engem okolsz érte hölgyem – hangzott az álmos felelet, mikor a zöld szemek

lassan kinyíltak és ránéztek. – Nem te voltál túl szomjas tegnap éjjel?

A lány felnyögött.

– Látod Cicus? Próbáltalak valami kedvességgel ébreszteni... – ugratta a fiút, miközben

megnyalintotta a saját ujját. Az ismerős hangot hallva a még kómás partnerének azon nyomban

fölpattant a szeme. – De az ilyen undok megjegyzésért csak ölelésre futja.

– Ez van, ezt kell szeretni – mosolyodott el, s boldogan vonta ölelésébe Katicát, engedve, hogy

végignyúljon a ruhátlan testén.

Ölelésük hamar csókká forrósodott, s Chat az elhangzottak ellenére nem tudott megálljt

parancsolni a kezeinek. Automatikusan foglalta el a kedvenc pihenőhelyét a partnere fenekén.

Ez a mozdulat halk nyögést csalt ki a rózsás ajkakból az érzéki csók kellős közepén.

– Úgy hallom a hölgyem már friss és fitt – dorombolt bele a lány nyakába, miközben csókokkal

hintette tele az érzékeny bőrfelületet.

– Nos, valamelyikünknek készen kell állnia, hogy megvédje a várost – élcelődött a kérdezett. –

Bár tudnád milyen érzés...

– Gondoltam azért öltöztél vissza, hogy újra leszaggassam rólad – kacsintott játékosan Chat, és

ruhamarcangolásra emelkedett, de a lány gyorsan elhúzódott, így az élvenc csak a levegőt

haraphatta.

– Chat! Mondtam, hogy fel kellene ébredni...

De saját szavai ellenére, nem tudta kiszakítani magát a kényelmes ölelésből. Mire észbe kapott,

már az alatta lévő testtel együtt hullámzott, s amint észlelte a hozzá dörgölőző merev testrészt

már tudta, hogy csapdába esett.

– Esküszöm, hogy most nem használom a fogakat – motyogta mentegetőzve, miközben tovább

lehelgette könnyed csókjait a puha nyakszirttől a ruha szegélyéig. Katica újra hosszan

felnyögött, amikor Chat kezei és ajkai együttesen ostromolták a testét megadásért. A szerető

simogatásnak engedve a lány föladta az ellenállását, ami hatására kosztümje szakadás vagy

tépés nélkül, szinte önszántából kettéválva csusszant le róla, felfedve ezzel a viselője majdnem

fedetlen testét.

Katica felhagyott a színleléssel és besegített partnerének megválni a ruhájától, hogy immár

csak a jól ismert maszk és a ruha alatt viselt piros fehérneműk kerüljenek előtérbe.

– Stílusos, mint mindig – motyogta elismerően Macska a látványra, s végigcsókolta a pöttyös

melltartó balkon peremét. – Emlékszem, amikor a jelmezed fűzővé vált...

– Talán... – sóhajtott föl az ostromolt – Talán egyszer megint kezelésbe veszlek vele Kiscica.

Néhány perc elteltével az elmúlt éjjel beállt hőhullám tízszeres erővel újra rájuk tört, magával

hozva azt az édes viszketést. Még többre vágyva Katica átadta szeretőjének a vezetést és

elégedetten érezte, hogy melltartója alá simulnak játékos kezei. Csókjaik néhány perc alatt

elmélyültek és hosszabbá váltak. Mégis perceknek kellett még eltelniük, hogy a lány

türelmetlenül felnyögjön, mert ráébredt, hogy cicusa csak játszadozik vele.

– Chat

– Ne aggódj Bogaram, megoldom... – mondta, ám ezek után is szerencsétlenül tovább babrált a

melltartóval. Ez bosszúsággal töltötte el a felül sóhajtozót, aki kénytelen volt felülni.

– Cicus... használd a fogaidat! – suttogta legyőzötten.

Zöld szemek csillantak föl, s ajkak kunkorodtak csíntalan vigyorba. A macskaszerű tépőfogak

rázárultak a melltartóra, s egy másodperccel később a valaha volt fehérnemű két darabban

hullott az ágy két oldalán a padlóra.

Pozíciója megváltoztatásával Katica elvesztette az egyensúlyát, s amint ez megesett, partnere

előzékenyen fektette őt a hátára, hogy jobban hozzáférhessen a vágyott alfeléhez. Egy rövid,

bugyiszaggató pillantással később Macska kész volt rá, hogy a lány fölé hajolva újra birtokába

vegye a testét, ahogy azt a minap is tette.

Ehelyett azonban karjaival a háta alá nyúl és felültette őt. A hamvas puha karjai azonnal

körbeölelték őt, akárcsak a lábai. Ebben a lótusszerű pozícióban már csak egyetlen mozdulat

választotta el a felpörgött fiatalokat egymástól, amit Chat készséggel meg is tett. Mozdulataival

erotikus hangokat csalt ki barátnője torkából, s a tegnap éjjeli dominanciával ellentétben, most

egyenlő partnerként élvezték a játékot. Ajkaik össze-össze kapcsolódtak, irányították egymás

tempóját, kiélvezték a pillanat varázsát. Kapcsolatukban először érezte a lány, hogy ilyen lehet a

házas élet, s miközben Macska egyre mélyebben merült el benne, és egyre közelebb evezett az

orgazmushoz, elméjében felötlött egy jövőkép. Ők ketten egy apró lakásban, ahol együtt éltek

és élték szuperhős életüket is. Annak ellenére, hogy valószínűtlennek tűnt, a lány agyán

átvágtázó hormonok azt súgták, hogy ez a hely tökéletes volna a közös életükhöz, és ez a fickó

tökéletes társa volna. Ezen gondolatok között hánykolódva fogadta be Chat magjait, s borultak

össze kifáradva.

Összekapcsolt testükben szaporán dobogó szívvel rándult még egyet-egyet a testük. Katica

elhelyezkedett és elaludt doromboló szeretője mellett.

Mikor Chat felébredt, már nem érezte maga mellett Katica kellemes test-melegét. Első

gondolata az volt, hogy biztos a konyhában vagy a fürdőben lehet, de egy gyors körbepillantás

a kis apartmanban elég volt, hogy megállapítsa ő már nem tartózkodik ott. Nemrég távozhatott,

állapította meg. A nap nemigen volt magasabban mint amikor legutóbb felébresztette őt.

Nagyon nyújtózott, ásított és visszaváltozott önmagává, ám arca megtartotta a jellegzetes

macskaszerű ábrázatát.

– Ó atyám, ez volt ám az éjszaka! – reklamálta Plagg. – Katica aztán nem adja fel egykönnyen.

Mielőtt Adrien letolta volna, hogy megszegi a „Nem beszélünk a szexről" megállapodást,

gyorsan elhúzott a hűtőhöz, ahová a Katica által fölfedezett Camembert illata vonzotta.

Adrien épp úton volt, hogy lezuhanyozzon, mikor észrevett egy cetlit az ágy melletti asztalon.

Elegánsan írt, csókkal szignózott levél volt Katicától, amitől a fiú szívverése a kétszeresére

ugrott.

„Drága Cicám

Sajnálom, hogy csak úgy otthagytalak, nem akartalak felébreszteni,

de valakinek tervei vannak hétvégén is.

Mellesleg bűn lett volna megzavarni az édes horkolásodat.

Köszönöm az éjszakát és a reggeli ráadást.

Csodálatos és elbűvölő voltál – mint mindig.

Még akkor is ha csak egy kóbor cicus vagy.

A kis fészkednek elkélne egy női kéz vagy mi a fene,

főleg ha úgy gondolod, hogy a szerelmi fészkünk legyen.

Legközelebb veszek valami cserepes növényt.

Addig is élvezd a kis ajándékomat, amíg újra össze nem futunk.

Már alig várom.

L.B."

Adrien csak most vette észre, hogy a levél két ismerős pöttyös ruhadarabon feküdt eddig.

Katica melltartóján és bugyiján, amit a tulajdon fogával metszett le róla. Egymás mellé voltak

rakva, mintegy trófea és bizonyítéka annak, ami köztük történt. Adrien tudta, hogy bár Katica

prűdnek tűnhet, valójában flörtölő és féktelen természetű. Ezt első kézből tudta.

Óvatosan vette kézbe a selymes anyagú bugyit, és a fogai által tépett lyukat tanulmányozta

éppen, amikor hirtelen az anyag fölfénylett, és beleveszett a csillogásba. Egy pillanattal később

az éjjeliszekrényen maradt melltartó ugyanígy tett. A fiú egy másodpercre azt hitte lángot fogtak,

majd az elenyészett fényesség fölemésztette a pöttyös darabokat, s helyettük egy teljesen

átlagos szettet hagyott ott.

Első döbbenetén túlesve Adrien azonnal megértette, hogy ez teljesen normális. Nemes

egyszerűséggel Katica bárhol is volt, visszaváltozott, és ezzel a ruhadarabjai is visszanyerték

eredeti valójukat.

Adrien elvetődött az ágyon még egyszer, és élvezte a gondolatot, hogy az elmúlt negyed órában

az ő bogárkája végigfutott a párizsi háztetőkön s nem viseli ezeket, és ezt csak ők ketten tudják.

Elmosolyodott és mikor szemügyre vette a melltartót a kezében, észrevette benne a címkét a

gyártó jelével és a mérettel – egyértelműen új darab volt.

– Adrien? – kérdezte Plagg a gazdáját, aki hosszan és mereven bámulta a melltartót. – Minden

rendben van a fejeddel? Ugye nem ült túl sokáig a fejeden az a nőszemély?

– Semmi gond, jól vagyok... – válaszolta üres tekintettel, bár a kwami észrevett egyféle

fölcsillanást a zöld szemekben, mikor az arcán széles vigyor terült el.

– Plagg! Ismered a Hamupipőke című mesét?